Szerző arhívuma: mariotest

A probléma meghatározása: A világ megállíthatatlan zuhanása a válságba, és a természeti erőforrások fenyegető hiánya (olaj, víz, stb.) szükségszerűen változtatják át a globális gazdaságot, az ésszerű felhasználás gazdaságába.  

Néhány ember, köztük üzletemberek, közgazdászok, és mások, egyetértenek ezzel a következtetéssel. Azonban senki nem tudja elképzelni az emberi létezést verseny nélkül, azaz, a „mindenkinek a szükséglete szerint” elv alapján. Még ennél is nehezebb, egy békés, ellenőrzött váltást elképzelni, a behatárolt termelésre, és fogyasztásra.

A jövő úgy tűnik most, hogy az ésszerűbb fogyasztás társadalmát, a világháború túlélői fogják megalkotni. Van békés átmenet is az ésszerű fogyasztásra való áttérésben?

A megoldás a békés átmenetre, egy ésszerű fogyasztásra való átállásban: Egy kritikus tömegű csoportot kell, intelligens emberekből megalkotni, akik megértik, hogy a jelenlegi rendszer tovább nem működtethető. A válság oka (és szerepe), hogy radikálisan megnövelje azoknak az embereknek a számát, akik készek a valódi probléma bölcs és érzékeny értékelésére.

A legfontosabb feladat ebben az időszakban maximalizálni azoknak a számát, akik tudatosak a probléma felismerésében, a jelenlegi mechanizmus elmagyarázásában, amely működik a világban, és hogy a hozzáállásuk a világhoz objektív, és konstruktív, és helyes értékrendszeren alapul. Ez a periódus akkor zárul le, ha azoknak az embereknek a száma, akik  helyesen fogják fel az emberiség problémáját, elegendően nagy lesz ahhoz, jelentős befolysát gyakoroljon a társdalomra. 

Az ésszerű fogyasztás társadalmának modellje, biztosítja a normális fejlődést. Ez a modell tartalmaz gazdasági és spirituális részeket. A spirituális fejlődés és beteljesedés kell, hogy kompenzálja a gazdasági növekedésre irányuló emberi szükségleteken túl, mindazon tekintetben, amire szükség van.

A modell implementációja, megvalósítása:

1. Az oktatási hálózat megteremtése és fejlesztése. Az élet oktatása, a kifejlesztett, ésszerű fogyasztásra épülő társadalmi modellnek megfelelően.  .
2. Aktuális megvalósítás

Sürgős feladat:
Ma, a négy fázis közül, az elsőnek a közepén vagyunk:

• Egy hálózati rendszer kifejlesztése, amely elmagyarázná a felnőtt lakosságnak, az emberiség kritikus állapotát, és az egyetlen fenntartható modelljét a jövő társadalmának. Definiálni kell, a gyermekek integrált oktatási rendszerének alapelveit, amely megadja a számukra, a szükséges túlélési ismereteket, az új, integrált kapcsolatokra épülő természeti feltételeken belül.
• A gazdasági modell fejlesztése.
• A spirituális, lelki modell fejlesztése.  
• Az első pontban meghatározott hálózati rendszeren keresztül, a gazdasági és spirituális modell promótálása.

KN

Kérdés

Miért volt szükségszerű elszakadni a Teremtőtől a legtávolabbi pontig, a korrekció és a Vele való összeolvadás érdekében?

Válasz

Nem elegendő leereszkedni az összes világon keresztül ehhez a világhoz. Még mélyebbre kell ereszkednünk. Csak amikor belépünk a csoportba, kezdjük elérni és megérteni, hogy mi az, hogy „eltört ember.” Majd lejjebb és lejjebb süllyedünk, sokkal mélyebbre annál, ahol voltunk, amikor elkezdtünk tanulni.

Mindezek után nem vagyunk tisztában a gonosz hajlamunkkal, és nem érzünk kényelmetlenséget emiatt. Ezen a ponton, még mindig azt gondoljuk, hogy a vágy, amink megvolt, az jó volt, és minél fejlettebb az egónk, annál több energiát ad a fejlődésre.

Majd megjelenik bennünk a másokkal való egyesülés vágya, és feltárul a csoport belső lényege. Ezt tesszük, miközben folyamatosan azon gondolkozunk, hogyan találhatnánk meg a belső kapcsolatot magunk között, amely ugyan létezik, de le van rejtve előlünk. Ezt csak akkor lehetséges feltárni, amikor felfedezzük, hogy állandóan elfelejtkezünk erről, elutasítjuk és gyűlöljük ennek az egységnek a gondolatát is. Ezáltal az ember fokozatosan elérkezik a természete megismeréséhez.

Ez még mindig zuhanás, mivel nem tárult még fel a teljes gonoszság, minden emelkedés és sűlyedés kizárólag az által van meghatározva, hogy a teremtmény hogyan érez azzal kapcsolatban. A személy még mindig nem látja önmagát távolabb a Teremtőtől. Az összes tapasztalata és megértése azon a távolságon alapul, amennyire éppen van a Teremtőtől, és ebben az értelemben, mintha állandóan távolodna Tőle.

Ezért érez még nagyobb ürességet, keserűséget és zavarodottságot. Nem érti, hogy lehetséges az, hogy tanul, tevékenykedik, annyi mindent tesz, csak azért, hogy rosszul érezze magát, ahogy világ egyre sötétebbé válik a számára. Mégis végül megérti, hogy az a módja annak, ahogy a teremtett lény valóban megvilágosodik, és hogy ezen át kell mennie.  

Végül egyetért ezzel, és ezt nevezzük „a feltétel nélküli elfogadásnak.” Mindenre felkészül, ami jöhet az életébe, és azt gondolja, bármi is következik, az úgy helyes, még ha az elképzelhető legmélyebbre zuhanva is érzi magát. a legfontosabb, hogy nem szabad feladni!

Ebben az esetben még nagyobb fellángolást kap az egója, de ezzel párhuzamosan kap mindig egy lehetőséget ennek a korrekciójára. Az előre haladás két ellentétes erőn múlik, mivel amikor elkezd korrigálni, azonossá válni a Teremtővel, és közelebb kerülni hozzá, minden új lépéssel meg kell értenie, a saját ellentétes természetét is a Teremtővel szemben, a „baloldalon.” Akkor ennek megfelelően meghívhatja a Fényt „a jobb oldalon,” és korrigálhatja magát mindezzel „a középső vonalon.”

Ennek a jelentése, hogy a teljes felemelkedése alatt, a Végtelen Világ Malchutjához annak utolsó pillanatáig, az összetapadás tekintetében, azaz“Rav Paalim UMekabtziel (Aki megáldja és megszépítő őt)” az ember folyamatosan nagyobb gonoszságot tár fel. Ez elkerülhetetlen.  

Különben nem fogjuk magunkban megtalálni a Fényre való igényt. Szükségünk van egy helyre, ahol összerakhatjuk a Teremtőt önmagunkon belül. Ennek a helynek ellentételes tulajdonságúnak kellene lennie, mint a Teremtőtől öröklődő tulajdonságok, és csak tőlem fog függeni, mit kell ezen belül tenni.

Ezért találunk rá erre az ürességre, minden helyre, amelyet magában foglal, és azok összes elemeire, amelyek elválasztott, ellentétes és egymástól távol álló részek, egy építő készlet törött részeihez hasonlóan. Mi azonban elkezdjük összeszerelni, keresve az összeillő darabokat, és egymáshoz illesztve a helyes sorrendbe őket, az ok okozati sorrendnek megfelelően, tehát úgy illesztjük össze a részleteket, ahogy azok a törés előtt egybe voltak.

Ezáltal hogy a Teremtő milyen módon érez engem, mennyire jó, és mennyire csak jót cselekszik, amely megteremtette a „létezést a hiányból,” hogy szükségem legyen saját korrekciómra. Ez a felébredés,a melyet én teremtek a hiányból, segít nekem megérteni a „létezést a létezésből” (Yesh Mi Yesh) amely megteremtett engem..

A teljes folyamatot, amin ez a pont át megy Ő teremtett kizárólag ezért, hogy én elérhessem a Végtelen Fényt. Mindezen állomások előzetesen be voltak állítva, a Teremtés tervéve elvoltak ültetve, megelőzve ennek a „hiányból született pontnak” a teremtését, ahogy mondva van: „egy cselekedet vége tartalmazza, a saját kezdeti gondolatát.” Így érkezik el a beteljesedés erejéhez, amely megteremtette, és a megértéséhez annak, mi a lényege a teljes teremtési folyamatnak.

KN

Kérdés Moszkvából

Mit jelent az egységre irányuló vágy?  És milyen ez egység érzése?

Válasz

Úgy tűnik ezek a kérdések a Moszkvai csoportból érkeznek, a közelgő Moszkvai kongresszus előjeleként.  Mit jelent egyesülni, és miért? Miért rendezzük meg ezt a találkozót? A kérdések helyesek.

Miért kell egyesülnünk? Őszintén szólva, ezt lehetetlen elmagyarázni. Ha valakinek van Reshimója (információs génje) amely megmaradt benne abból az egységből, amikor még a közös vágyban létezett, ahol egyszer már feltárult benne a Teremtő, majd később pedig elvesztette ezt az érzékelést és ez a Reshimo most felébredt újra, amitől ő vágyik visszatérni ebbe az állapotba. „Akarom”, ezt érzi.

Például néhány ember szereti a békát. Rendben, mit tehetünk… Nekem nincs meg ez a vágyam, de a számukra ez egy mennyei íz. Ez pontosan a módja annak, ahogy a spiritualitásra irányuló vágy megjelenik. Felébred, és ennyi. Mit tehetünk? Valaki elkezd vágyni a békára, valaki más a spiritualitásra. Ez a vágy belül ébred fel és nem tőlünk függ.

Miért érezhet valaki vágyat a békaevésre? Mivel egyszer megkóstolta, és egy élvezetes ízt érzett, megszokta, bele nevelődött, és most már ő vágyik erre.  

Másvalaki a spiritualitásban ért el valamilyen pontig, és egy Reshimo maradt benne erről a spirituális állapotról. Ezért lehetetlen elmagyarázni azt, hogy milyen az egység érzése olyan embereknek, akiknek nincs spirituális emlék génjük, Reshimojuk ebből a spirituális állapotból. Azonban lehetséges megmutatni nekik az egymással való egységre lépés előnyeit, mert ezen az úton kikerülhetünk az általános válságból, és ezért a számukra is értékes lehet azokhoz csatlakozni, akik helyes módon akarnak tovább lépni, a világ jelenlegi állapotából.

Ez az, amit el kell mondanunk az embereknek. Nem értik, mit jelent a spiritualitás, vagy a Teremtő, az összetapadás,  egység, a teljesség érzése, a végtelen, a természettel való harmónia, a felső szférák… Ezek értelmetlenek a számukra, tehát azt mondják a személynek, „hagyj minket békén!” Csak olyasmit kínálj, ami ebben az életben használható, békét, biztonságot, egészséget. Semmi másra nincs szükségem. Mindenki a saját vágyai alapján is nyilatkozik erről.

Amikor egy ilyen emberrel beszélünk, meg kell mutatni neki, hogy nem fogja tudni beteljesítenie a vágyait, ha csak nem mindenkivel együtt halad az egység irányába, mivel ez az, amit a globális, integrált természet megkövetel tőlünk. Van bizonyítékunk ezt nyomatékossá tenni, és mód arra, ahogy ezt megmagyarázzuk neki. Ezért elmagyarázhatjuk neki, hogy a világ eléri az egységet, mivel ez a természet igénye. Az ilyen emberhez, a saját szintjén kell beszélni, és nem a Teremtőről, vagy spiritualitásról. Mivel nincs más út, ő is csatlakozni fog. Azonban mindenkit a saját vágya szerint kell megszólítani.

KN

Baal HaSulam, “A nemzet”című cikk: Az egyetlen remény megalapozni egy teljesen új nemzeti oktatást a magunk számára, ezen keresztül felfedezni és lángra lobbantani még egyszer a természetes, nemzet szeretetet, amely már halványodott bennünk, feléleszteni a nemzet erejét, amely inaktíválodott bennünk az elmúlt kétezer évben, az erre a célra alkalmas, minden megfelelő eszközzel. Akkor tudni fogjuk, hogy van egy természetes, használható megalapozottsága a nemzetként való létezés újjáépítéséhez és folytatásához…

Kérdés

Mi „nemzet szeretet?”  

Válasz

Ez a testvéri szeretet. Minden nemzetnek megvan a belső szeretete, mivel a nemzetek az eredetüket a Zeir Anpin 70 gyökeréből származnak. Ezeknek a gyökereknek megvan a helye minden nemzetben. Ezért éreznek az emberek kapcsolatot a közös gyökerekkel.

Az egoizmus és az individualizmus ellenére, amivel ma mindenki szembesül, az embereknek megvan az érzékelésük, hogy egy bizonyos nemzethez tartoznak. Ez az érzés közös minden nemzetben, a zsidók kivételével. Végül is Izrael nem egy nemzet, nincs gyökere ebben az említett 70 gyökérben. Az összes nép közül, akik az Ősi Babilonban éltek, Izrael olyan emberekből állt, akiknek megvolt a szívben lévő pontja. Leváltak a többiekről, csatlakoztak egymáshoz, ennek a szikrának a következményeként. .

Amikor a szikra ragyogni kezd, és összekapcsolja őket, egy spirituális szinten léteznek, összeforrasztják a szívben lévő pontjaikat. egyetlen lélekbe. De amikor ez a lélek eltörik, a közös edényük eltűnik, és bezuhannak a hétköznapi vágyakba, a többi nemzetekhez tartozó vágyakba.  

Akkor Izrael nem létezik többé, mint nemzet, mivel semmi nem kapcsolja össze őket össze az egymás iránti gyűlöleten kívül. Csak külső nyomás tartja egyben őket. Ha a nyomás csökken, szétszóródnak, amennyire csak lehetséges egymástól. Egy névleges kényelemben léteznek, amikor a kapcsolatuk elgyengül. Láthatjuk ezt a más nemzeteken belül élő zsidók esetében. ,

Mikor lesz Izrael ismét egy nemzet? Csak amikor összegyűlnek az üzenet mentén, melyet Ábrahám fektetett le a nemzet megalapításánál: “Úgy szeressétek felebarátotokat, mint magatokat.” Ezt nem magukért, hanem a világért kell megtenniük.

Mi vagyunk az utolsó állomása a megváltásnak, a végső korrekció, amelynek át kell ölelnie az egész világot. Baal HaSulam ír erről az Istenség feltárása (Matan Torah) és a Kölcsönös garancia” című cikkében. Izraelnek egyesülnie kell a Teremtővel, hogy mindenkit korrigáljon ezen keresztül.

A korrekció miatt Izrael MAN-t, azaz imát emel, az egész világért. Akkor megkapja a Felső Fényt, amely a Reformáló Fény. Ez a Fény azon a mintán át ragyog, amit Izraelnek nevezünk, és ez által az eléri az egység helyes formáját. A Fény formátlan és absztrakt, azonban itt formát vesz fel, amelyet Mashiach (Messiásnak) nevezünk. Akkor a hatalmas vágya a világ nemzeteinek korrigálttá válik.

Ha ezen a módon cselekszünk, akkor mi vagyunk Izrael. Ha nem, akkor csapások zúdulnak ránk, bajok, mindkét megoldás a Felső Fénytől jön, és a világ nemzeteitől. Mi középen vagyunk. Mi vagy végrehajtjuk a koordinátor feladatát, vagy rosszabbak vagyunk bárki másnál, és szenvednünk kell ennek a következményei miatt, amely szenvedés közvetlenül a Teremtőtől érkezik, közvetve pedig a többiektől.

A Fénynek meg kell találnia a saját edényét, addig nem nyugszik, ameddig ez nem történik meg.

KN

Kérdés

Ha az egész és a rész azonos akkor a csoportnak és az egyénnek egyaránt félni kell, attól a lehetőségtől, hogy nem fog túllépni az egón?   

Válasz

Ha ez valóban egy „csoport,” akkor transzformálja az általánost az egyedibe „egy egységbe,” a Teremtővel való viszonylatban. Azon a fokozaton, amennyire a csoport egy egyéni része eléri a az egységet és a kölcsönös garanciát, azaz egy közös szempontot, ez az „egyéni” fordulat folyamatosan növeli a gazdagságát és a kivételességét a csoporton belül minden résztvevőnek, az összekapcsolódásuk különböző fokozatai által.

A Teremtő leírásai között szerepel, mint „Egy, Egyedülálló, és Egyesült.” Tehát a csoport, ha úgy cselekszik, mint „Egy,” de önmagában sok ember cselekedetét fogja össze, akkor úgy is nevezhetjük, hogy „egyedülálló, egyedi,” ami mindkettő egyszerre helyes. Ez az, ami meghatározza az” egy-ség” erejét.   

A csoport nem a résztvevők számával van megmérve. A csoportot a belső egysége a kötelék minősége határozza meg, amelyet az jellemez, hogy mennyire egységes, mennyire emelkedett az egoizmusa fölé, a többiek érdekében. Ez az, ami erőssé tesz egy csoportot, mivel a spiritualitásban az erőt nem a mennyiség, hanem sokkal inkább a minőség határozza meg, amely a belső kötelékek eredménye, pontosabban annak a ténynek az eredménye, hogy egyként vannak egységbe kapcsolva.

Ez az erő az, amellyel felfedezzük a spirituális világot! Ha összegezni tudjuk mindezen jelentéseket egybe: „Egy, Egyedi és Egyesült” ami a köztünk lévő kapcsolatra vonatkozik, elérkezünk a Teremtő felfedezéséhez.  

KN

Kérdés

Hogy lehetséges elérni az igaz valóságot, ha a „kutató” és minden mérési eszköze állandóan változik?  

Válasz

Milyen különbséget van vajon aközött, ha én kutatom a világot, amely állandóan változik, miközben én nem, vagy ha a világ az, amelyik állandó miközben én változom állandóan?  Ha egy sem változik, képtelen leszek bármit mondani a világról, mivel nem lesz eszközöm a megmérésére. Végül is a mérés az egyetlen lehetőség két változó paraméter között, amely az alapját megadhatja a kapcsolatuk megértésének.

Én határozom meg az összefüggést kettőjük között, és ez lesz a mértékegysége a mérésnek a számomra. Ezt a mérési egységet alkalmazom az össze továbbiakra. Két paraméter van, amely nem azonos egymáshoz viszonyítva, két pont a térben.  Megmérem a viszonyukat, amely meghatározza a különbséget köztük, és ezt fogadom el a mérés egységének, például a hőmérséklet esetében a Celsius fokot, vagy a centimétert. Majd ezt a mérési egységet alkalmazom más jelenségek leírására.

Azzal kezdem, hogy találtam valamiféle különbséget. Ezt használom, mint alapot, amikor készülök megmérni minden más távolságot két minőség, erő, tér és vágy között. Lényegtelen mi között, én mindig a különbséget mérem meg, és ez jellemzi a változást. Ha nincs változás, akkor semmi nem mérhető, egyszerűen elvesztem az érzékelést a jelenségnek.

Ha nem történne változás most, a világ változatlannak tűnne a számomra. Halott lenne, elvesztenék minden megértést, tudatosságot, és érzékelést, mintha nem is létezne.

Az életünk nem valamilyen állapot megtapasztalása, hanem állapotok közötti átmenetei változások jelenségének érzékelése. Ha az állapotok közötti változásokat életnek nevezzük, kiderül, két életformám lehet: az egyik, amikor az élet rajtam kívül változik, a másik, a másik, amikor az élet bennem változik.  

Ha feltételezem, hogy az élet rajtam kívül zajlik és változik, ezt nevezzük életnek ebben a világban. Az életet, amely bennem változik, nevezzük spirituális életnek, azaz a jövő világban zajló életnek. Az élet mindig változás jelent, minden attól függ, hol érzékelem azt.

KN

Az emberiség ma megpróbál egységre lépni. Az emberek ösztönösen megértették, hogy együtt jobb, mint egyedül. Különböző országok próbálnak megállapodni újra és újra az unióra lépésről, amely erősebbé és sikeresebbé tenné őket. Azonban sikeresek ebben? A végén láthatjuk, hogy ez csak konfliktusokhoz, sőt, talán még háborúhoz is vezet. A probléma fennmarad: Nem tudjuk, hogyan egyesüljünk. 

Azonban a vágy, hogy megszilárdítsa ezt, természetes módon áthatotta az emberiséget sok éve már. Ez a kapcsolat, amely elválaszthatatlan nemzetek és az emberek között, én magam ura vagyok, de mégis látom az értékét a másokkal való egységnek. Együtt egy kizárólagosságot hozunk létre, amely sokkal erősebb lesz, mint bárki más.

Ez a hajtóerő, amely a legkisebb mértékben sem gyengült, végezetül elvisz minket olyan hatalmas bajokhoz, amikben a természet maga fogja megmutatni nekünk az egység szükségességét. Feltárul a számunkra, hogy egyetlen, integrált egységbe kell összeolvadnunk, teljes egységbe egymással, hogy egy teljes, egységes, és elfogadott „kerek” világban élhessünk, ahol minden rész kölcsönös kapcsolatban van.

Ha a természet helyez kihívásokat ezen a módon, akkor hogyan építünk fel egy emberi társadalmat? Végül is az egoizmus problémája, kizárólag az emberi társadalomra koncentrálódik. Ez az egyetlen hely, ahol az egoizmus az egység ellen dolgozik. Ennek eredményeképpen felfedezzük, hogy képtelen vagyunk egyesülni.

Miért rak a Teremtő, egy hátráltató akadályt elénk, megkülönböztetve minket és hogy ne szeressük egymást? Ha egyformák lennénk, minden világos volna, mindenki adna és kapna egy bizonyos mennyiséget és a probléma megoldódna.  

Mégis különbözünk egymástól, és ezért felül kell emelkednünk az egoizmuson, és aktiválni az adakozás érdekében a szándékot, anélkül, hogy ez bármilyen személyes előnyhöz kapcsolódna. Csak ezzel a feltétellel képes az ember teljesen egységre lépni a többiekkel. Akkor eléri az adakozás az adakozás érdekében szintet, majd a megszerzés az adakozás érdekében szintjét. Csak amikor mindenki erre az útra kerül, fog a tökéletes egység megjelenni köztünk.

Ezért nem lettünk azonosnak Teremtve, mivel különben megoldhatnánk a problémát az anyagi, állati szinten, és egy hangyává válnánk a hangyabolyban.  

KN

El vagyunk választva a Teremtől csak egy kicsiny, fekete pont által, a végtelen Fényben, amelyet úgy írunk le, mint „létezés a hiányból” (Yesh Mi Ain). Ez tényszerűen az abszolút alapja a teljes teremtésnek, az új valóság a hiányból. A többi része a mondatnak, azaz a „létezés, nem más, mint a Teremtő.

Ezt a pontot a Teremtő teremtette, miközben az összes létezés, amely hozzáadódott ehhez a ponthoz, tőlünk kell, hogy jöjjön, a mi erőfeszítéseinkből. Ezért a végén elérjük a hasonlóságot a Teremtőhöz, az összetapadást Vele, azaz a Vele való egyenlőség szintjét.    

Mindenekelőtt a teremtésnek ez a pontja, az Egyenes Fény kiterjedésének négy állomásán belül fejlődik, ami által az adakozásnak ez a négy fokozata belecsöpögtet a hiányból származó pontba minden alapvető dolgot. A Fény szempontjából nincs több szükséges akció, ez teljesen elegendő. A többi már, mint reakció erre az említett cselekedetre emelkedik ki ebből a pontból, amely a Fényből kapta a benyomását, elnyelte annak minőségét, és vált ez által képessé önmaga cselekedni.

Így a Végtelen Világból, abból az állapotból, amikor össze volt olvadva a Fénnyel, elkezd lehúzódni a mi világunkba, az „elrejtés” tíz “Sefiráját keresztül, ami elnyeli a Fényt magába, a teremtményen belülre. Emiatt, a teremtmény növekszik ebből a pontból, a Teremtővel ellentétes irányba, eléri a lehetséges legnagyobb távolságot Tőle, és ezt a helyet nevezzük „ennek a világnak.”  

Ez a visszahúzódás (mind mennyiségileg mind minőségileg) átfog minden minőséget és helyet. Ennek eredményeképpen a teremtmény egyetlen olyan minőséggel nem rendelkezik, amely a legkisebb mértékben találkozna a Teremtő minőségével. Azt gondoljuk, hogy ez egy bukás, zuhanás, visszamozdulás és sötétség, azonban éppen az ellenkezője. Ez a természet kibontakozás, ez a nagyon sötét pont a Teremtő teremtése!

Ez a fejlődés szükséges ahhoz, hogy feltárjuk, mennyire ellentétes a létezésében ez a pont a”hiányból.” Ez az, amit elérünk a bukás és zuhanás során, nem is egyszerre, hanem meghatározott idő alatt, egyre mélyebbre ereszkedve, ameddig elérkezünk ebbe a világba, és megtapasztaljuk az egoizmusunk fejlődését, azaz felismerjük, hogy a lényünk ellentétes a Teremtővel. Ezáltal keresztülhaladunk a természet kövületi, növényi és állati szintjein, ameddig el nem érjük a legalacsonyabb szintjét, az „embert.”

Az ember ráébred arra, hogy a lénye mennyire messze van és mennyire ellentétes a Teremtővel és levonja a következtetést, hogy ez maga a gonoszság. A gonoszságra való ráébredéstől folytatja önmaga és a Teremtő megismerését még jobban, vagyis a felismeréseiben a „Fény minőségének előnyei, a sötétségből származnak” és megérti, hogy ezt korrigálnia kell. Ezáltal eléri a valódi és teljes ellentétes állapotot a Teremtővel szemben.   

Amikor elkezdi a korrekcióját, egyfelől elkezd visszaemelkedni a Végtelen Világába azáltal, hogy azonossá teszi magát a Teremtővel. Másfelől még miközben ezt teszi, felismeri, eléri a felismerést, hogy mit jelent a Teremtővel ellentétes állapot, és azt egyre jobban el is éri.  

Csak a korrekció legvégén (Gmar Tikkun), amikor visszatér a kezdeti pontba,a Végtelen Világ  Malchutjába kapja meg a teljes felismerést, ráébredést, és a megtapasztalást arra vonatkoztatva, hogy mit jelent a Teremtőben való létezés és annak a minősége.

KN

Kérdés

Ha az ima sokkal inkább, egy kérés felemelése a korrekcióra, mint a szenvedés megszüntetésére, miért van írva, hogy a személynek imádkoznia kell a későbbi dolgokért?  

Válasz

Írva van, hogy a személynek imádkoznia kell a szenvedés csökkentésért, mivel a hely ahol érzem azt, az egoisztikus vágyaim hibái, melyek feltárulnak a számomra. Ezek azok, amelyekért imádkozom, azaz felfedezhetem, mi a rossz bennem, hogyan korrigálhatom ezt a területet annak érdekében, hogy adakozóvá váljék.

Ha mi egy átlagemberről beszélünk, az azért imádkozik, hogy valami jót érezhessen, hogy kapjon egy nyitott csapot, amelyen át bőség ömlik a kezeibe Fentről. A fájdalma materiális, azaz a kapni akaráson belül van. Ehhez keres kielégülést. Ezért az imája testi és naiv.

Nem látja a fájdalmát eszköznek, a Teremtőhöz való megérkezésre. Csak egyszerűen meg akar nyugodni, leigázni és kitölteni a belső ürességet. Ez az, ahogy a legtöbb ember általában imádkozik, legyen az világi vagy vallásos csoport. Mindenki jóérzésekre törekszik, és ez ösztönzi őket imádkozásra. Minden könyörgésük ez: „Adj nekem, adj nekem, adj nekem” mivel az egójuk szenved és meg kell nyugtatniuk.  

Az igazi ima, amikor azt mondom: „Nincs senki Rajta kívül.” Ő teremtette az egoista vágyat bennem, a gonosz hajlamot, és meg kell értenem, az mi. Ha az élvezetre irányuló vágyam megsérül, akkor imádkoznom kell, a helyre állításáért. Végül is a Teremtő teremtette ezt a vágyat. Ő a felelős a fájdalomért, amit érzek, és senkim más. Én érzem a fájdalmat mindazon helyeken, ahol nem váltam teljessé a teremtővel való egységben, de azzá kell válnom.

Mondjuk, első osztályos vagyok. Házi feladatot kapok otthonra, te nem csináltam meg.  Nem készültem fel a vizsgára, és megbukok. Viselnem kell a következményeit. Szenvedek, de ez a szenvedés megfelel a koromnak és az első osztályos fokozatomnak.

Ugyanezen a módon, mindenki érez fájdalmat azokon a területeken, ahol nem ment át a vizsgán, nem korrigálta ki magát, nem tartott lépést a teremtő tananyagával a cél felé, a korrekció állapota felé. Ezért köszönetet kell mondania a Teremtőnek, a Felső Fénynek, aki megérinti benne a fájdalomnak ezt az érzetét. Ez egy megnyilvánulása a betegségnek, amelyet azért kapott az ember, hogy elmenjen kezelésre és rendbe jöjjön.  

Ezért ne keressünk módokat arra, hogy a Teremtő enyhítsen a fájdalmon, sokkal inkább azt keressük, hogy mi a gyógymód rá. Tény, ha csak egyszerűen megszüntetjük a fájdalmat, másnap egy lényegesen, erőteljesebb fájdalommal ébredünk. Ma bevesz valaki egy fájdalom csillapítót, megállítja a fájdalom érzését, és boldog, hogy látszólag rendbe jött. Valójában becsapja magát. Holnap ugyanis még rosszabb lesz!

Más szavakkal, vannak, akik minden fájdalmat és napi problémát bármilyen gyógyszerrel, fájdalomcsillapítóval, kábítószerekkel kezelnek, csak hogy megszüntessék a fájdalmat. Ők azért imádkoznak, hogy a szenvedés lerövidüljön, és ez által nyerjenek el valamit. Mások azért imádkoznak, hogy legyen szenvedés, ha az rámutat bennük arra a területre, ahol korrekcióra van szükségük, annak érdekében, hogy fokozatosan elérjék a Teremtőt. Ezért hajlandóak elfogadni a fájdalmat, és köszönetet mondanak a Teremtőnek, mind a jóért, mind a rosszért. Végül is mindennek megtapasztalása ébreszt fel bennünket, és vezet végig az úton.

Ez két nagyon különböző módszer. Vannak, akik sírnak, „Ments meg és adj nekem békét!” Ez a mise útja, az istentiszteleté. Azonban azok, akik azt mondják: Nem, mi ezt a fájdalmat, a leghatékonyabb módon használjuk fel” ők a teremtő munkásai. Végül is mi akarjuk elvégezni az ő munkáját, mivel az ő partnerei akarunk lenni. Ha Ő fel akar ébreszteni minket, akkor mi fel akarunk ébredni.   

KN

Kérdés

Milyen elérésekben különböznek az Assiya, Yetzira, és Beria világai?

Válasz

Hatalmas különbség van, amelyet valóban nem lehet elmagyarázni. Ez ugyan olyan, mint Izraelben élni, vagy valamely más országban, a templomban, vagy azon kívül, vagy egy hatalmas lelkipásztor valaki, vagy csak hétköznapi ember.  

A legkisebb változás, egy kis emelkedés a világokban, egy hatalmas transzformációt von magára, a lelkünkön belül. A Beria, Yetzira, és Assiya világai a lelkünk belső vágyai. Mi állandóan jelen vagyunk a BYA három világában, és képtelenek vagyunk onnan eltűnni.

Ezek csomagolás gyanánt szolgálnak a lelkeink körül. Éppen most ebben a világban tartózkodok, és nem tudok megszökni sehová innen, mivel a testem ehhez a világhoz tartozik. Én itt élek, növekszem, megöregszem, majd meghalok, miközben mindig ebben a világban tartózkodom. A testem teljes anyaga, az anyagi világ része, akár élek, akár meghalok, és a részeim visszatérnek a földbe.   

Hasonlóan, a lélek, függetlenül az állapotától, mindig a BYA világában marad. Eközben mi csak ott maradunk, ahol kérjük a korrekciót, és ott vonjuk magunkra a Körülölelő Fényt. Ez lejön hozzánk és ragyog ránk, a Parsán túlról, Atzilut világából, habár a Parsa nem engedi a Fényt keresztül. Azonban ez a Körülölelő Fény, ami messziről ragyog, felébreszt és távolról hív bennünket: „Gyere, és lásd, mi van nálam!”  

Akkor felébredek és felemelkedek a BYA világai mentén, a Parsa fölé. De én nem tudok nélkülük felemelkedni, mivel szorosan vagyok hozzájuk kapcsolódva, ezek közel vannak „a bőrömhöz,” beöltöztetnek engem, mint egy ruha. Ebben a világban élek, de „ruhákat” hordok, amik a BYA világai. Ezekben emelkedek fel az Atzilut világába, amelyet a világok felemelkedésének tekintünk.

Azonban mihelyt felemelkedek az Atzilut világához, és a BYA világainak ereje velem emelkedik, ez által megszerzek egy hatalmas, üres edényt, amelyet kitöltök az Atzilut Belső Fényével. Ez a jelentése annak, hogy a lelkem kitöltődött Fénnyel.

A vágy hagyja, hogy a Fény, a Teremtő belépjen, és megtapasztalja Őt most! Ezért a Teremtő és én együtt vagyunk, összeolvadunk, az forma azonosságunk szintjén. Ez minden, az egész teremtésben semmi más nincs.  

Hirtelen felfedezem, hogy hol vannak a barátaim, a többi ember, a kövületi, növényi, állati természet részei, és ez az egész univerzum. Mindezek ezen a hatalmas vágyon belül találhatók, és semmi nem tűnt el, csak átalakul egy másik formába.

Mindezt arra használom fel, hogy lássam, hogy a kövek, a növények, a bestiák, és az emberek, valójában az én vágyam részét képezik, ezek megelőzően anyagi objektumoknak tűntek a számomra, amiket meg tudtam érinteni a kezemmel. Valójában tehát ezek vágyak, amelyből az egész világmindenség áll. Ezen túlmenően semmi más nincs.

Tehát így megy végbe, hogy a személy felemelkedik az Atzilut világához, a BYA világaival, és elkezdi a valóság igaz képét feltárni. Olyan, mintha a személy elkezdené látni, mi van elrejtve egy számítógép belsejében, az összes kép mögött, amelyet a képernyőn az mutatott neki. Ez az, amit feltárulásnak nevezünk!

KN