A Zohar, Lech Lecha (Gyerünk tovább),” fejezete 153. szakasz: NR nem két elválasztott szint egymástól . Sokkal inkább azonos szintek, amelyek összekapcsolódtak. Az egyik a felettes, felső, amelyik kormányozza mindkettőt, amelyik rákapcsolódik a másikra, a másik pedig hozzá. Ezt nevezzük Neshamanak.

A Zohár elmondja nekünk, hogyan erősödik a kapcsolat, és a következő spirituális megnyilvánulás a kapcsolatban, az első spirituális érintkezés után. Akkor nem csak az egyesülés első fokozatát, érezzük, amit Nefeshnek (N) hívunk, ami a nyugalom állapota (Nefisha), és a képességet saját magunk fenntartására ebben a kapcsolatban, hanem egy közös, nagyszerű életet, amely az első érintkezésünk pontjában tárul fel, mint egy másik magasabb, és egyben mélyebb dimenzió, amit Ruachnak (R )nevezünk.

Ha nem érjük el az első érintkezést az egyesülésünk területén, nem fogjuk felfedezni a bejáratát a Felső Dimenzióknak, (az adakozás minőségének). Már az első kapcsolatunk létrehozásánál, a Felső Fény elkezd hatni ránk. Ez felfedésre kerül, és belépünk egy teljesen más dimenziót ezen keresztül: a spirituális világot.

Minden, ami ezen a kapcsolaton belül történik, maga a spirituális világ. Először úgy tűnik a számunkra, hogy ennek az univerzális kapcsolatnak az elérése az emberek között, egy jó életet ígér, biztonságot, és élvezetes élményeket. Azonban ez egyáltalán nem így van! Ezen a közös ponton belül, van a bejárat a spirituális világ feltárásához.

Kategória: Zohár, reggeli lecke | Kommentálja Ön is →

Kérdés:

Az olyan tapasztalok után, mint a jelenlegi Megakongresszuson érezhető egység és hatalmas inspiráció, néhány barátunk szeparációt és közönyt él meg. Hogyan segíthetünk rajtuk?

Válasz:

Ez egy jó jel. Ha egy személy lezuhan egy magas hegyről a mély szakadékba, azt mutatja nekünk, hogy a kongresszus elérkezett a végére, és beléptünk egy új állapotba. Két módon tudunk segíteni a barátainknak: belső és külső törődéssel.

Önmagunkon belül folyamatosan éreznünk kell, hogy összetartozunk., egy közös KLI vagyunk, a spirituális edény, lényegtelen milyen. Azok, akik leereszkednek az egoisztikus vágy új rétegeinek felfedezésére önmagukban, amely feltárul most az egész, közös világ KLI számára. Ezek a barátaink az új vágyak átvivői (a nagyobb durvaság – Aviut).

Másik oldalról azok, akik nem érzik, ezeknek a vágyaknak a súlyát, ami lehúzza őket, együtt kell ereszkedni velük, egyetlen ölelésben. Akkor mindannyian nyertesek leszünk. Szükségünk van a szűrőre, és a Visszavert Fényre, és ezek növelik a vágy intenzitását (Aviut), és együtt létrehozhatunk egy kész Klit, amivel képesek leszünk emelkedni.

Ezért különösen most, amikor a Kongresszus befejeződött meg tehetünk egy fontos lépést előre. A közös találkozónk idején egyszerűen összegyűjtöttük az ezt megelőző munkánkat, és most, a kongresszus után a következő fázisban, az egyesülés kell, hogy elkezdődjön. Ebben a fázisban, mindenkinek vágynia kell, mindenki más emelkedésére.

Ez az, ami történik, egy közös, spirituális edényben. Valaki hozzá teszi a vágyat, másvalaki hozzá teszi a szűrőt, majd ez megcserélődik. Ez a szándék, mozgást okoz. Ez nagyon jó, és előnyös periódus, és nem egy történés nélküli időszaknak kell ezt látnunk, amely halott, és várja a következő kongresszust! Ellenkezőleg, minden munka és előrehaladás összefüggő ebben az időben, ahogy mi felülemelkedünk a zavarokon.

A kongresszus maga, egy egyesülés, és nem kíván munkát. Az összes résztvevő együttes inspirációja és lenullázódása, mindenki más előtt, ezt okozza ott. A kongresszuson megkapjuk az erőt, pontosan a kongresszust követő leszálló időszakra, illetve a következő kongresszusig.

Kategória: kongresszus, reggeli lecke | Kommentálja Ön is →

Kérdés:

Valahányszor a leckére próbálom a figyelmemet fordítani, megzavar számtalan irreleváns gondolat. Mit tegyek?

Válasz:

Minden a Teremtőtől jön, és ezt úgy hívjuk, hogy szólítás Felülről. (Itaruta de-Leila). Ha a Felső erő rossz gondolatokat hív elő benned a jó gondolatok mentén ez olyan, mint az áradat, ami egy csomó szennyet hordoz magában. Ha megpróbálod megszűrni a vizet,  a hulladék ellepi a felületet. Mindazonáltal „ki kell szűrnöd” a szemetet, és észrevenni, hogy mit is hordasz.  Ezért, ha felrajzolod a Fényt, ami újraformál, ez  kiszűri a szemét érzetét, megmutatván neked, hogy mennyi mindent kell még korrigálnod.

Egy Kabbala kezdő nem érti ennek az okát, és összezavarodik; a jóra áhítozik, és szörnyű állapotokat tapasztal. Nem bírja még a belső erőt, hogy győzedelmeskedjen, és nem fogja fel, hogy mi történik. Miért menne akkor bele ilyen feltételekbe?  Ez szükséges, mert senki sem olyan bölcs, mint a tapasztalt egyén. Folytatólagos tanulás útján, az ember megérzi, hogy minden ilyen állapot szükséges.

Lehet más út is itt, hogy az ember nem tapasztalja meg a „szemetet”, a nem spirituális vágyak és gondolatok.  Ez annak a képességnek a hiánya, hogy felrajzoljuk a Fényt,  ami újraformál, ami megkülönbözteti a nem korrigált vágyakat, amiket rossznak kell elismerni a korrigálás folyamatában. A javítását kell kérni, nem a megsemmisítését.

Továbbá, ha Kabbalista szöveget olvasunk, és rosszul érezzük magunkat, ez annak a jele, hogy a megfelelő vágányon vagyunk, és a Tóra kiszolgál minket, mint az élet üdve, feltárja belső gyengeségeinket, amit korrigálnunk kell. Ha más részről jól éreztük magunkat, megbízhatónak, büszkének és felsőbbrendűnek ez annak a jele, hogy a Tóra a mint a halál cseppje szolgál, lehetővé téve nekünk, hogy elaltassuk egoizmusunkat, és egyre elégedettebbeknek érezzük magunkat.

Tehát örvendenünk kell a tanulmányaink alatt, belső bűneinket elzárjuk. Ez azt jelenti, hogy a Tóra megmutatja nekünk és korrigálja  az ördögit bennünk, valóban, ahogy írva van: “Én alkottam az ördögi hajlamot, és biztosítottam a Tórát, hogy korrigálja azt.” Ez az,  ahogy az ember igazolni tudja, hogy vajon a jó irányban mozdul-e, figyelve ördögi egoizmusára ezen belül.

Minél többet tanulunk, annál inkább figyelünk a bennünk lévő ördögire, és a mi kiváltságunk, hogy korrigáljuk őt.  Tekintettel a világ többi részére imádkoznunk kell, hogy odafigyeljünk és alapvetően feloldozzuk őt. (“Ladun Kol Echad Le Kav Zhut”).

ft

Kategória: reggeli lecke | Kommentálja Ön is →

Kérdés:

Ha az ember azon nagy csoport által van körülvéve, ahol őt támogatják, és bukása estén gondoskodnak róla, akkor ez nagyszerű. De mi van a többiekkel, akik külön vannak, és messze élnek a legközelebbi Kabbala csoporttól, spirituálisan idegen környezetben, mint például Európában?

Válaszom:

Mi azt gondoljuk, hogy a pszichológiai közelségnek pozitív hatása van a spiritualitásra, de ez nincs szükségképpen így. Ha az ember nagy erőfeszítést fejt ki a haladás érdekében, és kapcsolatot ér el ott, ahol van, ő mindig többet nyer, mint amikor gyorsabban mozog, és közelebb azokhoz, ahol a többiek vannak. Mindig hasznosabb megpróbálni kapcsolatot létesíteni másokkal legalább hat hónap távolságból. Nem kell fókuszálnunk a testekre, akik körülvesznek minket, hanem meg kell próbálnunk a spirituális állapotokat látni rajtuk keresztül.

Kategória: reggeli lecke | Kommentálja Ön is →

A Zohárban a VaJece (és Jákob kiment) fejezet első rész, 129-es pont: „és csak pár napnak tűnt számára az iránta való szeretet miatt.” Az egész hét év olyan volt számára, mint a Bina felső hét éve, amik egyek, az egységben és nincsenek elválasztva. Mindjük egy, mivel kapcsolódnak egymáshoz a szeretetért amivel szerette őt, mivel olyan volt ő számára, mint a Bina felső egyesülése.

Hogyan tudjuk meghatározni a végtelenséget? Ez akkor van, amikor az idő végtelenül sokáig tart, vagy nincs idő, azaz a nullával egyenlő? Hogyan lehet az, hogy amikor szeretem őt, hét évig dolgozom őérte, és az évek felfogása eltűnik? Nem máshogyan kellene ennek történnie? Nem végtelenül hosszú időnek kellene, hogy tűnjön, mert hét évig tart, hogy együtt legyünk?

A valóságban a végtelen olyan, mint amikor az idő a nullára csökken. A mi világunkban azt hisszük, hogy a végtelenség valami végtelenül távoli dolog, mert úgy képzeljük, hogy a vég (halál) a végtelenségen túlnyomott állapot. A végtelenséget így fogjuk fel, mert a felfogásunk a hiányra épül és nem a kitöltekezésre.

De a spiritualitásban, ahol az összes cselekedetünket az adományozás diktálja minden máshogy van. A végtelenség olyan, mintha minden jelen volna, és a nullába tömörülne. Minden egyetlen pillanatban létezik „ugyanakkor, ugyanazon a helyen, ugyanabban a nőben”.

Kategória: Zohár, reggeli lecke | Kommentálja Ön is →

Megmaradhatunk a megszerzés tulajdonságában vagy az adományozáséban, és kitölthetjük mindkettőt. Alapvetően csak két erő irányítja az Univerzumot, a természet két ereje: az adományozás és a megszerzés erői. Egyikük, a megszerzés ereje már bennünk van mert vele születtünk, tehát ezt természetesnek tekintjük.

De a valóságban nincs természetesebb dolog az adományozás tulajdonságánál. Mégis, ez nincs bennünk; ennélfogva nem tűnik természetesnek a számunkra; úgy tűnik mint valaki mesterséges dolog, aminek nincs kapcsolódási pontja a valósághoz. Mégis az egyetlen valódi létezés az adományozás tulajdonságában van, mert a teremtés egésze a mi világunkat kivéve ebben él. Csak mi élünk ebben a kicsi, bezárt, elképzelt helyen a megszerzés tulajdonságában.

Annak a ténynek megfelelően, hogy ez a hely lezárt, és elkülönül az összes világtól és a Teremtőtől, arra gondolunk, hogy nem létezik semmi azon túl. Ahogy egy kukac sem, aki a retekben él, és azt képzeli, hogy az egész világ pont olyan mint a retek, nem látunk a mi világunkon túlra. A bolond kukac nem érti meg, hogy nagy, fénylő, édes és csodálatos világ létezik a retken kívül. És mi sem értjük meg.

Ezért kell megértenünk, hogy a megszerzés tulajdonsága amiben lakozunk egy apró dolog, és korlátozott. Megadatott nekünk, hogy megismerjük az ellentétét, az adományozás tulajdonságát.

Kategória: reggeli lecke | Kommentálja Ön is →

A Zohárban, a VaJece (és Jákob kiment) fejezet 88-as része: Írva van „Dávid Zsoltára hangzott el, amikor megfutamodott”. A zsoltárt mondta menekülés közben, mert előzetesen azt gondolta, hogy a Teremtő meg fogja büntetni őt a bűneiért a következő világban. És amikor látta, hogy ebben a világban akarja őt megbosszulni, ő boldog volt és mondott egy zsoltárt.

Az „Evilág” és a „következő világ” két spirituális fokozatot jelent, mert a Felső Fényben  létezünk és látjuk a tulajdonságainkat körülöttünk, ennek a Fénynek az ellenében. Ez meghatározza a valóságot, amit mi felfogunk.

Ennek megfelelően bármiféle állapot, amit megtapasztalunk, az a Felső Fény rejtettségének állapota, ami elrejtőzik előlünk az egoista minőségeink mögé. Csak olyan mértékben tárul fel, amennyire a tulajdonságaink képesek hasonlóvá válni őhozzá. Ezt követi, hogy minden állapotunkat „világnak” hívjuk (a héberben az „Olam” az „Olama” szóból ered, ami rejtettséget jelent), ez a mértéke a rejtettségnek, amit elérünk.

Ennélfogva az „evilág” és a „következő” világ két fokozatot jelent. Egyik az, amit érzek és megfigyelek ebben a pillanatban, vagy amit igazolni, vizsgálni és tanulmányozni tudok. A másik az egy olyan állapot, amire vágyódom, az elzáródás egy olyan mértéke, amit szeretnék feltárni és elérni. Erre hivatkoznak úgy a Kabbalisták, mint az én következő világomra.

cst

Kategória: Zohár, reggeli lecke | Kommentálja Ön is →

Kérdés:

Miért van írva az, hogy egy emelkedés az egyik spirituális lépcsőfokról a következőre az ernyő keménységén keresztül (Aviut) vezet, hiszen az Aviut az edény karakterét jelenti, és nem az ernyőét?

Válaszom:

Az ernyő a spirituális edény. Az Első megszorítás (Cimcum Alef) után a megszerzésvágy nem tud edényként működni. A spirituális edény, a Kli az, amivel fizetni tudok.

Ha egy étterembe jövök és azt mondom, hogy éhes vagyok, nem az étvágyamat fogják nézni; azt fogják nézni, hogy mennyi pénzem van, más szavakkal az ernyőmet. Ez azt jelenti, hogy az ernyőm vastagsága (Aviut) lesz lemérve, vagyis hogy mennyire vagyok képes megszerezni az adományozás érdekébe, mi a szándékom ereje, és milyen mennyiségben vagyok képes hozzákapcsolni az anti-egoista ernyőmhöz és az adományozó szándékomhoz.

Egy olyan ernyővel, aminek nincs vastagsága, semmit sem vagyunk képesek megkapni; ez pusztán egy megszorítás. A megszorítás egy olyan ernyő, aminek nulla vastagsága van, ami azt jelenti, hogy nem kívánok megkapni semmit sem a magam számára, és nem tudom, hogy hogyan szerezzek meg az adományozás érdekében.

Mennyit tudok megkapni, hogy abból adományozzak? Az ernyőm vastagságának megfelelő mennyiséget. Ha az ernyőm ereje 20 gramm, pontosan ennyi mennyiséget leszek képes megkapni az adományozás érdekében. Mindkét cselekedetnek egyesülnie kell az ernyőben, a megszerzésnek és az adományozásnak is. Amikor egyesülnek, ez az adományozás érdekében fog megtörténni.

Kategória: reggeli lecke | Kommentálja Ön is →

A Zohár, VaYetze (És Jákob távozott),”fejezet 252.szakasz: Azonban Jethro nem közeledett annyira Mózes felé, mivel Laban egy varázsló volt, és az összes cselekedetét Jákób ellen fordította boszorkánysággal. Azonban most Jákób nem akart fogságban lenni, mivel a Teremtő azt mondta neki: „Térj vissza a Te Atyáid földjére” ő nem akart fogságban maradni, és elhagyni az ő Mesterének parancsolatát. Ezért nem kérte az ő engedélyét.

Két fajta erő van. Egyik oldalról, van egy erő, amely távol tart bennünket az egységtől, ezt úgy hívjuk „segítség az ellentartásban” amely felbukkan, az egyesülés ellenében. Másik oldalról, van egy erő. amely támogatja az egyesülést. Mindkettőre szükségünk van. Fel kell ismernünk, hogy a negatívnak látszó erők, ezek a bűnösök, bennünk vannak (Laban, Ézsau, és a többi) pontosan úgy, mint az említett negatív erők ellen, pozitívnak látszó erők (Jákób, Izsák, és a többiek)

Mindezen erők, vagy az egyesülésünkért, vagy ez ellen dolgoznak. Tőlünk függ, melyik fog győzni, és hogyan. Ez akkor van, amikor felfedezzük, hogy mindennek úgy kell lennie, ahogy a Tórában áll, és így felfedjük annak teljes mondanivalóját. Hol? Ezt a közöttünk levő kapcsolatban fedhetjük fel ahogy dolgozunk az egyesülés elleni erőkkel, és ezek kapcsolataival.

Kategória: Zohár, reggeli lecke | Kommentálja Ön is →

A kabbala célja, egy speciális segítség nyújtása a Reformáló Fény bevonzásához, és annak az érzésnek az elérésére,, hogy a világ jó. Csak erre van szükségünk, hogy hasonlóak lehessünk a fényhez.

Én, és a körülöttem lévő többi ember, jelenleg egy mozgó film által meghatározott bizonyos keretben létezik, amit életnek nevezünk. Amikor magamra húztam a Fényt, akkor átalakítom ezt a mozgó képsorozatot, egy jóba, fénnyel, jósággal, biztonsággal és végtelenséggel feltöltöttbe.  Ennek megfelelően egy kellemes módon fejlődhetek.

Valaki mondhatja természetesen, hogy akarni a sorsunk jobbra fordulását, valójában még nagyobb egoizmus, mint a hétköznapi életben megnyilvánuló. Ez így is van: egy jó életre törekszünk, mivel a Teremtés célja az volt, hogy a teremtmények élvezetet kapjanak. Azonban a jelentése annak, hogy ezt elérjük, nem más, mint hogy felülemelkedünk az egoizmusunkon.

Ezért az első és legfontosabb feladatunk annak a tisztázása, milyen módon definiálja a Kabbala a szabad akaratunkat. Had magyarázzam el, mi az, ami bizonyos módon tőlünk függ. Minden mást figyelmen kívül hagyhatunk a vizsgálataink során, mint lényegtelent, azonban lényeges tisztázni, mit tudunk valóban befolyásolni, és megváltoztatni. Különben, amikor visszapillantunk, az életünkre, azt látjuk, képtelenek voltunk a dolgok megváltoztatására. Ezen az úton valósítottuk meg az életünket, vagy valami mást tettünk?

Mi semmit teszünk, a magunkra húzott Fény, ami mindent megváltoztat. Semmilyen, a személy által végrehajtott cselekedet nincs a személy ellenőrzése alatt. Az egyetlen képesség, ami birtokolható, hogy milyen módon látja ezeket, milyen szemszögből: egoisztikusan, vagy az adakozás érdekében. Ez megváltoztatja a teljes képet a személy számára.

Kizárólag ebben áll a szabadságunk! Van egy erő a világban, amely ránk vár, hogy vágyjuk a befolyását, a természetünk, a minőségeink megváltoztatása érdekében. Ez van kizárólag a hatalmunkban, ezt magunkra vonni, és ez változtat meg minket. Akkor, majd látni fogjuk, a világ jó, mert ebben a pillanatban minden megváltozik a számunkra. Minden a talpáról a fejetetejére fordul.!

Itt és most a spirituális világot fogjuk látni, az anyagi helyett. Ahogy az átlátható valóságon át vizsgálunk mindent, látni fogjuk a spirituális világot, az összes vágy megnyilvánulást, az összes embert, és mindent, ami körülöttünk van. Meg fogjuk érteni, mi történik valójában, miért forog minden körülöttünk ezen a módon. Akkor képesek leszünk megítélni ezt az állapotot, és felismerni, hogy ez jó. Látni fogjuk, hogy a mindennek a kapcsolata, ami itt és most történik, egy magasztos és csodálatos célból.

Kategória: reggeli lecke, érzékelés | Kommentálja Ön is →