Dr. Michael Laitman

barát-barátok

“A személynek el kell adnia a háza gerendáit”

“A személynek el kell adnia a háza gerendáit”

“A személynek el kell adnia a háza gerendáit és cipőt vásárolni a lábára” (Babiloni Talmudból).

Kérdés:

Mit jelent az, hogy “A személynek el kell adnia a háza gerendáit” spirituális értelemben?

Válasz:

“A háza gerendái”, azok az összes gondolatok, vágyak és az összes megközelítések az élethez, amelyek arra köteleznek hogy aggódjak magáért, ahelyett hogy egyesüljek a barátokkal és megépítsünk egy általános képet, egy rendszert. A “ház”, amely oly kedves nekem el kell adjam.

De ez nem elég. A pénzt amit kapok “cipőt a lábára” kell vásároljak, ami azt jelenti, hogy szükségem van egy védő erőre, amely megtartson belülről. Nem elég, hogy csak lenullázzam a véleményemet és lehajtsam a fejem a csoport előtt, amely azt jelenti, hogy “eladja a háza gerendáit”. Én meg kell kapjam az erőt, amely lehetővé teszi számomra, hogy az összes gondolatok fölött, amelyek felébrednek bennem, állandóan összetapadva maradjak a barátokkal.

Szóval, nem elég hogy lenullázzam magam, hanem szükségem van erőre, amely a csoporthoz kössön. Ezt hívják “szövetség”- nek vagy “cipő a lábán”, hogy ne “kémkedjek” az egó számára.

2013.04.07, A napi Kabbala lecke, Rábásh írásaiból

BS

14 ápr 2013

A szeretet háborúja

A szeretet háborúja

Rabash írásaiból: “Meg kell, hogy növeljétek magatokon belül a barátok szeretetét, mivel lehetetlen elérni az örökkévaló szeretetet, csak az egymáshoz kapcsolódás által. Ez azt jelenti, hogy meg kell növelnünk az egységünket azzal, hogy egymással eggyé olvadunk. De ez csak akkor történhet meg, ha megpróbáljuk lehámozni magunkról azt a “ruházatot”, amelybe a belső lélek van beleöltözve, ez a ruházat az önszeretet…

Amikor “háborúban” vagyunk, akkor mindenki tudja és érzi is, hogy szüksége van a barátja segítségére, mivel nélküle a saját ereje meggyengülne. Ennél fogva, amikor átérezzük azt, hogy meg kell mentenünk a barátunk életét az érkező golyótól, ezen a ponton mindannyian elfelejtkezünk a saját testünk védelméről, amely felől egyébként aggódnánk.  Mindannyian össze vagyunk kapcsolva egyetlen edényben, ezen keresztül kell átéreznünk a barátok szeretetét.

A barátok szeretetét elérjük a “háború” által. De lehetetlen elérni a barátokkal való  összeolvadáshoz, amely szimbolizálja az állandó szeretetet, anélkül, hogy megpróbálnánk kilépni a gonosz hajlamunk öltözetéből, amelybe a lélek bele van öltözve. Az önszeretet öltözetéből csak akkor lehetséges kilépni, ha helyettesítjük a mások szeretetével, a “Masach” (szűrő) védelmével és segítségével a Körülölelő Fény – re.

El kell ezt érnünk. Mikor elkezdjünk keresni, ennek a megvalósítási módját, csak akkor kezdjük el érezni, hogy minden a másokkal való viszonyon múlik.  A fizikai világban az emberek egymáshoz való viszonyát a törvények határozzák meg, melyeket  az egyén jogainak védelmére hoztak, és ezt még demokráciának is hívják. De amikor a “Körbevevő Fény” hatása által meglátjuk az igazságot, akkor megértjük, hogy pontosan a másokkal való kapcsolaton keresztül vagyunk csak képesek a teremtés célját megvalósítani együtt, és ehhez nem a törvények kellenek.

Mert a barát és a Teremtő, Egy. Nincs különbség köztük. Ha az ember maga fölé akar emelkedni, és eljut a Teremtőhöz, akkor megérti, hogy szüksége van a barátja segítségére. Amíg minden barátnak nem tudok a segítségére lenni, addig, mekkora mértékben lennék képes magam nekik átadni? Addig amíg nem tudom átadni nekik, nem tehetek semmit.

Egy kölcsönös segítségre van szükség, amelyben mindannyian függünk egymástól, segítjük egymást. Amekkora mértékben képes átadni, odaadni magát az ember másoknak, annyira képes a többieket segíteni. Így mikor az ő segítségére jönnek a barátok, akkor az ember  már nem gondol magára, és akarata nélkül, képes saját maga fölé emelkedni.

De a barátok csak akkor jöhetnek a segítségünkre, amikor lenullázzuk magunkat a többiek előtt, és egy ilyen módon inspiráljuk a többieket, hogy gondoskodjanak rólunk. Tehát itt minden csakis azon múlik, hogy az ember hogyan dolgozik egyénileg a környezetével szemben. Amennyire lenullázza magát a többiek előtt, és amennyire készen áll arra, hogy összeolvadjon a többiekkel, azaz a környezetével, a tanárral, a terjesztéssel, azaz minden eszközzel a cél elérése érdekében, mint egy gyerek az édesanya karjában, és amennyire lekicsinyli magát a barátok nagyságával szemben, annál közelebb kerül a spirituális eléréshez.

Az embernek a nullától kell, hogy elkezdje a spirituális felemelkedést. Az ember minél közelebb jut a nullához gondolataiban, a vágyaiban és tetteiben is, abban a mértékben olvad össze a csoporttal, és inspirálja őket arra, hogy gondoskodjanak róla. Ezen a ponton az ember elkezdi megkapni a helyes benyomást a csoport belsejétől, és  nem számít, hogy milyen szinten van jelenleg. Ez a behatás lehetővé teszi számára, hogy lekapcsolja magát az önszeretetről, lekapcsolja magát az önző “klipa”– tól(kemény héj -tól) , a gonosz hajlamtól, és akkor képes elkezdeni a spirituális munkát.

2013.04.07, Felkészülés a reggeli leckéhez

KA

09 ápr 2013

Ne enged a barátodat elhervadni

Ne enged a barátodat elhervadni

Mi próbálunk mindig segíteni, támogatni és tiszteletben tartani a barátot, még akkor is ha ő keményen dolgozik az egoizmusának kijavításán; ösztönöznünk kell őt, mint egy kisgyermeket a játékra.

Amikor megerősítjük és támogatjuk őt, inspirációt és bizalmat érez; ennek eredményeképpen képes lesz sok-sok dolgot megtenni. Ennek ellenkezőjeként, amikor elnyomják őt, elveszti a bizalmát, szenved, elszárad, és elveszíti azt a képességét, hogy megvalósítsa magát.

Ezért, nekünk mindig támogatást és bátorítást kell nyújtanunk a barátaink számára.

2012.12.23, Virtuális lecke

SzL

07 jan 2013

A spiritualitás szerény növekedése

A spiritualitás szerény növekedése

Kérdés:

Sokszor történt az életemben, hogy valakit olyan nagy embernek láttam, de minél közelebb értem hozzá és kezdtem megismerni belsőleg, kiderült, hogy nincs benne semmi. Mikor lesz vége ezeknek a csalódásoknak, és igazán felfedezzük a nagyságot?

Válasz:

A nagyság csak a Teremtőben fedeződik fel. Mi ellentétes módon kell, hogy menjünk a csoport, a tanár és Teremtő felé, fel kell építenünk magunkban a nagyságukat. És ahogy közeledni fogunk hozzájuk, annál inkább úgy fog tűnni, hogy kisebbek, szerényebbek, és alacsonyabbak vagyunk. Ők nem fognak hagyni semmilyen lehetőséget beléjük kapaszkodni és semmi lehetőséget értékelni őket.

Mondva van, hogy “Ahol te felfedezed a nagyságát, ott felfedezed fel az szerénységet”. Nagyon nehéz kitartani a spiritualitás nagyság érzésében.

Ezért használják a vallások a külső tulajdonságokat, hogy növeljék a fontosságukat, és minden rabbi vagy pap úgy mutatkozik az emberek előtt mint nagy és fontos. Ez szükséges ahhoz, hogy vonzzák az embereket, mert a külső látszat benyomást tesz rájuk. De a Kabbala szerint éppen ellenkezőleg van: mindent a belső határoz meg. Ezért néha a tanulás, a csoport, a barátok és a tanár olyanoknak mutatnak, mint akiknek, semmi nem lenne bennük. És azért mindegyiknek le kell győzze a lenézését, és keresse meg, hogyan növelje jobban a fontosságát belső szinten.

Mi nem is úgy viselkedünk mint a nagy Kotzki csoport, akik szándékosan mutatták magukat könnyelműnek és megvették a spiritualitást, azért hogy lehetővé tegyenek egy magasabb belső munkát.

Dolgoznunk kell a barátok, tanító és a Teremtő nagyságán álladóan, még akkor is, hogyha minden alkalommal kisebbeknek érzem őket. Ezért szűkséges, hogy értékeljük azokat a pillanatokat a workshopban, amikor megjelenik nekünk a lehetőség, hogy meghatva legyünk a barátok intellektusától, és érzelmüktől, amikor nem is számítottunk erre. Mi megalázunk mindenkit, és ezzel nagyobbaknak tartjuk magunkat  mindenki másnál.

Így automatikusan  jön ki az, hogy én  magam többre értékelem, mint bárki mást. De hirtelen feltalálom, hogy a barátok nagyobbak mint én valamivel, ami megráz engem. Eleinte megráz egoista szempontból, de továbbra is elkezdem értékelni és irigylem őket, majd aztán összekötöm ezt a céllal, és kihasználom az előrehaladásomra.

2012.12.31, Reggeli leckéből, “Bevezetés a Tíz Szfira Tanulmányába”

BD

05 jan 2013

Az egységet befolyásoló erő

Az egységet befolyásoló erő

Kérdés:

Mik az összetevői az erőnek, amely befolyásolja a barátok egységét?

Válasz:

A spirituális erők összessége a következő magasabb szint felé való vágyódásunkból áll. Egyenként nincs spirituális erőnk, de ha lenullázzuk magunkat mások irányában, és elkezdünk összekapcsolódni, a kapcsolatunk egy mezőt hoz létre, egy hálózatot, amiben a Teremtő kinyilatkoztatik.

Mindannyian csak egy pont vagyunk, még csak nem is egy vektor. A vektor akkor jelenik meg, ha kölcsönösen kapcsolódunk egymáshoz.

Az erő, ami egyesít minket, az a felsőbb Fény, a Teremtő kinyilatkoztatása.

Nincs más, csak a Teremtő és amit megteremtett – az egoisztikus vágyaink. A Teremtő kinyilatkoztatásait velünk kapcsolatban Fénynek hívjuk, és megvan a másik oldaluk, a közvetlen oldal, Hassadim, Hochma, változatos NRNHY, a Fény töredékei, módozatai.

Azáltal, hogy megpróbálunk egyesülni, hogy felfedjük a Teremtő tulajdonságait, az adakozás és szeretet minőségét, magunkhoz húzzuk, erőfeszítéseinknek megfelelően, az Ő közelségét, nem az Ő parancsára és kívánságára, hanem a sajátunkéra!

A mágneses mező hatásához hasonló törvény működik itt: igyekszem kapcsolódni a barátaimmal, kívánom, hogy a Teremtő felfedje magát közöttünk, és így elhozom a Teremtő vonzását magunkhoz. Ez egy feltétlen törvény, és semmi sem múlik Rajta; Ő nem dönt el semmit. Ő létrehoz egy törvényt, és ez a törvény végbemegy a természet törvénye miatt vagy a Teremtő miatt, az egy és ugyanaz. Ezért van az, hogy amint igyekszünk közelebb kerülni egymáshoz, a Teremtőhöz való közelségünk azonnal megjelenik. Ez a vágy fokozatosan közelebb hoz minket, felfedve a kölcsönös erőt közöttünk, mintha táplálná azt.

Hasonlóan, ahogy a gyermek fejlődése megy végbe a világunkban; erőfeszítést tesz és energiát és tudást kap; ismét erőfeszítést tesz és ismét energiát és tudást nyer. Így egy rendszeres áramlást kapunk, egymás irányába tett kölcsönös mozdulataink és egoisztikus zavarainkon való felülemelkedésünk mértékének megfelelően.

A Teremtő szándékosan teremtette meg az egoizmust bennünk, ami folyamatosan nő és változik bennünk különböző formákban, alakzatokban, fajtájában, és nem csak méretében, hanem minőségében is. Sőt, Ő ezt oly ravasz módon viszi véghez, hogy elfeledjük, hogy minden Tőle származik és kezdjük az okot a barátokban, magunkban és a környezetben látni. De valójában Ő szövi mindezt.

Minden csak attól függ, hogy mit teszünk, hogy felfedezzük, hogy ez Ő, nem feledkezünk el erről, támogatjuk egymást, és folyamatosan próbálunk közelebb kerülni egymáshoz.

2O12.12.23, Virtuális leckéből

FG

04 jan 2013

A tanárból egy idősebb barát válik

A tanárból egy idősebb barát válik

Kérdés:

Mit kell ahhoz a világcsoportnak tennie, hogy folyamatosan erősödjön?

Válasz:

Személy szerint én úgy érzem, hogy nekünk együtt kell dolgoznunk úgy, hogy nem csak én ápollak téged, mint egy tanár a “bölcsesség cseppjeivel”, hanem te is diákként aktívan részt veszel az általános tanulási folyamatban. Ugyanis a pontos és korrekt vágyad nélkül, mely arra irányul, hogy én beszéljek, szóval e nélkül én nem tudok mondani és tenni semmit sem. Most elérkeztünk a közös, integrált cselekvés állomásához.

Számomra ez egy igazi meglepetés. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan feltárul ez és ily éles módon. Nagyon boldog vagyok e miatt. Ez a kölcsönös együttműködés azonban további felelősséget ró ránk, újból megerősítve a szükséges feltételeket, azt, hogy én valóban egyenlő szinten vagyok veletek. Ez a tanár – barát koncepció. Így arra van szükségünk, hogy még gyakrabban részt vegyünk együtt a rendezvényeken.

A barátoknak egyenlőnek kell lenniük. Ez a mi közös munkánk, és itt én a te idős barátodként szerepelek, nem a Ravodként. Az általános integritás vezérel minket.

Kérdés:

Ez azt jelenti, hogy még jobban önellátóakká kell válnunk?

Válasz:

Természetesen! Folyamatosan erről beszélek. Végül is én nem leszek örökké. Akkor te magadra maradsz. Azonban úgy te nem maradsz magadban, meg kell tanulnod cselekedni és függetlenül előre haladni. Mindehhez van egy módszer, egy működő rendszer, több tízezer rögzített felvétel az archívumban, és a könyvek. Van minden! Nekem most lassan le kell ereszkednem a Rav szintről a barát szintjére és aztán mindannyian együtt felfedezzük a Felsőbb világot.

2012-12-09 ,Novosibirsk Kongresszus 6.lecke

SzL

KN

29 dec 2012

Hogyan gyújtsak tüzet a lelkemben?

Hogyan gyújtsak tüzet a lelkemben?

Rábás írása “Tartasd magad egy Ravnak vagy vegyél magadnak egy barátot – 1 -”: Ha egy személy nagyon fáradt és aludni megy 11 körül éjszaka, és amikor 3-kor felébred, természetesen azt fogja mondani, hogy nincsen energiája, hogy felkeljen az ágyból és tanuljon, mert ő nagyon fáradtnak érzi magát. És ha úgy érzi, hogy egy kicsit gyenge vagy hőemelkedése van, a testnek ekkor minden bizonnyal nem lesz ereje, hogy felkeljen, hogy minden nap felkeljen.

De ha a személy nagyon fáradt, betegnek érzi magát és aludni megy éjfélkor, de 1-kor felébred és azt kiáltja: “Tűz van a telepen, és éppen a szobádba fog betörni. Akkor gyorsan felpattan és menti az életét minden erőfeszítése által, nem lesz semmiféle kifogása, hogy ő fáradt, figyelmetlen vagy esetleg beteg. Sőt, még ha betegnek is érzi magát, mindent meg fog annak érdekében tenni, hogy megmentse az életét. Nyilvánvaló ez, hiszen egy nagyon fontos dologhoz jut hozzá, a testnek lesz annyi energiája, hogy megtegye azt, amit akar.

Ezért, amíg dolgozom “Érezd magad egy Rav-nak”, és a személy higgye is azt, “Mert ők az életünk és napjaink hossza”. Amennyiben ő úgy érzi, hogy az az ő élete, a test elég erős lesz, hogy leküzdjön minden akadályt, amint ahogy az írva van a példázatban. Ebből kifolyólag, az ember az összes munkája közben, a tanuláskor vagy imádság közben arra kell fókuszálni, hogy megszerezzük a Rav nagyszerűségét és az ő jelentőségét. Egyedül csak a rengeteg munka és még több imádság vezet el az eredményhez.

A Zóhár szavai szerint ez úgy van nevezve: “A porból az Istenséghez való felemelkedés”

… Ebből következik, hogy minden ami hiányzik az az, hogy “Ravnak érezzük magunkat, amint a Teremtő nagyszerűségét érezzük. Ezek után mindenki képes lesz elérni a célt, azaz csatlakozni Hozzá.

Látjuk, hogy világszerte a csoportjainkban néha sok ember megy el a leckére, néha pedig csak kevesen. Nehéz dolog őket megítélni, ez van mondva: “Ne ítéld meg a barátot addig, míg nem voltál az ő helyében.” De nem az a baj, hogy nehézségeik vannak, hanem az, hogy a hiányzás oka a még mindig ugyanaz – nem érzik a leckék fontosságát.

A fontosság érzése a csoporttól függ és nem a személytől. Láthatunk különböző csoportokat a képernyőn a lecke folyamán: Kiev, Moszkva, Szent Pétervár, és még sok másikat. Néha azt látjuk, hogy a csoport szobák tele vannak emberekkel, néha pedig hogy csak alig. Mindennek az oka a cél fontosságának hiánya, ez nem fejlődött ki bennünk. A Felső, a fontosság érzését szándékosan csökkenti, azért hogy a személy szükségét érezze a csoportnak és érezze, hogy ő a környezettől függ, ami megnöveli számára a fontosság érzését. Olyan mértékben, ahogy ő a csoportnak a szerves része, olyan mértékben fog a cél fontossága megnövekedni benne, a csoporthoz fog tapadni és így halad előre.

Azonban, ha ő nem érzi a csoport fontosságát és nem tapad hozzá, akkor a cél fontosságát sem fogja érezni. Ezért nem lesz képes előrehaladni és végül elmarad.

Minden csak a cél fontosságának érzésétől függ: a vágyakozás mértékétől, és hogy mennyire tudatosan követeli azt meg magának a tanulás során. Ez úgy szolgálja őt, mint egy üzemanyag, amit a haladáshoz szükséges.

A fő gondunk az lehet, hogy a célt nem tartjuk fontosnak, az üzemanyagot, a Teremtő nagyságát. Ami elegendő lenne a haladásunkhoz, az, hogy folyamatosan Őróla akarok gondolkodni, és megállás nélkül azon aggódni, hogy érezzem mindennek a fontosságát, ami a csoport középre húz, ahol megtalálhatom a spirituális világhoz vezető ajtót.

“Rav” (nagy, nagyszerű” a Teremtő. “Érezd magad Ravként” azt jelenti, hogy a Teremtő felemeljen mindenfajta földi érték felé, amihez semmi sem hasonítható. Ilyen prioritások szerint, az egyén meg tudja határozni a napi programját és ezzel a hozzáállással pedig mindent.

“Vásárolj magadnak egy barátot”-ra azért van szükség, hogy növelje a Rav fontosságát. Ezért meg kell venned a barátodat; fizetni kell neki a hozzáállásoddal, az erőfeszítéseiddel, a szolgálataiddal, így ezekkel segítenek téged elismerni a Rav nagyszerűségét, a Teremtő nagyszerűségét.

A tanulás alatt, csak egyetlen dolog megszerzése miatt szabad imádkoznunk: a Teremtő nagyszerűsége. Minden ezen nagyszerűség körül kell koncentrálódnia: az imádságnak, a megvilágításnak, és a szeretetnek. Csakis a környezet képes segíteni nekünk, akkor ha a személy megidézi azt magának.

2012.12.19, Napi Kabbala lecke előkészülete

SzL

23 dec 2012

A szeretet lángja

A szeretet lángja

Rábásh írásaiból, 24. Levél:

“Neked ki kell váltanod a barátok szeretetét, ami számodra nem vonzó, pontosan ezt látom ami szükséges számodra. Ahogy mondta Báál HáSzulám, hogy az ember és ember közötti viselkedéséből megtanulja, hogyan viselkedjen a Teremtővel szemben. Mivel a Felső Fény nyugalomban van, és állandóan szükséges kiváltani azt a szeretetet, ahogy az írva, van: “amíg az esküvőnk szeretete boldogságot okoz…”, és te mindig őrségben kell legyél, reggeltől estig, amikor a nap állapotában érezzük magunkat, vagy az éjszaka állapotában érezzük magunkat.

Mi azt mondjuk a Teremtőnek, hogy tiéd a nap és tiéd az éjszaka is. Ezáltal az éjszaka ugyancsak az éjszaka sötétsége, az is a Teremtőtől jön az ember érdekében … ebből az következik, hogy neked ki kell váltanod a barátok szívét ameddig a láng magától fel nem emelkedik, ahogyan Bölcseink mondták, amikor te “meggyújtod a gyertyákat”, és ezáltal megleszel jutalmazva, hogy felébreszthesd a Teremtő szeretetét magatokra”.

Íme mi néhány feltételt látunk. Először is,”legyen éber, hogy felébressze a barátok szeretetét a szívükben.” És ezt kell tenni mindig, vagyis függetlenül az “éjjel-nappal” állapotától, azaz, akkor is, amikor te jó vagy rossz állapotban vagy, még a sötétségben is.

Minden helyzetben, fel kell ébresztenem a szeretetet minden barátom szívében amig a “láng felemelkedik”. Vagyis, bele kell fektetnem minden erőmet, ameddig meg nem jelenik, és ezáltal ez már hajtóerővé válik az örök szeretethez. És ha ezt megteszem, akkor meg leszel jutalmazva azzal, hogy felébresszem a szeretetet a Teremtő felé, vagy fordítva, a Teremtő szeretetét ránk.

Mi azt látjuk, hogy ez a feltétel feltétlenül szükség, mint egy parancs függetlenül az időtől, helytől és mozgástól, és ez teljes elkötelezettség. Ennek megfelelően el kell gondoljuk, mi a következő lépés, ha nincsen ez a feltétel mi nem tudunk előrehaladni a cél felé. Nem kell összezavarjuk magunkat hogy valami más célt érjünk el, csak a Teremtő szeretetének az elérését, a formaazonosságot Vele. Mivel az Ő tulajdonsága felénk az a szeretet, vagy az adakozási vágy, ez a kifejezése a szeretetnek.

Tehát nekünk állandóan meg kell tartanunk ezt a célt: reggeltől a személynek meg kell terveznie a gondolatait, cselekvéseit, és este számítást végezzen, amit tett. Szóval, nap nap után, minden nap, mindent irányítson az egyetlen követelmény felé: próbálja felébreszteni amennyire lehetséges a szeretetet, vagy legalábbis felébressze a cél fontosságát, mivel ez a szeretet komponensei, hogy a láng fölé emelkedjen. Ez jelenti, az alulról való felébredést, amely annyira erős, hogy felidézi az ébredést felülről, és a két felébredés összefonódik: alulról és felülről, ezzel egy nagy lángot teremtve.

Ezek nem csak szép szavak. Aki komolyan sóvárog a célhoz, annak el kell fogadnia őket komolyan, és használja. Ezek az örök törvények feltételei.

18.12.2o12, Felkészület a reggeli leckéhez

BS

21 dec 2012

Barát haladása sokkal fontosabb, mint a saját haladásom

Barát haladása sokkal fontosabb, mint a saját haladásom

Kérdés:

Ha szeretet a barát iránt, azt jelenti, hogy az ő vágya előnyősebb mint az enyém, ezekről a vágyakről beszélünk?

Válasz:

Báál HáSzulám írja az “Utolsó nemzedék” című cikkében, hogy nekünk gondoskodnunk kell minden emberről a világon, hogy rendelkezzen a fizikai szükségletekkel. És ha a barát így viszonyul a dolgokhoz, akkor nincs szüksége a fényűzésre. És a többit irányítania kell a barátja támogatására a spirituális úton.

Szóval mit jelent, hogy szeretem a barátot? Hogyan vagyok képes betölteni az ő vágyait? Ha aggódtam élelemért, és minden szükségest a meglétért. Támogassam őt lelkileg – hogy bemutassam neki a felébresztést, a Teremtő nagyságának az érzetét, a spirituális út fontosságát, amely felébreszt engem, és megtölt engem erővel.

Ez amit meg kell mutatnom a gyermekemnek, és ugyanúgy a barátomnak is. Ez azt jelenti, hogy én spirituális táplálékot nyújtok számára, a korporeális táplálékon túl. Ez jelenti, hogy én szeretem őt.

Ez az amiről Rábásh ír, hogy mit kell kifejleszteni a csoportban. Átadni a barátnak a cél fontosságát, egy személyes példát a cél fontosságáról – ez jelenti, hogy szeretem őt. Ezzel én előnybe helyezem az ő vágyát az enyémnél. Én azt nézem amire szüksége van, azaz, hogy meglegyen a szükséglete a korporealitásra, és a többit az ő spirituális fejlődésére. Mindezt nekem kell megadni.

Nekem kell gondoskodjak, hogy elrendezze az életét, segítek neki munkát találni, és így tovább. És spirituális szempontból, hogy felébresszem a cél növelését számára. És így én inkább választom az ő vágyát, nem az enyémet. Ha aggódom a barátért, ez a legjobb az én fejlődésemre. De mindezt miért csinálom?- hogy elérjem a Teremtő szeretetét! Izrael, a Fény és a Teremtő, együtt kell létezzen. Másképp csak szeretem természetes, egoista módon, mint a gyermekemet.

Pontosan ez a munka, az “Úr munkája”. Ha ilyen módon viszonyulunk a baráthoz, akkor a baráton keresztül elérjük a Teremtőt. A mások szeretete szükséges, hogy elérjük a Teremtő szeretetét. Ezen keresztül az ember felfedezi a rejtettséget, amelyet a Teremtő készített, azért hogy gyakoroljuk a teremtmények iránti szeretet, hogy elérjük a Teremtő szeretetét.

13.12.2012, Reggeli lecke, “Bevezetés a Tíz Szfira Tanulmányába”

BS

18 dec 2012

Minden lecke olyan, mint a mosással kifehérített lélek

Minden lecke olyan, mint a mosással kifehérített lélek

Kérdés:

Miért mondta Baal HaSulam, hogy a tanártól az átmenet,  környezetből való  parittya-kőn keresztül lehetséges?

Válasz:

A tanártól az ember megkapja a teljességet, és a csoporton keresztül  feltárja a benne lévő gonoszt. Bár eleinte nincs rá szándéka, vágya, de belép a csoportba, és hatalmas erőfeszítéseket tesz, hogy egybeolvadjon a környezetével, és kapcsolódjon a barátaival.

De az erőfeszítései ellenére  taszítást kap, ellenállást, gyűlöletet, haragot. Ezen keresztül tárul fel, hogy az ő egoista vágyai azok amik eltávolítják a többiektől, mert ha ő nem látja a barátait, hanem csak saját magát, a barátai letükrözik számára ezt.

Amikor felfedezte ezeket a negatív érzéseket, akkor a kérdés az, hogy mennyire tudja megérteni, feldolgozni azt, hogy a gonosz feltárult benne, és azt hogy nem keresheti többé  a barátokban a gonoszt és nem élheti meg magát többé a kialakult helyzet áldozatának. Ha megérti ezt és mindezzel együtt elérkezik  a tanítóhoz, a tanuláshoz, akkor a tanítótól megkapja a kezelést, azaz a korrekciót.

Ha helyes kapcsolata van a tanulónak  a tanítóval és a tanulással, akkor neki ki kell lépnie a fehér fénybe, a megtisztulásba. Minden rossz amit érzett a barátok iránt, az egy ellentétes formát vesz föl, amit saját korrekciójára használ fel az ember. Innentől ahelyett, hogy átkozná az ember a barátokat, áldást fog mondani azért ami feltárult; ahelyett, hogy rosszul érezné magát,  jól érezi majd magát; büszke lesz a barátaira, és folyton azt vizsgálja gonosz-e valakivel, folyton az egót lesi önmagában hogy időben megfékezhesse. Azaz, minden fordított, ellentétes formát vesz fel.

Magára veszi az ember az ellentétes definíciókat, és megérti és érzi a tulajdonságait a barátok tükrében, ez az úgynevezett “parittya kő”.

12.12.2012, Reggeli lecke 

BS

KA

16 dec 2012

62 queries in 0,499 seconds.