Dr. Michael Laitman

A gyümölcs keserű a megéréséig

laitman_720

A spirituális rendszerben valamennyi világ hasonló a másikhoz; az egyetlen különbség csupán az anyagukban rejlik, amiből az adott világ felépül – minél magasabb egy világ, annál tisztább az anyaga. Viszont a törvények, ami alapján működnek és bennük a teremtés elemei alakot öltenek, minden világban ugyanazok, és minden lejjebb található világ egy pontos másolata saját felsőbb világának. A teremtett lények, amik bizonyos világokat benépesítenek, csak határaikon belül képesek felfogni a dolgokat, mert a szerveik csak az adott világot érzékelik. Csak az emberek képesek minden világot párhuzamosan érzékelni.
Az emberi önmegvalósítás szintjei a Teremtő felfogásának egymást követő fokozatai. Ezek egy létrát formáznak, mely a mi világunkból a spirituális világokig vezet. A létra legalsó fokozatát Machsomnak, határvonalnak nevezzük. Ez választja el tőlünk a spirituális erőket, így azokat nem tudjuk érzékelni. Így az élete értelmét és forrását a mi világunkban való megnyilvánulásán keresztül kell megértenünk. Ezért a Fényt is a világunkban való megnyilvánulása által érzékeljük csupán.
Mindennek a mi világunkban, jónak, rossznak, még a legkárosabb dolognak is joga van létezni. Nincs olyan dolog, ami szükségtelen volna a mi világunkban. Minden teremtett dolog azért született, hogy az emberiség javát szolgálja, akár direkt, akár indirekt módon. Ahogy magunkat korrigáljuk a Teremtő tulajdonságainak elérése felé, semlegesítjük ezek károsnak érzékelt hatásait. A Teremtő nem fejezte be világunk teremtését; mi vagyunk megbízva azzal, hogy teljesítsük és tökéletesítsük azt. Olyannak látjuk a világunkat, mint egy gyümölcs, ami keserű marad a megéréséig, és a mi dolgunk az, hogy megédesítsük és kijavítsuk azt.

KA

08 márc 2017

A Kabbala azt mondja

laitman_942

A Kabbala azt mondja, hogy minden világot az ember érdekében teremtettek. A Teremtő öröme, ami abban nyugszik, hogy örömmel tölti el a teremtményeit, attól függ, hogy ők mennyit tudnak felfogni a Teremtőből. El tudjuk képzelni, hogy milyen mérhetetlen örömhöz jut a Teremtő azoktól a tökéletes emberektől, akik olyan magasra növekedtek, hogy felismerik és megtapasztalják mindazt, amit a Teremtő számukra készített elő. Hogy felkészítse az Ő teremtett lényeit a világok felfedezésére, a Teremtő négy fejlődési szintet adományozott számunkra: ásványi, növényi, állati és emberi szinteket, megfelelően a vágy négy szintjéhez, ami az élvezet megszerzése felé irányul. A fő szint a negyedik, de ez csak fokozatos fejlődéssel elérhető, miután minden egyes szintet teljesítettünk. Az első szint (ásványi) a testet öltés kezdete, a vágy koncepciója az anyagi világunkban. Ez az erő mindenféle élettelen természetet magába foglal, de az ezt alkotó összetevők közül egyik sem (például kövek) tud függetlenül mozogni.
Az élvezetre irányuló vágy szükségleteket hoz, ami így a vágyott cél felé irányít minket Ebben az esetben (az első szinten) az élvezet felé irányuló vágy nagyon kicsi. Ez ettől fogva a teljes természetet befolyásolja, és nem ölt testet külön a természet minden egyes mozdulatlan elemében. A következő szinten (növényi), az élvezetre irányuló vágy nagyobb és már minden különálló részben megnyilvánul. Ennél fogva a növényi szint minden egyes eleme bír a személyes mozgás tulajdonságával (például a növények kinyitják szirmaikat és a nap felé fordulnak). Ez a szint olyan folyamatokat is magába foglal, mint például a felszívás és kiválasztás, de ezen a szinten még nem találkozunk a személyes szabad akarat érzésével.
A harmadik szinten (állati), a vágy, hogy örömöt kapjunk még nagyobb. A vágy személyes érzeteket kelt minden elemében és egyedi életet teremt mindenkinek, az egyednek, ami különbözik a többiektől. Viszont nincs nyoma empátia érzésének a többiekkel ezen a szinten. Ez a szint még mindig nem bír a szükséges könyörülettel, vagy az élvezet másokra való tekintettel történő megkapásával. Az utolsó, negyedik szinten (emberi), az élvezetre való vágy megteremti a többiek érzékelését. Például a különbség a harmadik és a negyedik szint között, a különbséggel egyenlő az összes állat között együtt és egy emberi lény között. Ez azért létezik, mert az állatok nem képesek a többieket érzékelni és csak a saját vágyaik keretein belül képesek szükségleteket létrehozni. Ugyanakkor egy ember, aki képes másokat érzékelni, meglátja a másik igényeit és ennél fogva azt is érezni akarja, és így többet és többet akar, egészen addig, ameddig végül is az egész világot magába akarja foglalni.

KA

08 márc 2017

A test halála abszolút nincs hatással a lélekre

laitman_109

A Kabbala fenntartja, hogy a generációk sorozata a világban pusztán fehérjealapú testek megjelenése és eltűnése, ahol a lélek, ami kitölti az „Én” -t, eltűnés nélkül változtatja meg hordozóját. Egy állandó és korlátozott tagszámú lélekcsoport körforgása, alászállása a világunkba, amik új testekben jelennek meg, emberek új generációit adva. Ennél fogva a lelkek szempontjából minden generáció, az elsőtől az utolsóig, egyetlen generációnak tekinthető. Nincs jelentősége, hogy az egyes lelkek hányszor szállnak ki és be különféle testekbe. Az összehasonlítás kedvéért, a test halála abszolút nincs hatással a lélekre, mint ahogy a levágott haj vagy köröm sincsenek hatással a test életére. A világok megteremtésével és az emberek számára nyújtásával, a Teremtő célt tűzött ki elénk: hogy elérjük az Ő szintjét és egyesüljünk Vele azokon a világokon keresztüllépve, amit Ő épített.

KA

08 márc 2017

A betűk spirituális érzékelés eredményei

light

A héberben minden betű megfelel egy számértéknek. Ezért minden szó, vagy név egy számsorozat is egyben. Ezek a számok vagy külön-külön kerülnek figyelembe vételre, vagy az összegük hordoz jelentést. Jelentősége van, ha különböző szavak azonos számokból állnak, illetve, ha ezek összesített számértékei azonosak, mert ezeknek a szavaknak a jelentése mély összefüggést mutat, esetleg rejtett azonosságot tár fel, amely ilyen módon megragadható.
A betűk spirituális érzékelés eredményei. A betűket alkotó vonalak iránya és formája spirituális jelentést hordoz. Ennek eredményeképpen, a héber betűk annak az érzékelésnek a leíró kódjai, amelyet a betűket leíró ember, írás közben megkap a Teremtőtől. Amikor valaki ezeket a betűket vagy szavakat a spirituális világok ábrázolására használja, tulajdonképpen átadja az olvasónak a Teremtő tudatos érzékelésének módját. A Teremtő az írással aktív módon hat a betűkön keresztül.
A színek is fontos szerepet játszanak a betűk írásánál, mert a fekete betűk és a fehér háttér, kéz a kézben, magát a teremtés módját tárják fel. Ezek nélkül senki nem értené a szöveget magát, illetve a szöveg mögötti történet valódi jelentését.

KA

08 márc 2017

Purim

thumbs_laitman_214

Meg kell értenünk, hogy a Júdaizmus valamennyi ünnepének, mély, Kabbalista jelentősége van, amelyen keresztül az évezredes Bölcsesség emlékeztet bennünket az ember halhatatlanságba vezető útjára. Ilyen ünnep a közeledő Purim is.
A Purim az ellentétek ünnepe, ami összeköti a boldogságot és a csalódottságot, az elrejtést és a feltárulást, a jót és a rosszat, a száműzetést és a megváltást. A Purim (amely a héber „Pur” azaz „sors” szóból származik) ilyen módon a tökéletes spirituális szint, az ellentétek egyensúlya és harmóniája, azaz, a Végső Korrekció (Gmar Tikkun) állapota. Az ember megszerzési vágyait korrigálta az Isteni Adakozás szándéka, ez által képessé válik a teremtés összes vágyát összekapcsolt módon érzékelni, és ebben a hatalmas vágyban látja megnyilvánulni magát a Teremtőt.
Mi a spirituális jelentése a Purim Ünnepének?
Megillat Esther (Eszter Könyve) azokról az erőkről szól, melyek megjelennek az emberben. Ezeknek az erők azok, melyeket a spiritualitást elérő ember felfedez, a Teremtővel kialakuló kapcsolatban. Ezek irányítanak mindent, ami megjelenik az ember életében, és ezek az erők egy történetbe rendeződve jelennek meg az írásban – különböző nevek alatt, mind Mordechai, Eszter, Hámán, stb.
A Purim története a második templom építése előtt zajlik, nem sokkal Izrael országának felemelkedése előtt. A történet a Végső Korrekció előtti utolsó csatát írja le. ezen a szinten, Izrael Népe, azaz az emberben lévő legmélyebb, spirituális kitöltésre törekvő vágy, amely „Egyenesen Isten felé” irányul – héberül Yashar El, azaz Izrael – békében és nyugalomban élt Achashverosh Királyságában. Mordechai, a spirituális vágy, kizárólag egy dologra törekedett, a Teremtővel való tökéletes összeolvadással. Ez a spirituális vágya azonban, a megszerzési vágyakkal szoros kapcsolat alapján azokkal együtt eltört, és szétszóródott a törött megszerzési vágy darabok között.
A gonosz Hámán, aki az egoista megszerzési vágyakat reprezentálja az emberen belül, el akarta orozni a trónt Achaverosh királytól, aki a történetben a Teremtőt szimbolizálja. Ehhez el kellett törölnie azokat a vágyakat a világból, melyek elérhetik valaha a Teremtővel való formaegyezést, azaz Izrael Népét, akik közte és a Teremtő között állva megakadályozhatták a teremtő Erejének önző megszerzését. Hámán azonban nem értette meg, hogy az Isten felé törekvő vágyak azért lettek szétszórva a földön, hogy alvó állapotukból felébredve egyesüljenek a törött megszerzési vágyak korrekciója érdekében, és egyensúlyt teremtve a világban az összes vágyat visszavezessék a Teremtőhöz.
Így a történet végén, valamennyi ember a királyságban elfogadja a spirituális vágyak irányító szerepét, és magára vonja annak tulajdonságait. A történet végén az is kiderül, hogy Hámán a Teremtő eszköze, Titkos Angyala, melyet az emberek fölé emelt azért, hogy megjelenjen a vágy a jóságra és a szeretetre.
A Purin ünnepe a boldogságról szól és az örömről. Ami nem más, mint a Teremtő elérésének öröme.

KA

08 márc 2017

A valóság egyetlen létező eleme, a Teremtő

thumbs_laitman_945

A valóság egyetlen létező eleme, a Teremtő, így a teljes teremtés nem más, mint a semmiből létrehozott hatalmas látszat. Az ember tehát, ha valóban létezővé akar válni, akkor mindent meg kell tennie annak a tudatállapotnak az eléréséért, amiben a maga teljességében érzékeli a Teremtőt, összeolvadva Vele önmagában tapasztalhatja meg az Ő tulajdonságait. Ekkor az Ember a Teremtő hordozójává, megnyilvánulásává, a beteljesedett teremtéssé válik.

KA

08 márc 2017

A külső világot az érzékszerveinkkel fogjuk fel

Laitman_632_3

A külső világot az érzékszerveinkkel fogjuk fel, és azt hisszük, hogy a valóság képe, amit az érzékeink adnak, pontos és megbízható. De valóban az? Valójában nem tudjuk, hogy milyen a pontos valóság, vagy azt, hogy egyáltalán létezik-e. Minden érzékszervünk különböző ingerekre válaszol, de minden érzékszervünk ugyanolyan módon működik. Amikor például egy napsugár behatol a pupillámon, a retinám neuronjai megteremtik a modelljét a külső képnek. Ez a modell aztán kódolva átjut az agyamba, ami dekódolja a pulzusokat, és újrateremti a képet. Ugyanez a folyamat megy végbe, ha egy hang megüti a fülünket, vagy valami megérinti a bőrünket. Más szavakkal, az agyam használja az érzékszerveimet, hogy megteremtsen egy modellt, vagy formát, ami egyezik a külső tárggyal. De ha a modellem nem megfelelő, sohasem fogom megtudni ezt, és azt fogom hinni, hogy a valódi tárgy vagy hang pont ugyanaz, mint a modell, amit az agyam teremtett. A “formák egyezőségének” alapelve nem csak a szerveinkre alkalmazható, de a viselkedésünkre is éppúgy igaz. A gyerekek például ismétlés útján tanulják el, amit a külvilágban látnak. Ezt “utánzásnak” hívjuk. A gyerekek az utánzást használják eszközként, hogy készségekre tegyenek szert, mint amilyen az ülés vagy az állás, beszéd, és az evőeszközök használata. Amikor beszélünk, megfigyelik, hogyan mozgatjuk az ajkainkat. Valójában nem csak a gyerekek tanulnak ilyen módon, de az egész természet a bizonyíték a hatékonyságra, ami a formák egyezőségén keresztüli tanulást illeti. Ezért, ha a Teremtő tulajdonságait akarjuk megfigyelni akkor meg kell teremtenünk önmagunkban az Ő cselekedeteinek a képét. Ennek a módszere kerül leírásra a Kabbala Bölcsességében.

KA

08 márc 2017

A gonosz fogalma

Laitman_707

A Kabbala Bölcsességének egyik legnehezebben felfogható koncepciója, a gonosz fogalma. Gonosz minden szándék, amely a teremtményeket a növekvő minőségi különbség felé taszítja a Teremtő tulajdonságaival és szeretetével szemben. A teremtés során alapvető állapotok jönnek létre a teremtmény és a Teremtő között, mely minták azután, mint egy kristályrács szerkezete ismétlődnek, és építenek ki vágyszerkezeteket, amelyekben az öntudat felébredhet és fejlődhet. A valódi és a Teremtő felé törekvő teremtmény megszerző vágyakra épül, melyeket képes az adakozás szándékával lefedni, és így elindulni a Teremtővel való formaegyezés irányába. A Teremtőre való vágyakozás hajtóereje a gonosz felismerése és teljes elutasítása önmagukban. A gonoszról azonban kiderül majd, hogy valójában a Teremtővel együttműködő erők összessége, melyek az ember előre haladása érdekében lettek aktiválva.

KA

08 márc 2017

A működésképtelen vágyak ki lesznek javítva

laitman_198

A tényleges gyökerét mindannak, ami a mi világunkban történik, “közös léleknek”, vagy ahogy a Kabbalisták utalnak rá, Adam ha Rishonnak (Az Első Ember) nevezzük. Adam ha Rishon a vágyak egy rendszere, ami akkor emelkedett ki, amikor a spirituális világok megformálása teljes lett.
Amikor az öt világ, Adam Kadmon, Atzilut, Briah, Jetzira és Assiyah beteljesítette a működőképes vágyak fejlesztését, eljött az ideje, az alsó, működésképtelen vágyakból eredő rész kifejlesztésének. Adam ha Rishon, akit “Ádámnak” ismerünk, a működésképtelen – azaz a Fény közvetlen megszerzésére alkalmatlan – vágyakból keletkezett, ezek a vágyak azok, melyek közvetlenül teremtésük után, képtelenek voltal úgy megkapni a Fényt, hogy ezáltal adni tudjanak a Teremtőnek. A működésképtelen vágyak tehát, amelyek a mozdulatlan, növényi, állati, beszélő, és spirituális teremtményi szinteket megformálták, egymás után ki lesznek javítva a világokkal való együttműködés által, és korrigálttá vagy működőképessé válnak.
Ahhoz, hogy ez a korrekció megtörténjen, ezeknek a vágyaknak a világok – azaz, a működőképes vágyak – segítségére van szükségük. Ezért van az, hogy Adam ha Rishon ugyanazokon a fokozatokon fejlődik, amiken a négy világ fejlődött ki a négy alaplépésen keresztül.

2017.01.24

KA

29 jan 2017

Az ember tudatos akar lenni

laitman_109

Nem az viszi előre az embert a fejlődése során, amit tud; hanem az egyszerű tény, hogy szeretne tudni. A tudásra irányuló vágy elég, hogy előhívja a jövőből azt az emlékpontot, amelyben azt amelyben már birtokolja az adott tudást. Így nem igazán tanulunk újat ebben a világban, vagy a spirituális világban; egyszerűen csak felemelkedünk, “vissza a jövőbe”.

2017.01.24

KA

29 jan 2017