Dr. Michael Laitman

teremtés

A Teremtés gondolata

11898662_889925774376558_5177479188502988989_n

A Teremtés gondolata az, hogy Ő jót cselekedjen a teremtményeivel. Ezért a Felső Fény kiépített egy vágyat.
A Felső Fény tiszta adakozó, a vágy a tiszta megszerző és ilyen módon, amikor a vágyat kitölti a Felső Fény, akkor nem csak a kitöltést kapja meg hanem a Fény minőségét is. Ez valami nagyon különleges dolog, mert a Fény örömet ad a vágynak és szükség szerűen közben átadja a saját minőségeit is. Tehát az Ő szándéka teljes egészében adakozó, míg a vágyé teljes egészében megszerző és ilyen módon egy teljesen más fajta állapotot épít ki magában a vágy és olyanná akar válni majd mint a Fény akitől a tulajdonságokat kapja. S mivel a vágynak nincs kinek adakoznia, ezért megérti hogy az adakozás csak akkor lehetséges és akkor érhető el, hogyha ő megszerzi a Felső Fényt és valakinek a Felső Fény megszerzése által adakozik.
Tehát először van, a Fény majd van a Fény és az edény együtt, majd aztán ez az edény amely már adakozni is akar ez a Beina Bet –a második fázisa az Egyenes Fény Négy Állomásának – ez azt jelenti hogy a megszerzési edénynek önmagában valódi, a Fény megszerzésére irányuló vágya van. S most már képes valamit tenni, azért Aki ezt a Fényt kínálja az ő számára. Tehát azzal az örömmel szerez meg, hogy örömet okoz Annak ezzel, aki kínálja neki a Fényt.
2017.08.04 Reggeli Lecke

09 aug 2017

A betűk spirituális érzékelés eredményei

light

A héberben minden betű megfelel egy számértéknek. Ezért minden szó, vagy név egy számsorozat is egyben. Ezek a számok vagy külön-külön kerülnek figyelembe vételre, vagy az összegük hordoz jelentést. Jelentősége van, ha különböző szavak azonos számokból állnak, illetve, ha ezek összesített számértékei azonosak, mert ezeknek a szavaknak a jelentése mély összefüggést mutat, esetleg rejtett azonosságot tár fel, amely ilyen módon megragadható.
A betűk spirituális érzékelés eredményei. A betűket alkotó vonalak iránya és formája spirituális jelentést hordoz. Ennek eredményeképpen, a héber betűk annak az érzékelésnek a leíró kódjai, amelyet a betűket leíró ember, írás közben megkap a Teremtőtől. Amikor valaki ezeket a betűket vagy szavakat a spirituális világok ábrázolására használja, tulajdonképpen átadja az olvasónak a Teremtő tudatos érzékelésének módját. A Teremtő az írással aktív módon hat a betűkön keresztül.
A színek is fontos szerepet játszanak a betűk írásánál, mert a fekete betűk és a fehér háttér, kéz a kézben, magát a teremtés módját tárják fel. Ezek nélkül senki nem értené a szöveget magát, illetve a szöveg mögötti történet valódi jelentését.

KA

08 Már 2017

A valóság egyetlen létező eleme, a Teremtő

thumbs_laitman_945

A valóság egyetlen létező eleme, a Teremtő, így a teljes teremtés nem más, mint a semmiből létrehozott hatalmas látszat. Az ember tehát, ha valóban létezővé akar válni, akkor mindent meg kell tennie annak a tudatállapotnak az eléréséért, amiben a maga teljességében érzékeli a Teremtőt, összeolvadva Vele önmagában tapasztalhatja meg az Ő tulajdonságait. Ekkor az Ember a Teremtő hordozójává, megnyilvánulásává, a beteljesedett teremtéssé válik.

KA

08 Már 2017

A másik ember vágyai

chess_thumb

A teremtés elemeinek alapvető természete, hogy önmagukban akarják érzékelni, a Teremtés első pillanatától fennálló kapcsolatukat egymással. Így az ember, amely a Teremtés végső célja és beteljesítője, a teljes teremtést képes önmagán belül érzékelni. A teremtés egy adott emberben, adott szinten történő megnyilvánulása az, amit az ember külső világnak érzékel. Ami tehát meg akar nyilvánulni számunkra a világban, annak le kell nulláznia magát az ember előtt, hogy az képes legyen beolvasztani a belső Mindenségébe. Ennek megfelelően, amikor mi akarunk belépni egy másik ember belső kozmoszába, le kell magunkat nullázni előtte, és képessé tenni a másikat arra, hogy összeolvadjon velünk. Ami tehát egy másik emberben lakni akar, annak át kell adnia magát a másik ember vágyainak.

Reggeli Lecke 2017.01.13

KA

21 jan 2017

Önmagunkba foglaltatott teremtés

laitman_720

A teremtés két szereplője a Teremtő és a teremtmény. A teremtmény azonban mindent önmagán belül érzékel, azaz semmilyen módon nem érzékelheti azt, ami kívül van önmaga anyagán, azaz, a Teremtőtől érkező hatásra irányuló vágyán. Így a Teremtőtől érkező hatás, a Fény, érzékelése, csak egy erre felkészített, a Szentség minőségét hordozó edényben – vágyban – lehetséges a számára. Amikor az ember vágya eléri ezt a minőséget, Schekinának, a Szentség hordozójának van nevezve, melyben ott lakozik maga a Teremtő. Ekkor az ember az egész világot, a teljes teremtést magában foglalja, és mindezt képes a Teremtő módján megfigyelni, Szeretni és érzékelni.

Reggeli Lecke 2017.01.14

21 jan 2017

Az egyetemes lélek újraélesztése

laitman_527

Nekem csak nagyon kell kívánnom, hogy a kölcsönös adakozás, szeretet és garancia tulajdonsága feltáruljanak mindannyiunkban. Így a lelkem minden részére hatással vagyok,- amiket egyenlőre úgy látok mint idegeneket -, hogy azáltal mindegyik saját magát felébressze. Te a részem vagy, de én nem vagyok képes benned közvetlenül cselekedni, mert mi az egoizmus által szét vagyunk választva, amely határvonalként működik. Nincs elérésem hozzád, annak ellenére, hogy a lelkem része vagy. Szóval mit tegyünk? Rájövök, hogy csak úgy tudom feltárni a Teremtőt vagy a Felső Világot, amennyiben helyreállítom a lelkemet. Keresem a módjait annak, hogy hogyan hassak rád annak érdekében, hogy felébresszelek és újraélesszelek téged, mert te az én részem vagy. Hatok rád, amikor te korrigálod és újraéleszted magad, ez az én cselekedetem. Ezáltal ez a korrigált rész hozzám tartozik. Ily módon hozzácsatolom a teremtés egészét magamhoz.

Írva van: „a barát testisége a te lelkületed.” Más szóval én arra buzdítom őt, hogy korrigálja magát korporális tetteken keresztül, és ezáltal a lelkem egy részét közelebb hozva magamhoz. Mindenki így cselekszik, és visszatérít mindenki mást magához. Kiderül, hogy én sohasem működöm másvalaki ellen. Adakozva másoknak és szeretve felebarátomat, én egyszerűen saját lelkem részeihez viszonyulok egy más korrekt, “egoista” formában. Később feltárul számomra, hogy ezek a saját lelkem részei.
Más szóval magamhoz veszem a múlt hibáit és bűneit és érdemmé változtatom azokat. Ugyanezen a módon most éppen felfedjük bűneinket a spirituális felfedezésre való felkészülés állapotában. Feltárjuk gyűlöletünket mindenki viszonyában. Később rájövünk, hogy mindez a sajátunk, és ily módon korrigáljuk azt.

Reggeli Lecke 2017.01.16

21 jan 2017

A Teremtés két alapeleme

laitman_419

A Kabbala Bölcsessége világosan leírja, hogy a teremtés két alapeleme a vágy – amely mindig megszerző irányultságú – és a Fény. Egyetlen, összefüggő vágy lett a Teremtő által megteremtve, ez az egyetlen teremtmény megy át különböző fejlődési fokozatokon, hogy az egyébként változatlan és teljes nyugalomban ragyogó Fény minden tulajdonságát érzékelje, kiértékelje és tudatosan azonosuljon vele. Ez a folyamat az egyetlen teremtmény, azaz a teremtett vágy bizonyos részei közötti kapcsolat drámai törésével kezdődött, amely a törött darabok valóságérzékelését törte el valójában. A vágytöredékek egy része, a Teremtés tervével összhangban, olyan szikrákat is hordozott, melyek már a Fény tulajdonságait hordozták magukban, ők érzékelik önmagukat embereknek. Azonban a törés által a törött vágydarabok többé nem, vagy nem helyesen érzékelték a Fény jelenlétét, illetve tulajdonságait, a Fény forrásáról, a teremtés Uráról pedig minden érzékelést elvesztettek. Ezáltal részleges és torz módon kezdték érzékelni a valóságot, és az erők világa helyett, amelyet önmagukban kellett volna érzékelniük, egy látszat valóságot kezdtek el érzékelni önmagukon kívül, melyet fizikai világnak neveztek el. Ez a látszat valóság az öntudatra ébredt vágy belső minőségeinek a kivetülése, így ez az öntudat tanulmányozhatja a látszólag rajta kívül megnyilvánuló valóságon keresztül saját, belső összetevőit.

2016.12.12 Részlet a reggeli leckéből

12 dec 2016

A Teremtő tökéletensége

laitman_109

A valóság megteremtésének az oka az, hogy a Teremtő vágya, hogy jótéteményekkel halmozza el a teremtményeit. Ezért a Teremtő egy olyan természettel teremtette meg a teremtményt, hogy az élvezetet nyerjen abból, amit a Teremtő adakozni kíván az irányába. A Teremtő a tér és az idő felett áll, az Ő Gondolata, mint tevékeny cselekedet jelenik meg önmagában.
Ezért egy olyan teremtményt akart szándékosan teremteni, akit ki tud tölteni élvezetekkel, és ez a teremtmény a teremtése után azonnal eltelt a Teremtőtől kapott örömökkel. Mégis, mi nem érezzük ezt az állapotot, mivel ez pusztán a gyökerünket jelenti, melyet nekünk kell feltárni és elérni a teremtés tervének megfelelően.
A világok Ein Sofból, a mi világunkig való sorrendjének megteremtésével, a Teremtő eltávolította a teremtményt Önmagától, a legalacsonyabb létező állapotba. Fontos megérteni, hogy miért tette ezt. Vajon ez a Teremtő cselekedeteinek a tökéletlenségét jelzi?
Ari úgy válaszol erre a kérdésre Az Élet Fája című könyvében, hogy „a Teremtő tökéletessége, a tettein keresztül tárható fel,” azaz tehát a teremtményeknek kell önmagukat tökéletessé tenniük, és el kell érniük a Teremtő szintjét, amely az egyetlen, valódi teljesség, tökéletesség. Hogy ebben segítse teremtményeit, a Teremtő létrehozta a világok létraszerű elrendezését. A lelkek leereszkedtek ezen a létrán a legalacsonyabb fokra, ahol felöltötték ennek a világnak a fizikai testeit. Majd, a kabbala tanulásán keresztül, ugyanezek a lelkek elkezdenek emelkedni és felmászni ezen a létrán, amelyen előzőleg leereszkedtek, egészen addig, ameddig vissza nem térnek a Teremtőhöz.

2016.12.0 Részlet a Reggeli Leckéből

KA

07 dec 2016

Idő és tér felett

laitman

Az evolúció a szellem anyag átalakító megnyilvánulásával arányos sebességgel fejlődik, és nem ér véget az emberi faj megjelenésével. Az evolúció átlépett a spirituális világokban való fejlődés szintjére, ahol minden teremtett lény, az Isteni minőségekkel rendelkező, téren és időn túlemelkedő, valódi ember megjelenésére vár, aki a teljes teremtés szerkezetét átalakítva befejezi saját Teremtőjének a művét, és visszavezet mindent az örök egységbe.

 

09 jún 2016

A teremtés célja hogy, elfoglaljuk a teremtésben a minket megillető helyet.

laitman_527_04

Az egyetlen dolog ami létezik, működik és aktivál mindent, az a Természet. Ez az egyetlen Felső Erő, ami magába foglal mindent, általános, és mindent kitölt. Ezt az erőt úgy hívjuk, hogy a Teremtő. Meg kell látnunk, hogy mi az előnyünk ebből a teremtésből, mit ismerhetünk meg ebből, mit tanulhatunk meg belőle, és hogy hogyan válhatunk hozzá hasonlóvá. Mert ez a teremtés célja. Nem az, hogy hogyan helyettesíthetjük őt, hanem hogy oda kerüljünk ahol ő található. Mert ez a teremtés terve.

A Kabbala – nem úgy mint a különböző vallásokban, hitrendszerekben – csak egyetlen erőről beszél, a természet erejéről, magáról a természetről. Ennyi, amit tanulunk. Nincs küzdelem két erő között, Isten két formája között, nincs gonosz erő vagy jó erő, egy erő van, ami jó és jót cselekszik. A teljes módszerünk csak arról szól, hogy hogyan fedezhetjük fel ezt az egyetlen erőt, ami létezik. Az ember egy nagyon speciális helyen létezik, ahol feltárhatja ezt az erőt. Ezt úgy hívjuk, hogy a Mi világunk. Úgy tűnik számunkra, hogy egy bizonyos valóságban élünk, létezünk amit Világnak hívunk. A Világ héberül Olam (HaOlam-ennek a világnak), melynek a jelentése rejtettség, elrejtés. Tehát azt jelenti, hogy valami el van rejtve előlünk.

A valóságunk, amit mi létezésként érzékelünk, az egy nagyon különleges valóság. Ez úgy jelenik meg előttünk, mintha hipnotizálva lennénk valami által, és úgy érezzük hogy ebben létezünk. A kabbalisták úgy hívják ezt a valóságot, hogy egy Álom, egy Illúzió. Azt is mondják, hogy amikor felfedezzük az igazságot, akkor az úgy fog tűnni számunkra, mintha egy álomból ébredtünk volna fel. Nekünk most arra van szükségünk, hogy egy tudományos, racionális módon viszonyuljunk mindahhoz, amink van,  amelyik valóságban létezünk, ebben az álomban, ebben az elképzelt moziban.

Ezt mi teremtjük magunkban, de nagyon valóságosnak tűnik olyannyira, hogy az úgy tűnik számukra, mintha minden rajtunk kívül létezne, és valóban ez az, ami létezik csak a számunkra. A Zohár könyvében az egész valóság, amit külsőnek érzünk, az valójában egy olyan valóság, ami kizárólag bennünk létezik. Kívül nincs semmi. Egyáltalán semmi. Minden a mi érzékeinken belül van, az elménken belül.

Amit mi kívül létezőnek feltételezünk, az nem létezik. Mivel minden, amit érzünk az egy vágy. A vágyakon keresztül érzékelünk. Ezért egy speciális módszerre van szükségünk, hogy a vágyainkon dolgozzunk. El kezdjük megváltoztatni a valóságnak ezt a képét, a megértésünket, a tudatosságunkat. Úgy fogunk dolgozni, mint a tudósok, akik egy bizonyos hatásnak teszik ki az anyagot, majd megvizsgálják az ellenhatást. Ez a folyamat teremti meg az egész tudományt a számunkra. Ez az, ahogy a kabbalisták felfedezték az általános rendszert, ezt az általános erőt, amit természetnek hívunk, vagy Teremtőnek. A mi világunk a legnagyobb fontossággal bíró, mivel itt kezdhetjük el a fejlődésünket, innen emelkedhetünk fel a Végső Állapotunkba, ahol irányítani tudjuk a valóságunkat, azaz a vágyunkat.

Mivel látnunk kell, hogy a vágyon kívül semmi más nem lett megteremtve, csak a megszerzési vágy. Ennek a megszerzési vágynak kell keresztül mennie a Felső Erő megismerésén, és ez a vágy határozza meg – a kezdeti gondolaton keresztül – a saját teremtését. A jelenlegi állapotát. Ezután egy következő állapotot fedezünk majd föl, amit újra be tudunk irányozni a végső cél felé. Mindezért meg kell hallanunk a szabályokat, amiket a kabbalisták írtak le nekünk, meg kell tartani ezek, meg kell valósítani ezeket, és bizonyosak lehetünk benne, hogy akkor helyesen haladunk, egészen a fejlődésünk végéig. Ezért ha valóban azt akarjuk, hogy ne vesztegessük el az életünket mindenféle ostobaságokra, hanem megvalósítsuk a teremtésünk célját, akkor végül látni fogjuk, – és közben is látnunk kell – a Teremtés Végső Célját. Mert e felé kell irányozni magunkat. A cselekvő gondolatot, a cselekvő számítást, ezeket a vágyakat kell megragadnunk mindent, amit magunknak tulajdoníthatunk.

Mindenemet, amivel rendelkezem, be kell irányoznom a Végső Cél elérésére. A végső állapot elérésére. Mindent meg kell tennünk, ami az erőnkből telik. E köré kell felépíteni az életünket. Ezt magyarázza el nekünk a Kabbala Bölcselete. Ezért mondják a kabbalisták, hogy az egész teremtés, az csak a vágy, amely különböző formákban jelenik meg. Mozdulatlan, növényi, állati és beszélő szinteken keresztül tárul fel. A vágynak a szintjei meghatározzák a fejlődést, a megértést, a tudatosságunkat. Azt, hogy mi a környezet, mi az élet, mi az egész folyamat, amin keresztül kell mennünk. De a vágyon kívül csak Felső Erő létezik. Aki irányítja ezt a vágyat. Aki kontrollálja. Az az ember, aki beirányozza magát ennek a felismerésnek megfelelően, az megtapasztalja, hogy a Felső Erő irányítja őt, és elkezd vele együtt dolgozni. Mindegy hogy vallásos és különböző hitekben él, itt csak a Felső Erőnek az ismeretéről beszélünk, annak az erőnek az ismeretéről, ami az egész természetet irányítja.

Az ember egy olyan valóságban él, ami hibásan úgy tűnik számára, hogy létezik. Ez egy hibás illúzió. Mintha valami létezne önmagában is, mintha nem lenne Felső Erő, ami mindent irányít. De hogyha az ember lenullázza egy kicsit az egoját, azt hogy “én létezem, én irányítok mindent”, ha ezt háttérbe szorítja és lenullázza, annak a mértékében fog egy helyet biztosítani saját magában, ahol feltárulhat a Teremtő Erő. S akkor az ember el kezdi érezni azt önmagában. Mivel fokozatosan a Felső Erő elkezdi éreztetni, hogy egy leválasztott valóságban létezünk. Később különböző módon fejlődünk az életben, és ezen dolgozunk. Elkezdünk valamit keresni az életünkben magunkon kívül, mert látjuk, hogy nincs erőnk, nincs olyan, ami kielégítene minket az életben. Fokozatosan elérkezünk egy olyan állapothoz, amikor megvalósítjuk magunkban a Felső Erő érzékelését. Felismerjük hogy nem mi irányítjuk az életünket, hanem ez az Erő. Ezt generációról generációra több száz éves fejlődés után ismerték fel néhányan, de végül el kell érkeznünk mindannyiunknak ennek a megértéséhez.

Hogy van egy Felső Erő, ami fenntart minket, és meghatározza az egész sorsunkat. Érzünk kell, hogy minden az Ő kezében van. Ez az amit úgy hívunk, hogy Nincs más rajta kívül. Gondolataink és vágyaink, minden, amit magunkról gondolunk, amit a Teremtőről gondolunk, azt a Felső Erő teremti meg számunkra. Még azokat a gondolatokat is amikor szembe helyezzük magunkat vele. Ezt azért teszi velünk, hogy megépítse bennünk a saját, független érzékelésünket. Magunkról és Róla. Valóban függetlenné válhatunk és Ő, mint egy szerető szülő teremti meg az életünket. Azért, hogy leváljunk az ő irányításáról, hogy függetlenné váljunk és elfoglaljunk a teremtésben minket megillető helyet.

Rav Michael Laitman 2016.05. New Jersey kongresszus – 4. lecke

btKA

04 jún 2016

87 queries in 0,203 seconds.