Megjegyzés: Minél mélyebbre megyünk, annál inkább megértjük a kerekasztal módszerét, ami számos iparágban alkalmazható, de képzést, felkészülést igényel.
Mielőtt körökbe helyeznénk az embereket, valamilyen oktatási kurzust kell tartani nekik. Ma már csak a kapcsolatok megerősítése érdekében ajánlhatunk fel kerekasztalt, de nem a súlyos konfliktusok megoldására, nemzeti szinten még nem alkalmazhatjuk.
Megjegyzésem: Képtelenek vagyunk a parlament tagjait egy kerekasztalhoz ültetni. Először hosszú képzésen és átképzésen kell átmenniük. Csak ezután ülhetnek egy kerek asztalhoz. Csak akkor lesznek képesek valóban ésszerű állami döntéseket kidolgozni.
Kérdés: Használhatók-e a körök, csak a kapcsolatok erősítésére?
Válasz: Mit jelent az, hogy „kapcsolatok megerősítése”? Ha a kerekasztal beszélgetés helyesen fejeződik be, és azzal zárul, hogy vélemény különbséget, szétválást eredményez, az miért történik?
Megjegyzés: De már tartottunk kerekasztalokat a tömegekben, és az emberek elég kölcsönös részvételt és érintettséget és boldogságot éreztek.
Megjegyzésem: Talán annak örültek, hogy kifejezhették álláspontjukat. De hogy képesek voltak e arra, hogy ténylegesen meghallgassák a másikat, az kérdéses. Mindenesetre szükséges, hogy mindehhez erős oktatási alapjuk legyen.
Megjegyzés: Amikor körben beszélünk, az elutasítás nagyon gyakori, különösen, ha valaki olyan dolgokat mond, amelyek ellentétesek a véleményünkkel.
Kommentárom: Boldognak kell lennünk, amikor ellentétes véleményeket fedezünk fel, mert azok fölé emelkedve elérhetjük a problémamegoldás következő szintjét.
Bármennyire is azt gondoljuk, hogy a probléma megoldhatatlan, bármennyire is úgy érezzük, hogy a hatalmas ellentmondások miatt nem vagyunk képesek fölé emelkedni az ellentéteknek, még is meg kell értenünk, hogy ennek a problémának különleges a küldetése – és különleges értéke van.
Ha nem tudunk közös megegyezésre jutni, akkor folytatnunk kell a munkát a probléma tiszteletben tartása mellett, mert a végén teljesen más megoldások, különböző állapotok – következő szintjére emelkedhetünk.
Ebben a világban születtünk, minden világ legrosszabbikában. Semmi sem rosszabb ennél. Ezért megnyugodhatsz – máshol nem lesz rosszabb, mint itt. Az összes többi állapot ennél sokkal jobb. Ezért érdemes elgondolkodni azon, hogyan lehet kilépni, ezen világ érzékeléséből. Ehhez nem kell meghalni, csak meg kell változtatni az érzékelést, néha a kétségbeesés állapota hirtelen utat enged a boldogságnak és az örömnek.
Próbáljunk meg, jobb állapotba emelkedni. A Teremtő azt akarja, hogy örüljünk annak, hogy a kapcsolódás révén elérhetünk az abszolút jó világába, a Fénnyel teli Felső Világba, ahol még a gonosz emléke sem marad meg. Meg kell próbálnunk megalapozni ezt a szellemiséget a csoportban.
Ellenkező esetben a Teremtő nem kerül közel hozzánk. Ő csak oda jön, ahol megpróbálják megteremteni az örömöt és a boldogságot a csoportban, és a jó hozzáállást egymáshoz.
A világ nehéz időkbe lép be. Ez fokozatosan egyre lejjebb ereszkedik, nagyobb problémákba, konfliktusokba minden ember között. De ennek ellenére meg kell próbálnunk kapcsolatot kialakítani egymással, szerte a világon. Ez megvéd minket, magabiztosságot és örömet ad nekünk, és növeli immunitásunkat, a koronavírus és minden más betegség ellen.
Egyetlen hiba sem képes megközelíteni minket, mert minden a kapcsolatunkon múlik. Ha van köztünk Klipa, önző vágy, akkor a vírusok eljutnak oda. Ha van helye köztünk a szentségnek, a jó hozzáállásnak egymás irányába, akkor egyetlen káros vírus sem kerülhet oda. Ez ellentétes a Természet Törvényével.
Ha jó kapcsolatok vannak a nők között a csoportban, az az egész világot érinti, mert egy nő a világ alapja. A jó jövő érdekében, a családjaink, a gyermekeink érdekében próbáljunk jól bánni egymással. Legyen úgy, ahogyan tanítjuk a gyermekeinket, amikor meggyőzzük őket, hogy ne veszekedjenek, ne verekedjenek, hanem együtt játszanak. Ez mindenkit befolyásol, és a férfiak is tőlünk függenek.
Azt akarjuk, hogy minden szív úgy érezzen mindenki mást, mint saját magát. Engedjük, hogy mindenki belépjen a szívünkbe, ez magában foglalhatja az egész világot. Akkor úgy érzhetjük, hogy a végtelen világában élünk.
A világ nehéz időszak előtt áll. A Teremtő a cél felé akar minket nyomni, és egyre erősebben nyom minket. Úgy tűnik számunkra, hogy minden körülöttünk történik; de valójában mindez bennünk van. Igyekezzünk a lehető legerősebb kapcsolatot tartani, és ez minden bizonnyal elősegíti, hogy gyorsan és egyszerűen haladjunk a cél felé. Minden rosszat és jót, amely feltárul előttünk, képesek vagyunk felhasználni a megfelelő fejlődéshez.
Megjegyzés: Azt mondják, hogy a leghatékonyabb gyógymód a stresszre, s ha rosszra fordulnak a dolgok, az, az éneklés. Még talán jobb kórusban énekelni. Az olaszok és a spanyolok kimennek az erkélyükre és énekelnek.
A tudósok azt mondják, hogy amikor énekelünk, agyunk nagy része aktiválódik. Mert, akkor az agy neuronhálózata teljes egészében aktiválódik. Ez egyfajta aerobic, amelynek során a test endorfint, boldogság-hormont termel. Ez csökkenti a stressz-szintet és javítja a hangulatot.
Válaszom: Ez nyilvánvaló.
Kérdés: Amikor énekelünk, olyan mintha érzelmeink és érzékeink kiszabadulnának belőlünk, és másokért dolgoznának?
Válasz: Másoknak, mindenkinek!!
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy a dalnak mély, sőt spirituális jelentése van?
Válasz: Együtt énekelni.. Ha a dal közös, akkor természetesen teljesen más a hatás.
A kórusban való éneklés összekapcsol mindenkit egy, közös egésszé! Ha ugyanakkor valami olyasmit énekelünk, mint a Zsoltárok, akkor annak nagyon erős hatása van.
Dicsérjük közösségünket, egységünket és kérést intézünk önmagunkon belülről, a közös egészünktől kezdve a Természet Felső Erejéig, a Teremtőig, hogy kapcsolatba léphessünk Vele. Mi Őérte vagyunk, és Ő értünk van.
Olaszországban az emberek megpróbálták ezt megtenni, és ennek eredményeként szinte semmit nem értek el.
Megjegyzés: Először is arra van szükség, hogy Izraelben rendezzük el magunkat.
Válaszom: Ha magunkat nem tudjuk elrendezni, akkor az emberiség szenvedni fog, – de mi még többet.
Kérdés: Mi lenne, ha énekelni kezdenénk?
Válasz: Ha Izrael elkezd énekelni együtt, kórusban, akkor az egész emberiség csatlakozik, és ez valójában az egész emberiség kérése lesz a Felső Erő felé. Fel fogunk emelkedni a spirituális szintre, tökéletességben, egészségben és az örökkévalóságban találjuk majd magunkat. Ha Izrael elkezd énekelni, együtt, kórusban, az egész emberiség csatlakozni fog, és ez valóban az egész emberiség kérése lesz a Felső Erő felé. Fel fogunk emelkedni a spirituális szintre, tökéletességben, egészségben és az örökkévalóságban találjuk magunkat.
Kérdés: Amikor azt mondja: „Izrael kórusban fog énekelni”, mit ért ön ez alatt? Mi az Izrael? Ki az?
Válasz: Ők Izrael népe. Mindazok, akik társulnak velünk, és nem feltétlenül zsidó származásúak. Ha énekelünk, akkor az egész világ azonnal meggyógyul, és abszolút kigyógyul minden betegségből, minden belső és külső problémától megszabadul, – főleg a pszichésektől.
Kérdés: Azt mondod: „Énekelni fogunk”. Mit fogunk énekelni?
Válasz: A szív dalait! Énekeljük, hogy mindenkivel egységben akarunk lenni, és mindenkivel együtt a Teremtő felé fordulunk. Azzal a kéréssel, hogy segítsen, hogy együtt legyünk egymással és Vele.
Kérdés: A Teremtőhöz fordulva mit mondunk? Mit énekelünk Neki a szívünkkel?
Válasz: Csak azt, hogy érezni akarjuk a kapcsolatot az emberiség és köztünk és a Teremtő között. Semmi mást.
Kérdés: Úgy érzem, hogy ez a szeretet, hogy ez az adakozás..
Válasz: Természetesen ez a szeretet, ez az adakozás, és ez olyan, mint egy magzat érzése az anya méhében.
Kérdés: Más szavakkal, a magzat áldást énekel anyjára?
Válasz: Igen, természetesen. Ez a legjobb állapot. Nincs ennél jobb!
“Medium publikálta az új cikkemet “Nincs fekete, fehér nélkül”
A társadalom széthullásának nem az az oka, hogy az egyik félnek igaza van, a másik viszont téved, hanem az, hogy egyikük sem kívánja létrehozni az egységet. Természettől fogva akarjuk mindannak a vesztét, ami nem kelt bennünk jó érzést. „Ha máshogy gondolkozol, mint én, akkor ne lássalak, és lehetőleg, ne is létezz!” Kisebb nagyobb eltérések mellett, ez az ember természetes gondolkodásmódja. De a természettől nem csak ezt az indíttatást kaptuk, képesek vagyunk a gondolkodásra és az alternatívák közötti választásra is.
Ha rájövünk, hogy az életünk, és annak értelme, és folytonossága azokon múlik, akiket gyűlölünk, akkor értékelni kezdjük a mindent megalkotó valóságot, és képessé válunk arra, hogy a rész gyűlölete felett megépítsük az egész szeretetét. Csak ekkor köszönt be a béke és a boldogság.
Természettől fogva rendelkezünk a megfigyelés képességével, így elsajátíthatjuk annak tudását, hogy semmi nem létezik anélkül, hogy ne részesülne támogatásban saját ellentététől. A Földet például a Nap gravitációs húzása, és a tőle távolító centrifugális erők közti egyensúly tartja keringési pályáján. Hasonlóképp, életünk a sötétség és fény által meghatározott órák körül forog, látásunk pedig az összes szín egyszerre történő érzékelése (fehér), illetve az összes szín hiánya (fekete) által létrehozott spektrum segítségével működik. A meleg és a hideg, az éhség és teltségérzet, vonzerő és taszítás, szeretet és gyűlölet – mind-mind olyan ellentétpárok, amik olyanná varázsolják életünket, amilyennek azt ismerjük.
Nem taszítja vagy negálja semmi az életünket, ami ellentétes vele. Ellenkezőleg, lehetővé teszi, és kiegészíti azt. Képzeljük csak el, micsoda barátságos, befogadó világban élnénk, ha be tudnánk látni, hogy embertársaink is hozzánk és a valóság egészéhez hasonlóan működnek. Képzeljük el, micsoda gazdagságot tapasztalhatnánk, ha üdvözölni tudnánk az emberi sokszínűséget (lásd: bőrszín, rassz, hiedelemrendszer, hajlam, nézőpont), és minden mást, ami különbözővé, mégis, egymást kiegészítő jellegűvé tesz.
Azt is elképzelhetjük, milyen unalmas és egy helyben toporgó világban élnénk, ha mindenki ugyanolyan volna. Nem fejlesztenénk ki a gondolkodás képességét, hiszen nem szorulnánk rá, hogy artikuláljuk saját álláspontunkat. Nem rendelkeznénk képzelőerővel sem, mivel semmi nem inspirálna vagy keltene érdeklődést bennünk. Elvesztenénk kreativitásunkat, életerőnket és életkedvünket. Még heves gyűlöletünket és a saját önelégültségünkben való dagonyázás kéjes örömét is annak köszönhetjük, hogy vannak emberek, akik különböznek tőlünk. Mihez kezdenénk, ha ők nem léteznének?
Az eddigi okfejtésből azt a végkövetkeztetést vonjuk le, hogy a különbségeken túl, tekintetünket az őket megalkotó teljességre kell vetnünk. A különbségek tartják fent az egészet. Ha rájövünk, hogy életünk, és annak értelme, és folytonossága azokon múlik, akiket gyűlölünk, akkor értékelni kezdjük a mindent megalkotó valóságot, és képessé válunk rá, hogy a rész gyűlölete felett megépítsük az egész szeretetét. Csak ekkor köszönt be a béke és a boldogság.
Látom, ahogy a világ napról-napra, egyre jobban elfogadja és hozzászokik az új világ feltételeihez.
Természetesen rengeteg feszültség és ellenállás érzékelhető az elfogadásnak a határán.
Az Emberiség természete, mely az úgynevezett – “gonosz hajlam”,amely mindig előnyben részesíti az önérdeket,akár kárára is – kapott néhány nagyobb csapást, de még mindig megpróbál visszatáncolni minden erejével az önző állapotba.
Megpróbálunk ragaszkodni az előző kultúránkhoz, ami a gazdagságot, a hírnevet és a hatalmat dicsőítette. Ahol az egymás elleni harc ment és nem is volt más választásunk, mint hogy egymással versengjünk annak érdekében, hogy mindannyian elérjük saját, egyéni birodalmunk csúcsát.
De a Természet evolúciós gőzhengere folyamatosan kilapítja a gonosz hajlam halálos hatalmát.
A Természet evolúciója megfertőzte az Emberiséget egy vírussal, annak érdekében, hogy az eddigi önkiszolgáló világnézetünkön túl, felébressze bennünk annak az érzetét, hogy egy sokkal mélyebb egymástól függő, integrál valóságban létezünk.
Most egy jelentős átalakuláson mentünk keresztül. Ahhoz képest, ahogy előzőleg ellenálltunk azoknak az új megszorításoknak, amikbe a vírus kényszerített minket, most fokozatosan elkezdünk hozzászokni az új feltételekhez.
Ha valójában tudnánk azt, hogy ez a világméretű vírusfertőzés egy sokkal nagyobb, gyűlölettel teli csapástól mentett meg minket, melybe szükségszerűen beleszaladtunk volna – mint például a háborúk – akkor még örülnénk is a jelenlegi állapotunknak.
Én megértem, hogy ez a vírus rengeteg embert fertőzött és ölt meg, és sok ember került személyesen nehéz helyzetbe, és küzd különböző gazdasági problémákkal. De ha képesek lennénk látni mindezek fölött az átfogóbb globális főirányt, akkor láthatnánk azt, hogy a jelenlegi irány sokkal nagyobb szenvedéstől mentett meg minket, mint ami elért volna minket, hogyha az előző utunkat folytattuk volna.
Például kedvezőnek tartom azt, hogy a hatóságok most főleg a közösség egészségével, az emberek jólétével és jövőjével foglalkoznak, ahelyett, hogy mindenfajta, bonyolult nemzetközi szintű lépéseket tennének.
Ugyanígy az emberek is az élet minden terén, sokkal jobban teszik, hogyha a szükségletekre fókuszálnak, ahelyett, hogy összezavarnák magukat a szükségtelen, luxus “svédasztalával, ami soha nem volt képes tartós kielégülést adni nekik.
A Természet adott nekünk valamit, amivel most elfoglalhatjuk magunkat, melyen keresztül megváltoztathatjuk utunkat, és egy új szemlélettel kezdjük el érzékelni a környező valóságot.
Mindemellett a változások sebessége példátlan. Így nagyon remélem, hogy a következő hónapokban egy sokkal megértőbb és empirikusabb Emberiség kibontakozásának leszünk tanúi, ami jobban elfogadja azt a folyamatot amelyen most keresztül megy. Egy olyan Emberiséget látunk majd, mely tudja hogyan lehet zökkenőmentesen fejlődni egy jobban összekapcsolt, biztonságosabb, egészségesebb és boldogabb jövő felé.
A koronavírus járvány kapcsán a fő nehézség abban áll, hogy minden egyes szakértő a maga véleményével áll elő, és ez összezavarja a közvéleményt, hisztériát, vagy közömbösséget vált ki. Félünk az ismeretlentől. Ismerjük, és személyes tapasztalattal is rendelkezünk az influenzáról. A koronavírus azonban ismeretlen számunkra, így hát a betegség komoly stresszforrás. Helyes dolog követni, amit az orvosok többsége mond, és nem hallgatni a média, illetve az emberek ösztönzéseire. Rajtam múlik, hogy rábólintok-e arra, amit a legtöbb ember dönt, bármi is az, mivel a vágyam arra irányul, hogy mindenkivel egységet alkossak. Ez tölt majd meg boldogsággal. Viselkedésünk mindig a közjót, és az emberek egészségét kell, hogy szolgálja. Még akkor is így van ez, ha mi magunk közömbösek vagyunk. Az az ember, aki nem visel maszkot, nincs tekintettel másokra. Az, aki a többiek javára cselekszik, nem érezhet közönyt vagy pánikot.
[266321] KabTV “ Új élet 1252 - Véleménykülönbségek a koronavírus kapcsán,”20/06/15
Helyes egyre több gyermeket adni a világnak napjainkban? Ez a kérdés láthatólag fontosabb ma, mint valaha, amikor a gazdaság, a szociális rendszerek és a környezet állapota a nőket erősen elgondolkoztatja a gyermekvállalás kérdéséről. A születések száma például az Egyesült Államokban a legalacsonyabb szintre élt az elmúlt negyedévben a legfrissebb nyilvánosságra hozott tanulmányok alapján. A várakozások szerint a korona vírus járvány okozta szorongás csak még jobban lejjebb viszik ezeket a negatív rekordot döntögető statisztikai számokat. De a számokon túl, a legnagyobb aggodalomra az ad okot, hogy milyen módon lehet a világ népességének életszínvonalát fejleszteni, illetve fejleszteni az emberi viszonyokat is, a közösség javát figyelembe véve.
“Ahogy az emberiség előre halad, az emberek egyre növekvő mértékben vonakodnak gyermeket vállalni, mivel az egó folyamatosan növekszik, egy erősen énközpontú megközelítést létrehozva, és növelve az élet minden vonatkozásában.”
Az egy nőre eső termékenységi mutató, egy generáció pótlásához 2,1 kellene, hogy legyen, azonban ez pillanatnyilag messze alul marad ennek a számnak a világ fejlettebb régióiban. Egy előzetes tanulmány szerint – ismét csak Amerikában – ez a szám, 1,71 gyermek. Arra is rámutatnak a számok, hogy a születések száma 2019-ben 3,7 millió volt, ami közel 1%-kal kevesebb, mint 2018-ban.
Az előre jelzett csecsemő szám növekedés, amit a COVID-19 karantén utáni időszakra jósoltak, nem következett be. Éppen ellenkezőleg, a terhesség megszakítások kérése közel megduplázódott a vírus kitörése óta. A járvány eredményeképpen a a munkanélküliség és a gazdasági adatok zuhanása szárnyalni kezdett, és a közgazdászok közel 500 000-rel kevesebb születést jósolnak Amerikában a következő évre.
A mai társadalom nem törődik a gyermek vállalási kedv növelésével. Az egó napjainkban napról napra növekszik, és a növekedési ütem gyorsul generációról generációra, és egyre jobban arra kényszeríti ez az embereket, hogy a saját maguk beteljesítésével törődjenek. Ez odáig fajult, hogy a fiatalok nem akarnak házasságot kötni. A házaspárok új életformát fejlesztettek ki, csak önmaguk kielégülésével foglalkoznak, és sokan úgy érzik, a gyermekek nevelésével elvesztenék a szabadságukat ebben, és kénytelenek lennének a gyerekek boldogságára áldozni.
Ugyanakkor az orvostudomány fejlődése elhozta a születésszabályozás lehetőségét. A nők eldönthetik akarnak-e gyermeket, mikor és milyen körülmények között akarnak, mennyire lenne az hatással a karrierjükre, vagy az életük más prioritására. A múltbéli társadalmak naiv házaspárjai szinte semmit nem tudtak a terhességről és a gyermek születéséről, azonban a társadalom átalakult, és a gyermekvállalás egy jól tervezhető, és kiszámítható dologgá vált.
A termékenységi ráta meredek zuhanása sok országban megjelent, ez egy globális trend – ahogy a tanulmányok rá is mutatnak erre. Azonban ez nem szükségszerűen negatív helyzet. Feltehető a kérdés, hogy miért kellene a jelenlegi 8 milliárd ember számát tovább növelni? Minek?
Tény, hogy ez embernek szüksége van arra, hogy értelmet találjon az életében, egy magasabb célt, mint az öntudatlan létezés. Mit ad a termékenység lehetősége egy embernek? Minden ember a földön egy cél szerint szeretne élni. Minden emberi lény életének lényege, hogy korrigálja egoista természetét. Ez a cél a másokkal való kapcsolat kialakításával egy fokozatos folyamatot jelent, egy új emberiség születését, amely emberiség a kölcsönös felelősségen és az egységen alapul majd.
Amire a világnak most szüksége van, nem egy mennyiségi, hanem egy minőségi változás. Egy új társadalom, ahol minden ember fölé emelkedik az egoista természetének, és a környezetének az előnyeit tartja elsődleges célnak önmaga számára. Ehhez nem kellene több milliárd ember, és ez elsősorban minőségi változás követel, nem mennyiségit.
Ma sokkal nagyobb aggodalmat okoz az, hogyan kell egy helyes oktatási rendszert építeni a gyermekeinknek, mint az, hogy minél több gyermek jöjjön a világra.
Amikor arra tudjuk már tanítani a gyermekeinket, hogy kell másokat szeretni, az élet értelme felé haladni, az emberek között helyes kapcsolatokat felfedezni, akkor jön el az ideje annak, hogy a lehető legtöbb gyermeket hozzuk világra, egy globális, integrál rendszerbe, mert akkor minden gyermek hatalmas előnyöket adhat hozzá, az emberiség fejlődéséhez.
A fénykép forrása: Ben Mullins (Unsplash) [267137]
Van, ahol arra használnak egy lift kezelőt, hogy Ő az, aki képes a helyes szinthez tartozó gomb megnyomására. Mielőtt megjelentek a hűtőszekrények volt egy jegesember, aki felvagdalt hatalmas jégtömböket kocákra, és kiszállította a háztartásokba. A világban a szükséges munkák állandóan változnak, napjainkban gyorsabban, mint valaha. Most pedig a koronavírusnak köszönhetően, ez végletekig felgyorsult, és gyorsan megjelentek a virtuális munka feladatok is.
Az emberiség elért az ön-középpontú beállítottságból, egy együttműködő beállítottságba való átmenethez, és azok, akik segítenek másoknak ebben, azok lesznek a legboldogabb és legelfoglaltabb emberek a földön.
Minden foglalkozás, amely másodlagos a napi üzleti előrehaladás szempontjából, harcol a fennmaradásért, vagy már a felszámolódás különböző fázisaiban van. A COVID-19 járvány sokkolta az embereket, és eljuttatta őket addig a pontig, hogy elvesztették a shopingolás lehetőségét, és mindemellett, elkezdtek takarékoskodni azon, amit megvásárolnak, mert sokan elvesztették a munkájukat.
Ez egy kicsit hasonlít a dinoszauruszok korának végéhez, ahol azok a fajok, melyeknek lejárt az ideje, kihaltak, átadva a helyüket új fajoknak. Talán nehéz ezt elképzelni, de ez a folyamat most is történik. Rengeteg új szakma van kialakulóban, és sok közülük már az “új emberi korszak”-kal kapcsolatos, és így, az emberi kapcsolatokkal is foglalkozik.
Korábban sokat kellett foglalkoznunk, mentális betegségekkel. ADHD, és a viselkedési zavarok különböző formái ezek. Reménytelen küzdelmet folyattunk a kijavíthatatlan emberi viszonyokról, és a zaklatások elleni hiába való harcokról. Ezek azonban nem a holnap problémái.
A holnap szakértői az emberi kapcsolatokkal fognak foglalkozni, és ők, a kialakuló új civilizáció játékszabályait fogják alakítani, ahol az emberiség tagjai szoros kapcsolatban fognak állni egymással, és teljes függésben lesznek egymással. Mi soha nem éreztünk felelősséget az egész emberiségért, de ma nem elégedhetünk meg ennél kevesebbel, és meg kell tanulnunk, mit kell tennünk és ehhez pedig milyen tudás és képességek szükségesek.
Az emberi kapcsolatok Coach-ai olyan emberek lesznek, akik tudják, hogyan kell egy 10 fős csoportot kezelni, akik teljesen idegenként ültek le a körbe, semmilyen affinitást nem éreztek egymás irányába, sőt, gyakran ellentétesek egymással, szóval hogyan lehetne a szóban forgó csoportot, a legjobb barátságba fordítani, egy óra leforgása alatt. Ezek a Coach-ok, akik ismerik az Integrál Oktatás gyakorlatát, értik, hogy kell segíteni embereknek abban, hogy kényelmesebben állhassanak hozzá a csoporthoz, elfogadva a csoportot, és hogy tehetik képessé őket arra, hogy ki tudják fejezni magukat anélkül, hogy veszélyeztessék bárki másnak a csoporton belül, az ugyanerre irányuló vágyát.
Azok, akik részt vesznek egy ilyen oktatásban, megértik mit kell tenni, hogy mások képesek legyenek kifejteni a teljes, bennük rejlő potenciált, és hogy ez csak akkor lehetséges, ha más emberek között teszi ezt valaki, akik mindannyian a legtöbbet akarják hozzáadni ehhez, hogy sikerüljön, és akiknek ugyanaz a közös céljuk van, az egység a csoportban.
A csapat sportok résztvevői tudják, hogy ha bajnok akar valaki lenni, fel kell áldozza magát, a csapat sikeréért. Az Integral Oktatás más. Nem kell feláldozni semmit, és mindig tízszer annyit kap vissza az ember, mint amit a csoportnak adott. A legjobb ebben pedig az történik, hogy itt nincsenek vesztesek, mindenki győztes, mivel az egység csak akkor érhető el, ha mindenki az összes többinek a sikerét is akarja.
Még soha nem próbáltuk ki ezt a megközelítést egymással. Most azonban nincs más lehetőség. Az emberiség elérte a önközpontú beállítottságból, az együtt működő beállítottságba való transzformáció átmenetét. S ahogy mondtuk, akik ebben fognak másoknak segíteni, ők lesznek a legboldogabb és legelfoglaltabb emberek a világban.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
