egoizmus

Báál HáSzulám “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”,107.rész:

“Tehát, miután a személy eléri az Arc megvilágítását egy olyan mértékben, hogy minden bűn, amit elkövetett, még a szándékosak is, azok átváltoznak és Micvává válnak számára, akkor a személy boldogan emlékszik az összes gyötrelemre és szenvedésre, amit valaha is átélt, mivel az arc két rejtettsége állapotán ment keresztül.

… ez azért van, mivel egy okká és felkészüléssé vált, hogy megtartsa a Micvát, és hogy megkaphassa az örök és csodálatos jutalmat érte.

Ebből megtudjuk, hogy minél többet szenvedett, most annál jobban jutalmazzák. Tehát ez azt jelenti, hogy érdemes szenvedni ahhoz, hogy megkapja a nagyobb jutalmat később? Ez az, ami úgy hangzik a mi nyelvünkön, a mi egoista észlelésünkben. A múlt nem törlődik el, a korrekció átváltozik a bánatból örömre. Az edény amely szenvedés volt, a sötétség, a hiány és az üresség, a háborúk, a betegségek, a fájdalom volt, ami azt jelenti, hogy hiányoznak a betöltésből, hogy érezzük a szenvedéseket, és most a beteljesülés érzetében a személy jutalmat és szeretetet érez.

Baál HáSzulám “Bevezető a Tíz Szfira a tanulmányába” 108. rész: “Ez hasonló a jól ismert mesével a zsidóról, aki egy háziúrnak dolgozott és ő szerette a zsidót. Egyszer, a háziúr elutazott, és üzletét egy helyettese kezében hagyta, aki gyűlölte Izraelt.

Mit csinált a helyettese? A zsidót megverte ötször mindenki előtt, hogy alaposan megalázza őt”.

Ez az egó és szívbeli pont az emberben, ahogy az egó most uralja a személyt, és megveri a “a szívben levő pontot”, ami jelentése a “Zsidó” (Yehudi), amely a héber “egység” (Yehud) szóból adódik. Ez a pont azt akarja, hogy egyesüljön a Teremtővel és szenved, mert nem képes azt megtenni. Ez azt jelenti, hogy csapásokat kap az egójától.

“Amikor a háziúr visszatért, a zsidó odament hozzá, és elmesélte neki, hogy mi minden történt vele. A háziúr mérge felgyulladt, elkapta a helyettest és megparancsolta neki, hogy haladéktalanul adjon a zsidónak ezer aranyérmet minden ütésért.

A zsidó elvette az aranyérmeket, és hazament. A felesége látta, hogy a zsidó sír. Megkérdezte tőle aggódva: “Mi történt veled a háziúrral?” Ő elmesélte, hogy mi történt neki. Akkor a felesége megkérdezte: “Akkor miért sírsz?” Ő így válaszolt: “Én azért a sírok, mert ő csak öt alkalommal vert meg. Bárcsak ő legalább tíz alkalommal vert volna meg, mert most lett volna 10.000 aranyérmem”.

Az evilág képzeletébe, ez a mese úgy tűnik, hogy durva és önző, de mi megértjük, hogy a Tóra az ember belső világáról mesél. Aki helyesen értelmezi az megérti.

“Az ember egy kis világ”, amelyben van két ellentétes oldal van: “szívbeli pont” és a maga szív is. A szív gyűlöli a “szívbeli pontot”, mivel az egységre sóvárog a Teremtővel.

Minél nagyobb a megszerzési vágy, az úgynevezett kegyetlen önző szív, úgy az erősebben megragadja a “szívbeli pontot”, és nem engedi, hogy előrehaladjon. De ő  különböző kísérleteket tesz meg, hogy elmeneküljön tőle, és haladjon előre. Ezért ő szenved, mivel a szív ellenőrzi és rabszolgaságába tartja, a kínzó száműzetésben. A feszültség és a harc köztük folyamatosan fejlődik, és a “szívbeli pont” egyre több és több fájdalmat érez, mert nem tud egyesülni a Teremtővel.

Ilyen módon formálódik meg az edény. És így megérkezik a megtöltés, amely az úgynevezett “a háziúr visszatér”, a jutalom érződik ugyanazon szenvedésekben, ugyanolyan üres helyben, amely létrejött a száműzetés során. Ez azt jelenti, hogy nem a megszerzési vágy fordul át adakozásra, hanem a küzdelem ellene!

2o12.12.25, A napi Kabbala lecke első részéből, “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

BS