Kérdés:
Az “Előszó a Kabbala Tudományához” írásában Báál HáSzulám irja, hogy a vágy és a élvezet a Teremtőtől jön. Mit jelent, a “Létezés a semmiből”?
Válasz:
A “Létezés a semmiből” (Jés mé Ein) ugyancsak a Teremtőtől származik, de egy kitérő formában, vagyis nem egy közvetlen módon. Nincsen olyan cselekedet, amely ne a Teremtőtől kezdődne. A “Létezés a létezésből”, az a bőség maga, a Teremtő maga, a mi gyökerünk. És e felett van az Ő eszenciája, amelyről nincsen mit mondani, nem viszonyitjuk magunkat ahoz. Mi a számítást egy adott forrásból kezdjük, pontosan olyan módon, mint amikor én elkezdem magamat a szüleimtől számítani. Nem az első embertől (Ádám ha Rison), aki meg lett teremtve, hanem szüleinktől.
A “Létezés a létezésből” (Jés mé Jés) a Teremtőtől származik, azaz a Teremtőnek a hozzáállása felénk: aki az adakozás, adakozás vágya, jobb oldal, jó és jóttevő, a teremtés alapgondolata, a teremtés célja, minden ott található.
A bőségen belül megjelenik a “Létezés a semmiből”. Hol? – a semmiből. Hogyan – nem tudom. A Teremtő cselekvéséről beszél, amelyet csak a Teremtő tud létrehozni: a bőség maga elkezdi létrehozni magán belül a kapás vágyat, hogy az megkapja a bőséget. Mi nem tudunk erről kérdezni ebben a pillanatban, mert ez a teremtés amit a Teremtő megteremtett mint “Létezés a semmiből”. Ezt a pontot mi egyelőre nem tudjuk elérni, de ezenkivül mindent megtanulhatunk róla.
Mi ki kell fejlesszük a vágyunkat, és ki kell terjesszük a korrekciónkat egészen a végéig. Ez a mi edényünk, amely olyan lesz mint a bőség, és akkor esetleg mi megértjük, mi az “Létezés a semmiből”. A kabbalisták nem beszélnek erről, mert ott már egyátalán nincsen teremtmény, ez igy lesz abban az állapotban.
Ennélfogva, a “Létezes a létezésből” közvetlenül a Teremtőtől terjed ki, és később mi azt felfedezzük, mint jobb vonal, adakozás, korrekció és beteljesedés. És a “Létezés a semmiből” tőle közvetetten terjed ki. Más szavakkal, azért hogy mi a teremtmények felfedezhessük Őt, Ő megteremtett minket vele ellentétes formában, és ez az ellentét felfedeződik bennünk fokozatosan.
Abban a mértékben, ahogy mi felfedezzük Őt, lehetőséget kapunk megérteni, olyan formán mint “a Fény előnye a Sötétségből jön elő”. A Sötétség és a Fény ellentétéből, mint kép és annak a tükre: a bőség ellentétéből és a bőségből magából, ennek a két tulajdonságnak összeütkőzéséből, mi magunkon belül, elkezdjuk megkapni a benyomásokat, amelyeket úgy hivunk, hogy az edények, a rés a kettő között.
A hiány és a bőség bennem állandóan találkoznak és találkoznak, és ezek súrlódásai szikrákat hoznak létre. Ezek a szikrák később átváltoznak edénnyé. Amit megtanulunk a Kabbala Tudományából, hogy hogyan épitsük meg az edényt, amely megegyezik a bőséggel.
A bőségről magárol nincsen mit kérdezni, nincsen mit mondani, hiszen ez végtelen. A bőség az ott van, állandóan jelen van, ez az egész jóságos, az egész a Teremtőtől ered, és ez már létezik. Csak az edény hiányzik. Az összes kérdések, az összes imáink, az összes folyamatok és az átváltozások, amin mi keresztül megyünk, csakis az edény “megépitese”, a helyes vágynak a létrejötte, amelyen keresztül mi érzékelhetjük a bőséget.
Nem szabad hibáztatni magunkat ezzel kapcsolatban, mert mi egyébként, olyanok vagyunk mint a gyerekek, sirnak, hogy meg akarnak kapni valamit, de nem képesek érezni azt amit meg akarnak szerezni. Ez olyan, mintha mi nem rendelkeznénk a szemüveggel. Ezt hivjuk úgy, hogy a Kabbala Tudománya, amely elmagyarázza nekünk, hogy hogyan hozzuk létre lépésenként a vágyat a ok és okozat folyamatában, addig amig a teremtmény képes megragadni a bőséget.
BS
