Dr. Michael Laitman

spirituális fejlődés

Az élet jó, ha megértjük a jelentését

Az élet jó, ha megértjük a jelentését

Van nekünk egy eszközünk, hogy elérjük a teremtés célját, és ez – a Kabbala bölcsessége. Minden más cél, amelyet ebben a világban látunk, csak a saját erőnk felhasználásával érhetjük el. De azokon keresztül nem érhetjük el a teremtés célját, hogy csak a saját erőnket használjuk fel. Nincs lehetőségünk, és képességünk megérteni. Mi nem vagyunk úgy felépülve, hogy azonosítsuk a célt, és eléri azt.

De a mi fejlődési folyamatunkban, egy olyan állapot gyökerezik, amelyben rosszul érezzük magunkat a teremtés célja elérése nélkül, amíg a mindennapi korporeális életünknek semmi köze nincs a célhoz. De, mi pontosan azért élünk a korporeális világban, hogy elérjük a teremtés célját.

Szóval, olyan a fejlődési szakaszhoz értünk, amikor hirtelen érezzük hogy már elég, és nem lehet ilyen módon tovább folytatni, és fel kell felfedezzük, hogy mi értelem ebben az életben. Attól a pillanattól az ember elkezdi keresni az élet ízét.

Ez a kérdés felmerül az emberben egyénileg és csoportosan, vagy akár az egész világon. Világos, hogy ebben a csapások is segítenek, amelyeket az ember szenvedések által érez a jelenlegi felfogása szerint, azaz, a fizikai problémák mint: kaja, szex, család, pénz, tisztelet, tudás.

Az ember érzi a megtöltés hiányát az fizikai vágyban, az ürességet, amelyet nem tud betölteni semmivel, így elkezd sikolytani: “Mi az életem értelme?”. Ez elég ahhoz, hogy elveszítse létezése ízét, habár még nem érti, hogy miért ez az élet, ha nem képes elérni a célt.

És akkor elérkezik egy olyan ponthoz amikor már meg kell valósítania a Kabbala módszerét, hogy elérje a teremtés célját. Így, az egész fizikai élete az emberiségnek, ugyanarra az egyedüli célra irányul.

Léteznek aki először, és mások később érkeznek el a Kabbalához, de van egy bizonyos folyamat, mindenkinek a lelke gyökérének megfelelően. De előbb vagy utóbb mindenkinek szükséges a cél elérése. Ez a cél nem más, mint, hogy egy változás jön létre az ember természetében, ahol az önző vágya helyett csak a szükséges szintre csökken.

Ez a fizikai szint, amelyet “nem dicsérünk és nem átkozunk”, és ezeket a szükségleteket csak azért használjuk, hogy elérjük a spirituális célt, és azért fejlődünk, hogy elérjük a magasztos célt.

2o12 November 13, Reggeli lecke, “Bevezetés a “Talmud Eszer Szfirot” (A Tiz SzfiraTanulmánya)

BS

17 nov 2012

Érezd magad szívesen látott vendégként

Érezd magadat szívesen látott vendégként

Nem mindenki képes keresztül menni a spirituális út felkészülésének első periódusán, és abban megmaradni. Sokan elhagyják a csoportot, a spirituális utat, és saját maguk megváltoztatásának folyamatát. Visszamennek a külső világba és visszatérnek a “háziúr” életébe azáltal, hogy abbahagyják szívben található pontjuk fejlesztését, mely a Teremtő – az Univerzum Királyának vendégévé tehetné őket.

Mint tudjuk “a Tóra véleménye ellentétes a háziúr véleményével”. Amennyiben a személy megtartja a Tóra véleményét, akkor vendégként érzi magát, és a Teremtő az ő vendéglátója. Ennél fogva meg akarja változtatni magát, hogy hasonlóvá váljon a házigazdához.

Ez van a Tóra véleményének nevezve, azaz hogy azt a célt helyezi maga elé hogy az adakozás szándékával rendelkezzen, és ennek alapján határozza meg állapotait.

Az első állapotok, azok az emelkedések és zuhanások melyeken a személy keresztül megy, le vannak választva megszokott értelmünkről és érzéseinkről. A személy azt látja, hogy teljesen megváltozik. Először életében úgy érzi, hogy valami idegen erő irányítja őt. Ez a különlegesség tipikus azokra a változásokra, melyeket érzékelünk belső spirituális fejlődésünk folyamán.

Hirtelen a személy úgy érzi, hogy egy furcsa idegen erő hatása alatt áll. Előtte megszokott életében soha nem érzett ehhez foghatót. Mindig tisztán látta előre ki az, aki uralkodni akart felette, ami azt jelenti hogy azok külső erők voltak. Itt azonban, életében először úgy érzi, hogy valamilyen erő ereszkedik alá, és átveszi felette az uralmat, hozzákötődik belülről és elkezdi őt irányítani.

Ez egy nagyon különleges érzés. Emlékszem arra a döbbenetes csodára amikor először éreztem mindezt. Ez egy nagyon kellemetlen és felfoghatatlan érzés ameddig a személy el nem kezd hozzászokni, és elismerni azt, hogy ez a cselekedet a Teremtő munkája  rajta. Akkor már a személy készen áll arra, hogy eldöntse, elismerje hogy ez valóban így van, és hogy ebbe beleegyezzen. Akkor már saját maga próbálja meg ezt az érzést kiváltani, és úgy várni azt mint egy találkozót, vagy kapcsolatot valakivel akit a személy szeret.

Akkor a személy már elkezdi értékelni a Teremtő  rajta végzett munkáját, azt várja hogy az bármely pillanatban megtörténjen. A Teremtő aktuális cselekedeteit várja és elismeri azokat, nem azt elemezve, hogy azok milyen minőségűek, és hogy azok milyen érzést keltenek az ö önző érzésein belül, mely önző érzések még nincsenek korrigálva. Ez azt jelenti, hogy a személyt nem érdekli milyen állapotokon megy keresztül, az egyetlen dolog, ami fontos számára az, hogy a Teremtő irányítsa, befolyásolja őt amennyire ez csak lehetséges.

Ez az amiért imát mond. Azt kéri hogy annyi változáson menjen keresztül amennyin csak lehetséges a Teremtő akaratának megfelelően, mivel mindazt, amit a Teremtő tesz az csakis a jót szolgálja. Ezáltal az ő önfeláldozása abban a mértékben van lemérve, amekkora mértékben azonosítja magát a Teremtő cselekedeteivel és amekkora mértékben azokat várja, mekkora mértékben válik a Teremtő önkéntes rabszolgájává, és ebben mérhető imája ereje.

Egyenlőre ezek csak az első lépések a spirituális munkában. Utána kezdődik a precízebb, kontrolláltabb kölcsönös munka a Teremtővel, a kölcsönös adakozás. A személy akkor már tudja, hogy kapja meg az erőt ehhez, és, hogyan dolgozzon később azokkal, hogyan kezdje meg párbeszédét a Teremtővel. És akkor már megszerzés iránti vágyával is képes elkezdeni dolgozni, azáltal, hogy ugyanazon ízeket érzi, mint a házigazda, és azáltal, hogy érzi a Teremtő, hogyan érzékeli a frissítőket és, hogy maga is hogyan ízleli azokat.

Ez az egész út a kezdeti emelkedésekkel és zuhanásokkal kezdődik, melyeken keresztül a személy hozzászokik az idegen erő felette levő uralmához.

2o12 október 4., Reggeli lecke 1.rész, Shamati 21.

(HZS)

09 okt 2012

Mozgás a fényes jövő irányába

Mozgás a fényes jövő irányába

Kérdés:

A társadalmi rendszer tudományos alapú felfogásának a felépítésével, nekünk nem kell beszélnünk a  válságról, a meglévő problémákról, a negatív hatásokról,  csak a jóról amely befolyásolja a társadalmat?

Válasz:

Alapvetően igen.  Mi feltételezzük, hogy a csoport szükséget érzi, arra, hogy átmenjen egy másik állapotba.

E fejlődés törvényének megfelelően mi látjuk, hogy jelenleg a rendszerben vannak negatív tulajdonságok és jellemzők, amelyek nem teszik lehetővé, hogy továbbra is pozitív módon működjenek, és kielégítsék  a szükséget. Hirtelen felfedezi, hogy ami neki a legszükségesebb volt azt elkerüli,  ezért van szüksége változásokra.

Itt kell létezzen egy negatív tényező. Csak nekünk nem kell növelnünk háromszorosára, hogy túlzott legyen, de alaplevően, észrevehetőnek kell lennie a rendszerben, mint egy meghívó egy forradalmi változásra.
Mindenesetre, az elmozdulás  csak a jelenlegi helyzet megtagadása által,  lehetséges  egy jobb helyzet felé irányítva.

Mi nem fejlesztünk negatív helyzetet, nem élünk negatív folyamatban. Léteznek egész társaságok, elméletek, amelyben az emberek folyamatosan tapasztalják a negatív helyzeteket. Mi nem tartunk ettől senkit vissza.

Minden mozgásunk előrehaladás, és csak a pozitív irányban. Ez nem menekülést jelent a megelőző negatív helyzettől, hanem kiemeli a közeledő pozitív állapotot, és a mozgást ennek irányában.

Mi azt akarjuk, hogy az emberek megértsék, hogy előttük várja őket valami fényes, jó, kellemes, meleg, és szeretnénk vonzani őket ahhoz.

2012. julius 02, “Az Integrált Világ. Az Integrált társaság képlete.”

(Danna)

08 okt 2012

67 queries in 0,166 seconds.