Dr. Michael Laitman

Szerző arhívuma: Szabó Annamária

Egy energiamezőben

Kérdés: Felismerhető lesz a számomra, hogy mindenki befolyásol engem, aki korrigál valamit, vagy segít valakinek a világban?

Válasz: Természetesen, mivel befolyásoljuk a természetet az érzéseinkkel és az értelmünkkel. Ezekkel nagyobb hatást gyakorlunk a világra, még inkább, mint a fizikai jelenlétünkkel.

Ezért nagyon fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy kölcsönkapcsolatban vagyunk mindenkivel. Így egy közös integrál kölcsönhatásban lehetünk, egy Ádámnak nevezett egységes rendszerben, így a próféták hívása, hogy “egyek legyünk, mint egy ember egy szívvel” bennünk nyilvánul meg.

Azonban ez mindez még a jövő. A természet ezt a célt tűzte ki, és ehhez vezet el minket. Meg fogja értetni velünk, hogy egy egységes rendszer vagyunk.

Annak ellenére, hogy  különálló egoisztikus fehérje testekben létezünk, fel kell ismernünk, hogy egy mindent átfogó energiamezőben létezünk, amely szenzoros és spirituális.

[265368]
KabTV’s “Kabbala alapjai,” 20/04/19

Forrás: https://laitman.com/2020/06/in-one-energy-field/

11 jún 2020

Miért kell újraindítani a gazdaságot?

Valóban nagyon sok ország, beleértve azokat is ahol még mindig vannak új koronavírus esetek, elkezdték megnyitni gazdaságukat és a piacaikat.

Miért kell a gazdaságot újraépíteni főleg, hogy ha figyelembe vesszük, hogy még mindig nem találtunk gyógymódot a vírusra, még mindig nincsen védőoltás ellene?

A probléma az, hogy nagyon sok embernek drágán kell fizetnie azért, hogy életüket a minimális szükségletek szintjén élhessék, hogy ételt rakjanak az asztalra, hogy legyen tető a fejük felett. Az, hogy ezeket, a szükségleteket miként tudják biztosítani maguk számára a gazdaság mozgásától függ. 

Tegyük fel másképp a kérdést: mit tehetnénk akkor, ha nem indítanánk újra meg a gazdaságot?

Ekkor felfedeznénk egy sokkal nagyobb problémát, azt, hogy nem érzünk, nem gondolkodunk és nem is cselekszünk úgy mint egy egységes társadalom. Egészen addig, amíg megosztott a társadalmunk, egymással szemben állunk, addig mindig kiszolgáltatottak maradunk. Különféle emberek és embercsoportok érdekeinek engedelmeskedünk, akik a hatalommal és a hatalmas gazdagsággal játszanak, akiknek nem fontosak a társadalmi érdekek. 

Akkor hogyan hozhatnánk döntést arra, hogy mi a legjobb a társdalom számára? 

Mindezt azzal kell kezdeni, hogy felismerjük milyen szorosan függünk egymástól. Hogy egy ember s gondolatai, és viselkedése hatással van az egész társadalomra, és befolyással van a világ minden részére. Mi egy olyan világban élünk, ahol az úgynevezett „pillangó effektus ” aktívan működik.

Amikor felismerjük az egymástól való függőségünket, akkor képesek leszünk megérteni, hogy sokkal nagyobb kölcsönös felelősséget kell vállalnunk egymásért, még akkor is, hogyha csak a saját érdekeinket vesszük figyelembe. Ha megértjük, hogy egymástól függünk, akkor azt is megértjük, hogy a boldogságunk, az egészségünk és a biztonságunk tulajdonképpen az egész társadalom boldogságához, egészségéhez és biztonságához kapcsolódik, és azon múlik. 

Minél jobban felismerjük az egymástól való függőségünket és növeljük a kölcsönös felelősségünket a társadalom iránt, azaz hogy mindenkit figyelembe veszünk a társadalomban, annál inkább felfedezzük, hogy a jelenlegi kapitalizmus és az önző versengés nem válhat többé egy pozitív hajtóerővé egy ilyen összefüggő, integrált társadalomban. 

A koronavírus egy nagyon kemény leckét adott nekünk a globális egymástól való függőségről. Megmutatta,  hogy mindannyian milyen óriási mértékben függünk egymástól a világ minden részén. Mennyire fontos volt, hogy mindenki betartsa az utasításokat, annak érdekében, hogy megállítsuk a vírus terjedését. Láthattuk, hogy egy vírus, mely látszólag egy piacról indult Kínából, gyakorlatilag  hetek, hónapok alatt egy világméretű hatalmas járvánnyá nőtte ki magát. 

A koronavírus világosan megmutatta, hogy az egymástól való függőségünk, milyen hatással van az egészségünkre és a gazdaságunkra. A továbbiakban bölcs dolog lenne megvizsgálnunk több szempontból is az egymástól való függőségünket. Minél mélyebbre megyünk, annál jobban feltárul, hogy gyakorlatilag mindenben egymástól függünk, az egész életünk minden egyes mozzanata egy másik emberen múlik a világban. Hogyha ezt felismerjük, akkor elérjük azt, hogy ne tegyünk másokkal olyat, amit magunk is gyűlölünk. Figyelmesek és felelősségteljesek leszünk egymással, és elkezdjük keresni azt, hogy hogyan járulhatunk hozzá a társadalomhoz egy pozitív módon, a legjobb képességeinknek megfelelően.

A végén felfedezünk majd egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb és harmonikusabb életet, ahol el fogjuk érni azt, hogy minden egyes ember a társadalomba megkapja a megfelelő gondoskodást és támogatást. Egészen addig, amíg ezt el nem érjük, egyre súlyosabb kihívásokat és válságokat megtapasztalni az egészség, a gazdaság és az emberi viszonyok tekintetében. Ha ezt elérjük, végre képesek leszünk a jelenlegi gondjainkat megoldani és a jövőbeni problémákat megakadályozni.

Forrás: ttps://laitman.com/2020/05/why-must-the-economy-be-reopened-quora/

11 jún 2020

Miért olyan gyakran depressziósak a mai tinédzserek?

A tinédzserek abban a korban vannak, amikor elkezdik keresni az élet értelmét. Úgy érzik, elékeztek oda, hogy megkezdhetik az életüket és elkezdik fontolgatni, hogy milyen irányba haladjanak.


Ennek a gondolkodásmódnak köszönhetően, eljutnak ahhoz a felismeréshez, hogy a mai körülmények között az összes irány, amit maguk előtt látnak értelmetlen és üres.


Nagyon sok olyan foglalkozás, amely még pár évtizeddel ezelőtt elismert volt a társadalomban, az most elveszítette érdekességét és fontosságát. Azt a romantikus ideált, hogy valaki egy tudós vagy művész legyen, az manapság beárnyékolja a „keressünk pénzt mindenáron ” törekvése. Amikor a pénzkeresés fontosabbá válik, mint a merész ábrándozás és bátor törekvések a kitűzött cél érdekében, akkor az élet értelmét veszti.

A mai tinédzsereknek nincs olyan ideálja, amiért érdemes lenne erőfeszítést tenni. Amiért vállalnának mindenféle nehézséget és akadályt, hogy keresztül menjenek különböző képzéseken, tanulásokon annak érdekében, hogy valami olyasmit érjenek el, amit ők is és a társadalom is nagyszerűnek tart.


Tinédzserkorban jellemzően még erőfeszítést teszünk méltó célok elérése érdekében. Önérzetünket és büszkeségünket annak megfelelően fejlesztjük, hogy egy olyan irányba haladjunk, melyet mindenki elismer, és aminek van valami értelme, fontossága.


De manapság, azok a célok, amelyekért valaha érdemes volt erőfeszítést tenni a távoli homályba vesztek.


Amikor én tinédzser voltam rengeteg lehetőség állt előttem és nehéz volt döntést hozni a különböző vonzó cél és lehetőség között.


A mai tinédzsereknek továbbra is szükségük van a magasztos még tiszteletreméltó célokra, azonban ezek a célok belefulladtak a társadalom általános ürességébe, érdektelenségébe.


Egyrészt a tinédzserkor az egy olyan időszak, amikor fiatalokra nagy nyomás nehezedik, a mindenfajta vágyak, hormonok hatására, másrészt a tinédzserkor egy olyan időszakká vált, amikor a fiatalok elkezdenek ürességet és ellenszenvet érezni a fejlődő világ felé.


A tinédzserek elveszettnek érzik magukat, amikor nincs egyetlen olyan álom sem, mely inspirálhatná őket. A közömbösség, a növekvő értelmetlenségből fakadó cinizmus, az üresség végül depresszióba fordul, amely akár önpusztító tendenciákhoz is vezethet körükben. Úgy érzik, hogy vissza akarnak vágni a világnak és a társadalomnak, ami semmit nem kínál számukra, de ugyanakkor arra kötelezi őket, hogy meneteljenek tovább valami céltalan jövő felé.


Ezért egyrészt tanúi lehetünk az egyre növekvő katasztrófának, amit bizonyos országokban a tömeges lövöldözések, és a fiatalkori öngyilkosság növekedése jelez. Másrészt láthatjuk, hogy egyre többen használnak kábítószereket, vagy elvesznek a különböző videojátékokban, vagy a szociális médiákban való elmerülés jelent menekülést számukra.


A ma ifjúsága egy elveszett generáció, az idősebb generáció semmit nem ajánl nekik, és maguknak sem tudnak semmi megoldást ajánlani.
Hogyan jöhetett létre egy ilyen szörnyű helyzet? Sőt, egy ilyen sötét alagút végén, láthatunk-e egyáltalán valamilyen pislákoló fényt is?
Ez a helyzet azért jött létre, mert az emberiség elérte az evolúciójának egy új fázisát, melyben a megszokott versengő, individualista célok hirtelen üressé váltak. Annak érdekében, hogy a létezés egy új dimenzióját nyissuk meg, ahol a hangsúly eltolódik az emberek közötti pozitív kapcsolatok és a társadalmi egység felé.


De ameddig ilyen átmeneti fázisban vagyunk egyre mélyebb sötétségét élünk át. Ez hasonló ahhoz, amikor szülésnél az anya a legfájdalmasabb görcsöket a kisbaba megszületésének utolsó másodperceiben szenvedi el.


Azonban, hogy ha mi az emberi fejlődés szélesebb perspektíváját nézzük és behelyezzük a jelenlegi időszakot a megfelelő ciklusba, akkor láthatjuk azt, hogy azért vagyunk nyomás alatt, hogy egy hatalmas tudatváltozáson menjünk keresztül. Ez egy átmeneti időszak, a versengő, individualista és egoista paradigmából egy másik helyre, ahol meg kell tanulnunk, hogyan kell együtt élnünk és lélegeznünk az egész világon, mint egy, egyetlen, egymástól függő emberi társadalom.


Hogyha megértjük azt az új, szoros kapcsolatot, amely felé az evolúció hajt minket és elkezdjük magunkat hozzá igazítani, illetve a céljainkat is ennek megfelelően határozzuk meg, ezáltal mind a tinédzserek, mind a felnőttek új motivációs és inspiráló érzésekhez jutnak az emberi fejlődési új fázisának irányába, és akkor egy teljesen új szintre emelhetjük magunkat.


A tinédzserek körében növekvő depresszió annak a jele, hogy a fiatalabb generáció jobban készen áll erre a sorsdöntő, pozitív változásra a kapcsolataikban.


Ezért a mai felnőtteknek hatalmas felelősségük van abban, hogy lehetővé tegyék a pozitív kapcsolatok felé való nyitást a társadalomban, annak érdekében, hogy egy támogató társadalmi környezetet építsenek, ahová a fiatalabb generáció képes beilleszkedni.


A pozitív kapcsolatok lehetővé tétele azt jelenti, hogy figyelmünket és elismerésünket a társadalmon belüli pozitív kapcsolatokra kell irányítani, hogy egy általános tisztelet övezze az effajta kapcsolatokat. Ahelyett hogy mindenki a pénzre és a hatalom megszerzésére koncentrálna, tisztelni kell a kapcsolatokon belüli pozitív cselekedeteket. Mint az adakozás, a társadalomhoz való kölcsönös hozzájárulás, a másokról való gondoskodása. Ezek felé kell haladnunk, és akkor majd egy olyan atmoszférát hozhatunk létre, ahol egyre több ember, beleértve a tinédzsereket is, szeretnének pozitívan hozzájárulni az új társadalomhoz.


Akkor a tinédzserek végre kaphatnak egy új hajtóerőt, amely révén új, kalandos célokat tűzhetnek ki, és új magasságokba vágyhatnak.
Azáltal, hogy megértjük, hogy a pozitív kapcsolat a legfontosabb érték, a kommunikáció és az egymás pozitívan való befolyásolása, és az ennek megfelelő oktatás is megjelenik a társadalom minden részében, akkor mindenki úgy érzi majd, hogy érdemes a kapcsolatokért erőfeszítést tenni.


Miért?


Azért, mert ha pozitív módon kapcsolódunk össze egymással, akkor egyensúlyba kerülünk az emberi evolúció következő fázisával. Ez az új egyensúly megtölt majd minket a boldogság, a motiváció, a bátorság, a magabiztosság és a támogatás új érzéseivel és kitölti azt a hatalmas ürességet melyet a jelenlegi emberi társadalom érez.

Forrás: https://www.quora.com/Why-do-teenagers-get-depressed-so-frequently

09 jún 2020

A szeretet egy ajándék a Teremtőtől

Kérdés: Félnünk kell attól, hogy elveszítjük a szeretet érzését vagy a szeretet tárgyát?

Válasz: A valóságban a szeretetünknek nincs tárgya. Ez egy bizonytalan állapot. A szeretet nem azt jelenti, hogy az ember szereti valaki haját, fizikai vagy más tulajdonságait, hanem valójában ez az anyagtól független. Ez  a természetben létező  általános vonzás tulajdonságából fakad, és a Teremtő része. A másik szeretete a Teremtő ajándéka.

09 jún 2020

Mi az a egy dolog, amit az emberiség megtanulhat a koronavírustól(COVID-19)?

A koronavírus felfedte az emberiség teljes összekapcsoltságát és az egymástól való függőségét. Ennek megfelelően, ha bölcsek vagyunk, akkor hozzá igazítjuk magunkat ehhez a felfedett kapcsolathoz.

Ahogy a szakértők figyelmeztetnek minket a jövőbeni járványokra és a globális problémákra, meg kell hallgatnunk ezt az üzenetet a globális kapcsolatról, melyet a természet rendszere próbál nekünk átadni, egyébként egyre mélyebb globális válságokkal kell majd szembenéznünk.

Ezáltal az emberiség megtanulhatja a koronavírus járványból, hogyha a globális problémákat helyi reakciókkal, helyi megoldásokkal akarjuk kezelni az olyan, mint hogyha ragtapaszokat tennénk sebekre, fekélyekre, miközben azok az egész testet érintő betegségnek csak a tünetei. 

 Más szóval teljesen haszontalan. 

Ahogy elkezdünk magunkhoz térni a világméretű vírus járványból, és ha bölcsek vagyunk, akkor újjáépítjük a társadalmukat. Olyan új alapokra helyezve, amely figyelembe veszi a globális egymáshoz való kapcsolódásunkat, ezáltal sikeressé tesszük a felépülést és újjáépítést.

Milyen értékek ideálisak ma az emberiség számára?

Nem mások, mint a kölcsönös felelősségre való igény, és hogy figyelembe vegyük a helyes kommunikációt, keringést a nemzetek, a társadalmak és a kultúrák között.

 Mi mindannyian egyetlen rendszerbe vagyunk összekapcsolva, mindannyian függünk egymástól. Ahogy a koronavírus nem különböztetette meg az emberek a szociális vagy társadalmi státusza alapján, hiszen a legszegényebbtől a leggazdagabbig mindenki megfertőződött.  Ahogy az alapján sem tett különbséget, hogy valaki jól viszonyul-e a természethez, vagy rosszul viszonyul hozzá.  A vírus mindenkit egyenlően kezelt és ennek megfelelően nekünk okosan meg kell tanulnunk ezt a leckét, hogy érezzük a teljes egyenlőségünket és az egyenrangúságunkat a világban.

Azáltal, hogy megtanuljuk ezt a leckét, a koronavírustól, látni fogjuk, hogy olyanok vagyunk, mint a kisgyermekek, akik eddig vitatkoztak, harcoltak egymással a homokozóban és most szigorú édesanyánk elkapott minket, és meg akar minket tanítani, hogy hogyan viselkedjünk egymással.

Teljesen mindegy, hogy egymásra mutogatunk, hogy ki kezdte a veszekedést, ki kezdte a háborút, édesanyánk nem törődik ezzel, hogy ki kire mutogat, egyszerűen egyformán megbüntet mindannyiunkat. Ezzel arra kényszerítve minket, hogy hagyjuk abba a játékot és gondolkozzunk el azon, hogy mit csinálunk, és hogyan javítsunk a viselkedésünkön. 

Tehát a legfontosabb lecke a vírus járványból az, hogy egyformán kell viszonyulnunk egymáshoz, hogy az összes nemzet, társadalom, kultúra közös szerepet kapjon egy globálisan összekapcsolt világban. Ebbe a helyzetben megértjük, hogy fontos, hogy mindenki magára vállalja a helyes felelősséget, hogy megfelelő módon gondolkodjon és cselekedjen a másik irányába. 

Hogyha nem leszünk képesek javítani viszonyainkat, tehát, hogy kölcsönösen felelősek legyünk és figyelembe tudjuk venni egymást, akkor sokkal több és keményebb csapásokat várhatunk majd a természet rendszerétől. Azért, hogy figyelmeztessen minket az egymástól való függőségünkre, és hogy ennek megfelelően kell felújítanunk a társadalmi és globális viszonyainkat. 

Annak az érdekében, hogy felújítsuk viszonyainkat, egy teljesen új oktatási rendszerre van szükség. Ami felhasznál majd, minden kommunikációs lehetőséget adnak érdekében, hogy egy új, globális társadalmat neveljen fel, ahol az egyének, a társadalmak, a nemzetek egy pozitív módon kapcsolódnak egymással.

Minél inkább befolyásoljuk, emlékeztetjük egymást, arra hogy az egész emberiség egyetlen család, és ezáltal úgy is kell viselkedünk, mint egyetlen család, ahol minden egyes tag, a saját különleges helyének megfelelően, egyformán gondoskodik, támogatja és bátorítja a többi családtagot, akkor egy sokkal magasabb minőségi életet élünk majd át. Több boldogsággal, magabiztossággal és jóléttel a társadalom minden területén.

A természetnek megvannak a saját eszközei, hogy minket ehhez a végkövetkeztetéshez el vezessen – a koronavírus fertőzés csak az egyik volt – de minél hamarabb felemeljük tudatosságunkat a globálisan, egymástól való függőség gondolata felé, és kijavítjuk kapcsolatainkat ennek megfelelően, akkor annál kevesebb negatív jelenséget fogunk átélni a természet oldaláról, és annál inkább békében és egyensúlyban érezzük majd magunkat egymással, és a természet rendszerével.

Forrás: https://www.quora.com/What-is-that-one-thing-humanity-can-learn-from-the-coronavirus-COVID-19

08 jún 2020

Találkozni a Természettel

Kérdés: Milyen lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy félúton találkozzunk a Természettel?

Válasz: Először is egyszerűen egységre kell lépnünk és meg kell értenünk, hogy az egész emberiség egyetlen család. Valójában: az élettelen, a növényi és az állati természet az emberrel együtt egyetlen szervezet.

Másodszor, ennek az egy organizmus rendszerének részeként meg kell próbálnunk a lehető legközelebb kerülni egymáshoz, megérteni egymást, tudatosan cselekedni a természet iránti közös aggodalomban, és el kell gondolkodnunk arról, hogyan tehetjük kapcsolatainkat integrálttá és globálissá.

Gyakorlatilag mindennek arra kell irányulnia, hogy „Szeresd felebarátod, mint  saját magad”. Természetesen ez egy nagyon távoli cél, de ennek a célnak a megvalósítására való törekvés már lehetővé teszi, hogy a természet pozitívan reagáljon.

Ez enyhíti a hatalmas univerzális egoizmusunkat, és valahogy egyensúlyba hozza azt. Már nem zuhanunk egyre önzőbb szintekre, ahol közömbösek vagyunk mindarra, ami velünk és másokkal történik.

Határozottan magunkra kell vonzani a természet pozitív erejét. És ehhez egyesülnünk kell.

Ha emberek ezrei egységre lépnek, ha megértik, hogy a természet egységes képe hogyan van elrendezve, hogyan függünk egymástól és magától a természetétől, hogyan kezdhet el az ember a másik felé elmozdulni, akkor ezzel közös pozitív erőt idéznek elő, és ez mindent átalakít.

Forrás: https://laitman.com/2020/06/meeting-nature/

07 jún 2020

A szeretet és a gyűlölet békés együttélése

Megjegyzés: A spirituális világban egyetlen érzés sem tűnik el. Éppen ellenkezőleg, a szeretet és a gyűlölet két ellentétes érzése mindig együtt van.

Válaszom: Kölcsönösen kiegészítik egymást, ezért nem tűnnek el.

Kommentár: És a világunkban mindig egy állapotban vagyunk, akár szeretetben, akár gyűlöletben.

Válaszom: Természetesen, mert ha együtt vannak, megsemmisítik és kölcsönösen kizárják egymást.

Kérdés: Hogyan létezhet kölcsönösen a szeretet és a gyűlölet a spirituális világban?

Válasz: Nagyon egyszerű. Gyűlölet van a vágyam iránt, hogy magam számára kapjak élvezetet, és szeretet az iránt, hogy most adakozni akarok valakinek.

A helyzet az, hogy a spirituális Kli (edény) a vágyra, megszorításra és a szűrő megformálására épül, vagyis nem a saját magamra irányuló szándékra, hanem annak a kitöltésére, akit szeretsz.

Az edény mind az öt szakaszt tartalmazza, amelyeknek egy organizmusnak kell lenni, és ezért abszolút, végtelen, korlátlan, folyamatosan növekvő örömét képes érezni.

A KabTV “Kabbalah alapjai” című műsorból  6/10/19 

06 jún 2020

A legjobb gyógyszer

Kérdés: Ha megpróbálok jóságot és szeretetet adni mindenkinek, aki körülöttem van, a munkahelyen és a családomban, így védhetem meg magam és másokat a vírusoktól?

Válasz: Általánosságban igen, de szerintem ez nem volt olyan nyilvánvaló számodra. Természetesen a legjobb gyógyszer a megfelelő, barátságos együttműködés és támogatás. Ezeket a dolgokat a természetnek kellett volna adnunk, de ezt nem tettük meg;  éppen ellenkezőleg, loptunk, megsértettünk és megaláztunk másokat stb.

Ha valamennyien egy integrált rendszer alkotóelemei vagyunk, és teljesen egymástól függünk, akkor ennek megfelelően kell viselkednünk. Próbáld megérteni, milyen analóg, integrált rendszer ez, amelyben mindenki mindenkitől függ.

Kérdés: Ön azt állítja, hogy negatív cselekedeteinkkel kibillentjük a rendszert az egyensúlyból. Mik ezek a negatív cselekedetek?

Válasz: Nem szeretjük, sőt gyűlöljük egymást, és nem vagyunk hajlandók kiegészíteni egymást és aggódni egymás miatt, stb. Vagyis ennek a rendszernek az egyenlőtlenségét, amelyben minden elem felelős egymásért, gonosznak hívják.

06 jún 2020

Hogyan tudom megkülönböztetni az álhíreket a valódi hírektől?

Valójában hírek azok, amit az adott média közvetít számunkra, és amit annak megfelelően sugároz, hogy mi az, amit a médiatulajdonosának finanszírozó köre akar terjeszteni, szóval gyakorlatilag minden álhír.

Amikor az előfizetők voltak az újságok fő finanszírozói, akkor a média tartozott az olvasóknak, azaz, azoknak az embereknek, akik megvásárolták, elolvasták és nézték azokat a híreket, melyeket az újságok közöltek. 

Azonban, amikor a médiatulajdonosok válnak a média finanszírozásának elsődleges forrásává, és a különböző érdekcsoportok hirdetésére támaszkodik a fenntartása érdekében, akkor a média a tulajdonosok, és a hirdetők érdekeit szolgálja. Ennek megfelelően torzítja a híreket, amivel elveszítik hitelességüket, ami a legfontosabb volt korábban a hírszolgáltatók számára. 

Ma az emberek nagy része tudja, hogy a médiában főleg álhíreket olvasnak, látnak. Egyre több ember kérdőjelezi meg a hírek valódiságát és azt, hogy valójában milyen érdekek állnak az adott média mögött. Mivel az embereknek nincs más választása, a lehetőségek hiánya miatt, így továbbra is ugyanazon forrásból származó híreket fogyasztják.  

Ugyanakkor ahelyett, hogy a médiára mutogatunk, mert eltorzítják az információt az álhírekkel, bölcsebbek lennénk, ha egy pillanatra magunkba néznénk, minden egyes személy saját magába tekintene, hiszen mi magunk alkotjuk a társadalmat. 

A média semmivel sem korruptabb, torzultabb, mint az azt körbevevő társadalom, melyet mi alkotunk. A média sokkal inkább a társadalmi értékeknek, a társadalom befolyásolásának és viselkedésének a terméke.

Tehát az, hogy tudatában vagyunk az állhíreknek, ez önmagában nem elég ahhoz, hogy elérjük azt a szintet, ahol újra valódi híreink lesznek. 

Ahhoz, hogy eljussunk a valódi hírekhez, egy nagyon komoly önvizsgálaton kell keresztül mennünk. Először is meg kell értenünk azt, hogy a média se nem jobb, se nem rosszabb, mint az adott társadalom, amelyben jelen van. Azaz egy olyan társadalomban, ami olyan egyénekből áll ahol az egyén jóléte fontosabb, mint a társadalom jóléte.

Az álhírek, és a korrupt média azt tükrözi számunkra, hogy mi magunk milyenek vagyunk. Azaz önközpontú lények, akik mindent megtesznek, amit csak tudnak, azért, hogy profitot és sikert szerezzenek maguknak mások kárára. Ennek a felismerésnek olyan sürgető kérdésekhez kell vezetnie, mint: Valóban egy ilyen társadalomban akarunk élni?

Ha a válasz igen, akkor az álhírek, és a média korrupciója nem kell, hogy aggasszon minket.

Azonban, ha mi egy olyan társadalomra törekszünk, ahol egymás között a boldogság, a kedvesség, az egymás támogatása és bátorítása virágzik, ahol általánosan egy pozitív légkör uralkodik, akkor mindannyiunknak meg kell változtatnunk a társadalmi értékeinket, hogy a társadalom érdekeit részesítsük előnyben, a saját érdekeink fölött.  

Ezt persze könnyebb mondani, mint megtenni, de mindez mégis lehetséges.

Először is meg kell tanulnunk, hogy kölcsönös függőségben állunk egymással, azaz, hogy mennyire össze vagyunk kapcsolva egymással, és milyen mértékben függ az életünk egymástól.  

Meg kell értenünk és különböző szempontok alapján meg kell vizsgálnunk ezt a kölcsönös függőségünket. Egészen addig, amíg az egy teljesen tapintható érzéssé nem válik bennünk. Amikor már úgy érezzük, hogy minden tettünk hatással van mások életére. 

A koronavírus járvány jó példázat erre, ami megmutatta az egymástól való kölcsönös függőségünk hatását egészségünk tekintetében. Láthatjuk, hogy a fertőzés terjedése, és az emberek egészsége azon múlik, hogy betartjuk-e az egészségügyi utasításokat. Mennyi minden múlik azon, hogy az emberek betartsák a személyes higiéniát, ha bizonyos távolságot tartanak egymástól,  vagy, hogy védő maszkot viselnek egymás környezetében.  

Az egymástól való függőségünk törvényszerűsége alapján, az emberi közömbösségünk, a mások elutasítása, az antipatikus és negatív érzések terjesztése egy káros láncreakciót indít be, ami az egész társadalmat negatívan érinti és károsítja.

Ha azonban mindannyian érezzük az egymástól való függőségünket, akkor azt fogjuk érezni, hogy mindannyian egy hatalmas nagy egész részei vagyunk. Akkor azt érezzük, hogy a társadalom gyakorlatilag a közös tulajdonunk, mihez hozzátartozunk akkor ez az érzés, megakadályoz minket abban, hogy kárt okozzunk benne. Így állandóan azt keressük majd, hogy hogyan segítsük, hogyan támogassuk a közönséget akkora mértékben, amennyire csak lehetséges.

Ha megértjük azt, hogy az álhírek, és a média korrupciója is abból származik, hogy mi mindannyian az önérdeket tekintsük fontosabbnak a társadalmi érdekek felett,  akkor megláthatjuk, hogy nincs semmi értelme annak, hogy a médiát vádoljuk és azokat, akik a média mögötti álhírekért felelősek.

Épp ellenkezőleg, hogy ha meg akarjuk változtatni a médiát, akkor először is magunkat kell megváltoztatni. Elsősorban magunkat kell ösztönözni arra, hogy a társadalom érdekeit tartsuk szem előtt, a saját önös érdekeinkkel szemben. 

Hogyha továbbra is visszatartjuk magunkat attól, hogy javítsuk az egymás közötti kapcsolatainkat, akkor számíthatunk arra, hogy a média korrupció erősödni fog, és még több álhír jelenik majd meg. Ezek elárasztanak minket olyan problémákkal, amik továbbra is károsítják a társadalmunkat.


Sőt mi több, nem látunk majd semmilyen megoldást.

Tehát valódi híreket csak egy őszinte önvizsgálat és az emberi kapcsolatok javítása eredményezhet. 

Azáltal, hogy negatívan és kizsákmányoló módon fordulunk egymáshoz, olyanokká válunk, mint a vírusok. Napi szinten megfertőzzük egymást. 

A pozitív változás tehát közös erőfeszítést igényel, annak érdekében, hogy egy kölcsönös és pozitívan összekapcsolt társadalmat építsünk, azáltal, hogy figyelembe vesszük egymást és elkezdünk felelősen viszonyulni egymás iránt.

Ha mi létrehozzuk ezt a finomhangolást a gondolkodásmódunkban, akkor hamarosan egy teljesen megújult, fejlettebb és sokkal pozitívabb társadalmat látunk majd magunk körül.

06 jún 2020

66 queries in 0,787 seconds.