Válasz: Igen, mindannyian a saját magunk módján érzékeljük a Teremtőt, és egyénileg érjük el Őt. Ekkor létre jön a kapcsolat, és abban az állapotban találjuk magunkat, ahol rendelkezünk egy Teremtővel. Számunkra a Teremtés értelme és célja a kapcsolódás.
Azonos utakon vezet minket végig a Teremtő. Több száz tanuló foglal helyet előttem, akiknek arról beszélek, hogy mit kell aktuálisan tanulmányoznunk és elérnünk önmagunkon belül. Minden egyes hallgató érzi ezt az érzékszerveiben, és az érzékszervei fölött. Tehát minden egyes ember megtapasztalja a Teremtő individuális elérését. Aztán ez fokozatosan kibővül tízesekké, százasokká és ezresekké.
Kérdés: Olyan ez, mint a mi világunkban, amikor azt mondjuk, hogy „Ez egy asztal.”, akkor a köztünk lévő közös megegyezés értelmében értjük, hogy egy asztalról van szó. Ugyanígy áll a helyzet a Teremtővel is?
Válasz: Ugyanúgy történik, igen. Ezért van az, hogy általánosságban beszélek, mégis minden egyes hallgató egyéni módon, önmagán belül éri el Őt.
Aztán persze ez az egyéni szint eltűnik, mivel az egyetlen forráson keresztül elkezdünk összekapcsolódni. Ha nem lenne egyetlen forrás mindannyiunk számára, egyáltalán nem lennénk képesek a kapcsolódásra.
Mindezeket alapul véve elmondhatjuk, hogy manapság, a mi világunkban csak egyetlen kizárólagos megváltás létezik az emberek számára, akiknek ha mentesülni akarnak a problémáktól, és véghez kívánják vinni a teremtés programját, kötelező érvénnyel kell kapcsolódniuk egymáshoz: törekedni kell a Teremtő felé, és Rajta keresztül kell kapcsolatokat kiépíteni egymással.
Kérdés: A Kabbalában léteznek nagyon fontos szimbólumok, mint a kezek, a száj, valamint a távolság. Manapság, a világjárvány idején, elengedhetetlen a kézmosás. A kezek a Kabbala szerint a megszerzési vágyat jelképezik. Muszáj maszkot viselni, hogy a beszéddel ne terjesszük a különféle egymásnak mondott csúfságokat. Persze a távolság nem más, mint megszorítás. Van a felsoroltak között bármilyen kapcsolat?
Válasz: Nincs. Egyelőre csak mindenféle kellemetlen állapoton megyünk keresztül, önkéntelen módon kezdjük korrigálni az egymás iránti viszonyulásunkat. Ez lassan és módszeresen tanít minket a helyes egymás felé fordulásra.
Remélem, hogy az emberiség fokozatosan eljut ehhez a végkimenetelhez. S remélem, nem sorscsapások, háborúk és más katasztrófák segítenek minket eljutni ide, ebbe a korrigált állapotba. Mindez nem lehetetlen.
Bízzunk benne, hogy nem csak a vírus, hanem a természet egésze fog megtanítani minket a helyes kapcsolódásra, és arra, hogyan alkothatunk egyetlen egészet eltérő személyiségeink ellenében, fittyet hányva azokra a minőségeinkre, amik egoista taszítást eredményeznek az emberek között.
Kérdés: Mondhatjuk azt, hogy ezek a jelek a természet tanító munkájának lenyomatai? Meg kell mosni a kezemet, azaz nem kapok többet saját magam számára a közösségtől, mint amennyit kellene. Tilos rágalmakkal illetnem bárkit, ezért maszkot hordunk, amelyben nehéz levegőt venni és beszélni. S ami a legfontosabb, mindenkinek megfelelő távolságot kell tartania. Ezek nem a kezdődő korrekció jelei?
Válasz: Nem, ezek a természet cselekedetei, így nem lehet őket korrekciónak nevezni. A korrekció egoizmusunk feltárásával veszi kezdetét.
Még nem kezdtük el dolgozni az egoizmusunkon. Remélem, hogy a közeli jövőben mindezt el tudjuk magyarázni az embereknek, akik megértik, hogy a probléma kizárólag egoizmusunkban keresendő.
A kézmosást és a maszkviselést az ember csak magáért teszi. Amikor egoizmusod felett, a többiekért teszed ugyanezt, maszkot viselsz, hogy ne fertőzz meg másokat – ez lesz a valódi korrekció kezdete.
Kérdés: Honnan tudhatjuk, mi a jó? Milyen cselekedetek vezetnek jóhoz és melyek a rosszhoz?
Válasz: Minden, ami az embereket egységre, és az egyre nagyobb egységre vezeti, nem valami részlegesre, hanem határtalan egységre, az a jó felé vezető út.
Kérdés: A jó szándék nagyon gyakran rossz következményekkel jár. Ki lehet védeni a rossz következményeket?
Válasz: Képzeld el, hogy az egész emberiségnek egyetlen családdá kell válnia. Ha erre törekszel, akkor jó lesz. Nincs más jó.
Kérdés: A multikulturalizmus olyan fogalom, amely elismeri, hogy minden kultúrának egyenlő és ugyanaz a létjogosultsága. Egyetért ön ezzel az állítással?
Válasz: Attól függ, melyik kultúrák és mihez vezetnek minket. Nem hiszek a szép szavakban. A „multi” egyáltalán nem létezik a természetben. A természetben csak egy Felső erő létezik. Ha ilyenek akarunk lenni, akkor egy közös, jó nevezőre jutunk. Ha nem, akkor a rosszhoz jutunk.
Megjegyzés: De van ilyen változatosság a természetben!
Válaszom: Ez a változatosság csak az emberi természetben létezik, amelyben mindig az erősek győznek. Ha természetünk fölé akarunk emelkedni, hogy ne emésszük fel egymást, akkor a kedveseknek kell győzniük, nem az erőseknek. Csak akkor tudunk túlélni.
Kérdés: Azoknak az embereknek, akik hozzászoktak az interneten élt gyors sodrású élethez, a valóság túl unalmasnak tűnik. Egyetért ezzel a kijelentéssel?
Válasz: Attól függ, milyen irányú ez a sodrás. Óriási mennyiségű új, változatos és fölösleges adattal áraszt el minket? Olyan hatalmas információtárakat épít fel napról napra a neten, amire senkinek nincs szüksége? Mégis, mire lenne mindez jó?!
Könnyűszerrel semmissé lehetne tenni mindent, amit az emberiség mindeddig megalkotott. Semmire nincs szükségünk ezekből, hogy helyes módon viselkedjünk, vagy elérkezzünk a Teremtés Céljához.
Mindazonáltal a mögöttünk lévő éveket nem tekintem elpazarolt időnek, mivel ennek a periódusnak a segítségével vonhatjuk le a következtetést, melynek lényege, hogy meg kell változnunk.
Minden pozitív változás azonban, csak a helyes életre irányuló igaz vágyunkon keresztül szökik szárba, valamint azon erők megjelenésének függvénye, amelyek felülről, a természeten belülről alakítják a jótékony átalakulást.
Megjegyzés: A 20. század elején gyönyörű városok épültek: London, Párizs, New York, Hong Kong és mások. Emberek, vállalkozók, ötletek és pénz áramlott ezekbe a városokba, és csodálatos volt.
Mit tett a vírus? Hirtelen kifelé áramlott az élet ezekből a városokból. Lehetetlennek tűnt, de az emberek elmennek, és a városok fokozatosan szellemvárosokká válnak. Az elme elutasítja ezeknek az elfogadását, még a lehetőségét is.
Válaszom: Lehetetlennek tűnik, de így van!
Megjegyzés: Megáll-e ez az kiáramlás a városokból egy bizonyos ponton, és az emberek visszatérnek-e a városokba?
Válaszom: Nem, nem térnek vissza. Minek térnének? Mit találnak New Yorkban? Lehet, hogy egyszer elmennek a Carnegie Hallba, egy bizonyos étterembe vagy máshová, de úgy gondolom, hogy általában véve mindez eltűnik. Minden megváltozott, a feje tetejére állt!
Nem hiszem, hogy a vírus okozta ezt. A természet belső ereje felelős ezért a változásért.
Kérdés: Kabbalista szempontból mi változott meg, ilyen drámai módon az emberekben?
Válasz: Az élet lényege változott meg. Nem arról a fizikai helyről van szó, ahol együtt lehetünk, hanem arról, hogy megtaláljuk a megfelelő helyet, ahol létezhetünk, nem fizikai, hanem virtuális létezésről van itt szó.
Manhattan elhagyása például, a fizikai “Nagy Alma” elhagyása azt jelzi, hogy nincs szükségünk minden emberre itt, az irodaházakra és a bankokra, és hogy otthon maradhatunk a kanapén ülve pizsamában és mindent intézhetünk. Miért kellene fizetnünk az ilyen drága irodaházakért? Hogy az emberek jöhessenek és ott ülhessenek? Nincs rá szükségünk. Nézhetjük a képernyőt vagy az előttünk lévő több képernyőt, és egy egész vállalkozást irányíthatunk.
Kérdés: De mi a helyzet az emberekkel való összekapcsolódással, az összekapcsolódás álmával?
Válasz: A Tóra az emberek közötti fizikai kapcsolatra utal, és azt mondja: „oszlasd szét a gonoszokat, ez jó nekik és jó a világnak is”.
Kérdés: Ez a fizikai kapcsolat illúziója volt?
Válasz: Ez nem illúzió volt. Egyáltalán nem volt fizikai kapcsolat. Azért mentem dolgozni, mert szerettem az ottani embereket, mert közelebb akartam lenni hozzájuk?
Kérdés: Természetesen nem. Most változik valami? Hogyan fog ez gyakorlatilag bekövetkezni, ha csak a képernyőn látok másokat?
Válasz: Virtuálisan kapcsolódom hozzájuk, és majd valamikor talán fizikailag. De a legfontosabb az, hogy szabad leszek, és semmi sem helyez nyomást rám, és nem kényszerít semmi, hogy mosologjak az egyik vagy másik emberre, azért hogy kapcsolatba kerüljek velük stb. Az emberekkel alapvetően csak üzleti alapú kapcsolataim lesznek.
Kérdés: Érdekes elgondolkodni azon, hogy az emberek hogyan fognak összekapcsolódni a szívükben, hogyan valósul meg ez a kapcsolat a képernyőkön keresztül?
Válasz: Különböző megpróbáltatásokat kapnak az életben, és így megértik, hogy csak akkor képesek legyőzni a felmerülő problémákat, ha belsőleg, érzelmileg közelebb kerülnek egymáshoz.
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy egy ember nem tud elmenekülni a fájdalom elől, ha elhagyja New York Cityt vagy Londonot?
Válasz: Természetesen nem, de amikor leül a gyepre fűnyírójával és kutyájával, akkor azt gondolja, hogy a normális élet részeként továbbra is jó viszonyban kell lennie másokkal. Ezen elgondolkodik, és olyan csapásokat kap, hogy megérti, hogy még mindig másokhoz kell kapcsolódnia.
Kérdés: Meg fogja-e érteni, hová vezetnek ezek a csapások, vagy úgy fut a kapcsolatba, mint egy állat?
Válasz: Meg kell értenie, és ez nagyon hosszú és fájdalmas folyamat lesz, de meg fogja érteni. Mert a csapások magasabb szintű gondolkodást fejlesztenek ki az emberben.
Megjegyzés: Folyamatosan visszatérünk a csapásokhoz.
Válaszom: Lehetetlen más módon változtatni. Ez nagyon könnyű és békés is lehet, vagy sok problémán, sőt háborúkon keresztül zajló.
Kérdés: Hogyan látja ezt személyesen ön?
Válasz: Minden erőmmel megpróbálom elmagyarázni az emberiségnek, hogy nincs választási lehetőség, és hogy olyan állapotban vagyunk, amelyben az emberek közötti megfelelő kapcsolatok elengedhetetlenek, és még mindig nem látszik, hogy ezt az emberek megértenék.
De legalább már beszélhetünk róla, és nem riadnak vissza, nem hallgattatnak el vagy tesznek nevetségessé, mert ma mindenki olyan állapotban van, amelyben nem tudja, hogy mit kezdjen önmagával, gyermekeivel, és a jövőjével.
Megjegyzés: Kicsit gyerekesnek tűnik a kapcsolatra való felhívás, hogy mondjak valami szépet másoknak, pozitívan gondolkodjunk másokról, és ez lehet az oka annak, hogy még nem képesek meghallani téged.
Válaszom: Megértem őket.
Kérdés: Mit tehetünk hozzá, hogy amit mondasz, olyan legyen, mint egy nyíl, amely eltalálja a szívet, hogy érezzék, a mélységet az egyszerű szavak mögött?
Válasz: Meg fog történni, és elkezdik majd megérteni, hogy nincs más választás, hogy ezek nem csak szavak, hanem a természet ebbe az irányba vezet bennünket.
Kérdés: Lesz-e olyan érzése az embernek, hogy a természet törvénye szerint élünk?
Válasz: Határozottan! El fog jönni, beteljesül, és megvalósul a gyakorlatban.
Kérdés: Mit gondol, a virtuális közösségek felválthatják a találkozás fizikai formáját?
Válasz: Nincs kétségem, hogy igen. Minden olyan irányba változik, hogy az egyén a számítógépe, illetve modeme segítségével fog kapcsolódni az emberiség egészéhez, a modern telekommunikációs technológiák segítségével.
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy nem lesz szükség a fizikai világra?
Válasz: Pontosan azt. Miért kéne egy másik embert néznem? Mi a különbség, ha néhány méterre, vagy pár kilométer távolságra ülök le vele? Korlátoz ez engem bármiben? Szó sincs róla.
Ha megértem, hogy a szíveinknek, érzéseinknek, elméinknek és közös céljainknak kell összekapcsolniuk minket, és ha ezeket biztosítjuk egymás számára, ha ezeket megfelelően fejezzük ki és közöljük a másik felé, akkor minden mechanikus kommunikációs forma, még az internet is, elveszti jelentőségét.
Kabbala bölcsessége fokozatosan tárul fel az emberiség előtt. Az első Kabbalista, aki 5579 évvel ezelőtt élt, Ádám volt. Ám ez egyértelműbben, Ábrahámon keresztül tárult fel, körülbelül 3600 évvel ezelőtt.
Ma a Kabbala Bölcsessége nagyon érdekes szakaszon megy keresztül, hogy közelebb kerüljön az emberiséghez.
A múltban csak néhány Kabbalista ismerte a Kabbalát, akik elzárkóztak és elkülönültek a társadalom többi részétől, de ma kezd fokozatosan terjedni az egész világon. Ez az oka annak, hogy mi is részt veszünk és tanúi vagyunk annak az egyedülálló jelenségnek, amelyben a világ lényegisége feltárul, illetve az amelyben élünk, létünk oka és következménye, valamint az emberi evolúció terve is fokozatosan feltárul az emberiség előtt.
Az embereket öt szintre osztjuk (csakúgy, mint az általános kapniakaró vágyakat) fejlettségük és az életben való részvétel szintje szerint.
Van, akit más nem érdekel, csak önmaga. Van, akit érdekel a családja, a társadalom, amelyben él, stb. A következő szinten a Föld, a bolygók és az űr foglal helyet. Ugyanakkor nem érdekli őket a világ kereteinek áttörése. Vannak, akik szeretnék felfedni és megtudni, mi történt a múltban és mi fog történni a jövőben.
Vannak azonban olyan emberek, akiket érdekel a Teremtés általános rendszere, az, hogy milyen mértékben veszünk részt benne, és az a mérték, amennyire a Teremtés önmagában létezik, honnan ered, mi történik vele és hogyan. Ezek az emberek arra törekednek, hogy megértsék a Teremtés minden része közötti kölcsönös együttműködés általános képét.
Mindenek előtt az egész Természet globális, integrál kapcsolatának elve az, amelyet a legérdekesebbnek találnak. Szeretnék tudni, hogyan kapcsolódik minden, miért, milyen célból, és az egyik komponens hogyan reagál és irányítja a másikat, és hogyan hat az összes többi részre. Olyan nagy vágyuk van erre, hogy megismerjék és elérjék az általános rendszert, az általános sémát, az általános struktúráját mindannak, ami létezik, nemcsak a mi világunkban, hanem ezen a világon túl is, hogy nem találnak békét a hétköznapi életben, azzal, hogy megpróbálnak hasonlítani másokra, megpróbálnak mindenféle fizikai problémát megoldani, de ez nem tart sokáig.
Az első lehetőségre amit a sors biztosít számukra, azonnal elszállnak valahova, ami azt jelenti, hogy nem tudnak a napi problémákkal foglalkozni.
Inkább olyan problémákkal foglalkoznak, amelyek nem is kozmikus léptékűek, hanem meghaladják ezeket (ami azt jelenti, hogy a problémákba a „minden” szó is beletartozik). Nem az űr, nem a világunk, hanem valami teljesebb. Azok az emberek, akik nem elégednek meg egy általános gondolattal – aggasztónak találják, hogy mindez belülről rágja őket – és eljutnak a Kabbala Bölcselletéhez.
Ez a kérdés nem feltétlenül éri el maximális szintjét mindegyikükben, de mégis valamivel magasabb, mint a mi világunk. Vannak alacsonyabb rendű kérdések, amikor az embereket érdekli, hogy mi határozza meg az olyan dolgokat, mint az egészségük és a sorsuk. Kedvelik a misztikát, vagy elkezdik gyakorolni a népi gyógyászatot stb.
Így a Kabbala bölcsessége körül forogunk alulról, a legalacsonyabb vadállati szinttől kezdve egészen a legmagasabb szintig, amelyben az ember úgy érzi, hogy kezdi megérezni, hogy szüksége lenne a teljes Teremtés elérésére és érzékelésére, azaz a teljes rendszerre és annak az irányítási módjára
A vágyak különböző fejlettségűek, ezért sokan eljutnak a Kabbala Bölcsességéhez, de miután meghallják, hogy ez a legmagasabb szintről szól, megértik, hogy nem nekik való, mert jobban érdekli őket a gyakorlati alkalmazása mind, az emberekkel kapcsolatosan és a Kabbala Bölcsességével kapcsolatosan is. Felhalmoznak némi tudást és a saját szintjükre továbblépnek.
Tulajdonképpen ennek így kell lennie. Ez az oka annak, hogy soha nem kényszerítünk senkit sem maradásra, sem az érkezőket, sem azokat, akik elmennek, mivel ez az ő magánügyük. Mindenkinek meg kell találnia az egyensúlyát ebben a rendszerben, a Teremtés megvalósításának minden szintjén és a lelke igényének megfelelően, ami belső, eredeti, személyes vágyat jelent.
Válasz: Akkor beszélhetünk egyenlőségről, amikor mindkét fél beleegyezik a többé-kevésbé egyenlő feltételekbe. Más szóval, veled egyenlő mértékben akarok részt venni abban, hogy a megélhetésünkön túl mindketten mindent másnak adunk. Ha ez megtörténik, akkor egyenlőek vagyunk. Ez kell, hogy legyen a kiindulópont, más közös nevező vagy meghatározó tényező nincs.
Komment: Egyszer azt írta, hogy az egyenlőség nem az egyenlőségre törekvés, hanem egymás kiegészítése. „Ki kell erőszakolnunk, hogy lehetőségeiket valóra váltva adakozzanak a közösség számára.”
Dr. Michael Laitman válasza: Az „erőszakolás” talán kicsit durván hangzik, inkább úgy fogalmaznék, hogy segítenünk kell, hogy az ember megvalósíthassa önmagát.
Mindegy, hogy háztartásbeliről vagy kormányfőről van szó – mindegyik a lehető legtöbbet adja a saját területén. Ebben bizonyosan egyenlőek. Mondjuk azt, hogy miután befejezték az életüket, feljutnak egy mennyei törvényszékszerű helyre, ahol a kormányfő megpillantja a háztartásbeli asszonyt önmaga mellett.
Kérdés: Isten előtt mindannyian egyenlőek vagyunk? Vagy ott is létezik valamiféle hierarchia?
Válasz: Mindenki egyenlő, abszolút mindenki.
Kérdés: Vagyis úgy tűnik, hogy nem a hasonlóság hozza meg az egyenlőséget, hanem az, hogy közös cél elérésére törekszünk.
Válasz: Igen, és megértjük, hogy ez a cél a közösség részére történő adakozás.
Az egyenlőséget mindig annak tükrében határozzuk meg, hogy mennyi erőfeszítést teszek, hogy közel kerüljek másokhoz. Én például napi tíz órát szánok arra, hogy egységet alakítsak ki más emberekkel, egy másvalaki pedig két órát. De ez a tőle telhető legtöbb, így van megalkotva, és ebben egyenlőek vagyunk.
Kérdés: Hívhatjuk ezt spirituális egyenlőségnek?
Válasz: Hogyne, bár a spirituális egyenlőség magában foglalja az önkéntes adakozást is. Minden alkalom, minden óra, amit az ember azzal tölt, hogy mindentől függetlenül a társadalmi jó érdekében adakozik, nos, ez spirituális adakozásnak számít. Ez az az ismérv, ami alapján megítélhetjük az emberek közötti egyenlőséget.
Kérdés: A kollektív intelligencia és a csoporthatások elfelejtett bölcsesség. Valamikor őseink felhasználták ezt az ismeretet, aztán sok éven át megfeledkeztek róluk. Ma a tudomány feltárja, hogy kiderült, hogy a tömeg furcsa módon bölcsességgel rendelkezik, és a kollektív intelligencia sokkal nagyobb lehet, mint az egyéneké.
Miért felejtették el ezt a bölcsességet, és miért csak ma kezdjük felfedezni és használni?
Válasz: Korábban az emberiségnek nem volt szüksége kollektivitásra. Először az egyéniség, az egyén egoista elszigeteltsége, valamint az egyén és a kollektíva szembenállása felé fejlődött.
Ilyen esetekben mindig az egyéni személyiség győz, mert az erős emberek tudják, hogyan kell irányítani, jelezni, győzni, előre húzni és vezetni a társadalmat. Ezért a társadalom utánuk nyúl, kész meghajolni előttük, mivel a kollektívának könnyebb így létezni.
Az emberek különböznek az önzés szintjében. Ezért a legönzőbbek rohannak előre. Az úgynevezett „az egyén történelemben betöltött szerepe” nagyon fontos az emberi társadalom fejlődésében. Valójában évezredek teltek el azelőtt, hogy e tendencia hanyatlani kezdett volna. Az egyén szerepe kezd eltűnni, és helyébe a közösség lép.
Mindenhol látjuk ezt: vállalkozásokban, sportban, csoportokban. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az egyesülés erejét hordozó csoport, bár sok emberből áll, még is egy ember. Ez egy olyan csoport, amely képes újat teremteni és előrehaladni.
Megjegyzés: Az emberiség a primitív kommunális rendszer óta fejlődik, amikor az emberek a tűz körül ültek, és mindent együtt döntöttek el. Aztán 500–600 évvel ezelőtt, a reneszánsz idején, a személyiség fejlődése megugrott. Ma már elmondható, hogy az individualizmus ideje elmúlt, és megkezdődött a kollektív fejlődés.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
