Dr. Michael Laitman

Szerző arhívuma: mariotest

Amikor a felső erő lekoptatja az embert

A teremtés programja két ellentétes erő befolyása alatt lett végrehajtva. Egyrészt eddig mi az egoisztikus fejlődés által haladtunk előre. Másrészt egy bizonyos pillanatban egy kiegészítő erő bomlik ki bennünk, a szívben lévő pont, a vágy a Teremtővel való azonosságra. Ez a vágy, bár tudattalan és zavarodott a jelenre vonatkozólag (Miért? Minek? Hogyan?), azonban mégis elkezd bennünket előrefelé nyomni.

Idővel, ez minden emberben megjelenik. Annak alapján, ami ma történik a világban, a folyamat nagyon gyorsan fog lezajlani. Végül is ennyi időnk maradt: 229 év maradt a hatezer év végéig. Ez nem egy hosszú idő, a történelem perspektívájából.

A kabbala bölcsessége megállapítja, még ezekre az évszázadokra sincs szükség. Amikor a szívben lévő pont elkezd felemelkedni az emberben, még ha csak egy bizonyos részében is, szó szerint néhány év is elég mindennek a korrekciójára és beteljesíteni mindent, elérni az integrált korrekció végső állapotát.  

Ebben az esetben az egész világunk felemelkedik a következő fokozatra a belső beteljesedés szempontjából. Semminek nem kell ehhez történnie; fel kell egyszerűen emelkednünk a magasabb érzékelésünkhöz, és amit ahhoz, ami feltárul ez által a számunkra. Az életünkben felemelkedünk a magasabb dimenziókhoz, ahol valóban érezhetjük a végtelent és a teljességet.

Manapság az emberek szívében lévő pontok progresszív módon kelnek életre. Az ember közelebbi viszonyban lesz ezzel az új megnyilvánulással, érzésekkel és törekvésekkel és érzésekkel mintha elfogadna, vagy visszautasítana valamit. A kezdőkben ezt jóként vagy rosszként jelenik meg: jól érzem magam, vagy rosszul.

Valaki depresszióba zuhan, miután valami jobbra fordul az életben, valami cél bukkan fel, és valami fény közeledik szemből, Aztán minden összetörik ismét, majd ismét feltűnik a Fény, és így tovább.  

Baal HaSulam leírja ezt a “Nincs senki Rajta kívül” című cikkében: a visszautasítás jutalma, hogy az ember megszerez egy igényt és egy teljes vágyat a Teremtő segítségére, mivel belátja, hogy különben elveszett.”  

Más szavakkal, a Teremtő lekoptat bennünket. Lépésről lépésre nagyon hosszú idő alatt, olyan hosszú alatt, amennyi éppen szükséges, „terrorizál „bennünket: kicsit jobb, majd kicsit rosszabb, és így tovább. Gyakran azt gondoljuk most jobb lesz, máskor meg azt, hogy rosszabb. Majd amikor elkezdjük megszokni az egyiket, vagy a másikat, felismerjük, hogy ezek átváltanak. Azonban van ennek valahol vége, vagy ez egy soha véget nem érő folyamat? Frekvenciaváltás, vagy mi?

Ez az a pont, ahol a szabad akarat belép, a szabadság, amely előre mozdít. Én nem tudom erőltetni a saját előre haladásomat. Körbe-körbe járok, egyik lábamról a másikra toporgok, állapotról állapotra, jobbról rosszabbra, rosszabbról, jobbra, és így tovább. Csak az által leszek képes előremozdulni, ha növelem a vágyaimat és benyomásaimat a környezetemnek köszönhetően. Az én pontom, mindig csak egy pont marad, soha nem leszek képes túlterjedni magamon. Ez nem terjed túl és egy edénybe fordul, ami Tíz Sefirotot tartalmaz, amelyben érezhetem a spirituális világot.

Ez egy pont marad mindaddig, amíg el nem kezdek kapcsolódni a többiekkel, akik körülöttem vannak. Ezt kell fenntartanom. Ezért amikor a szívben lévő pont elkezd valakiben formálódni, egy idő után, az embernek szüksége lesz egy csoportra. De még a csoportban sem érti az ember azt, hogy mi történik vele, és hogy mit kell tennie. Amit végül is tennie kell azonban az nem más, mint építenie a kapcsolatot a többiekkel.

KN

09 feb 2011

Hol kezdődik az ember?

Minden ember megtapasztalja az individuális vágyait, amit megpróbál kielégíteni. Vannak, akik ellenállnak és szembefordulnak ezekkel, de ezeket is a Teremtő irányítja. Úgy mozgat bennünket, mint a sakkfigurákat.  

Nincs semmilyen szabad akaratunk, tehát nincs egyetlen pont sem felcímkézve valakiben,  hogy az , a másik meg rossz. Nem szabad elvárnunk semmilyen következményt, vagy visszajelzést a cselekedetekkel kapcsolatban: sem menny sem pokol, sem más ilyen összefüggésben tekintve. A Zohár Könyvében írva van: „Mindannyian állatok vagyunk.”

Valóban, hol van a szabad akarat? Még ha valakinek csak egy illúziója is van erről, mert nem teljesen pontosan tudja, hogy mit is akar. A Teremtő szándékosan injektálja valakibe ezeket az utasításokat, és az olyan kontroljelzéseket, hogy azok a szabad cselekedetek érzetét keltsék, és semmi mást. Ezért annak a felismerése, hogy „senki nincs Rajta kívül” mindenekelőtt annak a megértése, hogy csak fogaskerekek vagyunk, egy hatalmas mechanizmusban.

Akkor hol kezdődik az ember? Az ember a szabad akarattal kezdődik. Ennek az elérése érdekében fejlődnie kell. Ezért az évezredek keresztül először az egoizmusát fejleszti, a Teremtő felülről való ellenőrzése mellett majd megérzi, hogy milyen módon emelkedik fel benne a szívben lévő pontja. Más szavakkal egy másik vágy jelenik meg az életében: egy a többi vágyát kiegészítő, azokkal ellentétes. Ez eltöri a személyt darabokra, kigúnyolja, és megforgatja.

Természetesen ez a vágy is a Teremtőtől érkezik. Nincs más hely, ahonnan származhatna, mivel ez nem tud csak úgy a levegőből előkerülni. Végül is az ember egy teremtmény. Ezért még a szívben lévő pont kialakítása sem tesz bennünket önállóvá és függetlenné a Teremtőtől.

Mi más tud szabad lenne ettől?  Ha egyetlen erő van csak, amely mindent kormányoz felülről, akkor a szabadságom kizárólag abban a képességemben rejlik, hogy ezt mennyire tudom semlegesíteni.  

Hogy tudom ezt megvalósítani? Ezen felül, ha semlegesítem, mi fog maradni a számomra? Milyen erőket fogok birtokolni, és milyen tudatosságát? Hogyan fogok választani? Mi fog irányítani engem? Ez teljesen ködös nekem. Ha két erő lenne, akkor ezek között választhatnék. De ha csak egy erő van, akkor hol a szabad akarat? Miért létezik minden akkor és minek? Kontrollálni ezeket a rovarokat?

Nem, ennek oka van. A teremtett emberi lénynek, uralkodnia kell mindkét ellentétes erőn, és manőverezni köztük, tanulni a Teremtő példái és minőségeinek imitációja, illetve a Ő saját lényébe való „bemásolása” által. Egy bizonyos ütemezéssel, lépésről lépésre, minőségről minőségre fokozatosan és egyre növekvő mértékben vezeti át az információkat a Teremtőtől önmagába, melynek eredményeképpen teljesen azonossá válik vele.

Ebben az esetben a Teremtővel való egyenlőség és azonosság fokozatán az ember elkezdi önállóan irányítani magát, hasonló módon, ahogy a Teremtő tenné, vagy még jobban. Az ember felfedezi a szándékosan teremtett vágyat magában: hogy maga a Teremtő akarta, hogy ellentétes legyen vele. Azonban e helyett az ember megtanulja a programot, az irányítástechnikát a Teremtőtől, az egoizmusa ellenében és elkezdi magát kormányozni a megfelelő módon.

Kiderül, hogy a Teremtő teremtette az embert gonosznak. Írva van: „Én teremtettem a gonosz hajlamot. Ezzel egyidőben azonban adtam neked egy módszert a gonosznak a jóba való transzformációjára. Akkor te hasonló leszel hozzám, és szabad; önállóan fogsz tudni dolgozni önmagadon.

Az ember két istrángot tart a kezében: a gonosz, egoisztikus természetét és a jó, altruista természetét. „Utánozz, másolj le Engem, és alkalmazd magadon” Akkor Ádám lesz a neved, a “Domeh,” szóból, ami hasonlót jelent, vagyis hasonlóságot a Teremtőhöz.

Így van egy lehetőségünk „” szereznünk a felső irányításból, hogy megszűnjünk báboknak lenni, és ne mondjuk többé, „nincs rajta kívül senki.” Mert még egy erő van Rajta kívül, annak az embernek az ereje, aki lemásolta a Teremtőt, és mindent átvesz Tőle. Itt a szabad akarat hazugság, mert két ellentétes minőségével dolgozunk a teremtésnek: az egoizmussal, és az adakozással.

KN

09 feb 2011

Egyetlen hálózatba kötve

Előzőleg arra használtuk a teljes történelmünk során összegyűjtött tapasztalatunkat, hogy tanítsuk a gyermekeinket, és önmagunk is tanuljunk belőle. Azonban ma, minden ilyen tapasztalatunk hiábavaló. Napról napra, hónapról hónapra, több bizonyítékát látjuk ennek, és egy teljesen idegen világban találjuk magunkat.  

Nem fogjuk megérteni mi is történt hirtelen ezzel a világgal, egyik napról és pillanatról a másikra. Végül is az új világ, egy összefüggő, analóg rendszerként bontakozik ki a számunkra, a felosztott, kétpólusú világ helyett. Többé nem elszigetelt részecskék halmaza, ahol mindegyiknek megvan egy bizonyos szabad cselekvése.

Az analóg rendszer minősége a teljes összekapcsoltság és kölcsönös függés, a kiindulási ponttól a végpontig, annak minden állapotában. Ez hasonló egy élő organizmushoz, ahol semmi nem változtatható meg, a többi rész működési zavara, vagy változása nélkül. Ha mi egy valóban ennyire alárendelt és kifinomult állapotban létezünk. és nem érezzük, milyen rendszerben is kell végezetül kapcsolódnunk, akkor kudarcot fogunk vallani. Ezért kell mindenkinek tanulnia a kabbala bölcsességét.  

Előzőleg azt tanítottuk a gyermekeinknek, hogyan kell élni ebben az egoista világban. De ez nem segíti őket ma. Azt oda kell adni a gyermekeinknek, de a felnőtteknek is, mindenkinek, aki folytatni akarja a létezését ezen a földön, azt a tudást a világról, amely a mi fejünkre zuhant, vagyis a kabbala tudományát.

A múltban, a felső irányítás rendszere leereszkedett ránk, hogy odaadhassa nekünk a szabadság egy bizonyos fokát. Ma azonban az erők rendszere, amelyek leereszkednek mindenkire a saját helyén, nem engedi a szabad létezést. Ha egyvalaki ugyanis elmozdul, az érinti az egész rendszert.

Mindenki, aki kitér, megzavarja a teljes rendszer működését, és ezért annyira megjósolhatatlanok az események ma. Pontosan ez az, ami fel kell hogy táruljon a számunkra egyre jobban, a legborzasztóbb formájában.

Néhány nappal ezelőtt volt egy találkozom, az UNESCO főtitkárával, aki nagyon gyorsan megértette ezt, és azt kérdezte: “tehát az ön véleménye szerint, az oktatásnak is globálisnak kellene lennie, nem?” azaz, hogy az egész rendszert érintenie kell a megoldásnak. A megoldás ebben rejlik: Oktatnunk kell a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt, hogy milyen módon kell egy új világban élni, amelyben hirtelen találtuk magunkat.

Az emberek vagy nem értik, vagy nem érzik még; el kell fogadniuk a nehézségekkel együtt ezt. Bár a következmények teljesen világosak mindenki számára, az emberek nem látják, amit nem akarnak. A végén a fájdalom meg fogja őket győzni, hogy nyissák ki a szemüket. Azonban nekünk el kell terjeszteni ez a bölcsességet, mielőtt a csapások megérkeznek, hogy a minimumra csökkentsük a szenvedést.

KN

08 feb 2011

Leereszkedés egy rendszer szerint, visszaemelkedés a személyes választás alapján

Rabash,a Shlavei HaSulam (Lépések a létrán), című cikkében “Az áldás nem a munka megszámítása alapján van.”: Például, valaki elviszi a kabátját a tisztítóba, hogy a foltokat eltávolítsák róla. Azt mondja a mosoda tulajdonosának: “Megszámoltam, mennyi foltot kell eltávolítania, és most már ez alapján tudom, mennyit fogok fizetni ezért..”

Mi egy perfekt állapotban vagyunk, és azt csak fel kell tárnunk. Minden állapot, amin keresztül megyünk, egy állomása a létező állapot megismerésének. Ez lépésről lépésre válik nyilvánvalóvá a számunkra.

Minden a fogadótól függ: olyan mértékben történik ez meg, amennyire az ember felkészült és sürgeti ezt. Hogy a környezet mennyire akarja segíteni, és támogatni őt, szintén kizárólag tőle függ. A Teremtő elvezeti az embert a helyes környezethez, és azt mondja: „Ez a tiéd, fogd!” Most már kizárólag a személyen múlik, mennyire fogadja el, amit ajánlanak neki, és milyen módon.  

Ezért, “a korrekció, a tisztítás megszámolása” is teljesen a mi kezünkben van. Mindent a hozzáállás határoz meg: be kell teljesítenünk az összes állomását amelyet az utunk elénk rak, mindent, az annak megfelelő módon.

Felülről a Végtelen Világból érkezik a bőség az edényekbe, és a Fény a világok, Partzufok, és a Sefirotok leereszkedése által. Törések és egyéb folyamatok tűnnek fel, mint az előkészítése. Mihelyt ez az előkészítés befejeződik, fel kell emelkednünk ugyanezen az úton, csak most alulról felfelé, átmenni ugyanezeken az állapotokon, megélni ugyanazokat a Reshimokat (információs géneket), de még is előre mozdítva azokat a mi vágyainkkal. Ez az egyetlen különbség.

A teremtő eltörte az összefüggő képet darabokra, és most ezen darabok mentén kell nekünk vágyakat, törekvéseket, célokat keresnünk, új fontosságot alkotnunk, és értékeket megalapoznunk. Ez olyan, mintha egy építő készletet szerelnénk össze, részeket, melyeknek különböző formájuk, minőségük van, különböző színűek, és különböző módon kapcsolódhatnak össze.

Mindezt megelőzi a vágyunk, amely arra irányul, hogy mindezt kizárólag egy csoport segítségével tudjuk elrendezni. Eközben nem igazán érezzük a függőségünket mindettől, alapvetően nem érezzük, hogyan haladunk előre, nem tudjuk mérni a sebességét, kiszámítani a spirituális fokozatát, vagy az előrehaladás mértékét. Ezért nem vagyunk siettetve, hogy megtaláljuk a fejlődésünk felgyorsításának a módját.  

Minden állapotban passzívak vagyunk: “Ha én már ide elértem, várhatok egy kicsit a tovább haladással.” Aztán ez a tovább haladás még is különböző cselekedeteknek lesz köszönhető, még ha ezek nem is igazán célirányosak a fejlődés irányában. De a folyamat lassú és sok kiegészítő mozgást igényel.

Amikor elérjük a helyes elemzést, megértjük, hogy minden állapot lényeges,  és egyetlen állapot sem kerülhető el. Minden a leghelyesebb módot szolgálja; az igazság tisztázását, azonban a szüksége vágy, energia és impulzus hozzáadása tőlünk függ.

KN

08 feb 2011

A háború utja a jó együttműködés ellenében

Különböző cselekedeteket kell végrehajtanunk annak érdekében, hogy a létezés egy magasabb fokozatára emelkedhessünk. Mindenekelőtt el kell kezdenünk érezni, hogy mennyire függünk egymástól. Akkor valóban megérezzük, hogy a mi világunk mennyire olyanná vált, int amilyen ténylegesen lett. Emellett, meg kell tanulnunk a létezés törvényét, ebben az egységes, integrált rendszerben.  Ez az, ahogy megvalósítjuk a kabbala tudományát és a tanácsait.

Egyfelől fenntartjuk a virtuális kapcsolatot egymás között, néha még fizikailag is találkozunk. Másfelől megtanuljuk a létezésnek ezt az új fokozatát, amely most tárul fel a számunkra – a globális és integrált világot, amely egyre jobban és jobban megmutatkozik egyik napról, a másikra, mint a kiteljesedő és megfelelő kapcsolat emberek között, az egész emberi társadalomban.

Az által, hogy mindez egy helyes módon kapcsolódik össze, világossá válik, hogy képesek leszünk felépíteni a családokat, közösségeket, országokat, és az egész világot, egy sokkal megfelelőbb, korrigált formában. Ez a kölcsönös függőség közöttünk, segít ebben nekünk! Ez a mi előnyünkre szolgál, mert megtalálhatjuk, milyen módon használjuk minden részletében, valamennyiünk hasznára azt ki.

Ezért maradt a kabbala elrejtve egészen a mi időnkig –  mert nem volt rá szükség. Most azonban teljes mértékben szükségessé vált mindenki számára, és nekünk terjesztenünk kell az egész világban, olyan sebességgel, ahogy lehetséges, annak érdekében, hogy az emberek elkezdjék megérteni, hogy valóban egy új valóságban élnek! A rendelkezésünkre álló, hiányzó hasonlóságok miatt, ez az új világ okozza, az összes problémánkat! Ezért kell megtanulnunk, milyen módon fejlesszük az állapotunkat olyan gyorsan, ahogyan az csak lehetséges.

A nagyon közeli jövőben meg fogjuk látni, hogy az általános válság beborítja az egész világot. Képtelen leszünk akár egyetlen olyan megállapodást vagy üzletet kötni egymás között, amely nem veszi figyelembe ezt a kialakult globális törvényt. A baj az, hogy mi még soha nem teremtettünk ilyenfajta integrált rendszert: sem a technológiában, sem az orvoslásban, sem a szociális kapcsolatokban, és mindez azért van így, mert természetünknél fogva individualisták, elkülönülő egyének vagyunk. Ezért kell megváltoztatnunk minden kapcsolatot, amely létezik közöttünk.

Reménykedjünk, hogy meg fogjuk tanulni milyen módon tegyük ezt meg a lehető leggyorsabban,  és képesek leszünk megvalósítani, mielőtt a természet fejleszti pont ugyanezt ki, hogy megmutassa a számunkra, hogy mennyire nélkülözzük a megfelelő összhangot mindehhez. Meg kell ezt előznünk, sokkal inkább, mint hogy kivárjuk azt, hogy olyan formában jelenjen meg, ami csak bajokat, szenvedést, forradalmakat és háborúkat jelent, és ami valójában a mi egyensúlytalanságunk eredménye.

Mindezt a családunkban, az emberi kapcsolatainkban, a környezetünkkel szembeni viselkedési szintünkben tapasztalható egyensúlytalanság okozza. A kabbala tudományának a célja, hogy sikerüljön mindezt megelőzni.

Nagyon sok dolog következik ebből, egy újfajta érzékelése a valóságnak, egy új világ, amely csak akkor tárul fel a számunkra, ha nem a személyes, egoisztikus látásmóddal tekintünk mindenre, hanem az összetartozásunk prizmáján keresztül. Reménykedjünk, hogy képesek leszünk kiterjeszteni azon emberek körét, akik érdekeltek ebben, és akik tanulni fogják ezt a tudományát az új világnak, az új dimenzióknak. Egyszerűbb lesz a számunkra feltárni mindezt, ha együtt csináljuk, és gyorsabban is fogjuk elérni, és ezzel jót teszünk az egséz emberiség számára.

Mi napi leckéket adunk egy nyitott „egyetemen” belül mindenki számára. Ezek a tanulási lehetőségek ingyenesek és elérhetők mindenki számára, minden fontosabb nyelvre lefordításra kerülnek. Reméljük, hogy a Francia Csoport csatlakozik ezekhez a lehetőségekhez még szorosabban, és másrészről részt vesz a kabbala tudományának a terjesztésében. Ez által képesek leszünk megoldani sok jelenleg létező problémát minden országban, és a nemzetek között.

A természet oldaláról vagy a problémák, vagy a helyes együttműködés útján haladhatunk. Rajtunk áll.

KN

08 feb 2011

A jövő hívogató Fényei

Kérdés:

Az életünkön át gyakran szenvedünk. Hogyan dolgozzuk ezt fel? Miért érzünk szenvedést? Mit kell ezzel kezdenünk?

Válasz:

Lehetetlen előrehaladni szenvedés nélkül. Ameddig el nem érjük a végső célt, az előrehaladásunkban fenn kell tartanunk a szenvedés erejét.

Szenvedés az, amikor valamiben hiányt szenvedek. A pillanatnyi szenvedés szükségtelen; élvezet forrásává változtathatom a szenvedést. Ha tudom, hogy egy különleges étel vár rám, és egyre közelebb kerülök hozzá, vagy mintha találkoznom kellene valakivel, egy barátommal, és tudom, hogy valami jó fog történni, akkor ez a várakozás semmilyen módon nem szenvedés.

Ezért, az egész problémánk nem abban rejlik, hogy nem érzékeljük eléggé a pillanatot, hanem hogy hiányt szenvedünk az adott pillanatban a kielégülés kitöltéséből, vagyis egy válaszból, ami a jövőből származik. Ha ez megvan a megfelelő mértékben, az éhség érzése egy jó étel elfogyasztása előtt. Érezhetem, hogy a kielégülés meg fog érkezni. Feltételezem, hogy lesz egy találkám a szerelmemmel ma este, és várakozó izgalom tölt el, emiatt.. Lehetséges nyomorultnak lenni ezt megértve?

Más szavakkal, a probléma nem az én állapotom, hanem sokkal inkább az a kielégülés, amely vagy hívogat engem a jövőből, vagy nem. A probléma az, hogy az emberek nem látják a megfelelő, jó jövőt önmaguk előtt, ezért szenvedést élnek át. Ha érezzük, hogy minden problémánk, ami ma van, sikerrel fog megoldódni holnap, a nehézségeket nem fogjuk szenvedésnek érezni. Sokkal inkább olyan lesz, mint egy nyitány, egy szüksége felkészülés, amely megelőzi az élvezetet.

Ezért az egész problémánk az, a jelenlegi állapotunk jövőbeni feltárásában, megértésében rejlik, ahol minden rendben lesz. Azonban ennek, mint az élvezet elérkezésének ideje kell hogy ránk ragyogjon.

Ez lesz a válasz minden megpróbáltatásunkra. Megfogjuk érteni, hogy ezeken a kényelmetlen állapotokon át – emelkedések, zuhanások – mindenfajta zavarodott érzések, és gondolatok – szükségesek a spirituális korrekciónkhoz.

Ha azonban támogatást kapunk a környezettől, és tudjuk, hogy egy beteljesedett jövő van előttünk, akkor egyetlen pillanatnyi állapotunk nem fog szenvedésnek tűnni. Szükséges jelenségeknek fogjuk őket érzékelni,  egy egészséges éhségnek, egy nagyon várt ízletességű étel előtt.

kn

07 feb 2011

Kabbalát kell tanulmányozni és az mindent elmagyaráz az embernek

A kabbala a tudás rendszere és a felső erő feltárásának a módszere, annak minden megnyilvánulásában, minden generációban egészen a világ létezésének a végéig. Ez nem csak elmagyarázza nekünk a Teremtés célját, hanem azt is mi történik: és ez felemel bennünket!

Nincs egyetlen másik tudomány amely bármely módon megváltoztat bennünket, a többi csak elmagyarázza, hogyan szerezhetünk előnyöket a segítségükkel, valamilyen módon javítva a környezetünket egy kicsit; ezzel szemben a kabbala egy olyan módszer, amely felemeli az embert a mi világunkból, a felső világokba.

A kabbala tanulmányozása által az ember elkezd emelkedni, megváltoztatja a belső alakját és megváltoztatja a lényegét. Az ember elkezdi kinyitni a szemeit önmagára és az egész világra, és valóban elkezd emelkedni a következő szintjére. Ez nem egy hétköznapi tudomány, ahol a személy kívülállóként le van választódva arról, ez egy módszere az ön transzformációnak. Ez talán a legalapvetőbb része ennek.

Reméljük, hogy végül a terjesztésen keresztül elérjük azt az állapotot, ahol az emberek megértik, milyen módszer is ez, és hogy az összes egyéb fajta tudomány, egyszer újra egyesülni fog. Mennyire tömör és érthető Paracelsus leírása a “Paragranum” ( Das Buch Paragranum)című tanulmányában “Tanulmányozzuk a Kabbalát (artem cabbalisticam), és az mindent el fog magyarázni az embernek!”

Ma minden tudomány csak a saját, keskeny hatálya alá tartozó sávban létezik, és mindegyikben több ezer még specializáltabb sáv van, amiben tudósok ezrei tevékenykednek, akik még csak nem is nagyon beszélnek egymással. A kabbala azonban ezeket egyesíteni szándékozik, egy közös alapként szolgálva ezek számára, és azért, hogy mindent felemeljen az egyetlen okhoz, és az egyetlen, közös tudáshoz. Ez az,ami annyira különlegessé teszi.

Végül, a személy megérti, hogy a világ ahol ő él, valóban egyesült, egész, globális, és integrált, és amely felé valamennyiünknek törekednünk kell ma.

kn

07 feb 2011

62 queries in 0,147 seconds.