Dr. Michael Laitman

Mi a szabadság?

Kérdés: Mi a szabadság? Attól függ, hogy az ember hol él éppen a világban?

Válasz: A szabadság nem függ attól hogy éppen melyik korszakban, vagy melyik helyén élünk a világnak. A környezet, amelybe az ember születik, azt felülről és kívülről kapja.

Nem választja meg a környezetét, amelybe született, sem az adott társadalmat, sem az hogy  milyen oktatásban részesül, vagy, hogy milyen értékeket kell magáévá tenni, hogy összhangban éljen a társadalmán belül.

A szabadságot egy, csakis egyetlen feltétel alapján lehet értelmezni: mennyire vagyok szabad az egoisztikus természetemtől. Nem lehet szabad semmi mástól.

Az egoisztikus természetemtől való szabadság azt jelenti, hogy nem a saját egoizmusom törvényei szerint élek, ami természetemből fakadóan belülről efelé tol engem, hanem csakis az emberi társadalommal összhangban, csakis az emberiség javára élek. Más szóval a szabadság azt jelenti, hogy a saját egoisztikus természetem felett állok, és az egész emberiség javát szolgálom.

Megszerzem a szabad életet az egoisztikus természetem felett. Az élet önző szintjétől egészen az altruisztikus szintig növekszem, élek és érzem az örök természet áramlását. Én is tökéletesnek, öröknek és szabadnak érzem magam.

Természetesen ezeknek, a törvényeknek a megvalósítása nem a lakóhelyünk, az állampolgárságunk vagy a nemünk függvénye. Ez a személytől függ és az eredeti természetével való konfrontációtól.

A Független Vélemények kerekasztala, Berlin 2006-09-09

https://laitman.com/blog/

18 nov 2018

A Spirituális kísérlet kezdetén

Kérdés: A kabbala egy tudomány. Képesek vagyunk megmutatni az emberek egy bizonyos szegmensén azt, hogy ezzel a módszerrel ők korrigálhatóak.

Válasz: A tudomány az, amit feltételezünk, majd aztán gyakorlatban igazoljuk. Miután egyértelmű eredményei vannak, a hipotézis tudománnyá válik. Jelenleg nekünk nincsenek ilyen adataink. Mi csak most érkeztünk el a kísérlet kezdetére. Amennyiben ez a kísérlet sikeres lesz, akkor elmondhatjuk hogy a kabbala tudománya korunkban bizonyított.  A kabbala egy gyakorlati kísérleti tudomány,  ezen a módon dolgozunk.

Kérdés: Tehát nem azt mondja hogy a kabbala a korrekció módszere? Mi csak kísérletezünk rajta?

Válasz: Még akkor is ha ezt megerősíteném, nevetséges lennék: „ Mégis honnan veszi azt, hogy  a kabbala a korrekció módszere?” Vagyis látom, hogy magamon hogyan működik, és látom néhány másik emberen is. De hogy hogyan működik ez világméretben?

Egy olyan állapotban vagyunk, amikor csak éppen, hogy elkezdtük a végrehajtását. Az a tény, hogy a világ hanyatlik, világos számunkra. Az a tény, hogy a világnak nincsen korrekciós módszere, ez is világos. A világnak nincs ereje ahhoz, hogy kijavítsa magát, nem értik, hogy hogyan működik ez – ez is egyértelmű.

Az egyetlen módja ennek, ha kísérletileg bizonyítani tudom, hogy rendelkezem azzal a módszerrel amely ténylegesen működik, ha azt bemutatom magamon és másokon. Biztos vagyok a kabbala módszerének tudományos természetében, mert első kézből tapasztaltam, és láttam hogy a tanáromon hogyan aktualizálódott.  Látom hogyan került bevezetésre fokozatosan az évtizedek alatt. Több mint negyven éve vagyok benne, de nem mutathatom meg mindenkinek ezt a módszert.

Logikailag minden igaz, de addig, amíg a gyakorlatban nem nyer igazolást, addig senki nem fog ránk hallgatni. Ha veszünk egy bizonyos társadalmat, és megtanítjuk ezt a módszert úgy neki, hogy önmaga mesterévé váljon, és ezt bemutatjuk a világ többi részének, akkor minden rendben lesz.

Az orosz nyelvű Kabbala leckéből, 2018-06-24

https://laitman.com/blog/

15 nov 2018

Új Élet #91 – A depresszió megértése, 2. rész

Új Élet #91 – A depresszió megértése, 2. rész

Dr. Michael Laitman beszélget Oren Levivel és Nitzah Mazozzal

Összefoglalás

A depresszió egy fordulópont lehet az életünkben. Lehetőséget kínál számunkra arra, hogy megtaláljuk igazi énünket, és elvezethet minket afelé, hogy az életet egy magasabb szinten legyünk képesek megtapasztalni. Ha megfelelő környezetet építünk magunkat, ez a környezet képes befolyásolni bennünket, és lehetővé teheti számunkra, hogy beprogramozzunk egy jobb holnapot.  A helyes környezet az, egységesen az adakozásra összpontosít. Szükséges a csoportban dolgozók képzése, meg kell őket tanítani, hogyan fejleszthetik a képzeletüket. A hozzáállásunk megváltoztatásával, képesek vagyunk megváltoztatni az életünk tapasztalatait.

A KabTV “Új Élet #91 – A depresszió megértése, 2. rész” című műsorából, 2012-10-25

https://laitman.com/blog/

 

13 nov 2018

Új Élet #90 – A depresszió megértése, 1. rész

Új Élet #90 – A depresszió megértése, 1. rész

Dr. Michael Laitman beszélget Oren Levivel és Nitzah Mazozzal

Összefoglalás

A depresszió olyan, mint egy vírus, ami olyan egzisztenciális kérdésekből ered, melyeket nem tudunk megválaszolni. A mentális gyötrelem okozhat fizikai fájdalmat és depressziót is. Nem találunk megoldást az egyre növekvő belső ürességre, és a régi megoldások – sport, szórakozás, hobbi – már nem hatékonyak. Sarokba szorítva érezzük magunkat, mert be vagyunk zárva önmagunkba. Egyetlen megoldás létezik a depresszióra, egy új emberi program, mely arra az alapelvre épül hogy, „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Más szóval, nekünk ki kell lépnünk önmagunkból, és másokon belül kell éreznünk a vágyainkat, gondolatainkat. Megtanulhatunk kilépni a depresszióból, hogyha elkezdjük figyelembe venni, hogy mi a jó a másiknak, ahelyett hogy mi a jó nekem.  Ezt csoportokon belül érhetjük el, workshopokon és megbeszéléseken keresztül.

A KabTV “Új Élet #90 – A depresszió megértése, 1. rész” című műsorából, 2012-10-25

https://laitman.com/blog/

13 nov 2018

Thrive Global:Hogyan képes az emberi kapcsolat segíteni enyhíteni a félelmet és szorongást?

A Thrive Global publikálta a legújabb cikkem: “Hogyan képesek az emberi kapcsolatok segíteni, enyhíteni a félelmet és szorongást?”

Mindannyian szeretünk pihenni és alaposan kialudni magunkat, de növekvő bizonytalanságunk a jövőre nézve aggodalommal tölt el és nyugtalanít minket. A legjobb módja annak, hogy az ilyen érzek fölé tudjunk emelkedni az, hogyha áttérünk az önmagunkról való aggódásról, a másik iránti aggodalomra.

A szorongás valami olyasmi, ami az idővel alakul ki, nem egyik napról a másikra történik. Minden este valószínűleg a számítógéped vagy a tévékészülék előtt ülsz, és egy hosszú munkanap után pihenni próbálsz, és mit látsz? Az összeomlás szélén álló világot: a hurrikán pusztítás az Egyesült Államokban, az opioid-fájdalomcsillapítók túladagolása járványszerűen terjed, iskolai lövöldözéseket, a politikai drámákat, az embereket, akik megölik saját családtagjaikat … és mindez a saját, otthoni és a munkahelyi problémáink tetejében jönnek. Ennek eredményeképpen, ahelyett, hogy nyugodtak lennénk, és lelkesedést éreznénk a következő nap folyamán, folyamatosan nyugtalanok vagyunk, és félelem tölt el minket az élettel kapcsolatban. Ha valamelyikkel is kapcsolatban állsz, akkor nem vagy egyedül. A szorongásos zavarok az Egyesült Államokban a leggyakoribb mentális betegségek, amelyek 40 millió 18 éves és idősebb felnőttet érintenek.

A jövőre vonatkozó tehetetlenség érzése egy általános aggodalomra ad okot. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint társadalmi szorongás a leggyakoribb, világszerte 13 emberből 1 ember szenved a szorongástól. Ez azokban a félelmekben nyilvánul meg, hogy mások hogyan ítélnek meg, negatívan értékelik, vagy elutasítják a szociális helyzetemet vagy a teljesítményemet.

Nem élhetünk buborékban. A szükségszerűen éljük az életünket a társadalom tagjaként. Mégis, a probléma azzal kezdődik, hogy nem tudjuk, hogyan viszonyuljunk egymáshoz.

A nemzetközi szervezetek megpróbálnak foglalkozni a mentális egészséggel kapcsolatos problémákkal. A világméretű destabilitás vezető okának tartják a szorongást és a depressziót. A jelenség kezelését célzó kampány több kampányt indítottak, sikertelenül, hiszen az elmúlt években 1990 (416 millió) és 2013  (615 millió) között a mentális rendellenességekkel küzdő emberek száma közel 50% -kal nőtt.

Miért vagyunk annyira idegesek?

Ezek nem csak számok, hanem az emberek mély küzdelmei. A brit író, Matt Haig személyes anekdotákat oszt meg a modern médiában rejlő negatív hatásokról és saját küzdelmét a szorongással és depresszióval kapcsolatban. A Notes on a Nervous Planet című könyvében, amelyben megjegyzi, hogy “Nem maga a technológia jelenti a problémát. Hanem, hogy nem tudunk róla, hogyan változtatja meg életünket és befolyásolja az elménket. ”

A mindennapi élet részévé válik a szorongás érzése: amikor fontos döntéseket kell hoznunk, vagy kihívásokkal kell szembenéznünk a munkahelyünkön vagy a családunkban. Mentális betegségnek számít, ha a szorongás túlterhel, elnyom minket, és megakadályoz a rendszeres feladatok elvégzésében, amely alváshiányt okoz, és az egészségünket és jólétünket érinti.

Mind a genetikai, mind a környezeti tényezők befolyásolják a normális szorongásos jellemvonásokat, valamint a szorongásos rendellenességeket, de a társadalmi nyomás a kulcsfontosságú tényező a krónikus szorongásos viselkedés kialakulásában, amit a stresszes életkörülmények vagy az események feletti irányítás hiánya miatt érzékelünk.

A társadalmi szorongáshoz nagymértékben hozzájárul a szociális média által kiváltott verseny. Folyamatosan összehasonlítjuk magunkat másokkal, és ez nyugtalanító szorongáshoz vezet, ha kevésbé népszerűnek vagy kevésbé sikeresnek tekintjük magunkat, mint amit példaképeknek vagy kívánatos normáknak tekintünk, amelyek általában irreálisak.

Aggodalom, mint az élet alapja

Az élet természetes folyamat, amely nem feltétlenül stressz és problémák nélküli. Ha megnézzük az állatvilágot, az állatok folyamatosan aggódnak a túlélésük miatt, hogyan lehet felülkerekedni azoknak a fenyegetéseknek, amelyek meg akarják enni őket, és elvenni az utódaikat. Az embereknél – a természet legfejlettebb részénél, – sincs ez másképp.

Egész életünkön át küzdünk. Miért van így? Ez azért van, mert természetünk az élvezetre irányuló vágy, amely folyamatosan fejlődik, nem mennyiségileg, hanem minőségileg és komplexitásában. A társadalom és az oktatás, nyomást gyakorol ránk éjjel-nappal, hogy magasabb és minőségibb örömöket hajszoljunk. Személyiségünknek megfelelően, folyamatosan ki akarjuk tölteni magunkat, amennyire csak lehetséges, feltételeink és környezetünk alapján, amelyek alakítják értékeinket és az élethez való hozzáállásunkat. Ezek a mércék határozzák meg, mit tekintünk örömnek vagy szenvedésnek. Minél jobban haladunk előre, annál tehetetlenebbnek érezzük magunkat

Hogyan irányítsuk a sorsunkat

Emberekként képesek vagyunk tudatos döntéseket hozni arról, hogy a meggondolatlan cselekedeteink, hogyan befolyásolhatják a természet más szintjeit és saját magunkat. Ehelyett az egónk irányít minket, a végtelen örömre irányuló vágyunk. Szeretni akarjuk magunkat amennyire csak lehetséges, még ha mások rovására is tesszük

A világ olyan körülményeket teremtett, mint egy íjazós játékban. Visszafordultunk és látszólag a fejlett emberiség egy olyan pontig jutott, ahol bővelkedik az önmegvalósítás eszközeiben, hogy mindenki jól érezze magát. Valójában azonban az út tele van olyan mértékű szenvedéssel, vérrel, háborúval és csalódással, hogy végül elkezdjük látni, hogy többé nem fog működni ezen a módon. Ezért mostantól kezdve el kell kezdeni elengedni a nyilat az íjról, és a megfelelő irányba kell fordítani, egy kiegyensúlyozottabb létezés felé.

Hogyan szenvedhet kevesebbet egy ember?

Sok időt vesz igénybe érezni ezt a kitöltésre irányuló belső vágyat. Sok energia, erő és lelkierő kell, hogy boldognak és szabadnak érezzük magunkat.

Mindenféle mechanizmust hoztunk létre, hogy elkerüljük a szorongást. Az emberek megpróbálták elzárni magukat, leválasztani magukat a kábítószerekkel, az alkohollal, vagy agresszív magatartás révén elengedni a frusztrációikat. De a környezet hatása az értékek formálódásában olyan erős, hogy a valóságtól való menekülés szándéka nem fog segíteni.

A problémákat nem lehet egy varázslattal eltörölni, de el kell érnünk egy kényelmes szintet, a normális aggodalmak és az egészséges élet egyensúlyában, ahol az ember képes megbirkózni a félelmekkel és a szorongássa. Ez nem jelenti azt, hogy elkerüljük a felelősséget, vagy a társadalom karjába kell vetnünk magunkat, hogy gondoskodhassunk feladatainkról. Ez azonban olyan feltétel, amelyet nem tudunk egyedül elérni.

Mitől függ ez valójában? Ez teljesen a környezet befolyásától függ, ami mind a probléma forrása, mind annak megoldása. A társadalomnak olyan módon kell megszerveznie magát, hogy az ember kiegyensúlyozott információáramlással legyen ellátva, a média által létrehozott torzulások nélkül, ami csak az emberek figyelmét akarja felhívni.

Egészséges verseny

Mindig vágynunk kell valamire, hogy az éhségérzetet együtt a kitöltés lehetőségével is rendelkezzünk. Ez természetes hajlam, amit nem kell elpusztítani. Azonban valamilyen hiányt kell tapasztalnunk, nem a szorongások, a fenyegetések és a félelmek mértékében, hanem olyan szintem, amely pozitívan húz engem a kitöltés felé.

A világ kerek lett. Egy olyan integrált rendszerben élünk, ahol egymástól függünk. Tudatában vagyunk a környezetre gyakorolt hatásnak, mivel benne élünk, így látjuk, hogy nincs más lehetőségünk, mint tökéletesíteni azon. Hogyan? Újfajta oktatáson keresztül, korai életkortól egészen a felnőttkorig.

Már a korai évektől kezdve integrált oktatást kell kapnunk, nem csak a tudást és az információt. Oktatásunk jelenleg egy olyan individualista versenyre összpontosít, amely arra késztet minket, hogy önzőbbé és egoistabbá váljunk. Ennek meg kell változni. Ehelyett, annak érdekében, hogy létrehozzunk egy olyan társadalmat, amely mentes a szorongástól és az egocentrikus alapú rendszerek sok más tüneteitől, az oktatásnak azon kell alapulnia, hogy mennyire tud mindenki hozzájárulni a társadalomhoz. Ez még mindig verseny lenne, de egészséges verseny, ahol az, aki többet segített és jó hangulatot ad másoknak, az válik egyre ismertebbé, és nem az, aki mások romjain épít sikereket maga számára.

Ha megvalósítjuk ezt az elvet, az életünk pozitív irányba fordul. Ez az új altruista hozzáállás, melyet fejleszteni és edzenünk kellene, mint egy izom, kibővülne, és pozitívan befolyásolná az ökológiát és az élet más rendszereit. Azonban mindez az emberek közötti kapcsolatok javításától függ, és ezzel kezdődik. Az oktatás eredményeképpen, ami a  társadalomnak egy személyre gyakorolt hatásának megváltoztatása, a szorongások és félelmek egy kiegyensúlyozott arányba fordulnának, minden más tulajdonságunkkal együtt.

Egészséges kapcsolat

Mint egy anya, aki védi a kisbabáját a külső negatív hatásoktól, vagy egy mágneses mező a föld körül, egy védőpajzsot építhetünk, amely egy erőteljes támogató rendszer az erős negatív hatások ellen.

A védelmező környezet elérésének eszköze az, az úgy nevezett kapcsolat-módszere, ahol az emberek egy körben ülnek egymással, hogy pozitív információkat oszthassanak meg és felemeljék a másokkal való kapcsolatukat. Megtanuljuk, hogyan fejlesszünk ki egy szelektív hallást, és megtanít bennünket arra, hogy személyes fejlődésünkhöz hogy szűrhetjük ki a fontos és haszontalan információkat a társadalom szerves részeként.

Az összekapcsolódott emberek körei a különféle játékok és gyakorlatok révén a szorongást átváltoztatják a biztonság, a boldogság és a kikapcsolódás érzésévé. Mindenki lenyűgözi a többieket azzal, hogy “kisebb” mint a többiek, és pozitívan befolyásolja a többieket, ha “nagyobb”. Mindenki viccekkel emeli a csoport általános hangulatát.

A túlérzékenységet enyhíti a mások nyugalmának – mint ellentétes megnyilvánulásainak –  magunkba szívása. Ha úgy játszunk egymással, mintha biztonságban lennénk, akkor ez a játék fokozatosan az új valóságunkká válik.

A szorongások, aggodalmak, és félelmek természetes összetevője a sminkünknek. A szorongás leküzdésének kulcsa tehát nem annak eltörlése, hanem a mások felé való átirányítás: az önmagunkra irányuló aggodalom megváltoztatása a másokkal kapcsolatos aggodalomra. Az összekapcsolódás módszerével és az egészséges kapcsolatok fejlesztésének technikáival való munkavégzés során mindenféle aggodalom átalakul a boldogság és a bizalom érzésévé.

https://laitman.com/blog/

12 nov 2018

Belépés a spirituális munkába

Minden spirituális munka az értelem fölött halad. Ezt nevezik “hitnek”, mert az én átlagos korporális érzékeim, azok a vágyak, amivel születtem nem egyeznek bele. Azonban egy bizonyos Fényt kapok felülről, amely ebben az állapotban tart engem, ami “hitnek” van nevezve, és lehetővé teszi számomra, hogy elvégezzem a munkát annak ellenére, hogy nem érzem a felső szintet. És nem is akarom érezni, sem a jó érzés érdekében dolgozni, hogy a rabszolgája legyek. Ehelyett fölé akarok emelkedni, a természetem fölé. Ezért kérem, hogy megkapjam a hit Fényét.

Annak ellenére, hogy nem látom, nem hallom és nem értem, hogyan működik az adakozás ereje, én mégis törvényei szerint akarok dolgozni, hogy belém öltözzön. A világ nemzeteinek embereit a megszerzés ereje vezeti, és követik az élvezetre irányuló vágyat, öntudatlanul, mint a babák egy bábos kezében. Én azonban azt akarom, hogy az Ő másik keze vezessen, amelyet “a hit kezének” neveznek, hogy ez kezdjen el irányítani, hogy megragadja a teljes szívemet és elmémet.

Ugyanakkor nem hagyom el a régi természetemet. Szeretném érezni, és összehasonlítani, hogyan különbözik egyik a másiktól, annak érdekében, hogy  az értelem feletti hit által tudjak dolgozni. Rendelkezem az értelemmel és ezen felül, a hittel, ami magasabb, mint az értelem; vagyis az adakozás ereje uralja a megszerzés erejét. Tudni fogom, és megértem, hogy az adakozás, hogyan uralkodhat, és magam is képesek leszek irányítani. Ez az én irányításom alatt marad.

Ezt nevezik “hitnek”, mert nem kell tudnom, hogy hogyan működik az adakozás ereje; Csak azt akarom, hogyan uralkodjon a megszerzés ereje fölött.

Ezért minden spirituális munka a hit erejének megszerzésével kezdődik, az adakozás erejével a megszerzés ereje felett, amelyet “értelem” -nek neveznek. Én továbbra is racionális ember maradok, nem szárnyalok a fantázia világában, mint akinek minden lépést csak a hit irányítja, mint aki készen áll a teljes adakozásra. Nem vagyok kész semmire, teljesen tisztán látom a dolgokat. Az értelem feletti hit valódi erőn alapul, még erősebben, mint a megszerzés ereje.

Úgy dolgozom a környezetemmel és az egész világgal, hogy minden érzésemet és gondolatomat belefoglaltatom, azonban egy új módon, egy másfajta munkamódszerrel. Ez a belépés a spirituális munkába. 1

Az ételem feletti hit az olyan érzésekre támaszkodik, amelyek természetellenesnek tűnnek számunkra. A születésnél kapott természetes érzések a racionális tudásunk. Most azonban azt kérem, hogy a valóság további érzékelését kapjam meg annak érdekében, hogy új adakozási szint épüljön meg, a Bina, a hit, amely nem támaszkodik a korporális tudásra. A megszerzésre támaszkodom, mert az egoizmusra épül. Azonban azt kérem, hogy a valóság olyan érzékelését kapjam meg, mintha érzékelném a Teremtőt, mintha az adakozás ereje már világszerte feltárult volna, és mindenki szeretetben és adakozásban lenne, és én is ugyanolyan akarok lenni.

Rájövök, hogy a kérésem mennyire távol van a valóságtól, de szeretném úgy elrendezni magam, hogy két szinten viszonyuljak ehhez: a megszerzés ereje és az adakozás ereje által. Egyrészt, mint egy bíró, csak az által haladhatok, amit a szemeim látnak, ami a korporális valóság. Másrészt, úgy éreztem a világot, mintha javításra került volna, csak a Teremtő egyetlen ereje működik benne, és nincs is más. 2

Ha a Teremtő belém öltözött volna, és megadta volna nekem a szeretet és adakozás erejét, felváltva a megszerzés önző erejét, amely valaha irányított engem, akkor angyal lennék. Én csak szeretni és adni akarnék mindenkinek ugyanúgy, mint, ahogy most öntudatlanul kapni akarok tőlük. Egyszerűen helyettesíteném a természetem egy másikkal.

Ez soha nem történhet meg. A cél az, hogy ugyanazt a teremtett lény maradjak, miközben hasonlóvá válok a Teremtőhöz, vagyis két szintet is magában foglal.

Ezért, a sok évnyi csalódás után, a hiábavaló próbálkozások miatt, hogy megszerezzem az adakozás erejét, a szeretetet és a spirituális világot, végül megértettem, hogy még csak nem is akarom azt. Nem kell az adakozás ereje, amely teljesen elnyomna engem, mint ahogy azt az egoizmus teszi jelenleg. Ez nem járna semmivel. Az igazi adakozás abban rejlik, hogy a megszerzés erejében maradok, és megszerzem a képességet, hogy fölé emelkedjek az adakozás erejével.

Miközben gyűlölök valakit, képes vagyok őt megfelelően kezelni. Nem akarok angyallá válni és mindenkit szeretni. Én ugyanaz az egoista maradok, mint ahogy a Teremtő megteremtett engem, és nem pusztítom el a megszerzési vágyat, hanem fölötte, megszorítást hajtok végre, szűrőt, visszavert Fényt, és a megszerzés felett megépítem az adakozásomat. Nem akarok semmilyen jutalmat vagy kompenzációt, csak azt akarom, hogy mindenkit úgy kezeljek, ahogyan a Teremtő kezeli őket. Vagyis az én szándékaim viszonylag önzetlenek.3

Fel kell tárnunk minden gonoszt magunkban, és meg kell szerezni a hit erejét, a Binat, ezek felett. Nem válhatunk Teremtővé, csak hasonlóvá válhatunk Őhozzá. Ezért az adakozás ereje csak a megszerzés ereje felett létezhet, úgy mintha adakoznánk.

Az adakozás ereje a Teremtő ereje. Csak mi tudjuk magunkba vésni azt és így emberré válunk, Ádámmá, azaz hasonlóvá (Domeh) a Teremtőhöz. Arannyal vonjunk be a megszerzési vágyunkat. Azonban belül, ezen aranyfólia alatt az egész szobor megmarad, az egonk teljes gonoszsága. Ez a vágy Aviutja és szűrő efölött. 4

A napi Kabbala lecke 1. részéből, a 2018-10-22, Lecke a “A munka az értelmen belül és az értelem fölött” témájában

1 0:10 perc
2 15:15 perc
3 17:55 perc
4  36:00 perc

https://laitman.com/blog/

10 nov 2018

Különbség az egoizmusban, hasonlóság az adakozásban

Kérdés: Ha lelke mindannyiunknak van,  akkor azt jelenti, hogy különböző tulajdonságokat tartalmaz, mert mindannyian különbözők vagyunk; ez mindig jelen van, és csak meg kell látnunk a sokféleségét?

Válasz: Mindannyian nagyon különbözőek vagyunk, és mégis ugyanazok. Az egoizmusunkban különbözünk, mert mindenki egy kicsit önmagának akar, ahogyan azt akarja, abban a formában, amely könnyebb neki.

Ha azonban az adakozás és a szeretet tulajdonságáról beszélünk, akkor minden sokkal egyszerűbb, mert el kell nyelnem a másik vágyait, tulajdonságait és törekvéseit, és meg kell próbálnom kitölteni őket az ők érdekükben, ellentétesen azzal, mint ha a saját érdekemben tenném.

Aztán összeszedem az erőmet és képességeimet, és a másikra összpontosítok, mint egy anya, aki mindent meg akar adni a kisbabájának.

Az orosz nyelvű Kabbala leckéből 2018-06-10

https://laitman.com/blog/

08 nov 2018

A Teremtő ismeretének terjesztése a világban

Kérdés: Ha  valakinek a Teremtőről és a felső világokról beszélek, ez azt jelenti, hogy szeretem őt? A célja, hogy beszélek neki erről, nem ismert. Nem ilyen egyszerű.

Válasz: Először is fel kell készülnöd, hogy megértsd, mit szeretne hallani. Ugyanígy tanítod a tanulókat: érzed, mit szeretnének hallani tőled, és mit nem szeretnének. Már megérted őket. Így fejeződik ki a teremtett lények iránti szeretetet és a Teremtő iránti szeretetet.

Te a Teremtő és a teremtett lények között vagy, átadva nekik a Teremtővel kapcsolatos tudást: hogyan közelítsék meg a felső erőt, hogyan kezdjenek kitöltődni vele, hogyan váljanak hasonlóvá, és hogyan érjék el az örökkévalóság és a tökéletesség állapotát.

Próbáld meg mindenkinek elmondani ezt. Mi lehet jobb egy ember számára, mint megérteni, hogy érheti el a Teremtő szintjét, és ehhez adatott meg számára a lehetőség, az eszközök és módszer? Ez a legtöbb, amit tehetünk az emberek számára.

Az orosz nyelvű Kabbala leckéből 2018-06-17

https://laitman.com/blog/

08 nov 2018

Kabbala és egyéniség

Kérdés: Az a személy, aki természetszerűleg fél attól, hogy elveszíti az egyéniségét, akkor ő nem alkalmas a Kabbala tanulására?

Válasz: Épp ellenkezőleg, alkalmas a Kabbalára, van valami vesztenivalója. Azonban a saját egyéniségén való munkája, csak a csoportban való részvétel történhet.

Kérdés: Mi a személy “én”-je?

Válasz: A személy “én”-je a csoportba való belefoglaltatásnak a mércéje, a teljes ön-lenullázódása minden egyes pillanatban. Ott van az, ahol a valódi egyénisége feltárul.

Kérdés: Nem világos: mi az egyenlőség egy csoportban?

Válasz: Amíg nem valósítjuk meg, nem értjük. Törekednünk kell rá, és a felső Fény, a Teremtő elvégzi számunkra.

A KabTV “Utolsó generáció” című műsorából 2018-04-12

https://laitman.com/blog/

08 nov 2018

A teljes korrekció az egységben van

Mindaz, amit nekünk és az egész teremtésnek is meg kell tennünk, az az, hogy egyesülünk. Ha csak az egység irányába törekszünk, amelyen belül a Teremtő megjelenik, és életünk célja a teremtés célja, akkor a helyes irányba haladunk.

A Bnei Baruch világcsoport csak egy előőrs, amelyet a közös törött lélek egyre több része fogja követni. Így a Teremtőnek lehetősége lesz arra, hogy a teremtmények belsejében teljes erővel feltáruljon.¹

A barátaim iránti szereteten kell dolgoznom, függetlenül attól, hogy a barátaim hogyan viselkednek velem. Végtére is úgy érzékelem, mintha a Teremtő küldte volna számomra őket, aki ezt az egész képet elrendezi számomra. Kötelezve vagyok, hogy elfogadjam azt “ahogy van”, és megértem, hogy nem a barátaimat látom, hanem saját magamat egy ellentétes, fordított formában, ami ebben a formában  nyilvánul  meg nekem.

A barátaim viselkedése a saját tulajdonságaim megnyilvánulása, amelyeket még mindig korrigálnom kell. Ezért nem számít, mit hallok és érzek, miközben a  barátaimmal kommunikálok, mennyire sértenek meg és hanyagolnak el, és nem csak ők, hanem általában az egész világ. Ki kell javítanom magam oly módon, ahol minden barátomat a munkatársamnak tekintek a teremtés céljához vezető úton, a legjobb barátomnak érezem őket, és ápolnom kell magamban az irántuk érzett szeretet.

A Teremtő az ilyen külső ruházatokon keresztül keményíti meg a szívemet, azért, hogy ezek fölött fejlesszem az adakozás tulajdonságát. Végtére is, lehetetlen ezeket kellemes dolgok révén fejleszteni. Hiszen az természetes, hogy kedves leszek valakivel, aki szeret engem, mert kellemes és előnyös az egoizmusom számára.

Ha látom, hogy a barátok figyelmen kívül hagynak, és elutasítanak, akkor lehetőségem nyílik dolgozni. Nagyon érzékennyé válok és észrevettem azokat a finomságokat, amelyeket eddig még nem láttam: valaki kicsit elfordul tőlem, nem barátságosan néz rám, és figyelmen kívül hagy. Hirtelen fáj, és felébreszti bennem az ellenállást és a gyűlöletet.

Azonban mégis, felkészülök rá, hogy visszatartsam. Aztán megpróbálom felébreszteni a szeretetet magamban, fedve minden olyan hibát, amelyet a barátomban látok. Aztán csak azt találom, hogy nincs semmiféle barát – ezek a saját egoista tulajdonságaim, amelyeket a Teremtő mutatott meg nekem. Ezen egoizmus mélysége fölött van lehetőségem kapcsolatot építeni a Teremtővel, Őhozzá tapadni, és látni, hogy nincsenek barátok, csak a Teremtő.

Ami a legfontosabb, ne felejtsük el, hogy mindez a Teremtő munkája, és feladatom az, hogy ellenőrizzem és kifedjem, hogy egyedül képtelen vagyok erre.. A személy nem tudja magát kijavítani; csak azért teremtetett, hogy kérje a Teremtőt, hogy korrigálja őt, az imára lett teremtve. Mindig a felsőhöz kell fordulnunk, és tőle kell kérnünk.

Feladatunk, hogy azonosítsuk a hibáinkat, és kérjük a korrekciót. Ezért a barátok létfontosságú környezetet jelentenek számomra, amely nélkül nem lennék képes a Teremtőhöz fordulni. Minél rosszabbnak tűnik számomra, ahogy a barátaim bánnak velem, annál inkább segítenek nekem, hogy a Teremtőhöz forduljak.

Kiderül, hogy én magam keresem a lehetőséget a korrekcióra, mint egy idős ember, aki sétálgat, és keres valamit, amit még nem vesztett el. Arra törekszem, hogy azonosítsam azokat a hiányosságokat, amelyek összegyűjthetők és hozzáadhatók az imámhoz.²

Barátot önmagunk lenullázódása által tudunk „vásárolni”. Nekem kell fizetnem a „szerzeményért” valamivel, vagyis fel kell adnom valamit, fel kell áldozni az egoizmusomat. Nem tudom elpusztítani az egoizmusomat, de lehetséges, hogy megváltoztatom a használatát az önzéstől az adakozásig a Reformálódó Fény segítségével. Ez az úgynevezett „vásárolj egy barátot.”³

1  1:20 perc
2  4:00 – 11.00 perc
3  1:28:50 perc

A napi Kabbala lecke 1. részéből, a 2018-10-14. Felkészülési lecke, a 2018-as virtuális kongresszusra

https://laitman.com/blog/

07 nov 2018

77 queries in 0,631 seconds.