Fény

A balesetek tervezve vannak a munkában

Szerző: nandor | Kategória: Fény, Teremtő, vonalak

A balesetek tervezve vannak a munkában

Rábásh cikkjéből, “Mi a tiltás, hogy nehogy megáldjunk egy üres asztalt, a munkában”:

“A személynek hinnie kell, hogy az összes zuhanás amellyel rendelkezik, azért van, mert minden zuhanástól és emelkedéstől a személy megkapja a szükséges segítséget a Teremtőtől, mivel ebben az edényben képes a Teremtő Fényt adni …, a személynek hinnie kell, hogy a Teremtő tudja, hogy mekkora szükségnek és vágynak kell megjelennie, hogy az edénye a teljes kiterjedését elérje.

Amikor a Teremtő látja, hogy az edény már képes a Fényt magába fogadni, akkor Ő azonnal kitölti, mindenféle várakozás nélkül, mivel Ő képes erre. És a személynek nem kell lenyűgöznie a zuhanás miatt, hanem azt kell mondania: “A Teremtő üdvössége elér egy szempillantás alatt”, a személynek hinnie kell, hogy minden zuhanás után elég, hogy az edénye megjelenjen, és a Teremtő azonnal megtölti a vágyát” …

A zavaró tényezők nem akadályok, “ellenben segítségek”. Minden zavaró tényezőt azonnal úgy kell tekinteni, mint a Teremtő utalását arra, hogy ezen az úton akarja a személyt közelebb vinni Hozzá, és felébreszteni benne az eltávolodás érzését.

Akkor jelenik meg a lehetősége, hogy a hiány érzete és a a zavaró tényezők fölé emelkedjen, és sóvárogjon az összeolvadásra, az adakozásra. Néhány ilyen eset után ő eljut oda, hogy elég erőt szerezzen ahhoz, hogy megtelhessen Fénnyel, és felfedezhesse a Teremtőt. Ez egyrészről.

Másrészről, ha ő így dolgozik állandóan, akkor az a “bal vonal” munkája. Nem jó, ha mi állandóan csak a hiányérzettel dolgozunk, tehát nem jó ha már belezuhantunk a gödörbe. Nem szabad sóvárognunk a hiányra, elmerülnünk a vágyakba, hanem csak tekintsük rá, és emelkedjünk föléjük. De ha belezuhanunk egy ilyen “baleset”- be, akkor a “jobb vonalon” kell tovább dolgoznunk, és folyamatosan vágynunk kell a teljességre.

Teljesség azt jelenti, hogy nem érzünk hiányt semmiben, mi a Háfetz Hésszéd állapotába vagyunk, csak a kegyelemre vágyunk, az abszolút adakozásra. A Teremtő teremt ilyen “baleset”-eket a munkában, a hiány érzését és különböző vágyakat.

Ez a mi munkánk: Mindig lépünk előre a jobb lábbal – amíg a Teremtő arra kényszerít, hogy tegyünk egy lépést a bal lábbal, azért hogy végül elérjük a teljesség utáni vágyat. Abban a pillanatban amikor elérjük a teljes vágyat, akkor azonnal felfedezzük benne a Fényt.

2013.03.10, Felkészülés a reggeli leckéhez

Tovább >0

16 Már 2013

A Fény meleg ölelése

Szerző: nandor | Kategória: Fény

A Fény meleg ölelése

Kérdés:

Minden percben ébresztenek Fentről, és a mi részünkről mi a helyes válasz rá?

Válasz:

Nem csak az ébresztés történik Fentről, hanem valójában egész létünk a felső Fénynek köszönhetően lehetséges, amely folyamatosan fenntart minket, mint ahogy egy mágnes tart egy vasdarabot a levegőben, és mindenféle dolgot hajt rajtunk végre.

Semmi kétség, a teremtés anyaga nem létezhetne, nem változhatna, és nem érezhetné magát a Felső Fény nélkül. A Fény tesz mindent.

A helyes válasz részünkről, hogy megpróbáljuk növelni az érzékenységünket és a finomított megértésünket az irányba, hogy a felső Fény mit tesz velünk, hogy megértsük hogyan kell válaszolnunk ahhoz, hogy hozzá hasonlóak legyünk, és hogy ragaszkodjunk a tulajdonságaihoz, a változásokhoz, amelyeket véghezvisz, és a ránk gyakorolt hatásához.

Ez azt jelenti, hogy minden dudorban és csipkézésben, amelyet a Teremtő bennem létrehoz, én azonnal csatlakozom az Ő cselekedetéhez, és magamra öltöm, mint a Nukva vágya egy férfi vágyán. Kiderül, hogy folyamatosan együttműködünk az általános tettben, mint társak. Így kell működnöm egész életemben, és akkor elérem a teljességnek azt az állapotát, amit odatapadásnak neveznek.

2013.03.01,Napi Kabbala leckék első részéből, Báál HáSzulám írásai

FG
.

Tovább >0

06 Már 2013

Ugrás a rejtettségen át

Szerző: nandor | Kategória: Fény, spiritualitás

Ugrás a rejtettségen át

Kérdés:

Mitől függ az, hogy az egyén képes-e megnyerni a belső ellenségei ellen vívott háborút?

Válasz:

Először is, beszélhetünk azokról az emberekről, akik már felébredtek és kutatják az igazat, akik úgy érzik, hogy szükséges számukra megtalálni a Királyt, aki majd visszatér hozzájuk. A pont, ami felébred a személy szívében ugyanaz a pont, a bánatnak a pontja, mely a “pajzs és kard” felett elvesztett, ezt pontot a Teremtőtől kaptunk ajándékba. Ez azt jelenti, hogy a személynek egykor volt Mászáchja (képernyő) az adakozás és megszerzés edényei felett a gyökér vastagságán, az első és a második fázisban, azonban most a Mászách eltűt. Csupán egy szikra maradt a Mászáchból a személyben, egy érzés, arról, hogy egykor ő rendelkezett az erővel és talán még meg van neki, talán képes adakozásra és arra, hogy akarjon adakozni. Ez itt most a “hátsó”, a Kedusha Nefesh-je; ekkor nem kapcsolódok spirutuálisan, de érzem, hogy csatlakozhatok; valamiféle vágyam van arra, egy erős sóvárgásom.

A szikra a legkisebb, legjobban összetört és a legkorruptabb része a “pajzs és kardnak”, ami egykor a személy részére lett átadva a Teremtő által. A szikra magába foglalja mind a Hászádim Fényét, mind a Hochma Fényét és a Mászách (képernyő) felettük helyezkedik el. Olyan ez, mint a Reshimot (spirituális gének), amik az összes valóságot magukba foglalják.

Tehát, ha egy ilyen szikra a személyben megtalálható, akkor képes a spirituális kapcsolódásra. Neki csupán az eszköze hiányzik, ami segít neki a szikráját a Fény felé vinni. Ezt a csoport képes neki megadni: a csoport megadja számukra a cél fontosságának érzését, és semmi másra nincs szüksége a személynek. A legfőbb dolog az, hogy folyamatosan érezhesse a Reformáló Fény követelésének szükségességét, annak érdekében, hogy azt képes legyen azonosítani a Teremtővel.

Meg kell szerezni a csoporttól a spiritualitás fontosságának érzését, ugyanis mi egy elrejtett állapotban vagyunk. De a csoport megadja a szükséges feltételeket az állapotunkhoz, ami úgy tűnhet, hogy lehetővé teszi számunkra, hogy átrugaszkodjunk a rejtettségen, amint megérezzük a Teremtő nagyszerűségét. Ez nyilvánvalóan csak képzeletbeli – nem valós – nagyszerűség, de hozzáállhatsz ehhez a füllentéshez tudatosan, igencsak jól megértve, hogy ez csak egy játék és neked úgysincsen más választásod.

Szóval, ezek azok a feltételek, amiket megkaptunk az előkészületek idején és erről az van írva, hogy “Dolgoztál és megtaláltad!”

2013.01.31, Napi kabbala lecke, Báál HáSzulám jegyzetei

SzL

Tovább >0

21 feb 2013

A hazugság gyors felfedezése elvezet az igazsághoz

Szerző: nandor | Kategória: Fény, Lishma (az Ő nevében)

A hazugság gyors felfedezése elvezet az igazsághoz

Rábásh irásaiból, 2 kötet 26-os levél”: “A bölcsek mondták, azért hogy kiérdemeljük a Lismá -t (az Ő nevében) először is fel kell készítsük a legnagyobb Lo Lismá – t (nem az Ő nevében), és akkor vagyunk képesek a Lismá – hoz érkezni. Ez úgy is értelmezhető, hogy a Lo Lismá a hazugság, és a Lismá az igazság. És amikor a hazugság kicsiny, a Mitzvá – k és a jó cselekedetek kevesek, ez azt jelenti, hogy a személynek csak kicsiny Lo Lismája van, és akkor ő nem látja az igazságot.

Ennélfogva, a személy azt mondja, hogy ő a jó és az igaz úton jár, vagyis foglalkozik a Lismá – val. De amikor a személy éjjel – nappal a Tórával és a Mitzvá – val (parancsolat) foglalkozik a Lo Lismá -ra, akkor képes látni az igazságot, mert a hazugságok sokasága által az naggyá válik számára. Ebből az következik, hogy ő valóban látja, hogy mennyire a hazugság útján halad. Ezután elkezdi korrigálni a cselekedeteit. Szóval, ő érzi hogy mindent amit csinál, csak a Lo Lismá módján történik, és ezen a ponton áttudunk lépni az igazság útjára, azaz a Lismá útjára”.

Ha a személy befektet egy kis erőfeszítést, akkor a kicsiny cselekedetek által ő kicsiny Reformáló Fényt vonz magára. És ha ezek a kicsiny cselekedetek nem gyűlnek össze egy rövid idő alatt, ugyanazon a helyen egy nagyobb summává, akkor a személy nem rendelkezik elég Fénnyel, hogy lássa az igazságot és hogy milyen állapotba van.

Hogyha a Fény egy kis intenzitással ragyog, akkor a személy nem látja a különbséget saját maga és a Fény között. Akkor még hozzáad egy kis ízt az életéhez, kap valami megértés és érzékelést. De a Fény még nem ragyog rá egy elégséges intenzitással, hogy lássa mennyire a saját tulajdonságai ellentétesek a Fényhez.

Mi láthatjuk ezt a Közvetlen Fény a négy fázisán keresztül, egészen a negyedik fázisig. Mi nem vagyunk képesek látni a valódi ellentétet, a Malchut és a Keter között. Ezt csak a negyedik fázison tudjuk látni, ahol a teremtmény megszorítást végez, amely egy ellentétes cselekedet a természetével, és ez a hamis állapot felfedezésének az eredménye.

Itt egy hatalmas munkát kell a csoportban végezni annak érdekében, hogy nyomás legyen a személyre helyezve, és kényszerítve legyen, hogy ne tudjon leállni. Így felébred benne az irigység, a vágy és a becsület, és ezzel megkövetelik, hogy végezze el a szükséges feladatokat az ő részéről. A személynek szükséges, hogy maximális intenzitással és gyakorisággal elvégezze a számára kijelölt cselekedeteket, az úgynevezett “jó cselekedeteket”, amely által elégedettséget ad a Teremtőnek.

És itt a hazugsággal és az igazsággal kell dolgozzon, letisztázza hogy mik is valóban a jó cselekedetek, és mit jelent pontosan, hogy elégedettséget adjon a Teremtőnek, és pontosan mi az a Teremtő. És amikor letisztázza ezeket a kérdéseket, akkor a személy előrehalad fokozatosan a döntés pontja felé, amelyen keresztül átvált a “Lo Lismá” – ról a “Lismá”– ra. Ez az úgynevezett “Machszom” pontja, a Felső világ határa. Tehát, a Fény által a személy kiveszi magát halál állapotából, és elhozza magát az élethez.

És mindez a csoport segítségével történik, ahogy a csoport nyomás helyez minden egyes barátra. Amíg a személy nem érzi a csoport nyomását, ő nem lesz képes semmire, mivel a Fény csak a csoporton keresztül érkezik el hozzánk.

2013.02.10, Felkészülés a reggeli leckére

Tovább >0

13 feb 2013

Hogyan tudom a saját magamról való gondolkodásomat megállítani?

Szerző: nandor | Kategória: Fény

Hogyan tudom a saját magamról való gondolkodásomat megállítani?

Kérdés:

Melyik edényben fedezi fel a személy a spiritualitást?

Válasz:

A Visszatérő Fényben, azaz az adakozásban, amikor is a személy már másokért jobban aggódik, mint saját maga iránt, a többi ember fontosabb, mint saját maga.

Kérdés:

Mit kell eltörölnie a személynek, hogy megszerezze a spiritualitás edényét?

Válasz:

A gondolatait, melyek saját maga számára irányulnak. Hogyan tudom azt megtenni – ki tud csak saját magára gondolni – hogy olyan állapotba kerüljek, amiben teljesen megváltoztatom magamat, ami által jó leszek másokhoz? Hogyan szerezhetek ilyen vágyakat? Hogyan képes erőt találni ahhoz a személy, hogy ilyen erőfeszítéseket tegyen?

Ekkor a Reformáló Fény segít engem. Ezt hívják úgy, hogy Egyiptomból való kivonulás csodája. Érzéseimet (szívben) és az elmémet kivonom a vágyaim kontrollja alól, magamról való gondoskodás alól és másokban helyezem azokat. Természetesen, ezt nem egyedül teszem. A rab nem tudja kiszabadítania magát a börtönéből, és te sem vagy képes arra, hogy kihúzd magadat a hajadnál fogva. Végül is, a vágy és az önmagunk iránti aggódás a mindenem amim van.

Azonban a Fény eljön és kiveszi a vágyból az aggodalmat ás áthelyezi másokba. Aztán elkezdek törődni velük, mint ahogy egy anya aggódik a gyermeke iránt. Végtére is, ugyanez a dolog történik vele is, csak egy egoista szinten: olyan ez, mintha hipnotizálva lenne az aggódása által a kisbabája iránt, ahogy nézte minden alkalommal és aggódva érte. Ha nem ismernénk ezeket a folyamatokat a világunkban, akkor azt gondolhatnánk, hogy elment az esze.

Ilyen a Fény munkája is, mint ahogy egy anya számára nem szükséges kérnie, hogy képes legyen szeretni a gyermekét, ő egyszerűen csak szeretet ad számára Felülről. A mi esetünkben azonban más a helyzet. A személy Válaszúthoz érkezik: “Továbbra is az “állati” szinten akarsz maradni? Rajta. Azonban ha fel akarsz emelkedni a spirituális szintre, aktiválnod kell ezeket az erőket.”

Folyamatosan fejlesztened kell magadat, bölcsé kell válnod, és mihamarabb meg kell szerezned a Teremtő elméjét annak érdekében, hogy aktiváld Őt. Ez a különbség a két szint között – a tény, hogy te aktiváltad Őt. Arról szól ez, hogy Őt ezt mondja: “A fiam legyőzött engem.”

2013.02.06, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből

SzL

Tovább >0

09 feb 2013

Az a pont, ahol a vágyott és a kívánt állapot összeütközik

Szerző: nandor | Kategória: Fény, reggeli lecke

Az a pont, ahol a vágyott és a kívánt állapot összeütközik

Mondva van, hogy a Felső Fény abszolút nyugalomban van, és csak az edény hiányzik, azaz a megfelelő vágy, hogy felfedhessük Őt. A vágynak pontosan illeszkednie kell a Felső Fény öt szintjéhez: Nefes, Ruách, Nesámá, Hájá és Jehidá szintekhez. Olyan mértékben, ahogy a vágy változik szintről szintre, úgy kezdjük el felfedezni az új beteljesülést.

A vágynak készen kell állnia a beteljesülésre, mind minőségben és mennyiségben, ez a mi munkánk. Bár önmagában a Fény nem változik. Nincsenek változások a NáRáNHáJ Fényeiben (Nefes, Ruách, Nesámá, Hájá és Jehidá). A Fény, amíg még nem költözött be az edénybe, addig erről még nem is beszélhetünk, ez csupán egy elvont fogalom, nem ismerhetünk róla semmit sem. Tudunk beszélni arról, ahogy belénk költözik, nem magáról ami belénk költözött, hanem arról, hogy hogyan érezzük magunkat amikor belénk költözik.

Amit már érzékelünk a hiányosságainkból, a vágyainkból, azt a jelenséget nevezzük “Fény” – nek, amely hasonló a Nap Fényéhez, vagy valamilyen jó érzéshez. Tehát a mi teljes munkánk a hiányok megszerzése, ezt úgy nevezzük, hogy a “Könnyek kapuja”.

Az erős hiányt én egyáltalán nem vagyok képes megvalósítani, kitölteni.Erre a hiányra nincs ráhatásom. Én rengeteg erőfeszítést fektetek be és mindent ami csak tőlem telik, mindaddig addig, amíg el nem jutok a hiány maximális méretéhez, és meg nem látom, hogy a hiány kitöltése nem rajtam múlik. Mert ha ez rajtam múlna, akkor az nem egy hiányosság lenne, és én csak dolgoznék tovább és tovább.

Amikor én száz százalékosan meg akarom azt valósítani, 100 százalékban tudni fogom, hogy ez nincs az én saját hatáskörömben. Ez a pont, amely kívánatos és vágyott, ez az úgynevezett ” Könnyek kapuja “. Ekkor az ember 100 százalékban kétségbe van esve az ő erejétől, de nem tudja elhagyni a kívánt célt, mert ez az egyetlen, ami számít neki az életében.

Minden erőfeszítést kizárólag azért teszünk, hogy erre a pontra érjünk. Természetesen, mi úgy vagyunk felépítve, hogy mindenki belefoglaltatik mindenkivel. És így a kölcsönös munka és az integráció nélkül, lehetetlen elérni egy ilyen állapotot. Csak egy intenzív csoportmunka, az egy irányba haladás fog eredménnyel járni, akkor a kapu megnyílik számunkra. Minden más vágy sem mennyiségében, sem minőségében nem alkalmas lelkünk felfedezéséhez, avagy a spirituális fejlődéshez.

2013.01.30, Felkészülés a reggeli leckére

Tovább >0

06 feb 2013

Az őrök, amelyek benned élnek

Szerző: nandor | Kategória: Bevezetés a tíz szfira tanulmányába, Fény, spirituális fokozatok, szintek (125), törvények

Az őrök, amelyek benned élnek

Kérdés:

Kik az “őrök?” Ők valami erők, akik hátra dobják az embert, ha nincs készen a következő szintre?

Válasz:

Az ember létre kell hozzon magának őröket, mivel írva van: “Tegyél őröket és rendőröket minden kapudhoz.” Ha eldobnak tudtod nélkül, akkor nem őrök és rendőrök. Őrök és rendőrök azok, amelyekkel a személy kapcsolatba kerül azáltal, hogy vizsgálja magát.

Őrök és rendőrök a személy önmaga alkalmasságának belső vizsgálata, amiben ő alkalmas vagy nem alkalmas, és mit kell kijavítania annak érdekében, hogy közelebb kerüljön a célhoz. Ez egy örökös mozgás: jobb oldalon, bal oldalon, amikor a legyőzi a hősiességét, a Dinim (a törvények) a következő szintjén.

Az ember mindezt letisztázza és kéri a maga bírálását, a belső törvényét.Ő akarja tudni, hogy mit tehet az előrehaladása érdekében, megvizsgálja viszonyát a környezettel, akarja, hogy a környezete segítsen neki, és álljon az oldalán. Ez attól függ, hogy mennyire erősíti meg a kapcsolatát a környezetével.

Az összes 125 spirituális fokozat határozza meg, hogy milyen erősen tapad a környezethez. Most is látjuk magunkat a környezeten keresztül. Ha nem éreznénk semmit magunkon kívül, akkor nem éreznénk hogy létezünk. Az egyén egyedül nem létezhet, a közte és a környezete közötti különbségben érzi hogy létezik. Azáltal határozza meg az élet és a halál fogalmát.

A végső korrekció állapota a mindenki közt lévő abszolút kapcsolatot jelenti, és a különbségek nélküli visszatérést az egy lélekhez, melyben felfedeződik a NRNHY Fénye (Nefes, Ruach, Nesama, Haja, Yehida), ahol egyformán mindenki végtelenné válik, határok nélkül, azonos minden lélekrészével. Szóval, mindig a környezethez viszonyítva tudom ellenőrizni magam.

Ha elértem egy ilyen szintet, amelyben folyamatosan ellenőrzöm és értékelem magam a barátokkal való kapcsolat mértékét tesztelve, – mert ezt az egyetlen mérőműszer, csak ettől függ az előrehaladásom,- akkor ez azt jelenti, hogy én már a spirituális szint elején vagyok.

Míg nem tisztázom le a feltételeket, amelyek megmutatják nekem a szintemet, vagyis amíg rá nem jövök, mi számít nekem jónak, és amíg sajnálom, hogy még nem vagyok az, addig nem fedezem fel magamban ezeket az őröket és rendőröket. Elkezdem keresni az eszközöket, és hogy milyen feltételekkel használjam ezeket, de addig amíg végig nem megyek ezeken szakaszokon, nem fogok tudni egy lépést sem tenni előre.

Az őrök és a rendőrök válnak a spirituális edényemmé.

2o13.o1.o2, Reggeli leckéből, “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába”

BS

Tovább >0

07 jan 2013

Az egységet befolyásoló erő

Szerző: nandor | Kategória: barát-barátok, Fény

Az egységet befolyásoló erő

Kérdés:

Mik az összetevői az erőnek, amely befolyásolja a barátok egységét?

Válasz:

A spirituális erők összessége a következő magasabb szint felé való vágyódásunkból áll. Egyenként nincs spirituális erőnk, de ha lenullázzuk magunkat mások irányában, és elkezdünk összekapcsolódni, a kapcsolatunk egy mezőt hoz létre, egy hálózatot, amiben a Teremtő kinyilatkoztatik.

Mindannyian csak egy pont vagyunk, még csak nem is egy vektor. A vektor akkor jelenik meg, ha kölcsönösen kapcsolódunk egymáshoz.

Az erő, ami egyesít minket, az a felsőbb Fény, a Teremtő kinyilatkoztatása.

Nincs más, csak a Teremtő és amit megteremtett – az egoisztikus vágyaink. A Teremtő kinyilatkoztatásait velünk kapcsolatban Fénynek hívjuk, és megvan a másik oldaluk, a közvetlen oldal, Hassadim, Hochma, változatos NRNHY, a Fény töredékei, módozatai.

Azáltal, hogy megpróbálunk egyesülni, hogy felfedjük a Teremtő tulajdonságait, az adakozás és szeretet minőségét, magunkhoz húzzuk, erőfeszítéseinknek megfelelően, az Ő közelségét, nem az Ő parancsára és kívánságára, hanem a sajátunkéra!

A mágneses mező hatásához hasonló törvény működik itt: igyekszem kapcsolódni a barátaimmal, kívánom, hogy a Teremtő felfedje magát közöttünk, és így elhozom a Teremtő vonzását magunkhoz. Ez egy feltétlen törvény, és semmi sem múlik Rajta; Ő nem dönt el semmit. Ő létrehoz egy törvényt, és ez a törvény végbemegy a természet törvénye miatt vagy a Teremtő miatt, az egy és ugyanaz. Ezért van az, hogy amint igyekszünk közelebb kerülni egymáshoz, a Teremtőhöz való közelségünk azonnal megjelenik. Ez a vágy fokozatosan közelebb hoz minket, felfedve a kölcsönös erőt közöttünk, mintha táplálná azt.

Hasonlóan, ahogy a gyermek fejlődése megy végbe a világunkban; erőfeszítést tesz és energiát és tudást kap; ismét erőfeszítést tesz és ismét energiát és tudást nyer. Így egy rendszeres áramlást kapunk, egymás irányába tett kölcsönös mozdulataink és egoisztikus zavarainkon való felülemelkedésünk mértékének megfelelően.

A Teremtő szándékosan teremtette meg az egoizmust bennünk, ami folyamatosan nő és változik bennünk különböző formákban, alakzatokban, fajtájában, és nem csak méretében, hanem minőségében is. Sőt, Ő ezt oly ravasz módon viszi véghez, hogy elfeledjük, hogy minden Tőle származik és kezdjük az okot a barátokban, magunkban és a környezetben látni. De valójában Ő szövi mindezt.

Minden csak attól függ, hogy mit teszünk, hogy felfedezzük, hogy ez Ő, nem feledkezünk el erről, támogatjuk egymást, és folyamatosan próbálunk közelebb kerülni egymáshoz.

2O12.12.23, Virtuális leckéből

Tovább >0

04 jan 2013

A szív megértő

Szerző: nandor | Kategória: edény, érzékelés, Fény

A szív megért

Kérdés:

Amikor a Zohár könyvét olvassuk vannak olyan részek, amiket értünk és vannak olyanok, amiket egyszerűen nem tudunk felfogni. Hogyan kellene nekünk ezekkel dolgoznunk? Meg kellene próbálnunk megérteni ezeket, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül kellene hagynia az elménknek ezen részeket?

Válasz:

Az valóban igaz, hogy a Zohár könyvének vannak olyan részei amiket könnyen megértünk és vannak olyanok, amiket nem. Meg kell találnunk az érzéseket ezekben, így lehet az edényt érzékelni. Ha az elme egy efféle érzelmi befolyásolás alá kerül, akkor ez úgy működik, ahogy kell.

De ha az elme egy hideg (realista) elmeként működik, akkor az rossz irányba halad. Ez azért van, mert nem respektálunk a tudományra vagy racionálisan közeledünk hozzá. Az elme feltárva van az edény érzékelésében, az edény van először; az az alap, a bázis. Az elme pedig csak ellenőrzi, hogy mi is van benne.

Szóval először is, meg kell győznöm magam, hogy én érzek és aztán az érzésen keresztül megérthetem, mit is érzek valójában. Ezt úgy van nevezve: “a szív megértő”. Először a szív, majd az edény van. Az edényben érzünk és nem értünk.

Ezután vannak a vágyak; azok fedezik fel a Fényt. De mit is fedeznek fel, mit is kalkulálnak? Kiszámolják a korrekciókat, amik annak érdekében lettek elvégezve, hogy felfedezzék a jelenlegi érzést.

A korrekciók pedig azok, amiket elvégeztem, cselekedtem annak érdekében, hogy felfedjem a jelenlegi érzést, ezek úgy vannak nevezve, hogy az elmém, azok, pedig amiket elértem azok az érzéseim. Végül kiderül, hogy a szív megért. A korrekció, amiket elvégeztem a szívben az elmében vannak, miután azokon keresztül mentem, elvégeztem azokat, és össze tudom hasonlítani, adni, kapcsolni és kivonni azokat egymásból, mint a matematikában. Mindezt a szívben teszem, edényem érzékelésében.

Most ezekbe a korrekciókba nézünk bele az elmével, annak érdekében, hogy felfedezzük egy mélyebb érzést. Így többszörözöm meg az edényem érzését 620 szorosára az elmémmel, az által, hogy megértem, hogy milyen korrekciókon kell keresztül mennem annak érdekben, hogy felfedezzem a jelenlegi állapotomat.

Mindez az jelenti, hogy az elme nélkül az érzés a mozdulatlan természet szintjén marad, amennyiben az érzésben megjelenik az elme, fel tudom emelni az érzést a Nefesh szintjéről a Ruach– on keresztül a Neshama, Haya és Yechida szinjeire. A Fényben magában nincs változás, az állandó; csupán csak abba az új edényem érzékelésén keresztül. Megnyitom a NRNHY abban. A Fény maga a Nefesh.

2012.12.26, Napi Kabbala lecke, A Zohár könyvéből

lekt: kn-

Tovább >0

31 dec 2012

Nincs többféle Fény

Szerző: nandor | Kategória: Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), Fény, kabbala bölcselete, vallás, Zohár

Nincs többféle Fény

Kérdés:

Írva van, hogy a Zóhár fénye a legerősebb Fény. Azonban mi azt tanuljuk, hogy le kell vonzanunk a Reformáló Fényt. Szóval mit is teszünk akkor a Zóhár hallgatása közben, hozzáadjuk a Reformáló Fényt a Zóhár Fényéhez?

Válasz:

Az a kettő egy és ugyanaz. Csak egy Fény van. Nincs többféle Fény: csakis egy fajta, ami magába foglal mindent. Mindez igen egyszerű, ennek a Fénynek csupán egy tulajdonsága van, egy hajlama, egy célja, csak az, hogy jót tegyen.

Azonban úgy tűnik számunkra, a Fénynek számos forrása van, ezer meg ezer Fényt, csak azért, mert sok különböző formában lett megalkotva a teremtett lény, és a Fény részeként több különböző cselekedet létezik.

Számos állapoton megyünk keresztül, ezek úgy tűnhetnek, mintha sok fajta Fényből érkeznének, amik befolyásolnak minket és ezen fények mindegyikének egy-egy saját forrása lenne: Az egyik jó, míg a másik nem olyan jó; egyik irgalmasabb, míg a másik szigorúbb, és így tovább ezer meg ezer árnyalatban. Ezért tűnik nekem a világ ilyen változatosnak, mintha befolyásolva lennék végtelen külső tényező által. Azonban én egyszerűen nem fedezem fel azt, hogy csupán egyetlen erő van mindezek mögött, olyan ez mintha sokféle Isten létezne, de legalább kettő, egy jó és egy rossz. Csak akkor, amikor mi egy magasabb szintet érünk láthatjuk, hogy mindez egy különleges erő.

Az a különbség a Kabbala Bölcselete és minden más beidegződés, vallás és más doktrína között, hogy azok hamis forrásból sarjadnak. Egy forrást látnak azok is, azonban azt végül több részre hasítanak, ahogy ezt Báál Hászulám is magyarázza a “Kabbala Bölcselete és a filozófia” és a “Béke” írásaiban. Mindez abból következik, hogy az emberek nem fedezik fel az igaz, végső, legfelsőbb okokat, inkább csak különböző köztes formákat látnak annak érdekében, hogy szántszándékkal stabilizálják magukat. Ez az oka annak, hogy a különböző Fények különböző állapotokból érkeznek hozzánk, amitől mi összezavarodunk, mintha számos Fényforrás lenne, azonban mindezek mögött csupán egy forrást azonosíthatunk. Amint a Kabbala Bölcselete szerint helyes módon haladunk előre, attól a pillanattól kezdve felismerjük, hogy “Nincsen más Rajta kívül” és egyre inkább felfedezed Őt.

Ezért mondják azt a kabbalisták már kezdetektől fogva, hogy “az Úr a mi Istenünk, Úr csak egy van”, és ez lesz a mi haladásunk módja.

2012.12.26, A napi Kabbala lecke, 2. része, a Zohár könyvéből

SzL

Tovább >0

30 dec 2012