Kérdés: Lehetségesnek látja, hogy a közeli jövőben, mondjuk, egy éven belül, valamely ország megkeresi a Kabbalistákat, hogy segítségükkel egy új nevelési-oktatási rendszert vezessenek be? Vagy ez a spirituális törvények perspektívájából lehetetlennek tűnik?
Válasz: Nem számít, hogy megkeresnek-e minket vagy sem. Készen kell állnunk, és mindenki irányában terjeszteni kell amit tudunk. Akkor minden országban lesznek kiművelt emberek, olyanok, mint te is, akik Kabbalával foglalkoznak, és részt vesznek országuk és társadalmuk átalakításában.
Hogy ezt megtegyük, elegendő, hogy bevonzzunk tudósokat, és megmutassuk nekik, hogy mindennek az emberiség, a társadalom, és a Természet integrál rendszerévek összhangban kell lennie.
Muszáj az emberiségnek átalakítania önmagát, hogy a Természet integrál részét hozza létre önmagából. Ma nyög a szenvedéstől, mert ellentétben áll a természettel. Meg kell akadályozni a szenvedést. Amennyiben a társadalom integrál jellegűvé válik, minden rendben lesz. Azonban, ha nem így történik, bekövetkezik a harmadik világháború, és minden elpusztul. Ez a Kabbala állítása.
Kérdés: Ha minden felesleges munkahely eltűnik, a lakosság 90% -a marad munkanélküli. Mit fognak tenni ezek az emberek, és hogyan fogja a gazdaság támogatni önmagát ezen munkahelyek nélkül?
Válasz: De az emberek, akik elfoglalták ezeket a helyeket, nem tettek semmi hasznosat. Miért dolgoztak? Azért hogy szórjuk a pénzt?
Mit félünk feladni? A haszontalan munkát: hogy egyik helyről elvesszük, hogy egy másik ki tudja venni, és valaki egy másik helyre dobhatja? Szóval egyesek egy lyukat ásnak, mások betemetik?
Kérdés: Baal HaSulam a Nemzet című újságban írta: „Nyilvánvaló, hogy az összes teremtményben rejlő egoizmus mértéke a teremtés valódi létezésének szükséges feltétele. Enélkül önmagában nem lenne önálló és különálló lény. Ez azonban egyáltalán nem tagadhatja meg az emberben az altruizmus mértékét. Csak az szükséges, hogy világos határokat húzzunk a kettő között: Az egoizmus törvényét minden erejében meg kell őrizni, amennyiben az a minimális létezésre vonatkozik. Az esetleges többletről az ember, -engedélyt kap, hogy lemondjon az embertársa jóléte érdekében.”
Csak azt kell megtudnunk, hogy mi szolgálja a többieket. Ez nem csupán a termelés újraelosztása a minimális szükségletek felé, hanem annak meghatározása, hogy miféle előnye származik ebből másoknak. Hogyan fogjuk megtapasztalni ezt, és mi ez a tendencia?
Válasz: Azt hiszem, hogy államok új csoportját kell létrehoznunk, amelyek ezt ténylegesen meg tudják oldani. De olyan vezetőknek kell lenniük, akik megértik a világ integralitását, és a pillanat szükségességét, hogy integrál formába kell azt elvinni..
Kérdés: Hol találhatunk ilyen vezetőket és politikusokat? Nézd mi történik! Trump most Kínát hibáztatja, Kína ugyanúgy reagál, konfliktusok bukkannak fel. Ugyanazok a trendek, mint korábban. A világ nem változott.
Válasz: Nekünk, a Kabbalistáknak, a saját elképzeléseink irányába kell elmozdulnunk. Minden lehetséges módon el kell magyaráznunk tudásunkat, terjesztenünk és hirdetnünk kell, amely összhangban van a természet törvényeivel.
A természet nem engedi, hogy mást tegyünk. Amint mindenki visszatér a régi módszerekhez, a mutálódott vírus még súlyosabban fog csapást mérni ránk. Most a következményei ártalmatlanok. A statisztikák szerint a vírus világméretű uralma alatt jóval kevesebb ember halt meg, mintha nem létezett volna.
De a vírus az emberiség egész rendszerével dolgozik, és ha nem tesszük azt, amire rámutat, azaz ha nem válunk egymással szorosan összekapcsolódottá, akkor semmi jó nem sül ki belőle. Csak várd ki és nézd meg. Még mindig csak úton vagyunk efelé. Azt látom, hogy sajnos minden ország vissza akar térni ahhoz a helyzethez, ahogyan a dolgok a múltban voltak.
Ön személy szerint mitől fél? Vagy a Kabbalistákban nincs félelem?
Dr. Laitman
Nem, a Kabbalisták egyáltalán nem menetesek a félelemtől. Én a Teremtőt félem.
Valóban félek a bajoktól és a problémáktól és akadályoktól, amiket Ő helyez az utamba. Ahogy haladok előre, ezek az akadályok egyre nagyobbak és erősebbek.és természetesen én félem ezeket. Ha nem lenne ez a félelem, nem is gondolnék rájuk, nem készülnék fel a megjelenésükre, vagy arra, hogy túljussak rajtuk.
A Homo Sapiens része a félelem, amit így is hívunk. Nem is fog eltűnni sehova. Az ember megtanulja mikor bukkan fel, és hogy kell kezelni.
Különben, amikor valaki “injekciót” kap, a fájdalomtól való félelem érzése jelen kell, hogy legyen, különben, ha ez eltűnne, felszámolódna a fájdalom elkerülésének természetes mechanizmusa, az ember egyszerűen képtelen lenne, egy adott helyzetben helyesen cselekedni.
Kérdés
Mi volt a legnagyobb félelem, amit megtapasztalt a spirituális elérés előtt, és után?
Dr Laitman
Alapvetően olyan félelemek ezek, amelyekben azt érezzük, lehetetlen túllépni az egoizmusunkon, lustaságunkon, erőtlenségünkön. Ezért kell, minden erőnket és szándékunkat annak érdekében irányozni, hogy összeszedjük magunkat, és hogy jogunk legyen a Teremtőhöz fordulni segítségért.
Kérdés: Valami az emberekben megakadályozza, hogy beismerjék, mennyire függnek egymástól. Ezt nevezzük egoizmusnak. Ön, mint Kabbalista, mit tekint egoizmusnak?
Válasz: Az egoizmus önmagam szeretete, ami ellentétes azzal a szeretettel, ami minden másra irányul: a természet kövületi, növényi, állati és emberi elemeire.
Kérdés: Ennek a felfogásnak az egyik definíciója így hangzik: „Az egoizmus az a viselkedés, amit teljes mértékben meghatároz a személy saját hasznára, előnyszerzésére irányuló vágya.” Egyet ért ezzel a meghatározással?
Válasz: Itt még érdemes hozzá tenni szabályként, hogy ez a fajta törekvés ellentétes mindenki más érdekével és hasznával. Tehát nem csak kitöltöm saját magam, hanem ezt másokat felhasználva teszem.
Megjegyzés: Illetve annyival súlyosabb még, hogy a kitöltés pusztulást idéz elő.
Válasz: Persze, hiszen amikor az embert kitölti valami, azonnal megszállja az üresség érzése, amit a kitöltöttséget célzó, még nagyobb vágy követ.
Megjegyzés: Sőt, egoizmusunk irányítása nem a mi, hanem az értékeinket meghatározó közösség kezében van.
Válasz: Az egoista törekvéseket vagy egyszerűen a külvilágtól kapjuk, például, amikor vagyonunkat felebarátunkéval hasonlítjuk össze. A másik esetben felülről jön, nem tudni pontosan, honnan. Minden pillanatban felbukkannak bennünk egoista impulzusok, az ego tovább hízik, és mi azzal az általános vággyal lettünk megteremtve, hogy azt mindig kielégítsük.
Kérdés: Mit ért ön, kapcsolat alatt? Baal HaSulam, a nagy Kabbalista, azt írja, hogy csak két törvény létezik a társadalomban, a megszerzés és az adakozás törvényei. A mi a természetünk által, azt szeretjük amikor megkapunk valamit a társadalomtól, de csak akkora mértékben szeretünk adakozni, amekkora mértékben képesek vagyunk abból valamit nyerni.
Ennélfogva a probléma az, hogy nem tudjuk helyesen egyensúlyban tartani, hogy az embernek a társadalomban mennyit kell megszereznie, és mennyit kell adnia. Hogyha egy helyes egyensúly lenne, a megszerzés és az adakozás között, akkor képesek lennénk létrehozni a helyes kapcsolatot?
Dr. Laitman: az ásványi, növényi, és állati szinteken a természet, ezt ösztönösen szabályozza. Az emberi szinten azonban ezt nekünk kell a kezünkbe venni, de képtelenek vagyunk erre, mivel még nem ismerjük a teljes képet, a természet rendszerével kapcsolatban. Minket az önzés irányít, és mindenki az egész természetet, önmaga irányába akarja eltorzítani.
Kommentár: Ez a Kabbala Tudományának teljessége. Mekkora mértékben kapunk meg? Mekkora értékben adakozunk? Kinek adakozunk? Ki határozza meg mindezt?
Dr. Laitman: Mi képtelenek vagyunk előírni ezeket a direktívákat, mint állami szabályokat, nekünk a kölcsönkapcsolati rendszert kell érzékelni, ami magába foglalja a Természet minden erejét, és ezekkel eggyezésben cselekszik.
Kérdés: Azaz a megoldás nem az, hogy előírjuk az embernek, hogy mennyit szerezhet meg és mennyit kell adakoznia?
Dr. Laitman: Nem. Teljesen világosan érthető, hogy mi az ami a Természettel egyezésben van, és nem azzal van egyezésben, ami valakinek csak úgy eszébe jut.
Kommentár: Az elég nyilvánvaló számunkra, hogy ez, hogy történik egy családban. Hogyha van kapcsolatom a gyermekeimmel, feleségemmel és rokonaimmal, akkor arra fogok törekedni, hogy annyit adakozzak feléjük amennyit csak lehetséges, ésönmagam számára csak a szükségleteimet szerezzem meg, mivel nekem a feléjük való adakozásból van igazán örömöm.
Dr. Laitman: Ez ösztönösen működik az emberben. De teszünk valamit, amikor nem érezzük ugyanazt a szomszéd irányában, vagy a felebarát irányában, és feléjük semmi jót nem akarunk tenni? Ellenkezőleg, én úgy érzem, hogy felettük állok, hogy nagyobb vagyok, fontosabb vagyok náluk, ez kitölt engem, és örömet okoz.
Kérdés: Hogyan élvezhetnénk mások sikerét jobban, mint a sajátunkat, mint amikor a gyermekeink sikerének örülünk, mivel a gyermekeink fontosabbak számunkra? Honnan kaphatjuk meg ezt a felebaráti szeretet?
Kommentár: El tudod képzelni, hogy a természet mit követel tőlünk?!
Dr.Laitman: Igen a természet lehetetlent követel tőlünk
Kérdés: Akkor most mit csináljunk?
Dr. Laitman: Vegyünk erőt magából a természetből, amely természet bizonyos dolgokat elvár tőlünk, és akkor a természet ereje altruistává változtat minket. Ez atermészet rakot be bennünket az egoizmus szintjére, de a tőle kepott erővel képessé válunk a helyes viselkedés vonalát megtalálni, az egoizus és az altruizmus között, azaz a megszerzés és az adakozás között és el tudjuk dönteni hogy magunkkal vagy másokkal törődjünk. S akkor majd meglátjuk, hogy hogyan változtathatjuk meg a világot.
Az összes munka, arról szól, hogy fel kell emelkedni az értelem szintjéről az értelem feletti hitbe. Ehhez nekünk napról-napra, vagy inkább éjszakáról-éjszakára, az értelembe kell zuhannunk, amely “éjszakát” jelent a számunkra, majd pedig fel kell emelkednünk a hit magasságába, a értelem felett amit nappalnak nevezünk. Valójában a hit, a Teremtő Fénye .
Az összes Kabbalista írt a tudásról, az értelem feletti hitbe való átmenetről . Minden alkalommal csak erről írtak: hogy, hogyan lehet továbblépni, az ember szintjéről, a Teremtő szintjére, más szóval az állati szintről, a beszélő szintjére.
Egy ember számára, nehéz megvalósítani ezt az átmenetet. Meg kell érteni, hogy a Teremtő semmi mást nem teremtett, csak az egoizmust, melyben bele vagyunk fogaltatva, és ezt az állapotot az „értelem állapotának” nevezzük. S ebből a szintből kell erőfeszítéseinken, kéréseinken, és a Teremtőhöz intézett imáinkon keresztül felemelkedni az értelem feletti hit szintjére.
Amit követnünk kell, az, hogy először fel kell mérnünk, milyen mélyen vagyunk az értelembe beágyazva, majd, hogy mennyivel magasabb szinten van az értelem felett a hit, s hogy mekkora lehet az értelemből a hitbe való átmenethez szükséges frekvencia különbség. A Kabbalisták szerint öt perc alatt 400 ilyen állapotváltozás történik, az értelem és az értelem feletti hit állapotai között. Ezek a változások formálják bennünk a spirituális valóságérzékelést bennünk, mivel a Teremtő, az értelmet és a hitet egymással ellentétesnek teremtette meg.
Mint egy kisbaba, aki ebben a világban született, addig nem fogja fel a szülei mibenlétét, amíg, kizárólag fizikailag érzékeli őket, s amíg meg nem szokja, hogy a szülei jók és jót cselekvők vele. Tehát fokozatosan feltárul a hit az értelem felett, a Teremtő abszolút jósága, Aki az összes utat megszervezi, amin végig kell haladnunk, életünk teljes történetét, múltat és jövőt. Ezáltal az ember, fokozatosan megérti, hogy ellentétes minőségű a Teremtővel.
A legfontosabb dolog, hogy minden állapotunkban megjelenjen a képzeletünkben, hogy az állapot maga egy magasabb hatalomtól érkezik, amelyen kívül nem is létezik semmi más. Kizárólag a Teremtő az Aki megszervezi az egész életem, gondolataimat, vágyaimat, s még az Őhozzá való a hozzáállásomat is Ő teremti meg, függetlenül attól, hogy nekem úgy tűnik, hogy ezt magam döntöm el. Tehát helyesen dolgozzuk fel az összes állapotot a Teremtő által adott értelmen belül, annak érdekében, hogy erőfeszítéseinkkel és az imáinkkal az értelem feletti hitbe kerülhessünk.
Csak effelől érdemes beszélni és aggódni, és ezzel az összes problémát megoldhatjuk. Nincs nagyobb bűn, mint az értelmen belül ragadni. A Teremtő hajított bele az értelembe bennünket, amely egy “halálos szorítás” de csak ez által juthatunk el ahhoz a döntéshez, hogy az értelem fölé akarunk emelkedni.
Ezt kell megpróbálnunk ezt, minden pillanatban. Nem számít, hogy még nem érezzük, hogy a Teremtő, milyen módon rendezi el az életünket, ezek a mi erőfeszítéseink, amik nagyon kedvesek a Teremtőnek, úgy mint egy szülőnek, Akinek a kisbaba mosolya sokkal inkább elégedettséget ad, mint a már felnőtt gyermeké.
Ezért, amíg újszülött állapotban vagyunk, aki még csak most kezdett el reagálni a Teremtőre, viszonyulni hozzá, kérni Tőle, de máris több örömet adtunk a Teremtőnek ezzel, mint amit a jövőben fogunk adni. Ez tehát így van elrendezve a spiritualitásban, ahol fordított sorrend van a Fények és az edények (Kelimek) között.
Kérdés: Mi értelme az egyesülésnek, a Teremtő megemlítése nélkül, ha Ő az egyetlen, aki összeköti az embereket?
Dr. Michael Laitman
Mi értelme beszélni a Teremtőről, ha senki nem hisz benne, nem érti és nem ismeri?
Mit jelent a Teremtő? Az egész integrál, összekapcsolt természetünk, amelyben létezünk, az a Teremtő maga. Vagy pedig amikor a természetről beszélünk, akkor integrál, fizikai, pontos matematikai törvényszerűségekről beszélünk? Vagy a Teremtőről úgy beszélünk mint a legmagasabb hatalomról? Mindkét fogalom azonos.
A Teremtő nem olyan Isten, aki valahol egy felhőn ül, valamit kitalál, majd megteremti. A Teremtő a hatalmas örökkévaló, a tökéletes és végtelen természet, amely magába foglalja az összes világokat, és az ember evilágokba való emelkedésének minden szakaszát.
Ezért nem kell elképzelni a Kabbalista kifejezéseket földi formájukban. Éppen ellenkezőleg, a Természet, a Teremtő egy és ugyanaz. A Kabbala másképp nem magyarázza. Nekünk tanulmányoznunk kell a Kabbalát, és akkor majd látni fogjuk, hogyan viszonyuljunk ezekhez az erőkhöz.
Rabash, “A társadalom fontosságát illetően”: És az ember, akit a Zohár a mező fájához hasonlít, szenved, mint a mező fája, a rossz szomszédoktól. Más szóval mindig el kell vágnunk a körülöttünk lévő gyomnövényeket, amelyek hatással vannak ránk, és el kell kerülnünk a rossz környezeteket és azokat az embereket is, akik nem támogatják az igazság útját.
Ezért, az igazság útjában való munkában, az embernek el kell szigetelnie magát más emberektől … azaz olyan emberektől, akik nem követik ezt az utat. Szükségünk van egy gondos odafigyelésre, hogy ne vonzzanak magukkal, hogy ne kövessük őket.
Ez az úgynevezett “elszigeteltség”, amikor az “egyetlen fennhatóság”, vagyis “adakozás”, és nem “közhatalma” gondolata van, ami az önszeretet. Ez a “két fennhatóság” – a Teremtő hatalma és az egyek saját hatalma.
Kérdés: Azok az emberek, akik komolyan tanulják a Kabbalát, hirtelen különböző új vágyakat kapnak a gazdagság, a tudás és a külső dolgok iránt. Miért működik így? Végtére is, még ez előtt nem vágytak ezekre a dolgokra.
Válasz: Ez annak érdekében történik, hogy lehetőséget kapjanak arra, hogy megértsék magukat és szétválasszák az anyagi vágyakból a spirituális vágyakat.
Hatalmas vágyuk van a gazdagságra, a hírnévre, a hatalomra és a tudásra. Ez természetes, mert ellentétben a spirituális fejlődéssel, az anyagi összetevő mindig növekszik. Tehát azt mondják: “Aki nagyobb, mint a barátja, annak az egoizmusa nagyobb.”
Kommentár:Baal HaSulam az Utolsó generáció írásaiban, harmincmillió év földtörténeti fejlődéseiről ír. Ugyanakkor, ez ellentmond a vallásoknak.
Válasz:A Kabbala az egy tudomány és abszolút világosan beszél erről, még a Zohár könyvében is, ami kétezer évvel ezelőtt íródott, itt is említést tesznek a földtörténeti korszakokról.
Szerencse, hogy a Kabbalistákat nem ejtették foglyul az inkvizítorok, minden esetre, tizenöt évszázaddal később, ugyanezekért az állításokért több tudóst is megégettek. A Zohár könyve világosan ír erről.
Kérdés:És milyen 30 millió éves fejlődésről beszél Baal HaSulam?
Válasz:Ő nagyon egyszerűen eltudta képzelni ezeket a fejlődési folyamatokat, ő benne élt ebben. Ugyanakkor hogyan lehetséges ez?
A Kabbalisták nem vitatkoznak, mivel nem ez a célja a teremtésnek. Kérdezd meg őket, hogy mi történt 5 milliárd évvel ez előtt, kérdezd őket a napról, a galaxisról vagy a fekete lyukakról, hogyan formálódtak, és ők elmondják neked azt. A Kabbalisták ezt mind az ő vágyukban érzik.
Minden esetre, hogyha a vágyakkal dolgozol, az Ádám, az ember szintjén, ami nem az a szint, amit ebben a világban értünk embernek, hanem a vágyak egyesítésének a következő szintje, akkor te természetes módon az összes előző szintet képes vagy magadba foglalni és tanulni azokról.
Írva van a Kabbalában, hogy a Kabbalisták ismerték az állatok nyelvét, a halak nyelvét és így tovább. Ezek nem csak szép szavak vagy allegóriák. Valóban képes vagy belehatolni és megérteni az összes alattad lévő spirituális szint esszenciáját. Ez azt jelenti, hogy teljesen világos módon megértesz mindent, ugyanúgy, ahogy mi megértünk egy kisgyermeket bizonyos szinteken, megértünk mindent a mozdulatlan, növényi, állati szinteken is.
A külső világot az érzékszerveinkkel fogjuk fel, és azt hisszük, hogy a valóság képe, amit az érzékeink adnak, pontos és megbízható. De valóban az? Valójában nem tudjuk, hogy milyen a pontos valóság, vagy azt, hogy egyáltalán létezik-e. Minden érzékszervünk különböző ingerekre válaszol, de minden érzékszervünk ugyanolyan módon működik. Amikor például egy napsugár behatol a pupillámon, a retinám neuronjai megteremtik a modelljét a külső képnek. Ez a modell aztán kódolva átjut az agyamba, ami dekódolja a pulzusokat, és újrateremti a képet. Ugyanez a folyamat megy végbe, ha egy hang megüti a fülünket, vagy valami megérinti a bőrünket. Más szavakkal, az agyam használja az érzékszerveimet, hogy megteremtsen egy modellt, vagy formát, ami egyezik a külső tárggyal. De ha a modellem nem megfelelő, sohasem fogom megtudni ezt, és azt fogom hinni, hogy a valódi tárgy vagy hang pont ugyanaz, mint a modell, amit az agyam teremtett. A “formák egyezőségének” alapelve nem csak a szerveinkre alkalmazható, de a viselkedésünkre is éppúgy igaz. A gyerekek például ismétlés útján tanulják el, amit a külvilágban látnak. Ezt “utánzásnak” hívjuk. A gyerekek az utánzást használják eszközként, hogy készségekre tegyenek szert, mint amilyen az ülés vagy az állás, beszéd, és az evőeszközök használata. Amikor beszélünk, megfigyelik, hogyan mozgatjuk az ajkainkat. Valójában nem csak a gyerekek tanulnak ilyen módon, de az egész természet a bizonyíték a hatékonyságra, ami a formák egyezőségén keresztüli tanulást illeti. Ezért, ha a Teremtő tulajdonságait akarjuk megfigyelni akkor meg kell teremtenünk önmagunkban az Ő cselekedeteinek a képét. Ennek a módszere kerül leírásra a Kabbala Bölcsességében.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
