Kérdés: A Teremtőhöz tisztelettel és félelemmel viszonyulok. Ő nagyszerű és pompás a képzeletemben, míg a barátaim, és „mások”, akik között fölfedezem Őt, pont az ellenkező módon ítélem meg. Ez olyan, mintha kivételeznénk, mintha ők kevésbé fontosnak tűnnének. Hogyan oldjuk meg ezt a problémát? Hogyan tudjuk növelni, annak az „elektromos erőnek” az értékét a szemünkben növelhetem, – amely a Világ Kli-n (edényen) belül már feltárult – a Forrás nagyszerűségének a hátterében?
Válasz: Ahogy a bölcsek mondják, hogy az ember nem mutathatja ki, a gyermekek felé azt, hogy a rájuk irányuló szeretet feltétel nélküli. A szeretet kimutatásának ilyen módjával, csak elkényeztetjük őket. Azok a szülők, akik feltétel nélküli szeretetettel nevelik gyermekiket, azok a gyermekeket körökbe (Igulim) kényszerítik, az egyenes vonalak (Yosher), azaz a szabályok helyett. Állandó kegyelemben részesítik őket, és így nem jelenik meg az igazságosság, és ez nem jó. Szimplán csak ezért nem tudjuk elképzelni a Teremtőt úgy, mint Aki „jó, és jót cselekszik”. Mert Ő elrejti Magát, az emberi kapcsolatok egyedi és merev nézetei mögé, ami miatt nekünk úgy tűnik, mintha nagyon barátságtalan és meglehetősen kegyetlen Lenne (A Teremtő).
Nekünk számításba kell vennünk mindkét szélsőséget, az érme mindkét oldalát. Egyfelől, Ő jó, aki jót cselekszik, másfelől azonban én ezt rossznak találom. Tehát akkor, hogyan kapcsolhatom össze ezt az egymással szembenálló két végletet?
A teremtés célja, hogy a Teremtő jót cselekedjen a teremtményeivel, és ez a korrekciónak megfelelően érhető el, de a teremtmények ezt csak a fejlődés végén érik el. Baal HaSulam ír erről a „Vallás lényege és célja” című cikkében. Ha alkalmazom ezt a megközelítést, ha végrehajtom ezt a vizsgálataim során, akkor megértem majd, hogy miért minden ezen a módon van elrendezve. Megértem, hogy a Teremtő egy szerető apához hasonlít. Szeretetből helyez nyomást a gyermekeire, abból a célból, hogy a jó irányába vezesse őket.
Az elképzelés lényege pontosan az, hogy hogyan tudom világos módon felfedezni a problémát, az ellentmondást, a Teremtő jósága és jócselekedetei, és a mi világunk problémái között. Mivel látom, hogy a problémák egyre csak növekednek, egyre hevesebbek, és a nyomás egyre erősebb az emberiségen. Egészen mostanáig, mintha szebb időket éltünk volna, és mindenki egy szebb és fényesebb jövőben reménykedett, egy „Amerikai Álomban”, de ma ez már nem szolgál etalonként, és hamarosan boldogok leszünk, ha nem itt élünk majd.
Miért szükséges ez a szembenállás, ez az ellentét? Ez a konfliktus speciálisan lett megtervezve, hogy egy belső disszonanciát (összhang hiánya) váltson ki bennem: Hogyan lehetséges, hogy a természet ereje, aki jó és jót cselekszik, az abszolút erő az összes korlátozás mögött, ilyen komoly katasztrófákba zár minket?
Elkezdem megvizsgálni és tanulmányozni ezt a konfliktust és megoldást keresek a problémára. Talán, a Teremtő nem is létezik és minden a vak természet kegyelmén múlik, és nekem harcolnom kell ezzel.
Mindazonáltal, valójában ez a megközelítés nem oldja meg a problémát. Végül is a Teremtő és a természet egy és ugyanaz. Ebből következik, hogy én nem változtatok meg semmit. Egyedül a szavakon változtattam, de ugyanazzal a megoldatlan problémával nézek szembe. A feltételek folyamatosan egyre rosszabbakká válnak, de mindenestre, folyamatosan keresnem kell a kiutat
Ezért, végül, csak akkor vagyok képes megoldani a problémát, ha megértem, hogy magamon kívül semmi mást nem kell megváltoztatnom, és itt van kulcspont: Meg kell változtatnunk magunkat vagy sem? Szolgálnunk kell e (a spirituális világot) mindenféle fizikai cselekedeteken keresztül, – melyek le vannak írva (parancsolatokban) és csak várnunk kel hogy ezek elvisznek a jóhoz- vagy pedig korrigálnunk kell magunkat és a korrigált edényeinkben (Kli) fogjuk megélni azt, hogy minden jobbá válik a számunkra?
2013. 11. 12, Reggeli Lecke első részéből. Shamati #3 „A Spirituális betejesedés lényege”
ford: MT
lekt: KN
forrás: The Essential Opposition
