Minél többet edz egy sportoló, annál erősebbé válik, vagyis annál inkább erősíti az ember az egoizmusát. Ezért mindig örömet érez az elért eredményei miatt.
Egy Kabbalista éppen ellenkezőleg, a tanulás révén meg akarja gyengíteni egoizmusát, hogy fölé emelkedjen. Ezért tűnik az egoizmus állapota szerencsétlennek, de a Kabbalistának ez kívánatos állapot, mert meg akarja hódítani egoizmusát.
[274024]
Reggeli Kabbala Lecke Első része 20/11.15 “Munka az Értelem Feletti Hitben”
Az egyenlőségre való törekvés az egész természet jellemzője: az ásványi, a növényi, az állati és az emberi szinté. Mindannyian az egyenlőség elérésére törekszenek. Így hat egy közös erő, hogy abszolút egységbe vezessen bennünket.
Ezen a területen belül létezünk, de éreznünk kell a természetet, az öröm megszerzésére irányuló teljes vágyat és a kapcsolataink hálózatát a Teremtővel, aki bele öltözik és ott feltárul.
Ezért az egyenlőség Felülről nem alapozható meg. Az egyenlőség már a korrekció eredménye, amikor minden adat megvan a közös kapcsolat és a köztünk ható erők érzéséből. Ez hamarosan bekövetkezik.
Baal HaSulam leírja a természeti törvényeket egy korrigált társadalomban, amikor a természeti erők e világ anyagába öltöznek. A fény felülről érkezik, és minden vágyba beleöltözik, még a leginkább anyagiba is. Bár ez irreálisnak tűnhet, egy Kabbalista egyértelműen látja ezt a jövőbeli állapotot, és nem fél elmondani nekünk.
Baal HaSulam azt írja, hogy az ember nem hajthat végre semmilyen anyagi cselekedetet, amíg nem vagyunk képesek őket belső, spirituális, lelki formában végrehajtani, a vágyon belül. Ha ezt teljesíteni tudod a vágyadban, akkor cselekedhetsz a kezeddel, de nem fordítva. Ellenkező esetben szovjet mintára hasonlító kommunizmust vagy kibucokat kezdünk építeni.
Először is oktatni kell az embert arra az elvre, hogy “szeresd a felebarátod, mint önmagad”. Az emberek közötti kapcsolatokban elért lépések szerint lehetséges egy olyan társadalom felépítése, amely ezt támogatja. Azonban ez az egész építkezés belülről kifelé halad.
[274576]
Reggeli Kabbala lecke 3-ik rész 20/11/26 “Összekapcsolt Világ az utolsó Generációban”
Kérdés: A Kabbalista nem képes sok emberrel egyszerre dolgozni. Kell, hogy először csak egy kis sejt létezzen. Kijelenthetjük, hogy tíz ember egy ilyesfajta mini-közösség, ahol mindenki folytonosan ellenőrzi a többiekhez való viszonyát?
Válasz: Ez a környezet nem csak a földi szinten támogatja az embert a többiekkel való jó kapcsolatok kialakítására, de a velük való egységre lépésen keresztül elkezdi érezni a közös vágyat, közös célokat, a tíz barát megfelelő kölcsönkapcsolataiból megszülető közös rendszert. Így végül megalkotják a Felső Világnak, Parcufnak vagy léleknek nevezett rendszert. A Teremtő az, aki ennek a rendszernek belső erőt biztosít.
Kérdés: Úgy tűnik, ez a tíz ember olyan, mint egy testi sejt, ami a többi sejttel együttműködve organizmusokat hoz létre. Mennyiben találó a hasonlat?
Válasz: Stimmel. Minden hasonló gondolkodású emberekből megalakult tízes kapcsolódik más tízesekhez, hogy végül egyetlen organizmust alkossanak, amelyet Ádámnak, vagy „közös léleknek” hívunk.
Kérdés: Tehát az ember, aki elkezd egy mini-csoportban dolgozni, köszönhetően a tízes körben végzett folytonos munkájának, meghaladja egoizmusának határait, és képes más emberekhez, akár az egész emberiséghez is kapcsolódni. Hogyan történik mindez?
Válasz: Mint ahogy a test sejtjei annak ellenére kapcsolódnak, hogy a test különböző részeihez tartoznak, specifikus szervek alkotóelemei, az összes többi sejten keresztül bármely más sejttel is kapcsolatban állnak. Pontosan ez az általános rendszer, Ádám (az Ember) lényege is.
Kérdés: Izrael népének több, mint 4000 éves fejlődéstörténete során több forrás is kitér rá, hogy ennek a nemzetnek az egység adja az alapját. Ha nincs egység, akkor ez egy másik törvényt, az antiszemitizmust hívja életre.
Például, a következőket találjuk a Fény és a Nap című könyvben: „Ahol szeretet, barátság és egység uralkodik Izraelben, ott nem történhet balszerencse, és a nemzet minden kínzatást és átkot távol tart magától.”
Miért írtak minderről bölcseink évezredeken keresztül, miközben mindvégig kudarcot vallottak a nép egységének létrehozásában?
Válasz: A bölcsek -mindig is- próbálkoztak ezzel. Generációról generációra, nem csupán megkísérelték közelebb hozni az embereket egymáshoz, de sikerrel is jártak, megtanítva hallgatóságukat, hogy csökkentsék az egymás közötti távolságot.
Azonban ezzel párhuzamosan az egoizmus folyamatosan növekedett bennünk. Ebben foglalható össze az emberiség története: az egoizmus állandóan duzzadt, és ez megosztotta az embereket. Ennek okán egy micvának (a ’civui’, azaz „tanítás” szóból) nevezett tanításban részesültünk, melynek lényege, hogy valósítsuk meg a nézeteltérések utáni újra-közeledést egészen addig, amíg el nem érjük az abszolút szeretetet és abszolút egységet úgy a gondolatok, mint az érzések terén.
A történelem során mindvégig ennek megvalósításával próbálkoztunk, de az egoizmus továbbra is fejlődik bennünk, és mindig erősebbnek bizonyul nálunk.
Komment: Az emberek valóban kísérletet tettek az egység létrehozására, de kudarcot vallottak.
Rav válasza: Így kellett történnie. A bölcsek azt írják, hogy a kezdet nem képzelhető el egyfajta spirituális felívelés nélkül, amelynek során a Kabbala feltárul Izrael népe előtt.
Ez a feltárulás végül a 16. században, Arin, a nagy Kabbalistán keresztül ment végbe. Ő volt az, aki felvázolta a Kabbalista módszert számunkra, és könyveiben leírta azt. Ezekből tanulunk. Arit követően, a többi Kabbalista, főleg Baal Shem Tov és tanítványai folytatták a megkezdett munkát.
Ari könyveit tanulmányozva megértjük hogyan épül fel a spirituális rendszer, és mi a mi szerepünk abban, hogy ezt a rendszert korrigált állapotba juttassuk. Különféle világok alkotta rendszerről van szó, lelkek rendszeréről. Ebben létezünk, noha nem érezzük.
Komment: Ari munkássága óta ötszáz év telt el, de továbbra sem következett be jelentős változás.
Rav válasza: A spirituális minőségek, törvényszerűségek, és erők fokozatosan ereszkednek alá a mi világunkba, és csak a mi időnkben lehetünk szemtanúi, ahogy mindezek elkezdenek megmutatkozni.
Manapság olyan világban élünk, ahol az egoizmus egyértelműen romboló erőként jelenik meg. Az emberek kezdik belátni, hogy óriási szakadék választja el őket egymástól, mindenki elutasítást él meg a másik részéről. Ez jelzi az egoizmus ismertetett minőségét, és most érkezett el az idő, hogy korrigáljuk ezt az erőt!
De az emberiség nem tudja, hogyan tegye ezt meg. Látunk magunk előtt egy gonosz sorsot, amely bármit tehet velünk, és amellyel szemben teljes mértékben tehetetlenek vagyunk. Ezen a ponton kerül feltárásra a Kabbala tudománya, amely nyíltan ezt mondja: „Ha figyeltek a szavamra, lehetőséget adok nektek a korrekcióra.”
[269526]
KabTV “Az izraeli nép fejlődésének szisztematikus elemzése” 19/12/09
1979. február egyik hideg, esős estéjén, amikor Chaim Malka barátommal szokásosan elmélyültünk a Kabbala könyvekben, rájöttem, hogy ez reménytelen.
– Chaim – mondtam – menjünk, és találjunk magunknak egy tanárt, most rögtön.
Beültünk az autóba és elhajtottunk Bnei Brakba, egy ortodox városba, ahol hallottam, hogy az emberek Kabbalát tanulnak. Ahogy az eső áztatta a szélvédőt; Szinte vakon vezettem, nulla láthatóság mellett. De belülről hajtottak; Folytatnom kellett.
Miután beléptünk a városba, fogalmunk sem volt, merre menjünk. Hirtelen megláttam egy járdán álló férfit, aki arra vár, hogy átkeljen az utcán. A szakadó esőben egyedül ő volt a környéken. Letekertem az ablakot, és belekiabáltam a zuhatagba: “Hol tanulmányozzák itt a Kabbalát ?!”
A férfi hanyagul rám nézett és így szólt: – “Forduljon balra, és vezessen a gyümölcsös felé. Az utca végén meglát egy házat, szemben; ott tanulmányozzák a Kabbalát. ”
Abban a házban, a gyümölcsös mellett, találkoztam tanárommal, Rav Baruch Shalom HaLevi Ashlag-gal (RABASH), Rav Yehuda elsőszülött fiával és, Leib HaLevi Ashlag utódjával, aki a 20. század legnagyobb Kabbalistája volt, akit Baal HaSulam néven ismertek a Zohár könyvéhez írt Sulam (Létra) kommentárja után.
A következő tizenkét évben RABASH személyes asszisztenseként szolgáltam, és elsődleges tanítványa lettem. Tanultam nála reggel három órát, este pedig két órát mindenki mással. Tanultam vele akkor is, mikor egyedül voltunk, és miközben a napi kirándulásokra vittem a tengerpartra vagy a parkba. Minden második hétvégén is tanultam nála, amikor együtt töltöttünk a hétvégét, és tanultam, amikor két alkalommal egy hónapig kórházban feküdt. Feltettem neki minden kérdést, amit csak tudtam a spiritualitással kapcsolatban, akár órákon át kérdeztem, vezetés közben, vagy amikor akármilyen más lehetőség adódott. – kérdeztem tőle, mert tudnom kellett. Tudtam, hogy ő az “utolsó Mohikánok közül való”, azaz, az utolsó láncszem az évezredekre visszanyúló vonalban, és tudtam, hogy ezt a tanítást folytatnom kell. Minden órát rögzítettem, és jegyzeteltem a szavait. Felszívtam tőle mindent, amit csak tudtam, a szavak külső és belső jelentését, így tovább tudtam adni őket, amikor eljött az idő.
Néhány év elteltével, amikor RABASH azt mondta nekem, hogy szükségem van barátokra, akikkel gyakorolhatom a spirituális munkát, negyven diákot hoztam neki. Nekik kezdte el megírni, a felbecsülhetetlen értékű cikkeit az ember előrehaladásáról, egy állhatatos emberről, aki Kabbalistává válik- aki ismeri az emberi természet legbelső finomságait, és a Teremtővel való kapcsolatát.
RABASH cikkei nemcsak tanítványai előtt nyitották meg az utat, hanem mindannyiunknak, azaz minden egyes ember előtt. Most ezek a cikkek világítótornyok, amelyek utat mutatnak mindazoknak, akik el akarják érni a spiritualitást. Megtanítanak minket arra, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, és hogyan viszonyuljunk az érzelmekhez és állapotokhoz, amelyeket útközben felfedezünk bennünk. RABASH, akárcsak az apja a maga módján, “úttörő” volt. A végtelen bátorság, együttérzés és az emberiség iránti szeretet nyomdokaiba lépett.
1991-es halála után az emberek arra kértek, hogy kezdjek el tanítani. RABASH is arra biztatott, hogy tanítsak akkor, amikor még vele voltam, így amikor az emberek felkerestek, beleegyeztem, és létrehoztam egy tanuló csoportot, amelyet Bnei Baruchnak (Baruch fiai-nak) hívtunk. Valóban, akkor arra törekedtünk, és most is arra törekszünk, hogy kiérdemeljük a nevet és, mi legyünk tanítóm spirituális gyermekei.
Ma, amikor elmúlásának 29. évfordulójáról emlékezünk, remélem, hogy továbbra is kiérdemeljük a Bnei Baruch nevet, a szeretet és az egység útján járunk, és Kabbala hiteles bölcsességét elterjesztjük az egész világon, minden szomjas léleknek.
„És miután megszereztem a szeretet ruházatát, a szeretet szikrái kezdnek ragyogni bennem, a szív vágyakozni kezd az egységre a barátaimmal, és nekem úgy tűnik, hogy a szemem látja a barátaimat, a fülem hallja a hangjukat, és az én szám beszél hozzájuk, a kezek ölelkeznek, és a lábak egy körben, szeretetben és örömben táncolnak velük együtt. Túllépem testi határaimat, és elfelejtem a barátaim és a köztem lévő hatalmas távolságot … és úgy tűnik számomra, hogy a világon nincs más valóság, csak az ami a barátaim és én. Ezt követően még az „én” is törlődik, elmerül, összekeveredik barátaimban, amíg ki nem állok és kijelentem, hogy a világon nincs más valóság, csak a barátok” (RABBASH, 8. levél)
Hogy kerülhetjük el, hogy átadjuk szenvedésünket más embereknek? Szenvedjünk rejtett módon?
Dr. Laitman
Azt gondolom nem tanácsos negatív érzelmeket átvinni másokra. Ha ugyanis ezt tesszük, leegyszerűsíteni a számunkra a mindent meghaladó egoizmus megélését. Éppen ellenkezőleg, ezért meg kell próbálni eljátszani az emberek előtt, hogy nem szenvedünk és „jó arcot” kell vágni mindenhez.
Kérdés
A tény ellenére kell ezt tenni, hogy szenvedünk s rosszul érezzük magunkat?
Dr. Laitman
Igen. Akkor gyorsabban kijöhetünk ebből az állapotból mivel, ha azt sugározzuk mások felé, hogy jó hangulatban vagyunk, be is léphetünk ebbe a jó hangulatba.
Kérdés
Tehát ezzel a fajta kilépéssel a saját szenvedésünkből és jó hangulat sugárzásával elérhetjük, hogy másoknak is átadjuk ezt a hangulatot? Ez valójában egy légtornász mutatvány. Mi történik egy Kabbalistával, amikor szenved?
Dr. Laitman
Egy Kabbalista szenved és kineveti magát. Tényleg önmagán nevet. Hiszen pontosan tudja, hogy valójában nincs oka szenvedni, csak az egónk fetreng az önzése miatt szenvedő módon.
Ezért, ha képes valaki kinevetni magát, gyorsan képes a szenvedés állapotán túllépni. Ezt láttam sokszor a tanáromon, Rabashon. Természetesen ez egy jó példa arra, hogy az ember, hogyan tud felülemelkedni a szenvedésen.
Kérdés
De a szenvedés maga érzékelhető azért abban a pillanatban, amikor fölé emelkedünk?
Dr. Laitman
Természetesen. Maga a szenvedés nem törlődik el. Az ember csak meghaladja azt, lefedi egy másik érzéssel. A Kabbala elveinek megfelelően, nem is szabad megkísérelni lerombolni a szenvedést, vagy eltörölni a forrását, csak fölé lehet emelkedni.
Kérdés
Tehát egyszerre van jelen a szenvedésem és a fölé emelkedésem?
Dr. Laitman
Igen. Akkor a különbség a két állapot között egyértelműen érzékelhető, amin belül feldereng a Teremtő nagyszerűsége.
Michael Laitman, a Quora-n: “Milyen alapvető megértéssel kell rendelkeznie valakinek, mielőtt a Zohár olvasásába kezd? “
Yehuda Ashlag (Baal HaSulam), a nagy Kabbalista, aki a Sulam (Létra) magyarázatokat írt a Zohár Könyvéhez, ezen túlmenően pedig négy bevezetőt is írt a Zohárhoz annak érdekében, hogy erős alapokat adjon számunkra ennek a könyvnek a megközelítéséhez.
Anélkül, hogy átfogóan megértsük azokat a koncepciókat, melyeket Baal HaSulam írt le ezekben a bevezetőkben, lehetetlen elérni a pontos értelmét A Zohárnak, és a könyv hatékony olvasása is lehetetlen, amely A Zohárban foglalt spirituális elérés tekintetében.
A Zohár a spirituális világokról szól, a teremtmények vágyai, szándékai és cselekedetei összefüggéseiről, amikor kapcsolatba kerülnek a Teremtővel. Mivel egy ellentétes, fizikai valóságban létezünk, semmit nem értünk a spirituális világról. Megszületünk és egy egoista, emberi természetbe nevelkedünk bele, amely csak a saját előnyeire törekszik, egyáltalán nem véve figyelembe a többi embert.
Így, amikor A Zohárt olvassuk, minden előzetes felkészülés nélkül, úgy tűnik, mintha egy idegen nyelven írt szöveg lenne előttünk – ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy anyanyelvünkön vannak a mondatok – amely szövegek furcsa meséket írnak le és minden más ábrázolás erőltetettnek tűnik.
Lényegtelen, mennyire tudunk kapcsolódni ahhoz, amit A Zohárban olvasunk, ha nincs kialakult érzékelésünk a spirituális világokban, melyek ellentétesek a velünk született receptív érzékszervek adta benyomásokkal, akkor elérhetetlen a megértése A Zohár Könyvében leírt és ábrázolt állapotoknak.
Ráadásul a Zohár maga – és a Kabbalisták is – sokszor vitában állnak a napjainkban feltáruló szövegek fogalmainak megértését tekintve, különösen igaz ez a napjainkban zajló események tükrében, mikor egyre több embernek lenne szüksége arra, ami A Zohárban bele van foglaltatva.
Ha a megszerző, egoista természetünket, amely kizárólag saját előnyeit keresi mindenben, lecserélnénk spirituális irányultságú, mások szeretetére mutató szándékok vezérelte vágyakra, azonnal megértenénk, amiről ez a csodálatos könyv beszél. Ilyen hajlamokkal közelítve a könyvhöz, egyre több rétege tárulna fel a spirituális világoknak a könyv nyomán.
Azonban kaphatunk-e bármit A Zohárból, miközben hiányzik a spirituális természetünk, és be vagyunk zárva az emberi egó börtönébe?
Amit kaphatunk, azt úgy hívja a Kabbala, hogy “Segula,” ami egyfajta különleges gyógyszert jelent. Ha azzal a szándékkal közeledünk A Zohár Könyve olvasásához, hogy segítsen a természetünk átalakításában – az egoizmusból, altruistába, a fizikaiságból a spirituálisba váltásban – akkor a könyv egy különleges ragyogásba öltözteti a lelkünket, amit “Ohr Makif” (“Körülölelő Fény”) nevezünk, amely dolgozni kezd rajtunk, elindítva a kért transzformációt.
Az olvasásból így spirituális erők nyilvánulnak meg, melyek feltárják a spirituális világokat, elérhetővé téve a szeretet és az adakozás minőségét, melyek elkezdik az olvasó valóságát kitölteni.
Mivel A Zohár Könyvét egy olyan csoport Kabbalista írta, akik elérték a legmagasabb spirituális szintet, és a könyvön keresztül osztották meg, az általuk megtapasztalt adakozást és szeretetet. Ezért elég, ha ugyanazt a természetet elérjük, amit ők, és ez által megérthetjük és érezhetjük mindazt, amit A Zohár Könyve ábrázol.
Mi az előnye a Kabbalista tudásnak az emberiség számára?
Kérdés
Mi az előnye a Kabbalista tudásnak az emberiség számára? Mi az, ami ennyire különleges benne?
Dr. Laitman
Tény, hogy a Kabbalista tudásra elsősorban azoknak van szüksége, akik keresik életük értelmét, hogy a Kabbala milyen célt tud adni nekik. Végül is az ember, az állatokkal ellentétben, megkérdezi magát, „Mit kell tennem?” és elkezdi keresni élete értelmét. „Honnan jöttem?” „Miért vagyok itt?” „Hová megyek, ha itt hagyom ezt a világot?”
Ha ilyen kérdés felbukkan az emberben, többé nem tudja ezt hátra hagyni, az ehhez kapcsolódó vágy beteljesítése nem hagyja többé nyugton. Az élete hátralévő része, kizárólag a létezés fenntartásáról szól, ami értelmetlen, mivel az élet véges? Mi az értelme az élet fenntartásának, ha a végén nem sikerül elérni, egy magasabb életcélt?
Ez az, ahogy bizonyos embereknek, van szívben lévő pontjuk, azaz sürgető vágyuk, az életük értelmének megértésére, a létezés lényegének elérésére.
Válasz: A türelem az emberben és a társadalomban zajló folyamatok megértése. Adnod kell nekik egy bizonyos fejlődési és érési utat, és csak ott vehetsz részt, és segíthetsz, ahol szükséges. Ne zavard meg, a tanácsoddal és gondolataiddal.
A világ egy lehetséges jobbá válásáról beszélek, mert ez már itt van. Ha ez az állapot nem lenne mindenütt, beleértve azt, hogy a sajtóban is, ha nem írnák, hogy valamit meg kell változtatni, és hogy többé nincs visszatérés a múltba, akkor nem mondanám ezt. Csak most tárulnak fel a megfelelő feltételek.
Kérdés: Mi a tudatosság állapota?
Válasz: A tudatosság a Természet egész programjának, és a pillanatnyi megvalósításának megértése.
A természet megvalósításának programja az, hogy dinamikus egyensúlyba hozza a pozitív és negatív erőt.
Hogyan kombinálódik, – a Kabbalisták által érzékelt tökéletes valóság – össze a korrigálatlan, nem integrál, gonosz, földi valósággal?
Válasz
A Kabbalista önmaga kombinálja ezeket össze, mivel mi emberek különleges teremtmények vagyunk két világban létezünk egyszerre, a tökéletes Felső világban – olyan mértékben, amennyire képesek vagyunk összekapcsolódni az integrál rendszerrel – ugyanakkor a mi világunkban is, olyan mértékben, amennyire nem vagyunk képesek kilépni az egoista világunkból.
De ne higgyük, hogy a világunk olyan gonosz és rossz. Ez egy különleges rendszer, amely az igazat szólva, csak bennünk létezik. Csak bennünk érzékelhető.
Ezért nekünk csak magunkat kell korrigálnunk. Amit úgy érzékelek, hogy világ, szubjektív módon, abból semmi nem létezik. Ami valóságosnak tűnik számunkra, csak bennünk létezik. Én benned, te pedig bennem létezel ehhez a világhoz kapcsolódva. Ez egy kicsit bonyolult a teljes kép érzékelésében, de akkor is így van.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
