Dr. Michael Laitman

kapcsolat

Támadás a belső ellenség ellen

Támadás a belső ellenség ellen

Az önző elme a csoportot idegen erőnek tekinti. Azonban egy személy képes ezt az erőt felhasználni, azt magához közelebb húzni, és ebben az esetben az segítségére lesz. Ez a módja annak hogy a személy elkezdje megérteni, hogy ez a hatalmas világ körülötte összes köreivel, melyek őt körbeveszik és nyomást helyeznek rá, célirányosan lett megteremtve.

Nem várhat segítséget a kövületi, növényi és állati szintektől. Azok képtelenek a személyt segíteni, mivel nincs szándékukban saját természetük fölé emelkedni. Csak a csoport és a barátok aspirálnak arra, hogy saját természetük fölé emelkedjenek. Az nem számít, hogy vajon felismerik-e már ezt a tényt vagy sem. A Teremtő megadta nekik a szívben található pontot, egy speciális vágyat hogy a Teremtőt keressék és Őt felfedjék. Ez az egyetlen vágy melyre a személynek szüksége van ahhoz hogy barátait érzékelje.

Számtalan spirituális szikra található barátainkban, amennyiben azokat összegyűjtjük az éppen elégséges lesz arra hogy felfedjük a spirituális edényt. és akkor mi elkezdjük érzékelni a spiritualitást és azt a felső erőt mely az egész valóságot kitölti.

Ez megmagyarázza miért is olyan fontos hogy összegyűljünk, hogy összekapcsolódjunk, és hogy inspiráljuk egymást. Bár a legfontosabb dolog a barátok igazolása, teljesen függetlenül attól milyen rossznak is tűnnek elkényeztetett szemeinkben. Az lett mondva, “Mindenki saját hibáin keresztül bírál”.

Úgy tűnik számomra hogy én magasabban vagyok mindenki másnál, és hogy többet érzek és értek mint a többiek. nem számít hogy barátaim nem érték még el a teljes felfedezést, a legfontosabb az, hogy létezik a szikra bennük. A Teremtő mindegyikőnkbe beleültetett egy apró részecskét a felső világból, mintha csipeszt használt volna hogy a felső valóság egy részét belénk helyezze.

A mi csoporttársaink szikrái valójában az igazi “barátaim”. Nekünk csak a barátaink szívében található szikrákkal kell foglalkoznunk. Csakis a szívben található szikrákra kell gondolnunk – a felső világ bennünk levő részecskéire. Nekünk azokat kell összekapcsolnunk, és soha semmi másra nem szabad odafigyelnünk ezeken túl, se a fizikai testekre, se magukra a szívekre, vágyakra. Minden más vágyat figyelmen kívül kell hagynunk. Egyátalán nem szabad hogy azokra gondoljunk, a legfontosabb az a szikra.

Meg kell értsük azt, hogy mi nem egy külső ellenséggel harcolunk. Azokkal a belső akadályokkal kell megkűzdenünk melyek megakadályozzák kapcsolatunkat barátaink szívével. Ez az első lépés az igazság felé.

2o12 október 2o., Ünnepi Vacsora a Rabash tiszteletére

(HZS)

24 okt 2012

A Kabbalisták csak arról írnak, amit már korrigáltak

A Kabbalisták csak arról írnak amit már korrigáltak

A Zohár Könyve, “Aharei Mot (A Halál Után)” 316. pont: “Amikor ők rossz dolgokat cselekszenek akkor elhagyják a helyes utat, a jobb moralitását, a Hasszadim Fényét.

És akkor a bal uralkodott a jobb edényei felett. Akkor vérfertőzés történik, és a Dinim (bíráskodások) megjelennek a Bina-ban és a Malchut-ban, mely publikus megjelenítés. Bánat azokra a gonoszokra, akik ezt hozzák a világra, mivel ők nem kapnak majd áldást Felülről, mielőtt alul a gonoszok el nem haláloznak. Ahogy azt mondja:és az összes gonoszok eltűntek, lelkem megáldja az Urat, halleluja”.

A Zohárban egyetlen szó sem létezik, melyet ne a középső vonalon keresztül írtak volna, ahol az adakozás a megszerzés felett létezik, a jobb vonal a bal vonal tetején. Itt azok ki vannak egyensúlyozva: A bal vonal nyújtja az “anyagot”, a vágyat, és a jobb nyújtja a formát, a szándékot.

Tehát még akkor is amikor mi a Tórában mindenféle szörnyűségekről olvasunk, meg kell értsük, hogy az is csak az adakozás formájáról szól. A Kabbala könyvekben minden szent, még a Fáraó is szent.

A Tóra összes gonosztevői a középső vonalat tisztázzák, és összerakják a “témát” annak számára. A Kabbalisták csak a középső vonalon történő korrekción keresztül képesek azt felfedni, és csakis akkor írják le azt egy könyvbe. Tehát az összes szó, a Tórában található összes név szent, és azok az adakozás kifejeződései.

Tehát nekünk a Zohár szavaihoz úgy kell viszonyulnunk, mint a kapcsolat és szeretet kifejeződéseihez, megjelenéseihez. Valójában semmi különbség nincs azon dolgok között, melyek vonzónak vagy taszítónak tűnnek számunkra.

2o12 október 16., Reggeli lecke, 2.rész, Zohár

(HZS)

21 okt 2012

Hogyan közelítsük meg a Fényt

Hogyan közelítsük meg a Fényt

Kérdés:

Döntsük el, hogy mit akarunk a Zohár olvasása alatt, vagy próbáljuk meg kitalálni, hogy valójában mit akarunk?

Válasz:

A személy kérdez valamiről, valami másra gondol, és egy harmadikat akar. A Fény, mely az edényekre fókuszálódik valami teljesen más dolgot vált ki belőle, mely különbözik gondolataitól, kérdéseitől és vágyától.

Az egyetlen dolog ami tőlünk elvárható az a felébredés. Amennyiben megfelelő módon ébresztjük fel magunkat, akkor minden úgy történik majd ahogyan kell. A helyes felébresztés egyetlen dolgon múlik – megpróbáltam-e mindenkivel együtt lenni, ami azt jelenti hogy egyetlen edényben, valódi vágyamban, most, ahogy a Zohár Könyvéből egy részt olvasunk, nem pedig magamban, saját vágyamban, és csak saját vágyamból gondolkozom, onnan kérdezek, hanem beépültem külső edényembe, miközben nem érzek abban semmi szükséget, semmi ízt, és hogy a barátokkal való kapcsolatot kérem most saját szükségem és ízeim felett? Ezt tettem vagy sem? Amennyiben ezt tettem, akkor megközelítésem helyes, és akkor elkezdek különböző pozitív és negatív eredményeket elérni.

De amennyiben erőfeszítéseim arra irányulnak, hogy megértsem és érezzem a könyvben olvasottakat, akkor ezek az erőfeszítések az önző edényemben vannak, és ennek megfelelően a kapott eredmények teljesen a rossz irányban vannak. Ez történik amíg eléggé ki nem váltom a Fény hatását magamra, mivel valahogy még mindig össze vagyok kapcsolódva a többiekkel és ez a Fény valahogy a helyes irányba segít engem.

Meg kell értsük, hogy a cselekedeteinknek itt nagyon precíznek kell lenniük. A Fény részéről minden nagyon egyszerű: amennyiben te egy olyan edényben vagy melyre a Fény ráragyog, akkor te kapcsolatba kerülsz vele, és az akkor hat rád, és amennyiben nem egy ilyen edényben vagy, akkor mindez nem működik. Neked az adakozás tulajdonsága előtt kell lenned, mely a Fény. Te egyáltalán nem kapcsolódhatsz az adakozás tulajdonságához amennyiben saját “én”-eden belül maradsz. Amekkora mértékben kilépsz saját magadból a többiek irányába, akkora mértékben kerülsz közelebb a Fényhez.

2o12 október 11., Reggeli lecke, Zohár

(HZS)

15 okt 2012

Mindenki egymástól függetlenül forog

Mindenki egymástól függetlenül forog

Kérdés:

Mit tehetünk, hogy a szív a kapcsolat mellett döntsön? Már olyan sokszor döntöttünk úgy, hogy összekapcsolódunk de nem tudjuk, hogyan kezdjünk bele?

Válasz:

Olyan rendszert kell kiépítenünk melyek nem engedik meg, hogy elmeneküljünk. Képzeljétek úgy, hogy egy hatalmas nyájat kell őriznünk, melyben sokfajta állat, tehén, őz, bika, juh és így tovább található. Tudnunk kell hogyan kezeljünk minden egyes különböző állatot. Néhánynak pásztorkutyára, másnak pásztorra van szüksége, másnak pedig kerítésre, hogy ne tudjon elszaladni.

Mindegyik állatfajtának a neki megfelelő táplálékot kell nyújtanunk, néhánynak magokra, másnak fűre van szüksége és mindegyiknek szüksége van vízre. Gondoskodnunk kell ezekről a dolgokról. Ugyanilyen módon kell gondoskodnom a csoportól is, hogy azt mindazzal amire szüksége van ellássam, hogy ne meneküljünk el, hanem sikeresen és biztonságosan elérjük célunkat.

Nekünk minderről gondolkoznunk és gondoskodnunk kell, ebből áll teljes munkánk. El kell érjük az első tíz Szfirát, amely a közöttünk létrejövő minimális kapcsolatot jelenti. Még akkor is ha ez egoisztikus és ellentétes a spiritualitással és szentséggel, mindaz már egy kapcsolat. Most egyenlőre mi egyszerűen le vagyunk szakadva egymásról, és senki nem akar senki mással bármilyen módon összekapcsolódni. Mi olyanok vagyunk mint a fogaskerekek, melyek nem kapcsolódnak össze és egymástól függetlenül forognak.

2o12 október 5., Reggeli lecke 4.rész, Előszó a Zohár Könyvéhez

H Zs

10 okt 2012

Gyere a Fáráóhoz

Gyere a Fáráóhoz

Kérdés:

Miért nem emlékezem a Teremtőre?

Válasz:

Nem emlékszel a Teremtő, mert nincs rá szükséged. Amikor szükséged van valamire, akkor eszedbe jut. Az egó nagyon egyszerűen műkődik.

Kérdés:

Mennyire kell összetörjön engem, hogy valóban emlékezzek a Teremtőre? Mivel nem számít, mit teszek, semmi sem segít.

Válasz:

Ez nem igaz. Mindig lehetséges több erőfeszítést befektetni a kapcsolatba, aggódjál a csoportért, a barátokért. Csak a belső erőfeszítésről beszélek, nem attól függ, hogy mennyire elfoglalt az ember vagy, vagy mennyi a fizikai energiád maradt. A dolog itt az érzékenység: neked állandóan meg kell próbálnod, hogy ne távolodj el a barátoktól, hanem fókuszálj gondolatba rájuk és fedezd fel bennük a jövődet.

Kérdés:

A kongresszuson volt egy környezet, amely támogatta a belső munkát. Felülről mintha kaptunk volna egy kis ízelítőt, és most már majdnem nem maradt semmi számunkra a tudatosság cseppjén kivül.

Válasz:

Ez nem elég, hogy felébresszen?

Kérdés:

Nem, mivel a vágy uralkódik rajtam.

Válasz:

Tényleg? Nos, abban a pillanatban amikor emlékszel arra az állapotra és egy kis sajnálatot érzel helyette, te nem tudod kényszeríteni magad valamilyen cselekedetre? Ti nem tudjátok elkötelezni magatokat egymás iránt a szövetség és a kölcsönös garancia által? Mi fog történni, ha nem teszitek ezt? Meg kell próbálni, majd látni fogjátok, hogy nincs erőtök, és felfedezitek, hogy szükségetek van a Teremtő partnerségére. Kérjetek Tőle! Csak amikor a végére ért Mózes, akkor mondta a Teremtő neki: “Gyere a Fáráóhoz”. Mózes a Fáraó házában nőtt fel, ott nevelkedett, ő volt a szeretett herceg, nagyon sikeres volt az egóján belül.

Most ellentétes dolgot akar, mintha nem ismerné a nagyapját és úgy megy hozzá mint teljesen idegen: “Nincsen nekünk semmi közös. Te vagy a Fáraó, és én úgy viszonyulok hozzád, mint a Fáraóhoz, nem pedig mint a nagyapámhoz”.

Kérdés:

De a vágy elutasítja ezt a megközelítést. Még ha a tudatossági szinten megvan egy harmadik tényező, a vágyam nem enged.

Válasz:

Még néhány erőfeszítés, és akkor rájössz, hogy tényleg szükséged van a Teremtőre. Ezen a ponton, ha nem érzed a szükségességét, nem hiszed, hogy Ő képes segíteni neked, hogy Ő létezik, és uralkodik minden felett, hogy Ő rendez mindent az életedben, hogy Ő az aki megedzi a Fáraó szívét, te nem kapcsolódsz a többiekkel.

Kérdés:

Hogyan tudjuk ezt a szakadékot áthidalni a kapcsolatban, mert az elmébe megértjük, de a vágy egy teljesen más dologra törekszik?

Válasz:

Nincs bölcs ember csak tapasztalt ember, csak újra és újra meg kell tenni, hogy megtapasztaljuk. Ez csalódottá tesz, ha nem teszed meg, és csak ülsz és nem csinálsz semmit, elsősorban lélekből és szívből, ha nem kéred a barátaid segítségét akkor nem fogod megtudni. Keressétek a kivezető Mózes pontot magatokban, a kapcsolatot a Teremtővel.

Semmi mást sem lehet tenni, de ez ellenkezik a vágyaddal. Ugyanakkor meg kell, hogy mozgass egy másik erőt és eszközt, amelyek úgy tűnnek mintha támogatnák a vágyat, de fordított módon.

Kérdés:

Hogyan csináljuk ezt? Elméletileg, nagyon világos, de a valóságban?

Válasz:

Hiányzik a világos látás. Folytatnunk kell a munkát, hogy megtörjük a vágyat. Miért is törnénk be a nyitott ajtót? Amikor a falhoz szorulsz, akkor hirtelen okosabb leszel, és megérted, hogyan kell kérni a Teremtő segítségét. Ehelyett feladod, mintha befektetnél száz dollárt és hajlandó vagy elfogadni a veszteséget, még egy kis kárt.

De te befektetsz mindent amid van, minden vagyonodat, akkor nem szeretnéd elvesziteni, és mindent azért tennél, hogy sikeres legyél.

Ez nem a mennyiség, hanem minőség. Hirtelen, miután bekopogtál a barátaid szívébe és megtettél minden lehetséges erőfeszítést a kapcsolatra, te felfedezed hogy nincs erőd folytatni tovább. És mégis folytatod, egyre többet és többet, és ha valóban nincs már erőd, akkor felfedezed a Teremtőt: “Most kérem Tőle, hogy kapcsoljon össze minket. Már érzem az általános rendszert és a gonosz hajlamot, a közös gyűlöletet. És most akarom felfedezni a Teremtőt. Én már látom Őt, Ő intéz el mindent, Ő szándékosan keményítette meg a Fáraó szívét. És most kényszerítem Őt a cselekedetre”. De ha még érted is ezt, még mindig nem tudod kötelezni Őt azonnal. Szükséges, hogy az összes vágyad és szándékod többet vagy kevesebbet, a helyes sorrendben legyenek. Vajon a Teremtő nem akar jobbat számomra? De kell egy teljes edény, hogy kitöltse a helyes hiányt.

Kérdés:

Ez azt jelenti, hogy csak ugyanazt a pontot kell ütni újra és újra?

Válasz:

Ez nem ilyen egyszerű, a lényeg az, hogy a pont állandóan változik. Minden alkalommal, ez egy kicsit más, mélyebb, többet összekapcsolt, mivel te állandoan emelkedsz.

Kérdés:

Mit csináljak a kárral amit a barátaimnak okozok az utamon?

Válasz:

Te csak eredményeket hozol, mivel te probálkozol hozzá adni valamit az általános egységhez. Tehát, te ezt kárnak hívod?

Kérdés:

A kár, hogy nem sikerül aggódni a gondolataimban, hogy támogassam a nap folyamán.

Válasz:

Ez azért történik így, mert a Teremtő szándékosan ad mindenféle akadályt. Pontosan Ő az aki megkeményíti a szívedet, a fáraó szívét. De ennek ellenére te erőfeszítést teszel, mint Mózes, aki nem ért egyet a Fáraóval. Ez a te erőfeszítésed, a csoport megkeményedett szíve a Teremtő felé. Akkor miért sírsz? Minden rendben van!

Kérdés:

Tudom, hogy kell adjak a barátaimnak valami mást, de nem tudok.

Válasz:

A Fáraó is, azaz a gonosz hajlam, a barátok közötti gyűlölet, és maga a csoport a jövőbeli szeretet – mindez a Teremtő. Ő ábrázolja magát a különböző formákban, azért, hogy vonzzon téged az egységen keresztül Magához.

2012 Szeptember 25., Reggeli lecke a “Tóra átadása”

(BS)

06 okt 2012

Egy szorosabb kapcsolat

Még szorosabb kapcsolat

Kérdés:

Hogyan lehetünk képesek úgy felhasználni a reggeli leckét, hogy az szorosabbá tegye a kapcsolatot közöttünk? Hogyan léphetünk be a csatornába melyet Rav megnyit, hogy ott egymásba kapaszkodjunk?

Válasz:

Éreznünk kell, hogy kölcsönösen össze vagyunk kapcsolódva egymással Ha te ma nem érzed, hogy mi összekapcsolódunk egy kicsit többel a szívedbe mint két nappal ezelőtt, akkor semmit nem értél el a kongresszuson, mert pontosan ezzel kapcsolatba tudod lemérni a kongresszus sikerét. Ma érezzük egy kicsit jobban a kapcsolatot, a melegséget, a közelséget köztünk, mi átmentünk egy adott folyamaton, megtapasztaltunk egy eseményt, és létrejött bennünk valami közös: megértés, érzés, cselekedet, erők befektetése, egy általános tudás, hogy mi is kaptunk. Mindez, megépített bennünk egy kapcsolatot, és most érezzük, hogy szükségünk van a kapcsolatra, amelyet egyre tovább kell fejleszteni.

Nekünk különösen a lecke során kell éreznünk. A lecke alatt, ez az idő, amikor valójában tovább fejlesszük a kapcsolatunkat. Ezért nekünk folyamatosan belül kell tartanunk az érzést, és igy haladjunk előre. Lépésről lépésre, leckéről leckére, nap mint nap kell éreznem, mint most a kongresszus után, hogy nőttünk kicsit közelebb egymáshoz.

Mindez se nem az értelemben, se nem a szívben érződik egyénileg, hanem a kapcsolat érzetében, ahogy mindannyian közelebb kerültünk egymáshoz. Még egy pár hasonló erőfeszités, és akkor elkezdjük érezni egy újabb jelenséget egymás között -hogy valami elkezd mozogni, megrázkódni belül, és ez már egy spirituális embrió, a Fény.

Tehát kell akarjuk, hogy a vágyaink és gondolataink e körül járjanak, mind beilleszkedjenek a kölcsönös kapcsolatba. Ez az úgynevezett “csoport központja” annak a kollektív érzésnek, amely a közös cselekedetek által van felépitve.

Nem lehet minden nap kongresszus, ez nem is jó, akkor azonnal éreznénk, hogy haszontalan. De szükségünk van arra, hogy a reggeli leckék során minden alkalommal felújítsuk a kapcsolatot, kérdésekkel és problémákkal, és a szivem elnehezülésével, egyik napról a másikra, mint minden nap. Ez az amivel rendelkezünk, amit meg kell tennünk, hogy érezzük mekkora mértékbe vizsgáljuk a kapcsolatnak a pontját és ezzel kell haladnunk előre.

Ez nyilvanváló kell legyen mindenkinek mint volt korábban, mindenkinek éreznie kellene már amiről beszélek.

Kérdés:

Akkor a reggeli lecke az csoportmunka?

Válasz:

Igen. Mi tudjuk ezt Rabbi Simon tanítványainak példáján keresztül, akik ugyancsak jártak reggeli leckére és felfedezték kölcsönös kapcsolatukat, és arról írtak a Zohár Könyvében. Először felfedezték, érezték a gonoszt, a gyűlöletet, a lángoló tűzet maguk között, képtelenek voltak egymásra tekinteni vagy egymáshoz kapcsolódni. Utána felül emelkedtek ezen az állapoton és elérték a kapcsolatot, a szeretetet, egységet, kölcsönösséget, és ezeket az állapotokat, szinteket magyarázták el könyvükben. Ez az ahogy a Zohár könyve létrejött.

Semmi több nem létezik ennél, csak az emberek közötti közelség, amikor tisztázzuk és felfedezzük egymás között a szinteket és a kapcsolatok típúsait. Ez a spirituális világ. Amennyiben a megszerzés helyett, ahelyett a vágy helyett hogy egymásból nyerészkedjünk, mi elérjük az adakozást, ahol mindenki csak adni akar mindenki másnak, és akkor a korporális világ átváltozik spirituális világgá, és mi ott megtaláljuk a transzcendentális valóságot.

Meg kell értsük azt hogy csak ebben az irányban leszünk képesek a forrásokat felfedezni és megérteni oly módon ahogy azt a Kabbalisták leírták.

2012 szeptember 23, Reggeli lecke, “Kérdések és válaszok”

(BS)

25 Sze 2012

A belső hálózat: A belépés a vágyon keresztül történik

A belső hálózat: A belépés a vágyon keresztül történik

Kérdés:

Hogyan érhetjük el azon emberek szívét, akik nem állnak még készen arra, hogy meghallgassanak minket?

Válasz:

Nem jelent problémát egy másik ember szívének elérése. Végül is az összes fonál mely kölcsönösen összekapcsol minket kiterjedt mindannyiunk között, és azok mind rendelkezésünkre állnak, csak kezdjünk bele, befolyásoljuk a rendszert belülről. A világon csak azok rendelkeznek egy erőteljes hozzáférhetőséggel az embereket összekötő belső hálózathoz akik rendelkeznek a szívben található ponttal.

Mi mindannyian kölcsönösen össze vagyunk kapcsolódva egymással, az egész világ a kollektív érzésekben és gondolatokban barangol, de egyenlőre az “állati” szinten. Azokra az erőkre vonatkoztatva melyek képesek a valóságot megváltoztatni, a hét milliárd emberből egy sem képes azokat elérni, mindannyian felügyelet alatt állnak.

Mi képesek vagyunk a mindenki összekötő belső hálózatot befolyásolni, amennyiben azt megfelelő módon akarjuk tenni, segíteni a rendszert az előrelépésben, és, hogy az felfedésre kerüljön az emberek számára. Akkor képesek vagyunk magunk a rendszerhez kapcsolódni, és hozzáadhatjuk vágyunkat, imánkat. Szóval kezdjél bele, meg van erre a lehetőséged, végül is megkaptad a szívben található pontodat, mint összes többi barátod a világ minden részén.

Mi mindannyian hozzá vagyunk kapcsolódva ehhez a belső hálózathoz, és azon keresztül képesek vagyunk a hálózat pozitív fejlődését segíteni. Mi képesek vagyunk erősebben a világot magunk után vonzani, hogy az ne a negatív késztetések által haladjon előre. Amennyiben segítjük azt a természetes erőt, mely “Teremtő”-nek, van nevezve, hogy az segítse előre a világot, akkor mi a negatív pulzálást, lökéseket pozitívvá változtathatjuk, mely képes a világot előre húzni. A Kabbalisták, ezt úgy hívják, hogy “magát és a világot az érdemek irányába ítéli”. Előbb utóbb a fájdalmas hátba szúrások átváltoznak egy kellemes kalanddá ahogy előre haladunk.

Kérdés:

Mindez azt jelenti, hogy mindez nem azokról a szavakról szól, amiket másnak mondunk. Akkor ez akkor is működik ha a személy látszólag nem figyel oda, de nem megfelelőek a szándékaim?

Válasz:

Természetesen. Nem kell a fülünkkel semmit meghallanunk. Nekünk fel kell ébresztenünk egymást és az embereket külső eszközök segítségével, de a valódi és legerőteljesebb terjesztés kétségtelenül a belső hálózaton keresztül történik. Amennyiben mi megtartanánk a belső kapcsolatot egymás között, a világ megváltozna.

A kérdés az: milyen erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy megnöveljük belső kapcsolatunkat, és milyen erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy megnöveljük külső kapcsolatunkat.

Amennyiben mi már valóban képesek lennénk minden erőnket a belső kapcsolatba fektetni, akkor azt kellene tennünk. De egyenlőre még nem vagyunk erre képesek és dolgoznunk kell a külső kapcsolatokon is, hogy az segítsen minket egyesülni, és képesek legyünk kölcsönösen működni.

2012 szeptember 13, Reggel lecke, 4.rész, Béke a Világban (Báál HáSzulám)

(HZS)

16 Sze 2012

A kapcsolat az élet

A mi vágyunk “anyaga” a “por” és az nem változik. Az egyetlen dolog ami változik az a kapcsolat mértéke a “por” részecskéi között. Szóval először is nekünk nem szabad csak egyszerűen megszerzés iránti vágynak tekintenünk magunkat. Mindez azért van mivel ez a vágy 613 különböző különleges farmával rendelkezik, és mindegyiken keresztül csak magunknak akarunk élvezetet.

Ez nyilvánvaló: Mindenki valamilyen élvezetet akar, és ilyen módon leválasztja és eltávolítja a vágy morzsáját az önmegszerzés 613 részecskéjére. Természetesen senki sem képes megszámlálni ezt a számot, és mi ezt csak kifejezésként használjuk.

És akkor elkezdődik kapcsolatépítésünk más emberekkel. Ezek a “morzsák” valójában élettelenek maradnak, ahogy az mondva lett, “Te a porból származol, és porrá leszel”. Az egyetlen dolog ami számít az a különleges kapcsolat a részecskék között, mely az életet adja nekik.

A tudósok nem képesek ezt megérteni, és nem képesek az élettelen életre kelteni. megpróbálnak különböző módszereket, mint elektromos töltés, vagy más módokat, de a személy nem képes ilyesmit elérni. Mindez nem alkémia, ez sokkal bonyolultabb, mivel a felső erőnek meg kell jelennie az élet aktuális formájában. A személy minderre csak akkor képes amennyire magára vonja a Reformáló Fény cselekedetét. Annak érdekében, hogy az élettelen növényivé váljon, és hogy a növényi állativá váljon és így tovább minden egyes alkalommal szükség van a Reformáló fény bizonyos adagjára.

Ennél fogva a közöttünk levő kapcsolat hatására a mi zavaros részecskéink felfedezik az életet ezen kapcsolatokon belül. A részecskék megmaradnak élettelen megszerzés iránti vágynak, de az általuk létrehozott kölcsönös kapcsolat, a kölcsönös garancia, az a hálózat melyet ők a Fény segítségével építeni akarnak, őket növényi formává változtatja, és abban elkezd folyni az élet ereje, mely az élet forrásából, A Teremtőtől ered. És utána a növényi szintről átváltoznak a természet állati és a beszélő szintjeinek bonyolultabb formájába.

Meg kell értsük ezt az alapvető struktúrát, a rendszer esszenciáját. A részecskék megmaradnak ugyanannak a vágynak ahogy meg lettek teremtve, azaz létezés a semmiből, és a közöttük levő kapcsolat a létezés a létezésből.

HZS

06 Sze 2012

Hogyan lehet megvizsgálni, hogy a kérés helyes-e

Kérdés

Hogyan ellenőrizhetjük le, hogy a vágyunk, kérésünk, követelésünk letisztult és helyes-e?

Válasz

Ha sikerül beteljesíteni, véghezvinni azt, amit kértünk, az annak a jele, hogy a kérésünk, fohászunk helyes volt.

Azaz látom a magam hiányosságait és kérem a korrekciót ezekre, majd egy idő után átlátom a megoldást, (mert a mi világunkban minden az időbe zárva jelenik meg, tehát ez is idő kérdése), és valóban megértem, be akarom teljesíteni, azaz magamba vonzom, és képes vagyok erőfeszítést is tenni a korrekcióm megvalósulásáért.

Ezen az úton minden korábbi részlet világossá válik a számomra. Minden erőfeszítést, cselekedet lehetőség arra, hogy összekapcsolódjak másokkal. Lehetségessé válik mindaz, ami eddig nem tűnt realisztikusnak a számomra, sőt azok is, amikre eddig nem volt vágyam. Mert hirtelen feltárul a megértés bennem és már akarom a korrekcióm megvalósulását, azon az úton, amit a Teremtő nekem szabott.

Ezért kevésbé kezdem kritizálni a csoporttáraimat, ezzel párhuzamosan jobban is közeledek az emberekhez, annak a megértésével, hogy csak a köztünk levő kapcsolatban tudom érezni a spiritualitást és feltárni a Teremtőt. Helyes formában kezdem el felfogni a spirituális szinteket, és megértem, hogy ez a köztünk lévő belső kapcsolatokról mutat számomra képet. Mert pontosan ott, azaz a köztünk lévő kapcsolatban tárul fel a spirituális világ, az adakozás tulajdonságának összessége – a Teremtő.

Feltárul előttem, és megértem, hogy bennem a spiritualitás eredményképpen általam véghezvitt cselekedetek nyilvánulnak meg a fizikai világban is. Az teszi lehetővé számunkra ezeknek a cselekedeteknek a véghez vitelét, – tudatos vágy nélkül, és a tiszta szándék előtt – hogy így lett a mechanizmus megteremtve a korrekció érdekében, amin mindenki keresztülmegy. Először akaratlan cselekszünk a Fény hatásra, majd tudatosan rákényszerítjük magunknak, hogy megtegyünk azt, amit tennünk kell. Sőt! Az akaratunk ellenére is megteszünk a kötelességünket, a spiritualitásban és a korporeális életben is.

Mindezek előtt csak a durva és a nyers vágyaink léteznek és semmi más. A fizikai testbe beleöltözik a vágy és ez a test egyszerűen monoton cselekedeteket végez a fizikai világban, akarata ellenére. Ennek a reménytelensége nyitja meg számunkra az egymás közötti kapcsolat irányába való haladást, olyan állapotokból, amely teljesen ellentéte az egységnek. Ez egy csodálatos tulajdonsága ennek a világnak!

Tehát meg kell szereznünk a következő új szintet, de mindig vissza-vissza kell, hogy zuhanjunk a fizikai világba, azaz ennek a testnek az uralma alá. Mert ez nem egy hús-vér test, hanem csupán nyers vágy, elvágva spiritualitástól, amely arra hivatott, hogy előrebocsássa, hogy a mechanizmus részeként, majd helyesen cselekedjek, tiszta szándékkal.

Tehát így kezdem el befogadni a spirituális szintet, a korporeális cselekedetekből,  a durva egoista vágyból kiindulva, a magamra irányuló megszerzési szándékkal, és a sóvárgással, hogy több jutalmat kapjak, több mindent vonzzak magamra. Innen indulok, és később képessé válok a spiritualitásba való belépésre.   .

Ez így történik minden egyes alkalommal, egészen a végső korrekcióig. Tehát ebben a világban kell helyt állnunk, mert egyébként nem lennénk képesek belépni egy új spirituális szintre.

BS

KA

25 okt 2011

67 queries in 0,179 seconds.