Dr. Michael Laitman

Fény

A Fény szikrája a virtuális világban

A Fény szikrája a virtuális világban

Baal HaSzulam, Shamati 3., “A spirituális elérés lényege:

Mivel a megszerzés iránti vágy van “teremtmény”-nek nevezve, és “új megkülönböztetésnek”, a kiejtés, beszéd pontosan arról a helyről kezdődik, ahol a megszerzés iránti vágy elkezd benyomásokat megkapni. A beszéd részleteket, megkülönböztetéseket jelent, benyomások részeit. Innen már létezik a kapcsolat, interakció a Fény és a megszerzés iránti vágy között.

Kérdés:

Mi a Fény?

Válasz:

Valami különleges dolog mely benned van kiváltva, egy nagyon különleges jelenség, és te  azt Fénynek hívod.  Amikor az megjelenik, akkor majd tudod minek is nevezd.

Ebben a pillanatban azonban nem rendelkezel a megfelelő edénnyel, hogy érezhessed ezt jelenséget. Hacsak nem szerzed meg a spirituális elérést, az  összes vágyad csakis önérdekre fókuszálódik, “mindent a magam számára, a saját érdekemben, hogy kihasználjam a többieket, minden saját érdekemben mások ellenében”. Ez többé kevésbé ahogy a dolgok ma működnek, és így ezen vágyakon belül létezve képtelen vagyok az adakozás, szeretet, kooperáció, kapcsolat és kifelé történő aspiráció jelenségeit érezni, melyek mind Fény-nek vannak nevezve. Számomra egyenlőre ez nem Fény hanem sötétség.

Néha ez sötétté és rosszá válik: tehetetlennek érzed magad, és úgy érzed semmihez sincs kedved, semmi fényt nem látsz az alagút végén. Ez az ahogy vágyaid megjelennek számodra világunkban található tipikus ragyogás nélkül, a lehető legkisebb illumináció nélkül mely fényt gyújthatna a sötét edényben.

Végül is a mi szegényes edényünkben csak egy nagyon kicsiny ragyogás jelenhet meg, egy kicsiny élet és élvezet. Ez a szikra olyan kicsiny hogy az még a megszerzés önző edényeibe is képes behatolni. Én ezekben élek a kövületi, növényi és állati sziuntjein a természetnek, az egész emberi szint efelett van és nem része ennek.

Léteznek megszerző vágyak és adakozó vágyak azon a szinten, melyek majd egymással szemben jelennek meg. A bal vonal a gonosz hajlam, a valódi egó mely abban a mértékben jelenik meg amekkora mértékben én másokkal össze akarok kapcsolódni és azt meg is teszem. Utána magamra vonom a Reformáló Fényt és megpróbálom megszerezni a jó erőt, és megpróbálok a két hajlam között a középső vonalon dolgozni, mely Ádám-nak van nevezve.

A Fény szikrája a virtuális világban

      Gonosz hajlam / Ego!   Adam / Ember                 Jó hajlam

 

I – Én
A – állati
V – növényi
S – kövületi
         Vékony gyertya = Fény
—–>>Vágy = Edény

 

Ugyanakkor én egyenlőre az állati szinten vagyok, kicsiny állati egóm hatalma alatt, csak egy “vékony gyertya” fényét megkapva abban az edényben mely az első három szintből (kövületi, növényi, állati) készült. Spirituális szempontból ez nem tekinthető létezésnek vagy életnek. Ennél fogva jelenlegi világunk egy virtuális világnak van nevezve, mivel az a tudatosság szintje alatt létezik.

2012 október 12., Reggeli lecke, 3.rész Shamati 3.

(HZS)

17 okt 2012

Az ellentétek szimfóniája

Az ellentétek szimfóniája

Minden egyes alkalommal mi át akarunk lépni a következő állapotba, nekünk azt fel kell építenünk. Végül is az önmagában nem létezik: nem létezik spirituális világ, nem létezik Teremtő, semmi sem létezik. Én mindezt magamon belül építem fel, és ott minden kizárólag rajtam múlik, az én “építésemen”. Ez azt jelenti, hogy amikor én magasabb szintekre emelkedem, nekem magam előtt meg kell formálnom, el kell képzeljem: “Hogyan fog kinézni előrehaladásom következő lépcsőfoka?”

A következő szintem a következőképpen néz ki: Nincs olyan hogy “mi”, csak “Én”, és minden bennem van, minden az én részem. Minden egyes alkalommal amikor egy magasabb szintre emelkedem, az egész világot magamon belül látom, az én érzékelésemben, az én érzéseimben.

Ezután ismét a világ majd egy elidegenedett, leválasztott, és széttört helynek tűnik majd, különböző egymásnak ellentmondó állapotra törve. Így nekem kell majd ezeket a törött darabokat ismét összeraknom – magamon belül, és kivétel nélkül mindenhez szeretettel, egységgel viszonyulva.

Ez a módja annak ahogy a 125 szinten keresztül felemelkedem, minden egyes alkalommal növelve a skálát, az érzékelési kép felbontását. Minden egyes lépéssel egy mélyebb betekintést teszek a törésbe és azt az aktuális szintnek megfelelően korrigálom. Érzékelésem, és érzéseim voltak csak összetörve. Az töri egységünket darabokra, részlegesen távoli, ellentétes és gyűlöletes dolgokra számomra.

Baal HaSzulam azt írja a Zohár Könyvéhez írott előszavában: “…hatalmas hálával tartozunk az Ő Felső Irányításának azért, hogy egy csiszolt tükröt teremtett agyunkban, képessé téve minket arra, hogy mindent magunkon kívül lássunk, érzékeljünk. Mindez azért van mivel ezzel Ő megadta nekünk azt az erőt, hogy mindent tiszta tudással és eléréssel érzékeljünk, és képesek legyünk lemérni mindent belülről és kívülről. Enélkül elvesztenénk érzékelésünk legnagyobb részét”.

Más szóval mi soha nem lennénk képesek elérni azt a valóságos állapotot melyben létezünk. Mi egyszerűen nem lennénk képesek ahhoz közelebb kerülni, és nem lennénk képesek megérteni vagy érzékelni az állapot mélységét amennyiben nem mentünk volna keresztül a törésen. Ezért van az, hogy a mi valódi állapotunk szándékosan darabokra lett törve, és mindegyik rész ellentmond egymásnak, taszítva egymást. Ami korábban egy teljes egység volt, most szét van szakítva. A korábban hasonló részek most ellentétesek. Ez túl van elképzelésünkön, felfogásunkon.

Mi megpróbáljuk ezeket a részeket ismét összekapcsolni saját erőfeszítéseinken keresztül azáltal, hogy meghajtjuk fejünket és megadjuk magunkat barátainknak. Én fel akarom tölteni a részeket közöttük, bármit megtennék, hogy ismét összekapcsolhassam őket magamon belül, szeretetem és megfelelő attitűdöm következtében. Azáltal, hogy magam ilyen módon győzködöm, eljutok a Végtelen Világ Malchut-ja esszenciájának mélységes megértéséhez, mely valójában az én egyesített lelkem.

A megértésünk mélysége a törés felfedésének mértékétől függ és mindeközben attól, hogyan értjük meg ennek ellentétét a teljességet is. A különbség, szakadék közöttük olyan hatalmas, hogy annak különleges eszközökre, edényekre van szüksége. Ezáltal az lett mondva, hogy nekünk edényeinket 62o-szoros mértékre kell növelnünk, azaz azt a mélységet kell elérniük mely a Végtelenséghez fogható. Emellett a két állapot közötti résben mi felfedjük a NRNHY Fényeit.

Valójában mindaz amit ebben a világban érzékelünk kontrasztokra épül: keserű és édes, sötét és fény, gyűlölet és szeretet és így tovább. Ez még a zenére és színek érzékelésére is vonatkozik. Mi mindent a törött és korrigált formák különbségében érzékelünk, az egyik mindig szemben áll a másikkal.

Tehát a Végtelenség mindig is tökéletes volt. Mi most saját elérésünkről, megértésünkről beszélünk: amikor mi olyas valamit érzékelünk melynek hiányzik a szöges ellentéte, mi csak a minimális Nefes-de-Nefes Fényét érzékeljük. A mi világunkban egyetlen részecskéből, vagy anyagból nem hiányzik a két pólus, a plusz és a mínusz. Még az elektron (negatív töltésű) és a pozitron (pozitív töltésű) is rejti mindkét pólust magában, ami még a klasszikus tudományok által felfedezésre vár. Miután megtörtént a törés, egyetlen, legkisebb részecske sem létezik mely nem tartalmazná saját ellentétét, bár kívülről csak egy aspektusát reprezentálja, egyetlen felszínen keresztül, anélkül hogy a másik oldalt felfedné. Kezdetben amikor a teremtmény a Végtelen Világban létezett, az teljesen öntudatlan volt, értelem nélküli állapotban. Semmivel nem rendelkezett mellyel állapotát összehasonlíthatta volna, nem létezett tér a két pólus között – egy tér a gondolatok és érzékelés számára.

És akkor a Végtelenség a Nekudim világának részeire szakadt. Most már képesek vagyunk megérteni és érzékelni annak mélységét. Ez az a valóság érzékelés melyre aspirálunk. Ez életünk, egy példa nélkül álló harmónia, a mínuszok és pluszok harmóniája, mely magába öleli a teljes elérést, a töröttség és a teljesség két állapota közötti teljes megértést.

2o12 szeptember 2o., Észak Izraeli kongresszus, 2.lecke

(HZS)

[89214]

forrás: https://laitman.com/2012/10/a-symphony-of-opposites/

16 okt 2012

Hogyan közelítsük meg a Fényt

Hogyan közelítsük meg a Fényt

Kérdés:

Döntsük el, hogy mit akarunk a Zohár olvasása alatt, vagy próbáljuk meg kitalálni, hogy valójában mit akarunk?

Válasz:

A személy kérdez valamiről, valami másra gondol, és egy harmadikat akar. A Fény, mely az edényekre fókuszálódik valami teljesen más dolgot vált ki belőle, mely különbözik gondolataitól, kérdéseitől és vágyától.

Az egyetlen dolog ami tőlünk elvárható az a felébredés. Amennyiben megfelelő módon ébresztjük fel magunkat, akkor minden úgy történik majd ahogyan kell. A helyes felébresztés egyetlen dolgon múlik – megpróbáltam-e mindenkivel együtt lenni, ami azt jelenti hogy egyetlen edényben, valódi vágyamban, most, ahogy a Zohár Könyvéből egy részt olvasunk, nem pedig magamban, saját vágyamban, és csak saját vágyamból gondolkozom, onnan kérdezek, hanem beépültem külső edényembe, miközben nem érzek abban semmi szükséget, semmi ízt, és hogy a barátokkal való kapcsolatot kérem most saját szükségem és ízeim felett? Ezt tettem vagy sem? Amennyiben ezt tettem, akkor megközelítésem helyes, és akkor elkezdek különböző pozitív és negatív eredményeket elérni.

De amennyiben erőfeszítéseim arra irányulnak, hogy megértsem és érezzem a könyvben olvasottakat, akkor ezek az erőfeszítések az önző edényemben vannak, és ennek megfelelően a kapott eredmények teljesen a rossz irányban vannak. Ez történik amíg eléggé ki nem váltom a Fény hatását magamra, mivel valahogy még mindig össze vagyok kapcsolódva a többiekkel és ez a Fény valahogy a helyes irányba segít engem.

Meg kell értsük, hogy a cselekedeteinknek itt nagyon precíznek kell lenniük. A Fény részéről minden nagyon egyszerű: amennyiben te egy olyan edényben vagy melyre a Fény ráragyog, akkor te kapcsolatba kerülsz vele, és az akkor hat rád, és amennyiben nem egy ilyen edényben vagy, akkor mindez nem működik. Neked az adakozás tulajdonsága előtt kell lenned, mely a Fény. Te egyáltalán nem kapcsolódhatsz az adakozás tulajdonságához amennyiben saját “én”-eden belül maradsz. Amekkora mértékben kilépsz saját magadból a többiek irányába, akkora mértékben kerülsz közelebb a Fényhez.

2o12 október 11., Reggeli lecke, Zohár

(HZS)

15 okt 2012

A pont ahol a szívek összekapcsolódnak

A pont ahol a szívek összekapcsolódnak

Nagyon hosszú időbe telik ameddig a személy minden vágya és taszítása ellenére képes meggyőzni saját magát arról, hogy spirituális, az hogy egy kölcsönös viszonyt kiépítsen barátaival. Nagyon hosszú időbe telik ameddig mindezt tisztázza, és képes magát meggyőzni, számtalan emelkedés és zuhanás után.

Fokozatosan tanulva azokból az állapotokból és cselekedetekből, melyeken keresztül ment, azáltal hogy állandóan magát megvizsgálja, a személy elkezdi megérteni mi az, ami jó és mi az, ami rossz számára. Először azt gondolta, hogy az a jó, amikor új érzésekhez jut, amikor többet értett meg, amikor többet érzett, és azt gondolta hogy ő milyen tiszteletre méltó, és erőteljes. Most fokozatosan elkezdi megérteni, hogy mindezek a kellemes érzések egyáltalán nem jelzik az ő spirituális előrehaladását. Épp ellenkezőleg, ezek csak azt jelzik, hogy a személy egyre mélyebbre süllyed és belefullad egójába, megszerzés iránti vágyába, a teremtés alapanyagába.

Először a személy azt hiszi hogy előrehaladása a teória tanulásán múlik, hogy a tanult anyagot megismerje. Végig  megy a könyveken megpróbálva azokat megérteni, abban bízva,hogy ezáltal képes lesz a célt elérni. Utána rohan, hogy elkezdje a  tudását terjeszteni, abban reménykedve, hogy jutalmat kap erőfeszítéseiért. Megpróbál különböző irányból betörni a spirituális világba, a lényeg, a közbülső pont körött kőrözve: azaz a mások szeretete körül . Mindezt csak akkor éri el, amikor már nincs más választása, és teljesen kétségbeesik attól, hogy egyedül nem képes semmit sem elérni.

Mindezen cselekedetek eredményeképpen a Fény elkezd ráragyogni, és a személy elkezdi megérteni és érezni, hogy a spirituális világba vezető bejárat csak ott nyílik meg, ahol szíve összekapcsolódik a barátok szívével.

A kapcsolatnak ezen pontján keresztül, ahol a szívek kapcsolatba lépnek egymással, én kilépek saját szívemből és behatolok barátom szívébe, hogy barátom szívében felfedezzem saját spirituális világomat. Ez az amit mindegyikőnk megtesz barátai viszonylatában.

Ennek megcselekvése hosszú időbe telik, mivel ennek a szívben és nem az értelemben kell megtörténnie. Az értelem egy egyszerű külső eszközzé válik. Ezáltal a személy elkezd a helyes irányba haladni és felfedezi a világ összes állapotai közül a legtávolabbi és leggyűlöltebb állapotot.

Előzőleg el sem tudta képzelni hogy ez lenne az élet értelme. De pontosan ez az, amit el kell érnie, hogy az élet célja az legyen, hogy a világ összes embereinek szívei egyetlen szívvé kapcsolódjanak össze.Türelmesnek kell lennünk magunkkal szemben, és a barátokkal szemben akik különböző külső állapotokon mennek keresztül. Mindenkinek időre van szüksége a  maga számára, és saját fejlődési formájára, ameddig végre felfedezi azt, hogy nem létezik más munka, kizárólag a barátok szeretete.

Minél inkább erre a folyamatra szánjuk időnket és türelmesek vagyunk annál sikeresebbé válunk. Azok az emberek akik azt hiszik, hogy azonnal elkezdhetik ezt a munkát hamar kiégnek. Ez a felismerés adaptációs időszakot kíván meg, egy olyan időszakot amely során az összes másfajta munka “kiszárad”, hogy a személy összes korábbi tapasztalata és erőfeszítése eredményeképpen elkezdjen kétségbeesést érezni. És akkor a Reformáló Fény segítségével a személy megérti majd, hogy semmi más nem segíthet rajta csak a kapcsolat. Ez az amikor munkáját a megfelelő helyen kezdi el végezni.

Miután mi egyetlen általános hálózatban vagyunk összekapcsolódva a világ összes emberével, mi ezeket az érzéseket és megértéseket átadjuk mindenkinek. Ezáltal maga a világ is elkezd az emberek közötti erősebb kapcsolat szükségességéről beszélni, mely képes az emberiséget megmenteni. Minél inkább mi dolgozunk saját magunkon, és minél nagyobb erőfeszítést teszünk, annál több Fényt vonzunk magunkra a formaazonosság törvényének megfelelően, mely a külső edényekbe is beleömlik, az egész emberiség felé, hogy ez az ideál, ötlet mindenkihez elérjen.

2o12 október 11., Reggeli lecke 1.rész, Rabash írásaiból

(HZS)

14 okt 2012

Az Egység elérése

Az Egység elérése

Az egyetlen dolog mely befolyásol minket az a Fény. Ez ad nekünk energiát, és egyrészt szolgálhat mint egy “perpetum mobile” motor számunkra, vagy másrészt eltávoldhat tőlünk, mely esetben mi lezuhanunk és gyengévé válunk, egészen addig az állapotig hogy állati, biológiai testünk létezése megszűnik. Mindezt a Fény teszi velünk. Az összes esemény mely bennünk történik, mind a pozitív mind a negatív események, csak a Fény hatására történnek.

Ennél fogva mi nem vagyunk képesek kibeszélni magunkat semmiből, sem pszichológiai, sem másfajta problémából. Mindent csakis a Fényre kell irányoznunk. Amennyiben az közelebb van a dolgok jobbá válnak, és amennyiben az távolabb van – a dolgok rosszabbodnak. És ez így történik abszolút mindennel. Minden ami bennünk történik, mint egy edényben, csakis a Fény hatására történik.

A Fény az egy, az egyszerűen az adakozás iránti vágy, a beteljesülést adni akaró vágy, a szeretetet adni akaró vágy. És mi minél inkább megkülönböztetjük és analizáljuk, hogy az “egy” mit jelent, és hogyan válhatunk ahhoz hasonlóvá, annál gyorsabban érjük el célunkat.

Ok, én emlékszem hogy a Fény teszi mindezt velem, hogy az helyez mindenfajta akadályokat elém. És akkor mi van ezután? Ezután ki kell elemeznünk ez egységet: hogyan vagyunk képesek azt elérni, amikor egyesülünk összes “kemény, éles szögleteink” ellenére?

Én tanulmányozom a teremtő hogyan játszik velem, nekem mindenfajta gondolatot, vágyakat, lehetőségeket és véletlenszerű eseményeket adva. És amikor én megpróbálom Őt megtalálni mindezek mögött, elkezdem látni, hogy Ő hogyan befolyásol engem. Ez már a lélek analízise a személyiség helyett. Végül is minden, ami a Teremtő felettem való befolyására vonatkozik, valamint az én Ő rá való befolyásomra, az a lelkemet formázza meg bennem, azt a felszínre hozva. És vica versa minden, ami egyszerűen csak összekapcsolódik másokkal de nem tartalmazza a Teremtő Fényét, az a spirituális kövületi vagy állati szinthez tartozik.

2012 augusztus 17, Harkov 2.lecke

(HZS)

17 Sze 2012

A Fény működik szünnap nélkül

A Fény működik szűnnap nélkül

Kérdés:

Hogyan tudjuk lemérni, hogy mekkora mértékű Reformáló Fény befolyásol minket?

Válasz:

Ebben a pillanatban lehetetlen pontosan lemérni a Fény hatását, mivel a személy még nem rendelkezik a mérő eszközzel. A probléma nem a Fényben vagy a felső szintben keresendő, hanem magában a személyben.

Mondhatnánk azt, hogy a személy akkora mértékben van befolyásolva a Reformáló Fény által amekkora mértékben ő maga a Fényre sóvárog. De a személy nem képes sóvárgását sem lemérni, bár ez az ő saját vágya, erőfeszítése, feszültsége.

Ennek oka az, hogy a személy állandóan emelkedések és zuhanások állapotaiban van, és még képtelen megszámlálni ezeket a pillanatokat, és saját erőfeszítéseit, sem azokat melyeket tudatosan tesz, sem azokat melyeket tudat alatt tesz.Mindez lassanként összegyűlik. Ez egy akkumulálódó folyamat, ahogy azt mondja, hogy ” a sok sok fillérből előbb utóbb egy nagy summa áll össze”, és amikor előbb utóbb ez a nagyobb összeg összegyűlt a személy érzi hogy a Reformáló Fény egy újabb adagja érkezik.

Az igazság az, hogy a Fény állandóan befolyásol minket, de mi csak azután érezzük ezt a hatást, amikor egy bizonyos adag megtelt, és elért egy bizonyos szintet érzékenységünkben. Ezáltal úgy tűnik nekünk, mintha a Fény adagokban jönne, míg valójában az állandóan befolyásolja az embert.

A Fény még akkor is befolyásol minket amikor nem gondolunk rá, és csak természetes módon fejlődünk. A Resimók (információs gének) egyenként jelennek meg, egyik a másik után, és a Fény befolyásolja őket. Egyébként azok nem lennének beteljesítve, és nem fejlődnének tovább. Az élet csapásai által bölcsebbé válunk, többet értünk meg, közelebb kerülünk az adakozáshoz, ami azt jelenti hogy a Resimók állandóan, megállás nélkül jelennek meg, és a Körbevevő Fény pedig működik rajtuk.

De a Reformáló Fény az a Fény melyre mi magunk sóvárgunk, és mi különleges cselekedeteket végzünk annak érdekében hogy az befolyásoljon minket és azáltal felgyorsítsuk a Resimók természetes megjelenését, és a Fény rájuk mért hatását. Bár a cselekedet ugyanaz, a különbség abból áll, hogy mindezt mi váltjuk ki, és a folyamat nem magától, természetes úton, hanem felgyorsítva történik.

2012 szeptember 10., Reggeli lecke, 1.rész, Rabash írásaiból)

(HZS)

14 Sze 2012

Tanuljuk meg, hogyan dolgozzunk a spirituális fejjel

Tanuljuk meg, hogyan dolgozzunk a spirituális fejjel

Először is a Fénnyel történő kapcsolat a spirituális Parcuf fejében jön létre, ahol a számítások történnek. Csak később történnek meg a fej által meghozott döntések a testben és valósulnak meg a gyakorlatban.

Valójában semmi más nem létezik csak a vágy. A fej ugyanaz a megszerzés iránti vágy, mely az Ein Szof (Végtelenség) Világában nem rendelkezett értelemmel, nem rendelkezett fejjel. Mindaz csak egy egyszerű megszerzés iránti vágy volt.

De később ez a vágy úgy dönt, hogy az válaszolni akar, és reagálni akar a Házigazdának, a Teremtőnek, és annak érdekében, hogy ez megtörténhessen szüksége van a fejre. Valójában semmi másra nincs szükségünk csak egy fejre!

Mi megismételjük ugyanazokat a cselekedeteket, amelyek a világok, Parcufok, Szfirák és a lelkek kiterjedése során megtörténtek felülről lefelé. Most nekünk meg kell ismételnünk mindezeket az ellentétes irányban, alulról felfelé, de ezennel saját magunk által. Ebből az következik, hogy fejünk, értelmünk fokozatosan növekszik.

A fej nő egy kicsit, és akkor képessé válok arra, hogy tegyek valamit vele, aztán megint nő és én megint képessé válok arra, hogy tegyek valamit. Ezáltal állandóan növekszem a spirituális létrán, és fejem állandóan növekszik mint egy kúp, ameddig nem válik azonossá az Ein Szof Világával. Mindez azt jelenti, hogy most már olyan gondolatokkal és döntésekkel rendelkezem mely lefedi összes vágyaimat, rendelkezem összes cselekedetem megértésével és elérésével.

A cselekedetek maguk ugyanazok maradnak. Én megismétlek mindent ami a felülről lefelé történő leereszkedés során megtörtént, és most megismétlem mindazt alulról felfelé. De én mindezt megelőzöm egy egyéni számítással, eléréssel. Ennél fogva a létrán való felemelkedés az elérés szintjeinek van nevezve, az elérés létrájának.

Most mi a létra legalján állunk, és mögöttünk áll az egész emberiség készen állva a felemelkedésre. Az egyetlen dolog amire szükségünk van az, hogy megnöveljük értelmünket, a “fejet”, és hogy elkezdjünk ezzel a “spirituális fejjel” dolgozni. Ennél fogva a cselekedeteket megelőző tudás nagyon fontos.

(2012 szeptember 8., Reggeli lecke, 3.rész TESZ)

(HZS)

12 Sze 2012

Nagyon fontos az hogy kitől tanulunk

Az a tanítvány, aki bölcsességet akar megkapni tanárától, mindazt a helyes formában kell, hogy megkapja, a felső működő elme öltözetében. Ugyanez történik egy szokványos iskolában is bizonyos mértékben, mivel mindegyikőnk agy bizonyos formájú nyersanyagként született, melyből később egy bizonyos formát gyurmáznak, és ennek segítségével telik meg másfajta tudással.

Mi másoktól állandóan megkapjuk a tudásnak mind az esszenciáját, mint a külső formáját amibe a tudás beleöltözött. Ez az, ahogy mindez megtörténik a felső spirituális gyökerekben és a mi világunkban is. Ennél fogva nagyon fontos az, hogy kitől tanulunk. A tudás ugyanilyen módon van a könyveken keresztül átadva a szerzővel történt élő találkozó nélkül. Még a külső korporeális tudományokban is a tudást mi úgy kapjuk meg mintha “a Közvetlen Fény beleöltözött volna a Visszatérő Fénybe”.

Ez még inkább így van, amikor mi a Kabbala bölcseletéről beszélünk. Itt annak érdekében, hogy a tudás át legyen adva, egy olyan kapcsolatnak kell létrejönnie, mely úgy van nevezve, hogy “száj a szájhoz” (peh be peh), egy kapcsolat mely “szellem a szellemhez” (Ruach be Ruach), mely azt jelenti, hogy a Visszavert Fénynek egy bizonyos mértékben kompatibilissá kell válnia az adásban és elfogadásban. Természetesen azok különböző szinteken vannak, de létezik egy bizonyos hasonlóság közöttük, hogy az alsó képes legyen megkapni egy illuminációt a felsőtől.

Ezek szándékos, tudatos cselekedetek, melyek a személy megértésében, és felismerésében megtörténnek, amikor valamilyen spirituális felismerés történik.

Amennyiben a külső tudományokban mi a belső tartalommal, magával a tudással vagyunk elfoglalva, a Kabbala bölcseletében minket a külső forma, az összeolvadás érdekel, és akkor azon belül, az összeolvadás mértékének megfelelően megkapjuk a Belső Fényt, mely semmilyen más módon nem kapható meg.

2o12. szeptember 4., Reggeli lecke 1. rész, a Rav Nagyságáról szóló lecke

09 Sze 2012

A múltbeli bölcsekhez vezető szál

thumbs_laitman_558
Kérdés: Elsősorban Kabbalista forrásokat olvasunk, amelyek tartalmaznak  megvilágító Fényt – hogy lehet még, Fényt bevonzani?

Válasz: Jó, ha kapcsolatot hozunk létre azzal a rendszerrel, amelyben az emberek szolgálatban, odaadásban vannak. Ezért a  Kabbalista tanokat elfogadókkal azaz a Kabbalistákkal és az ő írásaikkal kell kapcsolatban lenni, mert azok tele vannak megvilágító Fénnyel.

A megszerzés, (Malchut) és a végtelen világ (Ein Sof) rendszerében vagyunk belefoglaltatva. Ami körülöttünk történik, az csak öltözék, rejtettség, függöny, mely mögött a helyzet egyre sötétebb – de ez még mind ugyanaz a egoista megszerzés, Malchut, királyság.

Tehát a következő lépés megtételéhez kapcsolatot kell létrehozni emberekkel, s ebben létrejön az adakozás, egymás iránti tenni akarás,  azaz olyan lelkek, olyan vágyak, melyek már egységre léptek egybe-társultak— ezek a bölcsek, akik összekapcsolódtak a Kabbala Bölcseletének, az   Elfogadás tanának tanítóival, könyveinek szerzőivel. Ezeket a könyveket azért olvassuk,  hogy kapcsolatba kerüljünk velük, hiszen ezért is írták őket,  s az általános rendszerben az ő helyükhöz ettől egyre közelebb kerülünk.

Hogy lehet a gyógyító felépítő feltárulást, a Fényt még bevonzani? Kell valami gondolati szál az Elfogadók – kabbalisták – üzenetéhez. Még ha csak fordításban olvassuk is, és nehéz is megérteni és szeretnénk egy könnyebb verziót, akkor is ragaszkodni kell az eszenciához. A Kabbala tanulása az, az eszme az a vágy, ami elvezet a Baal HaSulamhoz, Ábrahámhoz, Rabbi Akibá-hoz, Luriához, és Mózes üzenetéhez. A rendszer felépülő, gyógyuló, kijavító oldalához vezet ez a szál.

Hogy is lehetne másképp? Tudnál a kölcsönös felelősségről, arvutról beszélgetni csak úgy valakivel az utcán? Mire gondolhat az a sok-sok egoista, aki különböző szlogeneket mantrázik, úgy tömöríti látszólagos egységbe a többit ? Mondjuk mint a focirajongók, akik bárkiből képesek kiverni a lelket, mert a köztük lévő szeretetnek az az alapja, hogy mindig valaki más ellen irányuló gyűlöletnek adnak hangot. Ez az egoizmus, ez nem szeretet, nem egység, és nem is ér semmit.

A fasizmus szó is kapcsolatot jelent, de szintén valaki ellen. Ez ismét elterjed, ha nem adjuk át az embereknek a megvilágító Fényt, ami semlegesítheti ezt a téves attitűdöt. Világszerte el kell terjesztenünk a kölcsönös felelősséget, mely elutasítja az olyan szeretetet, amely másokat gyűlöl.

Enélkül az üzenet nélkül pro-náci rezsimek jöhetnek létre. A tömegek bár egyesülnek a válság legyőzésére, de egymás ellen fordulnak közben.

Reggeli lecke 5-ik rész 2011/11/07 “Matan Torah (A Tóra megkapása)

kgy

KN

15 Júl 2011

A tanulásban levő cél fontossága.

A  Teremtővel való szoros és erős összekapcsolodás leghatékonyabb a tanulás ideje alatt. A tanulás ideje mindig az ima ideje.

A kabbalisták könyveket irtak, azért hogy, mi már a kezdettől fogva képesek legyünk magunkra vonni  a Körbevevő Fényt. És ha a Fény segitségével elérjuk a spirituális világot, akkor megszerezzük azt amit a könyvekbe irtak, a spirituálitás érzékelését.

A könyvek soha sem mesélnek semmiféle “elmélet”-ről, amit az ésszel kell felfogni. A könyv csak az érzékelésről, a vágyról  és az edényről beszél. A vágy az a spirituális edény, az anyag. Az agy, az ész, csak abban kell segitsen, hogy elérjem az  érzékelést.

A tanulás azért van, hogy Körbevevő Fényt vonjak magamra, ez a Tóra.

Ha te azért tanulsz, hogy tudást szerezzel belőle, attól a pillanattól a Tóra  egy száraz elméletté változik, tudásra, üres tudásra, azért mert ez nem a mi világunkból való. Nem tudod mi áll a szavak mögött, semmi közöd az iráshoz. Ahogy Báál HáSulám irja, a lényeg a tanulásban a többi eszköz felhasználásával (könyv, szándek, tanár: környezet), a vágy érzékelésének a megnyitása.

Pontosan úgy mint amikor megszületünk, és elkezdjük érezni ezt a világot, csak azután tanuljuk azt megérteni, miután azt érezzük, pontosan igy haladunk a spirituális világban is. Az elején érezzük, azután megtanuljuk megérteni a mi érzésünket. A spirituális edény az a vágy, amelyel dolgoznom kell a célom érdekében, amit a többiekkel való egységben szerezhetek meg.

Mi el kell képzeljük ezt a közös edényt, együtt vonzani a Körbevevő Fényt, a közös szándékkal, amely egybefoglalja ezeket egy ”közös imába”. A közös kérelem az öszekapcsolodásra, mint egy ember egy lélekben. Meg akarjuk szerezni a kölcsönös adakozás erejét, amely összeköt minket és felhasználja a közöttünk levő kölcsönös adakozást erejét, és mi akarjuk a Teremtő adakozását, amely közöttünk fedeződik fel.

Ezt akarjuk, hogy megtörténjen, felfedeződjőn, csak ezt kell kérjük a tanulás alatt. Ez az egyedüli célja a tanulásnak.

bs

07 Már 2011

72 queries in 0,181 seconds.