Dr. Michael Laitman

Bevezetés a tíz szfira tanulmányába

A tanár nem tudja elvégezni a munkát a diák helyett

A tanár nem tudja elvégezni a munkát a diák helyett

A valóságban nincsenek külön részek, és semmi nincs levágva, minden egy, de mi nem vagyunk képesek felfogni ezeket a dolgokat. Minden egyes rész integrálva van a környezettel, így erőket és támogatást kap a környezettől, hogy kitudja fejezni magát másokkal. Végül, a környezet ad neki erőket hogy csatlakozzon vele.

Minden egyes különálló rész meg kell kapja az összes többi részét, mint egy test, mert az egész valóság mint egy rendszer. Mivel létezik egy törvény: “Izrael, a Tóra és Teremtő, Egy”. A Teremtő nélkül nem tudná megkapni a valóságot egyként. Mert ha a Teremtő egy, akkor a valóságnak egy gyökere létezik, ami összeköt mindent egy teljessé, rajtam kívül.

Tehát, abban a mértékben hogy össze akarom kötni magam ezzel a valósággal, rajta keresztül erőt kapok a Teremtőtől és kapcsolatba lépek vele. Mindenkinek ebben a valóságban egy célja, és egy lehetősége van. Minden a személy megvalósításán múlik.

Ő végig kell menjen az összes állapotokon, és nem képes több felébredést kapni, mint amennyi erőfeszítést tesz a kapcsolat irányába. Máskülönben ez a felébredés nem válhat az övé, amelyet ő szerezett meg magának.

Ugyanez vonatkozik a tanulásra, és amennyit képes a tanár megmondani a diáknak. Minden a tanítvány edényétől függ, egyébként az jön ki, hogy a tanár elveszi a diáknak a szabad akaratát, és ellopja tőle a lehetőséget, hogy erőfeszítést tegyen. Ezt tilos tenni. Egyébként ez olyan mint egy kegyes anya aki megcsinálja a házi feladatot a gyermeke helyett. De ha ez a javára lesz? Végtére is, ő növekszik mint egy lyuk.

A spirituális munkába nem használhatjuk fel ezt a hazugságot, a hamis segítséget, mivel a személy erőfeszítésének megfelelően kapja meg a jutalmat. Az edény hozza el a Fényt, és az teszi a rejtett Fényt felfedetté.

2o12.12.23, Reggeli lecke, a “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

BS

24 dec 2012

A környezet, amelynek van irányító ereje

A környezet, amelynek van  irányító ereje

Kérdés:

Hogyan lehet felgyorsitani a kölcsönös függőség érzetét a csoportban?

Válasz:

Ez is a közösségen múlik. Ha a közösség meg tud győzni, hogyha én tőle függök, akkor meg vagyok győzve. Ha nem akkor nem vagyok meg meggyőzve. Ehhez kell legyen egy masszív propaganda, hogy meggyőzzük a személyt, hogy ő maga semmivel nem rendelkezik, és csak az integráció révén képes elérni a spirituálist.

Nekünk sok órán keresztül kell arra gondolnunk, hogy a spiritualitás érzete csak egyetlen teljes edényben létezik. Ez ismert, ahogy törés történt a világokban. Ugyanazt az anyagot, amelyet most érzünk, valójában nem létezik, ez csak képzeletbeli. Még a modern fizika is elérte már ezeket a következtetéseket. Csak a vágy létezik, amely az erő. És mi fel kell felfedezzük ezt az erőt mint egy, ahogy a Teremtő teremtette.

Törekednünk kell, hogy felfedezzük mint egy teljes, nem ahogy leírjuk magunknak a fizikai testek formájában, hanem a vágyak formájában, erőkben, egy közös általános vágyban, hogy megkapjuk az élvezetet. Nem számít, hogy ez az erő felfedeződik számunkra, mindenféle lehetséges módon, amely minden percben változik. Mindez az élvezet vágya, amelyeknek egyesülniük kell. Abban a pillanatban amikor összekapcsolódnak azonnal megkapunk egy beteljesülést.

Mivel a kapcsolat csak a megadás által lehetséges, ez a “tzim tzum Álef”, (első megszorítás)  az egónkra. És a lenullázás után jönnie kell a kapcsolatnak, ez a barátokkal való integráció a törés ellen működik, az adakozás ellen.

Nekem kapnom kell valamit, hogy adakozhassak.

Mi használjuk a szavakat az e világból a kapcsolathoz, de alapvetően ezek a kabbalista kifejezések a vágy korrekciójára. Ne úgy nézzük az embereket, mint körülöttünk lévő fizikai testeket. Ez egy tér, tele diszkrét irányított erőkkel, amelyek meg kell találják, hogyan lehet csatlakozni egymáshoz. És a közöttük fennálló kapcsolat létezik, csak fel kell fedezzük!

Az a kapcsolat felfedezése által, felfedik a tendenciát a maguk részéről, önálló megszerzést: “Keményen dolgoztam és találtam.” De ha nem fedezed fel ezt a kapcsolatot, így rejtve marad tőled. Mindent, amit a Teremtő teremtett, egyelőre rejtve van előlünk. Amit elvárnak tőlünk, hogy mi magunk fedezzük föl ezt a valóságot az erőfeszítéseinken keresztül.

Bár a Teremtő teremtett egy kezdeti vágyat és kifejlesztette egy teljes valósággá. De azután elrejtette ezt a valóságot, így már csak egy pont maradt. Most ki kell hogy fejlesszed magadban ezt a vágyat a munka által a csoportban és újra fel kell fedezzed ugyanazt a valóságot, amelyet a Teremtő teremtett. Tehát, te mintha megteremtenéd magadban ugyanazon a vágy által, amelyet megkapsz a környezettől.

2o12.12.2 o, Reggeli lecke, “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába”

BS

23 dec 2012

Minden rész szükséges a haladáshoz

Minden rész szükséges a haladáshoz

Báál HáSzulám cikkéből, a “Bevezetés a Tíz Szfira tanulmányába”, 68. pont: Tudnunk kell, hogy minden hajlam, hajlandóság és tulajdonság, amely az emberbe beleneveltetett, hogy azokkal barátait szolgálja, mindezek a hajlamok és természetes tulajdonságok szükségesek, hogy Istent szolgálhassuk.

Kezdetben, csak azok végső szerepe miatt lettek létrehozva és az emberbe vésve, ami a végső célja az embernek, ahogy írva van, “akit megbüntettek, nem lehet tőle számkivetett.” Az embernek minderre szüksége van, hogy kiteljesíthesse magát a bőség elfogadása által, és hogy teljesíthesse Isten akaratát.

A kapcsolatok minden részletére szükségünk van, amely a barátok között bontakozik ki. Nem szabad szépítenünk, törölnünk, elrejtenünk vagy elnyomnunk bármit, vagy megakadályoznunk, hogy fejlődjék. Minden vágyódás fel kell, hogy ébredjen, fel kell, hogy nyíljon és fejlődjön mindenkiben. Pontosan ezeket a rossz vagy jó hajlamokat (nem számít melyik) tekintettel az ember és barátai kapcsolatára, kell majd átalakítanunk az ember és a Teremtő közötti kapcsolattá.

Ezért van az, hogy aki nem fejleszti a barátaival a kapcsolatot, nincs kész arra, hogy akár egy lépéssel is közelebb kerüljön a Teremtőhöz.

13.12.2012, A Napi Kabbala leckék 1. részéből, “Bevezetés a Tíz Szfira tanulmányába”

FG

23 dec 2012

Jobban szeretni a barátot, mint az ember saját fiát

Jobban szeretni a barátot mint az ember saját fiát

Kérdés:

Hogyan lehetséges a barátot úgy szeretni mint az ember saját fiát?

Válasz:

A mi világunkban megkaptuk ezt a példát, az ember természetes szeretéről saját gyermeke irányában. És ennek megfelelően kell lemérnünk mit is jelent a spirituális szeretet. A spirituális szeretet ehhez képest a “plusz 1-es” szinten van.

Kérdés:

De az nyilvánvaló hogy mindez lehetetlen, nem?

Válasz:

Semmi sem lehetetlen! Minden lehetetlen a Teremtő segítsége nélkül, csak a Fény képes mindent lehetővé tenni. És amennyiben néha valami lehetetlennek tűnik számunkra, az azt jelenti hogy először is kérnünk kell, és csak utána válhat a dolog lehetségessé, és akkor a Teremtő megteszi azt számunkra.

A világ két részre van osztva. Az egyik rész az a cselekedet melyet a Fény hajt végre automatikus módon, mindenféle kérelem nélkül, és ez az amire mi úgy utalunk mint, ami “lehetséges”, és mi azt hisszük hogy mindezt mi magunk hajtjuk végre saját akaratunkból. De valójában mi magunk semmit sem teszünk, mi semmilyen cselekedetre nem vagyunk képesek. Azonban nem kell a Teremtőt előre kérnünk ezen dolgok elvégzésére.

De vannak olyan cselekedetek is ahol nekünk kell kérnünk először, mivel a kérésen keresztül megmutatjuk, hogy valóban akarjuk azt a cselekedetet azaz kívánjuk a korrekciót. Ennek a korrekciónak bennem kell megtörténnie, annak bizonyos dolgokat el kell rendeznie bennem, és engem újra kell formáznia, így ennek a cselekedetnek a kérésem után kell megtörténnie.

Ez a kérés jelenti azt hogy képes vagyok a Teremtőhöz olvadni, hogy Őt felfedjem cselekedetein keresztül. De az egész korrekció a Teremtő által történik. Ezáltal az összes cselekedetek feloszthatóak “lehetséges” és “lehetetlen” cselekedetekre. A lehetetlen cselekedetek azok, melyek nem történnek meg maguktól, hanem csakis kérésem következtében.

Te fiadat egy természetes állati szeretettel szereted. De a barát iránti szeretet az a szeretet következő szintjére való felemelkedés, egy olyan szeretet szintjére mely tökéletes és örökkévaló, mely sokkal nagyobb szeretet mint, amit az ember saját gyermeke iránt érez.

A mások iránt érzett legelső spirituális szeretet, mely az első spirituális szinten jelenik meg, már összehasonlíthatatlanul nagyobb mint a családunk iránt érzett szeretet. Csak kérjük ezt a Teremtőtől, és Ő megteszi azt számunkra…Az egész világ csak mint példa lett megteremtve, hogy legyen egy kiinduló pontunk ahonnan elkezdhetjük a szeretetet, hogy legyen valami kezdőpont amihez mérhetjük magunkat.

13.12.2o12, Reggeli lecke 3.rész, TESZ

HZs

20 dec 2012

Az élet azt jelenti, hogy kerüljünk közelebb a szeretethez

Az élet azt jelenti, hogy kerüljünk közelebb a szeretethez

Báál Hászulám: “Bevezető a Tiz Szfira Tanulmányába” c. művében azt írja: “A gonosz az életében halottnak van nevezve. Ez azért van így, mert a halál jobb, mint az élet; vagyis a fájdalom és kínlódás elviseléséhez sokkal nagyobb erőfeszítésre van szükség, mint az örömteli érzések átéléséhez”.

Ha mi nem törekszünk az élet forrása felé, az életünk egy meneküléssé válik, menekülés a szenvedés elől. Az összes gondolatunk csak arról fog szólni, hogyan kerüljük el a gonoszt és kellemetlenségeket. Ezért a jót ne úgy képzeld el, mint, ami kitölt minket, hanem úgy, mint ami a rossz pillanatok között található meg (két rossz pillanat között).

Ennek eredményeképpen, minden örömérzetünk csupán egy röpke pillanatig tart, és ezért nevezzük ez “halottnak”, még ha mi élünk akkor is, egész addig, míg nem vagyunk képesek fogadni egyfajta telítődést az élet igaz forrása felől, amiből minden valóság és az egész teremtés származik.

Természetesen, mindenkinek meg van a saját maga élete, és láthatja, hogy mennyi fájdalmat és szenvedést érez, mennyit szenvedett már és milyen erőfeszítéseket tett már azért a néhány örömteli pillanatért, ami boldoggá tette. és örömet adott neki, ezután képes ő csak igazán felfedezni, hogy mi is az igazi élet. Ez az egész jelenlegi életünk csupán egy előszoba a spirituális életben. Ha megvizsgáljuk jelenlegi életünket úgy, ahogy az van, akkor úgy látjuk, hogy lényegében semmi értelme sincsen.

Nos, amikor a Tóra és Mitzvot (parancsolatok) által megjutalmaznak, akkor megkapjuk az igaz boldogságot és örömteli életet azok által, így írnak róla: “Érezd és lásd a Teremtő jóságát.” Ez az, amit azok éreznek, akik elértek már arra a szintre. Azután képesek leszünk már mi is választani a jó és rossz között. Miután megkaptuk a Tórát, a módszert, a spirituális elveket, elkezdünk dolgozni a két vonal segítségével.

Ez az, amit az írások jelentenek: “és te választhatod az életet, így te és a leszármazottaid élhetnek.” Valójában ez egy ismétlés: “és te választhatod az életet, így te élhetsz.” De ez a Tóra és Mitzvot megtartása általi életre utal. Egy igazi életre. “De az élet a Tóra és Mitzvot nélkül nehezebb, mint a halál.”

Íly módon észlel az egyén a különbséget az élet és halál között: az élet jelentése: spirituális előrehaladás, a halál pedig: a haladás hiánya. Az egyén fokozatosan megérti, hogy az előrehaladás jelentése: egyre közelebb a szeretethez, az adakozáshoz, saját magunk megsemmisítéséhez, és a személy egója fölé emelkedés megvalósításához. Csakis ez nevezhető “életnek”, semmiféle egoista vágyat nem sorolhatunk ide.

11.12.2o12, Reggeli lecke a “Bevezető a Tiz Szfira Tanulmányába”

SzL

20 dec 2012

A határon túl, a rossz jóra fordul

A határon túl, a rossz jóra fordul

Báál HáSzulám cikkéből,”Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába”:

“Még ha még az egész világ azt fogja mondani, hogy te igaz vagy, te a szemeidben tartsad magad a gonosznak”. Azaz, “a te szemedben” kifejezetten. Ennek jelentése: Mindaddig ameddig a személy nem érte el a “szemek” megnyitását a Tórában, tartsad magad gonosznak, ne csapjad be magad a reputációval az egész világ előtt, mintha igaz”.

Személy nem akar tenni jó vagy rossz cselekedeteket. A spiritualitásban mi nem vesszük a személy természeti adottságait figyelembe, amellyel született, hogy valaki úgy néz ki, mint kedves és szelíd, vagy ellenkezőleg, durva. Addig amíg ő ki nem érdemli felfedezést, és hogy a Teremtő tanúskodik róla, ő már mindig jó, és utána megint gonosszá válik.

És amikor eljut a felfedezéshez, a Fény tartja őt a gonoszságai fölött, és így válik egy igaz és jó. Tehát nem teszünk számításokat köztünk, ki közülünk a rossz, és ki a jó. Ami a spirituális utat illeti, mindent a határvonal átlépése határoz meg, a dédelgetett határ menti – “Machszom”.

19.12.2o12, Reggeli lecke, “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába”

BS

19 dec 2012

Nem lophatják el tőlünk a szabad választást

Nem lophatják el tőlünk a szabad választást

Kérdés:

Mit jelent az, hogy “megjavítsa a múltját”, hogy ő egy nem “teljes igaz”?

Válasz:

Mi korrigáljuk az edényeinket, amelyek törésen mentek át. A személyben feltárul a gonosz hajlam, és úgy érzékeli, mint gonoszt, azaz úgy véli, hogy ő a bűnös. Ő nem azonosítja magát a “szívben levő ponttal”, és nem tudja nézni a vágyát oldalról, mint egy anyagra, amely adva a korrekcióra. Ő egyelőre nem kapcsolódik a Teremtővel, aki megteremtette ezt a gonosz hajlamot, hanem azonosítja magát a gonosz hajlammal.

A Fény nem tisztázta még le a vágyat, és nem vágta ki az emberből, úgy hogy átvigye a cselekedete által az embert a Teremtő oldalára. Szóval, hogy ő maga, aki rossz, és nem a gonosz hajlam.

A Fény még nem dolgozik eleget rajta, nem világította be a vágyait, így a személy nem látja a forrását mind a gonosznak, és mind jónak. Más szóval, ő nem képes azonosítani magát, hogy “Nincs más Rajta kívül”, és nem érti, hogy állandóan csak egy forrás működik rajta, amelytől függenek a gonosz edények, és a jó korrekciók.

Ő egyelőre nem érti, hogy kell imádkozzon az önző vágyak feltárására is, és ki is kell korrigálni azokat, mert minden a Reformáló Fénytől érkezik. Előszőr feltárja a “bal oldali vonalat”. Abban a mértékben, hogy a személy sóvárog, hogy elérje a teljes korrekciót, adományozást, az erőfeszítése mértékének megfelelően jön a Fény, és letisztázza a gonosz hajlamot.

Neki egyenlőre imádkoznia kell, hogy a Teremtő megmutassa neki, mi hiányzik a teljességből. Az Ima, a hiányosság felfedése, hogy Ádámmá váljon, teljessé, hozzáragadva a Teremtőhöz, adakozó legyen. És a hiány felfedezése, amire szüksége van a tökéletességhez, ez jelképezi a hiányosság felfedezését, amit nekem korrigálnom kell, azért, hogy megszerezzem a jót.

De én nem kérem a hiányosság felfedezését, a személy nem képes megtenni ezt. A természeti erőnk által mi a jó állapotot vagyunk képesek kérni.

Minden munkánk, hogy elérjünk egy olyan megértést, hogy a korrigált edények, ami a teljes igaz, és a törött edények, mind a Teremtő kezében legyenek. És az ember,amikor, mint egy kisfiú, aki helyesen tudja kérni a Teremtőtől, akkor fedeződik fel a szörny: a gonosz hajlam, az egó, a fáraó, majd megváltozik a jó hajlamra, hála a “Cimcum” – nak, a “Mászách” és a “Visszatérő Fény” – nek.

Mindez felülről jön, ahogy az mondva: “Én teremtettem meg a gonosz hajlamot, létrehoztam a Tórát, mint fűszert, mert a Fény amely benne van reformál”. Szóval, hol van itt az ember egyáltalán, ha a Fény egyenesen azt mondja, hogy minden tőle ered? A személynek el kell, hogy ismerje, és kérje a jó állapotot.

De nem akarom kérni a jót, mert a természetem a gonosz hajlam. Szóval fel kell használnia a csoport hatását, hogy befolyásolja a jó értékeket, bár lehet, hogy ő olyan állapotban van, hogy nem érzi őket. Tehát, játszani kell valamilyen játékot, egy jobb állapotú játékot,  ebben kölcsönösen adnak egymásnak. Így a személy  több és több valós vágyat, szerez meg, amíg a Fény teljesen korrigálja őt.

Mindez azért, hogy ne lopjuk el a személytől a szabad választását. Neki tudnia kell, hogy ő játszik, bár nem akarja, mert ez ellentétes a valós helyes állapotától. Ő halad a valós helyzet felé, így nagyobb szabad választást kap, és megjelenik benne a gonosz, és kétségbeesés. Mindezt le kell tisztázza, összehasonlítva magát az ellenkező oldallal, összehasonlítja a rosszat és a jót.

Tehát minden  munkánk a szabad választáson alapul, hogy megszervezzük a környezet hatását magunkra, amelyben megépítjük magunkat, a spirituális világ megértése szerint. Úgy kell játszani, hogy a környezet hatással legyen mindenkire . Akkor mindenki eléri az igazi imádságot.

2o12 December o6, “A Tiz Szfira Tanulmányából”

BS

09 dec 2012

A félelem azért, hogy ne féljek

A félelem azért, hogy ne féljek

Kérdés:

Mi a helyes spirituális félelem?

Válasz:

A helyes félelemnek minden pillanatban meg kell jelennie az emberben, és tudnia kell, hogyan kell korrigálja, azaz, hogy kérjen még nagyobb félelmet.

Mondjuk, én látom, hogy nem csatlakozom, és nem tapadok a barátokkal, és én azt akarom, hogy féljek ettől. Akarom, hogy egy rettenetes szorongás, és félelem legyen, bennem, azért, mert, ha nem vagyok hozzájuk ragadva, és nem kapcsolódók velük eléggé, akkor én nem kapok semmit ezen az úton!

Tudom, hogy kell integrálódjak velük, és én el kell veszítenem magam. De hogyan vagyok képes megtenni, szóval hol a félelem és a szorongás benne? Hol van az aggodalom, hogy állandóan gondoljak erre, hogy ez hiányzik nekem, ez fáj nekem, fenyegetve van a létezésem? Ez az állandó belső aggodalom nem enged hogy pihenjek. Én ilyen félelemben kell legyek, hogy ne féljek.

2o12 December o4, Reggeli lecke, “A Tíz Szfira Tanulmányából”

BS

09 dec 2012

A felszabadulás elér egy szempillantás alatt

A felszabadulás elér egy szempillantás alatt

Egyik ember erőfeszítésének szükséges mértékét sem lehet kiszámítani, sem azt, hogy mennyit fektessen be annak érdekében, hogy tovább léphessen a következő szintre. Egy normális földi életet élő átlagembernek sem lehet megmondani, hogy mennyi korrekcióra van szüksége, annak érdekében, hogy megnyíljon a szívbeli pontja, a “spirituális szikra”- ja. Azt sem lehet megmondani, hogy mennyit kell dolgoznia ezzel a szikrájával, hogy elérje az első felfedezést, azaz, hogy összekapcsolja őt más szikrákkal.

Az első lépésnél mi kombináljuk a szenvedésünket, és amekkora mértékben ezek a szenvedések megjelenek bennünk, abban a mértékben felfedeződik a spiritualitás szikrája, és feltárul bennünk a kérdés: “Mi az élet értelme?” Ez a szikra irányít a cél felé, válaszol a kérdésre, hogy “Mi az élet értelme?”.

Aztán elkezd új erőfeszítéseket tenni a csoportba, amely megváltoztatja őt, mivel ő egyedül nem képes megváltoztatni magát. A személy a környezet befolyása alatt változik. Így az előkészítő szakaszban, a gyors előrehaladás érdekében megpróbálja a legelőnyösebb módon a környezet befolyásolása alá helyezni magát, hogy átmenjen a szenvedés útjáról a Fény útjára, a Tóra, a Kabbala útjára.

Ezzel befejezi az előkészítő szakaszt, felkészül a szövetségre, a saját maga lenullázására, a kölcsönös garanciára, felülemelkedik a kétségeken és a zavarokon, annak érdekében, hogy elérje a kapcsolatot a szikrák között.

Ez a munka azon múlik, hogy milyen befolyása van a környeznek az emberre. Ezért nem lehet kiszámítani előre az ember szükséges erőfeszítését, és a pontos állapotokat, amelyen keresztül kell mennie, hogy ő elérje a Teremtő felfedését. Ez a felfedés a helyzettől függ. Ez nem véletlenszerű, ennek kiszámításához, ismernünk kell, és figyelembe kell vennünk az egész rendszert. Ez lehetetlen a mi szintünkről, akik alulról megyünk felfelé lépcsőről lépcsőre.

Egy magasabb szintről lehetséges már többet látni, de itt már van egy másik feltétel. Mert minden egyes szint tartalmaz magában négy vetületet, a teljes “HáVáJáH”-t, és hogy felemelkedjünk a tiszta számításokba, fel kell emelkedjünk a teljes “HáVáJáH” – ba. Azaz, csak a Jecira világán keresztül lehet megmondani mi fog történni az Ásszia világában. Csak egy magasabb szintről lehet kiszámítani, hogy egy alacsonyabb szinten mit tesznek. Ha valamilyen felsőbb szinten vagyunk az Ásszia világában, akkor lehetséges kiszámítani, mi fog történni az alacsonyabb szintű világban, mert a korrekciók ebben a világban (“Nefes Fénye” – ben) még nincsenek meghatározva.

De a hála, hogy a személy megerősíti kapcsolatát a környezettel, ezáltal halad előre. Végül a rejtettség eltűnik, és eléri a felfedést.

Báál HáSzulám írja a “TESZ bevezetőben”: ”Valóban, miután a Teremtő látta, hogy a személy befejezte a saját erőfeszítésének mértékét, és befejezett mindent, amit be kellett fejeznie, és megerősíti a saját választását a Teremtőben vett hitében”, azaz, ő bebizonyította, hogy sóvárog az adakozás tulajdonságára, amit úgy nevezünk, hogy “hit”, “akkor a Teremtő segít neki, és akkor a személy eléri a nyitott felfedést, és az arcnak a felfedését”. A Teremtő segítsége nem jöhet el, mielőtt a személy nem tesz teljes mértékű erőfeszítést. Ezt nem szabad elfelejtenünk, és ne kérdezzünk erről. Ez akkor jön el, abban a pillanatban, amikor az ember nem képes már több erőfeszítést tenni. Azaz, nekünk éreznünk és kérnünk kell, hogy beteljesíthessük a saját erőfeszítésünket, és ne kérjük a felfedést.

Az erőfeszítésünk eredménye a felfedés. A spirituális világ felfedése csak a korrigált edényben érzékelhető. A felfedés nem az emberen kívülről jön valahonnan, mert ez lehetővé tenné a teljes korrupciót a korrekció felé. Amikor véget ér a korrekció, ugyanabban a mértékben, amelyben egy perccel ezelőtt korrupció volt, hirtelen érezzük majd a korrigált állapotot, az úgynevezett “megváltást”.

2o12.12.o3, “A Tíz Szfira Tanulmányából”

BS

07 dec 2012

Tömény Fény a legnagyobb adagban

Tömény Fény a legnagyobb adagban

A történelem során sokaknak sikerült elérni a spirituális kinyilatkoztatást azáltal, hogy a Tóra külső részeit a Mishnah-t, a Talmudot tanulmányozták, és nem a Kabbalát; így ők a bölcsesség megjelenítésére egy másik nyelvezetet használtak. Az egész Tóra az emberi lény korrekciójáról beszél, és ezért adatott meg nekünk a Tóra.

A Tóra szövegei leírják azokat az állapotokat, amelyeken keresztülmegy az, aki a Teremtő felé halad, és eléri az összetapadást Vele, és tulajdonságaiban is Őhozzá hasonló lesz. Az egyetlen probléma, a nyelvezet megjelenítésének módja. Ennek az anyagnak a megjelenítési módjai nem ugyanúgy viszonyulnak a Reformáló Fényhez; mindegyik a Fény, különböző intenzitását birtokolja. A Fény a legerőteljesebb a Kabbala bölcsességében.
Négy réteget képviselnek, négy szűrőt, amelyek kiszűrik (visszatartják) a Fényt fentről lefelé. A Kabbala nyelvezete maga a tiszta Fény. A Kabbala nem korlátozza a Fényt semmilyen módon, az útjába sem tesz szűrőket; a Kabbala nem gyengíti a Fényt. Ezért, ha valaki tanulmányozza és kijelöli a spirituális elképzelést, amely megfelel a lelkének, akkor ő az erőteljes Fényt választja, ami korrigálja őt, és közelebb viszi őt a célhoz.

A tömény fény

Ha valaki a Tórát bármelyik másik nyelvezeten keresztül tanulmányozza, akkor ugyanazok az elképzelések, és ugyanaz a Fény, más és más szűrőkön megy keresztül, és ereszkedik le az emberhez egy szélsőségesen elgyengült formában. Ennek eredményeként a Fény “mennyisége” nem elég ahhoz, hogy korrigálja az egyént.

A Tóra négy nyelvezete: Pshat (egyszerű magyarázat), Remez (utalás), Drush (allegória) és Sod (titok) megfeleltethető az Atzilut, a Beria, a Yetzira, és az Assiya világainak.

Ha valaki a Kabbala Bölcsességét tanulmányozza, ami az Atzilut világának tanítása (Tóra), akkor a Reformáló Fény közvetlenül száll alá hozzá. Ha valaki bármilyen másik úton tanul, akkor a választott módszertől függően, kevesebb Fényt kap.

Így magyarázza el a Kabbala a négy szintre osztást: Pshat-Remez-Drush-Sod, miközben az általános vélemény éppen ezzel ellentétes, azaz hogy a Pshat (egyszerű magyarázat), szó szerinti értelmezést jelent, és a Sod (titok) spirituális elérést.

2012 November 20, Napi Kabbala lecke 1. részéből, “Bevezetés a Tíz Szfíra Tanulmányába”

ford: FG

lekt: KN

forrás: Undiluted Light At The Highest Dose

03 dec 2012

67 queries in 0,672 seconds.