Dr. Michael Laitman

érzékelés

Hozd vissza magad az életbe

Kérdés:

Miért nem rendezte a Teremtő úgy, hogy mi már most mindenkit úgy érezzünk mint a saját testünk szerveit?

Válaszom:

Ez azért van, mivel nekünk az adakozás formáját annak ellentétéből kell felfedezzük. A gyűlöletből, megszerzésből, és mások kihasználásából kell megszerezzük a szeretet és egységet.

Képzeljük el, hogy hirtelen azt találjuk, hogy legnagyobb ellenségünk, akit össze akartunk zúzni, és ki akartuk irtani az összes lehetséges kivégzési technikával, az igazából saját gyermekünk, akiről semmit nem tudtunk mindeddig, akár egy mozifilmben.

Nem értjük mindezt meg most, de próbálunk belépni a csoportba és képzeljük el, hogy ráhangoljuk magunkat a közös belső vágyra. Ne nézzük az arcokat, hanem csak a vágyat nézzük melyen mindenki osztozik, és merüljünk el abban. És akkor azon a vágyon keresztül érezni fogjuk, hogy különleges lelkek által vagyunk körbevéve, és csak mi vagyunk azok, akik mindezt oldalról figyeljük. Próbáljunk meg belépni közéjük és magunkat teljesen eltörölni, megszüntetni.

Ezen az ön-megsemmísitésen keresztül kezdünk el élni! Maradjunk meg ebben a gondolatban állandóan, hogy az ne hagyja el az elménket. Hozzuk meg a döntést, hogy mostantól ez az ahogy a világra akarok tekinteni.

Próbáljunk meg megmaradni ebben az érzékelésben holnapig, állandóan megújítva azt, és a képet újra és újra visszahozva. És akkor a következő leckén már készen állunk arra, hogy azt életre keltsük! Elképzeljük majd, hogy mi is történik a vágyakon belül, melyek össze vannak kapcsolódva egymással: hogy az AB és SAG Parcufai hogyan működnek, és Rabbi Simon mit is mond barátainak. Mindaz csakis arról a vágyról beszél, és az annak részei közötti kapcsolatról.

A vágyak melyek tiszták vagy tisztátlanok, korrigáltak, vagy korrigálatlanok, minden egyetlen egy rendszeren belül található, mely rendszert most felfedjük. Mi az életet akarjuk felfedni, az életerőt ebben a rendszerben, és magunkat azon belül, valamint hogy megértsük mindaz hogyan is működik. Pontosan ez az amiről az összes Kabbala könyv beszél, és ezt akarjuk felfedezni.

Amikor a vágy összes részei közötti kapcsolat és harmónia amelyen keresztül azok működnek felfedődik, a gyakorlati felfedezése ennek a korrekt működő kapcsolatnak van a Teremtő felfedezésének nevezve. Ezek után a Teremtő, vagy ez a kapcsolat egyre nagyobb mértékben jelenik meg, tűnik elő, amely a világok szintjein keresztül történő felemelkedést jelzi a Teremtő még nyilvánvalóbb felfedezése irányában.

A Teremtő neve az, hogy Bo-Reh, mely azt jelenti, hogy “jöjj és láss”, azaz lássuk azt meg, hogy a rendszer hogyan működik a kölcsönös adakozásban, hogy a Fény hogyan működik a vágyakon, vagy edényeken (Kelim) belül.

hzs

14 dec 2010

Lakóhely: a csoport

Kérdés:

A leckén nekünk egyetlen helyre kell aspirálnunk, és mindent eggyé kell egyesítenünk. Azonban az évek során minden fajta gondolatokat és spirituális jelenségeket fejlesztettem ki. Amikor a Bina-ról és Malchut-ról olvasunk azokat különböző módokon érzékelem. Lehetséges őket egyetlen ponttá leredukálni?

Válaszom:

Azoknak valóban egy egésszé kell válniuk. Lényegében a Bina és a Malchut azok a Teremtő és a teremtmény tulajdonságai. Mi nem tudjuk pontosan mi is ez, de mindennek ellenére az ő összekapcsoltságuk, és viszonyuk egységet jelképez.

A Bina beleereszti maga egy részét a Malchut-ba, az “ELE” betűit az Elokim névből. A Malchut felemelkedik a Bina-hoz, nevét MI-ről MA-ra változtatva. Ezen folyamatok leírása mögött a Zohár Könyvében, mi megértjük az őket összekötő összeolvadást.

Ennek megfelelően kell felépítsük szándékunkat. Azáltal hogy egyesülök a csoporttal, én azt egy helyként látom, egy olyan nyilvánvaló pontként, ahol a Bina tulajdonsága, az adakozás, az Elokim megjelenik. Ez az ahova felemelem vágyaimat és epekedésemet. Ez az ahol én egységre akarok lépni, mint a Malchut korrigált része.

Én abban reménykedem, hogy a Bina segíit majd nekem, az ő ELE edényeivel, amelyek szándékosan le vannak eresztve annak érdekében, hogy gondoskodjanak rólam, hogy egy anyaméhhé változzanak számomra, és spirituális felneveljenek engem. Ez az ahogy nekem a csoporthoz kell viszonyulnom.

A csoport az a rendszer, mely fel van hatalmazva arra, hogy nekem az Elokim-ot, a HaVaYah-t bemutassa. Ez az a hely, ahol én megkapom táplálékomat, és ahonnan a Fények, és a változsok felém jönnek.

Az én elképzelésem a csoportról csakis attól függ, hogyan vagyok képes magamat lenullázni, elutasítani az előtt. A Felső felvehet számtalan formát, de mindez csak abban a mértékben történik meg, amekkor mértékben az alsó felemelkedik az ön-elutasítás szintjein keresztül, és hasonlóvá válik Hozzá, keresztül haladva a megtermékenyülés, csecsszopás és felnőttkor szintjein.

Ez az amit én akarok, amikor én kiteszem magam a csoport befolyásának, azon a helyen amely táplál minket. Ez kell, hogy a szándékom legyen a lecke alatt: hogy állandóan keressem helyemet a Bina és Malchut kapcsolatrendszerének történetében.

Azok a Zeir Anpin-on keresztül kapcsolódnak össze, a HaVaYah-n keresztül, a kegyelem tulajdonságán, a Fényen keresztül. Ez a teljes rendszer mely kifejleszt minket. A mi területünk a Bina alsó része, a Zeir Anpin és a Malchut maga. Ez az ahol teljes életünk található, mind materiális mind spirituális értelemben.

Mindez azért van mert csak egy valóság létezik. Bár mi most egy illúzórikus képet látunk, ez csak a mi érzékelésünkben jelen lévő hiba következménye, egy illúzió melyet gyengécske megértésünk és érzéseink alkottak. Amikor a köd elkezd felszállni, a Felső Világ megjelenik azon keresztül, azaz a mi kapcsolatunk a csoporttal, a többi lelkekkel, mely az AHP-on, azaz a Bina alsó részén, a Zeir Anpin-on, és a Malchut-on keresztül érkezik.

Ez az amiről a Kabbala teljes rendszere szól. Ez a mi a Teremtővel való kapcsolatunk kifejezése, a HaVaYah és az Elokim egyége, melyet el kell érnünk, meg kell értsünk.

Ennél fogva meg kell, hogy értsük, hogy a ZAT de Bina az a korrigált csoport, amelyben megtaláljuk magunkat. Mi soha nem leszünk képesek ennél többet elérni, felfedezni, mi csakis azon képességünknek mértékében fedezünk fel, amekkora mértékben mi egyesülünk a Bina alsó részében, a csoportban. Ez a mi helyünk. Azáltal hogy mi átadjuk magunkat annak, a csoport erejének, mi felfedezzük igazi valóságunkat, amely egyenlőre el van rejtve előlünk a ködös érzékelésünk fátyla mögé.

hzs

10 dec 2010

Siess amíg a TV be van kapcsolva

Kérdés:

Amennyiben nincs élet a halál után, miért írják azt a Zohárban, hogy a lélek felemelkedik a mennyekbe a halál után, és angyalok azt a bíráskodás elé viszik és így tovább?

Válaszom:

A Zohárban egyetlen szó sem beszél a fizikai testről. A Zohár az önzőség halálára utal, miután a Felső Erők, melyeket “angyaloknak” nevezünk elkezdik azt befolyásolni.

Ők az én élvezetek megszerzésére irányuló vágyamat két oldalról veszik körbe, a jobb és a bal oldalról, és felemelik azt “szárnyaikon” (a szűrőn) az első, második, majd harmadik “mennyekbe”. Ez a neve a Bina (a kegyelet, adakozás Szfirája, tulajdonsága) különböző szintjeinek, ahol én egyre nagyobb mértékben elkezdem megszerezni az adakozás tulajdonságának részeit.

Így ezek az “angyalok” felemelnek engem a “mennyekbe, égbe”, a Bina általános tulajdonságába. Ott én felfedezem a Teremtő (az adakozás és szeretet alapvető erejét, törvénye) teljes palotáját, ezen tulajdonság mögött. A Bina magába foglalja a Malchut (a teremtmény összessége, a lelkek gyülekezete) tulajdonságait magán belül, a megszerzés iránti vágyakat az adakozó vágyakon belül, és ennek köszönhetően én felfedezem a Teremtőt.

Azonban ennek van valami köze az én materiális világomhoz, vagy fizikai érzékszerveimhez, és az állati testem életéhez halálához? Én igazából csak azt hiszem hogy ez a test létezik, az egyátalán nem létezik a valóságban.

Létezik-e valójában bármi is a számítógép képernyőjén megjelenő kép mögött? Mindezek nem mások mint elektromos jelek, erők, és vektorok melyek ezt a képet festik számunkra. Ugyanilyen módon mi ezzé a három dmenziós képpé vagyunk megrajzolva, amelyet ennek a világnak a képeként érzékelünk.

Mi már most rendelkezünk olyan lézer berendezésekkel, melyek képesek három dimenziós képeket létrehozni körülöttünk, emberekrők akik látszólag körülöttünk járnak kelnek és beszélgetnek. Mindezek az érzékelések teljesen illuzórikusak. Éppen csak nem vagyunk képesek őket kezünkkel megérinteni, mivel minden a “levegőben” van. Azonban hamarosan a technikai fejlődés eredményeképpen mindaz teljesen valóságossá válik majd, mint ennek a fizikai világnak az illúziója.

Pontosan ugyanilyen módon látjuk ezt a világot, bár az nem létezik. Szóval milyen élet létezhet a halál után? A televíziót kikapcsolják és ennyi: nem rendelkeztünk a vággyal, hogy felfedezzük a Felső Világot “ebben az életben”. Azonban nincs szükség arra hogy a test meghaljon annak érdekében hogy felfedezzük a spirituális valóságot. Nincs kapcsolat a kettő között egyátalán.

hzs

04 dec 2010

Amikor az ébresztőóra csenget

Könyveikben a Kabbalisták csak a lélekről írnak. Nem érintik a mi világunkat, mely az élet vonala alatt helyezkedik el. Mindez csak egy illúzió átmenetileg nekünk adva, annak érdekében hogy elkezdjünk felébredni ebből az álomból és elkezdjük valódi életünket építeni.

Most gondolj arra, hogyan értékeljed barátaidat, akik segíthetnek neked felébredned az új élet irányába. Értsd meg, hogy együtt vagytok egy álmon belül, és csak egy apró szikra melyet nekünk adtak segíthet abban, hogy kilépjünk ebből. Ez hasonló azokhoz az alkalmakhoz amikor alszunk, és megértjük hogy képesek vagyunk felébredni, ha megpróbálunk. Ez a “kulcs, nyom” mely segíthet minket a felébredésben a “szívben található pont”.

Amikor mi összekötjük az összes pontot melyek fel akarnak ébredni, és követeljük hogy az “ébresztőóra csöngjön”, akkor a Felső Fény felébreszt majd minket. Akkor az kihúz majd minket ebből az álomból. Semmi alacsonyabb nincs ennél, alacsonyabb ennél az állati létezésnél, alacsonyabb mint ez az elképzelt fizikai élet ahol most vagyunk.

Az egyetlen dolog ami megmaradhat halálunk után, amit mi elértünk a spirituális világból fizikai életünk során. Honnan is jöhetne bármi más? Miért nem létezik az most is?

Hogyan áll állati testünk útunkba? Miért kell most szenvednünk, hogy később élvezetekhez juthassunk?

Mi csak azzal rendelkezünk amit az élvezet megszerzésére irányuló vágyunkon belül érzékelünk. Amennyiben én a korporeális életem érzékelésén túl elérem a spirituális érzékelést ugyancsak, akkor azzal minden kétséget kizálólag rendelkezem majd. Az nem függ korporeális életemtől. Két fajta vágy létezik: Az egyik a “saját érdekemben” míg a másik “az adakozás érdekében”.

Mindez azt jelenti, hogy egyenlőre én életemet párhuzamosan két világban folytatom, és ahogy a fizikai testem meghal, és csak a spirituális világban folytatom életemet. Az állati test meghal és abbahagyja ennek a valóságnak az érzékelését az öt fizikai érzékszerven keresztül, hasonlóan mintha most elvesztettem volna például a hallásomat. Ily módon összes korporeális érzésünk eltűnik.

Az önző vágyak nem létezhetnek mindörökké, annak meg van a határa. Azonban ahogy megszereztük az adakozás iránti vágyat, az örökkévaló.

hzs

03 dec 2010

Az élet a vágyon belül

Kérdés:

A Zohár olvasása közben hogyan vagyok képes magamat a szöveggel azonosítani ahelyett hogy valamilyen absztrakt erőket képzelek el?

Válaszom:

Mi csak egyetlen dolgot vagyunk képesek elképzelni: a közöttünk levő kapcsolatot. Végül is mi a Malchut-on belül létezünk. A Malchut részei egységre lépnek egymással minden lehetséges kapcsolatban. Ez a kapcsolatok egy hálózata mely állandóan változik, mint egy elektromos készülék vagy komputer. Az anyag, az élvezet megszerzésére szolgáló vágy az nem változik, az egy merev vágy.

Az erők a vágyon belül elkezdenek dolgozni, a vágy anyagul szolgálva amellyel ők képesek egymáshoz kapcsolódni. Mi ezen a vágyon belül létezünk azzal az erővel együtt mely abban dolgozik. És minden amit ez az erő végez a vágyon belül azért történik, mivel mi teremtettük ezt ilyen módon, mintha mi azt egy modell felhsználásával nyomtattuk volna, ennyi az egész. Ezen a vágyon belül “impulzusok” léteznek, a jó és gonosz erői, Fény és sötétség, két befolyás a Teremtőtől mely keresztül halad ezen a vágyon. Mi úgy érzékeljük és érezzük valóságunkat, mint “én” és a “világ” melyben élek, és melyet ezen az anyagon belül érzek. Mi csak azokről az erőkről beszélünk melyek ezen az anyagon belül működnek, az élvezet megszerzésére szolgáló vágyon belül.

Ezáltal amikor mi a Zohárt olvassuk, mi teljesen el akarjuk hagyni ennek a világnak a képét, mivel az nem valódi. Én az élvezet iránti vágyon belül helyezkedem el, és az erő mely azon belül dolgozik megmutatja nekem magát. És akkor semmi más nem létezik, sem képesk, sem formák.

hzs

03 dec 2010

Mennyire látnak a szemei?

“A bírónak semmi más nem áll a rendelkezésére, mint amit a szeme lát.” Ez nagyon szigorú szabály, amit részletesen meg kell vizsgálni. Még a legjobb tanácsot sem tudjuk követni, függetlenül attól, hogy a saját korrekciónkból, a Fénnyel való hasonlóságból jön.

Azt is minden pillanatban meg kell belül kérdezni magunktól: „Kit hallok most? Aki a saját fantáziájában él, vagy aki úgy látja a dolgokat, amilyenek azok valójában, és ismeri a pontos helyét, és nem ugrik semmivel magasabbra?

Akkor nem érzékelem a dolgokat, olyan módon hallom a kabbalistákat, mint ha törvények lennének, vagy még inkább tanácsok, úgy, mint “ Segula,” csodálatos jelentésű módon. . Azt akarom, hogy ez befolyásoljon engem, és akkor láthassam az igazságot.

“A bírónak semmi más nem áll a rendelkezésére, mint amit a szeme lát,” azt jelenti, hogy valóban én tartom a „kezemben,” vagyis a kapni akarásra irányuló edényeimben, és a „látni fogom, a saját szemeimmel,” azt jelenti a Hochma Fényen belül. Ez az, amikor képes leszek cselekedni!

Amíg ez megtörténik, valaki megtanulhatja az egész Tórát kívülről és ez nem lesz jó; mert a Tóra úgy működik, mint „varász eszköz”, vagy „fűszer.” A személy képes lesz a korrigálni, és használni az egoizmusát, de csak addig a mértékig, amíg hozzá tudja adni ezt a „fűszert” az egoizmusához.

Akkor pontosan fogja látni, melyik vágyakat képes használni, és milyen mértékben, vagy milyen mélyen (melyik Aviuttal). Ez a megközelítés elsődleges és legfontosabb követelménye a korrekciónak.

A teljesen különböző megközelítése a tanításnak ebből következik, nevezetesen, hogy semmit nem mondunk egy tanulónak. Csak felébresztjük őt, hogy annyi Reformáló Fényt nyelhessen el, amennyit csak lehetséges. Lehetetlen befejezett, kész viselkedési modellt a kezébe adni, hanem csak egy „varázseszközt”: a barátokkal való egység szükségességét egy csoporton belül, és akkor joggal várhatja a saját megváltozását.

Ha ez nincs hatással a tanulóra, ha nem változik ettől, és nem fogadja el a tanítót, akkor semmit nem lehet tenni. Lehetetlen kényszerítőleg olyan feladatokat adni neki, melyek felette vannak a szintjének, csak azon a szintez, ahol korrigálta magát, és megértette, hogy neki kell a megfelelő számításokat, változásokat és akkor elkezdhet cselekedni.

Ez a nagymértékben korlátozza a tanár lehetőségeit, amikor oktatja a tanulót, összehasonlítva a mi világunkkal, függetlenül attól, hogy a tanuló felnőtt, vagy gyermek.

kn

01 dec 2010

A saját magad megváltoztatásával megváltoztatod a valóságot

A szívben található pont, melynek nincs formája vagy iránya hasonló a spirituális őssejthez, amelyből én képes vagyok magamat szabadon felépíteni. A kötél vége az, mely nekem a végső állapotból le lett dobva, amit el kell érnem. Arra alapozva én képes vagyok minden mást a körül megépíteni, szabad választásomat felhasználva.

A teljes valóság fel van osztva magamra és az engem körbevevő világra. és ha én tudom hogy használjam fel a külső valóságot megfelelő módon, képes vagyok magamat megváltoztatni, ezáltal megvalósítva szabad választásomat. A szabadságom kizárólag abban a képességemben rejlik, hogy magamat válzotassam meg, nem pedig a világot! A világ nem más, mint az én vágyaim lenyomata.

Nekem csak azt kell tudnom hogyan korrigáljam saját tulajdonságaimat, hogyan változtassam meg a bennem rejlő kezdeti természetes tulajdonságokat. Hogy ezt megtehessem, megkaptam egy Kli-t (eszközt), egy emelőt, a “darút” melyet felhasználhatok arra, hogy magamat fejjel lefelé átfordítsam és felemeljem! Akkor az egész valóság megváltozik majd. Én látom, hogy minden megváltozott most, mintha egy új világra születtem volna.

Szóval én a valóság képét változtatom meg, vagy a valóságot magát? Én a valóságot változtatom meg! Végül is a valóság az, ami az érzékeimben található.

hzs

29 nov 2010

Az összes világokon keresztül bármilyen határok nélkül

Kérdés:

Azáltal, hogy más emberek vágyait magamhoz csatolom, kiterjesztem magamat belül, de én még mindig nem érzem mi is történik bennem. Létezik bármely pontja a létezésnek, amikor én valóban érzékelem mi is történik rajtam kívül?

Válaszom:

Természetesen! Sőt mi több, sokkal inkább érzed majd azt, mint ahogy most érzed magad ebben a világban. Képzeld el hogy láthatod mi is történik több ezer kilóméternyi távolságra tőled, ugyanúgy ahogy most azt látod, ami egy méterre van. Nincs különbség, és nincsenek távolságok!

Ahogy most egy tárgyat látsz külső formájában, képes leszel azon keresztül látni, látva mindazt ami azon belül történik, valamint annak okait és következményeit. Ezt hívjuk megértésnek, elérésnek. A spiritualitásban semmi nincs behatárolva tér vagy az elérés mélysége által. Az általunk megfigyelt jelenségek okai és következményei nincsenek elrejtve tőlünk, mi látjuk azokat teljes dimenziójukban és összes tulajdonságaikkal.

Ezért hívjuk ezt megértésnek, elérésnek, amely a végső és lehető legnagyobb érzékelés és megértés. Lehetetlen ezt bármihez is hasonlítani világunkban mivel a mi világunkban mi nem rendelkezünk eléréssel, a megértés legmagasabb fokával, hanem mi csak magunkon belülre tekintünk.

hzs

27 nov 2010

Egy szűrő a vágy fekete kozmoszán

Mi a Fény óceánjában vagyunk, csak egy edényre van szükségünk (Kli-re) annak érdekében hogy felfedezzük azt (a Fényt). Ez olyan mint a kozmikus űr, mely abszolút sötétnek tűnik nekünk. Én belépek az űrbe és ott semmi sincs mely a napfényt leblokkolná számomra. Akkor miért nem érzem a fényt, miért látok mindent teljesen feketének magam körül?

Mindez azért van, mivel a fénynek semmi nem áll a rendelkezésére melybe beleütközhetne, semmilyen korlátozással nem találja szemben magát. Léteznie kell valaminek, ami ellen áll, és akkor érezni fogjuk azt. Amennyiben egy korlátot teszünk megunk mellé a külső térben, világűrben, akkor a fény beleütközik, és akkor mi hirtelen meglátjuk, hogy az ott van!

Amennyiben elvesszük a korlátozást, akkor a fény ismét eltűnik majd. Ezért van a fényt nem vagyunk képesek önmagában érezni, még a materiális fényt sem! Ha nem létezne a föld körüli atmoszféra, a levegő összes részecskéivel, nem lennénk képesek a fényt látni. Akkor sötétséggel lennénk körülvéve, mint a hold mivel semmi sem lenne, mely megállíthatná a fotonokat, a fény részecskéit.

Ennél fogva az egyetlen dolog amire szükségünk van az a Kli (edény) a Fény felfogására. Először annak ellentétesnek kell lennie a Fénnyel, azaz annak a megszerzés iránti vágynak kell lennie, mivel a Fény természete az adakozás iránti vágy. Emellett az edénynek egyeznie kell a Fénnyel a cselekedete szempontjából – annak is az “adakozás érdekében” kell léteznie.

Amikor a mi megszerzés iránti vágyunk megszerzi az “adakozás érdekében” szándékát, az a Felső Fény felfogására szolgáló edénnyé válik.

hzs

25 nov 2010

Válaszd le magad minden másról!

Egységünknek egy minőségileg új szinten kell megtörténnie. Egységre kell lépnünk egy olyan módon, ahol mindenki belsőleg lép kapcsolatba mindenki mással, önző vágyait kívül hagyva. Neki csakis a spiritualitás iránti epekedését, vágyakozását szabad magával hoznia, melyet úgy hívunk hogy a Fény szikrája.

Ezzel a szikrával a személy beleveti magát a csoportba, leválasztva magát érzelmeiről, és minden másról ami nem tartozik oda. Ennek eredményeképpen az összes ember összes szikrái összeolvadnak.

Ez a leválasztás megengedi nekem hogy megismerjem a kollektív élvezet iránti vágyat mely a saját önzőségemen kívül lakozik, és azon belül én felfedezem a képességet, hogy érzékeljem a Felső Világot és a Teremtőt.

hzs

23 nov 2010

67 queries in 0,392 seconds.