fejlődés

A bevándorlók asszimilálják az Európaiakat

Szerző: bogi | Kategória: egó, egoizmus, fejlődés

A hírekből (Oroszország hangja hírállomástól): “Botrány tört ki Nagy-Britanniában, a muszlim pénztárosokkal kapcsolatban, akik nem hajlandók kiszolgálni az angol őslakosokat, mert sertéshúst és alkoholt vásárolnának, és ez csak egy előfutára a visszafordíthatatlan demográfiai és kulturális változásoknak, amelyek Európa felé közelednek.”

“Általánosságban, az Európai társadalom már elérte annak felismerését, hogy a politikai multikulturalizmus által kialakított helyzet, túllépte a józan észt. Másrészt, a folyamat már javában zajlik. A visszafordíthatatlan demográfiai változások már folynak.”

“Ha általánosságban Európában a muszlimok aránya még nem is elég nagy, akkor a következő húsz évben a demográfiai helyzet megfog változni.”

“Eközben a valós tények azt mutatják, hogy a muszlim bevándorlók radikális Iszlamistái már támadják a nyugati értékeket, és az Európai őshonos életmódot: ők nem ihatnak sört, a mini- szoknya vagy a rövid- nadrág tiltott. A muszlim radikálisok valóban razziákat tartanak, Londoni Brick Lane turista negyedében, és veszélyeztetik a helyi bárok, és üzletek tulajdonosait, és fenyegetik az alkohol árusítás büntetésével. Belgiumban a muszlim szélsőségesek ígéretet tettek, hogy ki fogják dobni a belgákat a Belgiumi Királyságból.”

“Ezek az események, melynek szemtanúi vagyunk ma, csak előhírnökei az ideológiai, demográfiai és kulturális változásoknak, és mindezt a multikulturalizmus politikája okozta. Idővel, a bevándorlók Európában kétségtelenül asszimilálni fogják az Európaiakat.”

Hozzászólásom: Ilyen hasonló folyamatok felgyorsítják az egoizmusnak,mint gonosz dolognak a felismerését,és ezért ezek pozitív folyamatok. hogy az egoizmus gonosz, de ezek pozitív folyamatok. Ezeknek köszönhetően, az emberiség hamarosan rájön, hogy az egoista civilizált fejlődésnek határa van, és hogy meg találnunk kell egy másik utat. Csak az integrál Oktatás módszere által vagyunk képesek felülemelkedni a természetünknek.

ford:BS

lekt: KN

forrás: Immigrants Assimilate Europeans

Posted on January 15th, 2014 at 9:12 am

Tovább >0

19 jan 2014

Mivel kezdődik az emberi szint?

Szerző: bogi | Kategória: belső munka, fejlődés, feladat

Kérdés: Hogyan láthatnék Sefir-ákat (Szfirákat) és minőségeket magam körül, emberek helyett?

Válasz: Miért lát valaki embereket a világ anyagi érzékelésén keresztül? Miért van szüksége arcokra? Vajon a test mondd valamit? A test nem mondd semmit az emberről.

A tény az, hogy hamarosan feladjuk a karakterre vonatkozó jellemzőket. Mivel ezeket, az ember a születésével megkapja, vagy pedig a környezetétől szerzi meg őket. Mindezek összessége nem az ember maga.

A szülei hozták a világra, tanult valamilyen intézményben, amelyet nem ő választott, majd az egész életén keresztül, állandóan különböző környezetekben találta magát. Ennek eredményeként, látjuk benne a sajátos formáját, amelyet bizonyos paraméterek szerint alakított ki. Így “teremtették”, és így éli az életét a kezdetétől a végéig.

Ez nem igazán ő. Nem tud ehhez kapcsolni semmit. Nincs benne még egy csepp sem a valódi eredetéből, sem a testi tulajdonságaiból, és a való jellemvonásaiból sem. Minden annak az eredménye, amit látszólag másoktól kapott.

Az ember (Ádám) bennem azzal kezdődik, amit Fentről megszerzek. Ha belépek a csoportba, és erőfeszítéseket teszek, a csoporton belül, akkor kiderül, hogy ők szintén a saját maguk által végig vitt oktatásnak és nevelésnek az eredményei. Ha Fentről elkezdem megkapni a Fény egy gyenge megvilágítását, melynek köszönhetően új jellemzők születnek meg bennem, amelyek ellentétesek az előző jellemzőimmel, akkor ez egy új teremtmény születése, aki már egyáltalán nem kapcsolódik a testemhez és a korábbi jellemvonásaimhoz Ezért a lelket úgy nevezzük „Isten Szent Része bennünk Felülről”

Tehát, ebből az következik, hogy az ember külső megjelenésének, és viselkedésnek nincs valódi jelentése. Ami számít, az a csoportba való befektetése, és erőfeszítése. Ehhez választ kaphat Felülről, és megszerezheti mindazt amit embernek (Ádámnak) nevezünk.

Addig a pontig, nem nevezhető embernek, mert nincs benne semmi igazán önmagából. Ha az élete során nem korrigálja egyetlen vágyát sem, a Reformáló Fény segítségével, akkor az olyan, mintha egyáltalán nem létezne. Látható, hogy a spirituális számlája üres és, hogy a részvétele a történelmi fejlődés folyamatában olyan, mint bárkié. Ebben nincs semmi megmérni és értékelni való, ami a spirituális mérlegen megmérhető lenne.
Még van egy további ellentmondás: Még ha az ember nem is korrigálja magát, akkor sem éli az életét hiába, ha segít mások a korrekciójában, és ha közelebb viszi őket az igazsághoz. Mindenesetre, ezen érdemes dolgozni, amennyire csak lehetséges. Ahogy Baal HaSulam írja ” Az Utolsó Generáció című írásában”: Az élet célja az, hogy kiérdemeljék a Teremtővel való összeolvadást, hogy szigorúan fenntartsák az általános szabályt a cselekedetekben, hogy csak a Teremtő jóságára irányítják azokat, és hogy segítsenek másoknak a Vele való összetapadást.

2013.11.26, “A Kabbala tanítása és lényege”

ford: B.S

lekt: KN

forrás: With What Does Man Begin?

Posted on December 3rd, 2013 at 9:51 am

במה מתחיל האדם?

10:16, פורסם: 1.12.13

Tovább >0

15 jan 2014

Mózes, a Csoport Középpontja

Szerző: bogi | Kategória: belső munka, csoport, fejlődés

Kérdés: Miért nincs megemlítve a barátok kapcsolata, Rabbash “Gyere a fáraóhoz”cikkében?

Válasz: Egyetlen helyen sem, akár a Shamati-ban, vagy más cikkekben, akár az egész Tórá-ban, vagy a Talmud-ban, a Mishna-ban, stb, nem találunk magyarázatot a csoportmunkáról. Egyetlen hely van a Tórában, amely erről beszél, az a Sinai hegynél való gyülekezet. Nincs még egy olyan hely, ahol ezt megemlítik, mert ez nyilvánvalóan, alapvető feltétel. Nincs más hely, mint a kapcsolat, ahol fel lehet fedezni a Teremtőt.

Mi ebben a világban vagyunk, ahol fizikai szinten közeledünk egymáshoz, azáltal, hogy összegyűlünk egy földrajzi helyen, és végrehajtunk bizonyos kollektív feladatokat. Ezáltal meg tudjuk teremteni a szükséges feltételeket a kapcsolat, az egység, az együtt tanulás és a terjesztés igényének a feltárulásához. Ezeknek a tevékenységnek a célja az, hogy elérjük a kapcsolatot, amelyben feltárul az összetapadás a Teremtővel.

Ezek a dolgok már annyira magától érthetődőek, hogy, nem szükséges külön beszélnünk róluk. Ha valaki nem csatlakozik a csoporthoz, akkor nem teljesülnek a feltételek, amelyek által elkezdhet bármilyen Kabbalista szöveget olvasni. Még csak fel sem fogja, amit olvas, nem hogy azt, hogy az miről szól, miért lett megírva és hogyan kell beteljesíteni azt, egyszerűen nem fog belőle érteni semmit.

Csak Rabbash írta és magyarázta el, egy szisztematikus és összefüggő módon, az egész csoportos munka módszerét, az első húsz cikkében, amelyek a társadalomról szólnak. Nem beszélt és nem nyitott vitát erről az általa adott leckéken, csak a cikkeiben írt erről. Nem beszélt velünk a barátok szeretetéről és a kapcsolatáról, csak a Fáraó-ról, Mózes-ről, stb, ugyanolyan módon, ahogy megírta minden cikkében. A társadalomról írt cikkei teljesen különböznek valamennyi kabbala könyvtől, azok teljesen mások, mint a Kabbala könyvek, kezdve Ádám HaRishon-tól egészen mostanáig, és ezek nagyon különlegesek.

Sehol sem található ennyire pontos magyarázat arról, hogy mit kell tennünk, és melyek a csoport szabályai. Mindez azért van így, mert világos volt, hogy ezek a szabályok jól ismertek, és érthetőek és nélkülük nincs értelme nélkülük elkezdeni, tanulni. Először, el kell rendezni egy helyet, ahol dolgozni lehet, és csak ezután vonhatja valaki magára a Reformáló Fényt. Különben, hol máshol vonhatná ezt magára valaki, ha nem a kapcsolatban?

Kérdés: De írva van, hogy a Teremtő azt mondja Mózesnek: “Gyere velem a Fáraóhoz!” Ki az, aki megy? Önmagam, vagy a barátaimmal megyek?

Válasz: Mózes egy összesség, a barátok összessége. Mózes, az nem egy személy, hanem a csoport középpontja, amelyen keresztül valaki kapcsolatba léphet a Teremtővel. Ez soha nem egy bizonyos emberről szól, mert az egyén nem létezik a spirituális világban. Az egyén, csak egy rész az összetört edényből, ami önmagában üres. A Teremtő elvezeti ezt az összetört részt a megfelelő helyre, és azt mondja: “Fogd!”.

Itt találhatja meg valaki meg az Erőt, amely által vissza tudja vezetni magát ebbe az óriási puzzle-ba, az általános mozaikba, a neki szánt helyre, és ezzel teljessé teszi az edényt. Azáltal, hogy beilleszti magát valaki a helyére, segíti a többi résznek megtalálni, a saját helyét és teljessé tenni a puzzle-t.

Azonban ha valaki csak egyedül ül valahol és egyedül is tanul, anélkül hogy kapcsolatai lennének másokkal, még ha az csak virtuális kapcsolat is, akkor nincs esélye sikerre. Megtanulhatja az összes szöveget elméletben és ennyi. Nem lesz lehetősége, hogy felfedezze a jót és a gonoszt, mert egyszerűen hiányoznak a szükséges feltételek.

2013.11.25, Rabbash írásaiból

ford: B.S

lekt: KN

forrás: Moses Is The Center Of The Group

Posted on December 2nd, 2013 at 9:02 am

משה, זה מרכז הקבוצה

פורסם: 26.11.13, 17:00

Tovább >0

14 jan 2014

Védelem, annak érdekében, hogy ne égjünk ki

Szerző: bogi | Kategória: belső munka, fejlődés

Kérdés: Miért kell egy embernek átmennie ilyen nehéz állapotokon, amelyek megmutatják neki, hogy mennyire alantas és milyen messze van a spiritualitástól, miközben azt kérik tőle, hogy boldog legyen?

Válasz: Nem mutatnak meg többet az embernek, mint amit el tud viselni. Ha megmutatnák neki a valós állapotát, akkor ő egyszerűen kiégne, mint egy rövidre zárt áramkör. Tehát folyamatosan bizonyos korlátok között tartják, két pont között, olyan módon, amit még az ember képes elviselni. Ez olyan, mint egy biztosíték, amely kiég, mert az áramerősség túl nagy. Mindaddig, amíg az áramerősség normális a biztosíték átvezeti azt. A feladata, hogy kitartson a kritikus helyzet megjelenéséig, és azután kiégjen, de érintetlenül hagyja a rendszert.

Mindennek van egy bizonyos határa, és ezáltal az embernek felülről fokozatosan megmutatkozik a Felső Szint AHAP- jának hátsó oldala. Ha az ember alkalmassá válik erre az erőfeszítéseinek eredménye képen, akkor ő készen áll a következő szintre való felemelkedésre.

2013.11.24, Rabash írásaiból

ford: B.S

lekt: KN

forrás: Protection, So You Won’t Burn

Posted on November 27th, 2013 at 9:25 am

הגנה, כדי שלא תישרף

25.11.13

Tovább >0

21 dec 2013

Ima a jövőbeli Énhez

Szerző: bogi | Kategória: érzékelés, fejlődés, hit, ima

A probléma az, hogy a Kabbala Bölcsességéhez eljutott ember milyen gyorsan kezdi el a valódi munkát. Lehetséges, hogy már hosszú ideje foglalkozik Kabbalával, figyeli, mit mondanak, de nem tesz olyan erőfeszítéseket, ami a másokkal való kapcsolatra irányul.

Talán, csak hosszú idő eltelte után kezdi el megérteni, hogy a spirituális út az a csoporttal való kapcsolatban jelenik meg, és ehhez meg kell találnia az egység középpontját. Végül is csak ott érdemli ki a kapcsolatot a Teremtővel

Hosszú idő telik el addig amíg az ember kialakít egy elképzelést, a Teremtő koncepciójáról. Végül is a Teremtőnek nincs képe nincs formája, a legkisebb fogalmunk sincs róla. Teremtőnek nevezzük az adakozás erejét, amely bizonyos feltételek mellett tárul fel az ember számára, és ezt a feltárulást a saját erőfeszítése által kell elérnie. Az embernek alkalmassá kell válnia az adakozás minőségének megszerzésére. Csak amikor az adakozás ereje megjelenik az emberben, hívhatjuk ezt úgy hogy Teremtő, de ez nem az emberen kívül van.

Az ember lényegében a saját jövőbeli formája által kap benyomásokat. Magára vonja azt a tényt ami majd feltárul benne, az az amely majd a jövőben feltárul benne. Teljesen világos kell legyen a számára, hogy semmi nem fog megváltozni kivéve ő maga. Törekednie kell erre a jövőbeli formára, és meg kell szólítania egy imával.

Ezért erről az útról az van mondva, hogy: “Dolgoztam és megtaláltam”. Ez nem jelenti azt, hogy én az úton maradok és körülöttem minden megváltozik, az emberen belüli teljes világ és emberen belüli egész valóság megváltozik. Ezért mondjuk azt, hogy „Dolgoztam és megtaláltam, ezért hiszek benne”. Lehetetlen eljutni ehhez a megtaláláshoz, anélkül, hogy magamat megváltoztatnám. Megtaláltam mivel, eljuttattam magam a Reformáló Fény által a helyes formámhoz, és önmagamon belül feltárul a kölcsönös minősége az adakozásnak és a szeretetnek, amely minőséget Teremtőnek nevezzük.

Erőfeszítés nélkül lehetetlen elérni ezt. Erőfeszítések által megtalálom, kifejlesztettem azt az alapot, amelyen az adakozás képét, a Teremtő minőségét felfedezhetem. Ez az egyetlen módja az előrehaladásnak. Ezért az erőfeszítésemnek túl kell mutatniuk az ember hatalmán azaz, nekem alapot kell teremtenem az erőfeszítéseim által, de mindig meg kell várnom, hogy a reformáló Fény változtasson meg engem, és az készítsen fel az adakozás és a szeretet minőségének feltárulására. Akkor mindez kialakul bennem, ez fog uralkodni és megváltoztatni engem olyan módon, hogy a teljes értelmem és szívem, teljes kapcsolatban fog dolgozni a többi részemmel, amelyek most idegennek és tőlem leválasztottnak tűnnek még.

Tehát szükségünk van az erőfeszítés helyes definíciójára. Ezért telik el annyi idő, attól a pillanattól kezdve, amikor valaki megérkezik a csoporthoz és elkezd tanulni, addig a pontig amikor elkezdi megérteni és érezni, hogy minden változásnak benne kell megtörténnie és nem rajta kívül. A megközelítésnek ezt a váltását nevezzük helyes valóságérzékelésnek, amikor érezzük, hogy minden az emberen belül van mivel az egész világ az ember saját minőségeinek lenyomata, és a spirituális edényébe bele kell foglaltatni mindent, azaz ennek az edénynek „integrálnak” kell lennie. Csak akkor éri el ennek a megvalósulását, amikor a teljes teremtés benne van, mint elválaszthatatlan rész az egész ásványi, növényi és állati természet és az emberek részei a léleknek és nincs semmi ezen kívül.

2013.11.12, Felkészülés a reggeli leckéhez, a “Shamati” 56–os levélből

ford: B S

lekt. KN

Forrás: The Prayer To One’s Future Self

14.11.2013, תפילה לעצמי העתידי

Tovább >0

23 nov 2013

Helyes büszkeség

Szerző: bogi | Kategória: belső munka, egó, fejlődés

Kérdés: Hogyan kell viszonyulnunk a büszkeséghez?

Válasz: Mi az ami nem jó ebben a tulajdonságban? Büszkének kell lennetek. Mondva van: (Chronicles II 17:6)”És felemelte a szívét az Úr útjára”. Ez azt jelenti, hogy büszke vagyok arra, hogy az emberiség Felső szintjéhez tartozom, amelyet a Felső Fény teremtett, ahhoz a részhez tartozom, amelyet a Teremtő fel akar emelni. Ez a felemelkedés következő szintje, az emberiség legmagasabb szintje, és most ennek kapcsolatba kell lépnie a Teremtővel.

Akarom ezt, és büszke vagyok arra, hogy ezen a szinten együtt vagyok a barátaimmal. Miért ne? Léteznie kell egy helyes büszkeségnek, és ez nem az a büszkeség, ahol megvetünk másokat, hanem ahol a Felső Fény csatornájává válunk az egész emberiség számára, és elkezdünk aggódni értük, mint a felső az alsókért. Te szeretettel aggódsz, és ez egy teljesen más típusú, egy magasabb szintű büszkeség, mint ahogy egy apa aggódik a gyermekeiért.

Kérdés: Másrészt viszont a büszkeség elszigeteltséget és magányt eredményez az emberben.

Válasz: Ez attól függ, hogy milyen büszkeségről beszélünk. Beszéltem neked a helyes (jó, jófajta) büszkeségről. Most válassz közülük, és kérd, hogy csak a helyes büszkeség maradjon meg benned.

2013.10.21, “A csoport és a terjesztés” című leckéből

ford: B S

lekt: BT;FB;KN

Forrás: http://laitman.com/2013/11/proper-pride/

Posted on November 18th, 2013 at 9:59 am

גאווה נכונה

2013.11.14;15:21

Tovább >0

20 nov 2013

Felemelkedni egy magasabb pályára

Szerző: nandor | Kategória: fejlődés, kongresszus, spirituális munka, vágy, valóság törvényei

Femelkedni egy magasabb pályára

Kérdés:

Mi a feltétele a korábbi egyesülésre irányuló vágyamnak, ha a vágyam megért és megérez mindent bennem?

Válasz:

A spirituális munka folyamán, a vágyunk nem, hogy csökken bennünk, éppen ellenkezőleg, egyre többet és többet ért és érez. És bővítenünk kell, mert egyre integráltabbá válik. Elkezdem érteni, hogyan változik meg a valóság a képe, és a testem, hogyan ragad meg egy különös teret a fizikai térben, amely távolság érzést ad nekem, a másoktól való elszigeteltség érzetét, a fordítottság és ellentét érzését.

Olyan állapotba kell, hoznom önmagam, ahol úgy érzem, hogy elválok a testemtől. A test nem létezik. Van egyfajta kapcsolatom a testemmel, de az egó fölött, köztem és a többiek között. És a test nem létezik, az egy önző forma a képzeletemben, a tudatomban. Meg kell tanulnunk elképzelni ezt a jövőbeli állapotot. Ami engem érdekel, az csak a közöttünk levő spirituális egység. A testek nem nagyon számítanak, majd meglátjuk, hogyan tűnnek el.

A Kabbala Bölcseletében megtanultuk a spirituális edény megszületését, az állapotok növekedését és változását. Ugyanez történik velünk a mi világunkban – a születés és a növekedés az állati testünkben, ez alapvetően ugyanaz az egó. A test az, ami létezik a képzeletünkben, az valójában ábrázolja az egónkat. Majd feloldódik, eltűnik, meghal, és a helyében egy másik test jelenik meg, megint egy másik, és így tovább, amíg kijutunk a végső korrekció szintjére. Mi állandóan visszatérünk a testbe, mert szükséges, hogy el tudjuk érni a függetlenségünket valamennyi spirituális szinten.

Minden spirituális szint között egy vágás létezik, egy törés. Amikor megkapsz egy fokozatot, akkor le kell, hogy essél egy fokozatot ebbe a világba, legalább érezd egy pillanatra, hogy csak egy állati állapotban létezel, és akkor elkezded megszerezni a következő spirituális fokozatot, egy magasabbat. Folyamatosan lezuhansz erre a szintre, és újra végrehajtasz egy energikus ugrást, egy jóval magasabbat a következő szintre.

Csak a korrekciók végén, amikor összegyűjtjük az összes fokozatot és integrált módon összekötjük őket, akkor jelenik meg a teljes korrekció utolsó állapota. Addig csak a diszkrét (különálló) értékeket javítjuk ki, pontosan úgy, ahogy egy elektron ugrik az atomon belül a következő szintre. Csak az általában kiugrik, és fotonokat bocsát ki, míg mi éppen ellenkezőleg, spirituálisan emelkedünk fel, és így állítólag lenyeljük az energiát az energetikai területből, amely az úgynevezett “Teremtő” vagy “Fény”, és megköveteli tőlünk, hogy minél magasabb pályára emelkedjünk fel.

2013.06.13, 2013.06.14, Krasznojarszk Kongresszus első leckéjéből

Ford: BS
Szerk: Sz I

Tovább >0

27 jún 2013

A felemelkedés az alázatosságnak köszönhető

Szerző: nandor | Kategória: fejlődés, korrekció, zuhanás

A felemelkedés a megaláztatásnak köszönhető

A környezet segítségével meg kell próbálnunk nem elfelejteni, hogy a bensőnket kell korrigálnunk. Az egész utunk során, azokon a szinteken amit az ember elér, a saját alázatosságát tárja föl. Ahogy mondva van: “Ahol az ember megszerzi a Teremtő nagyságát, ott éri el a saját maga alázatosságát”. Ez a két dolog összefügg, összekapcsolódik egymással. Amekkora mértékben a “Keter” magasabb, a “Malchut” annál alacsonyabb.

Így a mi a szívben lévő pontunkkal lesüllyedünk a mínusz végtelenig és megkapjuk az adakozás tulajdonságát és a Visszatérő Fényt, a plusz végtelenig. Ebből áll a munkánk.

Ezért szükségünk van egy nagyon erős támogatásra a környezettől, mivel az ember nem akar elveszíteni semmit, főleg nem a büszkeségét. De alázatosnak kell lenni és át kell lépni a büszkeségünket. Ellenben az ember egyedül ezt nem tudja megtenni még akkor sem ha akarja, mert a természete ellenáll ennek, mivel még nem két, hanem egy természete van. A közös munkára helyezett erőfeszítés alkotja meg a második természetet.

Ezért szükséges egy erős környezet támogatása, hogy a tanulás a cél felé irányítsa, hogy ezzel magára vonzza a Fényt az ember, és ez megadja neki az erőt, hogy képes legyen elfogadni az egó csapásait, a büszkeségét át tudja lépni, azzal hogy vágya legyen önmagát ellenőrizni és ezzel a “tulajdonosa” legyen minden állapotnak. Egyszóval, elérje a Felsővel való összetapadást.

Soha nincs visszafelé való mozgás a spiritualitásban, csak az alázatosság van az egó korrekciója felé, ami elvisz minket az adakozáshoz és a Szentséghez. A korrekció mindig belső, és nem feltétlen külső cselekedetek vagy szavak összessége.

Azért, hogy felgyorsítsuk a fejlődésünket,fontos odafigyelni, hogy az összes zuhanást és emelkedést össze tudjuk kötni valamilyen bennünk jelen lévő töréssel. A zuhanás a sértett büszkeség fájdalma miatt van jelen. A felemelkedés a Teremtővel való összeolvadás vágya és érzete. Ez nem hangulat függő állapot, hanem csak a büszkeség és önszeretettel szembeni irányítás, és erőfeszítés, döntés, és megértés. Pontosan ezeken belül a csapás és a zuhanás érzete. Megérted, hogy egyedül nem tudod ellenőrizni az állapotod és irányítani az életed.

Ezek szerint végzek számításokat, hogy mennyire vagyok képes lenullázni magam, és új “edények” –et találni az önmagam lenullázása érdekében. Akkor megtörténik a “csoda”: és Felülről megmutatják nekem, hogyan nullázzam le magam és ezzel együtt azonnal eltűnnek a problémák és a nehézségek. Ez a munkánk, melyet meg kell még tanulnunk a zuhanások és a felemelkedések tapasztalatán keresztül.

2013.04.18, Felkészülés a reggeli leckére

Tovább >0

26 ápr 2013

Írj Tóra tekercset a szívedre

Szerző: nandor | Kategória: belső munka, fejlődés, Tóra

Amikor egymásnak Boldog Új Évet, és „bejegyzést kívánunk az élet könyvébe”, ezáltal, a Felső Erő bekerül a szavainkba. Végtére is, össze vagyunk kapcsolódva egymással, a kölcsönös felkészülés, a „helyes bejegyzés” által, ahol mi körülírjuk az összes minőségünket egy Fehér háttérre vetítve.

A fehér háttér, amelyre írunk, és amely ugyan az mint a kölcsönös garancia, melyet mint „a csoport Fehérségét” ábrázolunk és amelynek ellenében megvizsgálom az összes vágyaimat minőségeimet és akkor láthatom, hogy ezek mennyire ellentétesek, a csoport minőségével és mennyire nem alkalmatlanok az egyesülésre. Végső soron én tejessé teszem ezt az írást és nem adom fel. Egyszerűen folytatom, újra és újra, az ellentétes minőségeim vizsgálatát. Ez az Újévet megelőző hónap munkája, melynek alapvető feltétele az embernek a törekvése abba az irányba, hogy a:” Teremtő, Izrael, a reformáló fény ( Tóra) – egy.” Izrael az ember, aki olyan akar lenni, mint a Teremtő. A Tóra az a Reformáló Fény, amely csak a csoporttal végzett munkában tárul fel. Csak a csoportban tudjuk feltárni a gonosz hajlamunkat, mint a feketét a fehér háttéren, ha mi a csoportot, mint „tiszta fehérséget” képzeljük el ami teljesen korrigált. Ha mi el akarjuk érni ezt az általános fehérséget, hogy felfedezzük a Teremtőt a kapcsolatunkon belül, akkor ő feltárul, és mi megkapjuk az ő „pecsétjét”.

Az összes feljegyzést mi magunk írjuk a szívünkre, mindenki a saját magáért. Az ember szíve 613 vágyból áll, melyek korrigálatlanok ez a gonosz, törött szív. Ennek a korrekciójára kell sóvárognunk. Ennek a korrekciója abban áll, hogy egybekapcsoljuk a szíveinket. A jövőbeni állapotunk az, amikor mindannyiunk szíve össze van kapcsolódva, olyan módon, ahol egyetlen közös értelem és a szív jön létre és mindannyian egy emberré válunk. Ennek a reményében érkezünk el ahhoz az állapothoz, amikor közülünk mindenki megírja a Tóratekercset a saját szívébe.

Ha mi ezen a módon írjuk ezt meg akkor nem csak egy egyszerű kis levelet írunk. Mi a Tóra könyvét írjuk a saját szívünkre. Mivel lényegében a teles Tóra a bennünk lévő gonosz feltárulásáról és korrekciójáról beszél, amelyet Felülről szerzünk meg a „Felső Fehérségből”. Ezért különböztetjük meg a feketét a fehértől, hogy meg tudjuk különböztetni egy előző állapotot egy későbbi állapottól. Azonban számunkra az is szükséges, hogy megvizsgáljuk, magának a „Fehérnek”, az az a Körül ölelő Fénynek a minőségeit. Számunkra ennek a Tóra tekercsnek a megírása, csak felkészülés arra, hogy a Körül ölelő Fény megérkezzen és ragyogjon bennünk.

Így, a fekete megmarad feketének, és a fehér megmarad fehérnek. Ezek, ami szerkezetünknek az alapjai. Azonban mi már mindkettőben bele vagyunk foglaltatva, mélyre kell hatolnunk ezekbe, oda, amit úgy nevezünk, hogy a Tóra Titkai, a helyre ahol mind a fekete, mind a fehér egybe olvad egyetlen egésszé. Azonban lehetetlen, ezt az összetapadást írásban kifejezni. Az írott nyelvezetben, mi nem tudjuk kifejezni az ízeket (Taamim), a betűkhöz kapcsolódó pontokat, (Nekudot) és a betűk feletti úgynevezett koronákat (Tagin), az azoknak megfelelő pontos formában. Mindennek az az oka, hogy az embernek a saját belső munkája által, önmagának kell elérnie ezeket és akkor, ő maga adja hozzá őket a betűkhöz. Összességben, a csoporton keresztül felfedezzük a sötétségünket, amikor a csoportot egy végső teljes fehér állapotban látjuk. Amikor befejezzük ezt a munkát, akkor azt érezzük, hogy valóban elértünk egy állapotot, amit a Teremtőnek kell véglegesítenie, aláírnia és lepecsételnie.

ford: BS

lekt: KN

Tovább >0

03 okt 2011