— Dr. Michael Laitman interjúja Dr. Amit Goswamival, a “Tudományos tudomány” úttörőjével —
Műsorvezető: Jó estét kívánok! Mai vendégeink Dr. Amit Goswami és Dr. Michael Laitman.
Dr. Goswami az oregoni egyetem elméleti fizika emeritus professzora, szerzője többek között a Kvantummechanika című egyetemi tankönyvnek – amiből a világ számos egyetemén tanítanak -, valamint egy új tudományos paradigma, az “öntudatos tudomány” úttörője. Legutóbbi két könyvében az Isten nem halott, és a Kreatív evolúcióban először mutatja be nekünk, hogy a kvantummechanikában hol találhatunk célzásokat Isten létezésére. A professzor mindez mellett a Mi a csudát tudunk a világról? című dokumentumfim egyik szereplője is volt.
Dr. Laitman a biokibernetika területének kiváló tudósa, amely mellett az ontológia, a filozófia, és a kabbala doktora.
Dr. Goswami, Isten nem halott című könyvében elmagyarázza nekünk, hogy van egy különleges módja annak, ahogy a valóságra tekinthetünk. Ezen keresztül láthatjuk, hogy létezik egy felsőbb erő, amely mellett még számos misztérium, és ellenmondás is megtalálható. Elmondja nekünk, hogy még életünkben megérthetjük a világ működésének mikéntjét, de csak ha ezen a különleges és megfelelő vizsgáló mód által végezzük a kutatásainkat. Tehát nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a mai korban egy nagyon különös fejezetehéz érkeztünk az emberiségnek.
Goswami professzor, hogy tekintett a tudomány a valóságra eddig, és hogy teszi azt ma?
Amit Goswami: Nos, hagyományosan, az utóbbi hatvan évben, a tudomány egyre inkább az anyag elsődlegességén át tekintett a valóságra. Az anyag volt a minden, és a tudósok szerint az anyagi kölcsönhatások okoztak mindent.
Az anyagi kölcsönhatások az elemi részecskék szubatomi világában kezdődnek: az elemi részekből lesznek az atomok, az atomokból a molekulák, ezekből felépülnek a sejtek, a sejtekből pedig az agy. A felfogás pedig hozzáadja az agy számára mindazt, amivel megteremtheti a tudatosságot, és minden magasabb rendű belső világot, amiről a bevezetőben szó volt.
MV: A történelemben visszatekintve haladjuk egészen Newtonig. Mit gondol, vajon helyes módon vizsgálta, szemlélte ő a világunkat?
Amit Goswami: Nos, Newton olyan módon tekintett a világra, amiben sohasem bizonygatta, hogy a tudat az agy produktuma lenne.
Azelőtt a dualizmus gondolata biztosított egyfajta “fegyverszünet” a tudomány és a vallás, a filozófusok között. Egyszerűen fogalmazva ekkor még a tudósok ragaszkodtak az anyag fennhatóságához, de hallgatólagosan elismerték, hogy létezhetnek más világok az elme tudatosságán kívül is.
A tudósok természetesen nem állhatták a dualizmus kritikáját, hiszen továbbra is probléma maradt, hogy “Hogyan kerül a spirituális a világ kölcsönhatásba az anyagi világgal?”, de eltűrték, mert nem volt világos, hogy az anyag hogyan tudná megmagyarázni az életet, hogy tudná magyarázni a tudatot.
A tudomány és a vallás közötti konfliktus a molekuláris biológia 1950-es évekbeni sikere után kezdett oldódni az által, hogy a tudósok fokozatosan megváltoztatták addigi hozzáállásukat.
A molekuláris biológia sikerével és a DNS kettős spirál szerkezetének felderítésével a tudósok úgy gondolták, hogy most már mindent megtudnak oldani az anyaggal, a felfelé irányuló, ok-okozati összefüggéssel, és ez volt az oka a változásnak. Azonban ezzel együtt, hirtelen a társadalmunkban is megváltozott valami: a társadalom Istentelenné vált, ezzel együtt értelmetlené, és értéktelenné vált.
MV: Szóval a tudomány így fejlődött a mostani szintjére. De mi a helyzet a kvantumfizikával, ez milyen változásokat indított el?
Amit Goswami: Mondok egy példát. A kvantumfizika azt mondja, hogy minden objektum egy lehetőség, a lehetőség hulláma. A kérdés itt az, hogyan válik a valószínűségi hullám egy adott eseménnyé a tapasztalatunkban – annak következtében, hogy megfigyeljük azt?
MV: Szóval, annak az érzékelése, amit látunk kölcsönhatásba lép valamiféle erővel, és így hoz létre valamit…
Önt kérdezem, Dr. Laitman, a Kabbala tudománya megkülönböztet tényleges, különálló objektumokat? Az anyagi valóság a mi valóságunk, kapcsolatba lép azzal, amit akarunk, amit érzékelünk?
Michael Laitman: Nem szabad elfelejtenünk, hogy az előbb egy megfigyelőről beszéltünk, egy egyénről. A személyről, aki a valóságot tanulja. És, mintegy megtisztelve ezzel a személyt, a valóság létezik. Nem jelenthetjük ki azt, hogy a valóság rajtunk kívül létezik. Ez mind csupán a tudatosságunkban van, az agyunkban, kizárólag az érzelmeikben.
Rajtunk kívül, ha magunkból kintre megyünk, nincsen semmi valódi. Ehelyett formákat érzékelünk, amik nem kapcsolódnak az anyaghoz, ezek absztrakt formák, és ez csak alaptalan filozófia. Sohasem észlelhetjük, vagy ismerhetjük meg ezt teljesen. Talán egy másfajta létezési formában, de nem az aktuális, jelenlegi létezésünkben. Ez minden, amit mondhatunk amikor az anyagról és a formákról tanulunk, mert minden a minőségeinktől, az állapotunktól függ.
A minőségeink, amennyiben fel akarjuk osztani, illetve osztályozni szeretnénk azokat, megszerzők vagy adakozók lehetnek, pluszok vagy mínuszok, csakis két részre oszthatod azokat, akárhogy másként akarod is leírni vagy definiálni őket. Azonban mindenek előtt szükséges, hogy előbb a minőségeinkről tanuljunk, és ezután bennük létrejöjjön általuk a valóságunk.
Még ha valamiféle eszközöket csatlakoztatnánk is az érzékszerveinkhez, még ha az évezredek alatt kifejlesztett elméletekkel vizsgálnánk is őket, az sem számítana. Akkor is ugyanaz az emberi lény tanulna, kutatna, érezne. Minden bennünk, a mi tudatosságunkban történik.
A valóságot ma a megszerzés által érzékeljük. Folyamatosan szeretnénk kapni, bekebelezni, hogy felfaljuk, hogy megszerezzük. És így csak egy kis részét látjuk a valóságnak. Valójában nem is látjuk a valóság egészét; csak valamiféle belső alkalmazását annak. Azonban, ha megtudnánk szerezni egy magasabb természeti minőséget, isteni minőséget, akkor mi képesek lennénk kiterjeszteni magunkat, hogy megszabaduljunk a jelenlegi valóságészlelésünktől, és képesek lennénk a rajtunk kívüli valóságot is érzékelni.
Amit Goswami: Ebből fejlődik a pillanatnyi valóságunk, és ezt kizárólagosan csak a kreatív misztikus élményekben tapasztaljuk meg, vagy olyan archetípusokban, mint a szerelem, a szépség, az igazság, a jóság. Ez az, amit Dr. Laitman mondott, azt hiszem. Ha bevonjuk magunkat értékekkel és erényekkel, akkor esélyt kapunk arra, hogy ezt a valóságot sokkal tágabban érzékelhessük, ahhoz képes, mint amikor csak a hétköznapi értelemben beszélünk az ego dolgairól.
MV: Egyetért azzal, hogy az egyfajta etikai minőségek, azaz ezek az ideális tulajdonságok, mint a szeretet, stb., és ahogy ön említette, az adakozás vagy a megszerzés … ezek a dolgok választhatnak el minket a kvantum erőtől?
Michael Laitman: Meg tudjuk megváltoztatni a saját anyagunkat, amelynek a megszerzés a természete, a kapni akarás; képesek lehetünk ezen természet fölé emelkedni. Ez egy nagyon bonyolult technika, de a Kabbala bölcselete lehetővé teszi számunkra, hogy ezt megtegyük.
Amennyiben fölé emelkedünk – vagyis megváltoztatjuk a szubsztanciánkat, amiben eddig magunkat éreztük -, akkor megváltoztatjuk a hozzáállásunkat is a valóság felé. Ez nem olyan, mint amikor elkezdünk kedves módon viselkedni másokkal, itt nem valami ilyesmiről van szó. Most egy másik valóság észleléséről beszélünk, amibe a személy belép, és akkor egy ellentétes világot kezd el látni, egy más világot. Látja az erőket – tényleges erőket -, amelyekre a fizikusok nem tudnak hivatkozni. Olyan erőket tapasztalhat meg, amelyek az anyag mögött működnek.
Amit Goswami: Igazából ma a fizikusok már képesek azonosítani ezeket az erőket, ezt a minőséget. Önnek teljesen igaza van, Dr. Laitman. Amit a fizikusok most mondanak nekünk az az, hogy a kvantumfizika szerint különbség van az ego általi hagyományosan tapasztalat és a kreatív tapasztalat, az elsődleges tapasztalat között.
A látásmód kontextusában bekövetkező változás, hogy hogyan látjuk, hogy milyen jelentést tulajdonítunk a dolgoknak, amit láttunk, hogy mi történik ebben a kreatív élményben, ez az áttérés, az ego szintjén felépített valóságból, szemben a kvantumszinten felépített valósággal. Ezt hívom én “kvantum énnek”; a Kabbala talán más néven nevezi. Azonban ez a felfogásváltozás eredményezi azt, hogy bár történjék ugyanazon esemény, az a személy, akinek felfogása az ego szintjén alapul, sohasem lesz képes kilépni a saját valósága szerinti értelmezésből.
Michael Laitman: Abból, amit hallottam, talán a fizikusok már elérkeztek abba az állapotba, ahol megértik, hogy meg kell változtatnunk a kutató gondolkodásmódját annak érdekében, hogy felfedezhessék az új jelenségeket, jól értem?
Amit Goswami: Igen, ebből az is következik, hogy a kutató öntudatának át kell alakítania a saját tulajdonságait annak érdekében, hogy kutathasson a témában. Ez az oka annak, hogy sok kutató még mindig ragaszkodik a régi paradigmához, mert az új paradigma túl sokat követelne meg a tőle.
Tehát, a kutatóknak nem csak megfigyelőként kell a dolgokra tekinteniük, nem mellőzhetik saját maguk gondolkodásmódjuk átalakítását sem. A kutató – szó szerint – ha nem kezd változtatni a hozzáállásán, akkor koncepciója a régi összefüggésekben fog végződni. Talán néhányan készen állnak majd, hogy kilépjenek tudós elméjükből, de ez a paradigmaváltás időt igényel Dr. Laitman, sajnos.
Michael Laitman: Tehát vannak olyan fizikusok, akik már készek saját maguk megváltoztatására, hogy megkaphassák ezt az új tudatot, az újfajta érzékelést?
Amit Goswami: Abszolút vannak ilyen fizikusok, és arra kérem azokat, akik elkötelezettek az átalakulás iránt a kutatásuk közben, váljanak “kvantum-aktivistává” is.
Michael Laitman: A kvantumfizikán belül, akik tanulják és kutatják a kvantumfizikát, és úgy érzik, ez a változás szükséges. Milyen változáson kell nekik keresztülmenniük?
Amit Goswami: Nos, a változás. Először is túl sokat törődnek a külső anyagi világgal, mert ami úgy tűnik, hogy kívül bukkan fel, nem is igazán kívül van – ahogy azt az előbb elmondta – , ez sokkal inkább bennünk van. Azonban van itt egyfajta belemerülés a külső anyagi világba, amiből vissza kell váltani a megtapasztalt belső világába, el kell mozdulni attól a jelentéstől, amit mindennek tulajdonítunk, ebbe beleértve az anyagot is. Az anyagnak egyre kevesebb figyelmet kell szentelni, és a belső értékeknek kell egyre fontosabbá válniuk. Más szóval, a szeretet élményének meg kell előznie az anyagi objektumokkal való foglalkozást.
Michael Laitman: Talán elérkezünk egy olyan helyzethez, ahol a pszichológia segíthet a tudósoknak a változásban, és hamarosan elérkezünk egy „felső” kvantumfizikához.
Amit Goswami: Remélhetőleg képesek leszünk együtt dolgozni. A kvantumfizikusok és a Kabbalisták, és minden más spirituális személy, együtt, egymást segítve, abban az értelemben, hogy míg mi kvantumfizikusok segítséget adunk tudományos nyelven leírni mindazt, amit önök, Kabbalisták és filozófusok mondanak; önök pedig megtanítják nekünk, hogyan kell átalakítani magunkat, a gondolkodásmódunkat. Mivel az átalakulás nem csak egyfajta megértése a dolgoknak, nem csak egy elméleti átalakulás, hanem egy olyan, amit a mindennapi életben is véghez kell vinnünk; az elméleti ismereteket a gyakorlatba kell átültetnünk, de ez nem egyszerű. Csak azok, akiknek ez sikerült már, azok lesznek képesek vezetni bennünket. Tehát ebben az értelemben most egy új korszak kezdődik a tudomány és a spritualitás kölcsönös együttműködésével.
MV: Milyen tulajdonságokkal, milyen átalakuláson kell átesni a kutatóknak? Milyen hozzáállást kell kifejleszteni a tudósoknak?
Michael Laitman: Látjuk, hogy mindannyian csak elnyelünk, magunkhoz ragadunk, az önszeretet állapotában, az egoista szeretetben. Azonban a természet két erővel bír.
Még akkor is, ha végre az ember olyat cselekszik, mintha valaki felé adakozna, még akkor is annak érdekében cselekszik, hogy valamilyen profitra tegyen szert. Olyan ez, mint a pincér az étteremben. Ő kihozza neked az ételt, de cserébe fizetést és borravalót akar. Tehát alapvetően minden cselekedetünk valamiféle profit elérését szolgálja, e nélkül még megmozdulni sem lennénk képesek.
A természetet azonban két erő működteti, ellentétes irányú erők vannak jelen. Nem jelenthetjük ki, hogy ezen két erő a mi fennhatóságunk alá tartozik. Még ha elég erőnk is van ahhoz, hogy mértéktelenül adakozzunk, magunkat teljesen figyelmen kívül hagyva, még ha látszólag úgy is tűnik, hogy én a te vágyad kielégítésén dolgozom, saját magamat teljesen mellőzve, akkor sem mondhatjuk ezt. Ez nem olyan adakozás, mint egy anya adakozása, szeretete a gyermeke felé, amit ő tesz, érez az egy ösztönös szeretet, nem irányított.
Amennyiben nincsen szeretet közöttünk, de én mégis megadom neked azt, amit akarsz … Ha ezt meg tudnánk tenni, ha rendelkeznénk ilyen fajta felfogással, amiben úgy látnám a hiányosságaidat, a vágyaidat, mindezt az egomon kívül, túl azon, amit elképzelek magamban, akkor rendelkeznék egy olyan valóságérzékeléssel, mely túlmutat magamon. Ez az ahova meg akarunk érkezni. Mi is a tényleges valóság rajtunk kívül? Nem az, ahogy azt magunkban ábrázoljuk, nem az, ahogy a tudatossággal leírjuk számunkra.
MV: Szóval ebből a szempontból az énen, vagy ami ezen a folyamaton keresztül történhet, legyen az akár egy tudományos folyamat, vagy legyen az bármilyen folyamat, hogy az összes lehetőségünk alapvetően korlátozva van?
Michael Laitman: Ez az, ahogy mi felépülünk.
Amit Gotswami: Valójában a kvantumfizika képessé tesz minket arra, hogy felismerjük, amiről olyan csodálatosan beszélt. Van egy fontos jellemzője ennek a csökkenő okságnak, az úgynevezett “non-lokalitásnak”. Más szavakkal mi mind egyek vagyunk. A jelnélküli kommunikáció folyhat közted és köztem, amikor mi valóban szeretjük egymást. A valódi szeretet jelnélküli kommunikáció, nincs szüksége semmi vivőjelre. Nem kell azt mondanom, hogy „Szeretlek téged”, hogy tudd, hogy szeretlek. Szóval mi igazolni tudjuk ezt a két erőt, amiről beszélt, ezt meg tudjuk tenni a kvantumfizikában.
Azt mondjuk, hogy bizonyos tevékenységek, néhány választás, elvisz minket a non-lokalitás felé, a non-lokális tudatosság felé. Ezek azok a döntések, amikre azt mondjuk, hogy “jó”, és vannak bizonyos döntések, amik elkülönülést okoznak. Ezek minket egyre jobban belenyomnak az egonkba; és egyre messzebb és messzebb visznek ettől a nem lokális tudattól. Ez az, amit mi valójában úgy különböztetünk meg, mint hogy “rossz” vagy “gonosz”. Ez nem egy kettősség; ez csupán a mi reakciónk, hogyan választunk. Ha a versengést, féltékenységet, a tudást választjuk, akkor távolodunk a szeretettől. Mivel, ha azt választjuk, hogy szolgáljunk borravaló nélkül, ahogy Ön említette a pincért az étteremben, akkor a szeretet felé haladunk. Tehát a non-lokalitás felé közeledve, vagy attól távolodva, nagyon gyönyörű megkülönböztetéseket tehetünk, amiket a kvantumfizika ad nekünk.
Michael Laitman: Képesek a fizikusok megmagyarázni … megértik, hogy minél inkább előrehaladunk egy olyan állapot felé, amely időtlen és tér nélküli, ezek a tendenciák tesznek minket eggyé a szeretet állapotába? Vajon értik ezt? Össze tudjuk kötni ezt a két nyelvet eggyé: az érzelmek nyelvét és a fizika tér-, hely-, és időnélküli terminológiájának nyelvét?
Amit Goswami: Nagyon szépen fogalmaz, Dr. Laitman. Valóban, a jelnélküli kommunikáció a téren és az időn kívül történik, más szóval, nincs tér és nincs idő a valóságban. Szóval, túllépünk a téren és az időn, ez a mi célunk.
Michael Laitman: Tehát ez kényszerít bennünket, hogy elérjünk valamiféle kapcsolatot közöttünk?
Amit Goswami: Ez így van. Ez a kapcsolat. Ez a kötelék. A Kabbala úgy mondja, hogy: “nincs tér, nincs idő”, mi azt mondjuk: “non-lokalitás”. Van egy kísérletileg meghatározható terminológiánk, elég hozzá csak egy kommunikációs kapcsolat, ami a szeretetről szól. Meg kell vizsgálni, hogy milyen fajta jelre volt szükség a kapcsolathoz. Ha nem találtál jelet, akkor tudjuk, hogy elértük a nem-lokális tudatot. Ha viszont a jel létezett, akkor tudjuk, hogy csak beszéltünk a szeretetről, de nem volt igazi szeretet.
Michael Laitman: A Kabbala úgy tekint az evolúcióra, akár nemzedékről nemzedékre, akár az egyén életén belül vizsgálódunk, az evolúció a mi egonk evolúciójából származik; a vágyaink nőnek. Más szavakkal a vágyak növekednek az emberekben, és ez ösztönzi őket, hogy fejlesszék a technológiát, a gazdaságot, és az emberi társadalmat, stb. Érdekes, hogy amikor megérkeztünk a mi generációnkhoz a korlátaink határához, amikor mi már nem tanulunk a valóságról többé, ekkor, mintha megpróbálnánk behatolni a valóság határaiba. Mit gondolsz? Mit szimbolizál ez?
Amit Goswami: Amit a materialisták mondanak az alapvetően az, hogy nincs szabad akaratunk, nincs választásunk; mi csak termékei vagyunk a newtoni és a darwini determinizmusnak. Az evolúció agytekervényeket adott nekünk, és mi tehetetlenek vagyunk velük szemben. A spirituális hagyomány azt mondja, hogy bár mi a versengés eme negatív agyi hálózatával rendelkezünk, pl. kapzsiság, féltékenység, harag, de létrehozhatjuk a saját valóságunkat a pozitív érzelmeink és kapcsolataink által, és létrehozhatunk pozitív érzelmi, agyi áramköröket, amik felülírják a negatív érzelmi, agyi áramköröket; és ezen a módon le tudjuk győzni az alap vágyainkat.
Michael Laitman: Azonban ez előtt, nincs választásunk. Mielőtt megérkezünk ehhez a pozitív valósághoz, itt látszólag nincs más választásunk, kizárólag az ego erején keresztül haladunk előre, a gonosz erő, ami a nyereséget veszi figyelembe, amennyire csak lehetséges, a minimális erőfeszítéssel. És ez a formula, ami által mi létezünk. Ez azt jelenti, hogy, amíg nem alakítjuk át magunkat valamilyen módon, amíg nem emelkednünk fel az adás és szeretetet állapotához, és nem irányozzuk magunkat a két erő: megszerzés és adakozás közé, a gyűlölet és a szeretet erői közé, addig mi nem is fogunk rendelkezni ezen két erő felett. Mert ezek között van és lesz a szabad választásunk. Egyelőre nem létezik bennünk, és talán ma már elérkeztünk ahhoz az állapothoz, ahol ez egyre világosabbá válik számunkra, hogy ez az, amit az emberiségnek el kell fogadni.
Amit Goswami: Igen, ha nem kompenzáljuk a negatív tendenciákat és az agyi áramköröket, akkor automatikusan kompenzálódnak, agyi áramkörök, amelyet a szeretet önkéntes cselekedeteivel teremtünk meg, szándékos gyakorlás által; mi valójában becsapjuk magunkat; mi kompromittáljuk a képességeinket, hogy létrehozzuk ezt az új, nagyon szerethető jövőt magunknak.
Michael Laitman: Amikor elérjük ezt az új valóságot, amikor rendelkezünk majd ezzel a két erővel és szabadon használhatjuk a negatív és a pozitív erőt, ezután már nem hívjuk őket negatívnak vagy pozitívnak… Hol van itt Isten, a Felső Erő ebben a helyzetben? Rendelkezni fogunk mindkét erővel, és pontosan ez tesz majd képessé, hogy szabadok legyünk az új tudatosságban és a valóság újfajta érzékelésében. Van itt hely egy még magasabb erőnek? Vagy talán, a pozitív erő, a szeretet és adakozás ereje, amit el fogunk érni, ez majd elégedettséggel tölt el minket, és szabad emberré változtat minket.
Amit Goswami: Azt hiszem megfelelővé válunk ebben az esetben. Mi történik, ha ez az egyensúly megszületik az adakozás és a megszerzés között, a negatív és a pozitív között, és az egonak nem kell cselekedni többé. Mi egy olyan szintre fogunk érni, ahol a választásaink ténylegesen Isteni választásnak tekinthetőek, melyben mindig minden megfelelően történik. Ez a lépés, lépések fognak minket az evolúció újabb és újabb fejlődési szakaszai felé vezetni.
Michael Laitman: Más szavakkal, a harmadik erő, amit úgy nevezünk, hogy ”Isten középen”, a helyes választás maga, a két erő között, középen?
Amit Goswami: Igen, valahogy úgy. Azáltal, hogy egyensúlyba kerülünk, föladtuk az egót, és a Teremtő képes lesz megnyilvánulni.. És ezután, egyre többé és többé válunk – Istenné.
Michael Laitman: A választásunkon belül.
Amit Goswami: A választásunkon belül, amikor is a Teremtő választása és a mi választásunk azonossá válik, a választás helyessége pedig nem megkülönböztethető Tőle.
Michael Laitman: Én egy Kabbalistát látok benned.
Amit Goswami: Köszönöm szépen! Azonban a kvantumfizika valóban egy nagyon-nagyon jó terminus, amely megalapozza a kapcsolatokat az ősi hagyományokkal. Amit az ősi hagyományok megéreztek kreativitással, kreatív betekintéssel, azt most kvantumfizika is alátámasztják tudományos adatokkal, és tudományos elméletekkel, és a tudományos előrejelzésekkel. Szóval a kölcsönösen gazdagító viták és párbeszédek, mint amit mi is lefolytatunk most, vezetnek minket előre.
Ez az, amit a felszínre kell hozni. Nézd, ezek nagyon régi rendszerek, mielőtt még a vallások keletkeztek, amelyek jelenleg is emlékeztetnek minket, hogy a valóság alapvetően egy; ez mind a tudatosság. Van választás, és ez a választás azonos lesz a kreativitás isteni uralmával, és ez elvisz minket az átalakulás felé. Ez az összefoglaló, amit a kvantumfizika is mond. Ez olyan csodálatos!
MV: Beszéltünk a non-lokalitás jelenségéről, az erre való felkészülés során nézegettem az internetes oldalukat. Rájöttem, hogy Goswami professzor és Laitman doktor mind a ketten, ugyanakkor, írtak egy levelet Obama elnöknek felajánlva ezt a magasabb, átfogóbb szemléletet. Szóval kvantumos szinten önök testvérek, látom, hogy közös céljuk van.
Nagyon szépen köszönöm, hogy eljött hozzánk Goswami professzor. Ez csodálatos, gyönyörű, és nagyon tanulságos volt. Szeretném még megköszönni Laitman doktornak ezt a nagyon élénk beszélgetést.
Ezzel zárjuk programot itt, a kapcsolat ezen örömteli helyén. Találkozzunk legközelebb. Jó éjszakát!
SzL
KA
