Ahogy megvizsgáljuk az Univerzumot, azt találjuk, hogy a természet, világunkkal együtt el van rejtve előlünk. Mi a világot több ezer év alatt fedezzük fel, generációról generációra, és egyre inkább megismerkedünk vele.
A Teremtő a természet összefogó közös ereje, és ezért van még több időre szükségünk, hogy Őt magát elérjük, felfedezzük. Azonban miért is van Ő elrejtve előlünk? A Teremtő miért rejtőzködik előlünk?
Végül is Ő nem olyan mint a természet azon erői melyek Hozzá alakítják magukat: a kövületi, növényi és állati részei a természetnek, vagy akár az emberi szint. Ő a közös, mindent átfogó törvény, mely az alapgondolatot tartalmazza, valamint az Univerzum kezdetét és végét. Minden Őbenne van benne foglaltatva. Akkor miért teremtett Ő meg mindent úgy, hogy Ő el legyen rejtve előlünk?
Mi olyan különleges az Ő saját erőfeszítésünkön keresztül történő elérésében, és abban hogy az Ő segítségét kell kérjük ennek eléréséhez? Mi ez a játék? Ő elrejtőzködik előlünk, és nekünk szenvednünk kell több ezer évnyi fejlődésünk során, ameddig elérünk ahhoz a kérdéshez: “Miért van a Teremtő elrejtve előlünk?”. Csakis akkor kezd a Kabbala, a Teremtő felfedezésére szolgáló módszer megjelenni. Mit kapunk mi mindebből? Ok, mi felfedezzük Őt, de akkor mi történik utána?
Az emberek azt mondják, hogy mi boldogok leszünk, mivel a Teremtő az Jó, és csak jót cselekszik, és mi a szeretetben létezünk majd a szenvedés fölött, ahogy elérjük az Ő felfedezését. Azonban amennyiben a Teremtő a végtelen szeretet és adakozás ereje, akkor miért kellett neki úgy megteremteni minket, hogy mi szörnyen és mocskosan érezzük magunkat? Miért kell nekünk ilyen keményen dolgoznunk hogy elérhessünk ahhoz aki szeret minket?
MI azt látjuk, hogy minden ugyanilyen ebben a világban is. Azok az emberek akik különböző akadályokon mentek keresztül azon az úton, hogy elérjék a szeretetet, egységet és a felfedezést, értékelik azt, ők úgy érzik hogy hasznot hajtottak, és valami hatalmasat, drágát és fontosat fedeztek fel.
Mi azt is látjuk, hogy világunkban is minden egyes ember arra vágyik, hogy önmagáért, saját tulajdonságaiért legyen szeretve. Azonban ez a fajta viszony közöttünk nem létezhet. Csak egy anya érzékel ilyen fajta érzéseket gyermeke iránt, és ez a szeretet is korporeális, és állati. Az az anyához a természet útján jutott, és az kötelezi őt arra, hogy gyermekét szeresse, annak életet adjon, fenntartsa azt, és elősegítse gyermeke további fejlődését.
Ez az egyetlen kivétel. Mivel mi nem szeretjük az embereket önmagukért, mi bizonyítékot akarunk, hogy mindabból milyen hasznot hajthatunk. Mindez segít minket annak megértésében, legalább egy kicsit, miért volt szüksége a Teremtőnek erre a játékra.
Ő azt akarja, hogy mi úgy érkezzünk el ehhez a szeretethez, hogy ne akarjunk bármilyen hasznot abból. Mint ahogy mi is azt akarjuk, hogy mások azért szeressenek minket amik vagyunk, Ő ugyancsak azt akarja, hogy mi Őt úgy szeressük, hogy ne akarjunk az által semmilyen személyes hasznot. Ezért van az, hogy mi nem leszünk képesek megérteni, hogyan is hozzunk létre bármilyen kapcsolatot Vele, amíg meg nem szabadítottuk magunkat Egónktól.
Az első dolog melyet tennünk kell annak érdekében, hogy kifejlesszük a Teremtő érzetét magunkon belül, hogy felül emelkedjünk saját természetünkön. Más szóval a személyes érdek fölé kell emelkednünk, afölé, hogy: “Mennyiben hasznos mindez számomra?”.
Ez csak akkor lesz lehetséges amikor én képes leszek teljesen megszabadulni attól, mintha én nem is léteznék, mintha én teljesen független és objektív lennék, és képes lennék a dolgokat látni, és elbírálni egy ilyen módon. Akkor képes lennék elkezdeni érzékelni a Teremtőt, az adakozás erejét, a jóság erejét, attól a pillanattól kezdve.
Egyébként amennyiben Ő felfedné Magát, én azért közelítenék Hozzá, mivel ez hasznos lenne számomra. Mindez azért van, mivel ha én érezném hogy Ő szeretetet, biztonságot, egészséget és boldogságot vált ki, akkor arra lennék kényszerítve, hogy szeressem Őt, mivel Ő a forrása minden jónak. Ez a szeretet kötelező érvényű és függő lenne.
Ezért kell nekem felfegyvereznem magamat egy szűrővel, egy megszorítással, és saját ellentétes természettel, és hogy megszabaduljak saját egómtól. És akkor mindketten a végtelen és színtiszta szeretet hordozójává válnánk mindenfajta személyes haszon nélkül, és akkor elkezdenénk megérteni, hogy nem a Teremtő az aki elrejti magát az embertől, hanem az ember az aki elrejti magát a Teremtőtől.
hzs
