Dr. Michael Laitman

napi kabbala lecke

Ibur – Az első találkozás a Teremtővel

A készenlét, hogy tisztába jöjjünk az anyag természetével és fölé emelkedjünk – mindezek előfeltételei a spirituális világba történő belépésnek. Az első spirituális állapot neve fogantatás (Ibur). Minden spirituális állapot természetszerűleg a testi sötétségből, az előző állapot előtti lenullázásból és magunk mögött hagyásából indul.

Mivel a csoport spirituális állapotban van, az ő feladata, hogy segítsen a zavarodottságon való túllendülésben. A csoport eltörli a korábbi testi minőséget, ezért az sötétségnek tűnik fel. A fentről kapott segítségnek köszönhetően látjuk ilyennek, és érezzük az erőt, ami kapcsolódásra kötelez minket, hogy egy magasabb, spirituális szinten tegyünk erőfeszítéseket. Ilyen módon létrejön a tagok közötti első kapcsolat, és – bizonyos mértékben – az összeköttetés a felső erővel.

Ha egyetlen szívben egyesülünk, akkor egy nagy egészet alkotunk a Teremtővel. A spirituális élet kezdetét, az első kapcsolódást a Teremtővel spirituális fogantatásnak (Iburnak) nevezzük.
A spirituális fogantatás (Ibur) egyik építőköve az önalávetés, de még szilárdabb formát biztosít, ha teljes mértékben, az érzéseim és véleményem totális figyelmen kívül hagyásával, lenullázom magam a felső erő előtt. Az egyszerű önalávetés nem kíván a részemről szolidaritást a felső kormányzó erővel, mindössze arról szól, hogy meghajtom magam előtte.

Az embrió (Ubar) állapot lényege, hogy hagyom, hogy a felső erő kezében legyen az életem irányítása. Készen állok rá, hogy elfogadjam a Teremtő vezető szerepét. A felső erő szívét és elméjét akarom. Azt kívánom, hogy belsőmet töltse ki az Ő megértése, tudati szintje, és hozzáállása az élethez. Töltse meg a vágyaimat, és helyezzen új alapokra. Elvesztem minden korábbi irányultságomat. Csak az anyagi részem marad meg, de a bennem futó “program” teljes egészében felülről jön. Ez már nem egyszerűen önalávetés, hanem az azt követő fázis.
A spirituális fogantatás (Ibur) a lélek teljes odaadása, magasabb szintű önalávetése. Átadom magam a Felső erőnek, és a megtiszteltetéstől eltelve, embrióként (Ubar) kezdem meg a fejlődésem az Ő belsejében.

A spirituális embrió állapota teljes lenullázást jelent a Felső erő, a Bina adakozó ereje előtt. Készen állok, hogy bármi is történjen, elfogadok mindent, amit Ő tesz velem.

Az önalávetés egy számomra már feltárt állapot elfogadása. Korábbról ismert érzékelések alapján tudok számításokat végezni róla. Az embrió (Ubar) egyenlő a teljes lenullázódással. Ilyenkor az eseményeket megelőzően nullává válok, és rábólintok az ismeretlenre, illetve mindenre, ami a jövőben történik. A hitem visz előre, és a Bina ereje segít a lenullázódásban a Felső hatalom előtt.

A Teremtő munkája akkor kezdődik, amikor én ténylegesen lenullázom magam, és avval a kéréssel fordulok a Felső erő felé, hogy kezdjen el dolgozni rajtam. A lenullázásnak, önalávetésnek, valamint az adakozás minősége előtti főhajtásnak köszönhetően megkezdődik a változás. Testet öltenek az adakozás vágyai, vagyis kifejlődik a spirituális sperma első cseppje.

Már belénk kódolt, hogy készen álljunk erre az állapotra, hisz az edények összetörése előtt is létezett, és lenyomatot (Reshimo) hagyott bennünk. A véletlennek itt nincs szerepe, minden egyes fázis, amik lépésről lépésre követik egymást, szigorúan meghatározott. Végül mindegyikünk visszatér a gyökérállapotba.

Csak a fizikális létben érezhetjük elveszettnek magunkat. A spiritualitásban minden állapot, az utolsó részletig, előre lefektetett. A változás abszolút törvények alapján történik, amelyek információs lenyomatokon alapulnak. Ezekre a fentről történő lezuhanása során tett szert a lélek. Ugyanezen lépések megtételével juthatunk vissza a gyökérállapotba.

Biztosak lehetünk benne, hogy a véletlen vagy a hiba ki van zárva, és sikeresen haladunk végig a fogantatás, kisded és érettség spirituális fázisain.

Minden előre eltervezett. A mi hozzájárulásunk mindössze az, hogy előzetes vágyainkkal és kívánságainkkal segítsük a történések mindegyikét.

Semmit nem csinálunk magunktól. Minden a Fény, azaz a Teremtő munkája. A mi feladatunk megérteni, mi a mi hozzájárulásunk, amelyet a Teremtő teljes munkává egészít ki. Minden alkalommal, lépésről lépésre tesszük ugyanazt: elvégezzük, ami tőlünk függ, és a Teremtő teljessé teszi a munkát. Mindebből következik, hogy lehetetlen egészen utat veszteni. Minden annak függvénye, hogy milyen tisztán, hittel teli módon megyünk előre.

(részlet a 2019. március 13.-I kabbala lecke első részéből)

https://laitman.com/2019/03/ibur-the-first-contact-with-the-creator/

31 Már 2019

Fogadd el, hogy minden felülről jön!

https://laitman.com/2019/03/agree-that-everything-comes-from-above/

Az önalávetés annyit jelent, hogy mindennel egyet értünk, ami felülről jön, és minden pillanatban azon vagyunk, hogy igazoljuk: “Nincs más Rajta kívül.” Ekkor meglátjuk, hogy a Teremtő jó, és jót cselekszik, ami már a következő fázis. Két korrekcióra van szükségünk, hogy eljussunk a spirituális embrió állapotába.

Minden belső munka alapja a tízes – akár felépítését, érzékelését, akár a barátok közötti kapcsolatot vesszük. Nem egyenként, személyenként kell a Teremtővel dolgoznunk. Ez súlyosabb hiba, mint ha a tízest egoista módon használjuk, és nem gondolunk a kapcsolódásra a többiekhez, vagy azt gondoljuk, hogy a tízes megkerülésével is képesek leszünk kapcsolatba kerülni a Teremtővel. Ezekkel a stratégiákkal elvágjuk magunkat a Teremtőtől.

Mindezzel szemben, ha megértem, hogy kapcsolatom a Teremtővel, illetve az Ő kapcsolata velem csakis a tízesen keresztül történik, akkor egyetlen teljességé kapcsolódunk össze. Én, a tízes és a Felső erő Izraelhez, a Tórához és a Teremtő egységéhez hasonló, amik egyek.

A Lo Lishma állapot – amely a Lishma előzménye –annyit jelent, hogy a Teremtőt tesszük meg minden történés forrásának. Mindenben, az összes helyen és állapotban, minden gondolatban, észlelésben és érzelemben a Teremtőt, mint forrást keressük. Azért is Lo Lishma ennek az állapotnak a neve, mert a Teremtőtől függünk, és nem az ellenségektől, gyűlölködőktől, illetve a vak szerencsétől, és ez jó érzést, örömöt és vígaszt ad nekünk.

Minden hatás, amely az ásványi, állati és emberi természeten keresztül éri a személyt, végső soron a Teremtőtől származik, és senki mástól. A személyt ez boldogsággal tölti el, hiszen helyes kormányzás alatt áll, amely közelebb viszi a végső korrekcióhoz. Folyamatosan kapaszkodik a Teremtőbe, akár a csecsemő az édesanyjába.

Olyan mértékben boldog, amilyen arányban képes minden pillanatban a Teremtőre, mint minden történés okára gondolni. Ez a Lo Lishma állapota, mivel itt még jelen van a személy saját szempontja és kiegyensúlyozottsága, aminek megteremtését segíti az előző mondatban ismertetett gondolat.

Ha valaki saját haszna, kellemes vagy rossz érzései szem előtt tartása nélkül kíván kapcsolódni a Teremtőhöz, tovább kell fejlődnie a Lishma állapot felé. A Lishmában olyan mértékben felemeljük a Teremtő nagyszerűségét, hogy már nem gondolunk saját magunkra. Nem számítanak az érzéseink. A lényeg, hogy eldöntjük, a Teremtő minden valóság forrása, és ezért önmagunkra való tekintet nélkül, az Ő megelégedését akarjuk szolgálni. Ekkor érkezünk meg a Lo Lishmából a Lishmába.

(részlet a 2019. március 12.-I kabbala leckéből)

30 Már 2019

Honnan tudjuk, hogy szem elől tévesztettük a Teremtőt?

https://laitman.com/2019/03/a-sign-that-the-creator-has-disappered/

Az egész nap folyamán egyetlen gondolatot kell szem előtt tartani: “Nincs más rajta kívül, Ő jó, és jót cselekszik.” Minden pillanatban ehhez kell visszatérnünk, és kapaszkodni bele, hogy ne veszítsük el a jó kedélyünket. A negatív érzések és az életben megélt kudarcok annak jelei, hogy szem elől tévesztettük a Teremtőt.

Bármilyen problémát tapasztalunk, legyen ez rossz érzések vagy hangulati hullámvölgyek megélése – mindez csakis azért van, mert a Teremtő nincs jelen az életünkben. Ha minden állapotommal hozzá kapcsolódom, muszáj, hogy nagyszerűen érezzem magam. Muszáj, hogy vígaszt találjak, megérintsen a remény fénye, és érezhetővé váljon a kötelék, amely az egyetlen és örök realitáshoz kapcsol. És ez azért tényszerű igazság, mert emlékezetünkben ott őrizzük a Teremtőt.

Előfordulhat azonban, hogy a Teremtő játékot űz velünk. Kellemetlen érzéseket bocsát ránk, hogy elkezdjük keresni és igazolni Őt. A Teremtő bizonyos benne, hogy képesek leszünk igazolni Őt. Ennek megfelelően alakítja ki életfeladatainkat.

(részlet a 2019. március 12.-i kabbala lecke első feléből)

30 Már 2019

A helyes tanulás

Nagyon fontos, hogy felkészüljünk a leckére. Attól a pillanattól kezdve, hogy felébredsz, mosakszol, iszol egy csésze kávét, felöltözöl és elindulsz a lecke helyére, neked folyamatosan arra kell gondolnod,  hogy miért csinálod mindezt. Ezután a helyes hozzáállással érkezel a leckére, és elkezdesz tanulni.

A tanulás módja az, hogy együtt ülsz a barátokkal, és ellenőrződ hogy milyen mértékben kapcsolódsz hozzájuk. Ha már a Rabbi Shimon szintjén vagyok, akkor gyűlöletet és elutasítást fogok érezni a barátok iránt. Így jelenik meg felülről a korrekció lehetősége. Nem vagyok közömbös, forró a szívem, akár a kapcsolat mellett vagy ellen vagyok.

Ennek megfelelően van meghatározva, hogy szükségem van-e a Tórára vagy sem. A Fényre, amely visszatérít a forráshoz, amely összekapcsol másokkal. Az egységünkben tárjuk fel a Tóra összes betűjét, az adakozás összes tulajdonságát, azért, hogy később ezekkel a tulajdonságokkal összhangban feltárjuk a Teremtőt. A tanulás egy eszköz, egy segítség, de a legfontosabb hogy kapcsolat közöttünk.

A cikkek segítenek elrendezni magunkat, a Tíz Szfíra Tanulmánya elhozza nekünk a reformáló Fényt. Azonban a tanulásnak vagy egy másik veszélye is: a tudás megszerzése érdekében kezdesz-e tanulni, és nem a Tóra érdekében, azaz a korrekció Fényében. Lehet, hogy szeretnéd tudni, hogy hány angyal van az égben és mi a nevük? Nagyon fontos, hogy „A bölcsesség nem haladja meg a cselekedeteidet”,  más szóval, az adakozás cselekedeteit. Meg kell tanulnod adakozni, különben el fogsz távolodni a Teremtőtől, és csak a büszkeségedet fogod dédelgetni.

Olyan cikkek tanulása alatt, amik a személynek a Teremtőhöz vezető útjáról szólnak, nem olyan nehéz megtartani a szöveg irányát. Azonban így kevesebb reformáló Fényt kapunk, mert nem a Teremtő cselekedeteit vizsgáljuk. Míg, a Tíz Szfíra Tanulmánya, az Élet fája, a Zohár könyvének tanulása hatalmas Fényt tartalmaz. A Tóra nem minden része tartalmaz akkor mértékű reformáló Fényt.

Azonban nagyon fontos megérteni azt, hogy az embernek nem lehet folyton tanulmányozni vagy olvasni a cikkeket. A kettőt össze kell kapcsolni. Azonban a Fény magunkra vonzása az elsődleges fontosságú. Ha tíz alkalommal kell felugornunk, hogy megragadjuk a Fényt, akkor tízszer kellene felugornunk. Nekünk eszközökre van szükségünk, hogy magunkra vonzzuk a Fényt. Láthatjuk, hogy a Kabbala Bölcsessége pontosan abban a formában tárul fel, amely lehetővé teszi, hogy egy ilyen eszközzé váljon a jelenlegi nemzedék számára.

A Fény, amely visszatér a forráshoz, megadja nekünk az adakozás erejét. A Fényt magát nem érezzük, csak a tetteink eredményét. Épp úgy lehetetlen érezni a Fényt, mint ahogy nem érezzük a elektromosságot sem, csak a működésének eredményét tapasztalhatjuk. A reformáló Fény cselekedeteinek eredménye az én adakozási vágyam. Nem akarok magamban lenni. Másokban akarok létezni, a Teremtőben.

Az emberek bármit képesek megtenni, amikor vallási eksztázisban vannak: beugranak a tűzbe, vagy akár magukat is képesek elégetni. És mindezt mégis mi célból? A Kabbala azt mondja, hogy létezik a felső rendszer, amit tanulással fel tudunk ébreszteni. Tanulmányozzuk a rendszer működését és munkáját. És én az olvasás közben azt akarom, hogy a rendszer korrigáljon engemet.  Nem azt kérem, hogy rosszabb legyen valakinek, vagy nekem jobb. Azt kérem, hogy jobbá váljak általa, nem azért, hogy jobban érezzem magam.

Ez után képes leszek adakozni másoknak. Ez azt jelenti, hogy képes leszek átadni másoknak azt az erőt amit most megkaptam, korrigálom magam mások számára, és így válok egy transzformátorrá, egy átadóvá.

A napi Kabbalah lecke 2019-01-07 első részéről, a lecke témája „A kabbal bölcsességének tanulmányozásának helyes módja”

1: 22:15 perc
2: 27:30 perc
3: 49:55 perc
4: 1:10:15 perc

https://laitman.com/2019/01/the-proper-study/

 

 

 

27 jan 2019

Belépés a spirituális munkába

Minden spirituális munka az értelem fölött halad. Ezt nevezik “hitnek”, mert az én átlagos korporális érzékeim, azok a vágyak, amivel születtem nem egyeznek bele. Azonban egy bizonyos Fényt kapok felülről, amely ebben az állapotban tart engem, ami “hitnek” van nevezve, és lehetővé teszi számomra, hogy elvégezzem a munkát annak ellenére, hogy nem érzem a felső szintet. És nem is akarom érezni, sem a jó érzés érdekében dolgozni, hogy a rabszolgája legyek. Ehelyett fölé akarok emelkedni, a természetem fölé. Ezért kérem, hogy megkapjam a hit Fényét.

Annak ellenére, hogy nem látom, nem hallom és nem értem, hogyan működik az adakozás ereje, én mégis törvényei szerint akarok dolgozni, hogy belém öltözzön. A világ nemzeteinek embereit a megszerzés ereje vezeti, és követik az élvezetre irányuló vágyat, öntudatlanul, mint a babák egy bábos kezében. Én azonban azt akarom, hogy az Ő másik keze vezessen, amelyet “a hit kezének” neveznek, hogy ez kezdjen el irányítani, hogy megragadja a teljes szívemet és elmémet.

Ugyanakkor nem hagyom el a régi természetemet. Szeretném érezni, és összehasonlítani, hogyan különbözik egyik a másiktól, annak érdekében, hogy  az értelem feletti hit által tudjak dolgozni. Rendelkezem az értelemmel és ezen felül, a hittel, ami magasabb, mint az értelem; vagyis az adakozás ereje uralja a megszerzés erejét. Tudni fogom, és megértem, hogy az adakozás, hogyan uralkodhat, és magam is képesek leszek irányítani. Ez az én irányításom alatt marad.

Ezt nevezik “hitnek”, mert nem kell tudnom, hogy hogyan működik az adakozás ereje; Csak azt akarom, hogyan uralkodjon a megszerzés ereje fölött.

Ezért minden spirituális munka a hit erejének megszerzésével kezdődik, az adakozás erejével a megszerzés ereje felett, amelyet “értelem” -nek neveznek. Én továbbra is racionális ember maradok, nem szárnyalok a fantázia világában, mint akinek minden lépést csak a hit irányítja, mint aki készen áll a teljes adakozásra. Nem vagyok kész semmire, teljesen tisztán látom a dolgokat. Az értelem feletti hit valódi erőn alapul, még erősebben, mint a megszerzés ereje.

Úgy dolgozom a környezetemmel és az egész világgal, hogy minden érzésemet és gondolatomat belefoglaltatom, azonban egy új módon, egy másfajta munkamódszerrel. Ez a belépés a spirituális munkába. 1

Az ételem feletti hit az olyan érzésekre támaszkodik, amelyek természetellenesnek tűnnek számunkra. A születésnél kapott természetes érzések a racionális tudásunk. Most azonban azt kérem, hogy a valóság további érzékelését kapjam meg annak érdekében, hogy új adakozási szint épüljön meg, a Bina, a hit, amely nem támaszkodik a korporális tudásra. A megszerzésre támaszkodom, mert az egoizmusra épül. Azonban azt kérem, hogy a valóság olyan érzékelését kapjam meg, mintha érzékelném a Teremtőt, mintha az adakozás ereje már világszerte feltárult volna, és mindenki szeretetben és adakozásban lenne, és én is ugyanolyan akarok lenni.

Rájövök, hogy a kérésem mennyire távol van a valóságtól, de szeretném úgy elrendezni magam, hogy két szinten viszonyuljak ehhez: a megszerzés ereje és az adakozás ereje által. Egyrészt, mint egy bíró, csak az által haladhatok, amit a szemeim látnak, ami a korporális valóság. Másrészt, úgy éreztem a világot, mintha javításra került volna, csak a Teremtő egyetlen ereje működik benne, és nincs is más. 2

Ha a Teremtő belém öltözött volna, és megadta volna nekem a szeretet és adakozás erejét, felváltva a megszerzés önző erejét, amely valaha irányított engem, akkor angyal lennék. Én csak szeretni és adni akarnék mindenkinek ugyanúgy, mint, ahogy most öntudatlanul kapni akarok tőlük. Egyszerűen helyettesíteném a természetem egy másikkal.

Ez soha nem történhet meg. A cél az, hogy ugyanazt a teremtett lény maradjak, miközben hasonlóvá válok a Teremtőhöz, vagyis két szintet is magában foglal.

Ezért, a sok évnyi csalódás után, a hiábavaló próbálkozások miatt, hogy megszerezzem az adakozás erejét, a szeretetet és a spirituális világot, végül megértettem, hogy még csak nem is akarom azt. Nem kell az adakozás ereje, amely teljesen elnyomna engem, mint ahogy azt az egoizmus teszi jelenleg. Ez nem járna semmivel. Az igazi adakozás abban rejlik, hogy a megszerzés erejében maradok, és megszerzem a képességet, hogy fölé emelkedjek az adakozás erejével.

Miközben gyűlölök valakit, képes vagyok őt megfelelően kezelni. Nem akarok angyallá válni és mindenkit szeretni. Én ugyanaz az egoista maradok, mint ahogy a Teremtő megteremtett engem, és nem pusztítom el a megszerzési vágyat, hanem fölötte, megszorítást hajtok végre, szűrőt, visszavert Fényt, és a megszerzés felett megépítem az adakozásomat. Nem akarok semmilyen jutalmat vagy kompenzációt, csak azt akarom, hogy mindenkit úgy kezeljek, ahogyan a Teremtő kezeli őket. Vagyis az én szándékaim viszonylag önzetlenek.3

Fel kell tárnunk minden gonoszt magunkban, és meg kell szerezni a hit erejét, a Binat, ezek felett. Nem válhatunk Teremtővé, csak hasonlóvá válhatunk Őhozzá. Ezért az adakozás ereje csak a megszerzés ereje felett létezhet, úgy mintha adakoznánk.

Az adakozás ereje a Teremtő ereje. Csak mi tudjuk magunkba vésni azt és így emberré válunk, Ádámmá, azaz hasonlóvá (Domeh) a Teremtőhöz. Arannyal vonjunk be a megszerzési vágyunkat. Azonban belül, ezen aranyfólia alatt az egész szobor megmarad, az egonk teljes gonoszsága. Ez a vágy Aviutja és szűrő efölött. 4

A napi Kabbala lecke 1. részéből, a 2018-10-22, Lecke a “A munka az értelmen belül és az értelem fölött” témájában

1 0:10 perc
2 15:15 perc
3 17:55 perc
4  36:00 perc

https://laitman.com/blog/

10 nov 2018

A teljes korrekció az egységben van

Mindaz, amit nekünk és az egész teremtésnek is meg kell tennünk, az az, hogy egyesülünk. Ha csak az egység irányába törekszünk, amelyen belül a Teremtő megjelenik, és életünk célja a teremtés célja, akkor a helyes irányba haladunk.

A Bnei Baruch világcsoport csak egy előőrs, amelyet a közös törött lélek egyre több része fogja követni. Így a Teremtőnek lehetősége lesz arra, hogy a teremtmények belsejében teljes erővel feltáruljon.¹

A barátaim iránti szereteten kell dolgoznom, függetlenül attól, hogy a barátaim hogyan viselkednek velem. Végtére is úgy érzékelem, mintha a Teremtő küldte volna számomra őket, aki ezt az egész képet elrendezi számomra. Kötelezve vagyok, hogy elfogadjam azt “ahogy van”, és megértem, hogy nem a barátaimat látom, hanem saját magamat egy ellentétes, fordított formában, ami ebben a formában  nyilvánul  meg nekem.

A barátaim viselkedése a saját tulajdonságaim megnyilvánulása, amelyeket még mindig korrigálnom kell. Ezért nem számít, mit hallok és érzek, miközben a  barátaimmal kommunikálok, mennyire sértenek meg és hanyagolnak el, és nem csak ők, hanem általában az egész világ. Ki kell javítanom magam oly módon, ahol minden barátomat a munkatársamnak tekintek a teremtés céljához vezető úton, a legjobb barátomnak érezem őket, és ápolnom kell magamban az irántuk érzett szeretet.

A Teremtő az ilyen külső ruházatokon keresztül keményíti meg a szívemet, azért, hogy ezek fölött fejlesszem az adakozás tulajdonságát. Végtére is, lehetetlen ezeket kellemes dolgok révén fejleszteni. Hiszen az természetes, hogy kedves leszek valakivel, aki szeret engem, mert kellemes és előnyös az egoizmusom számára.

Ha látom, hogy a barátok figyelmen kívül hagynak, és elutasítanak, akkor lehetőségem nyílik dolgozni. Nagyon érzékennyé válok és észrevettem azokat a finomságokat, amelyeket eddig még nem láttam: valaki kicsit elfordul tőlem, nem barátságosan néz rám, és figyelmen kívül hagy. Hirtelen fáj, és felébreszti bennem az ellenállást és a gyűlöletet.

Azonban mégis, felkészülök rá, hogy visszatartsam. Aztán megpróbálom felébreszteni a szeretetet magamban, fedve minden olyan hibát, amelyet a barátomban látok. Aztán csak azt találom, hogy nincs semmiféle barát – ezek a saját egoista tulajdonságaim, amelyeket a Teremtő mutatott meg nekem. Ezen egoizmus mélysége fölött van lehetőségem kapcsolatot építeni a Teremtővel, Őhozzá tapadni, és látni, hogy nincsenek barátok, csak a Teremtő.

Ami a legfontosabb, ne felejtsük el, hogy mindez a Teremtő munkája, és feladatom az, hogy ellenőrizzem és kifedjem, hogy egyedül képtelen vagyok erre.. A személy nem tudja magát kijavítani; csak azért teremtetett, hogy kérje a Teremtőt, hogy korrigálja őt, az imára lett teremtve. Mindig a felsőhöz kell fordulnunk, és tőle kell kérnünk.

Feladatunk, hogy azonosítsuk a hibáinkat, és kérjük a korrekciót. Ezért a barátok létfontosságú környezetet jelentenek számomra, amely nélkül nem lennék képes a Teremtőhöz fordulni. Minél rosszabbnak tűnik számomra, ahogy a barátaim bánnak velem, annál inkább segítenek nekem, hogy a Teremtőhöz forduljak.

Kiderül, hogy én magam keresem a lehetőséget a korrekcióra, mint egy idős ember, aki sétálgat, és keres valamit, amit még nem vesztett el. Arra törekszem, hogy azonosítsam azokat a hiányosságokat, amelyek összegyűjthetők és hozzáadhatók az imámhoz.²

Barátot önmagunk lenullázódása által tudunk „vásárolni”. Nekem kell fizetnem a „szerzeményért” valamivel, vagyis fel kell adnom valamit, fel kell áldozni az egoizmusomat. Nem tudom elpusztítani az egoizmusomat, de lehetséges, hogy megváltoztatom a használatát az önzéstől az adakozásig a Reformálódó Fény segítségével. Ez az úgynevezett „vásárolj egy barátot.”³

1  1:20 perc
2  4:00 – 11.00 perc
3  1:28:50 perc

A napi Kabbala lecke 1. részéből, a 2018-10-14. Felkészülési lecke, a 2018-as virtuális kongresszusra

https://laitman.com/blog/

07 nov 2018

Napi Kabbala Lecke – 2018-08-24

A lecke letölthető:

Lecke a “Rosh Hashanah” témájában

Video      Audio

Zohár előszava

Video     Audio

 

26 aug 2018

Első lépés a gyakorlati kabbala felé

első lépés a gyakorlati

Kérdés: Hagyott hátra Baal HaSulam számunkra bármiféle információt a ránk váró állapotokról, arról, hogyan lehetséges megalkotni egy módszert az útmutatása alapján?

Válasz: Nem, Baal HaSulam nem hagyott hátra számunkra ilyen fajta útmutatást. Nekünk kell megtalálni saját utunkat. Bár az ösvény, amelyen végig kell haladnunk, egyértelműnek tűnik, de hogy hogyan haladunk végig azon, hogyan kerülünk egyik állapotból a másikba, azt senki sem tudja.

A probléma leginkább az, hogy mindenféle garancia és tudás nélkül kell, végighaladunk úgy, hogy csak annak szükségességének felismerése áll rendelkezésünkre, más lehetőségünk nincs. A világ taszít minket, ami azt jelenti, hogy a Teremtő présel minket keresztül a világon és nekünk, húznunk kell a többi embert magunkkal a Teremtővel való formaegyezés felé.

Abban a pillanatban, amikor meglátjuk a barátainkkal való kapcsolatunkban a jót, mi elkezdjük felfedezni ezt a módszert. Ez azért van, mert ez rendkívül fontos számunkra, mind szavakban, módban, stílusban, minden körülmény között. Nincs olyan Kabbalista aki tudna erről többet írni.

Mint tudjuk a kabbala bölcselete egy gyakorlati tudomány, ami tapasztaláson és kísérleteken alapszik. De az, aki nem a mi időnkben él nem ismeri és nem is ismerheti a jelen körülményeket, bármekkora Kabbalistának is számított. Hátrahagytak számunkra általános tendenciákat, választási lehetőségeket, de semmit nem írtak a jelen időnkről. Ezért volt Kabbalista minden egyes generációhoz irányítva. Most mi magunknak kell felfedeznünk saját magunkat, saját időnkben.

Igaz, Baal HaSulam írásaiban megtalálható néhány utalás a jelen időre, vannak utalások az “Utolsó generáció” című írásában, de az lehetetlenség, hogy azt vakon átvegyük, lemásoljuk azt. Még ha valaki fel is fedez olyan részeket, amik megvalósultak számos évvel később, a jelenben, azok csekély jelentőségűek.

Napi kabbala leckéből, 2014-05-21, harmadik rész, Zohár könyve

Forrás: http://laitman.com/2014/05/first-steps-in-practical-kabbalah/

ford: SZL

lekt:KN

29 máj 2014

Különleges jelenség az ember

különleges jelenség

Világunkban van egy nagyon különleges jelenség, embernek hívják, aki generációról generációra fejlődik. Fejlődik elméje és ezáltal változtatja környezetét.

A tudat azonban a környezetnek köszönhetően fejlődik, amin nem képes felülemelkedni csak annyira, amennyire megérti, hogy miként képes jobban hasznosítani mindezt. Ez teszi olyan különbözővé az embert az állattól. Jobban megérti és használja a természetet és környezetet, ennyi az egész. Az állatok vágyai korlátozottak és meghatározottak. Generációról generációra az nem változik, egyszerű dolgokkal van megtöltve, mint például az evés, a párosodás, valamint a család iránti igény. Mindössze ennyi van az állatoknak elrendelve.

Persze az emberek is élvezik ezeket az örömöket, de nekik több van. A vagyon, a hatalom és a tudás iránti vágyuk is megvan.Ez teszi az emberi lényt olyan tevékennyé, egyben rosszabbá is, mint az állatok. Mindez azért van így, mert az ember egója határtalan, mikor ezekhez az örömökhöz jut. A személy le akarja győzni az egész világot és ezért rombolni is képes. Tönkreteszi a környezetét, így egyre bonyolultabbá válik a túlélés ebben a világban, amely állítólag az ember javát szolgálja.

Tehát az ember rendelkezik értelemmel csak azért, hogy jobbá és kényelmesebbé tegye környezetét. De pontosan mi is rombol akkor? Az ember egoisztikus vágya.

Ha ebből a perspektívából szemléljük életünket, akkor jobban tennénk, ha meg sem születnénk, így elkerülvén szenvedéseinket és minket sújtó csapásokat. Baal HaSzulám a “Béke a Világnak” írásában azt mondta, hogy amennyiben kiszámolnánk azt, hogy mennyi örömömet kapunk az életben és mennyi szenvedést, akkor gyakorlatilag az életnek semmi értelme nem lenne, nem lenne értelme megszületni.

De a létezésnek mégiscsak van célja ebben a világban. Minden mozdulatlan tárgy, vegetatív növény és állati szint, nem különben az ember ezért a célért van teremtve. Ez a cél határozza meg a karakterünket és minden belső és külső környezetet. Mindez a spirituális fejlődésünk végett létezik.

A mi spirituális fejlődésünk a jelenlegi szintünkről a spirituális világba mutat, ami az egység, az adást és a másik szeretete. De ez respektáltan van számunkra meghatározva, épp ezért Teremtőnek, Fénynek, Egynek van nevezve, ami ad és szeret.

Amit mi képesek leszünk felfedezni az a Teremtő természete, ezt spiritualitásnak hívjuk, ami a Fényből származik, az adás és szeretet erejéből fakad. Amit már ismerünk, az a mi természetünk, vagyis a korpolaritás azaz testiség, ami a megkapás vágyából ered.

2014-05-13 Napi kabbala lecke 4. részéből, Baal HaSulam írásai

forrás: A Strange Phenomenon Called Man

ford:SZL

lekt:KN

22 máj 2014

85 queries in 0,200 seconds.