adakozás

Csak ebben válik boldoggá a szivem

Szerző: yanive | Kategória: adakozás, belső munka

Bina intenzivebbe válik, amely vágyik lenni az adakozásban, hogy olyan legyen mint a Teremtő, mint a Keter, miközben a Malchut, mely a Hochma Fényét jobban meg akarja kapni, mint ami hozza érkezik a Teremtőtől. Azért, mert ő adakozni akar! Ez azt mondja, hogy ő tőbbet akar kapjni tőle. És ezt az adakozás mértéke határozza meg.

A megtöltés, amit a Teremtő ad a Malchutnak kezdettől fogva, amikor az Éin Sofban kap, még mielőtt elkezdett volna dolgozni az csak a kezdeti szint, kövületi (“domém”) nefes de nefes. Ez ami a Malchutba létezik a megszoritás előtt, mivel a teremtmény nem volt képes tőbbet érezni!

Azután a teremtmény elkezd gondolkozni, én megakarom szoritani magam, én a maszachot akarok, én elakarok jutni a a házigazdához ezen keresztül és mondani: “adjál több Fényt, mert én neked akarok többet adni!”).

És valójában ez az amit a házigazda akar adni, mert ez okoz neki kielégülést. És a teremtmény hoz neki erőssebb vágyat. Ő csinált engem mint egy kicsi bogarat, és én egy végtelen vággyal érkezem, és én azokat meg akarom tölteni, mert én azt akarom, hogy Ő élvezze azt amit én megteszek. Én adok neki új vágyat.

Ez összehasonlitható, aval a kicsi vággyal, amelyel én kezdetben rendelkezdetem, a Málchut dé Ein Sofban, cimcum előtt, néfés dé néfés, vágy amely alig létezett. A korrekció végén én tuduk neki adni olyan vágyat, amely 620- szorossa a kezdeti vágynak, a NaRaNHai teljes fénye. De mi nem vagyunk képesek ezt lemérni, hogy menyire erős ez a fény.

De miért teszem én ezt? Én akarom, hogy adjak a házigazdának több vágyat – hatalmas edényeket, azért, hogy Ő megtöltse és élvezete legyen benne .

Az én élvezetem az, hogy öröme van benne. És az Ő élvezete az, hogy megtöltsön engem. Most nem kell, hogy én szégyenkezzem, mert nagy vágyaim vannak , amelyeket én kérem, hogy megtöltsön. Mert én ezt azért csinálom, hogy élvezetet okozzak neki, és kielégülésté és csak “ebben válik boldoggá a szivem”.

Tovább >0

13 jún 2011

Az adakozásnak a hatalmas ideális ereje

Szerző: yanive | Kategória: adakozás, belső munka

Kérdés:

Mit jelent az, hogy hit, amelyről a Kabbala Tudománya beszél?

Válasz:

A “hit”, az a Haszadim fénye, Kegyelem fénye, az adakozás ereje, Bina, azaz a Teremtőnek a tulajdonsága, a természet. Ha ez a tulajdonsága a hitnek benned lakozik, a te megszerzés iránti vágyadban, akkor te érted mi az adakozás.

Te el kell kezdjed érezni Őt, megízleljed Őt, tehát egy jelt hagy benned, és abból fogod megismerni, hogy mi ez. A megszerzés iránti vágyan belül, amikor az adakozás tulajdonsága ott lakozik, ez ellentétet jelent? Nem, mert a szándek az adakozás érdekéken, az a megszerzés iránti vágyan belül lakozik. A megszerzés iránti vágy fel akarja használni magát az adakozás érdekében.

Ez a tulajdonság az egoista megszerzés iránti vágyban van, hogy ez érzi a többieket mint saját magát. De ez nem jelent valódi adakozást. Mint az anya, aki adakozik a gyermekének, ő nem a gyermekének adakozik, mivel a gyermeke a testének egy része. Ez olyan mintha ő része lenne, azaz ő saját magának adakozik. Az anya jobban aggódik gyermekéért mint saját magáért, mivel hogy érzi a gyermekét, mint egy fontos részt saját magából.

Mondhatjuk, hogy az anya adakozik a gyermekének, mint valakinek aki rajta kivül van, de ez nem tekinthető úgy mint aki spirituális szinten van, és aki csak azért cselekszik, hogy adakozzon. Ez szimplan természetes ösztön. Mikor a kapás vágya elkezdi érezni a szándekát az adakozásra, a felső fény elérkezik hozzá, mint egy különös erő. És mi csak mondjuk, hogy az erő valahonnan kintről jön, de egy bizonyos erő ébred fel a vágyan belül, amely adakozni akar a többiek számára, másoknak.

A “másik”, az azt jelenti, hogy a személy visszataszitást érzez a másik irányában, távolságot. Őt nem érzem magaménak, a másik az rajtam kivül van, nem érzem sajátoménak. És mindennek ellenére, hogy én ezt igy érzem, hirtelen egy akarat ébred fel bennem, lehetőség, a sovárgás az adakozásra a másik iránt, hogy kielegitsem őt. Én úgy akarok viselkedni vele mint saját magammal, és világos, hogy én nem keresek semmi hasznot magamnak cserébe.

Ha én azt várom, hogy én mindazért élvezetet kapjak, akkor ez azt jelenti, hogy én önző módon cselekszem. Mivel az adakozás képes nekem hasznot adni, hanem forditva, mindaz szenvedést hoz nekem, hogyha ha én valamit átadok valakinek, én nekem magamtól kell hogy elvegyek, akkor mi késztet engem arra, hogy adjak neki?

Egy különleges erő érkezik, amelyet úgy hivunk a Reformáló Fény. Én elkezdem érezni, hogy a személy idegen nekem, és én szeretnék kapni tőle, hogy elvegyem tőle ami az enyém. Ehelyett én egy plusz erőt kapok, amely megadja nekem a lehetőséget, hogy adjak neki, amelyből semmi azonnali közvetlen élvezetet és hasznot nem kapok.

Ha én kaptam volna azonnali közvetlen élvezetet az adakozásból,akkor ez őnzőségnek tekinthető. Az én természetem nem érzi őt, hogy az én részem és nem érzek élvezetet, hogy adok neki. Hanem ellentétesen, én legyőzöm a saját vágyamat, hogy nem kap élvezetet, még jóval üressebb mint azelőtt, és én átadom magamból az összes erőfeszitésemet és megtöltésemet neki.

Ha megkérdeznek: Miért teszed te mindezt? Nem tudom ezt megválaszolni az én önző vágyamon belül, hogy nem kap megtöltést. Egy más válasz létezik, hogy én ebben érzem a Teremtő nagyságát, fontosságát, és végrehajtom a Teremtő akaratát, ezért teszem én ezt meg, hogy Ő a felső, a fontos, ez a magasztos ideál.

Tovább >0

31 máj 2011

Ember vagy állati lélek?

Szerző: yanive | Kategória: adakozás

Kérdés:

Mit érez a személy, amikor spirituális élvezetet kap?

Válasz:

A spirituális élvezet vagy az emberi élvezet, ezek élvezetek az adakozásból. Mi még nem jutottunk bele ezekbe az állapotokba, mi még az” állati” fokozaton vagyunk. Az emberiség élvezete abból ered, hogy kezdetben nem érzi magát kapcsolatban a többiekkel. Nekünk örömünk abból származik, hogy mi összekapcsolódunk egymással, élvezetünk van a összekapcsolódásbn és az adakozásban.

Ez az emberiség élvezete, amely csak az emberi társadalomban lehetséges, egybeköti az adakozást és kapást. Rendező, ami jelenti, hogy “Spirituális eladó – vásárló”. Mi élvezetet kapunk a köztünk áthaladó fényben, más szavakkal, közöttünk levő adakozás cselekedetben.

Hogyha mi nem vagyunk a kölcsönös adakozában, legalább ennek egy minimális fokozatán, akkor mi hasonlóak vagyunk az állattal, aki táplálkozik ezt meg azt, és ezt tekintjuk életnek ebben a világban.

Határozd el, ki vagy te? Ember aki hasonló Teremtővel vagy egy állati lélek?

A személy önző vágyal született, amelyet még nem javitott meg a felebaráti szeretetre, sóvárog arra, hogy élvezze az életét ebben a világban, kihasznalja a jó élvezeteket a maga számára, ez jelenti, hogy “állati lélek”.

Ennélfogva, aki felemelkedik a barátja iránti adakozásra, a társaival való egységre, és érzi köztük levő azonosságot, ezt hivjuk “ember”-nek, mert ebben a mértékben ő hasonlóvá vált a Teremtőhöz.

Tovább >0

16 máj 2011

Az egoizmus kemény héja alatt

Szerző: yanive | Kategória: adakozás, belső munka, egoizmus

Kérdés: A Teremtő azt akarja, hogy megszerezzük a függetlenségünket. Ha nem a Fény útján érjük el, akkor a sok szenvedés által fogjuk megszerezni. A sok törés után milyen lesz ez a független ember?

Válasz: A törésektől a test csak megerősödik. Az egó széttörik, és csak a vágy marad meg. A mi vágyunk egy héjban (klipa) van belecsomagolva, hasonlóan a kókuszhoz, melynek a belsejében található a tej, azon felül a kemény hús és ezen kívül a barna kérges héj.

A vágyunk is belül van, az egoizmus héja alatt. El kell törni ezt a héjat, és át kell formálni a kapni akarás vágyát az adakozás vágyára, azaz egyeznie kell az adakozás hullámhosszával. Amikor már nem azért dolgozik az ember, hogy mindent magába faljon, hanem az adakozás nevében, önmagán kívülre helyezi a vágyait.

A héj az, ami eltörik, és nem a vágy. A vágy maga állandóan növekszik. A ember állandóan azt keresi hogyan tudja felhasználni a vágyat önző formában, egészen addig amíg már elfogy az ereje és nem képes tovább folytatni ezt. Akkor elkezd a Fénnyel dolgozni, ami újra megmutatja majd az embernek, hogy képtelenség hasznot hajtani az önzőségből, mert csakis a spiritualitásból származhat nyereség. Ekkor elkezdi az ember megváltoztatni a vágyát, és annak felhasználási irányát is.

Azt akarja, hogy a Fény gondozza (dolgozzon) a vágyával, és amekkora mértékben készen áll erre a Fény, abban a mértékben fel is dolgozza a vágyát, és átadja annak adakozó formáját neki. A vágynak azon részeit melyeket a Fény nem formált át (adakozóvá), melyek nem hasonlóak a Fényhez, ezeket az ember ezen a ponton, már nem hajlandó felhasználni jelenlegi formájukban, ezért ezen túl megszorítást végez.

ford: bs

lekt: BT;KN

Tovább >0

07 máj 2011

Játék az igazi életben.

Szerző: yanive | Kategória: adakozás, egoizmus

A hangulat állapota határozza meg a kapcsolatot a spiritualitással, a Teremtővel, a Fényel, a kielégüléssel, ami már megvolt nekünk a Végtelen világban. Hogyha mi vonzódunk a jó állapothoz, mi természetes modon gondolunk erre a kielégülésre, és nem felejtük el, hogy ez a kielégülés korrekciót kér, a szándékban “azért hogy adakozzon”.

Elöszőr is meg kell szerezzem a szándékot az adakozásra és onnantól érkezünk el a kielégitésre. Ezért adják nekünk az üresség érzetét, hiányt a kielégitésre, azért, hogy nem a kielégitésre gondoljunk, hanem a szándékra, vagyis nem magam kielégitésére, hanem a mások kielégitésére.

Ez az egész azért van, hogy épitsünk magunkban egy “semleges” viselkedést, ami nem a személyes élvezetre szolgál, hanem, arra, hogy mi használni tudjuk a kielégülést a mások számára és nem a magam számára.

Csak képzeljétek el magatoknak, mi volna ha használni tudnád ezt a lehetőséget a magad kitöltésére egoista formán a Felső fényben! Állandoan csak erről álmodnál, ahelyett, hogy a mások kielegitésére gondolnál!

Ezért, a felső fény rejtve van, lehetőséget adva nekünk, hogy gondoljunk a felső kielégülésre és nem arra, hogy mi legyen a hasznom belőle. A szabadságom az én egomtól abból áll, ne láthassa ezt az elrejtett spirituális kielégitést. Ami igaz, hogy én nem vagyok olyan boldog, és a barátok sem látszanak a boldognak, de ez az egyedüli lehetőségem, hogy elaltassam az égomat és a szomjúságomat a saját magam élvezetére, azért, hogy tudjak épiteni ugyanarra az üres helyre a többiekkel való kapcsolatot.

Ez a segitség, egy különleges értek, és hálásak kell legyünk érte! Mert másképp az egó szolgalatában maradnánk a végtelenségig, és nem lenne semmi lehetőségünk kinőni belőle. És itt lehetőséget kaptunk egyedül mesterségesen keresni, mondjuk nem a vágyam szerint, hanem a zerótól kezdve megszervezni a boldogságnak a hirdetését, a cél fontosságát és körülményeket- ami nincs!

Ha én magamban felébresztem ezt a boldogságot és ezt a fontosságot, akkor épitek egy mesterséges vágyat, amely elvisz engem a környezetemhez. Én úgy cselekszem mint a gyermek aki játszik a játékjával és igy megkapja a spirituális élet szellemét. Ő vezeti az autót és az autó utazik, mintha dolgozna benne valami a motor.

Így mi beinditjuk a felső rendszert, a mi vágyunk által. Ez az egyedüli vágy amelyet meg kell szerezzünk: a mi imánk (MAN). Mi kifejezzük ezt a vágyat, azért, hogy ilyen formában létezzen, – anelkül, hogy mi egónk készen lenne és semmiféle elöző érzés nelkül, csak mesterséges formában.

Nem kell szégyelni, hogy ez vágy nem valódi, persze hogy ez nem természetes, és nem eredeti vágyamból származik, hanem büszke kell legyek, ezért, hogy ez nem az én igazi természetes vágyam, (egoista), ez csak egy adakozási játék.

Tovább >0

28 Már 2011

Egy nagyon kifinomult állat, vagy egy ember?

Szerző: mariotest | Kategória: adakozás, Teremtő

Rabash írásaiból, “Mit jelent az, hogy a világ a Tórának lett megteremtve: A 613 parancsolat végrehajtásával, az ember megszerzi a megfelelő Fényt, amely szükséges az altruista vágyához.

Ezt a Fényt, amely minden egyes parancsolat megtartásának megfelelő, nevezzük „hozzájárulásnak, adakozásnak,” mivel ez pontosan megfelel minden egyes spirituális fokozat beolvasztásához, asszimilációjához. A 613 parancsolatot együtt nevezzük Tórának.

A Teremtő teremtette az élvezeteke törekvést, azonban Ő ezt a vágyat az adni akarás élvezetére akarja, hogy az ember felhasználja, és a megszerzés élvezetére. Ezért a vágy, változást kell, hogy okozzon, és ezt valóban függetlenül kell megtennie, „a meg kell tennünk és hallani fogjuk” elv alapján.

Hol van ez a vágy? Ez az emberi fajban van elrejtve, a fejlődés emberi szintjén. Ahogy Baal HaSulam írja, az összes vizsgálat után, csak egyetlen előnyt találunk az ember javára, az állattal szemben: a vágyat, hogy a Teremtőnek a kedvére tevékenykedjen, a Vele való egység elérése érdekében. Azt, akiben ez a vágy megjelenik, nevezzük embernek, „Ádámnak.” Azonban, ha ez a törekvés vagy felemelkedési vágy, még nincs valakiben benne, akkor csak „állatnak” nevezhetjük.

Még a Himnuszban is írva van, „Te megóvod az embert és az állatot.” Mindenki fokozatosan közelít a felébredéshez, a Teremtővel való egyesülés irányába. Amikor az emberek felébrednek, elkezdenek a már említett, „meg kell tennünk, és akkor meg fogjuk hallani” elvvel összhangban cselekedeteket végrehajtani.

“Meg kell tennünk” a Kelim, a vágy korrekcióját jelenti, ahol végrehajtjuk a 613 parancsolatot, vagy másképpen mondva, egy adakozásról beszélünk, mert a Fény a korrigált edénybe tud belépni.

A korrekció útja és a Fény segítségével elért kitöltés által, és az adakozással, elérjük a megvalósítást: mind a 613 vágy korrigált, megszerzésből, adakozóvá vált, és kitölti a Felső Fény, vagy a Teremtő, vagyis elértük az egyesülést Vele, Ő tölt ki bennünket. Ezért jelenti a Tóra, azt a módszert, amely a korrekcióhoz vezet, és hogy ez csak azok számára lett megteremtve, akik korrigálni akarják az egoista vágyaikat az adakozásra való szándék által. Csak ők foglalkoznak helyesen a Tórával. Ennek az oka az, hogy a Tóra maga a Reformáló Fény. Az ember, aki nem ezért létezik, nem nevezhető „embernek,” hiszen az csak az, aki végrehajtotta a korrekciót.

A spiritualitás szemüvegén át tekintve a világunkra, talán alig néhány embert láthatunk itt. Minden más, a természet ásványi, növényi, és állati szintihez tartozik, beleértve a látszatra embereknek kinéző, nagyszámú állatot, akiknek csak külső hasonlósága van az emberekkel.

Ha valaki még nem ébredt fel annak érdekében, hogy korrigálja magát, és elérje a Teremtő magasságait, ez azt jelenti, hogy még mindig az állati szintjén van a fejlődésnek. Lényegtelen, mit tesz, a korrekció folyamata nem neki lett akkor még létrehozva. Lehet nagyon kifinomult, intelligens, és megnevezheti magát, mint igaz ember, de valójában nem képes törődni a gonosz hajlamával, és minden pillanatában állatnak kell tekintenünk. Ezért mondja az írás, hogy mindenki olyan, mint az állat.

Ezért, el kell fogadnunk azt a vágyat, amelyik felébred bennünk, amely a Teremtővel és a barátainkkal – akikben ugyanez a belső tűz ég – való egység irányába törekvés. Képesek vagyunk egyesülni egymással, hogy ez a mindannyiunkban lévő közös vágy, mindenkiben felléphessen. Akkor erre a vágyra való válaszként, magunkra vonjuk a Reformáló Fényt, és ez valóban egyesíteni fogja, a mindenkiben meglévő közös teljesen korrigált lesz. Ez ki lesz töltve a Felső Fénnyel, a Teremtővel, és ez az, ahogy hasonlóakká válunk a Végtelen Világ Malchutjához, ahogy az írva van, „ő és a Teremtő egy.” Ő a Fény, és a teremtő az edény, Kli, HaVaYaH.

Kiderül, hogy az egész világ kizárólag a korrekció miatt jött létre. A végén, korrigálnunk kel önmagunkat, és elérünk az egységet, amelyet így ír le a vers, „Mindenki ismerni fog Engem, a legkisebbtől, a legnagyobbig.”

Tovább >0

24 feb 2011

Megízlelni az összes világot

Szerző: mariotest | Kategória: adakozás, csoport, egoizmus, értelem, érzékelés, evolúció, Fény, hasonlóság, jövő, korrekció, lélek, napi cikk, reggeli lecke, spiritualitás, Teremtő, világ

Mi vágyak vagyunk, cselekedetek, és van egy erő, amely teremtett és befolyásol bennünket. (“Az Egyetlen Cselekvő.”) Mi ennek a következményei vagyunk, Az megtapasztalt érzéseink és tulajdonságaink azokkal azonosak, amelyeket ez az erő teremtett meg és tölt ki.

Mi még csak az a végterméke sem vagyunk a folyamatnak, amely érezheti ezt az erőt, és a közvetlen hatását, mind a négy állomásában a vágy fejlődésének. Még mindig távol vagyunk, ettől a teljes feltárulástól. Azonban soha nem tudunk egy lépéssel túllépni az érzékeink kötelékein, mivel mi egy vágy vagyunk, és csak azt ismerhetjük, ami ezen belül található, és kibomlik a számunkra.

Ezért, nem ismerhetjük a dolgok lényegét, nem csak spirituális értelemben, hanem még fizikailag sem, legyen az például, elektromosság, vagy a kenyér, víz, vagy a felső Partzuf, vagy a spirituális Fény. Ezek mindegyike csupán azon az érzékelésen belül ismerhető meg, amelyet a vágyon belül megtapasztalhatok. Ez egy olyan hatásból származik, amely felemelte és kitöltötte a vágyamat: és ezt, egy valamilyen tulajdonságokat képviselő erő, bizonyos akciójának eredményeképpen érzem.

Ez azt jelenti, hogy én magam is, egy bizonyos következmény vagyok, erőknek egy bizonyos kombinációjának a következménye, amelyekről semmit nem tudok. Mindez azelőtt létezett, hogy engem megteremtett volna, és ismeretlen a számomra. Csak azt tudom. hogy már létezem, és valamilyen módon érzékelem önmagam, mint egy ásványi alapú test, amely teret tölt ki az univerzumban.

Mindazonáltal, mindezek pusztán az én, saját magam általi megtapasztalásomban léteznek, a Teremtő által, számomra adott minőségeknek megfelelően. Azonban ki vagyok, valójában? Lehetséges, hogy van valamilyen egyéb formám is azon kívül, amit látok éppen most? Nem tudom, és soha nem is fogom megtudni. Én egy élvezetekre irányuló vágy vagyok, amely ezen a módon érzékeli magát, és csak az anyagot, illetve azokat a formákat vagyok képes érzékelni, amelyek ebben az anyagba vannak bezárva, hogy azt megtapasztalják, mint élvezetet, vagy fájdalmat.

Az absztrakt formákat, és az eszenciákat (lényegeket) nem érhetjük fel, és nem kell sanyargatnunk magunkat ezért, mert ezek nem is manifesztálódnak, jelennek meg az anyagban. Még a hozzánk legközelebb álló dolgok eszenciáját, lényegét sem ismerhetjük. Mi is az a kenyér, vagy cukor például? Csak azt tudjuk, milyen ízűek. Lenyelem, az erőt, amely most úgy néz ki, mint egy darab kenyér a számomra, és képvisel egy bizonyos mennyiségű dolgot a számomra, amely egy bizonyos érzetet kelt bennem. Ez az erő, kitölt egy üres területet bennem, és én azt hiszem, ez valódi anyag, mivel az anyag is egy vágy, amely beteljesedést szerez meg.

Hasonló módon, később, mi felfedezzük a spirituális valóságot, az megfelelő „ízeivel” amely nevet ad ezeknek. A Teremtőt, a cselekedetei által fogjuk fel, és kezdjük el érezni az ízeit a Sefirotoknak és a Partzufoknak: a Zeir Anpin egy íz, miközben a Malchut egy másik. Így, fokozatosan elérjük az összes ízt, ameddig megtudjuk, hogy a teremtő mennyire „ízletes.” A Végtelen Fény ízének ismerete azt jelenti, hogy azt, az adakozás érdekében szereztük meg, hogy élvezzük a hozzá kapcsolódást, a kitöltést és a szeretetet.

Tovább >0

09 feb 2011

A bűnös vágy egyfajta ajándék

Szerző: mariotest | Kategória: adakozás, bűn, Kabbala tanulás, Kabbalista, lélek, önzőség, szándék, szeretet, Teremtő, test és lélek, Végtelenség: Ein Szof, világ, Zohár

A Zohár Könyve, “VaYera rész (És megjelent az Úr),” 167szakaszában írva van: Amikor a Teremtő szeret valakit, ajándékot küld a számára. De mi ez az ajándék? Szegénység, amellyel meg lesz ajándékozva.

A világ, amelyben élünk, ellentétes a spirituális világgal. A jutalom, a felső világban mint büntetés jelenik meg a mi világunkban, és fordítva is igaz ez. Ezért az mondható a felső valósággal összefüggésben: „Egy fordított világot látok.”

Egy ajándék fentről, egy felébresztés a vágyon keresztül. Mi mindannyian a kövületi szintről származunk, a „porból.” Más szavakkal az annyira alacsonyrendű vágyakból jövünk, ahol az ember nem érzi a spirituális létezését, vagy a vágyát a spiritualitásra, nem tudja, honnan jön, vagy miért, és nem ébredt rá az élet céljának fontosságára. Nem érez semmit. Ez a mi kiindulási pontunk.

Minden más, a vágy megerősödéséből és felemeléséből keletkezik. Mondva van ezzel kapcsolatban: „Én teremtettem a gonosz hajlamot.” Azonban az emberen múlik, hogy meg tudja különböztetni, illetve érezni ezt a gonoszt önmagán belül. Időről időre ez a gonosz szándék jobban felébred benne, és a személynek kell felismernie, hogy ez valóban gonosz.

A Teremtő felébreszti a vágyat, azonban az embernek kell észlelnie, hogy ez bűnös vágy, és megfordítania a kapni akarást adakozássá, a gonoszból, a Teremtővel való hasonlatossággá. Ez teljes egészében az emberen múlik. Mondva van: Én vagyok a kezdet és Én vagyok a vég.” A Teremtő adja a vágyat az embernek, és az embernek kell levezényelnie egy elemzést és örülni a megkapott vágynak. Öröm megkapni a lehetőséget a gonosz felismerésére, a vágyon belül, a tanítón, a csoporton, és a könyveken keresztül. Az ember felismeri, hogy a bűnös vágy a Teremtőtől érkezett, az „Én teremtettem a gonosz hajlamot” elvvel egyezésben.

Ezután az ember kifejleszti a megfelelő hozzáállást a vágya irányába: meg akarja változtatni a jó, a Teremtővel való megfelelés, és az adakozásra törekvés irányába. Amikor valaki elérkezik ehhez a vágyhoz, elkezdi igényelni, hogy a Teremtő transzformálja a vágyát.

Ezek után az ember a teremtőhöz fordul ezzel az igényével. Ezt a cselekedetet fejezi ki,az alábbi mondás:„a fiaim legyőztek Engem.” A Teremtő ekkor támogatást nyújt, megerősítéssel, a szűrővel, amely transzformálja a gonosz szándékot a jóság irányába. Ez a jelentése annak a mondásnak, hogy: „Én vagyok vég.” Miután a teremtő adott egy vágyat az embernek, most megváltoztatja azt.

A közbenső állapotban, az ember független módon meghatározza, mit kapott, mit akar, és mit kér a Teremtőtől, és ennek a fejlődési állapotnak a jelentése által előrehalad a Teremtővel való teljes azonosság irányába.

Időről időre, az ember egyre több tudást, ráébredést, megértést, elérést és szeretetet gyújt össze a Teremtő irányába, aki a gonosz hajlamot adta neki, így mutatva meg neki a Tőle való különbözőség felismerési lehetőségével azt, hogy hogyan válhat hozzá hasonlóvá. Ennek köszönhetően, az ember kérheti a Teremtőt a transzformációra, és a közelebbi kapcsolatra is, megszerezheti a függetlenséget, teljességet, részvételt, és az összekapcsolódást Vele.

Az ember, aki megérti ezt a folyamatot, megérti a Teremtő indokait, amikor bűnös vágyakat kap Tőle. Ebben az esetben nem lát gonoszt benne, sokkal inkább egy ajándékot, amely az új valóságba vezeti őt. Megérti, hogy a teremtő szeretetből cselekszi ezt vele, annak érdekében, hogy független lehessen és hasonló hozzá.

Tovább >0

09 feb 2011

A helyes szándék feltárja a világot

Szerző: mariotest | Kategória: adakozás, belső munka, közös lélek, rendszer, szándék, test és lélek, válság, világ

Kérdés:

Most mi a helyes megközelítést tesszük a Tabernákulumra, vagy a Teremtő rakja ezt össze darabonként? Ki az építész?

Válasz:

Természetesen nem értünk mindent a feladatunkból pont, mint egy két év körüli gyerek, aki a nélkül növekszik és fejlődik, hogy tudná, mivé kellene válnia, amikor három éves lesz. Ugyanezen a módon mi megcsináljuk a Menórát (a hétágú gyertyatartót) bedobva egy darab aranyat a tűzbe, majd az felbukkan önmaga által. De mit jelent az, hogy önmaga által?

Tény, hogy az ember semmit nem tud önmaga által tenni. Ha felkészíti a szándékát (nem a cselekedetet, a szándékát), ha kiépíti azt a középső vonalon, akkor a Fény a személy lényege, anyaga irányába fordul, és pontosan abban a formában, amire ennek a lényegnek szüksége van. Ez az anyag nem tud semmilyen más formát felvenni! Más szavakkal, már megvan ez a formája, csak a személynek fel kell ezt tárnia, a megszerzett szándék által, amely feltárja a képet benne erről a formáról.

Az ember egy olyan világba lép be, amely tényleg időben előtte van még! Amikor feltárja a „gömböt és a virágot,” „a Menórát,””az asztalt,””az ónixot és többi követ,” azt tárja fel, ami már létezik. A személy az egyetlen, aki megújíthatja az érzékelését! Ő tárja fel; a saját maga számára és önmagában. Maga építi a saját látomását, érzékelését, megértését, és egyetértését. Az egyetértésnek megfelelően, nem külső formát lát, hanem mindent önmagán belül lát meg. A látomás belső lesz.

Most amit lát, az külsőnek tűnik az ember számára, a spiritualitásban azonban mindent belső módon fog látni. Akkor lesz az érzékelés valóságos. Többé nem illúziót érzékel, ahol úgy tűnik, minden rajta kívül létezik, és hogy van az ember és rajta kívül a világ. A spiritualitásban ez a hazugság nem létezik. Azt érzi, hogy minden a személyen belül van, a lelken belül, amellyel az ember azonosítja önmagát.

Tovább >0

09 feb 2011

Egyetlen hálózatba kötve

Szerző: mariotest | Kategória: adakozás, belső munka, reggeli lecke, rendszer, spiritualitás, történelem, tudomány, válság, világ

Előzőleg arra használtuk a teljes történelmünk során összegyűjtött tapasztalatunkat, hogy tanítsuk a gyermekeinket, és önmagunk is tanuljunk belőle. Azonban ma, minden ilyen tapasztalatunk hiábavaló. Napról napra, hónapról hónapra, több bizonyítékát látjuk ennek, és egy teljesen idegen világban találjuk magunkat.

Nem fogjuk megérteni mi is történt hirtelen ezzel a világgal, egyik napról és pillanatról a másikra. Végül is az új világ, egy összefüggő, analóg rendszerként bontakozik ki a számunkra, a felosztott, kétpólusú világ helyett. Többé nem elszigetelt részecskék halmaza, ahol mindegyiknek megvan egy bizonyos szabad cselekvése.

Az analóg rendszer minősége a teljes összekapcsoltság és kölcsönös függés, a kiindulási ponttól a végpontig, annak minden állapotában. Ez hasonló egy élő organizmushoz, ahol semmi nem változtatható meg, a többi rész működési zavara, vagy változása nélkül. Ha mi egy valóban ennyire alárendelt és kifinomult állapotban létezünk. és nem érezzük, milyen rendszerben is kell végezetül kapcsolódnunk, akkor kudarcot fogunk vallani. Ezért kell mindenkinek tanulnia a kabbala bölcsességét.

Előzőleg azt tanítottuk a gyermekeinknek, hogyan kell élni ebben az egoista világban. De ez nem segíti őket ma. Azt oda kell adni a gyermekeinknek, de a felnőtteknek is, mindenkinek, aki folytatni akarja a létezését ezen a földön, azt a tudást a világról, amely a mi fejünkre zuhant, vagyis a kabbala tudományát.

A múltban, a felső irányítás rendszere leereszkedett ránk, hogy odaadhassa nekünk a szabadság egy bizonyos fokát. Ma azonban az erők rendszere, amelyek leereszkednek mindenkire a saját helyén, nem engedi a szabad létezést. Ha egyvalaki ugyanis elmozdul, az érinti az egész rendszert.

Mindenki, aki kitér, megzavarja a teljes rendszer működését, és ezért annyira megjósolhatatlanok az események ma. Pontosan ez az, ami fel kell hogy táruljon a számunkra egyre jobban, a legborzasztóbb formájában.

Néhány nappal ezelőtt volt egy találkozom, az UNESCO főtitkárával, aki nagyon gyorsan megértette ezt, és azt kérdezte: “tehát az ön véleménye szerint, az oktatásnak is globálisnak kellene lennie, nem?” azaz, hogy az egész rendszert érintenie kell a megoldásnak. A megoldás ebben rejlik: Oktatnunk kell a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt, hogy milyen módon kell egy új világban élni, amelyben hirtelen találtuk magunkat.

Az emberek vagy nem értik, vagy nem érzik még; el kell fogadniuk a nehézségekkel együtt ezt. Bár a következmények teljesen világosak mindenki számára, az emberek nem látják, amit nem akarnak. A végén a fájdalom meg fogja őket győzni, hogy nyissák ki a szemüket. Azonban nekünk el kell terjeszteni ez a bölcsességet, mielőtt a csapások megérkeznek, hogy a minimumra csökkentsük a szenvedést.

Tovább >0

08 feb 2011