Dr. Michael Laitman

Fény

Minden remény a Fényben

Minden remény a Fényben

Minden reményünk az, hogy helyesen használjuk fel a Reformáló Fényt, amely elhozza nekünk a hitet, a “Kegyelem Fénye”-t és a Tórát, a “Bölcsesség Fénye”-t a korrigált “edény”-ünkben.

A mi feladatunk az, hogy folyamatosan összekapcsoljuk magunkat a Teremtővel, azaz a tulajdonságával. Mintha mi elakarnánk rejtőzni a Teremtőben, ha ez az “embrió” állapota, vagy hasonlóvá akarunk válni Hozzá, ha ez a “kicsinység” állapota, vagy partnerré akarunk lenni, ha ez a “növekedés” állapota. Hozzáolvadjunk egy olyan mértékig, hogy felhasználjunk minden cselekedetet Vele, nem előtt és nem utána, hanem együtt, úgy hogy megszerezzük az adakozás tulajdonságát és mások szeretetét.

Mindez elérhető a Reformáló Fénnyel, egy teljes Unió által: Izrael, a Tóra, és a Teremtő, Egy. A Teremtő az adakozás tulajdonsága, a szeretet. És a Fény, amit kaphatunk Tőle, az a mi kapcsolatunk Vele. Így haladtunk előre, amíg el nem érjük az Uniót. De mindez az önlenullázás által érhető el, úgy hogy beleöltözünk a “Haszadim Fényé” -be, és amikor beleöltöztünk a “Haszadim Fényé” –be, akkor beleöltözhetünk a “Hochma Fényé” -be.

Az úton mi elérjük a “hitet”, amely “Haszadim Fénye”, a “kicsinyság”(katnut) állapota. És majd elérjük a “teljes hitet a “Haszadim Fényé”-nek az öltözetét, amely a “nagyság” (gadlut) állapota. Ez a művelet megvalósul a környezet összeolvadásával, amely megmutatja a Teremtő példáját. Én közvetlenül a környezettel dolgozom, ez egy és ugyanaz. Én nem érzem csak azt, ami belefér a megszerzési vágyamba, ennélfogva nem érzem a másikat és nem a Teremtőt. Tehát mondva van:”A mások szeretetén keresztül jutunk el a Teremtő szeretetéhez”, csak így tudunk előrehaladni.

Egyébként mindig tévedünk, hazudunk magunknak hogy igazak vagyunk. Ezért az emberek és a szervezetek cselekvései szerint ebben a világban, láthatjuk hogy ki az aki foglalkozik a mások szeretetével, amely egy fő dolog, mert ebből ered a teremtés célja. E kritérium szerint láthatjuk, hogy kik azok akik közelebb kerülnek hozzánk, de egyelőre nem ismertem ilyeneket.

2013.04.30, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

07 máj 2013

A személy kapcsolata a Szfirákkal

A személy kapcsolata a Szfirákkal

A spirituális test a “Bina” az alsó része, a” Zeir Ampin” és “Malchut”, azaz, AHP(Ahap), a megszerzési vágy. Mi állandóan benne vagyunk, csak a vágy mélysége változik (Aviut) (vastagság, nyersesség), a “Resimó” (információs gének) amelyek megjelennek. Az “Aviut” változásának megfelelően az érzelmek is változnak, ezért úgy tűnik, hogy minden alkalommal egy másik helyen találjuk magunkat, egy másik világban, egy másik valóságban. Minden megváltozik: én és a környezetem. Akár gyermek vagyok vagy felnőtt, ennek megfelelően változik a környezet: a munkám, a barátaim, a feleségem, a gyermekeim, a világ körülöttem, az egész Univerzum.

Az összes kép a “Resimó” –ból származik, amely felébred az élvezeti vágyamban, és a feladatom az, hogy helyesen dekódoljam. De hogyan érezhetem, ragadhatom meg, osszam fel, értékeljem ezeket a tulajdonságokat? Hol kaphatok egy ilyen  értelmet és szívet?

Ehhez megpróbálok elkülönülni és eltávolodni az érzésektől és az elmémtől, és úgy viszonyuljak hozzájuk mint idegenek és nem magam valójában. Úgy érzem magam, mint egy pont, aki figyeli belülről az érzelmet és értelmet, a gondolat és a szív mögött. Ezeken keresztül nézem a világot.

Ha a személy ezek szerint próbálja lefesteni a világ képet, akkor ő megkapja a képességet, hogy befolyásolja és korrigálja, a “Resimó” –t magát, amelyben van, nem lehet megváltoztatni, csak fel lehet gyorsítani a fejlődést, és megvalósítani, azért hogy a “Resimó” gyorsabban jelenjen meg.

De a tény nem csak a felgyorsulás. Nekem kell használnom a “Resimó” –t olyan módon, hogy ő közelítsen a világhoz, amely feltárul bennem külső formában. Minden, ami felfedeződik az értelmemben és a szívemben, vagyis, a belső “edények” -ben (kilim) és minden ami feltárul rajtam kívül egy külső formában: a kövületi, vegetatív, élő és a “beszélő” szinteken ebben világban, mindez irányítva, vezetve  halad előre  a Fény által, amely befolyásolja a “Resimó” -t, azaz, a Teremtőtől jön, egy forrástól.

Bár úgy érzem, hogy a belső és külső formák konfliktusokban vannak vagy tagadják egymást, és azokat  oly módon kell felállítanom, hogy a két feltétel megmaradjon. Egyrészt, “a bíró csak a szerint bírál, amit a szemeivel lát”, és a világ, amely előttem áll az egy valós világ. De másfelől, tudom hogy “Nincs más Rajta kívül”, csak Ő vezeti a világot.

Úgy érzem a különbséget a két forma között, mint egy igazi csatát, egy legerősebb belső konfliktust. Báál HáSzulám leírja ezt a harcot egyik levelében, egy példázatban, ahol a király hű szolgája harcol, hogy legyőzze a tolvajt, a gonosz minisztert, aki hátulról károsítani akarja a királyt.

Meg kell értenünk, hogy a problémák, amelyek felfedeződnek a legfontosabb elv ellen, hogy “Nincs más Rajta kívül”, azért vannak, hogy megtudjam vizsgálni a tulajdonságaimat, vágyamat és gondolataimat, amelyek tagadják a Felső erő egyediségét, mintha lennének más erők a valóságban.Ez a forma “Resimó” –ból származik, azért, hogy mindent a Teremtőhöz viszonyítsak, a Fény felé.

De ezt nem tudjuk megtenni. Ahogy haladtunk előre, a kép egyre ellentmondásosabb és összetöri az ember szívét és lelkét. Az emberi elme nem tudja összeegyeztetni ezeket az ellentmondásokat. Eleinte ezek az ellentmondások nem néznek ki olyan rossznak, de azután olyan mértékben jönnek, hogy a személy nem képes egyetérteni. Nem tudta kombinálni, hogy a Teremtő jó és jóságos, és puszta igazságtalanságot lát maga előtt.

Csak egy harmadik partner képes összeegyeztetni a két ellentétes félt, mert ahogy mondva van: “aki béket köt felül, az békét köt alul”. Kiderül, hogy az embernek szüksége van a Reformáló Fényre, szüksége van hogy a Teremtő győzedelmeskedjen felette, és azáltal megváltoztatja az értelmét és a szívét.

Akkor “összekapcsolódunk a Szfirákkal”, felfedezzük , a megszerzés vágyában: a “Bina” alsó részét, a” Zeir Ampin ” és a “Malchut “ban– a Fényt, amely a “Galgalta vé Éynaim” – ból származik. Így azonosul a Felső erővel, és érzi, hogy milyen állapotban, milyen világban, milyen Fényben található a “Nefes”, “Ruách”, “Nésámá”.

2013.04.19, Rábásh írásaiból, “Shámati” 68

BS

27 ápr 2013

Friss víz egy közös kútból

Friss víz egy közös kútból

Kérdés:

Hogyan építjük fel bennünk a megfelelő szándékot?

Válasz:

A szándék a személy munkájának az eredménye, a Fény, amely befolyásolja őt, mint egy reakció a helyes erőfeszítésének a csoporton belül, a szándékkal az adakozás érdekében. Csak a Fény adja meg neki ez a szándékot, az erőt.

Amikor a Fény beragyog a csoport a központjába, mindenki kapcsolódik a központhoz, mint élő vízzel teli kúthoz, akkor mindenki és mindenkivel együtt megkapja a Reformáló Fényt. Ily módon, a szándéknak köszönhetően korrigáljuk a vágyát a szándék ellenőrzése alatt. Ezt nevezik “meghódítjuk a földet” az Izrael nemzete által, vagyis a szándék erejével.

Ez a csoport munkája és a közös tanulás, ahol mindenkinek az a szándéka, hogy magunkra vonzzuk a Reformáló Fényt. Ez munka folyamatos, azért hogy vonzzuk a Fényt a csoport központjába a köztünk levő kapcsolaton keresztül, a készenlétet, a hajlandóságot hogy eggyé váljunk. A Fény  kiterjeszti a mi megszerzési edényeinket “620” – szor. A korrekció által minden egyes lépéssel, minden kis vággyal, a szándékkal az “adakozás érdekében”, megépítünk egy hatalmas vágyat a belső elismeréssel. Minden rész “megduzzad” 620″ – szor.

A csoport központjában a Shechina, a mi kapcsolatunk, mint “egy ember egy szívvel”. Ez nem a mi “őrületünk”, hanem feltétele a spirituális tervnek, amely megköveteli tőlünk az ilyen típusú kapcsolatot, hogy megfeleljen a Fénynek. Tehát, az erőfeszítés mértékének megfelelően, amelyet befektetünk, Fény hat ránk, és segít abban, hogy valóban összekapcsolódjunk.

Abban a pillanatban, hogy elértük az első minimális összekötődést, kezdjük felfedezni bennünk a Fényt. Ezt nevezzük “Machsom” átlépésének (a határ a Felső világban), megszületés a spirituális világba, vagyis, az abszolút adományozás állapota mindenkinek és mindannyian a Teremtőhöz.

A korrekciót működteti a Fény, amíg a mi feladatunk az, hogy erőfeszítést tegyünk.

2013.04.15, Báál HáSzulám irásaiból, “A föld öröklése” cimű cikkéből

BS

21 ápr 2013

Én eltűnök és úgy növekedek

Én eltűnök és növekedek

Kérdés: Ha a Fény befolyásolja az embert a lelke gyökere szerint, akkor hol van a részvételem ebben a folyamatban és az én lendületem ebben a folyamatban?

Válasz: A Reformáló Fény felragyog az általános rendszer állapotának megfelelően, amelyben mindannyian össze vagyunk kapcsolva egy integrált módon. Mindannyian bele vagyunk foglalva, ez egy kölcsönös az összekapcsolódás közöttünk, és így nem lehetséges, hogy el legyek szakítva a generációmtól, az időtől, és az általános állapottól. Az én helyzetem másoktól függ és azok helyzete tőlem függ.

Különben is, én képes vagyok előrehaladni egy egyéni módon. De az egyéni előrehaladásom bele van foglaltatva mindenkibe. Ez azt jelenti, hogy nem gondolhatok csak magamra, ez lehetetlen ennek a rendszernek a keretében, és ha ebben én nem befolyásolom saját magamat, akkor kárt okozok magamnak, nem számít, hogy mennyire lesz jó az imám. Ha ez nem megy át a csoporton, akkor ez kárt okoz a lelkemnek.

Így mindig emlékeznünk kell, hogy egy általános rendszerben vagyunk ahol, mindannyian össze vagyunk kötve és mindannyian függünk egymástól. Mi, pontosan ennek, rendszernek a felfedezéséért dolgozunk.

Az egyéni erőfeszítésem az általános rendszer felfedezésére irányul. Én nem azt a helyet fedezem fel amelyben én vagyok, hanem az a helyet kell felfedeznem ahol a többiek vannak, kollektíven velem együtt. Én nem magamat kell, hogy felfedezzem, hanem a rendszert, amelyben az “énem” eltűnik.

Én, a következő szintemen, az vagyok aki egyre kevésbé érzi az”én”- t, és egyre  jobban érzi a kollektívát. Egyre magasabb szinteken még egyre kisebbnek érzem az “énem” -et, és egyre nagyobb a kollektív érzékelésem.

Szóval, hogyan vagyok képes imádkozni magamért? Mert a következő állapotban, a következő szinten már nem leszek én! A kollektíva a következő szintem – az “énem”. A jelenlegi “én” eltűnik az általános rendszerben, és én az egész rendszerré válok. Pontosan őt érzem és felfogom, mint én-t. Én úgy látom, mint a saját lelkemet.

Én eltűnök és növekedek

Van az “én” azaz egoista pontom, és ebből a felemelkedésemmel alakulnak ki bennem a körök: minden egyes alkalommal új kör. A kör és a kollektíva egyre nagyobb, úgy mint: kollektíva 1, kollektíva 2, és a kollektíva 3. Ha lenullázom magam, egy bizonyos mértékig még látom ugyan az első állapotomat,de már részem néhány ember, azaz egy kör ez a kollektíva 1. Aztán még jobban lenullázom magam, és úgy látom meg, a második kört, ami már több embert foglal magába ez a kollektíva 2 , s majd még továbbnullázom magam és meglátom a harmadik kört is ami az egész csoportot foglalja magába. Ezeket a fázisokat nevezik Ibur (magzati állapot), “Yanicha” (csecsszopó) és “Mochin” (felnőtt).

Akkor ki is vagyok én? Az vagyok, amivel azonosulok. Ha bele vagyok foglaltatva az egységbe egy körben, akkor ez lesz az “énem”; ha bele vagyok foglalva egy nagyobb körbe, akkor ez a kollektíva lesz az “énem”; vagy ha bele vagyok foglalva az egész kollektívába, akkor ez az egész lesz az “énem”. Így a most érzékelt, jelenlegi énem eltűnik az egységben. Ez azt jelenti, hogy minden egyes alkalommal, megépítem magam az egóm felett, a Masach (szűrő) felett, az “értelem feletti hit” által.

2013.03.20, A napi Kabbala lecke “A Tóra átadása” (Matan Tóra)

KN

06 ápr 2013

És akkor megérkezik a hajnal

És akkor megérkezik a hajnal

Ha a személy úgy érzi magát a nap “fehér” fényében, hogy minden csodás a munkájában,  mindent megért az értelmében, az érzésében halad előre, ebben a világban, ezt nem hívjuk spirituális fejlődésnek. Ez a mi világunk fejlődése. Ő megtanulhatja az összes írást kívülről, az összes elméletet, de ez nem a spirituális fejlődés.

Az előrehaladás olyan helyzetek által történik, amikor a személy zavarodottságot érez, érzi hogy leszakadt, félelmet érez mindentől ebben a világban, ami történik a fizikai szinten, ahol most létezik. Ez megtörténik minden alkalommal amikor egy bizonyos szinten van. Ahogy mondta Dávid király a zsoltárában: “Elrejtetted az arcod előttem, és én megijedtem.” Ez az úgynevezett “sötétség” állapota.

Pontosan a sötétségben képes a személy megvizsgálnia magát, hogyha ebben a sötétségben képes-e összeolvadni a Teremtővel. Nem azt kéri hogy a sötétség eltűnjön és minden kivilágosodjon, magabiztos legyen, hanem a sötétségben boldog, hogy érzi a szükségszerűségét, hogy a Teremtőhöz csatlakozzon. Ő boldog és hálás a sötétségért és benne akar maradni.

Mert ő biztos, ha most felemelkedik a sötétségen, akkor kérni tudja az összeolvadást a Teremtővel, akkor ez az adakozás formája, mert a megszerzési vágya nem hoz semmilyen haszont és a nyereséget.

Ilyen helyzeteket készített nekünk a Teremtő. Néha, 10 – 20 év után hirtelen feltárul néhány akadály az utunkban, amelyet készített a Teremtő évtizedekkel ezelőtt. Ez a teremtés hosszú programjából ered. És azok az akadályok, amelyek nem voltak láthatóak, nem tudjuk hogy honnan jönnek, ezek a “Resimó” – ból erednek, az előző életünkből.

A valós felemelkedés abban áll, hogy hősiesen fordulunk az ima felé, a kérelemmel,  a sötétben maradunk, és összeolvadásban maradunk a Teremtővel. A fekete sötétségben megállapítjuk, hogy: “nincs más Rajta kívül”, és nem kérjük hogy távolítsa el a rejtettséget, hanem szeretnénk a “hit fölé emelkedni”, hogy meglegyen az erőnk, hogy folytathassuk tovább, mintha a Fény ott lenne előttünk.

Abban a pillanatban, amikor valóban eljutunk egy ilyen vágyhoz, akkor eljutunk a Fényhez. Ez a vágy végleges és abszolút kell legyen, azért hogy a kérésünk valóban a sötétségben legyen és nem a Fényért: csak az összeolvadásáért, csak azért a lehetőségért, hogy elégedettséget adjunk a Teremtőnek, a sötétségben, ahol a mi egónk érződik, azért hogy ez a sötétség átforduljon a Fényre az adakozási vágy számára. És akkor érkezik meg a hajnal … ezt meg kell értenünk nagyon jól, mert éppen ez a fejlődés módszere.

2013.04.04, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

06 ápr 2013

Minden a hasonlóságért

Minden a hasonlóságért

Csak a megszerzési vágy létezik. A Teremtő semmi mást nem teremtett a megszerzés vágyon kívül, amely hasonlóvá akar válni a Teremtőhöz.

Hogyan tud hasonlóvá válni Hozzá? A vágy kitöltődik a Teremtő érzésével. Ezt hívjuk az ő “lelké”-nek, a “felsőbb Isteni rész”-nek. A megszerzési vágy akkor érzi magát hasonlónak a Teremtőhöz, mikor adakozik. Ezt nevezzük a megszerzési vágy kitöltődésének. Pontosan abban töltődik ki, hogy hasonlóvá válik a Teremtőhöz. Ha kell, akkor elfogad bármit vagy megszorítja magát. Nem számít mit cselekszik, csak minél hasonlóbbá váljon a Teremtőhöz.

Ez az NRNHY Fénye, amely kitölti a vágyat. A Fényt nem önmagáért élvezem, hanem mert összeolvadásban vagyok a Teremtővel. Lehet, hogy ez az élvezet nem több a Teremtő egy kicsiny szikrájánál, mely életet ad a mi világunkban. A lényeg abban áll, hogy felismerjem az Adakozó fontosságát. Ez az, ami megtölt engem, hogy hasonlóvá váljak Hozzá.

Ezért sóvárgok, és ez a spirituális beteljesedés számomra.

Kezdettől fogva létezik egy kicsiny szikra, amely a “létezés a létezésből”, és egy vágy, amely “létezés a semmiből”. Ez a első “alapfokú rész”, és nem több ennél. Az összes többi a Teremtőtől terjed ki, az ő tetteiből.

2013.01.18, Reggeli lecke, “Bevezetés a Zohár könyvébe”

DH

05 ápr 2013

Kérni, ez vágyakozást jelent

Kérni, ez vágyakozást jelent

Kérdés:

Mit akarsz mondani azzal, hogy “nekünk kérnünk kell, hogy a következő szinthez emelkedjünk?”. Mit jelent a “kérni” szó? Ez egy gyakorlati kérés?

Válasz:

Kérni: vágyakozást jelent, akarni.

Persze, mindannyian, gyakorlatilag mindent magunknak akarunk. Azaz csak magamért akarok mindenkivel összekapcsolódni. Csak magam miatt akarok Európához kapcsolódni, és majd az egész világhoz is. A Felső világhoz akarok eljutni. Ez még akkor is egy egoista szándék, hogyha felébred bennünk a hajlam, hogy ne csak nekem hanem mindenkinek jó legyen.

Amikor megérkezik a Fény, korrigálni fog minket, és megmutatja nekünk az egységes vágyon keresztül, hogy mássá kell válnunk. Ő megváltoztatja a hozzá állásunkat, és mi nem magunkat. Ameddig a Fény nem korrigál engem, addig ugyanolyan maradok, de ezt nem kell elrejtenem magam elöl, mind inkább fel kell hogy tárjam, hogy megláthassam mit kell megszorítanom, hogy ezzel egy másik természetet tanítsak meg magamnak. Ami a Körülölelő Fény által valóban a természetemmé válik, mert képessé válunk általa a befogadásra.

2013.03.22, Az Európai kongresszus első leckéjéből

DH

KA

03 ápr 2013

Lezárásra ítélve?

Lezárásra ítélve?

Ma a megszerzési vágyban fogjuk fel a valóság képét, és ennek következtében állandóan fáradtnak érezzük magunkat, és nem akarjuk kinyitni a vágyunk ablakait, és vannak akik inkább bezárják teljesen. Minden alkalommal korlátozzuk magunkat, mert a megszerzési vágy nagyon kicsi, nagyon keskeny.

Építünk mindenféle eszközöket, hogy kibővítsük a világra a perspektívánkat: távcsöveket, mikroszkópokat, rádióvevőket, hogy felfedezzünk egy sokkal gazdagabb és változatosabb valóságot, mint amelyet magunkban érzünk. De mégis próbáljuk összeszorítani és korlátozni ezt a kis, magunkban érzett valóságot.

A végén fáradt, zárkózott leszek, míg meg nem halok. Meghalok, mert egyetértek a halállal, és össze akarom szorítani a felfogó edényemet. A kép visszataszít engem, fokozatosan elhalványul, és lassan lassan az életem felbomlik. Ez az, ami történik a megszerzési vágyban.

Másrészt, abban hogy elkezded építeni az adakozási vágyat, a megszerzési vágy fölött, megnyílsz, és felfedezed a valóságot, amely megszerzési vágyon kívül található. Ez az örök valóság elkezdi felkínálni neked az élet erejét. Nos, bár a tested meghal természetes módon, te már élsz egy másik “Zoná” -ban, amely időn és a téren túl található. És ott megkapod a Fényt, amely mindenhonnan áramlik rád.

A mi világunkban mozgunk egyik helyről a másikra, ahol látunk egyfajta valóságot. De ha gyorsabban közelednénk a Fényhez, akkor ennek eredményeként megváltoznának a térben távolságok, látnád a valóságot ami körülvesz minden oldalról. A probléma itt nem a látásoddal van, hanem a Fény maga jut el hozzád olyan formában. Ennek megfelelően, kilépsz a “lineáris” megértésből és belépsz a “kör”- be, a Körbevevő Fénybe (OM).

Lezárásra ítélve?

Úgy szorítjuk össze az időt, hogy a távolság és az idő “lenullázódik”, és én nem csak úgy kapom a Fényt minden oldalról, hanem kezdem észrevenni az egész valóságot, amely körökben létezik, és az idő fölé emelkedek. Most, ez nem létezik számomra, mert egyszerűen nem tud létezni. Akkor már nem lesz több távolság a “ma” és a “holnap” között, ahogy két pillanat között sem. Mindent egyformán kapok minden irányból, minden kiegyensúlyozott, egymást kölcsönösen megsemmisítve, és én mindig megtalálható vagyok mindenben, egy egységes EGY, a teremtési egységes valóságában.

2013.03.19, A napi Kabbala lecke, “Bevezetés a Zohár könyvébe”

BS

30 Már 2013

A kapu ismeretlen

A kapu ismeretlen

Báál HáSzulám, “Bevezetés a Zohár könyvébe,” 26. pont: “Már kijelentettük, hogy az első állapot szükségelteti a harmadik állapotot, és teljes mértékben megvalósul, mert a teremtés gondolatának megfelelően – az első állapotból – nem hiányozhat egy dolog sem”.

A három állapota a teremtésnek, a kezdeti állapot (1), a közbenső állapot (2) és a végső állapot (3), megkövetelik egymástól a létezésüket. Kezdetben a teremtés az Ein Szof (Végtelen) világában van. A második állapotban (WE) a mi világunkban vagyunk. Azután a harmadik állapotban a korrekció vége.

Az átmenet idején az első állapotból a második állapotba, törésen és a megszorításon megyünk át, második állapotból a harmadik állapotba a felemelkedéseken és javításokon át megyünk. Ezen kívül, mi korrigáljuk GE, majd az AHP de Aliya. Így elérünk a Nefesh Fényétől a NRNHY Fényéhez.

kapu ismeretlen

Figyelembe kell vennünk, hogy ezek az állapotok csak a felfogásunkban léteznek, de mindent fel kell használnunk ami rendelkezésünkre áll, hogy elérünk az egy vágyhoz, amelyet egy gondolat tölt ki. Mert ez a vágy, az érzelem (a szív) és a gondolat, az elme. E kettőnek össze kell kapcsolódnia, mivel a közöttük levő kapcsolatban fogjuk elérni a Teremtőt.

Ez lesz a végső állapot, és ez a mi célunk ma. Nem tudjuk mi jön ezután, de tudnunk kell, hogy a korrekció vége után egy ismeretlen irányba fogunk menni. A teremtés továbbra is folytatja az útját, hiszen már mi kijavítottuk az edényeinket, a vágyainkat.

Ez hasonló azzal, amikor megjavítom az elromlott autót, és meg kell tanulnom, hogyan kell vezetni: a feladat kész, a javításokat elvégeztem, és megtanultam, hogyan kell vezetni. Ülök a kijavított autómban, de mi a következő lépés? Minek korrigáltam az edényeimet?

Tehát az egyenértékűségét a Teremtővel csak a kezdet. Aztán megnyitja a kaput, és belépésre invitál az Ő palotájába…

A kapu ismeretlen

Mi felemelkedünk az Ő szintjéhez, és mi lesz azután azt nem tudjuk. Én nem látom, hogy kabbalisták már javasoltak volna erről valamit. Ők utalnak egy folytatásra, tekintve, a mi megértésünkre, de mi még nem vagyunk képesek megérteni, ezeket a dimenziókat.

2013.03.19, A Napi Kabbala leckéből, “Bevezető a Zohár könyvébe”

BS

29 Már 2013

Nehéz megtapasztalni az élvezetet

Nehéz megtapasztalni az élvezetet

Az ember fejlődését egész út mentén az kíséri, hogy fél elkezdeni élvezni az élvezeteket. Nem csak nem attól fél, hogy élvezze a Fényt és megszegje a megszorítást,- mert ezt elkerülheti, mivel csak egyszer volt a törés,- attól is fél, hogy eltudja-e viselni az élvezeteket, amelyek felfedeződnek a Teremtő irányába való adakozásában.

Mert a Teremtőhöz való hasonlóság érzése hatalmas élvezeteket hoz. A személy érzi, hogy a Teremtő élvezi azt, amit ő tesz, a tényt hogy teljes összeolvadásra készül Vele. Ez egy olyan élvezet, ahogy a baba érzi az anyja közelségét, és anya élvezetet kap tőle, így kölcsönösen élvezetet adnak egymásnak.

Az ember nagyon nagy félelmet érez, mivel hatalmas élvezetek fedeződnek fel. A Nefes de Nefes helyett felfedeződik a NRNHJ dé NRNHJ! Ez egy hatalmas Fény, amely feltárul az érzésében amikor adakozik a házigazdának. A teljes NRNHJ a Teremtő felé való adakozásából születik meg, amely feltárul a személynek. Pontosan erre kell koncentrálnunk az összes munkánkat.

A spirituális munka nem az ételtől,- amely a királyi asztalon van,- hanem a házigazdától, az összeolvadás érzéséből jelenik meg, hogy olyanná váltam mint Ő. Mivel képes vagyok olyan cselekedeteket végezni mint Ő, ezért élvezeteket kapok ebből, mert hasonlóvá váltam a Teremtőhöz. Én elégedett vagyok attól, hogy megelégedéssel szolgálok a Teremtőnek, és az Ő szeretete áramlik felém.

Ebben fedeződik fel a Fény és a nagy élvezetek, amelyek korábban nem léteztek a teremtett lény számára a döntésekben, az érzelmekben, a válaszokban. Szóval először meg kell szerezni az ú.n. “félelem” edényét, mert egyébként nem kezdhetsz bele semmilyen helyes cselekedetbe, mert így minden ami feltárul, azonnal eltűnik eredmény nélkül.

Ez olyan, mintha bort akarnák önteni egy zsákba és az azonnal kiszivárogna, vagy lisztet egy hordóba, hiszen elromolna. Mindennek megfelelőnek kell lennie egymással, minden edényt a megfelelő tartalommal kell megtölteni.

Tehát a személy fél élvezni Teremtő szeretetének nagyságát. Amikor már kölcsönös viszonyban van vele, érzi a két Hávája-t: az Egyenes Fény Hávájája és Visszavert Fény Hávájája között, amelyek “összeolvadnak”. Egy olyan erős Fény tárul fel, amely a valóságban sosem létezett. Ha a személy, felkészíti magát erre az élményre, akkor képes helyesen felfedezni a Teremtő állapotát, és megmaradni az adakozás tulajdonságában.

2013.03.15, Báál HáSzulám, “Shámáti” cikkéből

BS

24 Már 2013

67 queries in 0,664 seconds.