Dr. Michael Laitman

szenvedés

Tanulni a problémáinkból

Kérdés

Azt mondjuk, hogy a korlátlan fogyasztás, mások kárára történik. Azonban a gonoszság ebben történő meglátásának érdekében, fel kell érnünk ennek a csúcsára a történet végén?

Válasz

Nem. A Teremtőnek nincs hiánya ásványokból, vitaminokból, földgázból, kőolajból, vagy bármi másból. Problémákat rendez el a számunkra, ebben a világban, hogy ráébredjünk a veszteségeinkre. Kudarcot vallottunk.

A Teremtő nem azt mutatja meg nekünk, hogy valójában kiestünk a spirituális világból, mert ez által elvesztenénk a szabad döntés lehetőségét. Ez helyett csapások alá helyezi az embert, amelyek által felismerheti a gonosz természetét. Nem a Teremtő, tárul fel, mint a problémák oka, hanem az emberi egoizmus.

Akkor, mivel az ember nem tudja korrigálni ezt, elkezdi visszautasítani azt. Ez a módja annak, ahogy fokozatosan elérkezünk a gonosz felismeréséhez. Mit kell ezzel tenni? Hogy kerülhetünk ki a csapdából? Lassan, de biztosan közelebb kerülünk a megoldáshoz.

A kifogyó erőforrások, természeti csapások, hogy az emberek meglopják egymást, mindez mesterséges, a napjaink vége felé közeledve. Ezek „kis változások,” valójában segítő szándékúak, hogy végezetül felfedezzük, hogy a spirituális világot lopjuk el egymástól.

Valójában miért kell megosztanom, amim van másokkal, és megelégedni a puszta szükségleteim kielégítésével? Csak azért, hogy ebből tanuljak, és megszerezzem a spirituális világra való vágyat. Ez a cél, és minden pontosan van megszerkesztve ebben az irányban, az első pillanattól kezdve. Különben minden ember a saját belső bolygóján marad fogoly.

KN


24 jún 2011

Amikor a válság elviselhetetlenné válik

A ma tapasztalt válság, egymással való egységünk hiányának a jele, tünete. Lényegében a válság megengedi számunkra, hogy láthassuk mindannyian totálisan önzőek és individualisták vagyunk, akik mindeközben egy globális világban élnek. És ez a probléma lényege. A Természet felfedi számunkra a világ globális természetét, de a saját önző természetünk teljesen ellentétes mindazzal. Ez a különbség, vagy szakadék az, melyet mi válságként érzékelünk. Ezért érzünk fájdalmat és zavarodottságot mindenben amit teszünk, és ez az oka annak hogy betegségekkel és balszerencsékkel vagyunk lesújtva. Ez a formák különbözőségéből adódik saját önző vágyunk és a felső Fény között.

Ennél fogva a jelenlegi válságot úgy kell lássuk, mint az emberi felemelkedés kezdeti pontját egy olyan különleges állapotba, ahonnan valaha leereszkedtünk, egy olyan program alapján, mely a Fény által létrehozott kezdeti információs csomagban található. Mi megszülettünk ebben az Univerzumban, és most elkezdünk visszatérni ahhoz a tökéletes állapothoz.

Az emberiség azon része, amelyben megjelent a szívben található pont, két erő segítségével fejlődik. Csak a megfelelő feltételekre van szükségünk: a csoportra, a tanulásra és a tanárra. Az emberiség második, nagyobb része egy fejlődési folyamaton megy keresztül, és a válság olyan állapotát éri el, ami elviselhetetlenné válik. Ez az amikor a kérdés felmerül: Mit jelent ez az “elviselhetetlen”?

A szörnyű szenvedések érzete az emberiséget háburúkhoz, pusztuláshoz és mindenfajta problémákhoz vezetheti. És pontosan ez történik most: a társadalom egy része elfelejt mindent, elmenekül a kábítószereken keresztül, mások terror cselekedetekbe kezdenek, megint mások nem aggódnak semmiért – ők már teljesen a tolvajlásba merültek. Az önzőség nyilvánvaló módon tör ki minden irányban. Az emberek által érzett belső beteljesülés hiánya miatt, nem tudják már mit kezdjenek magukkal.

Ezek a negatív jelenségek felfedik azon kétségbeesés, és reménytelenség állapotát, melyben az emberiség érzi magát jelenleg. és az emberek nem tehetnek minderről. Hatalmas belső nyomást éreznek, mely az erőszak kitörését okozza. Tehát mit tehetünk, hogy felmentsük őket jelenlegi helyzetükből?

Mi már beszéltünk a Kabbala tudományának terjesztéséről. Ez a menekülés, megoldás. Amennyiben mi képesek vagyunk a Kabbala tudományának terjesztésére, mielőtt az emberek egója teljesen felszínre tör, akkor képesek leszünk a világot hatalmas problémáktól megmenteni. Ennél fogva minden azokon az embereken múlik, akik rendelkeznek a szívben található ponttal.

Semmi nem múlik a világon, és nem is szabad, hogy bármilyen cselekedetre várjunk olyanoktól, akik nem rendelkeznek a szívben található ponttal. Ők nem rendelkeznek semmilyen pozitív erővel mely képes lenne egójukat kiegészíteni. Ők csak a hatalmas önző vágy hordozói, és csak átadják nekünk elégedettségük és fájdalmuk hozzáadását.

Nekünk kell feldolgoznunk ezt a hatalmas vágyat, arra rá kell hangoljuk magunkat, és mindazzal együtt az egységre kell aspiráljunk. Tovább kell folytassuk a tanulást, és annak segítségével növelnünk kell terjesztési munkánkat különös figyelemmel a közöttünk levő egység szükségességére. Mi vagyunk azok, akiknek egyesítenünk kell törött vágyainkat eggyé – a közös spirituális edénnyé. És bár az össze van törve, az magában tartalmaz olyan részeket melyek már össze vannak kapcsolódva, annak ellenére hogy a vágy különböző tulajdonságaival rendelkeznek. Ennél fogva amennyiben mindenki más csatlakozik ezekhez a már összekapcsolódott vágyakhoz, akkor ők is benne foglaltathatják magukat a kapcsolatban

Ez az ahogy az emberiség egy része aktív módon építi a kapcsolatot egyik a másik között, míg az emberiség másik része passzív módon vesz részt ebben a folyamatban.

10 jún 2011

Előrehaladás a halál félelméből.

Kérdés:

Azok az emberek akiknek nincs a szivben levő pontjuk, tudnak csatlakozni a egységhez?

Válasz:

Igen, létezik elég komoly anyag, akiknek beléjuk van irva az egységhez levő szükségesség. Vannak gondolkozó emberek, akik megértik, hogy az egoizmus tönkreteszi  az emberiséget, és az emberiség egoista módja tönkreteszi a földet, ezért mi át kell menjünk az egoizmuból az egységre, felemelkedjünk az altruizmushoz. Csak akkor tanulunk meg élni békében közöttünk, és vigyázzni a földre, az egyetlen házunkra. Mivel nincsen nekünk más “lakás” – unk. Sokan a világban már világosan irnak erről.

A baj az, hogy hogyan valósithatjuk meg ezt az átmenést. Érthető, hogy az emberiség a háború és a fekete jövő előtt áll, olyan helyre, amelyre az önzőség tudja nyomni. A megoldás érthető, megforduljunk lenni ” jó gyerekek”, “összekapcsolodjunk”. Korlátozzak a fogyasztást, tanuljanak helyesen elosztani a forrásokat (resources). Hogyan lehet átmenni az A pontrol a B pontra? Mert az emberiség természete, hogy élvezetet kapjon. Hogyan lehet megváltoztatni a természetét jóra, hogyan lehet kiegyenliteni a formáját az adakozással?

Az első dolog, amely beszél a természetes érzésről, mint az anya szeretete. De az emberben nincs ilyen hasonló érzés, ő felébred csak a nyomoruság pillanatában és a választás hianyából.  Akkor, fel kell vilagositani az embereknek a súlyos állapotot és bemutatni nekijek  a világos feltételt: csak a kölcsönös részvétel es az egység védheti meg a haláltól. Mivel nincs  más kiútjuk, ezt fogják választani.

De, hogy megvalositsák ezt az átmenetet, csak akkor lehetséges, ha minden pillanatban, minden részben, minden magban, minden  kenyér morzsában, minden vizcseppben érzi a személy: “ha én nem osztozom másokkal akkor én meghalok”.  Ez kell legyen minden érzésben, minden cselekedetben, minden állapotban. Csak igy. És az ok csak egy lehet: hogy a személy érzi, az egoista vágyában, állandóan azt keresi mivel elégitse ki  magát, hogy ő azonnal meghal, ha lemond  az önző vágyáról. Ha ez egy kicsit másképp történik, és ha a halál nem érkezik rögtön, akkor ő lopni fog. Igy van az ember felépitve. Nem szabad kérni az embertől, olyan dolgot , ami az ő ereje felett van, az ő természete felett.

Mindegyikünk kell menjünk ez a félés alatt? Ez nem lehetséges. A Tasz bevezetőjében, Báál HáSulam irja, hogy a múltban a kabbalisták bünbánatot használtak: “Ez a Tóra útja, egyél kenyeret sóval, igyál vizet kis mértékben, aludj a földön, és szomoruságban éld az életed. A Tora téged nehezen megdolgoztat, ha te igy teszel, akkor boldog és jó lesz neked…..” Ez azt jelenti, hogy ezeken a fájdalmakan keresztül is, szükség van a Tóra erejére. Másképp  az egész életed a szenvedésekben lesz: egység vagy halál.

Azért a kabbalisták mondták, hogy az átlal, hogy átmentek ilyen nehéz állapotokon, az ember köteles “dolgozza”  aTórát, mert midenképpen köteles húzni magához a Reformáló Fényt (Or Mahzir la mutav). Másképp ez nem élet és ez nem választás. Minden hőst a világban el lehet csalni könyen. Mert mi élünk az önző érzésben és mindegyikben meglehet hivni akármilyen reakciót. Az ember egy akarat és nem valami hős.

Ezért, az embereknek mi kell adjunk a megoldást. Ez úgy fog kinézni nekijek, mintha ők fedezték fell, de ez tőlünk jön. Amenyire gyorsabban haladunk előre, úgy könyebb lesz eltávolitani őket az illuziótól.

Meg kell magyarázni logikusan, hogy mi mükődtetjük a természet belső erejét, az egység erejét, az élet erejét, ami életet ad mindenkink. A magyarázatot, úgy kell megfogalmazzuk, hogy minnél közelebb legyen az emberekhez, azért, hogy ők ne képzeljék el azt, hogy itt egy természet feletti erőről van szó, amely a természeten kivül cselekszik. Nem, ez a természetben van vésve és készen van segiteni.

bs

07 jún 2011

Világháború vagy a Világ Árvut

Szükség van a Kabbala tudományának aktívabb terjesztésére a világban, hogy az emberek megértsék minnél hamarabb, az általanos gondolatot  a közös vágyról, hogy a gondolatok és az megértések, azok egyiktől személytől a másikhoz mennek át.

A közös erőfeszitések által, amelyet úgy  nevezünk  ” kölcsönös garancia” (“Árvut), mi egy olyan állapotba érünk, ahol elkezdjük követelni a változást, felfedeződik a Felső erő, és annak segitségével az önzőség fölé emelkedünk,hogy “kimenjünk Egyiptomból”.

Ez igy van a Kabbalista csoporttal és az emberiséggel is. Ha nem fedi fel magát a világban a Felső erő és nem jelenik meg a lehetőség, hogy korrigáljuk  magunkat a Kabbala segitségével, vagyis hogy az emberiség átvaltoztassa magát, akkor Isten ments, mi ezen a korrekción hatalmas szenvedésen, erőszakon keresztül megyünk keresztül, belefoglalva a világháborút is.

A Teremtő gyülőli az egoista  testeket és mindenre készen áll, azért, hogy széttörje a mi önzőségünket, a legdramatikusabb szenvedésig, mint ahogy az megtörtént már a történelem során.

Az emberiség elött két út áll: 1. a Fény útján, vagy az “Egység utján”, 2. vagy a természetes fejlődés utján, a szenvedések utján, “ütések” által (beito, maga idejében). Vagy érezzük aktív vizsgálatainkon keresztül, hogy mennyi gyülölet esik ránk a természettől (a Teremtő) az önző vágyunkra fizikai szenvedések nélkül, vagy mindezt olyan szenvedéseken keresztül éljük át, amelyet még elképzelni sem lehet.

Kérdés:

A Tóra utján szükségem van nekem a rosz érzésekre?

Válasz:

Igen. Mi meg kell szerezzük a felkiáltást, sirást, amely felfedi a Teremtőt számomra, a Fényt, amely megjavitja a szándékunkat  az önzőségből az adakozásra. És még mielőtt elérnénk ezt a kiáltást, követelést, nekünk meg kell határoznunk, hogy nincsen rosszabb annál, hogy akár még egy pillanatigis megmaradjak az önzőségben, a megszerzés iránti vágyamban. A kérdés, hogy juthatunk el ehhez a döntéshez: az ütések által vagy a vizsgálatokon keresztül.

Az eredmény csak egy kell legyen: én nem egyezek bele, hogy tovabb tűrjem az egoizmusomat és jobban gyülölöm őt, mint akármit a világból, “jobb, hogy meghaljak”, mint hogy tovább éljek úgy, mint ahogy most élek. Ha én igy érzem az egoizmusomat, akkor a Fény elkezd müködni.

Minden a természet törvényét követi. Mi szemben állunk a rendszerrel, és különböző állapotokon megyünk keresztül. Lépés lépés után, a Fény elkezd müködni a fokozatok rendje szerint, hogy felfedeződjön a Fény  és a vágy. Nincsen semmi értelme ülni és várni, hogy ez mikor fog megtörténni, magától soha nem fog megtörténni. Előszőr is el kell érjük a gyülőletet a megszerzés vágya ellenében, és ezt két módon lehetséges elérni: a szenvedések  vagy a Fény által.

Mivelhogy, sokan vagyunk már,  kaphatunk kölcsönös támogatást, sok a lehetőséget a segitségre. Amit az egyik ért és érez, átadja másoknak. Az Arvut-on, azaz a  kölcsönös garancian keresztül, nagyon gyorsan lehet elérkezni egy kölcsönös megértéshez, és annak elhatározásához, hogy szükségünk van az önzőség fölé emelkedni.

bs

07 máj 2011

A szomorúság boldogsággá válik

Baal HaSulam írásai, 19. levél: Az ember nem képes a Teremtővel való összeolvadásra egy lépésben, hanem csak fokozatosan, ahogy az írva van, “Jóság és kegyelem követ majd engem”. Ezért teremti Ő meg ezeket a sóvárgásokat, melyek az összeolvadás kezdeti lépései, ahogy az írva van, “az, az igaz ember aki szenved”. Az ember szenved, mivel nem érzi a Teremtő szándékát a vele való összeolvadásra. Ezért úgy érzi az ember, hogy szeretet nélkül szenved és sóvárog, azonban a szeretet szükséges az összeolvadáshoz. Ez a szenvedés amit érez,  később az összeolvadás örömévé válik.

Kérdés: Hogyan vagyok képes a Teremtővel való kapcsolatra vágyni, olyan szenvedések állapotaiban, melyeket Ő küld nekem?

Válasz: A Teremtő nem küld nekünk szenvedést. Csak jóság származik Tőle, de önzésemen belül én az Ő attitűdjét ellentétes formában érzékelem, azaz szenvedést élek át. De pontosan ez az a “felébresztés” mely szükséges a cél eléréséhez, az önzésem adakozásra való átváltoztatásához, amely által a szenvedés élvezetté válik.

Semmi nem változik a világgal szembeni hozzáállásomon kívül, ahogy az írva van, “Azzal táplálkozol, amit a múltban tettél”. Megváltoztattad magadat, és a viszonyodat azzal kapcsolatosan ami történik a világban. Saját élvezet iránti vágyad fölé emelkedtél, és ennél fogva a szenvedés helyett most már élvezetet érzel.

A beteljesülés illuzórikus elérésére vágyakoztál, de most törekvéseid  a Teremtő megelégedettségére irányulnak, és szomorúságod és szenvedésed beteljesüléssé változik, mivel semmi mást nem akarsz csak ezt. Ha te csak Őrá akarsz vágyni és ez már beteljesít téged.

KA

02 máj 2011

Rengeteg szenvedés, egyetlen ok

Kérdés:

Orvosi egyetemen tanítok, és érzem a fájdalmat az emberekben körülöttem, Hogyan enyhíthetem fájdalmukat?

Válaszom:

Az összes fajta szenvedésünk csakis abból az okból származik, hogy nem vagyunk egyensúlyban a természet általános erejével, nem vagyunk a kölcsönös adakozás állapotában. Minden egyes személy a csapásokat lelke gyökerének megfelelően kapja, és azon helyének általános állapotából fakadóan, mely helyet a közös rendszeren belül elfoglal.

Néhány ember sem csapásokat, sem a válságot nem érzi. Úgy tűnik, hogy azok elkerülik őket. Mások állandó félelemben élnek.

Az emberek különbözőek: néhányan elérik a spirituális kapcsolatot és felemelik lelküket, míg mások a jelen pillanatában élnek, és nem gondolnak a jövőre. Minden személy fejlődési szintjének megfelelően él. Csak most történik meg, hogy az emberek nagy tömege kezd elérkezni a korrekcióhoz.

Egyetlen oka van a szenvedésnek: a formák különbözősége a természet mindent átható erejével. Ezért van az, hogy a megoldás az, hogy azonossá váljunk azzal. Csak egy törvény létezik: a formák azonosságának törvénye.

29 ápr 2011

A gonosz összehasonlításon keresztül érthető meg

Az Egyiptomból való kivonulás története, és az ahhoz kapcsolódó tradíciók csakis arra szolgálnak, hogy belső állapotunkra mutassanak. Mi egy szakadékban vagyunk, nehézségeink vannak, csapások záporoznak ránk, a menekülés atmoszférájában, sietségben, sötétségben vagyunk. Lényegében ez a spirituális megszületés folyamata, mely hasonló a fizikai test megszületéséhez.

Ez az amit el kell érnünk. De hogyan? Végül is mi állandóan menekülünk a szenvedés elől. Szóval hogyan van az, hogy nem vagyunk képesek elmenekülni Egyiptom állapotából? A materiális világban találhatom magam egy olyan helyzetben, amikor csak egy kiút van. De a spiritualitásban minden vágyaimnak megfelelően történik. Amennyiben én nem akarom átélni az Egyiptomi csapásokat, akkor nem élem át azokat. De én akkor a tüskékkel teli útat választom az egész emberiséggel együtt, az “evolúciós prés” nyomása alatt. Azonban én fel akarom gyorsítani az útat. Akkor belehelyezem magam a csapások alá?

A Kabbalista válasz: Nem valahol kinnt kell felfedezzük a csapásokat és problémákat, hanem jelenlegi állapotunkon belül. Hogyan? Valóban lehetséges-e az, hogy érzékelésemben a valóságot jóról rosszra kell átváltsam? Így van! Mondhatnánk azt, “De amikor én érzem a gonoszt, én elmenekülök!” Valójában nem fogunk elmenekülni. Mindez azért van, mert mi a gonoszt egy magasztosabb céllal szemben fedezzük fel. Nekünk úgy kell értékelnünk a spiritualitást, mint valami vágyott és valóban felbecsülhetetlen értékű dolgot. És akkor a jelenlegi állapot majd rossznak tűnik nekünk. Ilyen módon mi képesek leszünk tovább lépni előre az út elhagyása nélkül.

Mi felébresztjük a spirituális célt, hogy az ránk ragyogjon. És akkor már vágyunk annak elérésére, míg jelenlegi állapotunk válik száműzetéssé, sötétséggé, Egyiptomi csapásokká. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy felemeljük a spiritualitás fontosságát szemünkben, hogy felemeljük az adakozás, a felebarát szeretetének, és a barátok egységének fontosságát egy olyan szintre, hogy a száműzetés elviselhetetlenné válik számunkra, és el kell menekülnünk attól.

Kérdés:

Amennyiben az Egyiptomi kivonulás ilyen nehéz körülmények között történik, hiogyan vegyíthetjük ezt azzal az optimizmussal és energiával, amit a kongresszus után éreztünk?

Válaszom:

Mi csak jóságra aspirálunk, és akkor a jelenlegi állapotunk elviselhetetlenné válik számunkra. A felgyorsítás útján felfedezem az előttem álló jó állapotokat, és azokhoz képest a jelenlegi helyzetem majd negatívnak tűnik számomra.

Nem kell nekem egy zsákutcában szenvednem egyátalán, nem tudván hogy mit is kezdjek magammal. Az utóbbi megközelítés van “a maga idejében előre haladva” módjának nevezve, ameddig amíg az “evolúciós prés” hatására mindennek ellenére fel kell fedezzük a jóságot előttünk. Ez adja a teljes különbséget. Azáltal, hogy a jelenlegi állapotot a vágyott egységhez hasonlítjuk, a felebarát szeretetéhez és adakozáshoz hasonlítjuk, elkezdjük érezni, hogy problémánk van, és sötétségben vagyunk. Ez az ahogy felkészítem magamat a spirituális érzékelésre, már kialakítva a spirituális értékrendszert magamban. Azáltal, hogy az adakozás magasra emelem szemeimben, én felkészülök a kimenekülésre, és felkészülök a kimenekülésre.

12 ápr 2011

A bajok fölé emelkedni, azért hogy megforduljanak

Az emberi szinten, a mi világunkban képesek vagyunk tanulni, tudást és ismereteket szerezni, és egy bizonyos mértékben ellenőrizni a természetben levő kövületeket, növényeket és állatokat. Nem a legtökéletesebben értjük, de mégis képesek vagyunk  megértemi és valamenyire megváltoztatni.

De mi nem  vagyunk képesek vezetni az emberiséget, és az emberi társadalmat. Ez a mi időnkben egyre jobban felfedezhető. Az ellenőrzés hiánya és a hatalom mindenhol felfedeződik, nem számit mit tesz az ember.

Nincs erőnk nevelni az új nemzedéket, a gyerekeinket. A múltban nem gondolkoztunk ezen, akkor hogyan találkozunk ma ezekkel a bajokkal? A fiatal generáció lekapcsolódott rólunk, és nem vagyunk képesek tenni vele semmit.

Ha sikerülne, tennénk velük valami hasznosat, valami jót,- de mi nem tudjuk, hogy mit jelent ez, – hogy legalább a gyerekeink, élhessenek jobb körülmények közt. Minden kórosztály azt remélte, érdemes nehezebb életet vállalni a gyerekeink sikereinek érdekében. De ma eljőtt az átmeneti időszak. Átmentünk a másik végletbe, a elvárások tetőfokára és már nem reménykedünk abban, hogy a jövő generáció élete jobb lesz mint a miénk. Ezért az emberiséget nem érdekli már a családalapítás és a gyermekvállalás.

A mi problémánk az,- hogy a legegyszerübb anyagi szinten,- egy normalis életet akarunk épiteni 7 miliárd embernek, ezért nekünk a legmagasabb spirituális szintet kell elérnünk.

Mivel én az emberi fokozaton vagyok ( 4) ,én tudom irányitani az alacsonyabb rendű állapotokat: kövületi ( 1), nővényi (2), és elő (3). De ahhoz, hogy megtudjam őrizni és vezetni a sajat állapotomat, egy magassabbra spirituális fokozatra kell emelkedjek (5). Akkor képes leszek vezetni az én emberi állapotomat.

A bajok fölé emelkedni, hogy megforduljanak.

A következtetés egyszerű.Ahhoz, hogy elrendeződjenek körülöttünk a dolgaink: az oktatás, a család, az emberek közti a kölcsönös kapcsolat, hogy az űzleti, az ökológiai, gazdasági akadályokat leküzdhessük, azért, hogy legyőzzük a betegségeket és az új virusokat, szükséges tudnunk, honnan jön ez az egész, hol találhatok azok az erők, amelyek vezetik az emberi szintet. Ezek nem itt   találhatok. Ez azt jelenti, hogy én egy nekem magamnak egy felsőbb szintre kell emelkednem.

Ezért Báál HáSzulám boldog volt azért a lehetőségért amelyet kapott, hogy az egész világnak felfedezze a Kabbala Bölcseletét, és nem csak magának vagy egy maroknyi érdeklődőknek. Bár mára ez a “maroknyi” érdeklődő száma egy pár millióra duzzadt, akik nap mint nap nézik a leckéinket, olvassák az anyagokat, mi nem csak hozzájuk, hanem minden emberhez beszélünka a világban.

Rövidesen olyan állapothoz érünk, amelyet még el sem tudunk képzelni.Az ember a társadalomban semmilyen területen nem fog tudni sikereket elérni, ha nincsen minimális ismerete, a formáról, amelybe vezet világunk az ötödik fokozatról. A programjaink, amelyet kezdeményezünk a család, az ország és a világ javára, megakadnak és le vannak állítva.

A Kabbala Bölcselete nem csak azért szükséges, hogy a spirituális realitásba lépjünk. A váltságok összeadódnak egy multiszisztémás váltsággá, ami nyomja a világot növekedés felé, egy új fokozatra.

Mi ebben a világban abban különbözünk másoktól, hogy megkaptuk a negyedik fokozatot  a “szivben levő pontot”, azt a vágyat , hogy felemelkedjünk az ötödik fokozatra. Minket a belső jo nyomás vonz előre. A világ többi részét a “nagy szenvedések” tolják, amelyek hátulrol jönnek. Minket csábitnak  “cukorkával”, a jóra való sóvargással, de a többiek nem találják a kiútat “a bot alatt”. Ők úgy viselkednek, mint az állatok, melyek nem tudják merre forduljanak, hogy küzdjék le a katasztrofákat, amelyek megjelennek mindenhol. És ez csak a kezdet.

A bajok fölé emelkedni, hogy megforduljanak.

2011.04.01, New Jersey Kongresszusból

BS

05 ápr 2011

Hasznos akadályok

Útunk mentén mi felfedezünk különböző hibákat, problémákat, és ennek így is kell lennie. Azonban ez teljesen másképp néz ki, amikor képes vagyok azokat megértéssel elfogadni a felkészülés, és a környezettől kapott támogatás eredményeképpen. Akkor én ezeket az akadályokat feladatokként, gyakorlatokként érzékelem. És a feladat az már nem számít rossz dolognak.

Amikor egy problémával találom magamat szemben, nem pánikozok, nem érzem magam gyengének és megzavarodottnak. Épp ellenkezőleg, tudom, hogy annak érdekében kaptam ezt a problémát hogy azon felül emelkedjek, és ennek eredményeképpen jutalmat kapjak. Az többé nem buktat el engem olyan mértékben hogy én elessek, és nem taszít le engem a jósághoz vezető útról.

A teljes lényeg a felkészülésben rejlik, mely lehetővé teszi számomra hogy mindezt egy lehetőségként lássam az előrehaladásra, ahelyett, hogy problémák lavinájaként érzékeljem azt, amitől el akarok menekülni, vagy akár életemnek is véget akarnék vetni miattuk.

A célra való irányulás dönt el mindent. Amennyiben én egy gondoskodó környezetben vagyok, akkor az “agymosást” hajt végre rajtam, és elmagyarázza, hogy az összes hiba, probléma ami megjelenik számomra, az csak gyakorlatok, feladatok egy olyan személy számára, aki növekedni akar. És akkor én azokat előre jutásom érdekében használom fel. Sőt mi több, én boldog vagyok azokért a hibákért, negatív dolgokért melyek megjelennek.

És vica versa, a megfelelő nevelés nélkül, a megfelelő környezettől kapott támogatás, segítség nélkül képtelen vagyok korrigálni, és átfordítani minden egyes problémát egy ugródeszkává, az előre ugrás érdekében. Ehelyett állandóan csak belemerülök a gonoszba.

Ebben a tekintetben az emberiség szabad választás előtt áll: Hogyan fogadjunk el mindent, ami megjelenik előttünk az úton? Amennyiben én már előre felismerem a problémát, amennyiben én felkészítek egy környezetet magam számára, és az előre haladása vágyok, akkor a problémák, enyhén, puhán jelennek meg. Én már képes vagyok azokat megérteni, készen állok rájuk, és előrehaladásom jeleként fogadom el azokat.

Kérdés:

Milyen károkról, problémákról beszélünk? A magunkon belüli gonosz felismeréséről, vagy cunamikról és más természeti katasztrófákról?

Válaszom:

Amennyiben felkészülünk, akkor többé nem lesz szükségünk cunámikra. Akkor a hibák, problémák nem kellemetlenségként jelentkeznek, hanem kihívásokként. Akkor nem megoldhatatlan akadályokat jelentenek, hanem feladatokat, gyakorlatokat. Hasonlóan egy szorgalmas gyermeknek nincs szüksége büntetésekre, szigorú figyelmeztetésekre. Ahelyett engedjük, hogy LEGO-t, puzzlet vagy valami hasonlót rakjon össze. Nem kap nehézségekkel teli életet tőlünk, hanem olyan feladatokat kap melyeket szeret. Még akkor is ha egy kicsit megizzasztjuk, mindazok élvezetet is adnak számára.

28 Már 2011

Hasznos akadályok

Útunk mentén mi felfedezünk különböző hibákat, problémákat, és ennek így is kell lennie. Azonban ez teljesen másképp néz ki, amikor képes vagyok azokat megértéssel elfogadni a felkészülés, és a környezettől kapott támogatás eredményeképpen. Akkor én ezeket az akadályokat feladatokként, gyakorlatokként érzékelem. És a feladat az már nem számít rossz dolognak.

Amikor egy problémával találom magamat szemben, nem pánikozok, nem érzem magam gyengének és megzavarodottnak. Épp ellenkezőleg, tudom, hogy annak érdekében kaptam ezt a problémát hogy azon felül emelkedjek, és ennek eredményeképpen jutalmat kapjak. Az többé nem buktat el engem olyan mértékben hogy én elessek, és nem taszít le engem a jósághoz vezető útról.

A teljes lényeg a felkészülésben rejlik, mely lehetővé teszi számomra hogy mindezt egy lehetőségként lássam az előrehaladásra, ahelyett, hogy problémák lavinájaként érzékeljem azt, amitől el akarok menekülni, vagy akár életemnek is véget akarnék vetni miattuk.

A célra való irányulás dönt el mindent. Amennyiben én egy gondoskodó környezetben vagyok, akkor az “agymosást” hajt végre rajtam, és elmagyarázza, hogy az összes hiba, probléma ami megjelenik számomra, az csak gyakorlatok, feladatok egy olyan személy számára, aki növekedni akar. És akkor én azokat előre jutásom érdekében használom fel. Sőt mi több, én boldog vagyok azokért a hibákért, negatív dolgokért melyek megjelennek.

És vica versa, a megfelelő nevelés nélkül, a megfelelő környezettől kapott támogatás, segítség nélkül képtelen vagyok korrigálni, és átfordítani minden egyes problémát egy ugródeszkává, az előre ugrás érdekében. Ehelyett állandóan csak belemerülök a gonoszba.

Ebben a tekintetben az emberiség szabad választás előtt áll: Hogyan fogadjunk el mindent, ami megjelenik előttünk az úton? Amennyiben én már előre felismerem a problémát, amennyiben én felkészítek egy környezetet magam számára, és az előre haladása vágyok, akkor a problémák, enyhén, puhán jelennek meg. Én már képes vagyok azokat megérteni, készen állok rájuk, és előrehaladásom jeleként fogadom el azokat.

Kérdés:

Milyen károkról, pronlémákról beszélünk? A magunkon belüli gonosz felismeréséről, vagy cunamikról és más természeti katasztrófákról?

Válaszom:

Amennyiben felkészülünk, akkor többé nem lesz szükségünk cunámikra. Akkor a hibák, problémák nem kellemetlenségként jelentkeznek, hanem kihívásokként. Akkor nem megoldhatatlan akadályokat jelentenek, hanem feladatokat, gyakorlatokat. Hasonlóan egy szorgalmas gyermeknek nincs szüksége büntetésekre, szigorú figyelmeztetésekre. Ahelyett engedjük, hogy LEGO-t, puzzlet vagy valami hasonlót rakjon össze. Nem kap nehézségekkel teli életet tőlünk, hanem olyan feladatokat kap melyeket szeret. Még akkor is ha egy kicsit megizzasztjuk, mindazok élvezetet is adnak számára.

25 Már 2011

68 queries in 0,224 seconds.