spirituális munka

Kérdés: Mit tud tenni a korrekció végső állapotában lévő kabbalista, amire alacsonyabb, illetve közepes fokon lévő társai nem képesek?

Válasz: Adakozni. Minden besorolás és mérce alapja az adakozási képesség. Minél csekélyebb az ember egoizmusa, annál inkább adakozik, és így egyre nagyobb korrekciós szintet ér el. Ezen a módon tárul fel számára fokról fokra a Teremtő, a felső világok, és saját állapota a Teremtő perspektívájából.

Kérdés: Mi alapján határozhatjuk meg az egoizmusunk erejét?

Válasz: Jelen állapotodban ezt nem tudod megmérni. Csak akkor lehetséges, ha a három vonalon (jobb, bal és középső) létezel. Csak így kapsz lehetőséget, hogy az egyik oldalt a másik oldal segítségével határozd meg, és mindezek fényében fognak feltárulkozni a spirituális lépcsőfokok. Ez az egoizmus dimenziója.

(részlet a 2018. november 25.-I, orosz nyelvű Napi Kabbala leckéből)

https://laitman.com/2019/04/the-degrees-of-a-kabbalist/

Kérdés: Hogyan segítsek a barátomnak? Olyan problémákkal néz szembe, amelyekkel a Teremtő igyekszik próbára tenni.

Válasz: Egyáltalán hogyan nem lehetséges a segítség? A Teremtő a problémák generálásával neked akar valamit megmutatni.

Ha látod, hogy a barátod nehézségekkel küszködik, az azt jelenti, hogy a Teremtő azért hozza ezeket létre, hogy megoldjad őket.

Semmilyen körülmények között sem hagyhatod ezeket figyelmen kívül. Tudod, hogy minden, ami veled történik, a Teremtő veled való kommunikálásának az eredménye. Ő teremtette meg a vágyadat, és ezen a vágyon belül bizonyos jeleket mutat neked. Olvasnod kell a vágyad jeleiből, és reagálni rájuk.

Meg kell felelned a Teremtőnek a barátokon, a csoporton, a világcsoporton, sőt az egész emberiségen keresztül, hiszen minden egyetlen lélek része. Minden beszélgetésünk a Teremtővel erről szól.

(részlet a 2019. február 11.-I, orosz nyelvű leckéből)

https://laitman.com/2019/04/a-friend-is-my-mirror/

Kérdés: Miért csak akkor értjük meg és hagyjuk helyben a szenvedéseket, és azok eredményeit, amikor már túl vagyunk rajtuk? Miért nem vagyunk képesek igazolni őket a szenvedés folyamata közben?

Válasz: Ez valóban nem lehetséges. Rendben van, ha a negatív események előtt azt gondolod, hogy készen állsz mindenfajta szenvedésre és megpróbáltatásra, mert rajtuk keresztül feltárul a világ és a spirituális érzékelési mód. De aztán elég egy perc a szenvedésből, és már ott hagysz csapot, papot, és messzire menekülsz, hogy semmit se érezz belőle.
Az ember úgy van megalkotva, hogy a szenvedést követően tud mindarra rábólintani, amin keresztül ment.

Kérdés: Ez valami fajta spirituális gyökérből fakad?

Válasz: Igen, ez a jobb és a bal vonal miatt van így, amelyek még nem képesek bennünk összekapcsolódni.

Kérdés: Tehát képtelen vagyok elfogadni a szenvedést a folyamat közben, és csak később értem meg, hogy hasznosnak bizonyult-e?

Válasz: Csak a csoporton belül élheted át megfelelő módon a szenvedést, ahol annak a következő okai lehetnek: a barátok közötti elégtelen kommunikáció, valamint a kölcsönös garancia, a kötelezettségek és egymás felemelésének hiánya. Minden ezen kívüli szenvedés szükségtelen, és legjobban tesszük, ha elkerüljük.

(részlet a 2018. november 18.-I, orosz nyelvű kabbala leckéből)

https://laitman.com/2019/04/the-spiritual-root-of-suffering/

Baal HaSulam, Shamati #70, “Hatalmas kézzel, és kiöntött haraggal”:..azok, akik be akarnak lépni az isteni munkába, hogy ténylegesen Hozzá tapadjanak, és a Király palotájába jussanak – tudniuk kell, hogy nem mindenki kap bebocsáttatást. Csak akkor léphetünk be, ha kiálljuk a próbákat, és bebizonyítjuk, hogy nincs más vágyunk, csak az összetapadás (Dvekut) Vele.

Hogyan kerül próba elé a személy, ha csak egyetlen vágya van? Akadályok gördülnek elé. Ez annyit tesz, hogy idegen gondolatokkal és idegen hírmondókkal találkozunk, akik elérik, hogy letérjünk az útról, és csatlakozzunk a tömegekhez.

Baal HaSulam azt írja, hogy a természetben minden ütközések eredménye. Az élet küzdelem, nem valakivel vagy valamivel, hanem önmagunkkal. Ha egy ember ezt megérti, minden a helyére kerül.

Minden annak függvénye, hogyan tesszük képessé magunkat a következő igazság befogadására: két erő kormányozza a világot, a megszerzés és az adakozás. A megszerzés ereje hatalmas egoizmusunk alapja, viszont az adakozás nem létezik bennünk. Fokozatosan kell kifejlesztenünk. Ez igen nehéz folyamat.

Hogy elérjük az adakozást, úgy kell viszonyulni egymáshoz a csoporton belül, hogy egyre közelebb kerüljünk egymáshoz. Ezt nem akarjuk. Éppen ez az a pont, amikor azt érezzük, hogy ellenállunk, de erővel kell lökni magunkat abba az irányba, hogy akarjunk kapcsolódni a barátokkal. A Teremtőhöz fordulunk, hogy tegyen minket képessé, hogy akarhassuk ezt. Ha nem szaladunk el a küzdelem elől, és nem eresztjük magunkat, elérhetjük a középső vonal egyensúlyát.

Kérdés: Mik azok az idegen gondolatok?

Válasz: Minden olyan gondolat, ami nem a Teremtővel való összetapadásra, a formaegyezésre és az adakozás minőségére irányul.

(részlet a 2018. december 16.-I kabbala leckéből)

https://laitman.com/2019/04/struggle-with-myself/

https://laitman.com/2019/03/the-point-of-freedom/

Kérdés: Hol van a szabadság pontja bennem? Hogyan volt képes ezt a pontot a Teremtő szabaddá tenni magától, és mindattól, amit előre meghatározott?

Válasz: Az egónk mellett, mindannyiunknak van szívben lévő pontja, melyet úgy is hívunk, hogy “a rész, amely felülről, a Teremtőtől származik”. Ebből következik a vonzás, ami a Teremtő felé húz minket. El akarjuk Őt érni.
Azok az emberek, akik rendelkeznek ezzel a szükséglettel, érzik a szívben lévő pontjukat, és emiatt törekednek az egymás közötti kapcsolódásra, hogy így felfedjék Őt.

(részlet a 2018.november 18.-I, orosz nyelvű kabbala leckéből)