Dr. Michael Laitman

kapcsolat

Hagyj fel az ódivatú forma gondolkodással

Hagyj fel az ódivatú forma gondolkodással

Kérdés:

Egy barátunk, aki ellátogatott a New York-i hurrikán után, a New York-i csoport a hangulata nem volt már ugyanaz, mint abban a nehéz időszakban, mint amikor a tanulásra és egy szoros kapcsolatra irányultunk.

Válasz:

Meg kell köszönni a Teremtőnek a hurrikánt!

A kérdés az, minek van szükség erre? Okos embernek elég egy kis szúrás, és ő készen van: “Én készen állok, jó leszek”. És a makacsok megkövetelnek egy komoly ütést, és ez az úgynevezett “Én keményítettem meg a Fáraó szívét”. Minden a személyen múlik.

Remélem, hogy a mi módszerünk segítségével, a kapcsolatok fejlesztése során, a mi kapcsolatunk az interneten a közönséggel, és mindazt amit elértünk mi is a mai napon, ami egy kis vért jelent, elmagyarázza az embereknek és magunknak, hogy ezek a csapások egyszerűen eltünnek, ha elkezdjük nézni őket, mint eszközt a felemelkedéshez.

Báál HáSzulám irja az egyik írásában, hogy mindez csak úgy tűnik a számodra. Csak nézd meg őket az oldalról, mivel az oka, kötelezzen téged a Teremtőhöz fordulni, és ők azonnal eltűnnek. Fordulj Hozzá, és nincs probléma.

Meg kell értenünk, hogy a mi világunkban,az ami megjelenik nekünk, abból nincs semmi ami valóban létezik. Mindez úgy tűnik nekünk, az érzékeinkben jelenik meg. Amint mi “megformáljuk” magunkat a Teremtővel, akkor minden eltűnik.

Tehát, gyertek cselekedjünk sokkal okosabban, hagyjunk fel a korábbi gondolatformákkal, azok már elavultak.

2012 November 11, A Kabbala kurzusból, “Szibéria egyesíti a világot”

BS

25 nov 2012

Sok probléma, de az oka egyetlen

Sok probléma, de az oka egyetlen

Zohár könyve, valamint az egész Tóra, csak a köztünk levő kapcsolatról beszél: hogyan kapcsolódni, és a mi kapcsolatunkban feltárul egy  új erő. Minden alkalommal, amikor erőfeszítéseket teszünk, az egymással való összekapcsolódás érdekében, mintha próbálnánk behatolni a kölcsönös kapcsolat középpontjába, néhány “kilogramok” erejével. Ha már létrehoztuk a szükséges feszültséget az összekapcsolódáshoz, akkor felfedezzünk egy speciális kapcsolatot, az úgynevezett “Ászia világa”. Ha  még nagyobb feszültséget, teremtünk, akkor feltárul számunkra az úgynevezett “Jecira világa”. És mi így emelkedünk minden spirituális szinten. Semmi ennél több.

Tehát, a Zohár olvasása közben mi folyamatosan vizsgáljuk, hogyan lehet csatlakozni erősebben egymáshoz, és letisztázzuk a köztünk levő kapcsolatot. Ebben a kapcsolatban, amelyet felfedezel, te megszerzed a kölcsönös adakozás mértékét, és a kölcsönös adakozás mértékének megfelelően te elkezdesz felfedezni egy különleges erőt, a Teremtőt. Ezt hívják “A teremtmények szeretetén keresztül a Teremtő szeretetéhez”.

Érdemes erre az állapotra gondolni, mert ezenkívül nem létezik semmi más. Minden szinten csak ez az állapot létezik, és a felfedezés. Amilyen mértékben te már képes vagy ebben az állapotban lenni, és még mindig nem vagy benne, te szenvedést érzel: rakétákat, pénzügyi problémákat, mindent lehetségest kivétel nélkül. Mindennek csak ez az oka: hogy te nem vagy eléggé összekapcsolódva a többiekkel.

2012 November 22, Reggeli lecke , a “Zohár könyve” – ből

BS

24 nov 2012

Mit akar mindenki Izrael országától?

Kérdés

Miközben mi terjesztjük  az elképzelésünket arról, hogy az egész világ eléri a teljes kölcsönkapcsolatot, az egész világon rengeteg háború és konfliktus zajlik. Mit tehetünk, hogy ez a kapcsolat az emberek között minél hamarabb, akár most létrejöjjön?

Válasz

Mindenekelőtt a kapcsolatról szóló üzenetet Izrael országán belül kell eljuttatnunk. A korrekcióval áll összefüggésben, hogy bármi történjen is Izrael területén belül, az megtörténik a világban is. Minden probléma, a világ bármely pontján, legyen az Szudán, vagy akár Spanyolország Baszk területe, azonnal megoldódik, amikor Izrael nemzete megoldja a területén belüli problémákat. Ez az a hely, ahol mindennek a gyökere van, és ha ezt mi korrigáljuk, az egész világ megnyugszik.

Ez az oka annak, hogy a világ összes nemzete a zsidókat hibáztatja: “Ti vagytok a hibásak, amiért mi rosszul érezzük magunkat!” Mellesleg igazuk van ebben. Ezáltal megérthetjük, a korrekció abban rejlik, hogy az Izrael Nemzete által magára vont bőséget, a világon keresztül kell, hogy áramoltassa. Ebben az általános rendszerben, a mi nemzetünk a kapcsolat a Fényhez, azonban nem tudjuk önző módon magunkra vonni azt, az egész világ irányába kell ilyen szándékot felmutatnunk. Ilyen módon az egész világ békében fog majd élni.

Másfelől, ameddig Izrael Nemzete nem vonja magára a Fényt, az említett módon, az ellenségeink nem hagynak fel a békétlenséggel, mivel a probléma valójában nem barátok vagy ellenségek definiálásában ragadható meg, hanem abban, hogy a Teremtő milyen módon ébreszti fel az Izraeli népet, a Fény irányába. Amikor ez megtörténik, az egész világ hasonlóvá válik a Teremtőhöz.

Kérdés

Tehát akkor mi hiányzik annak érdekében, hogy elérjük a kapcsolat kívánt fokát?

Válasz

Csak egy kicsit több bölcsesség. Még képtelenek vagyunk megemészteni ezt, nem látjuk,  a rendszert amely a módja lenne a dolog lényegi megértésének, és annak a belátásának, hogy nincs semmilyen más lehetőségünk. Az általános, kölcsönkapcsolat ilyen módon láthatatlan marad.  Például, még mindig felbukkan érv azzal kapcsolatosan, hogy Görögországot le kellene választani az EU pénzügyi Uniójáról, és bár az Európaiak már felfogták, hogy ennek a hatalma, más új problémákat okozna, mégis megpróbálják az egész kérdést pénzügyi problémának tekinteni. Képtelenek figyelembe venni, a valódi bajokat, ahogy az elvárt lehetne.

Egyének, népek és az egész emberiség nem emésztette meg még az általános rendszerben befoglalt kölcsönkapcsolatok globalizációját. Mi, Izrael vagyunk a probléma, mivel nem kezdtük meg a módszer terjesztését helyes módon. Azt gondoljuk, elég, ha egyszerűen csak együtt tanulunk. Közben a belső tűz növekszik, és a robbanás közeli állapotába kerülünk. A globális skálán Izrael helyzete nagyon is agasztó…

2o12 November 20, A Napi Kabbala Lecke 4. részéből, “A Kabbala Bölcsességének lényege.”

KN

23 nov 2012

Perpatvar vagy kapcsolat

Perpatvar vagy kapcsolat

Kérdés:

Hogyan tudjuk értékelni a csoport állapotát, érdemes ezt megtenni?

Válasz:

Amikor egy személy szomorú, mérges vagy valamilyen erős érzelmi hatás éri, azt mondjuk neki: “Nyugi, emelkedj magad felé”, és hasonlókat. Ez azt jelenti, hogy mi állandóan kérleljük őt, emelkedjen érzelmei felé.

A csoportbeli munkánknak mindvégig az egónk felé való emelkedésen kell alapulnia. Mi megértjük és méltányoljuk ezt, mert pontosan ez az, ami előre hajt minket és ez tesz meg számunkra mindent, ami csak lehetséges, így azon felül emelkedhetünk. Ezért az egót “segíts ellene”-nek nevezzük. Vagyis, minden gondolat, vágy és szándék, amik állandóan bennünk van, minden ami bennünk zajlik egy szüntelen áramlás, ami szükséges ahhoz, hogy felé tudjunk emelkedni, átúszni azon (az egón).

Amikor egy személy felfogja és megérti ezt és elkezd dolgozni vele, nagyon gyorsak eléri a célt. Ez van a csoportban és közülünk minden egyes személyben. Ez azt jelenti, hogy a csoportban ekképpen kell bánnunk egymással, a csoport általános állapota felé kell terelni, ami magába foglalja mindenféle megkülönböztetést és mindent ami csak lehetséges.

Milyen megkülönböztetések lehetnek egy csoportban, amennyiben mi nem emelkedünk saját magunk felé? Olyanok leszünk mint egy épületben egy botrányos szomszéd, aki kifürkészi a párkapcsolatainkat, vagy a rémes vezetők, akik egymással veszekednek?!

Nekünk felül kell emelkedni, egymásba kapcsolódni és egyértelművé kell tennünk, hogy mi a probléma. És lehet, hogy nincs is gond egyáltalán, de valójában egy speciális segítségszolgálat az, ami segít nekünk összekapcsolódni. De kapcsolódás nélkül ez nem csoport, kabbalista megkülönböztetések, de csak egy vita, egy rendszeres hétköznapi feltételekkel.

Ezért, nekünk elsősorban össze kell kapcsolódnunk. Ehhez, egy harmadik személyre lehet szükség vagy néhány kiegészítő feltételre, de kapcsolódás nélkül sohasem fogunk tisztázni semmit sem. Mindig lesz valaki jobb és valaki, aki bűnös.

Úgy értem, a csoportunk kapcsolatai (és nem a terjesztési munka) olyan, mint egy vállalkozás, vannak (hogy jobban megértsük) menedzserek és munkások, akik alárendeltek nekik. Egy csoportban, mi minden problémát meg tudunk oldani, de csak az egység és kapcsolat nézőpontjából.

Amikor egymáshoz kapcsolódunk egységben és kitartunk abban (hiszen ez a legfontosabb dolog számunkra, és a Teremtő szándékosan elrendez számunkra mindent, így mi elérjük ezt a kapcsolódást és kitartunk abban), aztán meglátjuk mi a rossz, mi a probléma és nem kendőzzük el azt, de megpróbáljuk megérteni a lényegét annak.

Ehhez csak az szükséges, hogy észrevegyük, hogy a kapcsolódás megold minden problémát. “A szeretet minden bűnt eltűntet.” Vagyis, elvileg nincs amit ki lehetne javítani, mert minden veszekedés és ellentét szükséges, hogy felülemelkedhessünk azon és a kapcsolathoz. Nincs semmi más bennük. Nincs szükséges hozzájuk fordulni; számos okból nem fogod megtalálni az igazságot bennük.

Apropó, ugyanez a helyzet a családban is. Minden probléma felé kell emelkedni és kapcsolódni.
És mi történhet annak előtte? Semmi sem volt, számos okból nem voltál képes segíteni. Közülünk mindegy egyes személy a másik ellen van és a legfontosabb, mindig különbözőként.

Hol van az a pont, amikor elkezdesz érdeklődni valami iránt? A Teremtő szándékosan rendezte neked ilyen konfliktusos új tulajdonságokat, amiket el sem tudsz képzelni. Egész életünkben velünk vannak. Minden, amit látunk most magunk körül olyan, mint egy mozi film, melyben csak a mi összeférhetetlenségünk van mutatva nekünk, amiből ez a világkép van összeállítva. Amikor elkezded az emelkedést, egy teljesen másik síkra úszol át, az egység síkjára.

2012 November 11, Grúz Kongresszus második leckéje

SzL

23 nov 2012

A kölcsönös garancia ereje: próbáld ki és meglátod

A kölcsönös garancia ereje: próbáld ki és meglátod

Minden száműzetés, amelyen eddig Izrael népe keresztülment, a kölcsönös garanciából való száműzetés volt. És minden alkalommal a szenvedés oly mértéket öltött, hogy Ábrahám csoportja újra összekapcsolódott. De egyszer a megszerzés iránti vágy akkorára nőtt, hogy a testvéri szeretet alaptalan gyűlöletté alakult. A Templomot lerombolták, a kölcsönös garancia megtört, és az emberek a legutóbbi száműzetésben találták magukat, mely napjainkig is tart.

Ma, ahogy Báál HáSzulám mondja nekünk, Izrael népe olyan, mint egy zsák mogyoró, ami csak a külső körülmények hatására van együtt. Más nemzetek gyűlölete arra kényszeríti őket, hogy bizonyos mértékben kapcsolódjanak, de ez a kapcsolat nem létezik a belső kapcsolatban, vagy a természetes kapcsolatokban, amelyek más nemzeteknél jellemzőek. Izrael népe között csak a kölcsönös garancia kapcsolata létezett, mikor felismeréseik és megértéseik, és erőfeszítéseik azt célozták, hogy együtt legyenek.

Bármely más nemzet természetes ösztönös erő által egyesül, míg Izrael népének dolgoznia kell kapcsolódásán, máskülönben ezt a munkát a körülöttük lévők gyűlölete végzi el, nem hagyva más esélyt. Ilyen esetben Izrael népe a mozdulatlan természet szintjén kapcsolódik össze; így nem fejlődik és száműzetésben marad, mivel nem saját magától, saját önszántából halad a kapcsolódás felé; nem igyekszik, hogy felfedezze az adakozás és a szeretet minőségét , ami “a Világ Bajnoka” (אלוף); a héber Aleph betű (א) a különbség a száműzetés (גלות – Galut) és a visszafizetés (גאולה – Geula) között.

Izrael gyermekei otthagyják a száműzetést, mikor igyekeznek, hogy felfedezzék az adakozást és a szeretetet a közöttük lévő kapcsolatban. Így hát még ma is száműzetésben élnek, és nem alkotnak még egy nemzetet. Csak a bajok sorozata tartja őket össze, ezért nem szóródnak szét, így képesek betölteni szerepüket és tovább tudják adni az üzenetet az egész világnak, és egyszer majd megelégedést hoznak a Teremtőnek.

Ez a jelenlegi helyzet. Ez azt jelenti, hogy Izrael gyermekeinek, minden erejüket abba kell fektetniük, hogy a külső nyomástól a belső nyomás felé mozduljanak. Ha belső nyomás már erősebben kötelezi őket a kapcsolódásra, mint a rakéták vagy az általános gyűlölet más megnyilvánulása, akkor a külső nyomás leáll. Izrael népének folyamatosan köteleznie kell magát, hogy kapcsolódjon felülemelkedve a külső tényezők nyomásán.

De ma a népek készek kapcsolatról beszélni és ez egyszerűen szégyen. Rossz az a helyzet, melyet a Teremtőt azért idéz elő, hogy összekapcsolja őket a világ nemzetei között lévő ellenségeik által. Ez nem Izrael népének valódi hivatása, és erre nem is lehet büszke. Az emberek nem alakítanak ki jó és kívánatos kapcsolatokat egymás között, a külső erők végzik el ezt a munkát. Mindeközben, nekünk belső erőnket kell fejlesztenünk, azáltal, hogy a kapcsolódásba fektetjük be azt, és akkor a külső nyomás leáll. Egyszerűen eltűnik majd.

Ezt nagyon egyszerű letesztelni, mivel a belső kölcsönös kapcsolódás nem kerül semmibe, nem igényel semmit, csak vágyat és elhatározást. Tehát próbáljuk ki és lássuk milyen hozománya van. Semmi kétség, hogy meggyógyítja a társadalmat, segítségére lesz az országnak és hasznára válik mindenkinek. Az autóbalesetek és a bűncselekmények száma csökkenni fog. Ugyanakkor, folytatjuk majd, hogy lássuk ez segít-e megerősíteni biztonságérzetünket, és hogy hatással van-e ellenségeinkre. Amondó vagyok: teszteljük!

2012 November 16, A Napi Kabbala Lecke 4. részéből, Báál HáSzulám írásai

FG.

21 nov 2012

Mi akadályoz meg minket az összekapcsolódásban?

Mi akadályoz meg minket az összekapcsolódásban?

Kérdés:

Amennyiben készen állunk arra, hogy egy héten többször találkozzunk, hogy együtt olvassunk és megbeszéljünk dolgokat, akkor mi akadályoz meg minket abban hogy összekapcsolódjunk a barátokkal?

Válaszol:

Az önzőséged. Az növekedni fog minden egyes nap, és az egyre nagyobb hibákat talál majd minden egyes barátban, hogy te egyre nagyobb taszítással tekints rájuk.

Kérdés:

Nem leszek tisztában ezen taszítás okával egy nyilvánvaló módon?

Válasz:

Nagyon sok különböző ok létezhet. Nem hiszel nekem? Majd megkérdezünk téged megint egy év múlva, és majd elmeséled nekünk hogyan mennek a dolgok.

Vannak olyan időszakok, amikor az ember egyszerűen közömbös. Eljön tanulni, úgy tűnik hogy szükség van rád, te segítőkész vagy, aztán miután hozzászoktál mindehhez egyszerűen észre sem veszed a barátokat egy ideig.

Aztán ahogy együtt dolgozol velük, elkezded érezni a kritikát irányukban, állandóan rossz pontot találsz mindenkiben, egészen addig, ameddig ez taszítássá, elidegenedéssé nem fajul.

De a valódi gyűlölet csak akkor jelenik majd meg amikor az emberek komolyan dolgoznak már a kapcsolaton. Akkor jelenik csak meg a valódi egó, és akkor az nagyon erősen jelenik meg. Ez az, ahol a valódi, komoly munka kezdődik.

2o12 november 6., Grúz kongresszus 2.lecke

HZS

11 nov 2012

A köztünk lévő kapcsolat története

Kérdés

Hogy hangolhatjuk rá magunkat az egyetlen erőre, egyetlen Fényre, és hogy kerülhetjük el, hogy letérjünk az útról?

Válasz

Ez csak a kölcsönös összetapadás által lesz lehetséges a barátok között, akik mindenhez a közöttük lévő kapcsolat alapján viszonyulnak. A teljes Tóra nem más, mint ennek a kapcsolatnak a története, semmi más.

Fokozatosan megismerjük a megszerzési vágyat, amely első pillanatban jónak tűnik, ezt nevezzük úgy, hogy “a jóllakottság hét éve” Egyiptomban. Majd felfedezzük, hogy a vágyunk rossz. Ezt bizonyítja Pithom és Ramszesz városa. Az egó pozíciója nem változik, és ha valaki ezzel a pozícióval azonosul, akkor egy kényelmes életet él.  Ha valaki azonban Izraellel azonosul, akkor ez rossz,  mivel az a pont, ami nem hagyja az embert  lazsálni, megmutatkozik, és arra ösztönzi az embert, hogy leváljon az előző hozzáállásáról. Így az ember nem változtatja meg a valóságot, hanem csak felosztja, és meghosszabbítja azt, vagy az egójának, vagy a Fénynek megfelelően.

Először el kell határozni, hogy a vágyakat és a gondolatokat leválasztja az ember a negatív minőségeiről. Ezt a megközelítést nevezzük úgy, hogy leválasztjuk azokat a háziúr véleményéről. Akkor a gonosz valami olyanná válik az ember számára, ami elválasztja a Teremtőtől, azaz a Tóra véleményétől. Ez a kétféle vélemény ellentétes egymással, és a Tóra elmondja nekünk, hogyan mozdulhat el valaki az egyik világból egy másikba. Ha az ember felismeri, hogy minden a megszerzési vágyain belül létezik, ezt az állapotot nevezzük úgy, hogy “ez a világ,” amely a jelenlegi szintet reprezentálja. Az ember ettől a ponttól lép el a “következő világ” felé, ami a következő állapot, amely a Teremtőben feltárul.

Az Egyiptomi kivonulás története, egy általános mese, amelyet időről időre ismétlünk, minden alkalommal más és más minőségeket átélve az érzékelésünkben, amelyek mélyebb rétegeket tárnak fel, és élesebb részleteket bontanak ki, és pontosabb képet adnak a képességekről. A történetben elhagyjuk Egyiptomot, azonban még nagyon messze vagyunk a megérkezési ponttól. Egyiptom visszavezet minket a sivatagban való bolyongáshoz. Más szavakkal, visszavezet minket egy magasabb szintre, annál, ahol az ember ebben a nagy mozifilmben, az életében él, és ezért ezt a filmet állandóan egy nagyobb felbontással láthatja. Ez egy hozzáadás a különböző háborúkhoz és problémákhoz. Minden visszatér és újra felfedeződik a mi tisztázó képességünk elé.

Minden mindig egy háromszögben forog: “Én, a csoport, a Teremtő. Letisztázzuk az egység pontját, az összetapadást a csoport és köztem. Én vagyok az edény, a Teremtő a kitöltés. Majd megvizsgáljuk, mi zavar minket, és mi segít minket. Folyamatosan letisztázzuk ezt, azaz a szükséges minőségeket, minden pillanatban, annak érdekében, hogy korrigáljuk azokat és hozzájuk kapcsolódjunk. Ezáltal felemelkedünk a spirituális létrán. Tehát ha valaki a leghatékonyabb utat keresi, akkor egyetlen helyre kell összpontosítania.

A Napi Kabbala Lecke első részéből, 2012/10/26. “Rabash írásaiból”

KN

11 nov 2012

Szűrjünk ki mindent ami fölösleges

Szűrjünk ki mindent ami fölösleges

A Kabbalisták a csoport törvényeit saját tapasztalataik alapján határozták meg. A csoport létrehozásának célja az, hogy összekapcsolódjunk és azáltal olyanná váljunk mint a Teremtő. A csoport akkor jön létre, amikor olyan emberek akik ezt az állapotot el akarják érni összegyűlnek, és természetesen a csoportnak pontosan tudnia kell, meg kell értenie miért is létezik. Ez magában foglalja azokat az új embereket is, akik még nem értik ezt, nem képesek ezt még érzékelni, de rövid időn belül mi elmagyarázzuk nekik, miért is vannak a csoportban, és erőszak nélkül fokozatosan elvezetjük őket ebbe az állapotba.

A csoportnak egyesültnek kell lennie, és semmilyen torzítás nem létezhet benne. Ez nem üzem menedzserekkel, és munkásokkal, mely munkások alá vannak rendelve a menedzsereknek. Ilyen dolog nem létezik egy olyan csoportban mely Kabbalát tanul, minden közös, kollektív.

Mi különböző tanácsokat hozunk létre, melyek szolgálnak, segítenek, fenntartják és megszervezik a csoportot, a tanulást, az ünnepeket, és így tovább. Mindezt precízen adaptálni kell, a csoport alapvető kollektív egységéhez, és az egyének egységéhez. Bár mindannyian különbözőek vagyunk, teljesen egyenlőek kell hogy legyünk, az egyik okos, a másik buta, ez semmilyen problémát, különbséget nem okoz. Mindenki természetesen viselkedik ahogy megszületett, és mindenkire pontosan így van szükség ebben a formában.

Képzeljünk el egy szerkezetet ahol annak bizonyos részei jobbra mozognak, másik balra, és a többeik meg valami tengely körül forognak. Mindenkinek meg van a saját szerepe, és a legfontosabb az hogy mindenki saját lehető legjobbját, maximumát adja az általános egységért. A csoport többi feltételei ennek eredményeképpen lesznek megteremtve.

A legfontosabb feltétel a kölcsönös segítség, és ez az ami elvezet minket a közöttünk levő kapcsolathoz, mivel egyetlen személynek, egy egyénnek nem kell semmit sem korrigálnia. Mindegyikőnk abszolút teljes önmagában, és semmi korrupt, törött nem létezik kivéve egyetlen dolgot, a másokkal való kapcsolatot. Ezért van az, hogy engem nem érdekel a másik karaktere, természete, az ő külső formája, gusztustalan szokásai, semmi sem számít. Mindez teljesen érdektelen számomra, én egy “szűrőt” használok, és ebből semmit sem látok, valaki vörös hajú, a másik unalmas, valaki idegesít engem, és ide oda rángat engem, de ez engem nem érdekel.

A “szűrő” mögött csak egyetlen dolgot kell látnom: a személy kapcsolatát és egység iránti attitűdjét, hozzáállását, mivel ez az egyetlen dolog, melyet a személyben korrigálni, segíteni kell. Amennyiben a személy ezen dolgozik, akkor ő a barátom, amennyiben nem dolgozik ezen ő egy idegen számomra.

Nekünk semmit nem kell, megpróbálnunk megváltoztatnunk magunkon belül kivéve másokkal való kapcsolatunkat, ezt nagyon fontos megérteni. Mi csak időt és erőt vesztegetünk el emiatt. Abba kell hagyjuk, hogy azzal foglalkozunk ami szükségtelen, mivel csak összetörjük és korrupttá tesszük magunkat ezáltal. Mindenkinek olyannak kell maradnia ahogy létezik, egyetlen grammnyi energiát sem kell erre vesztegetnünk, kizárólag a kapcsolatba kell belefektetnünk.

Amikor ez tisztává válik, a munka puhává, könnyeddé és kölcsönöséé válik, az egy lakomává válik, a kölcsönösség és szeretet iránti sóvárgássá. Semmi másra nem kell odafigyelnünk. Csak egyetlen feltétel létezik: a közöttünk levő kapcsolat, és a csoportnak állandóan erre kell figyelmét koncentrálnia.

Még hosszú út áll előttünk, és kezdetben sok torzításon, félreértésen, irritáló dolgon, kitöréseken, stb kell keresztül mennünk. De csak egyetlen fontos dolog létezik, és az az hogy, vajon a személy valóban az egységre sóvárog-e. Amennyiben megpróbálja ezt a sóvárgást, hajlamot növelni magában, akkor én magamra veszem az ő összes többi problémáját és segítségére sietek.

2o12 november 6., Grúz kongresszus 2.lecke

HZS

10 nov 2012

Követjük a Bölcsességet vagy a Fényt?

Követjük a Bölcsességet vagy a Fényt?

Rábásh,”Slávei HáSzulám” (A lépcső fokozata) I. kötet, 12. cikk: “Mi a Tóra és a munka a Teremtő útján”:”Ebből az következik, hogy a személy mielőtt elkezd tanulni, meg kell próbálnia nagy erőfeszítéseket tenni, mivel a tanulás meghozza a gyümölcsét, és jó eredményeket, ez azt jelenti, hogy a tanulás hozza el a Tóra Fényét, mert ez által megvan a lehetősége, hogy visszatérjen a Fényhez”.

Először is ki kell fejlesszük magunkban a helyes vágyat, mert nélküle ez lehetetlen. A személy elérkezik a Kabbala Bölcseletéhez, csak a ” szívben lévő pont”- tal, amelynek nincs még iránya. Nem tudja, hogy hova érkezett, és hol van, hasonlóan a sperma csepphez az anyaméhben. Ebben az esetben a csoport tölti be az anyaméh szerepét, és meg kell “formázza” a személyt, adjon neki egy formát és adakozzon neki. Nem szabad várni amíg ő magától a helyes irányba cselekszik, hanem fordítva, vigyázni kell, hogy jó hangulata legyen, mivel a jó hangulat a csoporttól kell érkezzen.

Vannak akik teljes energiával jönnek, a megközelítő fellépéssel, és számukra ez valóban pozitív megközelítés, de nem a helyes irányba. És hova viszi őket? Az önző cselekedethez? A tény, hogy a személy még nem is fedezte fel magába a gonosz hajlamot, és még egy alacsonyabb szinten található az “élő” szintnél.

Így a csoportnak szükséges, hogy gyengéden ellenőrizze az új tanulót, hogy felvegye a helyes formáját a helyes irányba, mivel nincsen más választása. A csoportnak ellenőriznie kell mindenkit, és mindent.

A barátok meg kell keressék a gonoszt a kapcsolat hiányában. Mi sóvárgunk a kapcsolatra, megvizsgáljuk, ha az ő mennyiségi és minőségi paraméterei helyesek, ha megfelelő a mi kéréseinknek és biztosítást nyújt számunkra. Tehát, addig amíg fel nem fedezi a kapcsolatba a Teremtő formáját.

Mi átmegyünk a Nefes, Ruách, Nesámá, Hájá és Jehidá szint 125 fokozatán. A kapcsolat keresésében megtaláljuk a hiányt, és a tanulás által vonzzuk magunkra Reformáló Fényt. Ily módon, a tanulás lesz a cél, és minden pillanatban nem azt vizsgálom, hogy mennyit értettem vagy sem, hogy mennyire  érdekes  vagy sem. Nem ez a lényeg. Mert a tanulás ideje a gyógyulás ideje, a vizsgálat ideje, a Fény vonzása, és a korrekció ideje. Mindez a mi hiányunk, amelyet felfedezzük az előkészületi lecke idején. Mi felfedezzük a baráti találkozón a közös cselekedetekben, majd jövünk a leckére, és követeljük a Visszatéritő Fényt.

Ebben a kérésben van különbség a világ többi részétől, hogy mi követeljük a Fényt. Az emberek, akik igaznak érzik magukat, ők nem követelik a Visszatéritő Fényt, számukra elégséges amit tesznek, mivel ők egyáltalán nem is gondolnak erre. Mi állandóan kell mérjük magunkat a Fény hiányának az érzetéhez, és magához a Fényhez.

Miután elértem Rábáshoz, két – három hónappal később megkérdeztem tőle: “Hol van a lényegi pont a könyvben? Hol van leírva a fő lényege a munkánknak és a lecke alatt? “. Azután megmutatta nekem a “Tesz bevezetője” 17. pontjában, amely azt mondja: ” Ennélfogva, a diák vállalja az elő tanulást, hogy megerősíti a hitét a Teremtőben, a jutalom és a büntetés gondviselését”. Ez a legfontosabb. Az egyetlen munkánk, a vágy felkészítése a változásra, amely a csoportban való erőfeszítésben tud megjelenni. Általában, mi felfedezzük, hogy nem vagyunk erre képesek, és csak ott tudjuk elvégezni a korrekciót. És ezzel a felismeréssel ismét eljövünk a tanuláshoz.

Ily módon, a tanulásnak kettős célja van: egyrészt feltárjuk a hiányt, másrészt, megkapjuk a korrekciót, a gyógyulást.

Ebből következik, “hogy a személy nagy erőfeszítést kell tegyen hogy eljöjjön tanulni.” És ha mi nem kapjuk meg a helyes eredményeket, akkor pontosan ezt kell leellenőrizni: hogy mi a helyes szándékkal jövünk tanulni? Mert ellenkező esetben azért tanul, hogy tudást szerezzen a könyvből, ahelyett, hogy húzza tőle ki a Fényt, ez a legfontosabb dolog, amelyet kérünk a Tórától.

Mivel van “Bölcselet” és van “Tóra”. Aki azt akarja megtudni csak, hogy mi van a könyvbe írva, akkor ő Bölcsességgel foglalkozik. És a “Tóra”-val aki foglalkozik, az az igazi módszerrel foglalkozik, aki keresi a korrekciót, aki meg akarja változtatni magát. Ebben van a különbség …

2o12 november 4, Előkészület a reggeli leckére

BS

07 nov 2012

Ki akarok menekülni a Felső Világba!

Ki akarok menekülni a Felső Világba!

Kérdés:

Olyan sok gyönyörű és okos ember, valamint gyönyörű és hasznos erő létezik a világban. A spiritualitásban azt halljuk, “Nincsen más Rajta kívül”,  száraz és egyszerű módon. Hogyan lehetek képes vonzódást érezni a spirituális világ iránt, és abból ízeket és élvezetet kapni, hogy én oda akarjak rohanni, abba bele akarjam vetni magam?

Válasz:

Hogyan érezhetjük a vonzódást a Felső Világ iránt? Amennyiben több vonzódást éreznél annál, mint, amit most érzel, akkor egód által hajtva rohannál oda, és akkor soha nem lennél képes egód fölé emelkedni, azt legyőzni, és csak részlegesen vetnéd magad bele. Ennél fogva a spiritualitás el van rejtve előlünk annak érdekében, hogy megkapjuk annak lehetőségét, hogy egónk fölé emelkedhessünk, és ne pedig saját érdekünkben siessünk oda.

Amennyiben a Felső Világba is egónkon keresztül lépnénk be, mi mindörökké saját önzőségünkön belül maradnánk, semmi esélyünk nem lenne egoisztikus burkunkból kiszabadulni, és mi abba élve el lennénk temetve. Soha nem lennénk képesek kilépni önző szféránkból.

Amennyiben a Felső Világ itt és most megjelenne számunkra, azonnal megértenénk, hogy ez a materiális valóság semmit sem ér! Tisztán látnánk, hogy az emberek valójában állatok, melyek csak azért léteznek, hogy magukat tömjék mindennel. Sajnálattal nézném ezt a Földi életet, mert semmi sem érné meg, hogy bármilyen erőfeszítést tegyek. Nem lenne értelme gyermeket nemzeni, hogy ők tovább folytassák ezt a szenvedést…igazából semmi sem számítana, semminek nem lenne értelme, és értéke sem! El tudod ezt képzelni?! Mi lenne akkor!?

Ó, hogy létezik a Felső Világ!? Nos először is, mivel a Végtelenben mindenfajta korlát nélkül létezik minden, képzeljük el hogy minden teljesen megnyílik számunkra: térben és időben való mozgás, információáramlás stb. Mert az idő többé nem létezik, az csak ebben a világban létezik, ahogy azt már fizikusok is állítják, kizárólag a fény sebessége alatt. Az információ a Felső Világban teljesen nyitottan mindenki számára elérhetővé válik. Az ember elkezdi magát végtelen térben létezve érzékelni. Az ember hozzájut az abszolút tudáshoz mindennel kapcsolatban, ami a világok teljes rendszerén belül történik, – azaz az egész Univerzumban- mivel az egész rendszer analóg. Nem létezik a rendszert működtető óramű, nincsenek pulzusok, lüktetések, mert minden az állandó folyamatos mozgásban van, és ugyanakkor abszolút nyugalomban pihen. Az ember ezen a ponton érzi, hogy a rendszeren belül létezik, de ugyanakkor tudja azt is, hogy a rendszer valahol saját magán belül létezik, azaz hogy az ember maga mindaz, ami csak létezik!

Amennyiben ennek a képnek akár legkisebb részét képesek lennénk meglátni, akár csak egy grammnyit, azonnal az érzés rabszolgájává válnánk. Baal HaSulam írja, hogyha a Felső Világok felfedezése megtörténne vágyaink összezsugorodása előtt (azaz mielőtt az ember képessé válik arra, hogy önzőségét magán belül tartsa és a fölé emelkedjen annak), akkor ezen elképesztő élvezet felfedezésének akár egyetlen cseppje is arra késztetné, hogy kezeit lábait akár naponta hétszer levágja annak érdekében hogy mindezt az érzést életében akár csak még egyszer átélhesse.

Képes vagy ezt megérteni? Mi teljesen rabszolgájává válnánk ennek az érzésnek, és semmi másra nem lennénk képesek, minthogy ezt az élvezetet kergessük. Hatalmas erőfeszítéseket tennénk a csoportban, és bárhol ahol csak lehet annak érdekében, hogy megint megkaphassuk ezt a fajta élvezetet. Más szóval arra önző módon aspirálnánk, és ezáltal, csak egyre távolabb kerülnénk annak megszerzésétől.

Kérdés:

Akkor milyen esélyünk lehet elérni egy ilyen állapotot, ha magunktól semmilyen erővel nem rendelkezünk hozzá?

Válasz:

Kérd a barátaidtól! Csak ők képesek jövődet biztosítani! Amennyiben ők megteszik ezt neked, akkor megkapod, ha nem akkor soha nem kapod meg.

17 augusztus 2o12, Harkov kongresszus, 1.lecke

ford: HZS

KA

03 nov 2012

67 queries in 0,688 seconds.