Szerző arhívuma: mariotest

Kérdés

A világcsoportban megvan a hatalmas vágy, amellyel dolgozhatunk, de hogy kerülhetünk ezen belülre?

Válasz

Nekünk még mindig hiányunk van a kölcsönös garanciából. Ez a probléma. Mindenkinek meg van a vágya, de még mindig nem érezzük a teljes, kölcsönös kapcsolatot, amikor minden lyuk a közös hajón, elsüllyeszti azt.   Természetesen a Teremtő segít minket ebben, mivel képtelenek vagyunk az össze lyukat magunk ledugaszolni. Írva van, „Fordulj Hozzám, és én Visszafizetem neked.” Azonban később, átadja ezt a feladatot nekünk, és nekünk kell vissza fizetni a hitelt Neki.

Ezért van hiányunk a kölcsönös függés érzékelésében a mindenkiről való gondoskodás szükségességében. Szükséges lenne, hogy érezzem az aggodalmat és a gondoskodást a mindenkivel való egység irányába, ahogy egy anya törődik a gyermekei egészségével és jólétével. A törődés egy ember szívében segíteni fog másoknak, és egy felerősített módon tér vissza hozzá.

Végül is a csoport egy nagyteljesítményű erősítő. A törődésemre való válaszul, a barátaim beburkolnak engem ebbe. Minél többet adok a csoport irányába, a csoport annál jobban kiterjeszti a hozzáállásomat, és az visszatér hozzám sokszorosan. A gondolataimat a barátaimra irányítom, újra ás újra, hozzáadva a hozzájárulásomat a csoport felé, amit én kaptam tőlük.

Hogy dolgozok ezen a vágyon? Elbukok a félúton. A Teremtő vezet engem, majd hirtelen egy csoportban támogat engem, egy ilyen hatalmas és erőteljes vággyal. Elkezdem figyelmen kívül hagyni a földi „vagyonomat.” Végül is megkaptam ezt a hatalmas lángoló inspirációt a barátaimtól, és ezért nincs helye a személyes törekvéseknek. Hol vagyok akkor én, ha minden tőlünk tőlük érkezik?

Ezért, annak érdekében, hogy én magam is részt vehessek ebben, emelkedést kapok. A szükségesen túl, elkezdek felmászni, mintha egy lyukból akarnék kimászni, visszazuhanok, majd újra elkezdek mászni, ameddig el nem érem a felszínt. Még egyszer, az erőfeszítéseimet, a barátaimra teszem rá..

Nagyon nehéz ezt próbálni fenntartani, mivel mert az egész úgy néz ki, mintha nem kaptam volna tőlük semmit, az első pillanattól. Mi okozza ezt az újraindítást? A lényeg, hogy felemelkedtem egy új fokozatra. Most a nulla szinten indulok ezen belül, de ez a az szint nulla értéke, amely magasabb, mint az én előző állapotom volt.

Természetesen ez az első pillanatban, mint még nagyobb sötétség jelentkezik a számomra. Még több akadály, és egoizmus jelentkezik, ezen az új szinten, mivel még jobban felemeltem, a még erőteljesebb, korrigálatlan vágyaimat. Így, folytatom a spirituális utamat.

KN

Kérdés

Nézzük a kabbalisták által írt szavakat, amely a spirituális gyökér jelentését hordozzák. De hogy hozzunk létre összefüggéseket a testi érzékszerveinkben a szavak, és a Felső Valóság között?  

Válasz

A spiritualitás elérésére irányuló vágyunkkal és a szándékainkkal egyezésben, valami megfelel bennünk a Fény tulajdonságainak. Ennek a megfelelésnek a fokozatán, a Fény elkezd ránk hatni, a vágyainkra és a szándékunkra, a távolból. Ez az, amit Körülölelő Fénynek nevezünk, amely reformál minket.

Ez távolról ragyog a személyre, mivel még mindig nem tud a személy vágyával, szándékával kapcsolatba lépni, mivel az nem olyan mértékben tiszta, mint amilyen mértékben a Fény már az. Azonban állandóan van bizonyos kapcsolat köztük, mivel a személy még a legalsó szintjéről is a Fény felé törekszik.

A szándék felemelkedik, ha csak a legkisebb mértékben is kapcsolódik a személy a környezetéhez, és megkapja ugyanazt a vágyat és törekvést az egységre tőlük. Csak ennek a fajta szándékoknak, a kölcsönös egymásba foglaltságuk mértékében, amellyel dolgozunk. miközben olvassuk a kabbalista szövegeket, érdemli ki valaki a ragyogást, amely elkezd hatni rá.  

Ha valaki kapcsolódik a vágyaival és a szándékaival másokhoz, akik ugyanerre az egységre törekszenek a leckék során, magára vonja a Körülölelő Fényt. Most akkor megkérdezheti magától: Milyen gyakran gondol és vágyik erre, miközben tanul? Különben évek telhetnek el, és nem fog semmi eredményt elérni.

KN

A spirituális munkánkban semmit nem tudunk önmagunk tenni, mivel hogyan ismerjük fel az egyesített erőt, hozzuk minél több helyzetben kapcsolatba az életünkkel. Mire kell önmagunkat ráhangolnunk? Egyszerűen mondva, a Teremtő sehol sem segít.

Ezért kaptuk a csoportot, és ha egyesülünk, felfedezzük az egyesített erőt, amelyet úgy nevezünk magunk között „nincs Rajta kívül más.”  A Teremtő szándékosan osztotta sok részre a teremtményt, hogy ezek újra egyesülhessenek, egyetlen gondolatba, egyetlen vágyba. Akkor ebben a közös vágyban fel fogjuk tárni az egyesített erőt, amely csak a kapcsolatban létezik, amelyet ők formáltak meg az egységben, és összetapadnak ezzel az erővel.

Az egy vágyban történő egységre lépéssel, nem magunkon kívül érjük el ezt az erőt, hanem önmagunk és ez az erő, mint egyetlen egység tárul fel. Valóban nincs Fény edény nélkül, és nincs Teremtő, teremtmény nélkül. Minél szorosabbra kerülünk egymáshoz, annál jobban feltárul a Teremtő az egységünkben.

Más szavakkal az egyesülésünk, maga a Teremtő. Ez az, ami a teremtés kezdetén fennállt, miután mi szétszóródtunk, és leereszkedtünk ebbe a világba egy kicsiny, egoisztikus teremtmény formájában.

Ezért az egységünk által, a Teremtőt építjük. Megteremtjük Őt, önállóan, ez az, amiért Teremtőnek (héberül Bo-Reh, ami „gyere és láss”) Nincs más hely, ahol megépíthetnénk, feltárhatnánk Őt, egyesülhetnénk Vele, hozzátapadhatnánk, csakis a csoporton belüli összekapcsolódásunk. Az egész emberiségnek ugyanezen a módon kell összekapcsolódnia.

KN

Kérdés

A szenvedés vajon a szükséges korrekció területére mutat rá, direkt vagy indirekt módon?  

Válasz

Meg kell próbálnunk módszeresen feltárni, mi a fájdalom oka, azaz mit akar a Teremtő tőlünk. Amikor a gondolat, vágy vagy szándék megérkezik hozzánk, és nem kapcsolódik mások szeretetéhez, azonnal éreznem kell, hogy a vészjelzőfény bekapcsol bennem!

Vannak gondolatok, vágyak és szándékok, ahol ez a figyelem felhívó vészjelzés először sárga, majd sárga, és végül vörös, mint egy valódi szerencsétlenség jelzése. A szituációtól függ.

Azonban nekem úgy kell ezt tekintenem, mintha mindenre szeretettel kellene, hogy tekintek, és ha ez bármilyen okból nem így van, akkor bekapcsol egy vörös jelzőfény. Majd meglátok egy vörös fénymezőt magam előtt. Ez megérteti velem, és felébreszti a valódi feltételeit annak, hogy megtarthassam magam a szeretet szándékában, és át akarjam kapcsolni az összes vörös fényt zöldre. Keresem, hogy lehet ezt megtenni, ezáltal elkezdjek a teremtővel együttműködni.

Ő kapcsolta a vörös Fényt be bennem, és én kapcsolom zöldre. Miközben megkísérlem ezt, kikutatom, miért lett ez piros, és hogyan kapcsolhatom át. Ez a mi teljes feladatunk, ez a folyamat, ami keresztül kell mennünk.  

KN

Ameddig elérjük az egység erejét, amelybe bele vagyunk foglalva, az összes világ rétegeinek középpontjában, a Végtelen Világban, ahonnan valamennyien kihúzódtunk egykor, és leereszkedtünk a külső világunkba. Az egyetlen forrás, a Teremtő, befolyást gyakorol ránk, jóval, rosszal, és bekerít minket minden irányból, ahogy írva van: „Te szegélyeztél körbe engem elölről és hátulról.”  

Mit jelent az elölről és hátulról? Baal HaSulam elmagyarázza ezt „hogy körbeszegélyeztél engem elölről és hátulról” mindkét állapotot leírja, azaz amikor a Teremtő feltárul, és amikor még takarásban van. Végül is Ő az egyetlen, aki uralkodik, és mindenki Őt akarja elérni. Akkor majd az idő fogalma, a múlt, jelen, jövő érzékelése el fog tűnni. Ha csak egy erő van ami dolgozik, semmi nem változik, és minden teljesen mozdulatlan.

A beteljesedés fokozatosan jön el, azzal egyezésben, hogy mennyire létünk egységre az egyetlen erővel, a Teremtővel. Emellett nem veszítjük el a valóság ellenőrzését, és zuhanunk a semmibe, hanem sokkal inkább olyanná válunk, mint Ő. Vele együtt, ugyanazzá a csodálatos, kormányzó, egyedülálló erővé váljunk. Egyikünk sem nélkülözheti a másikat: a Teremtő nem veheti semmibe a teremtett lényeket, és azok sem tehetik ezt meg a Teremtővel. Ahogy közelebb kerülünk hozzá, nemén magam nullázódom le, inkább az egóm törlődik el, miközben felemelkedem a Teremtőhöz, és összetapadok Vele, az Ő teljességében.

Akkor felfedezem, hogy ez az egyedülálló erő kormányoz engem, csak egyszerűen el volt rejtve előlem, hogy magam szerezzem meg ezt az erőt, és váljak olyanná, mint ez az önálló, csodálatos, és egyedülálló erő, a Teremtő. Ahogy felépítem a Vele való hasonlóságomat, a teremtő felragyog előttem, mint azonos, csodálatos társ, és ez által egyesülünk.

Amikor elérek egy önállóságot az egóm fölé kerekedéssel a csoporttal való egységen át, mindig megtalálom a Teremtőt magamban, és ezáltal egyesülünk egymással.  

KN

A kabbalisták azt javasolják nekünk, hogy gyakoroljunk a mi kis „játék termünkben” az ebben a világban lévő buborékunkban, ameddig ki nem derül a számunkra, hogy semmi nem működik.  Ki fogja ennek a jelenségét biztosítani a számunkra? Ez a Felső Erő, amely az érzékelésünkön kívül esik, ami túl van a mi világunkon.  

Ez az, ami „repít” bennünket. Ez az, ami a hibáinkhoz vezet bennünket, a sikerek helyett. Miért? Annak érdekében bosszant minket, hogy felébresszen. A Teremtő kacérkodik velünk, hogy még jobban elkezdjük akarni Őt, és fejlődjünk a legjobb képességeinknek megfelelően. a valódi igényünk alapján, amely az adakozásra irányul, és amely kivezet minket a természetünkből.

Miközben megformálódik ez a vágy, a hozzánk közel álló, egoisztikus sarokból való kilépésre, felismerjük, hogy mennyire végesek és kicsinyek vagyunk. Ez hasonló egy fekete lyukhoz, amely nem engedi a Fényt kitörni, az áthatolhatatlan gravitáció miatt. Mi is egy „fekete lyukban” vagyunk, amiből képtelenek vagyunk kitörni. Másfelől gondozhatjuk a vágyunkat a szabadságba való kitörésre, vagyis a „vágyra, hogy ne vágyakozzunk semmire”. Ez az amit megtudunk tenni.

Hogyan? Ez azért van, mert ha mi helyes módon rendezzük el, akkor a csoport összeköt mindenkit. Ez az, ahogy a mindennapi életben történik. Bárhova megyek, mindenféle dolgok kínálkoznak a számomra, amiket soha nem választanék magamtól a vágyaim tárgyának. Megmondták nekem például, hogy fejfájás elleni tablettákra van valóban szükségem, de mi van, ha jól vagyok, és minden rendben van az életemben? Akkor azt mondták nekem, „Hogy lehetséges ez? A leglényegesebb dolog hiányzik az életedből! Nézd meg a felebarátodat, ő már megszerezte ezt. El sem hinnéd, mekkora választékunk van a számodra!”

Valójában soha nem gondoltam ezekre az élvezetekre, azonban szüntelenül nyomás alatt állok, hogy próbáljam ki ezeket, és nézzem meg magamnak. Más szavakkal, kialakítanak egy vágyat bennem, egy irányultságot, amely felé nincs semmilyen saját vágyam ezt megelőzően. Ilyen a társadalom befolyása.

Nekünk is meg kellene alkotnunk a spirituális világ hirdetési ügynökségét, amely állandóan tevékenykedne rajtunk, szükségletet teremtve arra, amire magunktól nincs szükségünk. Ebben az ügynökségben a feladatomnak, annak a tudatnak az alapján kell állnia, hogy így, a külső cselekedetek által, önmagamon tevékenykedem.

Lényegtelen, hogy önmagamat akarom befolyásolni, egy spirituális termék megvásárlására. Átviszem ezt a vágyat, a csoporton és a csoport vágyain keresztül, majd ez visszatér hozzám, egy felismerhetetlen formában. Ennek eredményeképpen, megkapom az inspirációkat, és szó szerint a szükségen kívül, a spirituális beteljesedés felé való törekvést is.

Ami átmegy a többiekhez, többé nem az enyém. A kezdeti üzenet telítődik a barátok vágyaival és az egész csoport ezen a hazugságtól kezd függeni: „Tudjátok, annyira nagyszerű itt, a spiritualitásban! A mi világunkkal összehasonlítva, mint ha a mennyország lenne itt a földön!”

Átmossák az agyamat azzal az üzenettel, amit ők maguk sem hisznek. El akarnak adni nekem egy terméket, és profitot akarnak rajta csinálni azzal, hogy a hirdetői ennek, miközben én komolyan veszem a szavaikat, hatalmas erőfeszítéseket teszek a spirituális világ megszerzésére.   

KN

Kérdés

Mi szenvedni fogunk egészen a korrekció végéig?  

Válasz

A szenvedés egy korrigálatlan terület érzékelése bennünk. Mihelyt elkezdem helyes módon látni ezeket a területeket, többé nem szenvedésnek fogom fel őket, ehelyett egy mérhetetlen hálát fogok érezni a Fény irányába, amiért megmutat nekem valamit, amit korrigálhatok magamban.

A fájdalom, egy felhívás a cselekedetre. Ha van egy sebem, ami nem fáj, ez egy egészen veszélyes állapot, mivel hagynám a fertőzést elterjedni. Azonban ha ez a seb fáj, a betegség (nem a seb maga) kötelez engem, a kezelés elkezdésére.

Rendben van, akkor a fájdalom, most jó, vagy rossz? Ha lehetséges lenne, egy bizonyos idegközpontot az agyban lekapcsolni, akkor megállítanánk a fájdalom érzését ezzel együtt. Ha valakinek a lába megégne, még csak azt sem érezné, hogy ég. Ha egy gép elkapná a karját valakinek, észre sem venné ezt. A fájdalom tehát a segítség, amely rámutat a hibákra nekünk! Ezért ezt úgy kell látnunk, mint a korrekció eszközét.

KN

Kérdés

Úgy érzem, hogy amikor elkezdtem kabbalát tanulni, sokkal tisztábban hallottam a teremtő hangját. Most azonban úgy érzem, a fogékonyságom csökken.  

Válasz

Ennek az oka az, hogy a Teremtő Önmagára akar téged beállítani még jobban, és ezzel akarja megmutatni, hogy nem vagy megfelelően ráhangolva. Neked a legmagasztosabb érzést, amit eddig éreztél, kell keresned, hogy állandóan abban élj. Függetlenül az akadályoktól, neked folyamatosan erre az előző érzésre kell ráhangolódnod, közben pedig ez egy új érzéssé válik ez által.

A teremtés kezdetén, az első létezési állapotunkban (1), csak a “Nefesh” Fényét éreztük, ami a legkisebb Fény. Majd leereszkedtünk a mi világunkba, a törésbe.

A harmadik állapot ugyanaz, mint az első, habár a “Yechida” Fényt érzékeljük, amely 620 szorosa, a kezdeti állapot Fényének, amelyet az első állapotban használhattunk. Ez a NRNHY (Nefesh, Ruach, Neshama, Haya, Yechida) Fénye.

Miért van ez így? A tény miatt, hogy rá kell hangolódva lennünk erre önmagunk által, az összes nehézség ellenére! Az első állapotból, a harmadik állapotba való úton, számtalan, a legkülönbözőbb nehézségeket kaptunk, de mindezektől függetlenül rá kell hangolódunk ugyanarra a “Nefesh” Fényre, amely a kezdetekben is ott volt. A Fény nem változik.

Felemeltem az érzékenységemet, és az egy rezgő húrrá vált, egy vastag csőből, amelyet a kezdetekben használtam. Légiesebbé, érzékenyebbé, finomabbá, és fogékonyabbá váltam.  

Ennek eredményeképpen, az első állapotot, amelyben léteztem, megtapasztaltam, nem a “Nefesh” Fényét érzékeltem, amely azt kitöltötte engem az ásványi szinten, amiből nem éreztem semmit, hanem sokkal inkább a teremtővel való azonosságom fedeztem fel, azaz feltárom a Yechida” hatalmas Fényét. Miért van ez így? Csak azért, mert ráhangoltam magam erre. Ez az a folyamat, amin keresztül megyünk.

KN

Kérdés

Hogy egyeztethető össze, a Holokauszt rettenete, a”nincs Rajta kívül más,” és az „Ő jó, és jót cselekszik” elvekkel?

Válasz

Nincs senki más a Teremtőn kívül. Ő állandóan jó, és jót cselekszik, miközben mi ellentétesek vagyunk Vele. Ezért nem reformáljuk meg önmagunkat, provokáljuk a fejlődést, erősítjük a negatív erőket. A világban csak mi birtokoljuk valamilyen módon a szabad akaratot. Valójában az erők egyensúlyban vannak. Azonban a felfedezésük folyamatában, az ember hajlamos arra, hogy a képbe belekombinálja a saját megbántottságát, fájdalmát, és benyomásait ugyanúgy, mint az aggodalmait, félelmeit, a saját, személyes történetének terheit figyelembe véve.

Amikor valamihez közeledünk a saját eszközeinkkel, sokkal inkább a természeti jelenséget kellene vizsgálnunk, mint a szubjektív tényezőket, amely vidámságot, vagy sírást okoznak. Mint valódi tudós, a természet erőit kutatom, amelyek a mi világunkban olyan formát is létrehoztak, mint a nácizmus. Ki előzhette volna ezt meg? Miért minden úgy lett, ahogy ténylegesen történt?  

Ez az, amit a kutatás mutat: Az erő, amely jó és jót cselekszik velünk Felülről, és nincs Rajta kívül senki más. A Felső Fény teljes nyugalomban marad, változatlanságban, és a törvényei megváltoztathatatlanok. Vehetünk sok idézetet, mind egy dolgot fog bizonyítani: a Teremtő ereje és a teremtés programja nem változik a mi könyörgésünkre. Ezek állandóak, és ők mozgatják a bennünket hajtó motort, a korrekció irányába.

Minél jobban megfelelünk ennek a folyamatnak, annál jobbak a feltételek a számunkra. A kisebb hozzáigazodásunk alapján, több szerencsétlenség zúdul ránk, és rosszul fogjuk magunkat érezni. Minden a választásunktól függ.

Lényegében a csapások, amiket elszenvedünk, a korrekciónkat szolgálják, azonban ezek által a nehézségek és a fájdalom útján fejlődünk, amely a célhoz, egy meghatározott idő alatt fog elvezetni. Ha azonban tanulmányozzuk a rendszert, és látjuk a lehetőséget az alkalmazására, akkor képesek vagyunk a rendszer mentén fejlődni, egyezésben azzal. Így a csapások helyett, képesek vagyunk fejlődni, egy kellemesebb, felgyorsított úton.

Egyik vagy másik módon, mindez rajtunk múlik, hogy mennyire integráljuk magunkat a mechanizmusba, amely fejleszt bennünket és a teljes emberiséget előre. Sőt, mi vagyunk az egyetlenek, akik meg tudjuk ezt tenni, beleértve a világ összes nemzetét. Minden más előtt, Izraelnek kell az új, integrált, globális emberiség, azaz az „altruista kommunizmus” modelljévé, válnia, ahogy azt Baal HaSulam definiálta.

Ahhoz, hogy fel legyünk készülve erre, végig kell gondolnunk a létezésünket. Csak egy kis csoporton keresztül képes a korrekció módszere megjelenni a világban.

Ezért nincs más választás: vagy beteljesítjük, amit meg kell tennünk, és akkor az egész világrendben lesz, vagy a jó ellenében, a kellemetlen utat választjuk, ahogy az ezt előzően történt a történelem során. Leülni és sírni, semmi értelme, meg kell vizsgálnunk és ki kell értékelnünk minden faktort, és ezt nagyon komolyan kell venni. Ez az, ami jellemzi az érzékeny és a bölcs embereket, akik nem kis gyerekek, akik csak sírnak, és amit a nemzet csinál nagyon régóta, az pontosan ez.

KN

A világ, ahogy ma áll, reménytelenül elsüllyed. Leromboljuk a természetet, a forrásait kimerítjük, és leromboljuk az emberi társadalom minden területét. Sőt, mi nem állunk meg itt. Lényegtelen hogyan, de állandóan erőltetjük a tovább haladást, ugyanabba az egoista irányba.  

Ha valakinek nincs szívben lévő pontja, nem húzza magára a Felső Fényt, akkor nincs lehetősége összehasonlítani magát a Fénnyel annak érdekében, hogy megtalálja, mi nem helyes benne. A személy úgy működik, akár egy gép, csak egyetlen elektromos kábel nélkül. A mechanikus nyuszi azonos módszerrel tartja fenn az ugrálást, teljesen magától értetődő a tény, hogy minden pillanatban, amikor felugrik, utána le is fog zuhanni. Ha nincs erő, amely megmutatja a számomra ezt a gonoszt, soha nem fogok ráébredni, „oké, ha nem történt meg ma, talán megtörténik holnap.”  

Ez a baj, a világreformerekkel, Baal HaSulam ír erről. Mi egy spirituális koncepcióról beszélünk, amely abból az elképzelésből származik, hogy a Fény, az élvezet, soha nem marad a mi egoisztikus vágyunkon belül. Folyamatosan törekszünk erre, erőfeszítéseket teszünk, de semmi nem segít. Ez azért nem történhet meg, mert ellentétesek vagyunk a Fénnyel, és ebből semmit nem érzünk.

Miután éppen hogy csak megérintette a vágyat, az élvezet azonnal eltűnt, és én elkezdek ezért mélyre ásni ismét, kizárólag a Fény és a vágy közötti kapcsolat pillanatáért. Kizárólag ennek a pillanatnak élek. Ha csak megpillantanánk ezt a folyamatot kívülről, ezt látnánk: egy hatalmas vágyat, és a kielégülés egy kicsiny cseppjét, majd megint a hatalmas vágyat, és újra egy kicsiny csepp kielégülést. Az összeütődésük érdekében, folyamatosan „ütögetem a gombot,” mint egy kísérleti állat szabad akarat nélkül. Ez, amiről a mi életünk szól, ami tanít bennünket az evolúció évezredei alatt.

Így a „világreformerek” egy nagyon mély, filozófiai fogalmat takar. Ez a helyes, egoisztikus, és egyetlen formája a fejlődésnek. Ez egy minőség, beültetve a természetünkbe, és semmiképpen nem rejthető el. Kizárólag ha a szívben lévő pont kezd felemelkedni a személyben, kezd el helyes irányban fejlődni, az új vágya által vezérelve, így lesz képes megszerezni, az erőt, amely ellentétes a mechanikus vágyakkal és élvezettel – ez a Fény ereje. Ez a Fény adja az érzést, hogy ő maga a hiányzó harmadik elem, az új szándék, számítás, a szűrő.

Ennek a keresésnek a pontja az, amely a világ korrekciója ellen irányul az emberen belül. Kiderül, hogy van valaki a személy felett, és ez a valaki teremtette az első pillanatban a hibát, pedig ő az, aki korrigálja ezt.

Ezen a folyamaton kell átmennünk. Már látjuk a hatását, az emberi fejlődésben. Ahogy Baal HaSulam leírja, hogy mindenki elvárja a többiektől, hogy belássák magukról, hogy tévednek, és hogy elismerjék, hogy neki volt igaza. De ez soha nem történik meg, és mindenki fenntartja a saját véleményét. Az emberiség ezen az úton van: a vitatkozó felek, harcolni fognak a végsőkig. Ebből nincs kivezető út, ez háborúkba és önrombolásba fog torkolni.  

Ha nem állítjuk meg ezt a folyamatot a kabbala terjesztésével, a harc soha nem fejeződik be. Az egyetlen kérdés az, hogy meghallanak bennünket, mielőtt a tömeges összeomlás elkezdődik, vagy csak az után, amikor már csak egy kis része marad meg az emberiségnek?  

A korrekció a kabbala módszerének megfelelően fog megtörténni, de eljöhet katasztrófákkal, milliók pusztulásával, és szélsőséges feltételekkel a túlélők számára, akik meghallják a módszert és elkezdik megvalósítani, egy hatalmas fájdalom által sürgetése alatt? Vagy képesek vagyunk a módszer elmagyarázását irányítani, mielőtt ezek a szélsőséges dolgok megtörténnek?  

KN