Dr. Michael Laitman

Élet és halál, hatodik rész

Mi marad az emberből a halál után?

Kérdés: Miért nem hosszabb életű az ember? Mi az értelme annak, hogy testet vált?

Válasz: Még ha ezer évig élnénk, akkor is sietnünk kéne, hiszen az élet véges. Amennyiben pedig határozatlan ideig élnénk, nem éreznénk, hogy bármely erő, vagy az idő korlátja hatna ránk.

Gondoljuk el, hogy olyan organizmusban létezünk, ami csak él, kezdet és vég nélkül. Még csak elképzelni sem tudunk ilyen állapotot, mert minden valami mással szemben mérettetik meg: létezés – hiány, létezés – hiány; vagyis minden pillanatban valami megszületik és valami meghal. A halál örvendetes dolog, mert az élet megértésének irányába lök minket.

Kérdés: Mi marad az emberből, miután leélte meghatározott számú esztendőből álló életét?

Válasz: Az érzékszervi információk a szívben és az elmében tárolódnak. A mérték, amennyire a személy haladást ért el a többiekkel való viszonyában; az, hogy mennyire normalizálta a kapcsolatot önmaga és mások között annak érdekében, hogy mindenkit közelebb vigyen a Teremtőhöz. Ez marad az emberből.

Csak ez a minőség marad, mivel a teremtés célja a kapcsolat.

A teremtés célja, hogy az emberiség összekapcsolódjon, és egyetlen egészet alkosson. Nem fizikailag, hanem egy nagy vágyban kell tömörülnie, amely sok különböző vágyból áll össze, de mind arra irányul, hogy segítsék egymást a kapcsolódásban.

Kérdés: Azaz egyetlen vágyban összpontosulnak, hogy felfedjék a Teremtőt.

Válasz: Így van.

Kérdés: Tehát ha egy ember megteszi ezt az életében, akkor az erőfeszítései, tapasztalatai és érzései visszamaradnak, és tovább szállnak?

Válasz: Mindezek visszamaradnak.

Kérdés: Ha valaki ezen fáradozik, és még nem érte el a célját, akkor annak az illetőnek miért kell meghalnia, és újjászületnie egy másik testben?

Válasz: Ez nem a személy, hanem az emberiség általános állapotának függvénye.

https://laitman.com/2020/01/life-and-death-part-6/

28 jan 2020

Élet és halál, ötödik rész

Miért kell újból megszületnünk?

Kérdés: Mondhatjuk azt, hogy a Reshimok (információt hordozó génadatok) folyamatos megújulása mellett, a személynek szüksége van fiziológiai testének megváltoztatására néhány tíz- vagy százezer évenként? Ez a változás azt a célt szolgálja, hogy új környezetben szülessünk újjá, és különböző lelkekkel, emberekkel létesítsünk kapcsolatot.

Válasz: Igen, ez szükséges.

Kérdés: Tehát helyesen értem a koncepciót?

Válasz: Többé kevésbé. A mi világunk szókészlete alkalmatlan annak kifejezésére, hogy valójában mi is történik a spirituális világban. De legalább képzeljük el, hogy képes erre. Legalábbis fogalmazzunk úgy, hogy ennek okán elkezdünk számításokat végezni: „Mi történik velem? Mit kellene tennem?”

Kérdés: Meg kell a személynek halnia ahhoz, hogy az ezen a világon begyűjtött tudás és tapasztalat érzéssé váljon? Baal HaSzulam a gabona példájával él: a magnak el kell pusztulnia, hogy új hajtás növekedjen belőle.

Válasz: Igen, ez így van. Ilyen módon történik az átmenet minőségből mennyiségbe, vagy fordítva, mennyiségből a minőség irányába. Az ember mintegy 80 vagy 100 évet él, és mindaz, amire szert tett, minden tapasztalata leszármazottaiban ölt testet.

Kérdés: Hol raktározódik mindez?

Válasz: Az információs adatok a személyt körülvevő információs mezőben léteznek.

Kérdés: Ezen a bizonyos mezőn mindannyian osztozunk, vagy mindenki sajáttal rendelkezik?

Válasz: Minden egyes embernek van egy személyes mezője, és létezik egy közös mező, amely mindannyiunkat vezet. Akár a mi világunkban is megfigyelhetjük a fejlődés mikéntjét: az emberiség egésze egy adott irányba tart, mégis, minden egyes tagja rendelkezik egyéni sorssal is.

https://laitman.com/2020/01/life-and-death-part-5/

27 jan 2020

Élet és halál, negyedik rész

A halálfélelem és más pszichológiai átalakulások

Kérdés: A mi világunkban van, aki él, van, aki meghal. Miért következik be ez a folyamat?

Válasz: A mi világunkban minden a felső világ analógiájára történik. A spiritualitásban azt hívják életnek, amikor a vágyak és szándékok összeadódnak, és megjelenik bennük az adakozás minősége.

Ha ezek a vágyak szétzuhannak, és nem tudnak annak érdekében egymással összekapcsolódni, hogy az adakozás és szeretet átvezetői legyenek, akkor ez a szeparáció egyenlő a halállal.

Kérdés: Létezik a kabbalista törvényeknek megfelelő temetési rituálé?

Válasz: Egyáltalán nem. A kabbalának semmi köze nincs a testhez. Állatinak tekinti azt, és semmilyen formában nem beszél róla.

Kérdés: Mi az oka a halálfélelemnek?

Válasz: Azért van halálfélelem, mert a személy nem tudja, mi vár rá. Úgy tűnik neki, hogy folytatja a létezést.

Kérdés: Pontosítom a kérdést. Miért okozza a Teremtő, hogy féljünk a haláltól? Képzeljünk el egy olyan valóságot, ahol az ember nem fél az elmúlástól.

Válasz: Isten ments! Akkor az ember semmi eredményt nem érne el az életében, csak vegetálna. Ifjú korunktól kezdve, a halálfélelem lök minket az élet értelme felé. Elősegíti, hogy elérjük és felfedjük azt.

Kérdés: Mit gondol a klinikai halálról? Sokan, akik megtapasztalták, ugyanazokon az állomásokon mentek keresztül: fényt láttak, egy alagutat, és érezték, hogy kívül vannak a testükön.

Válasz: Ezeket én magam is éreztem és megtapasztaltam. Különféle pszichológiai átalakulásokról van szó, amiket a klinikai halál állapotában érzünk. Semmi közük a spirituális állapotokhoz.

Kérdés: Mondhatjuk azt, hogy a tragikusan bekövetkező halál valamifajta bűnért kapott büntetés? Vagy a kabbala másképp gondolja?

Válasz: Nem. Nem tulajdoníthatjuk az egyes helyzeteket annak, hogy értjük-e, vajon ez vagy az miért történt, és mi fog bekövetkezni.

Az embernek mindig éreznie kell, hogy a szabad akarat állapotában van, és mérlegelnie kell, hogy mi végre létezik, hogyan tud felemelkedni a következő szintre, ahol valóban valami nagyon hasznosat tehet az életével.

https://laitman.com/2020/01/life-and-death-part-4/

26 jan 2020

Élet és halál, harmadik rész

Élet és halál kabbalista szemszögből

Kérdés: Évezredeken át az emberi civilizáció nagy számú hitrendszert alakított ki magának. Meglepő, de igaz, hogy szinte mindegyik foglalkozott a halál utáni élettel. Mindenki hitt és hisz benne. Hogyan vélekedik erről a kabbala?

Válasz: A kabbala szerint az élet nem egyenlő a fehérjéből felépülő testtel és annak halálával. A testet a felső erő tölti meg, függetlenül annak fizikai állapotától.

Azaz lehetőségünk van az adakozási vágy megszerzésére, önmagunkon kívül, elhagyva önmagunkat, egoizmusunkat. Amikor valaki kilép önmagából, és másokat kíván kitölteni, olyan állapotba kerül, amelyben kiteljesedést kap felülről, és ezt tovább adhatja másoknak. Azt a kielégítettséget nevezzük életnek, ami ezen a személyen halad keresztül, és eljut másokhoz.

Azt a vágyat hívjuk életnek, amely arra tör, hogy kielégülést adjon valakinek rajtam kívül. Szinte mindenkit kielégüléshez akarok juttatni. Ha így viszonyulok másokhoz, és rajtuk keresztül a Teremtőhöz, akkor nagy mennyiségű fény halad keresztül rajtam, és ez az engem kitöltő fény maga az élet.

Kérdés: És mi a halál?

Válasz: A spiritualitásban a halál a zuhanás az adakozás minőségéből a megszerzésbe. Más szavakkal, a halál az önmagáért megszerző vágy. Az önnön gyönyörökbe való bezárkózás spirituális halált okoz.

Kérdés: Ha most megszerzési vágyban vagyunk, akkor a spirituális világ szempontjából nézve halottak vagyunk?

Válasz: A spirituális világ szempontjából nézve nem halottak vagyunk. Egyáltalán nem is létezünk.

Kérdés: A személy határozza meg, hogy spirituális értelemben élő vagy halott?

Válasz: Igen. Ha eljutott az élet állapotáig, és ezt követően elveszti ezt a minőséget, és a fény eltűnik, azt mondja: „Most a halál állapotában vagyok.”

De amíg ez nem következik be, egyik állapot sem jellemző ránk. Spirituális tekintetben nem embereknek, hanem állatoknak számítunk.

Kérdés: Lehetséges úgy fogalmazni, hogy potenciális létezők vagyunk?

Válasz: Igen. Elérhetjük a spiritualitás szintjét, és emberré válhatunk, de mindezidáig nem tettünk szert erre a belső tulajdonságra.

Kérdés: Hogyan határozható meg a halál spirituális gyökere?

Válasz: Átmenet egy másik állapotba. Valójában azonban ez nem is halál. Igazából nincs is halál. A halál úgy tekinthető, mint a Teremtő természetének, az adakozási vágynak a hiánya. Amikor ez az adakozási vágy megmutatkozik bennünk, azt hívjuk életnek.

https://laitman.com/2020/01/life-and-death-part-3/

25 jan 2020

Élet és halál, második rész

A legbiztosabb dolog az életben a halál, a legbizonytalanabb: bekövetkeztének időpontja

Kérdés: A latin közmondás szerint: „A legbiztosabb dolog az életben a halál, a legbizonytalanabb: bekövetkeztének időpontja.” Valóban, nem tudjuk halálunk óráját, noha a téma nagyon izgat minket.

Amikor az ember lottószelvényt vásárol, komolyan számol vele, hogy nyerni fog, bár az esély egy a millióhoz. Ugyanakkor, amikor kimegyünk az utcára, soha nem gondolunk rá, hogy bármi is történhet velünk, noha ennek jóval nagyobb a valószínűsége.

Mi az oka ennek a viselkedésnek?

Válasz: Azért van így, mert jó dolgokat kívánunk magunknak, és nem rosszakat. Ezért nem megfelelő módon értékeljük ki a tetteket és a körülményeket. Szabályszerűnek tekinthető az a gondolkodásmód, mely azt mondja, hogy minden rendben lesz.

Kérdés: A „maximum élvezet minimum erőfeszítés mellett” képlete tulajdonképpen létezésünk alapprogramja?

Válasz: Igen, mert egész életünket arra építjük, hogy különféle örömteli állapotokat éljünk meg. Létezésünk minden pillanatában a lehető legkellemesebb állapotba igyekszünk juttatni magunkat.

https://laitman.com/2020/01/life-and-death-part-2/

24 jan 2020

Élet és halál, első rész

Mi az élet alapja?

Kérdés: A régi szovjet enciklopédia a következőképpen definiálja az életet: „Az anyag létezési formája, amely bizonyos körülmények megléte esetén természetesen következik be, és meghatározott fejlődési folyamaton megy keresztül.”

Az élő tárgyakat az élettelenektől több minden is megkülönbözteti, például az anyagcsere, az ingerelhetőség, különféle képességek, mint a reprodukció, a növekedés és a helyváltoztatás, illetve a környezethez történő alkalmazkodás.

Kabbalistaként egyet ért az élet ilyen definíciójával?

Válasz: Amennyiben a fehérjéből felépülő anyag létezési formájára gondolunk, és arra, ahogy az élet kialakult és fejlődött évmilliárdokon keresztül, akkor ez természetesen igaz.

Az élet az egyike az anyag létezési lehetőségeinek. A mi világunkban ez a fehérje alapú anyag, mivel az organizmus állati létformájára összpontosítunk. Mégis teljes mértékben lehetséges más alapokról elindulni.

Kérdés: Mi az élet alapja?

Válasz: Az élet alapja egy erő, ami bármely anyagot addig a pontig fejleszt, hogy az képes megragadni és önmagában feloldani környezetét további fejlődése érdekében. Azaz maga a fejlődés az élet célja. Mivel ez a fejlődés nem lehet folyamatos és végtelen, egyéni halálok zavarják meg. Ennek ellenére, szünet nélküli fejlődésen megy keresztül.

Kérdés: Mi különbözteti meg az élő anyagot az élettelentől?

Válasz: Kizárólag a vágy, hogy megvalósítsa önmagát a következő, magasabb szinten.

https://laitman.com/2020/01/life-and-death-part-1/

23 jan 2020

A magasabb rendű elme elérése

Egoista természetünk fölé kell emelkednünk, a magasabb rendű elme szintjére, ahol a működést irányító parancsok találhatók. Mindent és mindenkit ez a magasabb rendű elme irányít, beleértve az újságokat, a technológiát, a mikrochipeket, sőt még azokat is, akik látszólag működtetik ezeket az információs és befolyásolási forrásokat. A személy nem rendelkezik az élete feletti kontrollal. Egyetlen választási lehetősége, hogy tudatosítja a magasabb rendű elmét, amelyet hívhatunk mindent irányító altruista rendszernek is. Néhány embernek ez a magasabb rendű elme vágyat ad a fejlődésre, a kabbala bölcsességének tanulmányozására. Ezek az emberek megtanulják, hogyan tegyenek különbséget jó és rossz között, önállóan felfedezik az altruista rendszert, és a valóság minden elemével kölcsönös és pozitív kapcsolatot alakítanak ki.

https://laitman.com/2020/01/new-life-1166-breaking-through-to-the-higher-mind/

22 jan 2020

Miért növekszik a Föld népessége?

Kérdés: A világ népessége minden évvel egyre nő. Megnehezíti ez a korrekció feladatát? Nem lenne egyszerűbb egy egoistát korrigálni egy milliárd helyett?

Válasz: Egyáltalán nem így áll a helyzet. Ha sok egoista van, és összeköttetésben állnak egymással, sokkal gyorsabban választhatják ki a kölcsönös interakció helyes rendszerét, amellyel felfedezhetik a lelket.

Azzal, hogy a kollektív egoizmus sok darabra tört szét, lehetővé vált, hogy egyszerűbb módon megvalósíthassuk magunkat. A köztünk lévő kapcsolat segítségével cseréljük minőségre az óriási egoizmus mennyiségét. Ez jócskán megkönnyíti a korrekciót.

https://laitman.com/2016/11/why-is-the-worlds-population-growing/

21 jan 2020

A kőnél keményebb szívről

Azt mondják, hogy a Teremtő közel van azokhoz, akiknek törött a szíve, és az én szívem darabokra törik, mikor megértem, hogy nem törhetem el. Rengeteget kell dolgoznom, hogy belássam: a szívem valóban olyan kemény, mint a kő, és csak a Teremtő képes megtörni, és csakis a barátok, a tizes segítségével.

https://laitman.com/2020/01/heart-harder-than-stone/

20 jan 2020

A korrekció módszere, kilencedik rész

Az egymásról gondoskodás fontossága

Baal HaSzulam, „Az Isten és az ember szeretete”: „Kétségkívül igaz, hogy amennyiben 600 000 ember semmi mással nem törődik az életben, mint hogy résen legyen, és megtegyen mindent, hogy barátai szükségét kielégítse; és ráadásul ezt még igaz szeretettel is teszik, teljes lelkükkel és minden erejükkel – nos, akkor semmilyen mértékben nem kell kételkednünk abban, hogy a nemzet egyetlen emberének sem kell aggódnia önmaga jól tartásán, hiszen 600 000 szerető és hűséges ember fogja figyelni azt, hogy egyetlen szükség se maradjon betöltetlen.”

Kérdés: Itt valamiféle emberi közösségről, társadalomról beszélünk, mivel egy ember nem képes ennek eleget tenni, igaz? Szükséges, hogy a személy lásson erre vonatkozó példákat, és nem csak példákat, hanem ilyen jellegű kapcsolatot az emberek között?

Válasz: Ez természetes. A kölcsönös garancia, amikor mindenki jót áll a másikért, kölcsönös garanciát biztosítva egymásnak avval, hogy az egyén önmaga helyett a másikra gondol. Ebben áll a kölcsönös garancia törvénye.

Kérdés: Baal HaSzulam később azt írja, hogy egy bizonyos számú ember szükséges a kölcsönös garancia törvényének megvalósításához. Mi ennek az oka?  

Válasz: Ez azért van így, mert egy ember képtelen megadni magának mindazt, amire szüksége van. Azonban ha egy meghatározott számú ember gondoskodik róla – ami erősen függ attól a kortól, amelyben élünk, életstílusunktól, és hasonló tényezőktől  –, akkor nincs mitől tartanunk. Csak akkor nincs okunk aggódni, ha törődünk másokkal.

Megjegyzés: Baal HaSzulam mindazonáltal arra is kitér, hogy ha akár csak egyetlen ember is az egoizmus bűnébe esik, és elkezd csak magára gondolni, akkor mindenki másnál is megszűnik az egymásról gondoskodás.

Rav kommentje: Itt egy tökéletes rendszerről beszélünk, hiszen Baal HaSzulam abszolút törvényeket ír le. Ez az, ahogy általánosságban véve a dolgoknak lennie kéne.

https://laitman.com/2020/01/the-method-of-correction-part-9/

19 jan 2020

75 queries in 0,525 seconds.