Dr. Michael Laitman

fejlődés

Hogy törjük fel a Teremtés számítógépét?

Laitman_419
A Kabbala bölcselete kizárólag a Felső Rendszer felfedezéséről szól, arról ami a természeten belül van elrejtve. Az általunk látható és érzékelhető, az öt érzékszervünk által felfedezhető természet mögött egy rendszer irányít bennünket, a teljes életünket és a fejlődésünket.
A Kabbala bölcselete ennek a rendszernek a felfedésével foglalkozik. Elmagyarázza, hogy ugyanez a rendszer, a Felső Erő hogyan teremtett minket, milyen formában létezünk, hogyan fejlődünk, és milyen állapotba kell végül elérkeznünk.
A teljes rendszert úgy nevezzük, hogy Elokim (Isten). Az Elokim és a természet (HaTeva) ugyanaz a dolog (a Gematria szerint megegyező számértékűek, és ez mutatja, hogy a lényegiségük megegyezik). Azonban, a „természet” szó alatt nem a minket körülvevő fizikai környezetet értjük, hanem azt az óriási rendszert, amelynek csupán egy ezreléknyi részlete tárult fel számunkra, a többi 99.9%-a el van rejtve előlünk.
A tudósok azt már elismerik, hogy csak egy “perces” részletet fedeztek fel abból, ami a valóságban történik, de remélem (Dr. Laitman – a ford.), hogy a tudomány folyamatos fejlődése által feltárják majd azokat a részeket, amik még rejtve vannak előlük. Azonban vannak olyan rétegek a rendszerben, amit soha nem tudunk majd felfedezni a most rendelkezésre álló öt fizikai érzékszervünkkel, mert érzékeink korlátozottak hozzá – az öt szervei érzékelőnk a technikai vívmányok által történő feltuningolása csak pontosabb eredményhez juttat minket, de nem teszi lehetővé a mélyebb vizsgálódást.
Itt amire szükségünk van az egy további módszer, új módszer, ami által felfedezzük azt a rejtett rendszert, amelyben a magasabb vezetés – ami fejleszt minket – el van rejtve. Ebből a rendszerből láthatjuk, érezhetjük, és felfedezhetjük magunkat. Azt, hogy mi a sorsunk, mi motivál minket, és hogy van-e a szabad választásunk bármiben is, amit teszünk. Úgy tűnik számunkra, hogy szabadok vagyunk, de lényegében nem vagyunk azok. Rá kell ébrednünk a felső erő akaratára, az egyedülálló program irányítására.
Kérdés: Vajon ez a rendszer irányítja az életemet, és mindenki életét most és mindenkor?
Válasz: Természetesen! Ez egy általános és teljes rendszer, amelyben létezünk, mintha csak egy hatalmas számítógépben lennénk, ami mindent meghatároz nekünk, alakít minket, és mozgat minket a különböző helyzetekben a teremtés kezdete óta, egészen a végéig.
Kérdés: A Kabbala ezt a gigantikus számítógépet vizsgálja?
Válasz: Igen. Ez feltárja nekünk a teljes valóságot, beleértve ezt a világot és a felső világot. Elmagyarázza, hogyan mozgunk az öt világ között, és hogyan érjük el a végső állapotot. Azt a személyt, aki elkezdi felismerni és elérni ezt a rendszert, nevezzük Kabbalistának.
Kérdés: Hogyan befolyásolja ez tudás és elérés a személy életét? Mit ad neki?
Válasz: Amikor egy személy megismerkedik ezzel és eléri a magasabb rendszert, felfedezi az összes erőt, amik működnek rajta, és a tetteinek következményeit. Rájön hogyan lettek megtervezve az ő cselekedetei felülről, és hogyan tudja beilleszteni a szabad és személyes összetevőjét ezekbe. A mi életünk egy “manipulált játék,” amit mintha egy bizonyos gép irányítana, és nincs mit tenni ellene.Lehetséges, hogy valaki kívülről figyelje és kövesse ezt, és különböző feladatokat, és kísérleteket végezzen rajta, amiről nem is tud, vagy csak végrehajtja a magasabb vágy akaratát, vagy képes lesz elérni egy olyan állapotba ebben a világban, amelyben hozzátesz valamit magából, sőt, ezen felül fel tudja fedezni a nagyobb vágyat és kötelezni rá, hogy be lehessen vonni saját magát ebbe, hogy meghozza a saját döntéseit? Egy személy felfedezi ezeket a dolgokat.

Kérdés: Azt mondod, hogy van valamiféle rendszer, amely irányít engem most, ebben a pillanatban?
Válasz: Nem csak most, hanem mindig! Ez túl van az időn, mozgáson, és a téren.
Kérdés: De én nem érzem. Nem érzem, hogy valaki is irányítana engem. Én irányítom magamat!
Válasz: Érzed, hogy a tested hogyan viselkedik, hogyan van irányítva? Nem, ez egy belső program, és úgy viselkedik, mint valami mechanizmus. Nem érzed ezt, de ezen belül végtelen számú állapot és folyamat van.
Kérdés: Azt hittem, hogy az agyam irányítja a testem.
Válasz: Ez csak úgy tűnik neked. A tested egy sokkal összetettebb program irányítja.
Kérdés: Ki irányít engem?
Válasz: Ugyanez a gigantikus számítógép, a magasabb erő irányít nem csak téged, de mindenkit együtt, az egész valóságot.
Kérdés: De mit akar az életemtől?
Válasz: A magasabb erő azt akarja, hogy felfedezd és teljes mértékben társává válj. Ez azt jelenti, hogy meg fogod tapasztalni, hogy mi a célja, milyen fenséges, teljes, örök és jóságos ez az erő.
Kérdés: Hogyan tudjuk feltörni ezt a hatalmas számítógépet?
Válasz: Ahhoz, hogy ezt megtedd, egy tehetséges hackerré kell válnod.
Kérdés: Milyen hackerek törnek be ebbe a számítógépbe?
Válasz: Azok, akik a Kabbala bölcsességét tanulják, csak azok juthatnak be ebbe a számítógépbe, a magasabb rendszerbe.
SzL
KA

28 Sze 2015

A szív erősebb az agynál

Laitman_198

ratical.org portál az alábbiakról számolt be: “Az az elképzelés, miszerint “gondolkodni” tudunk a szívünkkel már nem csak egy metafora, hanem egy nagyon is valós jelenség. Bizonyítva van ez már számunkra, köszönhetően két-három kutatási terület kombinációja által végzett vizsgálatnak. Mindebből kiderül, hogy az emberi lényekben a szív a fő központja az intelligenciának.

A molekuláris biológusok ugyanis felfedezték, hogy a szív a szervezet legfontosabb belső elválasztású mirigye. Válaszol a világban szerzett tapasztalatainkra, az általa előállított, és felszabadított fő hormon, az ANF – amelynek jelentése pitvari natriuretikus faktor – által, a limbikus rendszer (amit úgy is neveznek, hogy az “érzelmi agy”) minden műveletének alapvető okozójaként. Ez magában foglalja hippokampális területet – ami a memória és a tanulás funkciójáért felelős -, és a teljes hormonális rendszer ellenőrző központjait.

A neurokardiológusok azt mondják, hogy a szív sejtjeinek 60-65% valójában neurális sejtek, és nem izomsejtek, mint ahogy azt korábban hitték. Ezek azonosak az agyban működő neurális sejtekkel, amik ugyanazokon az összekötő linkeken, nevezetesen a ganglionokon keresztül működnek, valamint ugyanazok az axonális és dendritikus csatlakozások tartják őket a helyükön. Sőt mi több, azonos típusú neurotranszmitterek is találtak, amik az agyban is megtalálhatóak.

A szó legszorosabb értelmében, egy “agy” található a szívben, aminek ganglionjai a test minden nagyobb szervével és az egész izomzattal kapcsolódik, ez egyedülállóan lehetővé teszi az embereknek, hogy kifejezzék érzelmeiket. A szív idegi sejtjeinek körülbelül a fele játszik szerepet abban, hogy az információkat a test egészébe eljuttassa, úgy, hogy a szervezet, mint egy harmonikus egész legyen képes dolgozni. A sejtek másik fele nem közvetített neurális kapcsolatban áll az érzelmi aggyal a fejünkben, ami napi huszonnégy órás párbeszédet folytat a szív és az agy között, de ennek működésével még nem vagyunk teljesen tisztában. ”

Michael Laitman kommentárja: Mint azt tudjuk a Kabbala bölcselete szerint, a szív és az agy összekapcsolódik, és együttműködik az egész test helyes működtetésében. A szív érez és gondolkodik (a szív megért), és csak ezután lép működésbe az agy, mint egy mechanizmus szerkezet, amely végrehajtja a szív döntéseit. Valójában azonban a szív, és az agy sem dönt. Minden döntés a természet magasabb szintjén történik, ahol minden világ és a kitöltéseik teljes kölcsönkapcsolatban vannak az irányítás terén.

SzL

KA

08 Sze 2015

A Fiaim legyőztek Engem

laitman_253

A Kabbala tanításaiból tudjuk, hogy egyetlen lélek lett megteremtve, ami azután egy hatalmas, spirituális esemény következtében darabokra tört. Az emberi lelkek ezek a töredékek, és ha ezek újra egyesülnek, akkor a köztük lévő kölcsönkapcsolat minőségében megegyezik majd a kiinduló állapottal, amelyben teljes valójában a Teremtő nyilvánul meg. Ha ezt elérjük, beteljesedik az írás: “A Fiaim legyőztek Engem.” – mondja a Teremtő.

Részlet a New Jersey Kabbala Kongresszus leckéjéből 2015

27 Júl 2015

Üres és száraz délibáb

laitman_744

Kérdés:
Akármennyit is tanulom a Kabbalát, nem érint meg igazán, száraznak és érthetetlennek érzem, és nem tudok közelebb kerülni hozzá. Mit rontok el, mi kell tennem?

Válasz:
A Kabbala valóban egy üres, száraz sivatagban rezgő délibáb mindaddig, amíg nem kapcsolódsz össze azokkal, akik szintén keresik a Kabbala által leírt világok forrását. Amikor a kapcsolat első szintje létrejön, a sivatagban feldereng egy csodálatos, termékeny oázis. Ahogy a köztetek kialakuló kapcsolat ereje növekszik, az oázisról kiderül, hogy ez maga az Éden Kertje, amiről a Tóra beszél. A kapcsolat erejével összhangban csodálatos részletek bontakoznak ki. A Bölcsesség Fényének hömpölygő forrása, a szépség, a természet erőinek csodálatos harmóniája, és a mindezeket működtető hatalmas szellemi Intelligenciák tárják fel titkaikat, tíz, gyámánt ragyogású elv megnyilvánulása mentén. A szeretetnek és a kiáradó, adakozó bőségnek soha el nem apadó ragyogása tölti ki azt a teret, ahol a magányos lélek, a többiekkel való kapcsolat előtt, üres por és kő sívatagot érzékelt. De tudnod kell, hogy a Szentség akkor is ott volt, csak számodra láthatatlanul, mert benned nem volt elég belső Szentség az érzékeléséhez. Azt is mondhatjuk, a Szentség benned a porba hullott. Amikor a többiekkel való kapcsolatban, a többiek rád irányuló szeretete felemeli benned a Szentséget a porból, azonnal felragyog a közös vágyatok erejében a külső Szentség. Így vált meg téged a Szeretet. ha mered kérni, hogy szeressenek, mert te csak őket akarod szeretni.

KA

07 Júl 2015

Le vagyunk válva a spirituális világról

laitman_2012-03-25_471_w

Baal HaSulam : „ A Kabbala Bölcsességének Lényege: Valóban minden józanul gondolkodó ember számára érthető, hogy ott ahol szellemi dolgokkal – s tán mondanom sem kell – az Istenséggel foglalkozunk semmilyen szó, vagy betű nem áll rendelkezésünkre hogy kifejezhessük ezeket. Mert az egész szókincsünk nem több mint a képzeletünk és az érzékszerveink szülte betűkombinációk összessége.

S hogyan is lehetnének segítségünkre, egy olyan helyen ahol sem a képzelet sem pedig az érzékszerveink nem lehetnek jelen. Mert még ha a legkifinomultabb szót is vesszük, amelyet ilyen helyeken használni lehet, mint a Felső Fény (Or Elyon) vagy ilyen az egyszerű fény (Or Pashut) lám azok is csak egy képzelt metaforaként a Napfénnyel vagy a gyertyafénnyel vagy éppen egy olyan belső megelégedettség sugározta fényként érzékeltette dologgal próbáljuk összekapcsolni, amely fényt az ember akkor érez, amikor egy új találmányra lel vagy valamilyen kétséget sikerül eloszlatnia.

Hogyan is használhatnánk őket spirituális dolgok és Isteni utak leírására, hogyha csak csalárdságot és hamisságot nyújtanak a vizsgálódónak. Ez különös képen ott van így ahol ezekben a szavakban valami ésszerűségnek kellene felbukkannia. Ahogy az a bölcselet kutatásánál lenni szokott, és ahogy a tárgyalásnál,  a segítségnél is így legyenek, hogy  a Bölcsnek egy igen szigorú és egészen pontosan körülhatárolt definíciót kell hogy használjon a vizsgálódóval szemben.

Mert ha a bölcs csak egyetlen szót is sikertelenül magyarázna, menten összezavarná vele a vizsgálódó elméjét és az legkevésbé sem tudná az utána és az előtte mondottakat értelmezni és nem tudná megérteni az adott szóhoz kötött dolgokat, ahogy ez minden olyan vizsgálódó számára ismert, aki valaha bölcsességet és bölcseleti könyveket tanult.

S valóban az ember el kell, hogy csodálkozzon ezen, mondván, hogy hogyan használhattak a Kabbala Bölcsei hamis szavakat és hogyan magyarázhatják ezen szavakon keresztül a Kabbala Bölcseletének összefüggéseit. S ugyancsak ismert, hogy a hamis nevekből semmilyen definíció nem állhat össze. Lévén, hogy a hazugságnak nincs lába és így nem tud örökké fennállni. Itt azonban meg kell ismernünk a gyökerek és ágak törvényszerűségeit melyek az egyes világok viszonyrendszerét jelölik.”  

Dr. Laitman: Tehát akkor tudjuk, és látjuk és értjük amennyire csak lehetséges, hogy mi le vagyunk válva a spirituális világokról, azaz nekünk nincs semmilyen érzékelésünk ezekhez köthetően. Nem is tudjuk, megérinteni ezeket az érzékszerveinkkel,  tehát egyik szervünkkel sem érjük el és emiatt nekem mondják, bármilyen nyelven beszélnek a spiritualitásról – bár én ismerem a nyelveket – még sem tudom, hogy miről beszélünk, amikor a spirituális világról beszélünk. Nem tudom, hogy hogyan tudnék egy bizonyos fajta formát adni ennek, ezeknek a szavaknak. Nekem mondanak bizonyos szavakat, de még sem tudom, hogy ezek a betűk, ezek a szavak ezek valójában miről szólnak, azért mert nekem soha nem volt azaz érzékelésem ezekről a jelenségekről amikről ezek a leírások szólnak ezért nem jelentenek nekem semmit.

Ilyen módon hogyan tudunk akár csak beszélgetni a Felső Világokról ez egy nagy kérdés amit Baal HaSulam felvet, hiszen mi itt vagyunk egészen addig, amíg ebben az alacsonyrendű világban vagyunk. Ahogy most. Tehát, hiszen a Felső Világokkal kapcsolatosan csak az tud írni valamit, aki eléri őket. Azok, akik elérték ezt a szintet azok megoszthatják ezt bármilyen nyelven, érzéki különbözetekről tudnak beszélni. De miután én nem értem el ezt. Hogyan tudok beszélni erről?

Hát az emberek ugye elképzelik az angyalokat, szárnyakkal, meg mindenféle dolgokat elképzelnek a követező világról. Láthatjuk, hogy az emberiség egészen a napjainkig fantáziálásnak vetette magát alá.

Tehát hogyan lehetséges, hogy mi mégiscsak meg tudjuk érinteni a Felső Világokat, vágyni tudjunk rá és különösen, amikor Erőket akarunk kivonni belőle amelyek, segíthetnek bennünket felemelkedni. Vagy egyszerűen csak ott vagyunk, vagy nem vagyunk. Mivel látjuk az első embert, láthatjuk, hogy mi történt. Tehát az első (Adam Harisson), aki felfedezte ezt nyilván akkor még neki nem volt tanára, nem voltak könyvei , de tőle számítva – aki nyílván nem az első ember aki a világon volt, hanem az első ember aki a bölcsességbe belépett – már voltak magyarázatai meg nyelve, meg mindenféle dolog amivel ezt megpróbálta (Ő) leírni.

Tehát amit a Kabbalisták megtaláltak,  mikor elérték a Felső Világot, az az hogy vannak kapcsolatok a Felső Világból a mi alacsonyrendű világunkba, de olyan mértékig hogy semmi nincs a mi világunkban  aminek ne lenne meg a pontos kapcsolata a Gyökérrel, a Felső Világgal. S ezt a kapcsolatot, föl lehet használni arra hogy valamilyen módon konvertáljuk a Felső Világnak a minőségeit, és arra, hogy az alsó világban amikor ezeket a szavakat nézzük, még is legyen egy képünk a Felső Világról.

Valamilyen módon meg tudjuk kísérelni, hogy erőfeszítést tudjunk tenni hogy közelebb kerüljünk a felső Világ terminológiáihoz, fogalmaihoz hogy hozzáadjuk a vágyunkat, a sóvárgásunkat ennek az eléréséhez és ennek a az erőfeszítésnek megfelelően a Felső Világ ragyog rajtunk és egy bizonyos fajta illuminációt ad, és az embert ezért a Felső Világ felfedezése felé elmozdítja .

2014.12.15 Reggeli lecke 4-ik része

Kn

KA

21 dec 2014

Egy új vágy amely új célt ad nekem

alagút

Kérdés:

Ha az ember egy megszerzési vágy és a felismeri a gonoszt magában, akkor hogy tud továbblépni?

Válasz:

Úgy, hogy örömöt akarsz megszerezni ez az alapvető természeted! A vágyam állandóan nőni fog az örömre. Akkor viszont a szívben lévő pont is megszólal nagyon ravaszul, és ez lesz a kezdete annak, hogy feltárul bennem egy új vágy egy teljesen újfajta vágy ez pedig az, hogy meg akarom érteni az életem értelmét. Ez egy új célt kell, hogy adjon nekem. Mert egyébként enélkül nem tudok kilépni abból, amit kapni akarásnak neveznek. Evés, ivás gyereknemzés, és utána mi? Mi marad? Gondold végig! Akkor egy fantasztikus helyet kiválasztok magamnak a temetőben. Na de a szívben lévő pont, pont ezt mondja neked, hogy ha te nem éled meg a magasabb-rendű célt, akkor az egész életed erről fog szólni, várod hogy mikor halsz meg, és közben csak hajszolod az örömöd.

Ha az összes csalódáson, mindenen keresztül, ha megnézitek az egész emberiséget, akkor meglátjátok, hatalmas csalódásban él mindenki, ugyanahhoz a ponthoz jutott el most. Na de hogyan tudnának ők tovább lépni? Ez a nagy kérdés!

Az emberek akik még kutatnak, keresik az élet értelmét. Akik megpróbálnak még megszökni ebből a nyilvánvalóan borzasztó világból, azok különfél megoldásokat keresnek. A modern közösségekben egy részük a droghoz fordul. Nyilván valóan az emberek kutatási miatt van ez és amiatt hogy kutatás során rájönnek hogy nincs segítség. Higgyétek el ez mind a ti hibátok!  Mondjuk a te hibád Niv, te fényt tudnál tölteni beléjük, azt hogy van értelme az életnek. Miért nem csinálod? Ez a ti felelősségetek!  Ott van a titok a kezetekben.

Reggeli lecke 2014.12.11 Baal HaSulam írásaiból A Kabbala Bölcsességének Eszenciája

Ford: kn

KA

11 dec 2014

Az éjszaka Őre

Éjszaka Őre

Énekek- éneke, 3. fejezet: Ágyamon éjjelente kerestem őt, akit lelkemből szeretek, kerestem, de nem találtam.

“Felemelkedem most a város fölé, az utcákra, a széles utakra és keresem őt, kit szívemből szeretek! “Kerestem őt, de nem találtam.

Rám találtak az őrök, akik a várost járják. “Nem láttátok – kérdeztem – akit lelkemből szeretek? ” Alig mentem tovább tőlük, máris megtaláltam, akit lelkemből szeretek. Megragadtam, nem is engedem el, míg be nem vezetem anyám házába, annak a szobájába, aki megszült engem.

Amikor keresünk a sötétségben, és találkozunk az őrrel, és a sötétségnek, és az erőfeszítéseinknek és az őrszemeknek köszönhetően találjuk meg, amit keresünk!

Mi ismétlődően olyan állapotba kerülünk, ahol képtelenek vagyunk bármit tenni, önmagunk erejéből. Elérjük a zuhanást, a bukást, a csalódottságot és az elutasítást, belülről érezzük a tehetetlenséget és a gyengeséget, amivel nem tudunk mit kezdeni.

Valójában ezekben az állapotokban, megvizsgálhatja az ember, azt hogy amilyen mértékben készítette fel önmagát az “őrökkel és a rendőrökkel”, illetve hogy mennyire van kölcsönös garanciában másokkal, és vajon mennyire sikerült felkészíteni magát a támogatásra és a védelemre.  A védelem szükséges (az ember számára), azért hogy ne szökjön el (az ember), és a támogatás segít neki, hogy még bensőségesebben irányuljon a csoport középpontjába.
Nekünk ehhez külső erőkre van szükségünk, mivel az ember önmagában üres. Tehát, mindkettőre szüksége van (az embernek), az őrökre és rendőrökre is, amely két ellentétes erő. Az embernek mindkettőt birtokolnia kell.
Ha az ember, tanul valamit ebből az állapotból, következő alkalommal aggodalmat fog érezni a barátok kölcsönös támogatásának irányába, ami egy” biztonsági öv” kiépítését jelenti.  Így készíti fel magát, az ember arra, hogy elérjen a következő szintre, átfordítja a sötétséget Fénybe, és ez által halad előre.

A mi világunkban, mi azt mondjuk, hogy ha valaki nem tanul a saját hibáiból, az bolond. Ugyanez igaz, amikor elérkezünk a spirituális fejlődéshez.  Eleinte az embernek megengedett, hogy tanuljon, és nem számít, ha hibázik.

De ha az ember azt látja, hogy már másodszor is elbukik (ugyan azt a hibát követi el másodszorra) és nem tud újra felemelkedni külső támogatás nélkül, mivel neki természetszerűen nincs saját ereje ehhez, akkor ez már bűnnek tekinthető és az eszközök elutasításának, amik adottak voltak eredetileg az ember számára.

 

2014.04.23, Felkészülés a reggeli leckére

ford: BS

lekt: KN

 forrás: The Night Watch

Posted on April 26th, 2014 at 8:32 pm

 שומרי לילה

פורסם: 24.04.14, 10:05

27 ápr 2014

Hogyan ismerheted meg önmagad?

hogyan ismerheted

A valóságot, és azt, ami történik, kizárólag a Felső Szintről lefelé tekintve érthetjük meg, nincs más mód az ember pillanatnyi állapotának megértésére. Ha én egy bizonyos állapotban vagyok, amelyet nem tudok megemészteni vagy felfogni, az azért van, mert ezt az állapotot a Felső Erő stabilizálja minden egyes pillanatban. Csak a Felső Szint elérése által, tudom elérni a pillanatnyi önmagamat.  Tehát az ember, soha nem éri el önmagát, és a pillanatnyi állapotát.

Egy bizonyos szinten vagyok, és felettem van az a Felső Szint, amely teljes egészében kialakított engem a jelenlegi szintemen: a teljes belső állapotomat és minden külső feltételt körülöttem, mivel ez valójában ez egy edényben zajlik. A Felső Szint alakított ki engem, én az Ő cselekedeteinek az eredménye vagyok. Általa lettem megteremtve. Nem értem önmagamat, nem érem el önmagam, és a körülöttem levő valóságomat sem. Tehát, soha nem tudok helyes döntést hozni a jelenlegi valóságom alapján. Nem hozhatok egyetlen döntést sem, önmagam alapján, mert biztos, hogy hibázni fogok. Nekem nincsenek meg, azok a minőségeim, amik megteremtettek engem, mivel ezek a minőségek a Felső Szinthez tartoznak.

Tehát, amikor úgy tűnik az embernek, hogy ebben a világban döntéseket hoz, ez akkor teljes mértékű ostobaság, mivel ez nem jelez mást, csak a megértésének a hiányát. Ebben az állapotban az ember olyan, mint egy kisgyermek, aki azt gondolja, hogy tesz valamit önmaga által, és nem tudja, hogy a szülők távolról figyelik őt, és megvédik őt attól, hogy hibázzon.

Ez azt jelenti, hogy soha nem ismerhetem meg a jelenlegi állapotomat, amiben vagyok, csak azt ami a jelenlegi szintem alatt van, vagyis azt a szintet, amelynek én vagyok a teremtője, és amely szint az én teremtményem. Tehát, ha el akarom érni, annak a megértését, hogy ki, és mi vagyok, akkor el kell, hogy elérjem a Teremtőt. Csak ebből az állapotból fogom tudni megérteni, ezt.

2014.02.20, A Napi Kabbalah Lecke, harmadik részéből “ Tíz Szfíra tanulmánya”

ford: BS

lekt: KN

forrás: How Can You Get To Know Yourself?

Posted on February 26th, 2014 at 9:26 am

איך אפשר להכיר את עצמך?

פורסם: 22.02.14, 19:46

08 Már 2014

Nincs Más Rajta kívül: A Szeretők Flörtje

szeretők

A “Nincs más Rajta kívül” ​​központi és elvileg a legfontosabb témája, minden Kongresszusnak. Ezért ez az első cikk a Shamati (Hallottam) Könyvben. Természetesen, ez alapvető annak az embernek, aki a saját forrásait keresi. Gyakran elfeledkezünk erről egy bizonyos időre, majd pedig ez a téma újra szíven talál minket. Aztán, újra megfeledkezünk róla, majd pedig újra visszatér hozzánk. Ez mindig felébreszt bennünket és kényszerít az ébrenlétre.

Az tény, hogy nehéz az embernek, hogy visszaidézze egy állapotból azt a módot, ahogyan kifejlesztette a tudatosságot magát, a Felső Erő által, ahogy azzal kapcsolatba lépett, és ahogy egy pontban összetapadt vele.

Alapvetően mit kell az embernek elérnie? Meg kell kísérelnie, hogy a jelen pillanatból, amely Felülről lett megvalósítva, – és amelyben ő maga egyáltalán nem vett részt – meg tudjon ragadni mindent. Valamint, meg kell értenie, hogy minden, ami történni fog a közeljövőben, csak attól fog függeni, hogy mennyire tud a Felső Erővel, a Világmindenség ellenőrző erejével való kapcsolaton csüngeni – és ez a kapcsolat magának ennek az Erőnek a segítségével tárul fel Felülről.

Ettől a pillanattól kezdve az embernek megvan a szabad akarata, hogy különböző dolgokat és minden fajta meditációt alkalmazzon, hogy elrendezze a különböző segédeszközöket, trükköket és emlékeztetőket maga körül, melyek folyamatosan nyomás alá helyezik a Felső Erővel való kapcsolat irányába, amely Felső Erő egy pillanatban már feltárult. Tehát azért kell elrendeznie, hogy nehogy elveszítse az ember ezt a kapcsolatot a Teremtővel.

Kétségtelen, hogy különböző állapotokat tapasztal meg az ember, melyeket a Felső Erő okoz. Törvényszerű, hogy az ember általános állapota az elutasítás, az idegenkedés, de hát ez egy „játék”. A Kabbalisták ezt a játékot, ahhoz hasonlítják, amit két szerető játszik, és amit flörtnek nevezünk. A Teremtő feltárul, majd eltávolodik, hogy újra feltűnhessen egy másik formában, egy másik nézőpontból. Ez nagyon pontosan le van írva, az „Énekek Énekében” amely egy különleges munka, pontosan ennek a kölcsönös „udvarlásnak” szentelve.

Mellesleg, ez minden szinten létezik. Igazából mi nem ismerjük fel ezt a növényi szinten és még kevésbé az ásványi szinten, azonban teljesen világos, rituális mozdulatok jelennek meg az állati szinten, a párzás előtt, amikor az állatok egyre közelebb kerülnek egymáshoz, hogy összekapcsolódásba lépjenek egymással. Ez egy teljes nyelvezet, hatalmas „szókinccsel” sőt, különböző állatoknak megvan a saját különleges nyelvezete.

Azonban, a magasan szervezett közösségekben élő állatok között, ez a nyelvezet még fejlettebb, még komplexebb, egészen addig a pontig, ahol megjelenik az a probléma, hogy a beszélő szinten az emberek, a beszéd lehetőségének ellenére, már egyáltalán nem értik egymást, egyik irányban sem, mivel elvileg a beszéden keresztül sokkal könnyebben tudnának kapcsolatot építeni, és könnyebb lenne a kapcsolatnak egy bizonyos szintjét, stabilizálni.

Ez a nyelvezet, amelyet nonverbális kommunikációnak neveznek az emberek között, nem csak a férfi és a nő kapcsolatában jelenik meg, hanem bármely két ember között, amikor azok kommunikálni kezdenek, és kölcsönösen vonzani, vagy elutasítani kezdik egymást.

Ez egy nagyon nehéz kommunikációs nyelv, amely majdnem tudattalanul jelenik meg bennünk, és csak ritkán tudatos. Politológusok, szociológusok, és pszichológusok foglalkoznak ezzel a területtel, és lényegében egy óriási kultúráját teremtettük meg ennek, amely folyamatosan fejlődik. Ez nem egy verbális nyelv, hanem az érzések nyelve a mozdulatok, zene nyelve, és mindenfajta arckifejezések- együttesen.

Azonban, mindez csak egy kicsiny szegényes töredéke, az érzelmek megnyilvánulásainak és a lélek mozdulatainak, amiket mi a Teremtővel való kapcsolatunkban fogunk teljes egészében felfedezni. Különböző utalások tárulnak fel, mind a négy állapotban:

  • Egyszerű interpretációja az érzelmeknek (Pshat);
  • Célzások, utalások (Remez);
  • Magyarázatok (Drush), de sokkal mélyrehatóbbak;
  • Rejtett jelentés (Sod), ugyanis ez a legelrejtettebb jelentés, melyet mi a kifejezéseknek tulajdoníthatunk.

Ebben a négy állapotban, a Felső Erővel, a Teremtővel való viszonyunk négy állapota jelenik meg, ahogy mi feltárjuk Őt, a köztünk lévő kapcsolatban és ezáltal elkezdünk ráébredni, hogy kik vagyunk, hogyan teremtettek bennünket, milyen módon ellenőriz a Teremtő bennünket, hogyan fejleszt minket, hogyan játszik velünk, mint kisgyermekekkel, azáltal, hogy közelebb kerül hozzánk, vagy eltávolodik. Ilyen módon megmutatja, cseppenként, az örömöt, a szomorúságot, a haragot stb. Ugyan ilyen módon játszunk a gyermekünkkel, látszólag különböző arcokat mutatunk neki, eljátszva a számára, az érzelmek kifejeződését, azon a szinten, amit ő képes még megérteni. A Teremtő ugyan ezen a módon viselkedik velünk.

Nekünk kell itt, ráhangolódnunk erre a párbeszédre, erre a „flörtre” az érzelmeknek erre a váltakozására, annak érdekében, hogy megérthessük, hogy minden gondolat és minden érzés amely megjelenik az elménkben és a szívünkben, eredetileg Tőle (Teremtőtől) származik, ahogy mondva van: „ Én vagyok az első.” Azzal együtt, ami megjelenik bennünk, párhuzamosan felidézzük, illetve sokkal inkább a Teremtő emlékeztet bennünket arra, hogy mindez kizárólag Neki tulajdonítható. Később, az irányítás, a „karmesteri pálca” a mi kezünkbe kerül. Hogyan kell erre reagálnunk?

A “flört” olyan módon van elrendezve, hogy egyfelől előrehaladást érzékelünk, majd látszólagos visszalépést, azonban általánosságban ez mégis folyamatos előrehaladást jelent. Ennek az oka, az, hogy nem lehetséges kitöltés, a hiány érzete nélkül. Az étvágy csak akkor lehetséges, ha ezt az éhség megelőzi.

Az egész játék célja, hogy kifejlessze bennünk, az igaz és abszolút világos vágyat, amely semmi másra nem irányul, mint arra amit Teremtőnek nevezünk. Ez tárul fel minden egyéb lehetőségből is. Az embernek, sok minden megadatott ebben az életében, ugyanakkor az a “keskeny” megértés, csak fokozatosan tárul fel benne, miszerint neki meg kell találnia, és ha meg találta bele kell foglaltatnia magát, abba a felismerésbe, hogy minden a Teremtőtől származik, és hogy nem szabad ettől elfordulnia  csodálva a világ szépségeit, a mezőket, a fákat és a bokrokat, hanem ezeket mindig vissza kell vezetnie, azok gyökeréhez, és létezési nyomvonalához, a Teremtőhöz.

Hogyan tudja az egyén ezt meghatározni? Ez minden alakalommal egy probléma. Hogyan tudom megtalálni a Teremtőt minden mögött, ami velem történik? Mit tehetek, hogyha ez az érzéseimben jelenik meg?

Le lehet írni mindezt szép szavakkal, azonban végül ezek filozófiává válnak, talán még rajzok is lesznek benne, képletekkel, ezek azonban csak nyomorult pótlékok lehetnek. Nekünk meg kell Őt (Teremtő) ragadnunk s nem elengedni a belső kapcsolatot Vele, ez maga a beteljesedés, hiszen Ő tölt ki mindent, Ő irányít mindent, Ő rendez el mindent, valójában kizárólag csak Ő létezik.

A hatalmas világmindenség, az én képzeletem ábrázolása: ásványokkal, növényekkel, állatokkal, humán teremtményekkel, objektumokkal – mindez maga a Teremtő. A Teremtő bocsájtja ezeket a képzeletembe, Ő rajzolja a világot, bennem – amiről azt hiszem, hogy én teremtem. Azt kívánva ezzel, hogy túlássak ezen a képen, fokozatosan elszakadjak ettől a képtől és Őt kezdjem érzékelni – az egyetlen Erőt, amely az összes részletet teremti bennem – tehát azt akarja, hogy kapcsoljak át a fizikai érzékelésemből, a spirituálisba, ahol semmi más nincs, mint a lemeztelenített érzések.

A legfontosabb dolog, a Teremtővel való kapcsolat megtartásában a kezdetektől fogva, – legyen az bármilyen homályos vagy elmosódott, lényegtelen -, hogy fejlesszük a kapcsolatot. Azaz, meg kell próbálni definiálni, milyen nehézségek álnak előttem, melyeket Ő (Teremtő) okozott, hogy még erőteljesebben hozzátapadhassak. Nem szabad megfelejtkezni ezekről a nehézségekről, vagy eltologatni különböző irányokba ezeket, azáltal, hogy át akarunk törni rajtuk erőszakkal. Nem! A Teremtő, meghatározott céllal rakta ezeket az utamba, hogy a nehézségekkel együtt érjem el Őt, anélkül, hogy egyszerűen nem vennék tudomást a problémákról, vagy lekicsinyelném őket.  Különben, látszólag elutasítom az eszközöket, amelyekkel a Teremtő, az erőteljesebb kapcsolatot akarja kiépíteni az irányomban.

Ez nagyon fontos. Valóban, ebben az esetben, amit én látok az életemben, ebben a pillanatban, szintén a Teremtőtől származik minden, kizárólag egyetlen céllal, hogy közelebb kerüljek Hozzá (Teremtőhöz) és feltárjam Őt. Csak akkor lehet Őt felfedezni, ha én mindezeket a nehézségeket, új kapacitásokká transzformálom, a Teremtővel való viszonyomban, azaz mindezek egy még erőteljesebb kapcsolatot hoznak létre köztünk.

Ez úgy tűnhet a számunkra, hogy nehéz, kemény és lehetetlen, azonban nem így van. Itt az embernek, be kell ismernie minden alakalommal, hogy olyan problémákkal és nehézségekkel szembesül, melyeken át kell kerülnie, és amin át is tud kerülni és melyek, egy egyre erősebb kapcsolatba viszik a Teremtő irányába, és amelyben a Teremtő várja őt.

A legfontosabb dolog ahhoz, hogy túlkerüljön az ember ezeken a nehézségeken, az hogy dolgoznia kell az egoizmusa ellen. Azaz, ezek a nehézségek hatalmasnak és legyőzhetetlennek tűnnek, mivel ezek fel vannak nagyítva az egoizmus által.

Azonban mihelyt, az egót félreteszem, és megpróbálok dolgozni az adakozáson, nem önmagamért, nem önmagamra irányulva, és amikor elkezdem felfedezni a kapcsolatot a Teremtővel egy helyes módon, akkor legalább egy kis mértékben megfeledkezem önmagamról. Csak Őt próbálom meg felfedezni, nem az Ő felém való viszonyulását, hanem Őt magát – a végtelen erejű adakozását és szeretetét, amely rajtam kívül, azaz egómon kívül létezik egyenlőre még – akkor relatíve, egyszerű módon tudok átjutni az összes nehézségen, ami előttem áll.

Ezt hívjuk értelem feletti hitnek, a mi terminológiánkban. Azaz, minden ami bennem történik és minden, ami körülöttem történik, valójában egyedi nehézségek, kizárólag azzal a szándékkal, hogy segítsék a Teremtő feltárulását a számomra. Az ember, hívja ezeket nehézségeknek, valójában ezek a Teremtő feltárulásának eszközei.

Így feltárom az adakozás és a szeretet erejét, hozzáigazítom magam a növekvő adakozáshoz és szeretethez, hogy ezzel minden alakalommal egyre kevésbé legyen viszonylagos a számomra az adakozás. Ezen a módon előrehaladva, lehetségessé válik, meglátni, hogy minden alkalommal, amikor eltávolodom önmagamtól,  – egyre nagyobb távolságra kerülök az egómtól, s folyamatosan kapcsolódom a Teremtőhöz, azaz egyre jobban ráébredek, hogy nincs más Rajta kívül – egészen addig  a pontig, amikor az összes nehézség véget ér, és valóban feltárul számomra, a maga teljességében, hogy nincs más Rajta kívül, és az első alapvető Reshimo (spirituális gén) kioldódik bennem. A teljes egó és ami körülveszi azt (amelyet szívnek nevezünk) teljes egészében elfogadja, a szívben lévő pontot, amely előtérbe kerül. Fokozatosan rétegekre osztom magam, és minden alkalommal kizárólag az adakozás minőségét, tartalmazó rétegekbe lépek be, ami maga a Teremtő.

Azonban minden alakalommal, amikor előrehaladok egyre nagyobb s nagyobb problémával szembesülök. Azt hiszem, hogy egyre távolabb kerülök a céltól. Végül is, ha a szeretetnek növekednie kell, akkor ennek megfelelően az egoizmusnak is erősebbé kell válnia. Ezért, gyakran úgy tűnik, hogy messzire kerültem a céltól, hogy az új tanulók gyorsabban fejlődnek, mint én, mert nekik megvan erre a törekvésük, sőt mindenük megvan ehhez, és én le vagyok maradva, félre vagyok tolva, mintha ők, háttérbe szorítottak volna engem. Talán a Teremtő, teljes egészében megfelejtkezett rólam, és nem is hiszi, hogy én képes vagyok bármit megtenni. Ezt az állapotot mindenki egyformán megtapasztalhatja.

Miért teszi a Teremtő mindezt? Egy bizonyos szintig, azért teszi, hogy törekedjünk elérni Őt (Teremtőt). Majd, az erőink fokozatosan elgyengülnek, letérünk az útról, és valami, a céllal össze nem függő dolgot kezdünk el csinálni.

Sőt, az szükségszerű is, hogy a céllal össze nem függő dolgokkal ne csak szavakban foglalkozzunk, hanem tanulmányozva, terjesztve azokat felismerhetjük, hogy valójában ezek, nem is annyira állnak távol a céltól. Ez valódi előrehaladás, mintha alternatív eszközökkel tárnánk föl a Teremtőt.

Ez, hasonló ahhoz mint, amikor egy férfi udvarol egy nőnek, azzal a vággyal, hogy magára vonja a figyelmét, egy ajándékot ad, neki vagy az anyjának, vagy például megjavít valamit a nő otthonában. Ez által, indirekt módon befolyásolja, egy alternatív úton vonja magára a figyelmét.

Ilyen módon, a Teremtő felé való haladásunk, egy elég széles sávon történhet.

De a végén, még is eljutunk abba az állapotba, hogy úgy fog tűnni a számunkra, hogy ez akár ezer évig is folytatódhat, de mégsem lesz semmi kimenetele. Az egyetlen dolog, amely növekszik a Teremtő felé való haladás során, az irigység a csoporttal és a barátokkal szemben.

A Barátok Találkozóján, mögöttük állva, figyelve a szavaikat az étkezéseken, megtelek benyomásokkal. Végül is a tanítványok, a leginspirálóbbak. Ezért, az előrehaladásom a jövőben attól függ, hogy találok e tanítványokat. Az embert jobban inspirálják, mint a barátok, és jobban inspirálják a tanítónál is, mivel itt az irigység egyre cselekvőbb. Az irigység a legfontosabb eszköz a vágyak fejlesztésére, ebben rejlik az igazi törekvésünk a előrehaladásra. A kezdő vágyat, Felülről kapjuk, nekünk kell ezt továbbfejleszteni, nevelni, és ez nem is annyira egyszerű.

Először, egy csoportban találom magam és elkezdem irigyelni a barátaimat, mivel ők nagyszerűek, én meg csak egy kezdő vagyok. Azaz, a folyamat természetes módon halad, én úgy növekszem, mint egy kicsiny gyermek aki tanul a felnőttektől, irigyli őket és olyan akar lenni, mint ők.

Aztán, ez fokozatosan eltűnik, mint ha felnőttem volna, azaz felnőtté váltam volna. Néhány év tanulás után a csoportban én már mindenkit, és mindent ismerek, mindent értek. Most már más benyomásaim vannak, olyan mintha semmi nem lenne magasabb szinten, mint én. Azaz, csak olyan emberek vannak a csoportban, mint én. Itt van az a pont ahol a probléma megjelenik.

A Kabbalisták, megírták a számunkra, hogy a barátainkat mindig magasabb szinten kell látnunk, mint önmagunkat, úgy kell látnunk, hogy ők a generáció legnagyobbjai. Mindeközben, azonban még a tanító sincs olyan magasan az én szememben, mint én, nem látom őt olyan nagyszerűnek, ugyan úgy, ahogy a barátaimat sem. Nagyon nehéz, fenntartani azt a tudatosságot, amiben magamat látom a legkisebbnek, nagyon nehéz ezen dolgozni, minden alkalommal. Ez ellene van az egoizmusomnak, azonban szükséges lenne elérni mindig, hogy inspirációt kaphassak a barátaimtól, és hogy külső szemlélőként legyek képes látni magamat és őket.

Különösen a Barátok Találkozóján nem szabadna figyelmen kívül hagyni semmilyen módon azt, amit ők, mondanak. Ha szükséges, akkor gondolatban „csapjuk magunkat arcon”. A Barátok Találkozója alatt, távol kell tartanunk a becsmérlő gondolatokat, szó szerint ki kell őket vágni, ha megjelennek. Mert ez megtörténik. Rendben. Akkor mire kell odafigyelni? Ezt már sokszor hallottuk… Mert ez a leg ártalmasabb. Ez a megmérettetés, Felülről érkezik az emberhez, és muszáj kezdeni vele valamit.

Ez nagyon nehéz. Mindenkivel megtörténik, és nem csak hogy megtörténik, hanem egyre rosszabb lesz. Különös tekintettel a barátok figyelmen kívül hagyására, az embernek nagyon komoly munkát kell végeznie önmagán és csak az fog segíteni, ha felrázza magát, mielőtt a barátok találkozójára megy, és állandó félelemmel kell figyelnie a találkozó alatt, hogy ne kezdjen el valami személyesre, vagy olyasmire gondolni, ami elutasítja azt, amit hall. Ezek a gondolatok, Felülről származnak, és minden erőfeszítést meg kell tennünk, hogy dolgozzunk ezeken. Ha nem látom a barátomat magasabban, mint magamat, akkor a Teremtőhöz sem leszek képes így viszonyulni. Ő tette ezt a nehézséget elém, és ha én látom, hogy nincs más a barátaimon kívül, ahogy azt Rabbash írta, akkor azt is kijelenthetem már, hogy nincs más Rajta (Teremtőn) kívül. Csak a barátaimban tárhatom fel a Teremtőt.

Mindezek után, a legfontosabb dolog, a tanítványokkal kapcsolatosan, hogy amikor valaki elkezdi irigyelni őket, azaz amikor elkezdenek hirtelen csodálatos kifejezéseket mondani, miközben az egyén nincs ebbe az állapotban, azaz nincs azonos hullámhosszon velük, akkor a Teremtő cselekszik rajtuk keresztül is, hogy az ember még nagyobb irigységet érezhessen.

Másfelől, mondva van, hogy az ember nem irigyelheti a saját fiát és tanítványát, azonban a spiritualitásban ez mégis megtörténik, sőt ehhez valódi öröm társulhat. Az önkontrol, azonnal kifejeződik, és felteszi az ember a kérdést, hogy „és akkor mi van velem?” Vagy azt a kérdést, hogy „Lám nyomás alá helyeztem, és milyen messzire jutott!  És én?” Ezek a kérdések az egoizmus lecsapódásaként jelennek meg.

Ennek eredményeképpen, az ember láthatja, hogy semmi nem segít rajta. Azonban ez csak azután történik meg, amikor az ember keményen dolgozik a barátai segítségével, meghajtja a fejét és erőfeszítéseket tesz, az új vágyak megszerzésére törekszik és pozitív módon irigykedik a barátaira. Majd, lassan ráébred, hogy az erőfeszítései reménytelenek, és egyszerűen feladja a saját gyengeségét, és elkezd benne megformálódni, hogy csak a Teremtő tud segíteni rajta.

Ezért mondva van, hogy „A Teremtő szeretete a barátok szeretetén át érhető el”. A csoportban, a barátokban és mindenben megosztom magam, és megpróbálom elérni a Teremtőt, a munka új szintjét felmutatva, s megértve, hogy nekem pontosan a Teremtőt kell kérnem, mivel hogy teljes egészében Tőle függök és ezáltal, egyre közelebb kerülök ahhoz, az állapothoz, ami abban fejeződik ki, hogy „nincsen más, Rajta kívül”.

Lehetetlen eljutni ebben az állapotba automatikusan, a „belső sírás” nem jelenik meg önmagától. Félig minden mesterséges. Az igazi Ima, csak a teljes csalódottság után jelenik meg, minden olyan eszközben, melyeket korábban megpróbáltam alkalmazni.

Sőt, a csalódottság ellenére, nem léphetek vissza a vágyott céltól. Ellenkezőleg. mivel erőfeszítéseket tettem, hogy megpróbáljam elérni az adakozás és a szeretet minőségét, azaz a Teremtő feltárulását, most a használt eszközökben, mint például a Fényre vonatkozó érzékelési lehetőségeimben, nekem a Teremtőhöz kell fordulnom, hogy kötelezzem Őt arra, hogy nyilvánítsa meg az erőit és táruljon fel. Egészen a végéig ez egy tudatos, és informális döntés lesz, „Ha én vágyom a Teremtő feltárulására, akkor arra is vágyom, hogy lenullázódjon az egóm, és én magam is lenullázódjak.” Akkor én valóban felfedezem, hogy nincs más rajta kívül, hogy nem létezik senki más – beleértve magamat is – csak a Teremtő. Ezért, bármilyen jutalom, bármilyen öröm vagy kitöltés, kérése önmagam számára lehetetlen.

Ez az az állapot, amit fokozatosan meg kell közelíteni. Amikor az ember készen áll erre, akkor azt érzi, hogy: „Nincs szükségem semmire, én nem is vagyok, semmit nem akarok a magam számára, nem akarok megszerezni semmit, nem akarok kitöltést semmilyen módon, én nem akarok tudni és érteni semmit!” Az egómnak semmilyen jelre nincs szüksége a Teremtőtől. Az egyetlen dolog, amire szükségem van, hogy tökéletesen öntudatlanul, bele legyek foglaltatva a Teremtőbe, és minden ami létezik – beleértve önmagamat is – eltűnjön ezáltal.

Ezen a ponton az ember elkezd belépni és integrálódni a Teremtőbe, ebbe az egyedülálló Erőbe, vagy mezőbe, és Az elkezd rajta dolgozni, elkezdi őt fejleszteni egy teljesen más irányba. Ugyanezen a módon, egy csepp sperma elhagyja az egyik testet, hogy belépjen egy másikba, azonban az átmenet alatt ez egy tiszta Reshimo volt, azaz csak egy információs gén és semmi más.

Természetesen, csak a spirituális fejlődésem első szintjén kezdem el megérteni, hogy semmi negatív nincs az életemben. Nincsenek akadályok előttem, nincs semmi, ami kárt okozhat nekem, mindent ez az egyedülálló Erő szervez meg, és ha bármi más létezik a világban, akkor az csak azért létezik, mert én hasonlóvá válok ehhez az Erőhöz, és mert el akarom érni a teremtés célját.

Ezért ahogy Baal HaSulam írja, még a legkárosabb jelenséget sem törölhetjük el egyszerűen a világunkból. Még azt sem kérheti senki, hogy az ilyen jelenség tűnjön el, mivel szükségünk van rá a korrekciónk miatt. Ezek nem mások, mint a belső állapotaink projekciói, azaz a belső világunk másolatai. Különböző akadályok, problémák, gyűlölködések, környezeti katasztrófák, háborúk, bármi egyéb, ezek mind a mi belső problémáinkra való reflexiók. Ezért kell nekem mindezt belefoglaltatnom abba az elvbe, hogy „Nincs más Rajta Kívül”.

Mindenki ellenőrizheti önmagát: „Ugyan olyan módon érzékelem a felemelkedést és a zuhanást?” Ha nem, akkor én nem vagyok belefoglaltatva ebbe az elvbe. Szabályként alkalmazva ezzel az ellenőrzéssel vizsgálhatjuk meg a spirituális állapotot, de ez alkalmazható a mindennapi élet összes területén is, bár Rabbash erről azt írta, hogy az embernek ehhez egy különleges, kiegészítő készségre van szüksége.

Így, az embernek hálát kell adnia mindenért. Amennyire én egyetértek, a Teremtő irányításának elfogadásával, olyan mértékben tudok közelebb kerülni Hozzá, az emelkedések és zuhanások, és bármilyen akadály és szembenállás, felismerés ellenére.

Ez nem azt jelenti, hogy én lekicsinylem a jó állapotokat (bár ezek, igazából az egómnak jók) illetve azt sem jelenti, hogy nem akarom észrevenni a rossz állapotaimat. Nem, én felakarom emelni ezeket arra szintre, ahol a „Nincs más Rajta kívül” elv olyan mértékben érvényesül, hogy mind a jó, mind a rossz állapotok esetében egyértelműen érezhető, hogy ezek mind a Teremtőtől származnak. Ha viszont, mindezek Tőle származnak, akkor csak jók lehetnek. Ezáltal ezek az Erők felemelnek az egoizmusom fölé és megállítják azt az érzést, hogy valaminek pozitív vagy negatív jelzőt adjak, és csak egy abszolút érték érzését rendelik hozzá az eseményekhez. Mondva van, hogy az embernek köszönetet kell mondania a jóért és a rosszért egyaránt.

Annak érdekében, hogy valamit felfogjunk, és képesek legyünk ennek a flörtnek a feltételei mellett dolgozni, úgy kell éreznem magamat, mint az Ő (Teremtő) része, tudva azt, hogy ha rosszul érzem magam, akkor én felzaklattam Őt. Semmit nem tudok tenni, magamat kell kiigazítani, azaz a minőségeimet. Ezen a módon, bár még nem tudom elképzelni, mi az abszolút jóság ereje, még is így a saját minőségeimmé válhat.

Természetesen, ezek nem igazi akadályok, nehézségek, amik az utunkon felbukkannak, és nem is igazi változások. Ezt, a Bina, Malchut-hoz viszonyított relatív minőségei által érthetjük meg. A Teremtő teremtette a vágyat, és ki akarja azt tölteni örömmel, azaz a Teremtőnek van egy kielégítetlen vágya, hogy örömet okozzon, úgy ahogy a Bina viszonyul a Malchut-hoz, sőt még annál is sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy mi képesek vagyunk vágyni az örömre.

Tehát ha az ember jót cselekszik, valóban a célra irányul, kell hogy vágyjon ezáltal arra, hogy örömet okozzon a Teremtőnek. Ha pedig ezzel ellenkezőleg, valaki nem helyesen cselekszik – eltér valamerre, és egy rossz módon reagál – akkor valószínűleg azt fogja érezni, ez által, hogy felzaklatta a Teremtőt. Lényegtelen, hogy érzem magam , a lényeg az , hogy a Teremtő hogy „érzi magát” attól, amit csináltam. Az erőfeszítéseim eredményeit, a Teremtőhöz rendelem, és az a legfontosabb a számomra, hogy mi zajlik le a Teremtőben. Ilyen módon, kilépek a saját egoizmusomból és megpróbálok, Hozzá kapcsolódni.

Ez az egyik összetevője a „flörtnek”: az akivel ebbe a viszonyba keveredtem, fontosabb a számomra, mint önmagam. Folyamatosan azt figyelem, hogy „mi zajlik a Teremtőben?”. Hogyan tudok tenni valami jót és kedveset az Ő (Teremtő) irányába. Ezek a szeretetnek az alapelemei. Ha mi szeretünk, ajándékokat akarunk adni annak akit szeretünk, minden pillanatban, arra vágyunk, hogy valami örömteli jó dologgal tudjuk meglepni. Átruházom ezeket az érzéseket, önmagamról a Teremtőre és önmagamat szeretném kontroll alatt tartani, azon tény által, hogy én mit okozok Benne (Teremtőben).

Ugyanezt a megközelítést tartom fenn, amikor én valami jót, vagy rosszat cselekszem, és a Teremtő, valami jó, vagy rossz érzést okoz bennem, azaz amikor ilyen vagy olyan érzékeléseket kelt bennem, melyek a Vele való távolság, vagy közelség érzetével kapcsolódnak össze. Ezt is kívülre vetítem magamból. Megtapasztalva, bármilyen érzékelést, azonnal ellenőrzöm és figyelmet fordítok arra, hogy ez mit okozhatott a Teremtőben.

Ha Ő elutasít engem, én nem tudom kitölteni Őt, nem tudok örömet okozni neki és ez engem elszomorít. Vagy éppen ellenkezőleg Ő a hatása alá von engem, és én jól érzem magam emiatt, ha egyre többet kezdek megérteni,  akkor ezen a módon azt is meg kell próbálnom érezni, hogy ez által örömet okoztam neki és kitöltöttem Őt.

Folyamatosan  dolgozni kell önmagamon, mintha ezt, az általam szeretett lényért tenném. Ez az állapot az, amikor átkapcsolunk arra, hogy neki akarunk örömet okozni, azaz közvetlenül a cél irányába vezető ösvényre lépünk, a teljes összetapadás felé.

ford: KN

Krasznojarszki Kongresszus 3-ik lecke 2013.06.15

forrás: There Is None Else Besides Him: The Flirting Of Lovers

28 feb 2014

Bárki a “Fény Emberévé” tud válni

Bárki a fény amberévé tud válni

A Zohár Könyvéből:  “Beha’alotcha” 88-as pontA bölcs ragyogni fog, mint az „égbolt” fényessége, ami a Kabbalah szerzőinek összessége. Ők azok, akik létre hozták ezt a fényességet, amit úgy neveznek, hogy a Zohár Könyve (Ragyogás könyve).

Ez azokról szól, akik arra törekednek, hogy belépjenek a Zohár Könyvébe, és ez a Könyv egyaránt értékes minden generáció számára, mivel összehasonlítva a Kabbalah minden más könyvével, a Zohár a teljes korrekció magasságából, lett megírva. Baal HaSulam szintén elérte a teljes korrekciót és ezért volt képes megírni a teljes kommentárokat (létra kommentárok) a Zohár Könyvéhez.

 

Ezért, a Zohár Könyve valamennyi generáció, minden embere számára fontos, akik foglalkoznak vele és tanulmányozzák, mert ez által a „Fény Embereivé” válnak, ami azt jelenti, hogy elkezdenek ragyogni az égbolt fényességéhez hasonlóan. Más szóval, a Zohárt tanulmányozó emberek minőségei megváltoznak olyan módon, hogy a Felső Fény elkezd sugározni rajtuk keresztül.

Zohár Kongresszus első leckéje 2014.02.5

forrás:   http://laitman.com/2014/02/anyone-can-become-a-man-of-light/

Ford: KN

14 feb 2014

81 queries in 0,180 seconds.