Dr. Michael Laitman

Bevezetés a tíz szfira tanulmányába

A világ el fog tűnni, és a csoport továbbra is megmarad

A világ el fog tűnni, és a csoport továbbra is megmarad

Kérdés:

Az erőfeszités, ugyanabban az edényben van, mint amelyben feltárul a Teremtő. De mi a kapcsolat az én erőfeszitésem és a barátok erőfeszitése között? Az én erőfeszitésem elég, hogy felfedezödjön az edényünkben a Teremtő, vagy ez a mi közös erőfeszitésünk által történik meg?

Válasz:

Nem lehet egyértelmű választ adni.Én a barátokat a saját szemszögemből, mindig egy bizonyos módon látom. Ha én ugyanolyannak látom őket ma, mint tegnap, akkor ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem változtam. Ha ma magasabban találom őket, mélyebben, okosabbnak, sikeresebbnek – ez azt jelenti, hogy voltak változások.

De mi még nem tudjuk összekapcsolni ezeket az állapotokat egymással: Vajon ők haladnak előre, vagy én haladok előre, vagy ők nem haladnak, vagy hogy már a Gmar a Tikunkba vannak, vagy a végtelen magasságba vannak, vagy alulról nézem őket?

A csoport növekedését és fejlődését csodálom, de ők azok akik nővekednek vagy én változtattam magamon, mivel láttam hogy ők növekszenek.

Nem tudjuk elmagyarázni szavakkal, mivel a szavak teljesen önzőek. Ez hasonló ahhoz, hogy nem tudod az új gazdasági rendszert elmagyarázni a régi edényekkel, hiszen a gazdaság az emberi kapcsolatokat jelképezi egy integrált módon. És ugyanez van itt is, nem vagyunk képesek elmagyarázni a viszonyokat a barátok között.

Azt kell látnunk, hogy ha mi az egoista vágyaink szerint cselekszünk, akkor nincsen szabad választásunk. A kiindulási állapotomat, mint 1 paramétert kell rögzítenem, és meg kell vizsgálnom, hogy a változásom, miként befolyásolja ezt a korábban rögzített paramétert..

Majd a két eredményt ellenőrzöm, és azután egyesítem őket egy egyenletben, hogy együttesen oldjam meg.

Az egyenletet csak akkor tudom megoldani, ha egy változó van. Ha két változó van az egyenletben, akkor a megoldáshoz egy újabb matematikai formula szükséges, a kétismeretlenes egyenlet megoldó képlete.

Az agyunk nem képes egyként felfogni a két változót. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mikor egy nő megismeri, megtanulja, milyen fájdalommal jár a szülés, de az még nem ugyanaz, mintha valójában szült volna már, azaz nem biztos, hogy képes a szülésre. Ezért ezt nem lehet megmagyarázni szavakkal – csak amikor mindenki elkezdi érezni a saját edényén keresztül.

Ahhoz hogy átadhassuk az információt a világnak, olyan kabbalisztikus magyarázatra van szükség, amelyben minden egységben van. A mi világunkat ugyanis az egymástól való totális szétválasztás uralja.

Például a különböző szoftverek, különböző tulajdonságok, különböző megközelítések.

Szeretnénk magyarázatot kapni a mi szavainkkal, a mi elménkkel, a mi világunkban meg akarjuk érteni hogy mi történik a Felső világban. A fizikusok is már kezdik megérteni, hogy ez lehetetlen. Szembesülnek bizonyos jelenségekkel, bizonyos határokkal, melyeken túl az anyag eltűnik, és amit a tudomány nyelvén már nem lehet kifejezni.

A modern fizika halad oly módon, hogy minden egyes következő lépésnél, minden egyes kísérletnél, több és több mutatószám tűnik el. Ezzel a tudomány nyelvezete is eltűnik. Reméljük, hogy sikerül elérkezni ahhoz a különös határhoz, ahol minden, ami azelőtt volt, eltűnik. Tudomány csak azt képes felfedezni, hogy egyszer csak minden tulajdonság eltűnik, de semmi többet ennél.

A mi feladatunk – folytatni az erőfeszítéseket a csoporton belül, és a végén, minden világos lesz.

2o12.12.25, A napi Kabbala lecke 1. részéből, “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába”

BS

30 dec 2012

Az Egó sok értékes csapása

Az Egó sok értékes csapása

Báál HáSzulám “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”,107.rész:

“Tehát, miután a személy eléri az Arc megvilágítását egy olyan mértékben, hogy minden bűn, amit elkövetett, még a szándékosak is, azok átváltoznak és Micvává válnak számára, akkor a személy boldogan emlékszik az összes gyötrelemre és szenvedésre, amit valaha is átélt, mivel az arc két rejtettsége állapotán ment keresztül.

… ez azért van, mivel egy okká és felkészüléssé vált, hogy megtartsa a Micvát, és hogy megkaphassa az örök és csodálatos jutalmat érte.

Ebből megtudjuk, hogy minél többet szenvedett, most annál jobban jutalmazzák. Tehát ez azt jelenti, hogy érdemes szenvedni ahhoz, hogy megkapja a nagyobb jutalmat később? Ez az, ami úgy hangzik a mi nyelvünkön, a mi egoista észlelésünkben. A múlt nem törlődik el, a korrekció átváltozik a bánatból örömre. Az edény amely szenvedés volt, a sötétség, a hiány és az üresség, a háborúk, a betegségek, a fájdalom volt, ami azt jelenti, hogy hiányoznak a betöltésből, hogy érezzük a szenvedéseket, és most a beteljesülés érzetében a személy jutalmat és szeretetet érez.

Baál HáSzulám “Bevezető a Tíz Szfira a tanulmányába” 108. rész: “Ez hasonló a jól ismert mesével a zsidóról, aki egy háziúrnak dolgozott és ő szerette a zsidót. Egyszer, a háziúr elutazott, és üzletét egy helyettese kezében hagyta, aki gyűlölte Izraelt.

Mit csinált a helyettese? A zsidót megverte ötször mindenki előtt, hogy alaposan megalázza őt”.

Ez az egó és szívbeli pont az emberben, ahogy az egó most uralja a személyt, és megveri a “a szívben levő pontot”, ami jelentése a “Zsidó” (Yehudi), amely a héber “egység” (Yehud) szóból adódik. Ez a pont azt akarja, hogy egyesüljön a Teremtővel és szenved, mert nem képes azt megtenni. Ez azt jelenti, hogy csapásokat kap az egójától.

“Amikor a háziúr visszatért, a zsidó odament hozzá, és elmesélte neki, hogy mi minden történt vele. A háziúr mérge felgyulladt, elkapta a helyettest és megparancsolta neki, hogy haladéktalanul adjon a zsidónak ezer aranyérmet minden ütésért.

A zsidó elvette az aranyérmeket, és hazament. A felesége látta, hogy a zsidó sír. Megkérdezte tőle aggódva: “Mi történt veled a háziúrral?” Ő elmesélte, hogy mi történt neki. Akkor a felesége megkérdezte: “Akkor miért sírsz?” Ő így válaszolt: “Én azért a sírok, mert ő csak öt alkalommal vert meg. Bárcsak ő legalább tíz alkalommal vert volna meg, mert most lett volna 10.000 aranyérmem”.

Az evilág képzeletébe, ez a mese úgy tűnik, hogy durva és önző, de mi megértjük, hogy a Tóra az ember belső világáról mesél. Aki helyesen értelmezi az megérti.

“Az ember egy kis világ”, amelyben van két ellentétes oldal van: “szívbeli pont” és a maga szív is. A szív gyűlöli a “szívbeli pontot”, mivel az egységre sóvárog a Teremtővel.

Minél nagyobb a megszerzési vágy, az úgynevezett kegyetlen önző szív, úgy az erősebben megragadja a “szívbeli pontot”, és nem engedi, hogy előrehaladjon. De ő  különböző kísérleteket tesz meg, hogy elmeneküljön tőle, és haladjon előre. Ezért ő szenved, mivel a szív ellenőrzi és rabszolgaságába tartja, a kínzó száműzetésben. A feszültség és a harc köztük folyamatosan fejlődik, és a “szívbeli pont” egyre több és több fájdalmat érez, mert nem tud egyesülni a Teremtővel.

Ilyen módon formálódik meg az edény. És így megérkezik a megtöltés, amely az úgynevezett “a háziúr visszatér”, a jutalom érződik ugyanazon szenvedésekben, ugyanolyan üres helyben, amely létrejött a száműzetés során. Ez azt jelenti, hogy nem a megszerzési vágy fordul át adakozásra, hanem a küzdelem ellene!

2o12.12.25, A napi Kabbala lecke első részéből, “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

BS

29 dec 2012

Ne menj vakon a sötétségben

Ne menj vakon a sötétségben

Kérdés:

Miért a Tóra nem helyes tanulása káros lehet, a “halál- mérge” – vé válik?

Válasz:

A Tóra helytelen tanulása az, hogy a rendszert aminek egy fokozatos korrekciót kéne elhoznia a megszerzési vágy számára, ehelyett egy helytelen módon használjuk föl, ez eltávolítja azt a részt, amely szándékozva volt a korrekcióra. Ily módon az utat egy nem vágyott módon fejti ki, amely tele van fájdalommal, mintha a Teremtő aki szeret minket, szomorúságot okozna. Ezért ez a módszer nem egy vágyott állapot.

Az egó szemszögéből a személynek, ez az út nem vágyott, mert ez szenvedést okoz. De ha az adakozás formájáról beszélünk, és értékeljük a Teremtő kapcsolatát, akkor úgy kell lássuk, hogy Ő szenved.

Ha mi nem veszünk részt a korrekció rendszerében, hanem korrigáljuk egy nem tudatos, ösztönös módon, mint a kövületi, növényi és állati részek, akkor így nem lenne jutalom és büntetés számunkra. A rendszer nem változna a mi szempontunkból, hanem nyomna minket az abszolút törvények irányába, mint a vonat, amely halad az iránya felé.

De mivel az ember fokozatos fejlődése megteremtette magának a részvételét ebben a folyamatban, akkor kell kapjon egy plusz különleges érzékenységet, hogy a rendszer hogyan működik rajta. Így a teremtményben kifejlődik egy új érzés és megértés, azaz, a Teremtő, aki a rendszer másik oldalán van. “A cselekedeted által ismerlek meg Téged’, és összekapcsolódik Vele.

Lehetetlen bármilyen részt elérni az út mentén, még a legkissebbet sem, ha nem csináljuk azt helyesen. A kérdés az, hogy mekkora mértékben probáljuk meg, hogy a tévedés csak az erőben, és nem a gyakorlatban van.

Ha meg van írva, hogy “Nincsen igaz a földön, aki jót cselekszik, és ne bűnözött volna”, akkor minden szinten nekem bűnt kell elkövetnem. De én felkészítem magam, próbálkozok, óvatos és félek a bűntől, azaz, félek hogy leszakítsam magam attól az érzéstől, hogy “Nincs más Rajta kívül” és “Ő jó és jótevő”. Én félek, hogy abba hagyjam a sóvárgást a szeretetre és az adakozásra, mert nem leszek képes a vágyam fölé emelkedni, az ösztönös gondolatok fölé, azaz “állati ” szintem fölé.

Szükségem van az önálló vizsgálatra, önismeretre. Én a szamáron ülök és nem a szamár rajtam, az én egoista vágyamon (anyag), és egy összehasonlítást teszek hogy, amit érez és amit gondol ez a szamár, és mit akarok érezni, és hogyan kell gondolkozzak. Ilyen módon én felfedezem az én szamaramat, a bennem levő emberrel együtt.

“Embert és állatot a Teremtő megmenti”, és ez ahogy haladok előre. Szóval, a hibáim elhozzák nekem a sikert és segítenek előrehaladni. Hibák és a sikerek felfedeződnek bennem a bal és jobb oldali vonalon. Ebben az esetben, mind a kettő a jogos és helyes módon egészítik ki egymást, mivel a hibák nem tárultak volna fel az új megértésben, és nem tudtam volna hogy hol vagyok.

Nekem dolgoznom kell mint a bűnökön és mint parancsolatokon, mert az egyik nem létezhet a másik nélkül. Minden a gonosz felfedezésével kezdődik. De a jobbat azt egyidőben fedezem fel a Fény ragyogásával. Jön a Fény, és segít nekem látni a sötétséget, és nem pedig amikor először a sötétség megjelenik, és nem vettem észre hogy ez sötétség, és nem a hosszú szenvedés útján keresztül, hanem a Fény ragyogásán keresztül fedezzem fel a gonoszt.

Ezért a Kabbalisták és a Tóra tanácsokat adnak, hogyan kell felkészitenünk magunkat a helyes bűnök felderítésére, a gonosz felfedezésére.

2012.12.24, A napi Kabbala lecke, “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

BS

29 dec 2012

Tiszteljük mindenkit, aki erőfeszitést tesz ezen az úton

Tiszteljük mindenkit, aki erőfeszitést tesz ezen az úton

Báál HáSzulám, “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába”, 1o2 pont:

“Meg van írva, és mindazok akik a Tórát a “Lo lisma” módján tanulják, az ő Tórájuk a halál mérgévé válik”. Emellett, nem csak hogy nem emelkednek az Arc felfedezéséhez, mert az értelmüket nem a munkára és elérésre irányították, és a Tóra amit összegyűjtenek, az hatalmas rejtettséget okoz számukra, bezuhannak a “dupla rejtettségbe”, amely a “halál” szintje, teljesen leszakadva a gyökértől”.

Így történik, ha a személy nem tesz erőfeszítéseket a környezet által, a tanulás és rendelkezésre álló eszközök által, hogy elérje a Teremtő felfedezését, azaz, hogy megtalálja benne az adományozás és a szeretet tulajdonságát, mert a mások szeretete által éri el a Teremtő szeretetét. Mert úgy kell irányítania magát, hogy a tanulás eredménye legyen az adakozás tulajdonságának a felderítésére, a mások irányába, amennyire művinek és fölöslegesnek tűnik számára, a fordított természetével.

Eleinte nincsen kész hallani, és egyetérteni ezzel. De minden alkalommal, az összes akadályok ellenére, megint és megint visszatér, és végrehajtja az összes szükséges kérelmeket, és meghatározva a természet oldaláról , a Teremtő, a csoport, mint a válság oldaláról, és az összes többi feltételeket, amelyet felfedez, és akkor lassan beleegyezik, hogy a tanulás célja az , hogy elérje az önmegtagadást.

Ez egy nagyon különleges művelet, egyáltalán nem az ahogyan leírjuk magunknak az út elején. De a változások mértékének megfeleően ami történik bennünk az úton, mi mindig felfedezünk új fokozatokat: mit jelent a cimcum, többiek, kapcsolat, kölcsönös garancia, Teremtő, az adakozás és a szeretet tulajdonsága, és mások. Mi már elkezdjük megérteni, hogy mit jelent a “Halál mérge”, és az “Élet mérge”, és miért ad a Tóra ilyen ellentétes állapotokat. Így mi fokozatosan kezdjük letisztázni az irányt és a helyes utat.

Sokszor a személy olyan állapotokba zuhan, amikor nem látja, hogy mennyire tévedett. De “Amit az elme nem végez, elvégez az idő”. Az egyetlen módja az előrehaladásnak, hogy folytassa “Mint egy ökör az igára és szamár a teherre” a tanulását nap nap után, ahogy mondani szokás, “Bármit, csak ne menekülj el!”. Végül is, ő nem érti mi történik, az ő egóját felülről adták, és a feltételek is léteznek, minden a Felső erő által van megformálva.

Ő erőfeszítést tesz, csinál valamit, de eddig nem értette mi történik. A legfontosabb dolog, hogy ne meneküljön el és legalább a legegyszerűbb mechanikus feladatot végezze el. Ha valahogy folytatni tudja, akkor legyen boldog, hogy legalább ezt megtartja.

Tehát, tiszteletben kell tartani minden egyes személyt aki erőfeszitéseket tesz, eljön minden nap és részt vesz akkora mértékben képes, amennyire megadják neki felülről. Ez alapvető fontosságú: jönni erre a helyre, ebbe az állapotba. És azon túl már elkezdődik a vizsgálat: miért, minek, mit ad ez nekem, miért veszek részt benne, mi a kívánt eredmény.

Példát kell kapjunk a Rabbi Simon diákjaitól, mert mi egyesülni akarunk és olyanná válni mint ők, közöttük akarunk ülni. Azt érezzük amit ők éreztek, akár a gyülőletbe, akár a szeretetbe. Ezeket az ellentmondó állapotokat kell elérjünk.

2o12.12.28, A napi Kabbala lecke, “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

BS

29 dec 2012

A Fény cselekvéseket, és nem szavakat vár

A Fény cselekvéseket, és nem szavakat vár

Kérdés:

Eddig az egónk forog és fordul, próbál találni mindenféle kifogást. Hogyan tudjuk ezt megváltozni a mi szintünkön?

Válasz:

Csakis egy dolgot tudunk tenni: előhívni a Reformáló Fényt. Nekünk nincs más erő. Szóval tudnunk kell hogy hogyan kell előhívni ezt a Fényt.

A Fény csak akkor tudom előhívni, hogyha elakarom érni a következő szintet. Hogyan tudok úgy előre lépni a Fény felé, hogy a Fénynek hatása legyen rám, és akkor tegyek még egy lépést hogy a Fény újra hasson rám? Erre kell egy csoport. Amennyire befolyásolom a barátokat és kiváltok valamilyen korporeális cselekvéseket a kapcsolatra, a szeretetre, a korrekcióra, és a lelkük növekedésére, annyira hívom magamra a Fényt.

Nem kell kérnem semmit a Fénytől. Kérés nélkül fog dolgozni és hatni rám, szavak nélkül, csakis a tevékenységeimnek válaszolva. Így fogok előrehaladni. Minden a pontos szabályok szerint történik, amiben hiszünk, ahogyan írva van: “a jutalom az a szomorúságunk szerint jön”.

2o12.  12. 18, Reggeli lecke, “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

DH

29 dec 2012

Fogadjunk el mindenkit, aki erőfeszítéseket tesz tesz ezen az úton

Baal HaSulam, “A Tíz Szfíra Tanulmányának bevezetője” 102. pont: Ezért írva van, hogy, akik a Tórát Lo Lishma állapotában tanulmányozzák, a Tóra az ő számukra a halál italává válik. Nem csak hogy nem emelkednek túl a Teremtő arcának elrejtésén, mivel nem igazították az értelmüket a munkához, és az eléréséhez, a Tóra, amelyet magukba gyűjtöttek, nagymértékben növeli a Teremtő elrejtettségét. Végezetül ezek az emberek az elrejtésen belüli elrejtés állapotába – azaz a kettős elrejtés állapotába – zuhannak, amely halálnak tekinthető, azaz totális leválasztottságnak a saját gyökerükről. 

Ez az ami történik, ha valaki nem nem tesz erőfeszítéseket a környezeten, a tanuláson és minden egyéb eszközön keresztül, amivel csak rendelkeznek a Teremtő feltárulásáért, amely nem jelent egyebet, mint az adakozás és a szeretet minőségének a felfedezését az emberen belül, annak érdekében, hogy a teremtett  lények szeretetétől eljusson valaki ahhoz, hogy a Teremtőt kezdje el szeretni. Erre kell fókuszálnia, hogy a tanulása eredményeképpen feltáruljon az adakozás mások felé, lényegtelenül attól, hogy kezdetekben ez mennyire mesterségesnek és értelmetlennek  tűnhet, és mennyire ellentétes a saját természetével.

Kezdetekben az ember elutasítja azt, hogy meghallja ezt, és hogy egyetértsen ezzel. Azonban ha időről időre visszatér, az összes akadály ellenére, és minden, a természet, a Teremtő által előírt és meghatározott szükséges dolgot végrehajt, amelyek a válság következményei, és minden más feltételt, ami feltárul a számára, fokozatosan elfogad, azzal egyetemben, hogy a tanulás célja, az Ön lenullázás elérése.

Ez egy nagyon különleges művelet, nem az a fajta, amit elképzelünk az út elején. De annak a mértékében, ahogy a változások megjelennek bennünk az út során,  új definíciókat fogunk felfedezni minden alkalommal, mint például a megszorítás, a többiek, a kapcsolat, kölcsönös garancia, a Teremtő, az adakozás és a szeretet minősége, stb. fogalmak jelentése.  Elkezdjük megérteni, hogy mit jelent a “halál itala,” és miért a Tóra hozza el ezt a mi természetünkkel ellentétes minőségű jelenséget. Így fokozatosan tisztává válik a helyes út, és irányultság.

Az ember gyakran találja magát olyan helyzetben, amelyben nem is látja a saját gonoszságát. Azonban “amit valakinek az értelme nem tesz meg, az idő megteszi.” Az egyetlen kivezető út, ha felvesszük a terhet, mint az ökör, vagy a szamár, és napról napra elmegyünk tanulni, ahogy az mondva van: “Tégy bármit, de menj!” Az ember nem érti pontosan mi történik, az egó felülről lett megadva az embernek, és minden feltétel megtalálható benne, azaz mindent a Felső Erő rendezett el ilyen módon.

Az ember erőfeszítéseket tesz, cselekszik, de eddig nem nagyon értette, mi történik. A legfontosabb dolog, hogy ne hagyja abba, hanem legalább a legegyszerűbb cselekedeteket hajtsa végre mechanikusan. Ha képes valahogy tovább lépni ezen az úton,  és aztán annak is örülni kell, hogy az ember legalább ezt képes irányítani.

Tehát mindenkit értékelnünk kell, aki erőfeszítéseket tesz a napjai során, részt vesz a közös munkában, amennyire csak képes, és amennyire csak hagyják ezt neki felülről. Lényeges feltétel, hogy eljutott erre a helyre, ehhez az állapothoz. Ezek után már a letisztázás feladata van hátra, mikor, miért, mit fog mindebből megérteni, miért kell ebben részt vennie, és hogy mi az elvárt végeredmény mindezek után?

Tanulnom kell Rabbi Simon és a tanítványainak a példájából, mivel mi is össze akarunk kapcsolódni és olyanná akarunk válni, mint ők. Ők gyűlöletet és szeretetet éreztek egymás iránt, és nekünk is el kell érnünk ezt a két ellenmondásos megkülönböztetést.

2012.12.24, A Napi Kabbala lecke 1. részéből, “Bevezetés a Tíz Szfíra Tanulmányába”

KN

28 dec 2012

A Fáraó örökké Egyiptomban marad

A Fáraó örökké Egyiptomban marad

A Fáraó Egyiptomban marad. Arra van szükségünk, hogy kimeneküljünk Egyiptomból, a Fáraó edényéből. Nem dolgozhatunk az élvező vággyal, az ellen kell harcolnunk. Az fékez le, tart minket vissza, amiből ki akarunk törni még az előtt, hogy Egyiptom határain kívül végeznénk a Teremtő számára munkát. A csata teremti meg az edényünket, Egyiptom a tíz csapása elleni küzdelmünk során. Az élvezet vágya felett kell dolgoznom, az visszatartja a szívben található pontot, a csatát pedig úgy nevezzük: “Dolgoztam és találtam.”

A próbálkozásaim, hogy megszabaduljak az egoizmustól létre hoz egy származékot, amelyben az én új edényem lesz. Ugyanez lesz megismétlődve minden ezt követő lépcsőfokon: Minden alkalommal egy újabb hibátlan, pontos és finomabb edényt építek meg. Végül is az élvezet vágya változatlan marad, de a munkám egyre kifinomultabb és pontosabb, a belső pontosításoknak köszönhetően. Ebből kifolyólag, minden alkalommal egy új edényt alkotunk, érzékenyebbet és magasabb színvonalút.

2012-12-25, Napi Kabbala lecke “ Bevezető a Tíz Szfira tanulmányba”

SzL

28 dec 2012

A tanár nem tudja elvégezni a munkát a diák helyett

A tanár nem tudja elvégezni a munkát a diák helyett

A valóságban nincsenek külön részek, és semmi nincs levágva, minden egy, de mi nem vagyunk képesek felfogni ezeket a dolgokat. Minden egyes rész integrálva van a környezettel, így erőket és támogatást kap a környezettől, hogy kitudja fejezni magát másokkal. Végül, a környezet ad neki erőket hogy csatlakozzon vele.

Minden egyes különálló rész meg kell kapja az összes többi részét, mint egy test, mert az egész valóság mint egy rendszer. Mivel létezik egy törvény: “Izrael, a Tóra és Teremtő, Egy”. A Teremtő nélkül nem tudná megkapni a valóságot egyként. Mert ha a Teremtő egy, akkor a valóságnak egy gyökere létezik, ami összeköt mindent egy teljessé, rajtam kívül.

Tehát, abban a mértékben hogy össze akarom kötni magam ezzel a valósággal, rajta keresztül erőt kapok a Teremtőtől és kapcsolatba lépek vele. Mindenkinek ebben a valóságban egy célja, és egy lehetősége van. Minden a személy megvalósításán múlik.

Ő végig kell menjen az összes állapotokon, és nem képes több felébredést kapni, mint amennyi erőfeszítést tesz a kapcsolat irányába. Máskülönben ez a felébredés nem válhat az övé, amelyet ő szerezett meg magának.

Ugyanez vonatkozik a tanulásra, és amennyit képes a tanár megmondani a diáknak. Minden a tanítvány edényétől függ, egyébként az jön ki, hogy a tanár elveszi a diáknak a szabad akaratát, és ellopja tőle a lehetőséget, hogy erőfeszítést tegyen. Ezt tilos tenni. Egyébként ez olyan mint egy kegyes anya aki megcsinálja a házi feladatot a gyermeke helyett. De ha ez a javára lesz? Végtére is, ő növekszik mint egy lyuk.

A spirituális munkába nem használhatjuk fel ezt a hazugságot, a hamis segítséget, mivel a személy erőfeszítésének megfelelően kapja meg a jutalmat. Az edény hozza el a Fényt, és az teszi a rejtett Fényt felfedetté.

2o12.12.23, Reggeli lecke, a “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

BS

24 dec 2012

A környezet, amelynek van irányító ereje

A környezet, amelynek van  irányító ereje

Kérdés:

Hogyan lehet felgyorsitani a kölcsönös függőség érzetét a csoportban?

Válasz:

Ez is a közösségen múlik. Ha a közösség meg tud győzni, hogyha én tőle függök, akkor meg vagyok győzve. Ha nem akkor nem vagyok meg meggyőzve. Ehhez kell legyen egy masszív propaganda, hogy meggyőzzük a személyt, hogy ő maga semmivel nem rendelkezik, és csak az integráció révén képes elérni a spirituálist.

Nekünk sok órán keresztül kell arra gondolnunk, hogy a spiritualitás érzete csak egyetlen teljes edényben létezik. Ez ismert, ahogy törés történt a világokban. Ugyanazt az anyagot, amelyet most érzünk, valójában nem létezik, ez csak képzeletbeli. Még a modern fizika is elérte már ezeket a következtetéseket. Csak a vágy létezik, amely az erő. És mi fel kell felfedezzük ezt az erőt mint egy, ahogy a Teremtő teremtette.

Törekednünk kell, hogy felfedezzük mint egy teljes, nem ahogy leírjuk magunknak a fizikai testek formájában, hanem a vágyak formájában, erőkben, egy közös általános vágyban, hogy megkapjuk az élvezetet. Nem számít, hogy ez az erő felfedeződik számunkra, mindenféle lehetséges módon, amely minden percben változik. Mindez az élvezet vágya, amelyeknek egyesülniük kell. Abban a pillanatban amikor összekapcsolódnak azonnal megkapunk egy beteljesülést.

Mivel a kapcsolat csak a megadás által lehetséges, ez a “tzim tzum Álef”, (első megszorítás)  az egónkra. És a lenullázás után jönnie kell a kapcsolatnak, ez a barátokkal való integráció a törés ellen működik, az adakozás ellen.

Nekem kapnom kell valamit, hogy adakozhassak.

Mi használjuk a szavakat az e világból a kapcsolathoz, de alapvetően ezek a kabbalista kifejezések a vágy korrekciójára. Ne úgy nézzük az embereket, mint körülöttünk lévő fizikai testeket. Ez egy tér, tele diszkrét irányított erőkkel, amelyek meg kell találják, hogyan lehet csatlakozni egymáshoz. És a közöttük fennálló kapcsolat létezik, csak fel kell fedezzük!

Az a kapcsolat felfedezése által, felfedik a tendenciát a maguk részéről, önálló megszerzést: “Keményen dolgoztam és találtam.” De ha nem fedezed fel ezt a kapcsolatot, így rejtve marad tőled. Mindent, amit a Teremtő teremtett, egyelőre rejtve van előlünk. Amit elvárnak tőlünk, hogy mi magunk fedezzük föl ezt a valóságot az erőfeszítéseinken keresztül.

Bár a Teremtő teremtett egy kezdeti vágyat és kifejlesztette egy teljes valósággá. De azután elrejtette ezt a valóságot, így már csak egy pont maradt. Most ki kell hogy fejlesszed magadban ezt a vágyat a munka által a csoportban és újra fel kell fedezzed ugyanazt a valóságot, amelyet a Teremtő teremtett. Tehát, te mintha megteremtenéd magadban ugyanazon a vágy által, amelyet megkapsz a környezettől.

2o12.12.2 o, Reggeli lecke, “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába”

BS

23 dec 2012

Minden rész szükséges a haladáshoz

Minden rész szükséges a haladáshoz

Báál HáSzulám cikkéből, a “Bevezetés a Tíz Szfira tanulmányába”, 68. pont: Tudnunk kell, hogy minden hajlam, hajlandóság és tulajdonság, amely az emberbe beleneveltetett, hogy azokkal barátait szolgálja, mindezek a hajlamok és természetes tulajdonságok szükségesek, hogy Istent szolgálhassuk.

Kezdetben, csak azok végső szerepe miatt lettek létrehozva és az emberbe vésve, ami a végső célja az embernek, ahogy írva van, “akit megbüntettek, nem lehet tőle számkivetett.” Az embernek minderre szüksége van, hogy kiteljesíthesse magát a bőség elfogadása által, és hogy teljesíthesse Isten akaratát.

A kapcsolatok minden részletére szükségünk van, amely a barátok között bontakozik ki. Nem szabad szépítenünk, törölnünk, elrejtenünk vagy elnyomnunk bármit, vagy megakadályoznunk, hogy fejlődjék. Minden vágyódás fel kell, hogy ébredjen, fel kell, hogy nyíljon és fejlődjön mindenkiben. Pontosan ezeket a rossz vagy jó hajlamokat (nem számít melyik) tekintettel az ember és barátai kapcsolatára, kell majd átalakítanunk az ember és a Teremtő közötti kapcsolattá.

Ezért van az, hogy aki nem fejleszti a barátaival a kapcsolatot, nincs kész arra, hogy akár egy lépéssel is közelebb kerüljön a Teremtőhöz.

13.12.2012, A Napi Kabbala leckék 1. részéből, “Bevezetés a Tíz Szfira tanulmányába”

FG

23 dec 2012

64 queries in 0,933 seconds.