Dr. Michael Laitman

közös lélek

A Fény az egyesült szívet keresi

A Kabbala, a felső világ elérésére szolgáló módszer két részből áll:

1. Az első rész arról beszél hogyan lépjünk egységre egymással, vagy hogyan kapcsolódjunk össze és egyesüljünk

2. A második rész arról szól, hogyan vonjuk magunkra a Felső Fény hatását, befolyását.

Mielőtt mi elkezdünk tanulni, belénk kell hogy kerüljön a vágyak egyesítésére szolgáló aspiráció. És akkor minden egyes személynek sokkal nagyobb vágya lesz mint sajátja. Akkor gondolatok, tulajdonságok és vágyak kezdenek belé hatolni másokból, akik ugyanarra az eredményre és célra aspirálnak mint ő maga. Ez kell, hogy a legfontosabb szándékunk legyen a tanulás előtt.

A személy aki nem készült fel a tanulásra egy ilyen módon, gyakorlatilag mindent elmúlaszt, mivel a Felső Fény hatása nem érkezik minden egyes személy egyéni vágyára, hanem csakis arra az aspirációra mellyel mindegyikőnk rendelkezik a többiek irányában, azaz a mi kölcsönös aspirációnk hogy egységre lépjünk a többiekkel, mindenkivel együtt egyetlen közös vágyba.

Amennyiben én elképzelem ezt a közös vágyat és benn akarok abban foglaltatni, mint “egy emberként”, ahogy az Adam lelkének szétvált lelkekké való szakadása előtt létezett, akkor az én aspirációm megkapja a Felső Fény hatását. És akkor én valóban elérem a spirituális elérést, megértést ezen erőfeszítések eredményeképpen.

Azonban amennyiben én csak ide jövök, és ezen erőfeszítések nélkül hallgatok, anélkül hogy megpróbálnék a közös vágyban benne foglaltatni, akkor a Felső Fény semmivel nem rendelkezik, melyet befolyásolhatna bennem. Én nem nyújtottam egy alapot, vagy felületet melyet az képes lenne befolyásolni, és ennek következtében cselekedeteim csak formális tudást hoznak számomra. Azaz én meghallom, és memorizálom ami a könyvekben le van írva, de ennyi az egész.

Ennél fogva kristály tisztának kell lennie számunkra, hogy a Felső Fény csakis kölcsönös erőfeszítéseinkre jön. Azoknak kölcsönösnek kell lennie! Ennél fogva a Fény vonzására szolgáló feltétel számunkra ugyanaz, mint ami a Tóra megadásának pillanatában volt: “Hogy egy emberként, egy szívvel létezzünk”. Csakis ebben az esetben érkezik a Fény.

Szóval próbáljunk meg ilyen módon gondolkozni.

hzs

03 feb 2011

A lélek az amit átadok

Amikor én kilépek az én érzékelésemből és megprobálok valaki másban létezni, én nem az Ő egoisztikus tulajdonságába lépek be, inkább én kapcsolatba lépek azzal amit Ő még el sem tud képzelni maga számára, az Ő lelkébe, az Ő spiritualis potencialjába kapcsolodok be. Én nem tőltőm meg az Ő egoizmusát, inkább magamat épitem bele, az én spirituális hasonloságomat, képemet benne.

Az az igazsag, az én lelkem az minden, amivel én kielégitem a másikat.

A léleknek nem a személyen belül létezik. A “lélek” az vágy, és a vágy nem anyag, nem lehet lemérni. Ez egy tér, erő, az akarat ereje amit én szándékozom a másik felé, miközben az összekapcsolódik velük, és bennük marad, mint egy lenyomat, mint információ arról amit én beléjük helyezek, amelyel én akartam beteljesiteni őket.

Az Én vágyam megoszlik a tőbbi lelek kőzőtt, az emberek saját  es általános vágyai között. Az elején még nem vagyok tudatában ezeknek, csak később, miután egy magasabb szinten vagyok, egy felsöbb lépcsőn, akkor kezdem én aktivan őket beteljesiteni. Ezáltal egy ilyen tendencia, epekedés kifele, az ami megformálja  az emberi lelket.

A test meghal, mivel az egy állat, nincsen benne semmi. Az számit, mennyit sikerült az életemben atadni másoknak magamból, nem a fizikai cselekedetekkel, nem kell pénzt és erőket adva, hanem csak vágyakat átadva. Végül is a vágy a legerosebb erö a világban.

Egy szemely hatása a másikra a vágyban van, ez teszi lehetővé hogy valahogy belépjünk másokba.

Tehat a barát szerepe a csoportban a másokba való befektetése által van meghatározva. Akarom vagy nem akarom, az amit a többiek belém helyeznek az kezd dolgozni, befolyásolni bennem. A globális válság felfedi ezt az önző összefüggőséget közőttünk, ugyanilyen módon összevagyuk fonódva lélekben is.

A lélek általánosságban szólva valami közös dolog. Csak egy lélek létezik, egy ember, egy Ádam. És mi, az ő részei, még nem értjuk, hogy menyire függünk egymástol, mint egy spirituális organizmus, egy spiritualis rendszer részei.

Ennél fogva mindenkinek a másokra való behatása közvetlen, természetes, felfedett, egyiktől közvetlenül a másikig.

Ha mi képesek vagyunk létezni ezzel az alapelvel, mi egy fantasztikus lehetőséget kapnánk arra hogy válogatott módon befolyásoljuk az embereket és egymást: húzzunk, nyomjunk, felemeljünk és segítsünk mindenkit. Amennyiben alkalmaznánk ezt az alapelvet, minden bizonnyal egy hatalmas ugrást tennénk előre.

Ha  minden barát a csoportba, nő vagy férfi, megérti ezeket, fel tudnánk emelni mindenkit ezzel a belső sovárgással itt és most. Ez csakis a mi belső vágyainktol függ, vagyis inkább a szándéktol. A szándék az egy beteljesületlen vágy, mely még nem vált valóvá. Ez a legerősebb erő az Univerzumban.

A mi világunkban látjuk a példákból, hogy minnél nagyobb a fizikai erő, annál kevésbé érezhető, tapintható. Ki tudja érzékelni az atomok interakciójának erejét?  Ennek ellenére képes egy hatalmas erejű robbanást okozni egy kilónyi anyagból. És a gondolat ereje, a vágy ereje a legerősebb mindenek felett.

Ezért van az, hogy útunkon a kulcs a szándék: mennyirehelyesen tudjuk azokat megformálni és összekapcsolni egymással. Ez azt jelenti, hogy mindegyikőnk igyekszik a másikban álni, hogy kilépjen magábol, a testéből, és belépjen a lélek érzekelésébe.

Ez egy gyönyőrü érzés, amikor az ember nem kapcsolja magát a fizikai testéhez, mivelhogy kilépett belőle, ugy viselkedik vele mint egy “állati társsal” : lóval, szamárral, tehénnel, stb. A személy gondoskodik testéről, de abszolút módon érzi, mintha nem függne a fizikai testétől, az “állattol”. Már kezdi érzni, hogy az élete ragyog a testén kivül, a Felső Elme hatalmas erőterében.

bs


01 feb 2011

A Szerető Lelkek Környezete

Kérdés:
Mit jelent az hogy belépni a környezetbe?
Válasz:
Belépés a környezetbe azt jelenti hogy én érzem vagy elképzelem magamat miközben egy rendszeren belül vagyok, ahol minden lélek össze van kapcsolódva. Együtt velük haladok előre és rajtuk függök. Ők magasabbak nálam és rajtuk keresztül meg tudom kapni a Fényt ami korigál és betelyesít engem.
hd

25 jan 2011

A fejlődés abszolút mérőeszköze

Kérdés:

Segítené spirituális fejlődésünket, ha pontosan tudnánk hol állunk a kövületi, növényi, állati és emberi szintek skáláján? Mitől függ a fejlődésünk? Milyen eszközök segíthetnek minket annak eldöntésében hol is vagyunk? És hogyan tudunk megváltozni?

Válaszom:

Mindez abban a pillanatban dől el amikor a személy a csoporthoz érkezik. Ő akkor magát csakis környezetével kapcsolatban kezdi elemezni. Mennyire aspirál barátjai irányában, az adakozás általános erej irányában, arra hogy midenkit egy vágyként érezzen?

Ez a közös vágy az a Lélek mely teremtve lett. És ha mi azt egy egységes egészként érjük el, értjük meg, akkor azon belül mi megérezzük az adakozás tulajdonságát, a Teremtőt. Pontosan azért történt, hogy képessé tegyen minket a mérésre, elérésre, és állapotunk feletti irányításra, hogy a közös lélek, a teremtés és a vágy végtelen számú részecskékre lett felbontva. A vágy minden egyes része, minden személy ennél fogva megkapta azt a lehetőséget, hogy elképzelje: a többi részek mind egységben vannak, annak megfelelően hogy ő erre az állapotra aspirál.

Amennyiben ez a személy, vagy részecske elkezd dolgozni azon, hogy egységre lépjen az összes többi résszel, azokat tökéletesnek látva, és megkapván tőlük az előrehaladáshoz szükséges megfelelő aspirációt, motívációt, és a spirituális előrehaladás fontosságát és értékét, akkor teljesen tiszta képességeket kap arra, hogy lemérje saját állapotát, és hogy segítséget kapjon kívülről.

hzs

20 jan 2011

Csak akkor létezik szabadság amikor szeretünk

Kérdés:

Amikor mi a lelkek közös rendszerében vagyunk, és elérjük a Teremtő szintjét, továbbra is a rendszer fogaskerekei maradunk?

Válaszom:

Igen, amikor mi ebben a rendszerben vagyunk, és hasonlóvá váltunk a Teremtőhöz, mi továbbra is fogaskerekek maradunk. Azonban minden egyes személy abszolút szabadsághoz jut, mivel pontosan amikor mindenkivel együtt pörgünk a mások vágyai alapján, pontosan ezen keresztül érez a személy teljes szabadságot.

Amennyiben én szeretem őket, és csakis az ő kedvükért pörgök, az összes tulajdonságaikkal együtt, akkor abszolút szabad vagyok. Természetesen önző szempontból ez pont ellenétesnek tűnik. De amennyiben én őket altruisztikus módon, szeretettel kezelem, akkor ez pontosan így van. Mindez azért van így, mivel semmilyen más vágyam sincsem, mint hogy az ő érdekükben pörögjek. Amennyiben meg van erre a lehetőségem, akkor szabad vagyok.

hzs

20 jan 2011

A csoport a külső fátylon túl

Kérdés:

Annak érdekében, hogy erőt kapjak barátaimtól nagyra kell értékeljem őket. De hogyan vagyok képes őket nagyra értékelni, ha én egoista vagyok?

Válaszom:

Te az emberek egységét értékeled nagyra, más szóval a lelkek egységét. Külsőleg az egyetlen dolog mely létezik az emberek között az gyűlölet, féltékenység és hasonló érzelmek. Azonban a külső homlokzat mögött minden egyes személy tartalmazza belső énjét – az adakozásnak az erejét mely el van rejtve őbenne.

Ez olyan, mintha két képernyő lenne előttem, egy külső és egy belső. A külső képernyőn mi látjuk ezt a világot, míg a belső képernyőn mindenki egységben van a kölcsönös adakozás ereje által. Végül is a lélek az adakozás ereje mely el van rejtve bennünk. Ez az a kép melyhez fordulunk, ezt kívánjuk felfedni, ebben akarunk benne foglaltatni, és ebben akarunk feloldódni. Mi nem foglalkozunk a külső formákkal.

Mint jelent az, hogy “szeresd felebarátodat mint saját magadat”? Amikor mi a belső képhez fordulunk látni fogjuk, hogy nincsen törés ott, de az összes barátok össze vannak kapcsolódva egymással. Ez a Shechina (Istenség). Az magában tartalmazza a kölcsönösséget, egységet, kölcsönös garanciát és egy szóval mindent rajtunk kívül. Mi ennek akarunk részévé válni, ezt követeljük, ezt kérjük és ezért könyörgünk.

Ez a jelentése a megfelelő környezet építésének. Egyébként mi a barátokra csak kívülről tekintünk és semmit sem találunk ott. A Teremtő szándékosan rajzolta ezt a képet elénk, hogy elkezdjük letépni a fátylat és mélyre tekintsünk egységünkre belülre, és ott felfedezzük pont azt a környezetet amit Báál HaSzulam leírt a “Szabadság” című cikkében.

Ez az a környezet amihez fordulnunk kell, és amitől mi bármit is követelhetünk. Ott mindenki már korrigálva van, azáltal hogy benne foglaltatjuk magunkat a barátok között mi felfedezzük a Teremtőt közöttük, azaz a közös mindent magába foglaló erejét az adakozásnak.

A Kabbalában az egyszerű összeg mellett létezik a “mindent magában foglaló” elképzelése (Koalel), amely mindenkinek az integrál ereje. Például a közös ereje 1OO embernek 1OO-at jelent. De az ő egységükön belül a Teremtő jelen van, azaz a hozzáadott erő , mely mélyebb, spirituális és mindent magába foglaló.

Ezért van az, hogy a barátok képesek bármire is azáltal hogy elutasítptták önzőségüket annak érdekében, hogy felfedjék a Teremtőt, hogy felfedjék az eredetet és egységre lépjenek Vele. Ők nem a kövület, növényi, állati és emberi négy szintet érik el, hanem a Teremtőt. Ők nem a Nefesh, Ruach, Neshama és Haya Fényeit szerzik meg, hanem a hozzáadást, a Yechida Fényét, mely nem volt jelen előzőleg, azaz a Ketert, a Yod betűjének a csúcsát.

Amennyiben a személy a környezettel akar együtt dolgozni, akkor a környezet készen áll számára. És akkor barátait úgy látja mint a generáció legnagyobbikait. És valójában mindegyikőjükben egy óriás létezik. Végül is amennyiben ők egy belső spirituális aspirációval bírnak, akkor belül ők már egységre léptek. Lényegében az egész emberiség belsőleg egységben van, de nekünk azokhoz kell fordulnunk, akik kívül is kifejezik már spirituális vágyukat legalábbi egy apró mértékben. És akkor már rendelkezünk környezettel.

Ezek után amekkora mértékben mi lealacsonyítjuk magunkat a környezet előtt, és azt nagyra értékeljük, akkor megkapjuk az erőt a barátoktól ameddig végül el nem érjük a “Könnyek Kapuját”. A spiritualitás válik életünk legfontosabb részévé, de ugyanakkor semmi lehetőséget nem találunk annak elérésére. És ez az a pillanat amikor felkiáltunk, felsírunk.

És akkor mi annak a valóságnak sírunk majd melyet mi kölcsönös adakozásként fedezünk fel, annak a közös erőnek mely ott tallható, melynek neve: “kölcsönös garancia”. És innen kapjuk majd meg azt amire szükségünk van, azt a vágyat, vagy szükséget, hogy a barátok közé tartozzunk. És azáltal hogy felfedeztük az egység számtalan részletét, mi belépünk a belső képbe.

hzs

29 dec 2010

Ki vagy te, Ádám?

Ádám az a kollektív lélek, melyet a Teremtő teremtett meg, mint a belső részt a külső részben: a spirituális világban. Az AHP felfedése, azaz az önző vágyak felébresztése vezetett a lélek kezdeti stádiumának a GE-nek a zuhanásához, ahogy az a maga kielégítésére szerzett meg.

Mindaz a lelkek töréséhez vezetett, amely után mindegyikőnk magában hordoz egy részt mely korrekcióra szorul a többi résszel együtt, ahogy arra vágyunk hogy elérjük a “szeresd felebarátodat, mint saját magadat” állapotát. Mindez a csoporton belül történik, az adakozás közös tulajdonságán belül.

Ádám volt annak az első embernek a neve, aki elérte, megértette a Teremtőt, az adakozás közös, kollektív tulajdonságát 5772 évvel ezelőtt (ez az oka annak is, hogy a zsidó naptár azzal az évvel kezdődik). Őt követően mi mindannyian elérjük, megértjük a Teremtő 6OOO éven belül.

hzs

26 dec 2010

Hozd vissza magad az életbe

Kérdés:

Miért nem rendezte a Teremtő úgy, hogy mi már most mindenkit úgy érezzünk mint a saját testünk szerveit?

Válaszom:

Ez azért van, mivel nekünk az adakozás formáját annak ellentétéből kell felfedezzük. A gyűlöletből, megszerzésből, és mások kihasználásából kell megszerezzük a szeretet és egységet.

Képzeljük el, hogy hirtelen azt találjuk, hogy legnagyobb ellenségünk, akit össze akartunk zúzni, és ki akartuk irtani az összes lehetséges kivégzési technikával, az igazából saját gyermekünk, akiről semmit nem tudtunk mindeddig, akár egy mozifilmben.

Nem értjük mindezt meg most, de próbálunk belépni a csoportba és képzeljük el, hogy ráhangoljuk magunkat a közös belső vágyra. Ne nézzük az arcokat, hanem csak a vágyat nézzük melyen mindenki osztozik, és merüljünk el abban. És akkor azon a vágyon keresztül érezni fogjuk, hogy különleges lelkek által vagyunk körbevéve, és csak mi vagyunk azok, akik mindezt oldalról figyeljük. Próbáljunk meg belépni közéjük és magunkat teljesen eltörölni, megszüntetni.

Ezen az ön-megsemmísitésen keresztül kezdünk el élni! Maradjunk meg ebben a gondolatban állandóan, hogy az ne hagyja el az elménket. Hozzuk meg a döntést, hogy mostantól ez az ahogy a világra akarok tekinteni.

Próbáljunk meg megmaradni ebben az érzékelésben holnapig, állandóan megújítva azt, és a képet újra és újra visszahozva. És akkor a következő leckén már készen állunk arra, hogy azt életre keltsük! Elképzeljük majd, hogy mi is történik a vágyakon belül, melyek össze vannak kapcsolódva egymással: hogy az AB és SAG Parcufai hogyan működnek, és Rabbi Simon mit is mond barátainak. Mindaz csakis arról a vágyról beszél, és az annak részei közötti kapcsolatról.

A vágyak melyek tiszták vagy tisztátlanok, korrigáltak, vagy korrigálatlanok, minden egyetlen egy rendszeren belül található, mely rendszert most felfedjük. Mi az életet akarjuk felfedni, az életerőt ebben a rendszerben, és magunkat azon belül, valamint hogy megértsük mindaz hogyan is működik. Pontosan ez az amiről az összes Kabbala könyv beszél, és ezt akarjuk felfedezni.

Amikor a vágy összes részei közötti kapcsolat és harmónia amelyen keresztül azok működnek felfedődik, a gyakorlati felfedezése ennek a korrekt működő kapcsolatnak van a Teremtő felfedezésének nevezve. Ezek után a Teremtő, vagy ez a kapcsolat egyre nagyobb mértékben jelenik meg, tűnik elő, amely a világok szintjein keresztül történő felemelkedést jelzi a Teremtő még nyilvánvalóbb felfedezése irányában.

A Teremtő neve az, hogy Bo-Reh, mely azt jelenti, hogy “jöjj és láss”, azaz lássuk azt meg, hogy a rendszer hogyan működik a kölcsönös adakozásban, hogy a Fény hogyan működik a vágyakon, vagy edényeken (Kelim) belül.

hzs

14 dec 2010

Add át magad a barátoknak anélkül, hogy bármit is kihagynál

Írd le maganak és tanuld meg mi kell, hogy a szándék legyen a lecke alatt: hogy összeolvadjak a többiekkel, mint egy ember egy szívvel, a mi egymással való kapcsolataink rendszerén belül, melyt rendszert úgy hívunk, hogy “kölcsönös garancia”. Egy részről minden egyes személy érzi magát, más részről az érzései felett egy olyan erős kapcsolatot érez a többiekkel, hogy képtelen akár egyetlen szabad mozdulatot is tenni. Ilyen odaadással kell a személynek a csoporttal szemben lennie.

Ez olyan mintha én bele lennék szőve egy pókhálóba amelyen keresztül az én összes bejövő, és kilépő jeleim keresztül mennek. Semmi sajáttal nem rendelkezem szívemben vagy értelmemben. Csak egyetlen pont marad, amely állandóan arra vágyik, epekedik hogy ebbe a hálózatba bele tartozzon minden erejével, magát teljesen át akarva adni annak.

Ez ön-elutasítás. Amekkora mértékben én átadom magamat a többieknek, a Felső Fény befolyásol engem, és a közös hálózat részévé tesz. És akkor érzem hogy egy részről én odaadom magam annak, és más részről az mind az enyém.

Ez ugyanolyan ahogy az anya átadja magát gyermekének, és ők mindketten úgy érzik, hogy a gyermek az övék. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. Ezt mondja erről az Énekek Énekében: “Én a szeretettemé vagyok, és szeretőm az enyém”. Ez az ahogy dolgoznunk kell.

hzs

10 dec 2010

A hely ahol a Teremtő megjelenik

Kérdés:

Hogyan vagyok képes mások vágyait magamhoz csatolni annak érdekében hogy elérjem a közös imát?

Válaszom:

Meg kell, hogy értsük, hogy az összes korrekció a mi közös szféránkon belül történik, melyet mi “hely”-nek nevezünk.

Amennyiben gondolataim bárhol ezen a szférán, közös helyen kívül vannak, az azt jelenti, hogy én az Acilut Világának Malchut-ján kívül vagyok, a Végtelen Világ Malchut-ján kívül, a csoporton kívül, azon a “hely”-en kívül ahol a Teremtő megjelenik. (a Teremtőt hívjuk úgy, hogy “hely”). Mindez azt jelenti, hogy én a valóságon kívül vagyok.

Azt a helyet ahol Őt felfedezzük hívjuk a valóságnak. Ez a világ, ahol a Teremtő el van rejtve nem tekinthető valójában létezőnek. A teljes spirituális valóság a közös edényünkön (Kli), vagy vágyunkon belül jelenik meg.

hzs

09 dec 2010

67 queries in 0,208 seconds.