Kérdés:
Mit jelent az, hogy “megjavítsa a múltját”, hogy ő egy nem “teljes igaz”?
Válasz:
Mi korrigáljuk az edényeinket, amelyek törésen mentek át. A személyben feltárul a gonosz hajlam, és úgy érzékeli, mint gonoszt, azaz úgy véli, hogy ő a bűnös. Ő nem azonosítja magát a “szívben levő ponttal”, és nem tudja nézni a vágyát oldalról, mint egy anyagra, amely adva a korrekcióra. Ő egyelőre nem kapcsolódik a Teremtővel, aki megteremtette ezt a gonosz hajlamot, hanem azonosítja magát a gonosz hajlammal.
A Fény nem tisztázta még le a vágyat, és nem vágta ki az emberből, úgy hogy átvigye a cselekedete által az embert a Teremtő oldalára. Szóval, hogy ő maga, aki rossz, és nem a gonosz hajlam.
A Fény még nem dolgozik eleget rajta, nem világította be a vágyait, így a személy nem látja a forrását mind a gonosznak, és mind jónak. Más szóval, ő nem képes azonosítani magát, hogy “Nincs más Rajta kívül”, és nem érti, hogy állandóan csak egy forrás működik rajta, amelytől függenek a gonosz edények, és a jó korrekciók.
Ő egyelőre nem érti, hogy kell imádkozzon az önző vágyak feltárására is, és ki is kell korrigálni azokat, mert minden a Reformáló Fénytől érkezik. Előszőr feltárja a “bal oldali vonalat”. Abban a mértékben, hogy a személy sóvárog, hogy elérje a teljes korrekciót, adományozást, az erőfeszítése mértékének megfelelően jön a Fény, és letisztázza a gonosz hajlamot.
Neki egyenlőre imádkoznia kell, hogy a Teremtő megmutassa neki, mi hiányzik a teljességből. Az Ima, a hiányosság felfedése, hogy Ádámmá váljon, teljessé, hozzáragadva a Teremtőhöz, adakozó legyen. És a hiány felfedezése, amire szüksége van a tökéletességhez, ez jelképezi a hiányosság felfedezését, amit nekem korrigálnom kell, azért, hogy megszerezzem a jót.
De én nem kérem a hiányosság felfedezését, a személy nem képes megtenni ezt. A természeti erőnk által mi a jó állapotot vagyunk képesek kérni.
Minden munkánk, hogy elérjünk egy olyan megértést, hogy a korrigált edények, ami a teljes igaz, és a törött edények, mind a Teremtő kezében legyenek. És az ember,amikor, mint egy kisfiú, aki helyesen tudja kérni a Teremtőtől, akkor fedeződik fel a szörny: a gonosz hajlam, az egó, a fáraó, majd megváltozik a jó hajlamra, hála a “Cimcum” – nak, a “Mászách” és a “Visszatérő Fény” – nek.
Mindez felülről jön, ahogy az mondva: “Én teremtettem meg a gonosz hajlamot, létrehoztam a Tórát, mint fűszert, mert a Fény amely benne van reformál”. Szóval, hol van itt az ember egyáltalán, ha a Fény egyenesen azt mondja, hogy minden tőle ered? A személynek el kell, hogy ismerje, és kérje a jó állapotot.
De nem akarom kérni a jót, mert a természetem a gonosz hajlam. Szóval fel kell használnia a csoport hatását, hogy befolyásolja a jó értékeket, bár lehet, hogy ő olyan állapotban van, hogy nem érzi őket. Tehát, játszani kell valamilyen játékot, egy jobb állapotú játékot, ebben kölcsönösen adnak egymásnak. Így a személy több és több valós vágyat, szerez meg, amíg a Fény teljesen korrigálja őt.
Mindez azért, hogy ne lopjuk el a személytől a szabad választását. Neki tudnia kell, hogy ő játszik, bár nem akarja, mert ez ellentétes a valós helyes állapotától. Ő halad a valós helyzet felé, így nagyobb szabad választást kap, és megjelenik benne a gonosz, és kétségbeesés. Mindezt le kell tisztázza, összehasonlítva magát az ellenkező oldallal, összehasonlítja a rosszat és a jót.
Tehát minden munkánk a szabad választáson alapul, hogy megszervezzük a környezet hatását magunkra, amelyben megépítjük magunkat, a spirituális világ megértése szerint. Úgy kell játszani, hogy a környezet hatással legyen mindenkire . Akkor mindenki eléri az igazi imádságot.
2o12 December o6, “A Tiz Szfira Tanulmányából”
BS
