Dr. Michael Laitman

Fontos megérteni, amit a Tóra mond

A Tóra annyi különböző eseményt ír le. Lehet, hogy mindez csak a teremtett lények iránti szeretet elérése érdekében van, azért, hogy közelebb kerüljünk más emberekhez, és gyűlöletünket szeretetre cseréljük? A Tórának ezek az írásai, hogyan adnak nekünk instrukciókat, a Felső Erő által? Nem értjük ezt.

Valójában nem világos, hogy  lehetséges az, hogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy mindenki hajlandó gyönyörű szavakat mondani, minden vallás kedvességre és szeretetre hív fel, és ennek eredményeként az egész emberiség történetét, mégis kölcsönös gyűlölet és háborúk kísérik. Ezért annyira fontos megérteni, amit a Tóra mond. Mert nem hallottuk meg amit a Tóra mond. Az egyetlen dolog, amely még nem történt meg a történelemben.

Baal HaSulam azt írja, hogy a Tóra kizárólag egy dologról szól: hogy “szeresd felebarátodat mint önmagadat”, vagyis az emberek szeretetéről. Szeretni kell őket úgy, mintha ezen kívül más lenne: szeretni kell az egész emberiséget és minden embert (egyesek szeretik az emberiséget, de nem szeretik az embereket). Az embernek mindent meg kell tennie a szeretet érdekében, és csak ezért érdemes élni ebben a világban.

Az ember létezésének egyetlen célja, ebben a világban az, hogy minden ember számára jót hozzon. A Tóra leírja az adományozás 613 cselekedetét, amelyeket az embernek végre kell hajtania, és mindegyik cselekedetet a másik felé kell irányozni, felebarátként viszonyulva hozzájuk. Csak akkor mondhatjuk, hogy az ember megtartotta a tórát, azaz korrigálta a lelkét. 

Rabbi Akiva, a legnagyobb bölcs a második templom idején, azt mondta, hogy „Úgy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, ez a Tóra legnagyobb szabálya, és annak teljes lényegét magába foglalja” A Tóra célja az emberek iránti szeretet elérése.

Mit tegyünk, hogy megkapjuk a Tórát? Akarnunk kell, azt megkapni! Végül is, miért van rá szükségünk? A Tóra tanulmányozása azt jelenti, hogy meg kell tanulni, hogyan lehet szeretni a felebarátodat. Készen állsz erre, valóban ezt akarod?

Apránként megértjük, hogy a Teremtő nagyságának elérése, kinyilatkoztatása és a felebarát iránti szeretet elérése ugyanaz. A barátok és az emberek szeretete nem lehet kevesebb, mint a Teremtő szeretete, mivel az egyik a másikba öltözött.

Ez a parancsolat, amely arról szól, hogy a felebarátunkat úgy szeressük, mint önmagunkat a, minden parancsolatot magába foglal, azaz az összes korrekciót, amit az embernek végre kell hajtania az egoista vágyain, annak érdekében, hogy azokat adakozóvá tegye, és ezzel teljesen Igaz emberré váljon. S ebben, az emberek felé irányuló szeretetben, fogja elérni az ember, a Teremtő iránti szeretetét.

Minden parancsolat egy egoista vágy kijavítása. Egy emberben 613 vágy van, és mindegyik egoista, és ezeket át kell átfordítanunk adakozásba.

Forrás: https://laitman.com/2020/06/it-is-important-to-understand-what-the-torah-says/

06 jún 2020

Minden szintre emlékezve

Baal HaSulam a „Shamati 34-es cikk; A föld haszna” című írásában írja:

Ahhoz, hogy megjutalmazva legyünk a szeparáció gyűlöletének szintjével, először meg kell értenünk mi az a szeparáció, azaz mitől lehet elszeparálódni, és csak ezek után lehet kijelenteni, hogy korrigálni akarjuk azt.  

Dr. Michael Laitman

Nemcsak kijavítani akarjuk , hanem megszorítani is akarjuk magunkat, hogy mozdulatlanok legyünk, s csak akkor mozduljunk, ha megértettük, hogy mi a szeparáció. De ha nem emlékszünk erre az állapotra, erre a definícióra, vagy ha még soha nem tapasztaltuk meg, akkor nem félünk attól, hogy úgy közelítsünk hozzá, mint egy vak ember.

Kérdés: Ez azt jelenti, hogy az embernek ezt az állapotot meg kell tapasztalnia, még a szeparáció előtt? 

Dr. Laitman: Igen, határozottan! Csak az zuhanás után tudjuk fenntartani azt az állapotot, amiben nem zuhanunk belsőleg. Hol kezdődik teljes Teremtés? A töréstől.

Megjegyzés: De nem emlékszünk a bukásra.

Válasz: Nem emlékszünk, de emlékezhetünk rá, ha akarjuk. 

Akkor nem zuhanunk, és nem fogunk eltörni, mert az összes negatív minőség, bennünk fog létezni. Nem kell újra és újra a falba ütni a fejünket. Más szavakkal,a zuhanás, bukás minden szintjének szellemi Reshimo-ja (Spirituális emléke) megmarad bennünk, és amikor felemlekedünk, akkor minden szinten, ahol a Reshimo született emlékezni fogunk.

Forrás: https://laitman.com/2020/06/remembering-every-level/

06 jún 2020

Egy Erő: Természet / A Teremtő

Kérdés: Mi értelme az egyesülésnek, a Teremtő megemlítése nélkül, ha Ő az egyetlen, aki összeköti az embereket?

Dr. Michael Laitman

Mi értelme beszélni a Teremtőről, ha senki nem hisz benne, nem érti és nem ismeri?

Mit jelent a Teremtő? Az egész integrál, összekapcsolt természetünk, amelyben létezünk, az a Teremtő maga. Vagy pedig amikor a természetről beszélünk, akkor integrál, fizikai, pontos matematikai törvényszerűségekről beszélünk? Vagy a Teremtőről úgy beszélünk mint a legmagasabb hatalomról? Mindkét fogalom azonos.

A Teremtő nem olyan Isten, aki valahol egy felhőn ül, valamit kitalál, majd megteremti. A Teremtő a hatalmas örökkévaló, a tökéletes és végtelen természet, amely magába foglalja az összes világokat, és az ember evilágokba való emelkedésének minden szakaszát.

Ezért nem kell elképzelni a Kabbalista kifejezéseket földi formájukban. Éppen ellenkezőleg, a Természet,  a Teremtő egy és ugyanaz. A Kabbala másképp nem magyarázza.  Nekünk tanulmányoznunk kell a Kabbalát, és akkor majd látni fogjuk, hogyan viszonyuljunk ezekhez az erőkhöz. 

Forrás: https://laitman.com/2020/06/one-power-naturethe-creator/

06 jún 2020

A Magányosság-járvány rosszabb, mint a koronavírus

Az érzelmi stabilitás kérdése, súlyos probléma a koronavírus idején, a karantén és a családokban megtapasztalható stresszes helyzetek miatt. Sokkal több embernek van szüksége a pszichológusok segítségére, mert az emberek elszigetelséget éreznek, és magányosság miatt szenvednek, úgy ahogy még soha ezt megelőzően.

Az orvosi szakértők még a koronavírus-világjárvány előtt beszámoltak a magány-járványáról az Egyesült Államokban. A koronavírus jelentősen súlyosbította ezt a problémát, mivel az amerikai otthonok 28%-át érinti: vagyis körülbelül 36 millió ember él egyedül, család nélkül, gyermekek nélkül.

Másrészt, remény van arra, hogy a koronavírus arra kényszerít bennünket, hogy több figyelmet fordítsunk  a magány problémájára, és keressük a jövőbeni társadalmi kapcsolatok kialakításának módját.

Mint kiderült, könnyebb elkerülni a koronavírus-fertőzést, mint megvédeni magát az embernek a karantén miatt bekövetkező érzelmi stressztől, és mentális rendellenességektől. Hogyan kell a társadalomnak kezelnie a koronavírus utáni társadalmi elszigeteltség hatásait?

A magány érzése a járvány után is folytatódni fog, és csak növekedik majd. A társadalom részekre szakad, és az emberek egyre kevesebbet lépnek érintkezésbe egymással. Kevesebb lesz a találkozók, és a kommunikáció lehetősége a munkahelyeken. A sportklubokat, éttermeket, bárokat és színházakat kevesebb ember látogatja meg. Egyre távolabb érezzük magunkat, egymástól .

A koronavírus új hulláma, és más problémák, arra kényszerítenek bennünket, hogy eltávolodjunk egymástól, és ráadásul mindenki el lesz foglalva a saját egészségével, és a társadalom őt érintő problémáival. Látni fogjuk, hogy nemcsak 36 millió egyedül élő ember szenved a magánytól, hanem még sokan mások is.

A válások és más problémák száma a családokban meredeken nőni fog. Az emberiség egy nagyon nehéz időszak előtt áll, amikor meg kell értenie, hogy a régi szabályok szerint már nem létezhet, és egy új életrendet kell létrehoznia.

Tény, hogy egy ember ma, nagyon magányosnak érezheti magát ebben a hatalmas világban. S bár ez a világ annyira gazdag, és sokszínű, az ember nem találja a helyét benne. Még ha valakinek elfogadható is a jövedelme, és  anyagi szempontból többet engedhet meg magának, akkor is szenved a magányosságtól. Végül is nem tanítanak bennünket arra, hogyan kell megteremteni a megfelelő kapcsolatokat, és nem vagyunk felkészülve a globális és integrál világban való életre.

Nem érezzük úgy, hogy ugyanabban a szférában élünk, ahol az ásványi, növényi és az állati világ teremtményei és az emberek együtt léteznek, egyetlen integrál rendszerben Földgolyón.

Pedig éppen ellenkezőleg, mi állandóan összeütközünk a személyes kapcsolatainkban, és a teljes nemzetek és államok szintjén is.. S itt jön a koronavírus, és sok más probléma, melyek elkerülhetetlenek, akkor ha így viselkedünk, és ettől, természetesen nem fogjuk jobban érezni magunkat.

Az egyik missouri-i tanár a karantén során a következőképpen írta le állapotát: „Vannak napok, amikor tartom magam, és nem érzem magam olyan rosszul, másnap pedig úgy tűnik, hogy ha ez a karantén egy kicsit is tovább tart, akkor fogom  tovább bírni, és megőrülök. Képes vagyok-e megtartani az ép eszemet miközben hónapokig, évekig egyedül élek?”

Miért olyan fontos az emberek közötti kapcsolat? Miért van szükség az embereknek állandó kommunikációra más emberekkel, és ha nem tudják ezt helyesen kezelni, akkor miért van az, hogy vagy megőrülnek a magánytól, vagy ha együtt élnek, akkor egymást őrjítik meg?

A helyzet az, hogy az ember társas lény. Nem élhetünk állatokként, amelyek rövid ideig találkoznak, utódnemzés céljából, majd elválnak. Az embernek szüksége van egy családra, társadalomra, otthonra, városra és egy országra, ahol másokkal együtt élhet.

Az embernek olyan érzelmi kapcsolatokra van szüksége, amely nem létezik ásványi, növényi, vagy állati természetben: nem kémiai, hormonális, hanem szenzoros kapcsolatokra van szüksége. De egy ilyen kapcsolat számunkra nem működőképes jelen pillanatban, ezért megpróbáljuk ezeket az érzékszervi kapcsolatokat, üzleti, vagy versenyképes kapcsolatokra cserélni.

És mindenki szenved ettől. Még a leggazdagabb ember sem rendelkezik azzal, amit meg kellene kapnia a társadalomtól. Többet kell kapnia a társadalomtól, mint az anyjától.

De nincs ilyen, mert nem építünk olyan társadalmat, amely melegséget, bizalmat és támogatást adna mindenkinek. Enélkül az ember úgy érzi, mintha egy vákumban, vagy ami még rosszabb, ellenséges környezetben lenne. Kimegy az utcára, és mindenkit, akivel találkozik, ellenségének lát.

Az emberiség nagyon szenved ettől. Az ilyen kapcsolatok eredményeként az önző gondolatokkal, és vágyainkkal olyan helyet teremtünk, ahonnan mindenféle “kártevő” kitör, például a koronavírus, azaz mi magunk is veszélyeztetjük az életünket.

Végül rá kell, hogy jöjjünk, hogy miért élünk, kik vagyunk, miért viselkedünk így? Képesek vagyunk hozzáállni, másként egymáshoz?

Gondolkodjunk el azon, hogyan lehetne egy olyan társadalmat felépíteni, amely formaeggyezésben van egész univerzummal. Végül is, a természet szervesegész és  minden része összekapcsolódik. Az emberi társadalomnak egységesen  barátságosnak kell lennie, és kölcsönös támogatásra kell épülnie. De az egoizmusunkkal éppen ellentétesen építettük fel. 

Eljött az idő, hogy komplet önvizsgálatot tartsunk, és eldöntsünk, hogy a saját egoista természetünkkel szembe megyünk, annak érdekében, hogy kapcsolatot építsünk ki mindenkivel az egoista természet felett.A pozitív jövő csak ettől függ.

Nyilvánvaló, hogy maga az ember, aki nehéz helyzetbe került, nem tudja, mit kellene tennie, összezavarodott a környezet nyomása, az adósságai, és kötelezettségei súlya miatt. Csak a sajnálkozás marad. De ottvannak olyan szociális rendszerek, amelyek köteleznek bennünket arra, hogy végiggondoljuk ezt. Már egyértelmű, hogy lehetetlen ilyen módon folytatni, mert a teljes pusztuláshoz közeledünk.

Szükség van az integrál-oktatás rendszerére annak érdekében, hogy egy új, barátságosabb emberiséget neveljünk. A természet erre kötelez minket. Egy szférában vagyunk egyetlen szimbiózisban, ahol az ásványi, növényi, és állati részek támogatják, és kiegészítik egymást. Mindegyik, kivéve az embert!

Az ember mindegyiket uralni akarja, korlátlanul, teljes egészében. Nem érdekli, hogy kárt okoz, az egész rendszernek. Ha nem állítjuk meg az emberiséget ebben, akkor lerombolja a Bolygót.

Ezért az általános és a belső természetünk nézőpontjából is, fel kell, hogy ismernünk, hogy egy integrál, kölcsön-kapcsolatban létező rendszerhez tartozunk, és meg kell tanulnunk megújulni.

Forrás: https://laitman.com/2020/06/the-loneliness-epidemic-is-worse-than-the-coronavirus/

06 jún 2020

Új élet 1205 – Élet a buborékban

Dr. Michael Laitman, Oren Levi és Yael Leshed-Harel beszélgetésből.

Az, hogy az életem a kényelmes és biztonságos “buborékomban”, egy fejlettebb “buborékká” válhasson, nagyobb energiát igényel. A Kabbala bölcsessége megtanítja nekem, hogyan hagyhatom el a “buborékomat”, és válhatok le az egómról. Abba kell hagynom azt a gondolkodásmódot, hogy “mi az ami nekem jó?”, és el kell gondolkodom azon, hogy “mi az amivel jót tehetek másoknak?” Az önző gondolatok korlátoznak, és vissza tartanak engem az igazságtól. Miközben ha arra gondolok, hogy mi jó másoknak, kiterjesztem a “buborékom” határait, s a világ végtelenné válik.

Forrás: https://laitman.com/2020/06/new-life-1205-living-inside-my-bubble/

06 jún 2020

A Tízes, a Teremtő hegedűje

A Teremtő az abszolút jóság, amely nem változik, és feltárja magát nekünk, mint az abszolút jót képező Erő. Fejlődésünk során megfigyeléseink, és vágyaink megváltoznak, ezért mondjuk, hogy a Teremtő változik.

De a valóságban, a változások csak bennünk jelennek meg. Ezért ahhoz, hogy feltárjuk a Teremtőt, el kell jutnunk ahhoz, hogy formaeggyezésbe kerüljünk Vele annak érdekében, hogy megfeleljünk az Ő tulajdonságainak.

De hogyan válhatunk hasonlóvá a Teremtőhöz, ha mind egoisták vagyunk? Egoisták maradunk, de az egoizmusunk fölött egyesülnünk kell a kölcsönös adományozás, egység és szeretet kötelékeivel, természetes visszautasításunk ellenére. Olyanok vagyunk, mint egy hangolatlan hangszer, amelyet be kell hangolni annak érdekében, hogy helyes dallamot lehessen  megszólaltatni rajta.

Dávid király hegedűjéről írták, hogy a falon lógott, és egy ponton, azaz egy különleges állapotban, önmagától kezdett el játszani. A csoportnak olyan kapcsolatot kell elérnie a barátok között, amely a Teremtőhöz hasonló formát ér el. Bár mindenki egoista marad, azonban átlép az egoizmusán, és eggyesül többiekkel oly módon, hogy kapcsolatuk formája, megegyezzen a Teremtő formájának tökéletességével. 

Ekkor a Teremtő feltárja magát köztünk. A Teremtő nem a csoporton kívül tárul fel, hanem kizárólag a csoport belső kapcsolataiban. Amennyiben a tíz barát a megfelelő kapcsolat és a kölcsönös adományozás érdekében irányozza be magát, akkor a Teremtő feltárul és elkezd a “hegedűjükön” játszanit. Ez a Teremtő kinyilatkoztatása a teremtett lények felé.

Gyakorlatilag ezért kell a tízesben, a munkát, hatékonyan összekapcsolódva végezni, törekedve, hogy elérjünk egy olyan formát, és a kapcsolati szellemet, amely hasonló a Teremtőhöz. Természetesen fokozatosan haladunk előre, 125 “lépcsőfokon” egyre pontosabban irányulva.

Így elérjük a Teremtő teljes kinyilatkoztatását a közös Kli- ben(edényben), a HaVaYaH-ban , ahol „Ő egy és a neve, egy”. Azaz a HaVaYaH, a tizesünk, a helyesen összekapcsolódott tíz szfíra, amelyeken belül az összes al-szfíra is teljes egységben van, eggyezésben a Teremtő természetével az abszolút adakozással. 

Forrás: https://laitman.com/2020/06/the-ten-is-the-violin-of-the-creator/

06 jún 2020

Az igazság szeretete vezet minket a spiritualitásba

Mi a spiritualitás lényege? A spiritualitás az egoista emberi természetünkkel ellentétes, adakozó minőség.

Minden gondolatunk, vágyunk és cselekedetünk mögött az emberi ego, azaz az élvezetre irányuló vágy húzódik meg.

Ebből az következik, hogy észlelésünket az ego alakítja, attól függően, hogy az adott tárgyat élvezeti forrásnak, vagy az élvezetet veszélyeztető tényezőnek ítéli.

Ezért, ha bepillantást akarunk nyerni a spiritualitásba – tehát tudomást akarunk szerezni a minket körülvevő, egoista percepciónk által érzékelhetetlen valóságról –, új alapokra kell helyeznünk saját magunkat. És ebben a folyamatban a környezetnek kiemelkedő szerep jut.

Vagyis, mivel az altruizmus láthatatlan számunkra, és ellentétes az egoizmussal, a környezetünk segítségére szorulunk. A környezet motiválása, inspirációja vagy éppen kitartó piszkálása hatására jön meg a vágyunk, hogy elérjük az egoizmussal ellentétes minőséget.

Amikor átlépünk a korporalitásból a spiritualitásba, egoizmusból az altruizmusba, egy új világ nyílik meg számunkra, ami mindig is körbe vett minket, de képtelenek voltunk érzékelni.

A kabbala ezt az új világot „spirituális” vagy „felső” világnak hívja.

Jelenlegi nézeteink a világról olyan észleletek, amiket az ego alapoz meg, hogy különféle módokon megvédjen és kényelmet biztosítson a számunkra.

Ilyen esetben az „igazság” nem más, mint az, ami egybeesik az ego-alapú nézeteinkkel.

Keressük, mivel támaszthatjuk alá nézeteinket, és mindent elvetünk, ami ellentmond nekik. Így végül nem születik meg bennünk a vágy, hogy megváltoztassuk önmagunkat.

Akkor hogyan érhetjük el a változásra irányuló vágyat, hogy felfedezhessük a spiritualitást?

Ha önmagunktól, azaz pozitív eszközök segítségével nem megy, akkor belép életünkbe a szenvedés. Több és több teret nyer, hogy megmutassa: a tisztán egoista irány, amelyet választottunk, problémákat eredményez, ezért változásra van szükség.

Azonban a szenvedés önmagában nem eredményez változást, legfeljebb változást akaró vágyat. Ennek hatására keresünk jelenlegi életünktől eltérő közeget és befolyást. Így fejlődhetünk spirituális értelemben.

06 jún 2020

A szeretet és a gyűlölet békés együttélése

Megjegyzés: A spirituális világban egyetlen érzés sem tűnik el. Éppen ellenkezőleg, a szeretet és a gyűlölet két ellentétes érzése mindig együtt van.

Válaszom: Kölcsönösen kiegészítik egymást, ezért nem tűnnek el.

Kommentár: És a világunkban mindig egy állapotban vagyunk, akár szeretetben, akár gyűlöletben.

Válaszom: Természetesen, mert ha együtt vannak, megsemmisítik és kölcsönösen kizárják egymást.

Kérdés: Hogyan létezhet kölcsönösen a szeretet és a gyűlölet a spirituális világban?

Válasz: Nagyon egyszerű. Gyűlölet van a vágyam iránt, hogy magam számára kapjak élvezetet, és szeretet az iránt, hogy most adakozni akarok valakinek.

A helyzet az, hogy a spirituális Kli (edény) a vágyra, megszorításra és a szűrő megformálására épül, vagyis nem a saját magamra irányuló szándékra, hanem annak a kitöltésére, akit szeretsz.

Az edény mind az öt szakaszt tartalmazza, amelyeknek egy organizmusnak kell lenni, és ezért abszolút, végtelen, korlátlan, folyamatosan növekvő örömét képes érezni.

06 jún 2020

A legjobb gyógyszer

Kérdés: Ha megpróbálok jóságot és szeretetet adni mindenkinek, aki körülöttem van, a munkahelyen és a családomban, így védhetem meg magam és másokat a vírusoktól?

Válasz: Általánosságban igen, de szerintem ez nem volt olyan nyilvánvaló számodra. Természetesen a legjobb gyógyszer a megfelelő, barátságos együttműködés és támogatás. Ezeket a dolgokat a természetnek kellett volna adnunk, de ezt nem tettük meg;  éppen ellenkezőleg, loptunk, megsértettünk és megaláztunk másokat stb.

Ha valamennyien egy integrált rendszer alkotóelemei vagyunk, és teljesen egymástól függünk, akkor ennek megfelelően kell viselkednünk. Próbáld megérteni, milyen analóg, integrált rendszer ez, amelyben mindenki mindenkitől függ.

Kérdés: Ön azt állítja, hogy negatív cselekedeteinkkel kibillentjük a rendszert az egyensúlyból. Mik ezek a negatív cselekedetek?

Válasz: Nem szeretjük, sőt gyűlöljük egymást, és nem vagyunk hajlandók kiegészíteni egymást és aggódni egymás miatt, stb. Vagyis ennek a rendszernek az egyenlőtlenségét, amelyben minden elem felelős egymásért, gonosznak hívják.

06 jún 2020

Hogyan tudom megkülönböztetni az álhíreket a valódi hírektől?

Valójában hírek azok, amit az adott média közvetít számunkra, és amit annak megfelelően sugároz, hogy mi az, amit a médiatulajdonosának finanszírozó köre akar terjeszteni, szóval gyakorlatilag minden álhír.

Amikor az előfizetők voltak az újságok fő finanszírozói, akkor a média tartozott az olvasóknak, azaz, azoknak az embereknek, akik megvásárolták, elolvasták és nézték azokat a híreket, melyeket az újságok közöltek. 

Azonban, amikor a médiatulajdonosok válnak a média finanszírozásának elsődleges forrásává, és a különböző érdekcsoportok hirdetésére támaszkodik a fenntartása érdekében, akkor a média a tulajdonosok, és a hirdetők érdekeit szolgálja. Ennek megfelelően torzítja a híreket, amivel elveszítik hitelességüket, ami a legfontosabb volt korábban a hírszolgáltatók számára. 

Ma az emberek nagy része tudja, hogy a médiában főleg álhíreket olvasnak, látnak. Egyre több ember kérdőjelezi meg a hírek valódiságát és azt, hogy valójában milyen érdekek állnak az adott média mögött. Mivel az embereknek nincs más választása, a lehetőségek hiánya miatt, így továbbra is ugyanazon forrásból származó híreket fogyasztják.  

Ugyanakkor ahelyett, hogy a médiára mutogatunk, mert eltorzítják az információt az álhírekkel, bölcsebbek lennénk, ha egy pillanatra magunkba néznénk, minden egyes személy saját magába tekintene, hiszen mi magunk alkotjuk a társadalmat. 

A média semmivel sem korruptabb, torzultabb, mint az azt körbevevő társadalom, melyet mi alkotunk. A média sokkal inkább a társadalmi értékeknek, a társadalom befolyásolásának és viselkedésének a terméke.

Tehát az, hogy tudatában vagyunk az állhíreknek, ez önmagában nem elég ahhoz, hogy elérjük azt a szintet, ahol újra valódi híreink lesznek. 

Ahhoz, hogy eljussunk a valódi hírekhez, egy nagyon komoly önvizsgálaton kell keresztül mennünk. Először is meg kell értenünk azt, hogy a média se nem jobb, se nem rosszabb, mint az adott társadalom, amelyben jelen van. Azaz egy olyan társadalomban, ami olyan egyénekből áll ahol az egyén jóléte fontosabb, mint a társadalom jóléte.

Az álhírek, és a korrupt média azt tükrözi számunkra, hogy mi magunk milyenek vagyunk. Azaz önközpontú lények, akik mindent megtesznek, amit csak tudnak, azért, hogy profitot és sikert szerezzenek maguknak mások kárára. Ennek a felismerésnek olyan sürgető kérdésekhez kell vezetnie, mint: Valóban egy ilyen társadalomban akarunk élni?

Ha a válasz igen, akkor az álhírek, és a média korrupciója nem kell, hogy aggasszon minket.

Azonban, ha mi egy olyan társadalomra törekszünk, ahol egymás között a boldogság, a kedvesség, az egymás támogatása és bátorítása virágzik, ahol általánosan egy pozitív légkör uralkodik, akkor mindannyiunknak meg kell változtatnunk a társadalmi értékeinket, hogy a társadalom érdekeit részesítsük előnyben, a saját érdekeink fölött.  

Ezt persze könnyebb mondani, mint megtenni, de mindez mégis lehetséges.

Először is meg kell tanulnunk, hogy kölcsönös függőségben állunk egymással, azaz, hogy mennyire össze vagyunk kapcsolva egymással, és milyen mértékben függ az életünk egymástól.  

Meg kell értenünk és különböző szempontok alapján meg kell vizsgálnunk ezt a kölcsönös függőségünket. Egészen addig, amíg az egy teljesen tapintható érzéssé nem válik bennünk. Amikor már úgy érezzük, hogy minden tettünk hatással van mások életére. 

A koronavírus járvány jó példázat erre, ami megmutatta az egymástól való kölcsönös függőségünk hatását egészségünk tekintetében. Láthatjuk, hogy a fertőzés terjedése, és az emberek egészsége azon múlik, hogy betartjuk-e az egészségügyi utasításokat. Mennyi minden múlik azon, hogy az emberek betartsák a személyes higiéniát, ha bizonyos távolságot tartanak egymástól,  vagy, hogy védő maszkot viselnek egymás környezetében.  

Az egymástól való függőségünk törvényszerűsége alapján, az emberi közömbösségünk, a mások elutasítása, az antipatikus és negatív érzések terjesztése egy káros láncreakciót indít be, ami az egész társadalmat negatívan érinti és károsítja.

Ha azonban mindannyian érezzük az egymástól való függőségünket, akkor azt fogjuk érezni, hogy mindannyian egy hatalmas nagy egész részei vagyunk. Akkor azt érezzük, hogy a társadalom gyakorlatilag a közös tulajdonunk, mihez hozzátartozunk akkor ez az érzés, megakadályoz minket abban, hogy kárt okozzunk benne. Így állandóan azt keressük majd, hogy hogyan segítsük, hogyan támogassuk a közönséget akkora mértékben, amennyire csak lehetséges.

Ha megértjük azt, hogy az álhírek, és a média korrupciója is abból származik, hogy mi mindannyian az önérdeket tekintsük fontosabbnak a társadalmi érdekek felett,  akkor megláthatjuk, hogy nincs semmi értelme annak, hogy a médiát vádoljuk és azokat, akik a média mögötti álhírekért felelősek.

Épp ellenkezőleg, hogy ha meg akarjuk változtatni a médiát, akkor először is magunkat kell megváltoztatni. Elsősorban magunkat kell ösztönözni arra, hogy a társadalom érdekeit tartsuk szem előtt, a saját önös érdekeinkkel szemben. 

Hogyha továbbra is visszatartjuk magunkat attól, hogy javítsuk az egymás közötti kapcsolatainkat, akkor számíthatunk arra, hogy a média korrupció erősödni fog, és még több álhír jelenik majd meg. Ezek elárasztanak minket olyan problémákkal, amik továbbra is károsítják a társadalmunkat.


Sőt mi több, nem látunk majd semmilyen megoldást.

Tehát valódi híreket csak egy őszinte önvizsgálat és az emberi kapcsolatok javítása eredményezhet. 

Azáltal, hogy negatívan és kizsákmányoló módon fordulunk egymáshoz, olyanokká válunk, mint a vírusok. Napi szinten megfertőzzük egymást. 

A pozitív változás tehát közös erőfeszítést igényel, annak érdekében, hogy egy kölcsönös és pozitívan összekapcsolt társadalmat építsünk, azáltal, hogy figyelembe vesszük egymást és elkezdünk felelősen viszonyulni egymás iránt.

Ha mi létrehozzuk ezt a finomhangolást a gondolkodásmódunkban, akkor hamarosan egy teljesen megújult, fejlettebb és sokkal pozitívabb társadalmat látunk majd magunk körül.

06 jún 2020

74 queries in 0,488 seconds.