Dr. Michael Laitman

evolúció

A globális világba való átmenet

Dr. Michael LaitmanA sokezer éves rejtekezés után a Kabbala (Elfogadás) tudománya csak most kezd feltárulni. Itt ma azt látjuk, hogy a mi modern világunkban minden olyan gyorsan változik, hogy képtelenség követni is. De a gond nem a sebességgel van a  fejlődésben, hanem az, hogy egy teljesen eltérő minőségi változás indult el.

A múltban az önző vágyunkon belül, amely folyton növekedett s egyre nagyobb lett, világos vot, hogy a jövőben minden ugyanúgy lesz, csak minden nagyobb lesz.  Mostanra viszont a fejlődés nemcsak sokasodik és gyorsul, hanem világméretűvé vált.

A múltban a rendszer minden eleme függetlenül fejlődött s valahogy kezelni tudtuk a részeit. De a közös globális rendszerben a fejlődés, mivel minden elem összekötődik a többivel, teljesen eltérő lett. Mivel belsőleg egoista individualisták vagyunk, ezzel az interkonnekcióval képtelenek vagyunk megbirkózni. Nincs globális érzékelésünk és megközelítésünk. Ezért ebben az integrált rendszerben nem tudunk működni.

E rendszerek léteznek a technológiában is: numerikus-digitális és analóg formában. Hatalmas köztük az eltérés. A hivatásos pályám elején az emberi test különféle rendszereit tanulmányoztam s láttam, milyen eltérőek. A rendszer egy része zártan és elkülönülten működik, de aztán a részek egyesülnek és akkor integráltan és analóg elven működnek.

Tudjuk, hogyan kell kutatni és kreálni az analóg szisztémákat. Minden szerkezetünk így épül fel. De az integrált rendszerek kezeléséhez nem értünk. Nem értjük, hogy a kezdet és a vég egybe van kötve s nem elejétől a végéig sorrendben működik a rendszer, hanem szimultán minden egyszerre.

A többi tudományt kiegészítve, melyek izolált elkülönült rendszereket tanulmányoznak, a Kabbala (Elfogadás) globális integrált rendszerekkel dolgozik. Azért most tárul föl, hogy segítsen a most feltáruló globális világban a túlélésben.

Paris  2/1/11

07 feb 2011

Úttörők

Az átmenet a jelenlegi belső érzékelésről a külső érzékelésre a legnehezebb, legkihívóbb lépcső evolúciónk folyamán. A korporeális világban az önzőségünk az mely növekedésünket biztisítja azáltal, hogy egy természetes motívációt ad keresésünkhöz. A felső világban mi azt érezzük, milyen csodálatos az hogy kiléphetünk egy új dimenzióba. Mi elkezdjük azt látni, érzékelni, és olyan erőket érzékelni, melyek minden egyes részecskével kölcsönhatásba lépnek. Mi felfedjük azon erők hímzését, hálozatát melyek hozzánk kapcsolódnak, mely természetszerűen a spirituális elérés iránti epekedést, vágyakozást váltja ki bennünk.

Nekünk át kell lépnünk jelenlegi érzékelésünkből egy felső érzékelésbe, és mindkettő dimenzióban egyidőben kell léteznünk. Ez egy nagyon nehéz pszichológiai átmenet, mivel ez olyan mintha újjá születnénk.

Mint ahogy az újszülött előző létezési helyéről előjön a külvilágba saját erőfeszítésén, és anyja egyidejű segítségén keresztül, nekünk is keresztül kell haladnunk a belső megérés ugyanazon állapotain kell keresztül mennünk és el kell érjük a megszületés szükségességét. Saját erőfeszítésünkkel “fejjel lefelé” kell fordulnunk, amely azt jelenti hogy teljesen át kell változtassuk valóság érzékelésünket. Az anya tolóereje szinkronban működik az embrió mozgásának erejével, és ennek eredményeképpen előjövünk a külvilágra.

Ez a legkomolyabb állapot, és életünk egy kritikus pillanata. Az emberiség történetében először mi ezen tömeges méretekben megyünk keresztül. A múltban a felső dimenzió, vagy “külső világ” felfedezése csak egyéni szinten történt meg. Az első személy aki ezt megtette az Ádám volt 5771 évvel ezelőtt. Ő utána több ezer éven keresztül sokan mások felfedezték ezt a lehetőséget, el is érték azt, és leírták mindezt könyveikben, amelyek mind a mai napig fennmaradtak. Ez az ahogy a módszer tovább fejlődött.

Azonban ma mindez egyéni tudományról tömeg tudománnyá változik. Ennél fogva a módszer komoly változásokon megy keresztül. Mi vagyunk ennek megvalósításának úttörői, és a folyamat innentől sokkal egyszerűbbé válik majd a az emberiség további része számára. Mi születünk majd meg először, és aztán a többiek már ugyanazon alapelv alapján követnek minket.

Tudatában kell lennünk, milyen kihívó, alapvető és különleges is a mi útunk!

zs

18 jan 2011

A spirituális fejlődés: az embriótól a felnőtt személyig

Talmud Eser Sefirot (A Tíz Szfira Tanulmánya), 3. kötet, 8. rész: Az idő és tér a spiritualitásban a forma változására utal. Mivel a Parcuf csakis az egyesülések (Zivugim) sokaságán és az egymástól külünböző Fények áthatolásán keresztül fejlődik, melyek a Parcufot együtesen építik fel, ezeket úgy hívjuk mint a “méhen belüli fejlődés hónapjai”, vagy az embrió fejlődésének az időszaka, mely tarthat 7, 9 vagy 12 hónapig a Parcuf megformálásához szükséges Fény adagjai számának megfelelően.

Mi azokat a változásokat tanulmányozzuk, melyek a megszerzés iránti vágyban történnek, és ezen változásokat vagy megújulásokat számoljuk, és “hónapoknak” (Hodesh, hónap héberül, mely a Hidush megújulás szóból származik) nevezzük. Nincsen idő a spiritualitásban. Az idő azon változások számának megfelelően van meghatározva, mely változásokon nekünk keresztül kell mennünk, az óra mutatójának mozgása helyett, vagy valamilyen külső hatások változásai helyett. Amekkora mértékben megváltoztam, ez jelenti azt mennyi idő telt el. Ez az ahogy az idő meg van határozva a spiritualitásban.

Ennél fogva az embrió fejlődésének az időszaka azt jelenti, hogy én álllapotról állapotra megyek át (“átmegyek”, Over héberül az Ibur, embrió szóból származik). Nekem egy meghatározott számú változáson kell átmennem annak érdekében, hogy a Felsőn belül történő méhen belüli fejlődésből átlépjek a Rajta kívüli fejlődésbe.

Most én ugyancsak a Felsőben vagyok, és Ő fejleszt, nevel engem. A fejlődés ezen szakasza alatt nekem semmi behatásom nincsen azokra a folyamatokra melyeken áthaladok. Én változásokra vagyok kényszerítve ösztönök és mindenfajta erők által, melyeket én szenvedésként érzékelek, és ezáltal én ezeken a változásokon akaratom ellenére megyek át.

Ezek után jön a következő fázis: elkezdem érezni hogy van valami ok a változások mögött, hogy arra meg van a magasztosabb szükség, és hogy létezik egy Felső Erő, aki létrehozza mindezeket a változásokat bennem, azt kívánva, hogy én elkezdjem megismerni az irányítás rendszerét, az ok okozati fejlődést, és a teljes út kezdetét és célját. Ez az ahogy a teljes világ elkezd felébredni napjainkban.

Ezek után mi elérjük annak felismerését, hogy nekünk magunknak kell kiváltanunk a változásokat. Egy bizonyos állapottól kezdődően, nincs már olyan idő, melyet a Felső Erő változtat meg számunkra minket fejlődésre kényszerítve. Most már a Felső Erő csak Fényt ad számunkra, melyet mi gonosznak érzékelünk. Azonban ez nem teszi lehetővé számunkra a fejlődést, hanem csak azt, hogy elérjük annak megértését, hogy nekünk kell a fejlődést a Felsőtől követelnünk. Azaz nekünk most már magunknak részt kell vennünk a fejlődésben, és azt követelnünk kell.

A Felső Erő nem kényszerít engem arra, hogy a cselekedetet magam végezzem el, hanem csak azt akarja, hogy azt mi kérjük, követeljük, hogy és magam kérjem meg a Felső Erőt arra, hogy azt Ő végezze el. Az én követelésemnek kell középen állnia. Egyenlőre ezt a kérelmet a rossz érzés általi kiáltással, sírással kell kifejezzük.

Ezek után én tovább fejlődöm, és azt várják el tőlem, hogy ez a felkiáltás már a jóság felismeréséből származzon, amikor megértem, hogy mindez az én érdekeimet szolgálja. Bár lehet, hogy én rosszul érzem magam érzéseimen belül, én már megértem hogy mindaz jó fejlődésem szempontjából, mivel nekem a következő szintre kell emelkednem. És akkor a Felső Erő nem kívánja a sírásomat, felkiáltásomat többé, hanem a fejlődésemben való közreműködésemet kívánja. Ezt hívjuk partneri kapcsolatnak.

Ezek után mi elérjük azt az állapotot, amikor a Felső már egyátalán nem ébreszt fel engem, hanem nekem kell megkeressem a lehetőségeket hogy magamon belül felébredjek, környezetem felhasználásával. Nekem kell felébresztenem a Felső Erőt, hogy az cserében felébresszen engem, és akkor én beleegyezek az Ő cselekedetébe, és elmondom Neki, hogy Ő pontosan hogyan is cselekedjen. Ez olyan mintha én mindent megértenék, és én választom ki a lehető legjobb cselekedetet magam számára, és akkor a Felső Erő elvégzi azt.

Végül elérjük azt az állapotot, amikor én adom a Felső Erőnek az összes utasítást. Kezdetben, az út elején Ő végezte el az összes cselekedetet rajtam, kezdettől a végéig, az én tudatom, eszméletem nélkül. Én nem tudtam ki működik rajtam, mit is cselekszik az, és én hol is vagyok. De az út végén én határozok meg mindent az elejétől a végéig, és én csak felhasználom a Felső erejét.

A mi teljes útunk abból áll, hogy mi fokozatosan nagyobb függetlenséget, és képességet szerzünk meg, egyre hasonlóbbá válva a Felsővel, a Teremtővel.

hzs

17 dec 2010

Fejlődés a Föld útján

A világnak egyensúly állapotba kell kerülnie, és csak akkor képes nyugalomba kerülni. Hosszú történelmünk folyamán arra lettünk kényszerítve, hogy növekvő önzőségünk által fejlődjünk, és annak növekedése szenvedéssel felérő kielégületlenséget okozott nekünk.

De fejlődésünk utolsó fázisába lépve megértettük, hogy össze vagyunk kapcsolódva, és egymástól függünk. További létezésünk a kölcsönösen hasznos együttélésünkön múlik, ellenkező esetben életünk hasonlóvá válik ahhoz, ahogy egy gyűlölettel teli család létezik. És mindennek ellenére a végén így is úgy is el kell érjük egymással a jó kapcsolatokat.

A Kabbala specifikusan arra lett feltalálva, hogy megtanítsa nekünk, hogyan cseréljük ki önző kapcsolatainkat altruisztikusra, és mindezt nem csapások, szenvedések és erőszak által véghez víve, hanem önkéntesen, erre vágyva, gyorsan és könnyedén.

Így létezik a szenvedés (önző) útja, és a jó (altruisztikus) út. Azonban igen valószínű, hogy életünk során mindkét vonal segítségével haladunk, az úgy nevezett középső vonalon, melyet a “Föld Útjának” nevezünk.

14 jún 2009

Az új generáció definíciója

 Kérdés:

Mit ért az alatt, amikor az “új generációról” beszél?

Válaszom:

Az új generáció az emberiség fejlődésének következő szintje. Ez akkor következik be, amikor az emberiség elhagyja az állati, önző, ösztönös szintet, ahol megpróbáljuk ösztönös, állati, önző vágyainkat szabályozni, hogy legalább ne faljuk fel egymást élve (és mellesleg ezt hívjuk emberi társadalomnak, a mi civilizációnknak). Ebből az állapotból átlépünk majd abba az állapotba, ahol mindent a felebarát iránti szeretet szabályoz majd.

05 máj 2009

Tovább fejlődünk majd, hogy megszerezzük az irányítást az egész Természet felett

Az öntudatlan fejlődésből a tudatos fejlődés felé haladunk. Ez megtörténik egyéni életünkben is, ahol éretlen újszülöttből intelligens felnőttekké válunk. És a teljes emberiség egy hasonló fejlődésen megy keresztül, generációról generációra fejlődve.

El kell érjük fejlődésünk ama szintjét, ahol az egész Természetet magunkon belül egyesítjük. Ez azt jelenti, hogy uralkodni fogunk felette, érzéseinket és elménket használva, megértjük majd teljesen a Természetet, látjuk majd annak teljes programját, és összes kapcsolatait, és azt, hogy mi történik minden egyes alkotórészével.

Ez az oka annak, hogy most a globális világ felfedődik számunkra – mivel az ember küldetése az, hogy uralkodjon az egész Természet felett. Ez az amit a Természet akar tőlünk, és efelé vezet minket az evolúció folyamatán keresztül. A cél az, hogy az ember képes legyen tudatosan irányítani, és felette álni a Természet minden szintjének – a kövületinek, növényinek, és állatinak.

Az erő az nem egy negatív erő. A Természet feletti uralkodás azt jelenti, hogy mindazt megértjük, érezzük azt, és hogy ismerjük annak törvényeit. Ez az amit az elmével való uralkodás jelent, ahelyett, hogy azokat használnánk ki, akik gyengébbek nálunk. Ez az amit az a kifejezés jelent, hogy: az embernek magáévá kell tennie a Természetet.

Mint ahogy a Természet magában foglal minden kövületi, növényi és állati lényt, minden egyes személynek ugyanezt kell elérnie az egész Univerzummal kapcsolatban, és mindennel ami benne található. Felfogásunkat használva képesek leszünk a Természet minden erejét irányítani. Vagy másként kifejezve, minden erő elérhetővé válik számunkra, hogy mi azt megértsük, magunkévá tegyük, és felfogjuk azt.

Ez az a szint, ahová az embernek el kell jutnia. Ez annak a versnek a jelentése: “És mindannyian ismerni fognak a legnagyobbtól a legkisebbig” és “Ádám ismerte Évát”. Ez azt jelenti, hogy az ember megszerzi a Felső Fényt, az energiát, bölcsességet és kegyelmet. Ez a létcélunk.

07 ápr 2009

A világ teremtése: Hogyan egyeztethető össze a Teremtés a Nagy Robbanással?

 Kérdés:

Iskolai tanár vagyok, és most tanítjuk éppen a “Világ Teremtését”. Most fejeztük be a Biblia első részének, a Genezisnek a megbeszélését, és most kezdtünk el beszélgetni a Nagy Robbanásról. Hogyan lehetek képes elmagyarázni a látszólagos ellentmondást az 56OO évvel ezelőtt történt “Világ Teremtése”, és a milliárd évekkel ezelőtt történt Nagy Duranás között?

Válaszom:

A Nagy Durranás körülbelül 14 milliárd évvel ezelőtt történt. Mindezt egy a Felső Fényből származó szikra okozta, mely a legalsó szintre érkezett, és az önzőségbe burkolózott. Ez a szikra tartalmazta az összes anyagot és energiát mely a világunkhoz szükséges, amelyből később az egész Univerzum kifejlődött.

Ezután, körülbelül 4 milliárd ével ezelőtt, bolygónk kiemelkedett a részecskék kondenzációjából. Néhány milliárd évig hűlt, amíg az atmoszféra és az élet kialakult. Ennek egyetlen mozzanata sem volt véletlenszerű. Az összes akció és cselekmény az eredeti szikrában található információ realizálásból származik.

Ezek után kialakult a kövületi és növényi szintje a Természetnek, mely után az állatvilág is megjelent, és végül megszületett az ember. Minden egymást követően alakult ki, mint ahogy azt a darwini elmélet elmagyarázza, azzal a különbséggel, hogy a fajok kialakulásának az oka az eredeti szikrában található információ volt. Ez a szikra tartalmazta az egész Univerzumra vonatkozó indormáció halmazt.

Azonban mi csak az egyik faj másikból való kialakulásának a külső jeleit figyelhetjük meg, és ebből kifolyólag mindezt helytelenül értelmezzük, abban a hitben létezve, hogy hogy az egyik faj a másikból alakult ki, amikor valójában mindez az információs gének (Resimo) realizásából történik.

Mint azt az Ari írja “Az Élet Fája” című könyvében, az emberi faj az emberszabású majmoktól származott több százezer évvel ezelőtt. Azonban az Első Ember, azaz az az első emberi lény, mely megismerte a Teremtőt 5769 évvel ezelőtt létezett, és neve Ádám volt. Ez a név az “Edame” szóból származik, mely azt jelenti, hogy “hasonló a Teremtőhöz”.

Ezt a dátumot ünnepeljük Új Évkor, és naptárunk is ezzel kezdődik. Mindez azért van, mert ettől a kezdeti dátumtól számítva a 6 ezredik év bekövetkeztével minden ember el fogja érni a Teremtő szintjét – az önzőség teljes korrekcióját.

19 Már 2009

Kabbalah, tudomány és vallás az ember teremtéséről és az evolúcióról

 Kérdés:

Ön azt írta, hogy az ember azért fejlődött ki az emberszabású majmokból, mert a spirituális génje ezt váltotta ki. Ezzel azt értette, hogy az ember fizikailag fejlődött ki az emberszabású majmokból, vagy mindez egy spirituális folyamat eredménye volt, mely ahhoz vezetett hogy egy lélekkel rendelkező személy született?

Válaszom:

Az ember fizikálisan fejlődött ki az emberszabású majmokból, amikor egy új Resimó (gén, emlékkép) jelentkezett. Azonban spirituális értelemben “emberről” csak akkor beszélünk, amikor valaki elkezdte az adakozás és szeretet tulajdonságait megszerezni. A személy ekkor válik Ádám-má, mely héberül azt jelenti “hasonló a Teremtőhöz”. A nagy kabbalista Ari írt minderről, mint azt Báál HaSzulam is taglalja a Tíz Szfira Tanulmányának 3. fejezetében. A Bibliában található történet a világ és az ember teremtéséről szintén a spirituális teremtésről beszél, és valójában az egész Tóra erről szól.

A fizikai valóság a Nagy Robbanás után keletkezett a természet törvényeinek megfelelően. Báál HaSzulam írt erről a geológiai időszakról, a Föld fokozatos lehűléséről és felmelegedéséről, mely 3O ezer éven keresztül tartott. A Kabbala az egy tudomány – a Felső Világ fizikája, mely nem ellenkezik más tudományokkal. Másrészről a vallások a Tórát (vagy Bibliát) szórul szóra értelmezik, anélkül, hogy megértenék, hogy a Tóra szövege kabbalisztikus.

16 Már 2009

A Kabbala elmagyarázza az anyag megjelenését, az Univerzumot és az emberiséget

 Kérdés:

Hogyan jelent meg az anyag, és honnan képződött? Amennyiben Darwin elmélete hibás, akkor hogyan magyarázza a különböző fajok megjelenését, főként az emberiségét?

Válaszom:

A anyag azáltal keletkezett, hogy a Felső Fény egyetlen szikrája robbanásszerűen behatolt a mi világunkba. A fizikában azt hívjág a Nagy Durranásnak. Mindez körülbelül 15 milliárd évvel ezelőtt történt. A “Tíz Szfira Tanulmánya”, a “Zohár Könyve”, és “Az Élet Fája”, melyet több száz éve írtak, elmagyarázza hogyan erednek az alsóbb szintek a felsőbb szintekről.

A Felső Fénynek ez a szikrája tartalmazza az összes információt a felülről lefelé való leereszkedésről, és a Nagy Durranás után folytatta fejlődését, és realizálta ezt az információt. Ez a szikra alakította ki az Univerzumot, és az emberi lényt, amelynek az a célja, hogy elérje azt az állapotot, ahonnan a szikra érkezett. Az embernek mindezt fejlődése, és a 125 spirituális szinten keresztül történő felemelkedése révén kell elérnie, az önzőségből az adakozás és szeretet tulajdonságához, és a felebarátja iránt érzett szeretethez.

07 Már 2009

A Vatikán elfogadja Darwin elméletét, a kabbala azonban nem

 Híradás (a Times Online által):

“A Vatikán elfogadta Darwin azon elméletét, hogy az emberiség a majmoktól származik.” A szentszék hivatalos képviselője azt jegyezte meg, hogy az evolúció elmélete nem ellenkezik a keresztény hittel. “Valójában amit mi evolúció alatt értünk, az annak a módja, ahogy Isten megteremtette a világot”. mint ahogy azt Gianfranco Ravasi bíboros, a Pápai Kultúrális Tanács vezetője kijelentette.

Kommentárom:

Senki sem származik semmi másból, mint a saját resimójától (információs génjeink) A resimók, mint egy láncolat fejtődnek ki, a kisebbektől a nagyobbakig, kifejlesztve mindent ami létezik.

Azonban mivel mi nem látjuk a resimók láncolatát, csak azokat a képeket látjuk, ahol “egyik faj a másikból” fejlődik ki, míg a valóságban mindezek “egymás után” keletkeznek. A kabbalisták mindezt már több ezer éve elmagyarázták, amint azt a TES (A Tíz Szfira Tanulmánya) harmadik fejezetében láthatjuk.

A világot a Teremtő teremtette, és minden teremtményt ugyancsak vagy a Teremtő, vagy a Természet alkotott. A teremtés egyetlen anyaga a vágy, mely tovább fejlődik, és önmagát olyan formában fejezi ki, hogy egy külső burok által jelenik meg, tulajdonságainak megfelelően. Azonban mi nem észleljük a vágy erőit, és csak csak a külső burkot érzékeljük. Ezért hisszük azt, hogy egymásból keletkeznek.

19 feb 2009

71 queries in 0,169 seconds.