Kérdés: Mit gondol arról, hogy a különböző nemzetiségű és bőrszínű embereknek külön kéne élniük egymástól?
Válasz: Úgy vélem, hogy fokozatosan a köztünk lévő különbségek minden formáját meg kell szüntetnünk. Nem érezhetjük azt sem, hogy különböző országok lakói vagyunk. Együtt létezünk.
Kérdés: Mivel ezeket a kapcsolatokat évezredek óta nem vagyunk képesek rendezni, talán jobb is, hogy elkülönültünk egymástól.
Válasz: Nem, inkább tanulnunk kell. Nincs más, ami a segítségünkre lesz. Ahogy fejlődünk, a keveredés mértéke nő, aztán már a „határ a csillagos ég”, ugyanúgy, ahogy a kölcsönös gyűlölet területén is. Ezt látjuk Amerikában és Európában is.
Azokon a helyeken, ahol a keveredés spontán módon bekövetkezik, senki sem szabályozza az együttélést. Sok jel enged arra következtetni, hogy az embereknek milyen nehéz egymás mellett létezni. Fokozatosan fel kell számolnunk a köztünk lévő gátakat – csak így van lehetőségünk a helyes együttélésre.
Kérdés: A világ két azonos méretű táborra szakadt, jobb- és baloldalra. Hogy értelmezi ezt?
Válasz: Ez azt jelenti, hogy az emberek az égvilágon semmit nem tanulnak. Ugyanúgy maradnak, ahogy megszülettek, amilyen szellemben felnevelték őket. Természetüknél fogva kezdetben, amikor megszületnek, vagy ide, vagy oda tartoznak, és ezt nem lehet megváltoztatni.
Kérdés: Tehát vagy a bal, vagy a jobb oldal felé húznak?
Válasz: Igen. Az ember már a szülőszobán állást foglal, rögtön, ahogy megszületett.
Kérdés: Vagyis már gyerekkorban is beazonosítható, hogy melyik szekértáborhoz fog tartozni?
Válasz: Tulajdonképpen igen.
Kérdés: Azaz nem tanul semmit élete során, csupán ezt a meggyőződést követi.
Így lett megteremtve, képtelen a változásra. Ebbe az irányba fog elmenni. Tévedésből elhajolhat erre vagy arra, de aztán mindig visszatér oda, ahová tartozik.
Kérdés: Ha ez így van, mi a teendő? Mindebben azt lássuk meg, hogy nincs egyetlen, az egység kialakulását segítő gondolat?
Válasz: Ez biztosan így van, nincsen egyetlen, egységesülést kialakító gondolat. Az is látható, hogy az emberiség úgy lett megteremtve, hogy azonos arányban húznak az egyik, illetve a másik oldal felé. Azt a természetet követi az ember, amely szellemében eredetileg megszületett.
Hozzászólás: Mindenki állandóan az igazság nevében beszél. Mindkét oldalon.
Dr. Michael Laitman válasza: Hogyne, és ilyenkor őszintén nyilvánulnak meg, nem beszélnek mellé. Valóban úgy gondolják, hogy náluk van az igazság.,
Kérdés: Természetéből kiindulva állítja az adott ember, hogy az ő szava az igazság? Egy másik pedig saját természete nyomán állítja ugyanezt, igaz? Tehát az egyiknek le kell nyomnia a másikat?
Válasz: Folyamatosan ez történik.
Hozzászólás: Így folyt ez mindaddig, amíg ki nem egyenlítődött a küzdelem. Régebben vagy több jobboldali, vagy számosabb baloldali volt. Korábban valahogy több balos, aztán több jobbos mutatkozott, és ilyen módon hadakoztak egymással. De mára egyszer csak megtörtént, hogy a két tábor azonos számú szimpatizánst számlál.
Dr. Michael Laitman válasza: Elértünk mára egy állapotot, ahol tisztán látható, hogy mindez valami féle szabályt követ.
Kérdés: Ki teszi meg az első lépést a békülés irányába?
Válasz: Senki. Sem az egyik, sem a másik oldal.
Kérdés: Akkor hogy fog bekövetkezni a békülés?
Válasz: Az kell, hogy a különféle szenvedések miatt az emberek egyre inkább érezzék a közeledés szükségét, és megértsék, milyen együttélési módra képesek. Hogyan tud valaki országot építeni, ha annak az országnak a fele, éppen a fele, ellene van?!
Hozzászólás: Nem értem. Te vagy az ország egyik felének elnöke. A másik fél pedig azon mesterkedik, hogy a következő adandó alkalommal hogy buktasson meg. De nem lehet, hogy mindig ez legyen a forgatókönyv. Kell, hogy egy ponton valaki így kiáltson fel: „Valahogy hozzunk létre egységet!”
Dr. Michael Laitman válasza: Maga az állapot az, ami tényleg elképesztő, és nem a többség, kisebbség, és más hasonló fogalmak. A politikai közgazdaságtan mindig ezt a jelenséget tanulmányozta.
Kérdés: Azt akarja mondani, hogy nincs igazság azok között, akik vagy jobb, vagy baloldaliként jöttek erre a világra?
Válasz: Természetesen, egyik fél sem birtokolja az igazságot. Az igazság csak akkor létezhet, ha a két oldal középen találkozik.
S akkor, ha összefognak, hogy rátaláljanak az igazságra, ebben az összefogásban fognak ráismerni a Teremtőre. Azaz arra a magasabb szintű gyökérre, ahonnan mindkét szélsőséges állapot leereszkedett. Ott fogják megtalálni. S ebben találják majd meg az igaz és felemelő kapcsolatot egymással.
Megjegyzés: Több társadalmi viselkedési modell létezik, amelyeket már több ezer éve lejegyeztek. Néhány társadalom például az „ami az enyém, enyém, ami a tiéd, tiéd” törvénye alapján működik. Ez sajátosan igaz az amerikai álom koncepciójára is.
Dr. Michael Laitman kommentje: Ez a lehető legrosszabb jellemző, az úgy nevezett szodomita szabály. Ennél tényleg nincs lejjebb.
Ez az út gonosz, és ellene megy a Teremtőnek (természetnek), aki mindig el is pusztítja az efajta irányulást. Ha az amerikaiak az „ami az enyém, enyém, ami a tiéd, tiéd” szintjén maradnak, akkor egész egyszerűen zsákutcába navigálják bele magukat.
Ennél még az „ami az enyém, enyém, ami a tiéd, az enyém” állapot, a bűnözői hozzáállás is sokkal jobb, mivel nem szünteti meg az emberek közötti kommunikációt: én elveszek tőled, te elveszel tőlem. Még így is megmarad valami féle kapcsolat.
Aztán ott van az „ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az is a tiéd” felállás, ami a teljes adakozás törvényét írja le. Ez az abszolút igaz ember állapota, aki mindent a többiekért tesz. Készen áll rá, hogy egy jóságos és helyénvaló társadalmi berendezkedés tagja legyen, és helyes példát mutat a többieknek.
Erre a szintre kell, hogy az emberi társadalmak eljussanak a jövőben.
Megjegyzés: A résztvevők által létrehozott egység, meleg légkörének, – a kerekasztal legfontosabb prioritásának kell lennie. Csak így lehet egyhangú döntést hozni.
Megjegyzésem: Ha olyan egység-légkört hozunk létre, amely összeköt bennünket, a megoldás korrigált lesz. Így ha a megfelelő környezet megteremtésére törekszünk, ennek eredményeként 100%-ban korrigált megoldást kapunk.
Megjegyzés: A kör egyik szabálya az, hogy kerüljük a sablonokat és a közhelyeket, és megpróbálunk őszintén beszélni. A kör csak akkor működik, ha a résztvevők a lehető legnyitottabbak egymással.
Megjegyzésem: A körökben való részvétel előtt, az embereknek helyes elképzelésekkel kell rendelkezniük a kerekasztal módszertanáról, mert csak az összes szabály betartásával tudnak megfelelő döntést hozni, ami mindenki számára nagyon fontos.
Komoly felkészülés után is, valahányszor megbeszélést kezdenek a problémák és konfliktusok megoldásának megtalálásáért, akkor is előbb workshoppot kell tartaniuk.
Kérdés: Van-e különbség abban, hogy mire kell alapozni a vitát? Például egy szakasz olvasása vagy filmnézés.
Válasz: Attól függ, hogy hova akarunk eljutni. Tegyük fel, hogy közös megoldásra akarunk eljutni. Itt meg kell határozni mik a kérdések, mik a problémák? Azok milyen szinten vannak? Ezt előre meg kell határozni.
Kérdés: Az ókorban őseink a tábortűz körül gyűltek össze, hogy megvitassák a konfliktusokat, megoldják a súlyos kérdéseket, vagy egyszerűen csak, hogy megerősítsék a társadalmi kötelékeket.
Több mint 2000 évvel ezelőtt, a Sanhedrin alatt a bölcsek tovább folytatták az állami szintű kérdések, körben történő megoldását.
Az 5. – 6. században a legenda szerint a britek vezetője, Arthur király szintén kerekasztalt használt arra, hogy a köré gyűlt lovagok egyenlőnek érezzék magukat.
A mai értelemben a „kerekasztalt” a 20. század óta használják, bizonyos kérdések megvitatásának egyik módjaként.
Mi a kerekasztalok fő célja?
Válasz: A kerekasztalok fő célja annak bemutatása, hogy minden résztvevő egyenlő; hogy mindegyiküknek megvan a maga véleménye, amelyet szabadon kifejezhet.
Kérdés: Milyen esetekben lehet kerekasztalt használni, az állami szintű konfliktusok megoldására, és milyen esetekben, egyszerűen csak a kötelékek megerősítésére?
Válasz: Ha komoly előfeltételek vannak, akkor állami szinten kerekasztal-beszélgetéseket lehet szervezni.
A politikai környezetben azonban nagyon ritkán gyűlnek össze olyan emberek, akik egyenlőnek érzik magukat a kerek asztal koncepciójának megfelelően. Ezt általában annak bizonyítására használják, hogy látszólag mindenki ugyanarra törekszik, bár ez a politikusok között szinte lehetetlen.
Megjegyzés: Körben történő munkavégzés során kialakul egy speciális effektus, amely lehetővé teszi számunkra, hogy kijelenthessük, hogy a kör ereje nagyobb, mint a részvevők összességének az ereje. Ez a hatás összehasonlítható olyan fogalmakkal, mint a „sokaság bölcsessége” és a „kollektív intelligencia”.
Megjegyzésem: Az tény, hogy itt az erőfeszítések összessége nem csupán az összetevők összessége. Mivel a kerekasztalt alkotó résztvevőknek, felül kell emelkedniük egoizmusukon, valamilyen módon fejet kell hajtaniuk, és egyet kell érteniük a többiek véleményével, közös erőfeszítéseik összeadódnak és összegződnek.
Kiderült, hogy a kerekasztal-effektus nem csupán számtani összeadás, hanem sokkal több. Ha a résztvevők ellentmondásai nagyon komolyak voltak, akkor ha fölé akartak emelkedni és el akarták érni a „kerekasztal” állapotot, akkor a kapcsolat, a kommunikáció és az integráció jelentős hatását érték el.
Válasz: Nem szabad szenvedéssel haladni a Teremtés Célja felé, de amikor letérünk a spirituális útról, belesüppedünk a szenvedésbe. Ez rak minket vissza a helyes vágányra, és máris tettünk egy újabb lépést.
Aztán még mélyebben belegázolunk az egoizmusunkba, letérünk az útról, szenvedést élünk át, ami visszahelyez a helyes pályára, és akkor ismét egy lépést teszünk a helyes irányba.
Kérdés: Vagyis akkor lehetetlen haladni szenvedés nélkül.
Válasz: A lényeg az, hogy az út során folyamatosan elkövetünk hibákat, mivel ezek nélkül nem jövünk rá a helyes működés mikéntjére. Így hát megvan a lehetőségünk, hogy szenvedés nélkül közeledjünk a cél felé, de előre jutásunkat segíti, ha tudatosítjuk hibáinkat. Ez annyit jelent, hogy dolgozunk a hibáinkon, de ugyan abba az irányba haladunk.
Hibázunk és felállunk belőle, teszünk egy lépést, majd ismét vétkezünk, felkelünk, lépünk, mind a bal, mind a jobb vonalon. Ahogy bizonyos bajokat, hibákat és szenvedéseket tapasztalunk a bal vonalon, ezzel egy időben dolgozunk velük a jobb vonalon is. Így haladunk felváltva a jobb és a bal oldalon, mindkét lábbal menetelve egyazon cél felé.
Meg kell értenünk, hogy nem haladhatunk hibák nélkül, hiszen így vagyunk megkonstruálva. Azonban ha egoista módon fejlődünk, már előre vetítjük hibáinkat, a gonosz feltárulását, és azt a célt állítjuk be, hogy átlendülünk a jobb vonalra.
Kérdés: Képes az ember tudatos módon elmozdulni alacsony rendű szükségleteiből, egy magasabb szint irányába?
Válasz: Ez a körülötte lévő emberektől, és az általa preferált környezettől függ.
Elviekben az ember már attól a pillanattól képes megválasztani környezetét, hogy kivált a hordákban élő állatvilág sorából. Környezete megválasztásával, fokozatosan tud haladni felfelé a vágyak piramisszerű hierarchiájában, függetlenül attól, hogy a természetes, normálisnak tekinthető emelkedés hogyan megy végbe ugyanezen a pályán.
Kérdés: Ön szerint a személyes növekedés kizárólag tudatosan történhet, vagy egyszerűen csak felszínre hozzuk a bennünk szunnyadó lehetőségeket?
Válasz: Mindezt természetesen az adott ember sorsa határozza meg. Ugyanakkor azonban, az embernek megvan a lehetősége, hogy felgyorsíthassa saját fejlődését.
Egyfelől az ember növekedése egy előre elrendezett folyamat. Másrészről viszont függ az egyéntől is. Más szavakkal: a potenciális kibontakozás sebessége attól a környezettől függ, amelyben az illető él.
A Szabadság című cikkében Baal HaSulam elmagyarázza, hogyan lehet felhasználni, illetve megváltoztatni az ember környezetét.
Kérdés: Mi lényegesebb a személyes növekedés szempontjából: a potenciál, a genetika vagy a környezet?
Válasz: A gének jelentik az alapot, ezek lökik az embert az önmegvalósítás irányába. Ezután jön a környezet befolyásoló szerepe.
Kérdés: Természetünk egoista, ami egyet jelent azzal, hogy a „maximális öröm, minimális erőkifejtés árán” program alapján működünk. Ezen elv keretein belül talán van némi választásunk. Mindazonáltal, ez a választás nem szabad, mert adott a keret, amitől nem térhet el.
Például, mondhatom, hogy választok, teát vagy kávét innék-e. De valójában ezt a döntést már befolyásolták bizonyos előre lefektetett feltételek. Beszélhetünk egyáltalán az ember szabad választásáról?
Válasz: Nem. Egyáltalán nem.
A Kabbala szerint, az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy befolyást gyakorlunk a környezetre, amely formál minket. Nem határozhatjuk meg önmagunkat közvetlenül, viszont megválaszthatjuk környezetünket, és oly módon befolyásolhatjuk, hogy adott jellegű, és ne másmilyen legyen. Környezet alatt rengeteg tényezőt értek, amik hatnak ránk, és megalkotják azt az embert, akikké válunk.
Kérdés: Tegyük fel, hogy a gazdag emberek Oxfordba küldik a gyereküket tanulni. Úgy tűnik, megválasztják a környezetet. De ez valóban választás ez?
Válasz: Igen, ezt választásnak tekinthetjük.
Kérdés: Persze ismét csak az adott keret határain belül. Igazán az érdekelne, hogy lehetséges-e, hogy az ember semleges módon válasszon?
Válasz: Nem. Milyen adatokra hagyatkozva fog semleges módon választani az ember? Figyelembe kell, hogy vegyen bizonyos elsődleges paramétereket.
Kérdés: Az mit jelent, hogy megválasztja az ember a környezetét? Ez sem választás.
Válasz: Nem, azonban mégis egyfajta választás több lehetséges opció közül. Talán nem tudjuk, miért az adott dolog mellett döntöttünk. Valamely körülmények, hormonok, gének, és más ilyenek hatottak belülről.
Mindazonáltal, semmiben nem vagyunk szabadok. Mindössze arra van szabadságunk, hogy egy megfelelő környezet segítségével a lehető leghelyesebb cél felé irányítsuk magunkat.
Ha ez nincs így, és más környezetet választok, például bűnözők, tolvajok és hasonlók társaságát, akkor egy teljességgel eltérő jövőt biztosítok önmagam számára.
[268711]
KabTV “A korona vírus korszaka után” 20/05/07
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
