spirituális fejlődés

Egy millió dollár, vagy a Felső Fény?

Szerző: Szorinn | Kategória: Fény, spirituális fejlődés, spirituális munka, terjesztés, világ

Kérdés:

A terjesztés célja, hogy biztosítsa az embereknek, amit akarnak. Mit adhatunk nekik, ha egy millió dollárt akarnak, vagy néhány ajándékot vagy valami mást?

Válasz:

A hozzáállásunk az emberekhez ebben a világban hasonló kell, hogy legyen ahhoz, ahogy a gyermekeinkhez viszonyulunk. Meg kell, hogy adjuk nekik, amire szükségük van, de nem azt, amit kérnek. Mert amit kérnek, az sokszor ártalmas lehet számukra, és nekünk igyekeznünk kell megvédeni őket, és távol tartani azoktól a dolgoktól, amik tudtukon kívül árthatnak nekik.

Ha kimegyünk a világba és azt mondjuk nekik: “Kérjetek, amit csak akartok, és mi mindent megadunk nektek”, így a kérdés indokolt. De mi megkérdezzük őket, hogy valóban akarják-e a pénzt, hatalmat, tiszteletet, tudást, a jólétet és a boldogságot, egészséget és a biztonságot? Aztán elmondjuk azt is, hogy mindez elérhető egy kis erőfeszítés és kapcsolat által. Tehát nem csak felajánljuk, hogy teljesülhet az amit akarnak, hanem létre is hozzuk a feltételeket, ahhoz, hogy ez az erőfeszítéseik által megtörténhessenek. Illetve megteremtjük a feltételeket , amely szükséges a kapcsolathoz.

Pontosan az ő erőfeszítésük ébreszti fel a “Körbevevő Fényt”, amely elérkezik hozzájuk rajtunk keresztül, és a Fény befolyásolása által a vágyak elkezdenek megváltozni, egyre jobban spirituálisabbá válnak. Természetesen, továbbra is ki fogják tölteni a hétköznapjukat szokásos dolgok, mint az élelmiszer, szex, normális család, különböző szórakozások utáni vágy, de ugyanakkor a vágyaik jelentősen változnak. Ezért mi a hozzájuk fordulásunkat nevezzük “integrál oktatás”-nak. amiben ők lassanként megtanulnak, ezeken kívül más kérdéseket is felvetni.

Alapvetően egyszerű cselekedeteket általi erőfeszítések lehetőségeit ajánlunk fel nekik, amelyek elfogadottak a világon. Mert mi már tudjuk, hogy ha az emberek összegyűlnek és tesznek valamit együtt, akkor sikeresek lesznek. Bár összegyűjtjük az embereket, de nem azért, hogy elvégezzék a munkát a terjesztés javára, hanem azért, mert a közös beszélgetésben, – amelyet a közös munka előtti egyeztetés közben végeznek – érezni fogják, hogy létrejön bennük egy új erő, egy új közösségi erő, a “málna szem”.

Végül elkezdik megérteni, hogy a kapcsolat, nem csak a megoldást hozza el nekik a mindennapi problémákra, hanem megadja a melegség érzését is, a felemelkedést az életben és mindehhez, még kapnak még energiát is a csoporttól. Nem tudják majd, hogy honnan jön, de érzik majd, hogy létezik.

Kerekasztalokat rendezünk, ezáltal összegyűjtjük a körülöttük élő embereket, akik gyűlölik egymást, arabokat és zsidókat, drúzokat és beduinokat. Azt tapasztaljuk, hogy egyik pillanatról a másikra, úgy 40-50 perc eltelte után készen állnak ölelkezni, és együtt énekelni. Az agresszió és az ellentétek hirtelen eltűnnek bennük, mert áthalad rajtuk a Felső Fény.

A Fény dolgozik rajtuk és hirtelen elkezdik megérteni, hogy az ellentétek fölé kell, hogy emelkedjenek, és pontosan a gyűlöletnek köszönhetően, érzik meg ilyen erősen a kontrasztot, a vonzást, sőt a kölcsönös szeretetet is.

Az egó azért jött létre, hogy fölé emelkedjünk és elérjük az annak, nyíl egyenesen ellenkező tulajdonságait. Ebből a megszerző tulajdonságból kiindulva, érjük el az adakozás tulajdonságát, azaz gyűlöletből érkezünk el a szeretethez. Így igazoljuk a Teremtőt, aki megteremtette az egót. Mondva van: “Én megteremtettem a gonosz hajlamot, és megteremtettem a Tórát, mint a fűszert”, vegyétek, korrigáljátok és fogadjátok el, azt a tulajdonságot, amely teljesen ellentétes a gonosszal, és fogadjátok magatokba a jót és a szeretetet.

Ezért az a kérdésed, hogy “Mit adunk nekik?” Ez egy helyes kérdés. Rajtunk keresztül átadjuk a Felső Fényt.

Amikor dolgozom a közönséggel, szükségem kezd lenni a Teremtőre. Mert én fektetek be, én ígérek, és ez által dolgozom az emberekkel. Ha semmi sem sikerül, akkor katasztrófa lesz. Olyan leszek a számukra, mint valami rabló vagy szélhámos, aki egy veszélyes helyzetbe helyezi magát, és várja a végeredményt. Ha nem sikerül, akkor én csapásokat kapok, vagy ennél rosszabbat, megszégyenítenek és megátkoznak.

Ezért kénytelen vagyok (és ez a legjobb helyzet) a Teremtőhöz fordulni, mert érzem szükségességét. Ez az első alkalom az életemben, hogy valóban szükségem van Rá. Mert érzem, hogy az egóm, a büszkeségem,a szörnyű szégyen, amit érezhetek ha nem sikerül az amit terveztem, egyszerűen éget engem. Ez a legrosszabb érzés. Ezért van az, hogy mi a barátokkal együtt készek vagyunk választás nélkül mindent megtenni, annak érdekében, hogy sikeresek legyünk.

Nagy szerencsénk van, hogy a mi korunkban megadatott számunkra ez a lehetőség. Különben nem építettük volna meg ezt a láncolatot, nem lettünk volna képesek a Teremtőhöz fordulni, mert a Felé fordulásunk önző lett volna.

Azért, mert elkezdtünk gondoskodni az átlagemberről, ezért vált Man-ná (imává) a Teremtőhöz való fordulásunk. Tulajdonképpen minden nagyon egyszerű. Csak el kell kezdenünk, és látni fogjátok, hogy a Teremtő elétek hozza a feltételeket, amelyek bevezetnek titeket ebbe a rendszerbe: alsó, felső és ti közepén.

Pontosan ti vagytok azok akik a középső vonalon vannak, mert felülről lefelé a Felső hat rátok, alulról felfelé az alsó hat rátok, és ti a magatok középen vagytok. Így bár nem tudatosan, de a magatok korrekcióját szolgáljátok. Ezért kiérdemlitek, hogy megkapjátok az anti – egoista részeket. Előbb nulláról indulva, majd lépésről lépésre haladva az első, második, harmadik szintre elkezditek, megérezni a spirituális világokat: Assya, Yetzira, Beria, és így tovább.

2013.08.30, Svéd Kongresszus 4. leckéjéből

ford: B S

szerk: SZ I

Tovább >0

05 okt 2013

Hogyan fejlődött a lélek?

Szerző: Szorinn | Kategória: ima, lélek, lenullázás, reggeli lecke, spirituális fejlődés, spirituális munka, spirituális születés, spiritualitás

A spirituális fejlődés érzelmi, mivel a teremtés anyaga az élvezet vágya. Mi az elmét, csak azzal a feltétellel használjuk, ha segít nekünk kijavítani a vágyat. Ellenkező esetben árthat nekünk.

Mivel mondva van: “Senki nem lehet bölcsebb, mint a tapasztalat”. Azaz, először át kell menjünk különböző érzelmeken, és átéléseken a megszerzési vágyunkban, majd ennek eredményeként bölcsességet szerzünk. Mi nem dolgozhatunk az elméből, azzal, amit még nem éreztünk a megszerzési vágyunkban, mert ez filozófálást jelentene, amelynek nincs alapja a valóságban, mivel minden a vágy anyagára épül.

A helyzet állandóan változik, ha a helyzet nem változna, akkor az idő sem haladna. A helyzet változik, mert először is lenullázuk magunkat a Fény hatására. Minden munkát a Fény teszi, a Fény az első, Ő teremtette a vágyat, befolyásolja és megváltoztatja. Nekünk csak igazolnunk kell a Fényt, engedjük meg belépni, beleegyezzünk, kérjünk, imát emeljünk, meggyőzük Őt, hogy elvégezze a munkáját.

Minden az állapotunkon múlik, mi követelünk, mint a kis gyerekek, és kérünk mint a felnőttek. Rengeteg kommunikációs módok léteznek az ember a Fény között, vagy pontosabban a Fény és a vágy között, azért, hogy a Fény hasson a vágyra és valamilyen műveletet végezzen rajta.

Akkor miért van szükség arra, hogy a vágy a Fényhez forduljon, és kérje Tőle a cselekvést? Azért, mert ezáltal a vágy megérti, hogy a Fénynek mi a szándéka, és egyetért Vele. Ilyen módon, ő megszerzi az elmét, a fejet (a Rosh), így ő maga is hasonlóvá válik a Fényhez. A vágy nem képes végrehajtani magától a cselekedeteket, mert a cselekedet jelenti a “Teremtő munka”-ját. De ennek eredményeként a vágy egyre nagyobbá válik, amíg eléri a formaazonosságot a Fénnyel. A célom az, hogy vonzzam a Fényt minden műveletre, amit akarom hogy tegyenek rajtam, és a Fény végrehajtsa.

Egy ilyen kérelem által, a vágy elkezdi lenullázni magát. Akarom, hogy változásokat tegyenek bennem, de egyelőre nem tudom melyek azok. Mert ez egy új állapot lesz, és én nem tudom azonosítani előzetesen. Nem tudok beszélni valamiről, ami még nincs az én elérésemben, ezért szükség van a lenullázásra és arra, hogy kérjem a Felsőt, hogy működjön rajtam, mentsen meg.

Nem tudom, mit csinál, és hogyan fog átváltoztatni még egy pillanat után. Megváltoztatja bennem a fejet és a testet, azaz, a gondolatot és a cselekvést, minden azért van, hogy ne ismerjem fel magam olyannak amilyen voltam egy pillanattal azelőtt, annyira, hogy ez egy teljesen új teremtés legyen. Nem számít mi leszek, a legfontosabb hogy átadjam magam a Fénynek, és Ő végzi el a munkáját.

Én készen kell, hogy legyek erre és jobban kell, hogy akarjam, mint bármi dolgot a világon, le kell, hogy váljak a múltról, azért, hogy ne maradjon semmi az előző élet szakaszomból, és ne azonosítsam magam semmivel a régi tulajdonságokból. Még akkor is ha nem lesz semmi átmenet a múlt, jelen és jövő között. Ez jelenti azt, hogy kész vagyok a Fény hatásának befogadására.

Ez a cselekvés nem abból a vágyból ered, hogy elmeneküljek az előző állapotból. Én nem azért kérem a változást, mert rossz nekem, nem kérem, hogy megmentsen a bajoktól, mert ez egy önző kérés lenne, és nem léptet elő az új spirituális szintre. Egy dolgot kérek – segítsen azonosulni a Fénnyel, hasonlítsak Hozzá, adakozzak valakinek.

Mindezt letisztázhatom a csoporton belül, a barátokkal, az emberiséggel szemben. Szóval így készítem fel magam az igazi imára. Én keresem őt, mert nem tudom, milyen legyen ez az érzés. Ezért, keresésben vagyok, dolgozom, tanulok, terjesztek, mindent megteszek mindent, ami a lehetőségemben áll. Érzékenynek kell lenni arra, amit adnak neked, hogy előrevigyen a helyes ima kitörésére, amely elhozza fentről a “választ az imára”.

Ezáltal eléred a magad lenullázását az öröm érzésében, az azonosulást, a hűséget a Fényhez, amely az úgynevezett “a lélek odaadása”. Tudom, hogy amit tesz nekem, az lesz a helyes. És nem azért, mert elakarok szökni bajoktól, mert nincs más választásom, hanem éppen ellenkezőleg, nem hiányzik semmi. Csak egy dolog hiányzik, hogy alávessem magam a Fénynek, integrálódjak az adakozás tulajdonságában, hogy Ő irányít engem, és lehetővé teszi, hogy ne gondoljak magamra, hanem hogy alávessem magam ennek a tulajdonságának.

Ez az úgynevezett ima, vagy a helyes kérelem, azért, hogy a Fény elvégezze az első műveletet, amely a spirituális embrió kezdete. Miután az ember elkezdi érezni a kapcsolatát a Fénnyel,úgy kezdi el érezni magát, mint a spirituális spermacsepp, akinek le kell nullázza magát az adakozás irányába.

Ez által kezdődik el az hosszú folyamat, amely a spirituális embrió kialakulása, állandó lenullázásban a Fény előtt, azért, hogy minden alkalommal átadjon a magzatnak több-több adakozási tulajdonságot. Az egész spirituális út, az egész létra fokozata:”Ibur”(Megtermékenyülés), “Jenika”(Csecsszopó) és a “Mohin” (Agyak), ezek mind az adakozás tulajdonságának a megszerzése, hozzáadva az előző állapotokhoz. Így növekszik a lélek.

2013.09.16., Felkészülés a reggeli leckéhez

ford: B S

szerk: Sz I

Tovább >0

22 Sze 2013

Barátok növekednek az Eyn Szoftig( a végtelenig)

Szerző: nandor | Kategória: környezet, spirituális fejlődés, spirituális fokozatok, szintek (125), Teremtő

Barátok növekednek az Eyn Szofig( a végtelenig)

A Teremtővel való kapcsolatunkban mi rejtettségben vagyunk. Persze mi nem érezzük, hogy pontosan mi is jön Tőle, nem látjuk, hogy mindez a javunkra válik. Egyelőre mi fontolgatjuk a jót és rosszat, aszerint, hogy mennyit kapunk és érzünk az “állati” szinten.

Ez a fő jellemzője a rejtettségnek. Hogy ha éreztük volna, hogy minden a Teremtőtől ered, a jó és a jót tevő, akkor a világot másképp látnánk. Hogyan érhetjük el ezt?

A Teremtő küldi nekünk a jó és jót tevő hozzáállását, nem a megszerzési vágy szerint, hanem a cél szerint, ezzel fel akar emelni az “állati” szintről az “emberi” szintre. Ezért az Ő hatása mindig úgy néz ki, mint rossz, káros az “állati” szint szerint.

Hasonlóképpen, a gyermekhez, aki állandóan nyomást érez a szülőktől: “Neked kell, enned, ne piszkold össze magad, maradj tiszta, csinálj rendet, tanulj vagy olvass, és így tovább”. Folyamatosan követelünk tőle valamit, mivel azt akarjuk, hogy kinyíljon benne “Adam”(Emberi) szint, és ez rossznak tűnik az “állati szinten”, mivel úgy akar fejlődni, ahogy neki, tetszik.

Gyermekek a mi világunkban vonzódnak az olyanokhoz, mint a nagyok, példát akarnak, tőlük venni. Számunkra a közösség a példa, ahol olyanokká leszünk, mint a gyerekek, és akkor könnyű lesz nekünk fejlődni.

Látjuk, hogy a fejlődés sok erőfeszítéstől függ. És ennek megfelelően amennyi jó példa áll előttem, úgy kell befektetni kisebb erőfeszítést. A saját természetem olyan szeretne lenni, mint a körülötte lévők.

Ezért, ha a közösség fontos és jó a szememben, ha vonz, ha barátok játszanak velem, azáltal, hogy megmutatják az ő nagyságukat, hogy kapcsolatuk van a Teremtővel, ha időről időre igazolják a példákat egyre magasabban és a minőségben, így könnyű nekem fejlődni, és nem emelkedek fel a különleges erőfeszítések által.

Ezzel szemben, ha a közösség nem mutat jó példát, vagy nem vesszük figyelembe, őket, ha együtt nem növeljük a Teremtőt közöttünk, akkor nagyon nehéz tovább lépni. És ez tényleg probléma, mert nincs jó terapeuta.

Ezért, annak érdekében, hogy ne legyen “állat” (szint) a fejlődése közben, a személynek részt kell, hogy vegyen a fejlődési folyamatban. Együtt a barátokkal megépítve a közösséget úgy, hogy minden alkalommal egyre nagyobbnak nézzen ki, és többet és többet növekedjen. Végül a barátok, úgy tűnnek, hogy a végtelenbe vannak, és a közösség a nagysága és a minősége megegyezik a Teremtővel. Ha a közösség kevesebbnek látszik előtte, mint a Teremtő, ez annak a jele, hogy nem értékelte eléggé, hogy fejlődik gyorsan és optimálisan. Erre kell emlékezni és figyelni.

2013.08.06, Báál HáSzulám “Shámáti’ 8-as cikkéből: “Mi a különbség a “Szentség” (Kedusha) Árnyéka és a a “Szitra Achra” Árnyéka között”

Ford: B S
Szerk: Sz I

Tovább >0

12 aug 2013

Tanulj meg dolgozni, tekintet nélkül az eredményre

Szerző: nandor | Kategória: csoport, spirituális fejlődés, spirituális fokozatok, szintek (125), Teremtő

Tanulj meg dolgozni, tekintet nélkül az eredményre

A csoport helyes haladása az, amikor nem adnak nekünk fentről semmi motivációt. A Teremtő nem ad nekünk semmi igazolást az útra. Mi nem látunk jó eredményeket a tanulásunk során, a terjesztésben, és egyéb tevékenységben, hanem éppen ellenkezőleg teljes sikertelenséget fedezünk fel. Ekkor a köztünk található integráció által, kérjük a Teremtőtől, hogy fedeződjön fel bennünk, és ez válik üzemanyaggá számunkra. Ellenkező esetben, mivel mi egoisták vagyunk, nem vagyunk képesek felfedezni az “edényt” (Kli), a Teremtőt.

Nem szabad leesni olyan szintre, ahol a sikeresség az élvezet, az, hogy önző büszkeséggel dolgoztam, a terjesztésben, abban mérjem le a fejlődésemet az elért eredmények szerint, és az emberek véleménye szerint. Nem akarunk visszatérni a gyerekes bravúrok rangjára. Tiszteljük és értékeljük a helyzetet, amelyben már nincs remény, hogy megtartsuk az egót. A megszerzési vágyban nincs kitöltés, nincs sikeresség érzése, öröm, nincs semmi. És mi nem érzünk élvezetet ebből, különben keresnénk. Ha vannak olyanok, akik élvezik, ez növeli adrenalin szintjüket.

A Teremtő adja nekünk a terjesztés cselekedetéhez szükséges üzemanyagot, amely az adakozás erejét jelenti, de nincs semmi bizonyíték a sikerünkre. Mert ha nekünk sikerünk van nélküle, akkor nincs szükségünk rá. Nekünk meg kell hogy érezzük a sötétséget a megszerzési edényünkben, hogy kérjük a segítséget a Teremtőtől. Az egoistáknak nincs szükségük a Teremtőre, mert még nagyobb egoista kitöltést akarnak kapni.

Nekünk nincs szükségünk a kitöltésre, hanem a Teremtő segítségére van szükségünk, hogy a cselekedeteinkért kérjük az üzemanyagot, amely lehetővé teszi számunkra, hogy dolgozzunk, és nem kell ennél több. Meg vagyunk, mentve a kereslettől. A Teremtő kitöltést nyújt számunkra, az Ő felfedezését, és mi “Szürőt” helyezzünk magunkra és “tzim-tzumokat” (megszorítás). Mi egy nehéz helyzetben vagyunk, problémáinkban, úgy, hogy az autónk halad előre üzemanyag nélkül, és mi csak a féket nyomjuk a gáz helyett.

A spiritualitásban nincs pedál, te folyamatosan nyomod a féket, vigyázva magadra, hogy ne lépjenek be különféle kísértések a megszerzési vágyadba. Egyébként bűncselekményt végzel, és sikertelenséget érzel.

A mi feladatunk most az, hogy ne csodáljuk a sikert, hanem azt a lehetőséget, csodáljuk, hogy az emberek közelebb kerülnek az igazi kapcsolathoz a valódi törvénynek megfelelően. Ha van egy ilyen lehetőségünk, akkor nem kell nekünk ennél több. Ezt nevezzük úgy, hogy az úgy nevezett “Isten szolgája”: Csak nekünk adták meg az esélyt erre a munkára, nem többet “mint a tű nyílása”, ebben a munkában benne vagyunk, és ez elég is.

Ha az ember készen áll arra, hogy ezzel rendelkezzen, az eredmények a munkájában egyáltalán nem változnak. Ha megerősödik a csoport által, azt kell kérni a Teremtőtől hogy segítsen neki, így nem kell több. A “kabbala edénye” továbbra is üres, csak a csoport marad, nulla erővel, nagy alázattal, de valahogy mégis is összeszedi magát, és az utolsó erejével a Teremtőhöz fordul. Ez a legutolsó állapot, amelyből a következő szintre, ugrik egy magasabb állapotba.

Ebben az irányban kell, hogy haladjunk a Szt. Pétervári kongresszus után, annak érdekében, hogy ne érezzük a sikert a “kabbala edénye”-ben, hanem épp ellenkezőleg kicseréljük az “edényeket” az “adományozás edény”-ére. Remélhetőleg meg tudjuk, tenni ezt a munkát egészen a következő Februári Kongresszusig Izraelben. Ez egy nagyon komoly előrelépés lesz.

2013.08.01, Felkészülés a reggeli leckére

Ford: B S
Szerk: Sz I

Tovább >0

07 aug 2013

Az adakozás felé vezető út szakaszai

Szerző: nandor | Kategória: kabbala bölcselete, Lo Lishma (nem az Ő nevében), spirituális fejlődés

Az adakozás felé vezető út szakaszai

Ahhoz, hogy elérjük a teremtés célját, mi ki kell fejlesszük hozzá egy megfelelő vágyat, egy edényt, egy helyet, ahol megtudjuk találni, érezni és megvalósítani a célt. Minden attól függ, hogy a vágy milyen típusú, amelyet fel kell készítenünk erre.

Tehát van egy előkészítő szakasz, ahol a személy az állati szinten él, csak a fizikai szükségletekre aggódik: élelem, szex, család, pénz, tisztelet, tudás, hatalom, azaz, a természetes vágyakra, amelyet a születésénél fogva megkapott.

Aztán jön egy pont amikor a személy elkezdi keresni az élet valódi értelmét, kivéve a a fizikai élvezeteket. Úgy érzi, hogy már nem töltik ki, és nem lehet, hogy csak ez az élet értelme, hogy megszületik és létezik. Nem tudja elhinni, hogy a hatalmas Univerzum csak azért létezik, hogy megszületik, él és meghal. De itt valami nemesebb cél kell legyen elrejtve!

Ez azt jelenti, hogy elkezd beszélni benne a “szívbeli pontja”, amely a keresésre kötelezi őt. Most, ezen a ponton ki kell fejlesszen egy teljes új edényt. És ezt a szakaszt nevezzük “A szenvedő élet”. Bár lehetséges, hogy a személynek jó a fizikai életében, de ez nem segít neki, ha ő mesterségesen megszorítja, magát, hogy csak “Kenyeret eszik,vizet iszik, és a földön alszik”.

Az emberiség a történelme során átment mindenféle fejlődési fázisokon: minden egyes szakasz 2000 éves, ez összesen 6000 éves spirituális fejlődése a világnak. Az első 2000 év a “Káosz”, majd még 2000 év “Tóra” és az utolsó 2000 év a “Messiás”.

Tehát különböző időpontokban különböző törvények működtek. Minden időszak a saját: “Habad”, “Hagat”, “Nehi” -re oszlik, és minden időszak ugyancsak a “Habad”, “Nagad”, “Nehi”-re oszlik. Így feltudjuk osztani az egész fejlődési folyamatot kisebb és kisebb szakaszokra, 6000 szintre. És eszerint tudjuk megérteni, azokat a változásokat, amelyek történnek minden részletében, és minden részében ezen az úton.

Tehát, ebben az időben eljön a világba a lelkek korrekciója, a tulajdonságaik szerint, amelyek megfelelő az azonos fejlettségi szintnek: “Chabad”, “Hagat ” vagy “Nehi”. A mi napjainkban a korrekció csak a Reformáló Fény által .lehetséges. Az előző generációkban egészen a Talmud bölcsek idejéig, a korrekció lehetséges volt a szenvedések által a fizikai vágyakban, mert ők dolgoztak a megszerzési vágy “gyökér” szintjén.

Persze, az élet fájdalma érződik pontosan a spirituális értelemben. Ezek is fázisra vannak felosztva: amikor a személy eljön a Kabbala Tudományához és addig amíg megérti, hogy hol is van. Ő megtanulja elméletileg, és kívánja megszerezni a bölcsességet. A személy azt hiszi, hogy csak a saját sikere által növeli az egoista edényeit, amíg megérti, hogy az ő elérése nem a megszerző edényének a fejlesztésére van, hanem az adakozás edényét kell megszereznie.

A Reformáló Fény fokozatosan megváltoztatja őt, ennek jelentése, hogy a “fillérekből állnak össze a forintok, és a nagy összeg”, és a végén ő megérti, hogy a cél nem az, és ezen a módszeren ő nem kap semmit. Ugyanaz az önző forma, amit megpróbált korábban, hogy beteljesítse a vágyait, most készen áll mindenre, különösen hogy átlépjen az adakozás edényére.

És ez az átfordulás jele a “Lo Lisma” állapota, vagyis ő felfedezi, hogy a “Lo Lisma” (Nem az Ő nevében) állapotában van, és nem az adakozásba. Minden amit az ő életében tesz, és nem az egyszerű mindennapos életében, hanem a csoport életében, a tanulás közben, a terjesztésben, mindenféle helyzetekben, ez még mindig csak a saját érdekében teszi, tudatosan vagy tudatlanul!

Ez felderül neki, de olyan mértékben, hogy nem adja fel teljesen, hogy továbbra is folytassa az imával, és ne engedje el. Így halad előre, amíg felfedezi az összes edényét, ez az idő felgyorsulásán múlik és a kitartáson. A legfontosabb a környezet támogatása, a kölcsönös segítség, amely lehetővé teszi számunkra, hogy elérjük a “Lisma” (Az Ő nevében) állapotát.

Ez azért lehetséges, mert ő megépítette az edényeit, a hiányosságot a cél elérése érdekében. Ez meg nyilvánul az ima növelésében MAN, ez a hiány már a Fény felé irányítja, a Teremtőhöz, amely az egyetlen, aki megváltoztatja az ember természetét. Nincsen semmi más forrás.

És amikor egy személy kiérdemli az adakozás szándékát, amelyek ugyanazon vágyaktól érkeznek, ahol eddig csak azt akarta, hogy kitöltse magát. Ő csak azért tanult, hogy megtöltse magát a Kabbala bölcsességén keresztül önző módon, és megpróbálta felfedezni az adakozás tulajdonságát, de nem sikerült. De végül is, ezek a vágyak által kapja meg a képességet, hogy adakozzon. Ez az állapot az úgynevezett “Lisma” (az Ő Nevében), amelyben a személy kiérdemli a valódi életet ebben a világban és a következő világban.

2o12 november 13, Reggeli lecke, a “Tiz Szfira Tanulmánya”

Tovább >0

17 nov 2012

Az élet jó, ha megértjük a jelentését

Szerző: nandor | Kategória: kabbala bölcselete, spirituális fejlődés

Az élet jó, ha megértjük a jelentését

Van nekünk egy eszközünk, hogy elérjük a teremtés célját, és ez – a Kabbala bölcsessége. Minden más cél, amelyet ebben a világban látunk, csak a saját erőnk felhasználásával érhetjük el. De azokon keresztül nem érhetjük el a teremtés célját, hogy csak a saját erőnket használjuk fel. Nincs lehetőségünk, és képességünk megérteni. Mi nem vagyunk úgy felépülve, hogy azonosítsuk a célt, és eléri azt.

De a mi fejlődési folyamatunkban, egy olyan állapot gyökerezik, amelyben rosszul érezzük magunkat a teremtés célja elérése nélkül, amíg a mindennapi korporeális életünknek semmi köze nincs a célhoz. De, mi pontosan azért élünk a korporeális világban, hogy elérjük a teremtés célját.

Szóval, olyan a fejlődési szakaszhoz értünk, amikor hirtelen érezzük hogy már elég, és nem lehet ilyen módon tovább folytatni, és fel kell felfedezzük, hogy mi értelem ebben az életben. Attól a pillanattól az ember elkezdi keresni az élet ízét.

Ez a kérdés felmerül az emberben egyénileg és csoportosan, vagy akár az egész világon. Világos, hogy ebben a csapások is segítenek, amelyeket az ember szenvedések által érez a jelenlegi felfogása szerint, azaz, a fizikai problémák mint: kaja, szex, család, pénz, tisztelet, tudás.

Az ember érzi a megtöltés hiányát az fizikai vágyban, az ürességet, amelyet nem tud betölteni semmivel, így elkezd sikolytani: “Mi az életem értelme?”. Ez elég ahhoz, hogy elveszítse létezése ízét, habár még nem érti, hogy miért ez az élet, ha nem képes elérni a célt.

És akkor elérkezik egy olyan ponthoz amikor már meg kell valósítania a Kabbala módszerét, hogy elérje a teremtés célját. Így, az egész fizikai élete az emberiségnek, ugyanarra az egyedüli célra irányul.

Léteznek aki először, és mások később érkeznek el a Kabbalához, de van egy bizonyos folyamat, mindenkinek a lelke gyökérének megfelelően. De előbb vagy utóbb mindenkinek szükséges a cél elérése. Ez a cél nem más, mint, hogy egy változás jön létre az ember természetében, ahol az önző vágya helyett csak a szükséges szintre csökken.

Ez a fizikai szint, amelyet “nem dicsérünk és nem átkozunk”, és ezeket a szükségleteket csak azért használjuk, hogy elérjük a spirituális célt, és azért fejlődünk, hogy elérjük a magasztos célt.

2o12 November 13, Reggeli lecke, “Bevezetés a “Talmud Eszer Szfirot” (A Tiz SzfiraTanulmánya)

Tovább >0

17 nov 2012

Érezd magad szívesen látott vendégként

Szerző: nandor | Kategória: reggeli lecke, Shamati, spirituális fejlődés, spirituális munka, Tóra

Érezd magadat szívesen látott vendégként

Nem mindenki képes keresztül menni a spirituális út felkészülésének első periódusán, és abban megmaradni. Sokan elhagyják a csoportot, a spirituális utat, és saját maguk megváltoztatásának folyamatát. Visszamennek a külső világba és visszatérnek a “háziúr” életébe azáltal, hogy abbahagyják szívben található pontjuk fejlesztését, mely a Teremtő – az Univerzum Királyának vendégévé tehetné őket.

Mint tudjuk “a Tóra véleménye ellentétes a háziúr véleményével”. Amennyiben a személy megtartja a Tóra véleményét, akkor vendégként érzi magát, és a Teremtő az ő vendéglátója. Ennél fogva meg akarja változtatni magát, hogy hasonlóvá váljon a házigazdához.

Ez van a Tóra véleményének nevezve, azaz hogy azt a célt helyezi maga elé hogy az adakozás szándékával rendelkezzen, és ennek alapján határozza meg állapotait.

Az első állapotok, azok az emelkedések és zuhanások melyeken a személy keresztül megy, le vannak választva megszokott értelmünkről és érzéseinkről. A személy azt látja, hogy teljesen megváltozik. Először életében úgy érzi, hogy valami idegen erő irányítja őt. Ez a különlegesség tipikus azokra a változásokra, melyeket érzékelünk belső spirituális fejlődésünk folyamán.

Hirtelen a személy úgy érzi, hogy egy furcsa idegen erő hatása alatt áll. Előtte megszokott életében soha nem érzett ehhez foghatót. Mindig tisztán látta előre ki az, aki uralkodni akart felette, ami azt jelenti hogy azok külső erők voltak. Itt azonban, életében először úgy érzi, hogy valamilyen erő ereszkedik alá, és átveszi felette az uralmat, hozzákötődik belülről és elkezdi őt irányítani.

Ez egy nagyon különleges érzés. Emlékszem arra a döbbenetes csodára amikor először éreztem mindezt. Ez egy nagyon kellemetlen és felfoghatatlan érzés ameddig a személy el nem kezd hozzászokni, és elismerni azt, hogy ez a cselekedet a Teremtő munkája rajta. Akkor már a személy készen áll arra, hogy eldöntse, elismerje hogy ez valóban így van, és hogy ebbe beleegyezzen. Akkor már saját maga próbálja meg ezt az érzést kiváltani, és úgy várni azt mint egy találkozót, vagy kapcsolatot valakivel akit a személy szeret.

Akkor a személy már elkezdi értékelni a Teremtő rajta végzett munkáját, azt várja hogy az bármely pillanatban megtörténjen. A Teremtő aktuális cselekedeteit várja és elismeri azokat, nem azt elemezve, hogy azok milyen minőségűek, és hogy azok milyen érzést keltenek az ö önző érzésein belül, mely önző érzések még nincsenek korrigálva. Ez azt jelenti, hogy a személyt nem érdekli milyen állapotokon megy keresztül, az egyetlen dolog, ami fontos számára az, hogy a Teremtő irányítsa, befolyásolja őt amennyire ez csak lehetséges.

Ez az amiért imát mond. Azt kéri hogy annyi változáson menjen keresztül amennyin csak lehetséges a Teremtő akaratának megfelelően, mivel mindazt, amit a Teremtő tesz az csakis a jót szolgálja. Ezáltal az ő önfeláldozása abban a mértékben van lemérve, amekkora mértékben azonosítja magát a Teremtő cselekedeteivel és amekkora mértékben azokat várja, mekkora mértékben válik a Teremtő önkéntes rabszolgájává, és ebben mérhető imája ereje.

Egyenlőre ezek csak az első lépések a spirituális munkában. Utána kezdődik a precízebb, kontrolláltabb kölcsönös munka a Teremtővel, a kölcsönös adakozás. A személy akkor már tudja, hogy kapja meg az erőt ehhez, és, hogyan dolgozzon később azokkal, hogyan kezdje meg párbeszédét a Teremtővel. És akkor már megszerzés iránti vágyával is képes elkezdeni dolgozni, azáltal, hogy ugyanazon ízeket érzi, mint a házigazda, és azáltal, hogy érzi a Teremtő, hogyan érzékeli a frissítőket és, hogy maga is hogyan ízleli azokat.

Ez az egész út a kezdeti emelkedésekkel és zuhanásokkal kezdődik, melyeken keresztül a személy hozzászokik az idegen erő felette levő uralmához.

2o12 október 4., Reggeli lecke 1.rész, Shamati 21.

(HZS)

Tovább >0

09 okt 2012

Mozgás a fényes jövő irányába

Szerző: nandor | Kategória: integráció, spirituális fejlődés

Mozgás a fényes jövő irányába

Kérdés:

A társadalmi rendszer tudományos alapú felfogásának a felépítésével, nekünk nem kell beszélnünk a válságról, a meglévő problémákról, a negatív hatásokról, csak a jóról amely befolyásolja a társadalmat?

Válasz:

Alapvetően igen. Mi feltételezzük, hogy a csoport szükséget érzi, arra, hogy átmenjen egy másik állapotba.

E fejlődés törvényének megfelelően mi látjuk, hogy jelenleg a rendszerben vannak negatív tulajdonságok és jellemzők, amelyek nem teszik lehetővé, hogy továbbra is pozitív módon működjenek, és kielégítsék a szükséget. Hirtelen felfedezi, hogy ami neki a legszükségesebb volt azt elkerüli, ezért van szüksége változásokra.

Itt kell létezzen egy negatív tényező. Csak nekünk nem kell növelnünk háromszorosára, hogy túlzott legyen, de alaplevően, észrevehetőnek kell lennie a rendszerben, mint egy meghívó egy forradalmi változásra.
Mindenesetre, az elmozdulás csak a jelenlegi helyzet megtagadása által, lehetséges egy jobb helyzet felé irányítva.

Mi nem fejlesztünk negatív helyzetet, nem élünk negatív folyamatban. Léteznek egész társaságok, elméletek, amelyben az emberek folyamatosan tapasztalják a negatív helyzeteket. Mi nem tartunk ettől senkit vissza.

Minden mozgásunk előrehaladás, és csak a pozitív irányban. Ez nem menekülést jelent a megelőző negatív helyzettől, hanem kiemeli a közeledő pozitív állapotot, és a mozgást ennek irányában.

Mi azt akarjuk, hogy az emberek megértsék, hogy előttük várja őket valami fényes, jó, kellemes, meleg, és szeretnénk vonzani őket ahhoz.

2012. julius 02, “Az Integrált Világ. Az Integrált társaság képlete.”

(Danna)

Tovább >0

08 okt 2012