Szerző arhívuma: geocosmos

Báál HáSzulám, “A nemzet”: Biztos, hogy Izrael nincs egyedül, s van köztünk, aki kutatja szívét, s sikeres mintát adnak majd, hogy egyesítsék a nemzetet. És a tapasztalat az, hogy ezek az emberek ott ülnek az utcasarkokon és senki nem hallgat rájuk.

Kérdés

Báál HáSzulám kiről beszél, mikor a szív kutatóit említi?

Válasz

Azok, akik részt akarnak venni egy nyílt vitában és egy integrált, globális rendszert teremtenének, amely átfogná az egész népet. Öröm látni ezeket az embereket. Egyesüljünk s dolgozzunk együtt.

Amint összefogunk, hogy legalább elkezdjük a programot, aznap már javulás felé mennek a változások. Az egység ugyanis spirituális erő s azonnal működik. Ezt a gyakorlatban fogjuk látni.
Akkor új megértésre jutunk. Máshogy nézünk a világra, megértjük a helyzetet. Így működik a megvilágító Fény.

Ma azért nem megy semmi, mert a világban globális a rendszer. De ha Fényt engedünk bele, adás fényét, akkor pozitív hatást fogunk látni. Csak egyesülnünk kell és leülni egy kerekasztalhoz.

Itt a hír ( ScienceDaily.com): “’Tudósok felfedezték a gondolat terjedésének billenő pontját.’ Tudósok a Rensselaer Polytechnic Institute-ban azt fedezték fel, hogy amennyiben 10 százaléka a lakosságnak megingathatatlan a hite valamiben, akkor ezt a társadalom többsége át fogja venni…

“A kutatás szerint a hithűek százaléka , amire szükség van a többségi válemény változtatására nem változik, minden hálózat így működik, bármiylen válemény változtatáshoz ez a 10 % -nyi alapcsoport szükséges.”

Kommentárom: Kabbalisták szerint a társadalom egy vágy-hordozó edény ( Kli), amely tíz részből áll (Szefirot). Tehát a társadalom tíz százaléka egyetlene gység, a tíz százalék alatti még nem számít egységnek.

Itt, ebbenaz egységben kell egységes vágyat – a felépülésre – kialakítani s akkor ez fő része lesz az egész szerkezetnek /Malkutnak/ ami magába szívja a többi 9 részt /a töbi szfirát/ , amelyek egymás közt nincsenek összekapcsolva, de használhatók az alaprész vágya teljesítésére.

Igen, ahhoz hogy a tanulás “élet-elixir” legyen és ne “halálos méreg”, a szándék kell a felépítő megvilágításra, Fényre. Mi azért tanulunk együtt, hogy felépüljünk, gyógyuljunk, javuljunk.

Kabbala, Elfogadás a többi szent – önzetlen könyvvel, bármely nyelven (a Talmud-ban a Misna költői hasonlatokkal él) mind az adás-késztés, a szellem , a Fény kapcsolatait írja le velünk.

Igen, ha azért tanulunk, hogy elérjük a bölcsek által leírt állapotát az adás-vágynak, mint ahogy a gyermek utánozza a felnőttet, akkor először a gonosz tárul fel előttünk. Írva van: “teremtém a gonosz ösztönt s a Tóra a gyógyszere”.

Amíg “száműzetésben” voltunk, mindez rejtve volt, de most elkezdünk kimenekülni e végső száműzetésből. S mint az Egoyptomból való kimenekülésnél, ismét a Tóra fénye megkapására várunk s csak az kell, hogy “egy ember egy lélek” lehessünk, a közös felépülési vágy egymás iránti felelőssége megszülessen, mint a Szináj hegyénél.

A szina szó gyűlöletet jelent s erre utal a hegy neve. De a közös vágy a belső “Mózes” – vonzó – közös szívbéli pontjainak összessége, aki a sivatagba, a felkészülés szakaszába visz át, hogy eljussunk az Ízráél-ig, az adás ízére való vágyig.

Talán ezért látjuk úgy, hogy az emberiség egy gyűlölet-hegy árnyékában áll. Ezt látjuk a globális válság eseményeiben. Mind itt állunk, bár nem min d értjük, hsizen minden tömegben vannak közömbösök : nők, öregek, gyerekek, akik néha alig értik a dolgokat.

De mégis mind érezzük ezt. Csak avn, aki érti, hogy ennek az oka az önközpontú egó miatti kölcsönös ellenségesség, míg másoknak csak pénzügyi kellemetlenségnek tűnik. De mindenki érzi a hiányt, aszerint, milyen környezetben milyen igényekkel él: van, akinek lakása nincs, van, akinek nem jut kecsketej vagy egyéb, s ez mindenkit érint.

Kérdés

Ma sok közgazdász balra fordul s adónövelést javasol a tőkére minden országban. Hogy ez reális volna-e, azt kérdem.

Válasz

Tévedés volna. Azok a döntések, amik nem az egységet segítik, rombolóak. Téves döntés volna. Csak az egység segít.

Tehát bármilyen gazdasági, politikai reform figyeljen az integrált közös felépülési vágy rendszerére.Ráncigálni kell efelé a világot. Csak ez vezet sikerre. Más nem működik.

Tényleg nm az adók a kérdés, hanem a felfogás. Ha pénzt veszek el a gazdagtól s a szegénynek adom, akkor ez erősíti az egységet? Mondjuk megadóztatják a tőkét mindenhol s a gazdagok is boldogok. De másnap kiderül, hogy ez is bukás. Az anyagi szinten lehet hatékony, de szellemileg- adásilag – nulla. Ez a nulla mindenkinek kárt okoz.

Tehát a világ egységet akar. Hogy a Teremtő-adóhoz hasonlítson. Mivel vihetjük ehhez közelebb? Ez a kérdés.

A legrosszabb esetben nincs kiút és az egységet katasztrófák hozzák létre. A háborúban mindenki összefog. Tudjuk. Ha szelíden nem akarják, a bajok fogják ezt kikényszeríteni.

Természeti erők követelik ezt: ma fontosabb az egység, mint tegnap. Nem vagy társulva a többiekkel? Akkor csapást kapsz. Ez lehet szegénység, lehet háború, járvány, vagy egyéb szerencsétlenség.

A természet egységre vezet minket – ha nem akarjuk, akkor szenvedést ad. Tehát önmagában az adók nem oldanak meg semmit. A közös felelősség a felépülés közös vágya a kulcs, s az egyezkedést a családhoz hasonlóan kell végezni. Mindenki érdeke legyen figyelembe véve Akkor minden rendben lesz.

Napi fejlődésünket az elért társulás dönti el. Ez az egyetlen feltétel: hogy mit teszünk, az mellékes. Negatívnak kinéző tettek is vezethetnek egységre, s akkor hasznuk lesz s jobban megfelelnek a természetnek, ahol az adás-teremtés az úr.

Tehát egyetértésre kell jutni az egész lakossággal s mindenkivel, aki az országot fenn karja tartani, legyen gazdag vagy szegény. Csak neveléssel lehet ezt elérni, nem lehet erőltetni.

Mindenkinek helye van itt: vallások, hitek, jobb és baloldali szempontok. Mindenki maradjon benne az örökségében. csak egy elvet kell elfogadni. Hogy egy család, egy nemzet az emberiség és senki senkit nem ölhet meg.

Lehetnek köztünk nézeteltérések, de egyetlen otthonunk van s egyetlen közös tortánk. Hát osszuk részekre úgy, hogy mindenki nyerjen közben.

Szenvedést, fájdalmat, a megtörtség szintjét fel kell tárnunk. Hogy ez egyenesbe tárul fel, a megvilágító fény enyhítése nélkül, vagy úgy, hogy felfogjuk fontosságát, mint egy beteg, aki kiváncsi arra, amit az orvos mond, ez tőlünk függ. Lehet, hogy félünk, mit mond, de tudni akarjuk, mi a gyógyítás módja.

Dehát van, aki nem kiváncsi a diagnózisra, noha ez nem menti meg a későbbi gondoktól őket.

Tehát mindig igyekezzünk a helyes irányba – egyesülés és szeretet felé, a teremtés terve s célja felé. Így hamarabb feltául a gonoszság. Vagyis ekkor “Ízráél sietteti az időket” , azaz előrefutok, mielőtt elér a bot, hogy megüssön.

De ez csak a cél fontosságának s a gonosz feltárásának folyamatos felfogásával lehetséges. Céltudatosan nevezem gonosznak s nem azért, mert a szenvedést érzem benne. Mindegy, mit érzek. Az, ami most fontos, hogy a gonosz feltáruljon s szemben vele a jóság: a szolgálat, az adás a csoportban,azaz a szeretet.

Igen, ha feltárjuk az önközpontúságot, s az ebből adódó szenvedést, akkor áthaladok a négy fázison s eljutunk az ötödikig (0,1,2,3) – a 4-ig,s akkor megértem, hogy minden a bal oldal, a közös felépülés vágya hiánya, a rossz feltárásán alapul.Csak ha feltárjuk a közös felépülésvágyának hiányát, a valósságot, akkor látjuk tisztán.

Olykor kétféle feladatunk van: egyrészt magunkon kell dolgoznunk, másrészt a többi emberen. Itt már mindenki érzi a válságot s a következő fázis majd létrehozza az egységet a többiekkel s együtt kell tovább haladnunk. Nyilván nekünk kell majd vezetni, mert az emberek nem ismerik a célt. Egy vonzóerő kell legyünk a többiek számára.

Hogy vezessünk másokat, előbb magunknak kell megjavulni. De nem szabad feledni, hogy nem kaptunk volna jogot a lelki ébredésre, ha nem kéne vezetnünk a többieket. Tehát nem érhetünk el sikert, ha a magunk haladása nem foglalkoztat. Az egész emberiségért kell aggódnunk, a világért, hogy minden népet egyetlen lélekké fogjunk egybe, mint valaha voltak. Ezért lettünk mi felébresztve, s ez kell vezessen minket.

Szóval mit kell tennünk ezért? A fő szabály, hogy egyetlen erő vezet, a megvilágító Fény, a teremtő adó mely mindenre hat. Mindent ez vezet. De ebbe beleolvadni csak úgy lehet, ha mi is kifejlesztjük az adó késztést, szembe a tömegeket vezető hatalmas negatív kapóerővel, vagy fölötte.

Tehát a munkánk lényege a gyorsított fejlődés, hogy megelőzzük a természet eredeti programját. Ezért kell megérteni, hogy egyetlen erővel állunk szemben. Akarnunk kell a hatásunkat, hogy “vonzzuk” a többieket ebbe az adó irányba. on.

mint mikor a gyerek ráncigálja a mamáját. Ha rossz irányba húzza, nem jut semmire – ovi helyett nem mehetnek moziba, csak mert kedve van. Tehát a célunk a helyes irányulás legyen, ennek az egyetlen közös adóerőneka feltárása, erről akarunk tanulni.

Ezért kérjük a feltárulását, hogy világos legyen nekünk, hogy működik. És siettessük a feltárulását. Ha a helyes irányba “vonzunk” az olyan, mintha a mamát az ovi felé ráncigálnánk, még gyorsabban, mint ő akarná.

Mikor a Zohár azaz Ragyogás Könyvét olvassuk, mindig gondoljunk arra: Miért kell nekünk ez a könyv? Annak ellenére, hogy teljesen érthetetlen, s varázslatos, irreális dolgokról beszél s hasonlít evilági parancsolatokhoz, meg emberek, állatok, tájak, folyók, dombok, hegyek szerepelnek benne.

Értsük meg, hogy a Zohárban egy az egonál magasabb világ/ítás/ tárul fel, s ennek a lenti világunk csak lenyomata.Mondjuk építek egy agyagtornyot, gipszet teszek bele, s mikor megkeményedik, felveszi a gipsz a torony alakját. Aztán leszedem a külső részét s lesz egy pátrix meg egy mátrix, egy pecsét és egy lenyomat.

A felső világ a pecsét s ami lent van, az a lenti világ. Tehát ez a két világ megfelel egymásnak. Noha a lennti világról beszélünk s a benne lévőkről: dombok, utak, emberek, nap és hold, de mindig az ő vetítésükről van szó – a felső világról.

A Zohár dehogy beszél a lenti lenyomat-világról, csakis a forrásáról, a nem-ego szintről. Ami a mi világunkban az öröm-kapás vágyaként érződik, az a fenti szinten az adás vágya. Tehát csak ha gyakoroljuk az adást a társaknak s elérjük így a lelkiséget, a spiritualitást, azzal, hogy csoportban dolgozunk, így válunk a szétesett egyéni pontokból egységesebb formává itt lent is. A lenti világbeli csoporttá alakulunk.

És máris létezik egy ilyen csoport, amiben van kölcsönös megosztás, adás, egység, melynek tökéletes kezdeti /1/ alakja és a végső /3/ már létezik a Téridőn kívüli végtelenben. Tehát mindig arra kell gondolnunk, hogy hogyan lehet a már felépült, kijavított állapotot, annak vágyát, erejét ide levonzani, megvalósítani: vagyis felemelkedni a megértés által ebbe a felső dimenzióba, miközben a lenti életünk halad tovább.

Tehát ebben a világban éreznünk kell a társakkal való egységet s el kell képzelni, hogy mi azonosak vagyunk a felső csoportal, akik teljesen gyógyult-felépült állapotban vannak már, kölcsönös adásban. És kel a vágy arra, hogy onnan megvilágítást kapjunk, hasson ránk ez.

Tehát a Zohár sosem a lenti világról beszél, noha a képei innen valók, ezt nevezzük az ágak nyelvének, ami a gyökerekről szól. Tanulása közben mindig a csoporttal való teljes összeolvadásra gondoljunk, a kölcsönös adás szándékára, mert ott lehet azt a Felső megvilágító Világot megtalálni.

Kérdés

Itt, ha a virtuális csoportban tanulok, s nincsenek komoly akadályok, képes lehetek kérni a Teremtőt akár az átlagos napi testi gondok miatt a munkában és otthon?

Válasz

Teljesen felesleges nehézségeket keresni a virtuális és a fizikai csoportban. Az akadályok maguktól alakulnak a közös felépülési és e célból való egyesülési vágyaink miatt. Akkor aztán lesznek gondjaink! Ha nincs saját gondod, társulj a társakkal és foglalkozz az övékkel.

Az állapotunknak megfelelően adódnak a gondok. Ha az emberek kellő távolságot tartanak egymással, nincs gond. Látjuk, ahogy a világban terjed a demokrácia. A “demokrácia” a legnagyobb csapda: hiszen ha eltávolodunk egymástól, s nem érintkezünk, azt nevezzük szabadságnak. “Ez az enyém, ez a tiéd, ne érintsük, ami nem a miénk s minden rendben lesz.”

De az nem a kapcsolatok rendje, hiszen itt nem is vagyunk kapcsolatban! Bármit egymásnak adunk, mindent valami gáton, valami zsilipen – szokások, intézmények – át adunk. De azon túl nem érintkezünk. És emiatt nincsenek gondok: az egó beleegyezik ebbe, neki ez a legkényelmesebb. Ezért kell a mai világnak a demokrácia s ez egyéni jogok védelme,meg a többi.

De ha így viselkedünk a mi felépülésre vágyó csoportjainkban, akkor soha nem érünk el egységet. A demokrácia nem vezethet el az egységhez, ha mindig minden fehér kesztyűben, a legnagyobb távolságot tartva végzünk el.
Eddig képesek voltunk erre. De bármennyire ellenállunk, nincs választásunk: a természet siettet az egyesülésre, a társkapcsolatokra. Ha erőltetjük is a távoslágot és a demokráciát, a természet azt mutatja meg, hogyan kéne egybekapcsolódunk. Akkor kezdődnek majd a gondok!Nem tudunk tovább távolodni! A természet mutatja, hogy nincs tovább távolság. Mutatja, hogy máris egybe vagyok kapcsolva mindenki mássaI, noha nincs ez a kedvemre. Ez a mai válság lényege.

De a csoportban a szívvel kell dolgoznunk. Mindegy, hogy egy szobában vagyunk, vagy a kompjúter előtt egy virtuális osztályban.A lényeg, hogy sose csapjuk be magunkat, hogy mi tényleg kapcsolatban vagyunk. Az egó képes meggyőzni minket, hogy minden rendben, már eléggé részei vagyunka csoportnak. És máris elfelejtkezünk róla s jönnek a zavarok.

De ha együtt gondolkozunk ezen, akkor dolgozni fogunk ezzel, feltárjuk a gonosz igazi erejét, ami elválaszt egymástól, a szívünkben.Ez nem könnyű feladat.