Szerző arhívuma: geocosmos

Tényleg az egoisták itteni világa egy harc színtere a jövőért. Nemzetekfölötti közösségek és üzletek az állam helyére kerülnek, az állam elveszti a média feletti hatalmát is, /net/ s a gazdaság /mely globális lett/ arra készteti, hogy rugalmasabb legyen, amennyire az új függetlenebb formációk engedik neki, hiszen az állam feladatait vették át.

Bizony a maradék feladatait sem tudja az állam ellátni. A hatóságok munkája, melyek alig elégítik ki a lakosságot, az elégedetlen tömegek haragját váltja ki. Nyilván hatékonyabbak lesznek a magán-intézmények.

Az állam a történelmi alakjában elhal. Újfajta hatalommal a társadalom az államon kívül kezd szerveződni, s az állam alig észleli ezt. Pillanatnyilag az állam körül forog még a harc, s ebből fog megszületni az egységes világkormány.
Az emberek már nem érzik magukat egy nemzet vagy egy társadalom tagjának, hanem inkább egyéneknek, akik egy bizonyos régióban akarnak lakni, de nem azonosulnak egy közösséggel és nemzettel. A nemzet fogalma eltűnik fokozatosan, és kialakul a “jellem” fogalma.
Az egoizmus minden kommunikációs szinten elválaszt minket egymástól.

De a túlélés érdekében kialakul majd az igény az egységesülésre és belső, pszichológiai szinten jelenik meg, és külső, kultúrális – állami, nemzeti – szinten az elkülönülés halad tovább. Az emberek előbb-utóbb nem találnak más kivezető ideát, csak az Elfogadás Tanát: a csoport-mint-felső erő által teremtett kölcsönös felelősség tanát. Megjelenik az igény egy egységes globális közösség iránt. Csak ez fogja majd az egységes természettel aló harmóniánkat megteremteni s ezzel a szenvedést eltüntetni.

Talán a legfontosabb munkánk a játszás. Tehát miközben a Zóhárt olvassuk, azt kell játszanunk, hogy nagy kabbalisták közt vagyunk és olyan szintre jutunk, mint a Zóhár szerzői, akik először írtak arról, mennyire ellenszenveztek egymással, de mégis együtt maradtak.

Igen, eleinte gyűlölték egymást és csak ezt az állati érzelmi szintet érezték, az evilági alap állapotot. E mély szintről kezdtek el felemelkedni a nem-fizikai /spirituális/ szintre, ahol a kölcsönös adás és felelősség kötelékei által sikerült feltárniuk azt, amit leírtak a Zohárban.

Tehát a jelenlegi kapcsolati hiányunkből indulva kell erősítenünk a hozzájuk hasonlóan erős kapcsolatot és akkor megérthetjük, mit tár fel a Zohár, elérjük az ő szintjüket majd. Ha ők úgy indultak, hogy gyűlölték egymást s szinte meg akarták ölni egymást , akkor, ha mi nem is vagyunk ennyire a mélyben a gonoszságban, amennyire tudjuk, engedjük a jóra változást és akkor megérthetjük, miről írnak és felemelkedünk úgy, mint ők.

Kérdés: Hogyan függ össze ez a játék azzal, hogy bevonzzuk a körülvevő megvilágító Fényt?

Válasz: Tényleg minden csak játék. Mást nem csinálunk. A játék azt jelenti, hogy igyekszem elérni azt, amire vágyom, a felépülést. Mi a különbség e játék és más kreatív akció közt, ahol szintén vágyunk valami jóra? Jó kérdés, de ebben a játékban nem igazán tudjuk, mit kell tenni. Van egy szabad-akarati része és szerencse-része: van valami, amit nem tudok előre. Pont ezért hívjuk játéknak..

Mert ebben a játékban függök a többiektől, mint egy képzeletbeli tettekkel teli igazi játék során. De az elképzelés a az adó-teremtőről valósággá válik. Ezért kell ezt a játékot nagyon komolyan venni.

Báál HáSzulám, Tíz Szfira Tana, 1, “Téma szerinti kérdések és válaszok”: 102-es kérdés: Mik azok a kör szférák, a Szefirot de Igulim? Mikor nem különböznek fent és lent a vágy fázisai /Behinot de Racon/ akkor körhoz hasonlítjuk – igul – mint a hagymahéjak.
Itt kezdetben a Vég-nélkli Fényben nem volt fent és lent, mert a Nagyobb Erő teljességgel uralkodott a kapni-akarás vágyán. De a megszorítás – cimcum – után a mászách, a szűrő fentről lefelé bocsátotta a Világokat és a lelkek meg lentről felfelé emelkedtek, s ekkor más sokféle tulajdonság és állapot különböztethető meg, mely mind azért része ennek az integrált szisztémának. Vagyis nincs köztük különbség.

Vagyis kezdetben a Végnélküli Világban, az egyes állapotban a vágy kerek volt, igul, mint a végső stádiumban a Hármasban is. De kezdetben nem voltak különbségek, minden egyforma volt és nem látszott semmi.

A végső kijavításkor a Gmar Tikunban, megint nem lesznek különbségek. De mi feltárunk rengeteg eltérést és változatot avágak közt és összekötjük őket, egy integrált rendszerbenm ahol minden elem vitális része az egésznek.De különbség megint nincs köztük az érték egyenlőség miatt.

Ez tehát egy új tipusú kör – igulim – amely sok-sok egyenes vonalat – joser vagy káv – tartalmaz. És az egyenes kapcsolatok összekapcsolódnak egy körré.

Báál HáSzulám, “Arvut (Közös felelősség)”cikke: A “szeresd a társad” parancsolat nem megvalósítható az egyén szintján, csak az egész nép által. Ezért tartott az egyiptomi kivonulásig, mert csak az után lettek érdemesek, hogy betarthassák.

Az ember nagy vágya a felépülésre és a többiek elleni egós ellenségesség fel kell táruljon. Az egó vágya nagysága olyan, mint a Fáraó, a gyűlölet a Szinái hegy és a vágya hogy vonzza a felépülés, a teremtés – a Teremtő – az Mózes /moseh/ maga s mindez az emberi lélek része.

Amíg ez nem rajzolódik ki, addig nincs szüksége a kabbala- elfogadás módszereire, nincs szüksége felépülésre. Nem igyekszik ennek megvalósítására, nem kész arra, hogy egy emberként egy szívvel lépjen be a társulás közös vágyába – s nem kér segítséget a teremtőtől.

Ennek a kiáltásnak a csoportban kell feltörni, ide el kell jutni. csak ez után fedezzük fel, hogy ez egy módszer, egy technika, a vágyak kijavítása újraépítése.

Akkor megkapták a kérdést és minden egyes ember magára vette a parancsolatot a népben. Amint egyetértettek vele, megkapták a módszert.

Milyen kérdést kaptak fentről? Hogyhogy a Teremtő kérdezett? És mit jelent az egyetértés vele?
Azt jelenti ez, hogy a az egónál Nagyobb Erő, a felépülés iránti vágy, vagy ennek hiányának tudata fell kell táruljon az emberben. “Vágysz a felépülésre a csak-kapni-akarás természetéből a szolgálat, az adás által? Biztos vagy benne, hogy van benned ez a vágy? Biztos, hogy ezért hajlandó vagy a csoportba társulni, ahol ez megjelenik? Jó, tehetetlennek érzed magad ezzel,de vágysz rá, erre a társulásra, vagy nem? ”

It tehát akarni kell az ego – Fáraó – elől való menekülésre, mégha ez mindjárt a Vörös tenger átszelését jelenti is. “Menekülni mindenáron” – ezt kell éreznie mindenkinek. Amikor ez létrejön, akkor készek vagyunk egyesülni, társulni, és akkor megkapjuk a támogatást a “felépítő javító megvilágítást, Fényt”. Ezt nevezzük a módszer adásának, a Szinái hegyi Tan – tóra – adásának.

Még soha nem voltunk még ilyen helyzetben. Mert két rendszer határán állunk. Mind együtt egyetlen integrált rendszert alkotunk emberek – Mi – de még egoistán. Belül létrejön a természetes rendszer,a hol a szeretet, az odaadás uralkodó lesz. A válságot a kettő ellentéte okozza.

Miközben fejlődik az egó, a nem-egó felső Erő közelebb jön hozzánk – ez a feltárulás is az oka a válságnak.
A történelemben ma jutottunk el az egységes világhoz, de egyénként belezáródunk az önközpontú érdekekbe – noha mind függünk egymástól már.Ez a függés haragot, gyűlöletet okoz ami ellentétbe hoz a hatni kezdő adó-erővel. Belsőleg egyesülnénk, de mégis egyre távolabb kerülünk – s a az Adó-teremtőtől nagyon messze vagyunk. Ez bajokat hoz. Kezdeti bajok ezek, de arra biztatnak, hogy keressük az okokat. Ha bajunk van, mindig ezt tesszük. Ezért a történelemben először az Elfogadás Tana feltárul. Egyesülésünk során tudjuk a Teremtőt megteremteni egyetlen kapcsolatrendszerben. Itt az idő a válság megoldására, azzal, hogy felfedezzük, milyen rendszerekben létezünk s hogy viszonyulunk az egonál Nagyobb Erőhöz.
Még nem egyesültünk belsőleg a közös felépülési vágyban mind s ezért nem látjuk ezt természetesnek. Egyediek maradtunk, nincs integráló tudatunk, nem bírjuk az egész világot figyelembe venni.
De mégis egyetlen testként létezünk, tehát a többi rész-tagra is figyelemmel kell lennem, csak akkor éhetek el sikert bármiben.

A mai világban minden rész szétesőben van: nevelés, kultúra, gazdaság, kapcsolatok, családok, s ez egyre erősebb lesz.

Nem mi “rontottuk el”, ez egy program. A felépülő közös rendszerrel ellentétes az egós rendszerünk. Ma az egész világot figyelembe kell vennünk, de erre nem vagyunk felkészítve. Mit lehet tenni?

Legtöbben csak magunkra, esetleg a családunkra vagy az országunkra gondolunk. de a világ egészére? Ha akarnám sem tudom megtenni. Nincs mire alapozzak. Ehhez teljes belső fordulat kéne. Kéne belül egy olyan integrált rendszer, amiben természetes a másikra gondolás – mint egy felépülő csoportban. Csak így lehet sikert elérni akárhol – gazdaság, ipar, kereskedelem terén is.

Ma ez még kevésé jelenik meg tudatosan.Ezért a természet – azaz az adó, a Teremtő kényszerít arra, hogy észrevegyük az egyéni személyiségnél van fontosabb: a közös vágy a javulásra, a közös Lélek.Addig szenvedünk, míg nem leszünk részei a közösnek s ez a szenvedés majd egyesülésre, társulásra késztet.Ezért tárul fel ma az Elfogadás tanítása, amelyben megtanuljuk önmagunk megváltoztatását, részből hogy válunk társsá, egymást tartalmazva.
Most eljutottunk oda, hogy külső változások nem kellenek, nem kell egó-szinten a természetet kontrollálnunk, ennek vége, ez odakint megfagy. Mi magunk kell belül megváltozzunk, csak-kapó-nyerő gépből odaadó emberré kell válnunk.

Kérdés

Itt az anyagi világban tudjuk, hogyan mérjük a gyorsulást. De a lelki fejlődésben mi segít a mérésben?

Válasz

Úgy mérjük a a fejlődési sebességünket, hogy értékeljük a csoporthoz való kapcsolódásunkat. Más eszköz nincsen.Ezért történt, hogy a közös vágy lelke sok milliárd darabra tört szét – pont azért, hogy legyen egy eszközünk a változáshoz, legyen helyünk, ahol erőfeszítéseket tehetünk, és felmérhessük, hogy mennyire közeledtünk a társainkhoz – és nem csak magukhoz az emberekhez, hanem a felépülés közös vágyához, a teremtőhöz. Arra kell figyelnünk, hogy része legyünk a közös felépülési vágynak a többiekkel, mert ebben jelenik meg a teremtő.
Tehát csakis a társakkal közös vágyat mérhetjük, hogy milyen közel vagyunk az egónál nagyobb erőhöz.

Kérdés

Bár látnám, hol van ebben a sebesség mérése?

Válasz

Főleg ahogy értékeljük percről percre, napról napra a társulásunkat. Hiszen mindig újra közénk ékelődik a távolság és figyelni kell, hogy csökken vagy növekszik és akkor látható, hogy állandó a sebessége vagy gyorsul. A gyorsulás az, amikor percről percre növekszik.

Kérdés

Igazán azt érzem, hogy már elszakadtam az önzéstől. Akkor most mit tegyek?

Válasz

Nem lehetséges az egótól, önzéstől elszakadni. Nagyobb és hosszadalmas munka ez és a lelki emelkedés minden lépését átfogja. Minél előrébb haladunk, annál jobban erősödik az egó.

De lehetsz olyan állapotban, ahol éppen alig érzed az egót. Mit tehetsz most? Nem tanulsz eleget, azt hiszem. Ha többet tanulnál velünk együtt és intenzívebben szolgálnál a csoportban, akkor gyorsabban növekednél.

Az egó növekedése attól függ, megvannak-e az eszközeid a munkához. Ha kapcsolatban vagy egy csoporttal, a terjesztéssel, a leckékkel, s a bloggal, akkor minden percben nőni fog az egód és képtelen leszel ezt nem észrevenni. Látni fogod, hogy terrorizál az egód, s akkor elkezdhetsz munkálkodni rajta. de ha gyenge a részvételed a csoportban, akkor nem kapod meg ezt a szintet az önközpontúságban és ott ülsz majd békésen és arra gondolsz, hogy máris angyallá váltál.

De ez igazából lehetetlen. Ha nem érzed percenként az ego csapásait, melyek feltámadnak bennünk, hogy kijavítsuk őket, akkor az annak a jele, hogy nem vagy elég erősen betársulva a csoportba és a tanulásba.

Kérdés

Hogyan igazolhatok egy társat, aki lezuhant és elvesztette a szándékát?

Válasz

Szóval, inkább így kérdeném: hogyan igazolható, ha én valamelyik társamról azt hiszem, hogy látszólag mintha elvesztette volna a szándékát? Két módon viszonyolhatunk hozzá: Kkülsőleg gyakorlati tettekkel segíthetünk neki. Belsőleg igazolhatom, azzal, hogy én az ő helyében még mélyebbre zuhantam volna.
És még mélyebben belül azt mondom, hogy azért látom lezuhanni, mert a teremtő így mutatja. És csak azért, hogy felé emelkedjek e gondolatnak és gondoljam, hogy ő már teljesen gyógyult, és én vagyok kevésbé felépült s azért látom zuhanni.Hiszen – aki mondja mára, az mondja magár.
Tehát a kulcs annak megértése, hogy olyan, mintha egy kristály csipkehálóként venne körül a teremtő erőmező, s az vezet mindent. Tehát a társ a teremtő képviselője s mutatja az ő viszonyát hozzánk. Így kell látni a csoportot s a világot s benne magunkat.
Van egy helyünk, ahol rendet tehetünk s a végső társult állapotba hozhatjuk. A világot kijavítva a Teljes Gyógyulás szintjén is láthatjuk. (Gmar Tikkun). Ezáltal jutunk el a teljes felépüléshez.
Itt a lelkiségben semmi nem változik. Most is a tökéletes szinten vagyunk. Miért látjuk ellentétesen, a megtört világot, mindenkit szétesve?
Ha terjesztjük ezt a felépülési módszert és együtt elérjük ezt a javított vágy szintet a többiekkel , akkor a külsőnek tűnő dolgok belsőkké válnak.
Az imában leltárt csinálunk s változni akarunk. Itt eljutunk minden összekötéséhez s a kijavított részekben a felső megvilágítás megjelenik. És a külső és a belső összeolvad.

From the 1st part of the Daily Kabbalah Lesson 7/17/2011, Writings of Rabash

Jul. 18, 2011t 2:34 pm
Kérdés: Ha valaki eljut az adás készségéhez, hogyan jelentkezik ez a csoport-munkában?

Válasz: Ha mindig fenn akarjuk tartani a közös vágy és felelősség szintjét, hogy a társainknak is meglegyen ez, s ők is erősítsék az adás közös vágyát s ne feledjék el egy percre sem. Talán akkor ez hat rájuk és a cél fontossága miatt a melegszívűség fog elterjedni a körükben.Csak ez hat: a másokon való gondolkodás hatásosabb, mint a magunkról töprengés. A saját haladásunkkal törődve nem jutunk el a gyógyulásra, ha a félelem és más külső számítgatás vezet. De ha másokkal törődöm, akkor a jó úton vagyok.
A gondolatok, szándékok és számítások, melyek nem a csoportra vonatkoznak, s nem a közös vágyban való egységre a társakkal, azok nem lehetnek spirituálisak, lelkiek. Nem tudják bevonzani a gyógyító megvilágító fényt. A fontos csak az, amit a csoportban szándékozol tenni. Ha törődsz a társak közösségével s jövőjével, akkor ez lelkiségi, spirituális munka, amely sikert hoz, s ezen kívül semmi más nem hozza el ezt.
Hillel rabbi röviden fogalmazta ezt így: “Ami neked gyűlöletes, azt ne tedd másnak.” Más szóval semmi mással nem szabad törődni azon túl, hogy ne bántsam a társam. Legyen eleinte ennyi elég az egoizmus számára. Úgy akarjuk magunkat kijavítani, hogy minden feltárt, vizsgált vágyban a társ sértését akarjam elkerülni.
Törekedj erre és sikerrel jársz. Ha vágyni kezdesz arra, hogy ne sértsd a társad, akkor feltárul benned a jó viszonyulás hozzá.
[48313]
From the 5th part of the Daily Kabbalah Lesson 7/10/2011, “Matan Torah (The Giving of the Torah)”

Vitatkozni, hogy nyerjek?
Jul. 17, 2011t 8:36 pm
Kérdés: Mit tegyek, hogy lenullázzam a nyerni-akarásom, ha gyakorlatilag képtelen vagyok rá?

Answer: Tényleg lehetetlen! Ha le tudnám magam nullázni gondolatban, akkor tettek szintjén is menne ez. Hiszen a tettek a szándékból adódnak. .

De ha még nem jutottam el a végső döntésig önmagam lenullázása terén, akkor csak hazudok magamnak, ha azt mondom, hogy lenullázom az egós gondolataimat.

Ha azt látjuk, hogy egy vita után a csoport nem jut egységre, s jön a következő vita, ez annak a jele, hogy a tagok nem nullázzák le magukat egy más előtt s nincs esélyük átjutni a lelkiségbe, a téridő okságon túlra.

Tehát belső leltárt kell végezni, külső és belső szinten lenullázni magunkat a társak előtt s ez már spiiuális, azaz lelki munka. A lelki, spirituális világ csak akkor tárul fl, ha lenullázzuk az egót a mai szintünkről.

Ha sikerül lenullzni magunkat bárki előtt, meg leszünk győződve arról, hogy elértük a szellemi valóságot az adás szintjét, s egyesülünk az adó-teremtővel valamennyire.
From the 1st part of the Daily Kabbalah Lesson 7/17/11, Writings of Rabash