napi kabbala lecke

A személy nem a szeretettől, hanem a szeretetre való vágyódásból, a szeretett másikra való sóvárgásból kap kitöltést. Örül, hogy tapasztalja ezeket az érzéseket, anélkül, hogy egoisztikus kielégülést kapna.

Ennél fogva, a spirituális cselekvés az értelem feletti hitben, az adakozás szándékával történik. Mindez egy eltérő Klit alkot. A sóvárgás tölti ki a személyt. Ez a lényeges tényező, és ezért szükséges, hogy a sóvárgást állandóan fokozzuk.

Ugyanez a szabály vonatkozik a mi világunkra: mindaddig, amíg sóvárgunk a célra, több kielégülést nyerünk, mintha elérnénk azt, mintha az álmunk valóra válna. Ilyenkor látjuk, hogy a megvalósulás más, mint amit elképzeltünk.

De miért van ez így? Ennek oka, hogy a vágyak, és azok beteljesülésének világa más működésmódot követ. Valós és folytonos kielégülés csak a sóvárgásból származhat, és soha nem a vágy beteljesüléséből. A megszerzési vágy nem a kitöltés céljából lett megteremtve, hanem azért, hogy felette kifejlesztésre kerüljön a szeretet és adakozás utáni vágy.

https://laitman.com/2019/07/constant-fulfillment-in-yearning/ 

Ha helyes és igaz módon mérem fel a helyzetemet, rögtön világossá válik, hogy nem kérhetek önmagam számára. Ezzel elválasztanám magam a Schehinától, attól a közös lélektől, ami a Teremtő lakhelye. Ha önmagam számára kérek, leválasztom magam a Schehináról. Mindenki számára kell kérni. Amilyen mértékben képes vagyok kapcsolatba kerülni a Schehinával, és elmerülni ebben az egységben, annyira fogom átérezni, hogy a Schehina az, ahol a Teremtő lakozik, és itt felfedhetem Őt, közel kerülhetek Hozzá, sőt, össze is tapadhatok Vele. Minden attól függ, hogy hogyan tudok növekvő intenzitással az általános Klihez kapcsolódni.

Mindebből következik, hogy önmagunkért kérni olyan, mintha megfosztanánk magunkat az élet forrásától. De a személy, aki átlátja a rendszert, megérti, hogy annak működése egyszerű, és a Teremtő a rendszerben található. Csak annyit kell kérnünk, hogy a Schehinához tartozhassunk, ahhoz a rendszerhez, amelybe mindannyian bele vagyunk foglaltatva, de ezt az elrejtés miatt nem érzékeljük. Ostobaság önmagunk számára kérni, hiszen evvel a gesztussal eltávolítjuk önmagunkat a jótól.

https://laitman.com/2019/07/connect-with-the-shechina/

A legfontosabb, hogy darabonként összegyűjtsük, és helyre állítsuk a közös lelket, ami a tudás fájánál elkövetett bűn miatt hullott szét. Munkánk előkészítéseképpen már megkaptuk a törött edényt. Feladatunk a cselekvés, amelyről írva van: “És készítsenek nekem Templomot, hogy velük lakhassam.”

A Templom a szent edény, ami teljes egészében az adakozásra irányul. A tégláinkból építjük meg, követ kőre rakva, a megkövesedett szívekből, amelyek kapcsolódni tudnak más téglákkal. Így építünk Templomot egoizmusunkból és összetört vágyainkból. Összeragasztjuk őket, és olyan helyet hozunk létre, ahol a Teremtő, a felső erő a bensőnkben lakozik.

Ez a munkánk és a kitűzött célunk, és ezért kell állandóan ellenőrizni, hogy tetteink, gondolataink és vágyaink milyen módon segítik elő ennek a szent toronynak, a Templomnak a megépültét.

https://laitman.com/2019/05/how-beneficial-is-every-thought/