Dr. Michael Laitman

szenvedés

Ezek mind az én gyermekeim!

Kérdés:

Miért tűnik úgy, – hogy egy ilyen hatalmas katasztrófa- mint ami most japánban történik, olyan távolinak tűnik nekem? Mit kell tennem, hogy mindazt magaménak érezzem?

Válaszom:

Az én önzőségem az, mely elválaszt engem “mások” problémáitól. Minél nagyobb az önzőségem, annál távolibbnak érzem a Japán szigeteken történő katasztrófát magamtól. Ezzel ellentétben minél inkább korrigálom magamat, annál közelebbinek érzem mindazt magamhoz.

Egyszer egy hasonló helyzetben Rabash-t megkérdezték: Miért szalad állandóan, hogy a rádión meghallgassa a híreket, még a leckék alatt is? “Vajon vannak ott gyermekeid?” Ő azt válaszolta: “Igen, Ők mind az én gyermekeim”

Nekünk is úgy kell tekintenünk felebarátaink problémáira, mintha azok saját gyermekeink problémái lennének.

KA

 

18 Már 2011

A megoldás közöttünk található

Kérdés Japánból:

Milyennek kell lennie belső munkánknak vészhelyzetekben? Miközben a leckéket nézzük, a földrengések megállás nélkül folytatódnak.

Válaszom:

Ezekben a napokban még inkább az egységre kell koncentrálnunk, és bíznunk kell abban, hogy pontosan erőfeszítéseink eredményeképpen leszünk képesek megakadályozni a katasztrófákat a világban, mind Japánban, mind azon más régiókban ahol az emberek most szenvednek.

Miért is szenvednek az emberek? Miért nem haladnak a korrekció irányában a helyes úton? Miért nem ébrednek fel és rohannak az utcákra azt kiabálva: “A Messiást akarjuk most!” Más szóval miért nem követelik a korrekciót, a változást, az új állapotot?

Miért kiabálnak mindehleyett kormányváltoztatásért? Hogyan segíthetne rajtuk mindez? Senkinek sem lesz jobb élete hogyha a kormányváltozás megtörténik, még akkor sem, ha a Líbiai diktátor felmond és elmenekül. Az ezt követő szakadékot radikális Iszlám tölti majd ki, vagy valamilyen más politikai párt, de mindez csak vak pszichológiai kompenzáció lesz. A gyakorlatban az emberek nem érzik majd magukat jobban. Mindez továbbra is a szenvedés útja lesz.

A közelmúltban a világ gyorsan egyre több fegyverre tesz szert. Mi újraélesztettük a fegyverkezési versenyt, mely korábban megállt, mintha mi megint versengeni akarnánk ki az erősebb. De micsoda bolondság az, hogy úgy veszekszünk mint kisgyerekek! De közben láthatjuk mekkora energia, és források vannak minderre elvesztegetve.

Ennek eredményeképpen minden rajtunk múlik, az összes barátainkon az egész világon keresztül, akik már megkapták a hajtóerőt a korrekcióra. Nekünk belülről kell egységre lépnünk, és éreznünk kell, hogy egy egész vagyunk. és akkor azáltal, hogy az egész világot egységessé akarjuk tenni, mi majd segítjük a többieket is hogy közelebb kerüljenek hozzánk. Végül is ők csak saját magunk passzív részei. Ők képtelenek közelebb kerülni maguktól, ameddig mi nem nyújtjuk nekik a lehetőséget arra, hogy hozzánk kapcsolódjanak.

Ahogy a személy megkapja a felébresztést, a szívben található pontot, eljut majd hozzánk és csatlakozik majd azokhoz, akik aktivizálják és felgyorsítják a fejlődést, munkájuk sebességét ahhoz a sebességhez igazítva, amellyel a Resimók (spirituális információ adatok) megjelennek bennünk. Akkor semmilyen más erők, cunámik, forradalmak, háborúk és más hasonló dolgok nem fognak minket a fejlődésre kényszerítnei egy negatív módon.

Minden a mi erőfeszítéseinken múlik, azon a szinten ahol mi egységünkön dolgozunk. Nincs semmilyen más megoldás a világban.


18 Már 2011

Érzéstelenítés alatt

Kérdés:

Az emberiség még nem képes összekötni a környezeti katasztrófákat az önzőség korrekciójával. Hogyan lehetünk mi képesek mindezt elmagyarázni az embereknek?

Válaszom:

Meg kell keressük a módját annak, hogy hogyan tegyük mindezt, és cikkeket kell írnunk, magyarázatokat kell kidolgoznunk, pontosan katasztrófák idején, annak érdekében hogy átadhassuk a lényeget: Mindez azért történik, mivel mi magunk nem vagyunk korrigálva.

A külső világ csak a mi belső állapotunk makettja. Ennél fogva a valóságban mi belső katasztrófákról beszélünk, amelyeket mi külső eseményekként érzékelünk. Az összes nemzetek egyetlen lélek részei, de a mi érzéseinkben ők olyan részekre vanna felosztva melyek idegennek tűnnek számunkra.

Ez mind olyan, mintha én helyi érzéstelenítésben részesültem volna, és most nem érzem, hogy a lában égésen menne keresztül, vagy ha a karomat levágnák. Jelenleg mindez viccesnek hangozhat, de valójában pontosan ez történik velünk.

Ennél fogva, én azt akarom, hogy a hozzámtartozás érzése fokozatosan térjen vissza. Én a “külső” részeket ismát magaménak akarom érezni. Reménykedem abban, hogy megkapom annak lehetőségét hogy korrigálhassam állapotomat, attitűdömet mások irányában.

Amennyiben a külső valóság valóban a részemmé válik, akkor én egy szörnyű érzéssel találom magam szemben. Ennél fogva a betegség felismerésével egyidőben meg kell kapjam a gyógyszert ugyancsak, azt a lehetőséget, hogy javíthassam állapotomat. Ez az amit kérek: együtt kérem a gyógyszert azzal a betegséggel ami megjelenik előttem. És akkor képessé válok arra, hogy korrigáljam a hibát magamban, és ennek eredményeképpen a “külső” pusztulás is megnyugszik.

Ez az amit tennünk kell: kérnünk kell a belső korrekciót, amely kiváltja majd a látszólagos külső korrekciót. És akkor képesek leszünk meglátni a bennünk levő összes problémát, és képesek leszünk azokat korrigálni magunkon belül. Ezek a vágyak (Kelim) egyesítenek majd minket, azok belsővé válnak majd, és az összes, a mi belső korrekciónk hiányából adódó természeti katasztrófák megszűnnek majd.


18 Már 2011

Egy Cunámi a lelkünk legmélyén

Kérdés:

Mi legyen a hozzáálásunk a jelenleg átélt természeti katasztrófákhoz, és más problémákhoz?

Válaszom:

Mi különleges időszakban élünk, amikor önző vágyunk elkezdi megmutatni nekünk a természettel szembeni kiegyensúlyozatlanságunkat, annak minden szintjén.

A természet legalacsonyabb szintje a kövületi szint ahol mi most felfedezzük az egyensúly hiányát, és a disszharmóniát az általános természet vonatkozásában. És ugyanez igaz a többi szintre is: a természet növényi és állati szintjeire. Csak mi még azt nem érezzük ennyire.

Mi egy szörnyű válságban vagyunk, egy “kapcsolat válság”-ban, a “Domem” (kövületi)-nek nevezett angyallal, valamint a “Comeah (növényi)” és “Hai” (élő, állati)” anyalokkal. A természet mindezen szintjei a velünk való viszonyukban óriási méretű kiegyensúlyozatlanságban vannak. A mi kötelezettségünk az, hogy korrigáljuk mindezt, mivel csak az ember képes a természet többi rétegeit korrigálni saját maga korrekciója segítségével.

Ennél fogva a körülöttünk látható katasztrófák saját belső tulajdonságaink kivetülései. A teljes felelősség a miénk. Semmi nem követelhetünk a kövületi, növényi és állati szintektől a világban. Azok az emberrel együtt emelkednek és zuhannak.

A minket körülvevő természet kövületi, növényi és állati szintjein megjelenő problémákon keresztül mi láthatjuk mi magunk mennyire nem vagyunk megfelelő állapotban. Mindezek a katasztrófák csak saját hibáink kivetülései, nem is beszélve a természet “beszélő” szintjéről, azaz az emberi társadalomban jelentkező problémákról. Csak nézzük meg mi történik ma a világban.

Meg van a lehetőségünk arra, hogy valódi paradicsomi életet szervezzünk magunk számára itt a Földön, de nézzük csak meg mit is teszünk ehelyett. Ha egy idegen földönkívüli lény idelátogatna a világűrből, és meglátná mit teszünk bolygónkon, azt gondolná, hogy egyszerűen elvesztettük eszünket. Hol van a mi emberi értelmünk és érzelmeink? Valóban ez a módja annak, ahogy egy gondolkodó, intelligens emberi lénynek el kell rendeznie életét? Csakis egy tökéletes bolond, vagy öngyűlölő cselekedne így.

Mindez azt jelenti, hogy mi fokozatosan felfedjük saját belső állapotunkat. És csakis egy belső korrekción keresztül leszünk képesek harmóniát elérni a külső világban.

18 Már 2011

A biztonság három szintje

Három szintje van a jövőben érzett biztonságnak:

1. Anyagi biztonság, amikor mindenki biztosítani akarja a normális életet maga számára a jelenben és a jövőben. (A Kabbala tudománya azt állítja, hogy a személynek nem csak a jelent, hanem a jövőt is biztosítania kell: hogy rendelkezzen nyugdíjjal, betegbiztosítással, és ne válljon a társadalom terhévé).

2. A társadalom által biztosított biztonság, amikor a személy egy olyan környezettel van körbe véve, ahol mindenki gondoskodik a másikról.

3. A biztonság harmadik szintjét se nem pénz, sem megszerzett anyagi vagyon és még csak nem is a társadalom biztosítja, hanem az a Teremtőtől jön.

Ezek a lépcsőfokok melyeken fel kell lépnünk. Ez nem jelent egy gondtalan attitűdöt, vagy a félelmek és problémák eltörlését. Minden bizonnyal találkozunk majd korporeális problémákkal, mint ahogy ma is étel ellátási, és akár éhséggel járó problémák előtt állunk, amely abba az irányba kényszerít majd minket, hogy a megfelelő biztonságot keressük majd magunknak.

07 Már 2011

Két út

Nincs kétség afelől, hogy jelenlegi állapotunk a legjelentéktelenebb, és nincs rosszabb annál. Nincs mit megbeszélni ezzel kapcsolatban. Ez az a valóság melyet megkaptunk Felülről, és bármit is mondunk ez nem változtatható.

A Teremtő azt mondja: “Igen, Én teremtettem az önzőséget, és ezt az egész világot, mindez igaz, de ez csak a kezdeti pont. Hagyd abba az ücsörgést, és a sírást. Kezdj már el úgy cselekedni ahogy kellene! Én előkészítettem az összes kelléket számodra, kezd el azokat felhasználni!”

De senki sem akar valamilyen korrekcióról, munkáról, erőfeszítésről és változásról hallani. Általában mi csak azt tudjuk, hogyan üljünk egy helyben és panaszkodjunk azzal kapcsolatban, hogy rosszul érezzük magunkat.

Két kivezető út van minden állapotból amelyben találjuk magunkat. És a valóságban a mi állapotunk nem olyan rossz mint ahogy az tűnik számunkra. Ehelyett mindez azért valóban szörnyű, mivel nem látjuk mit is vesztünk a Végtelen Világhoz mérve, ahol lehetőségeink szerint létezhetnénk.

Mi nem láthatjuk ezt a végtelen állapotot, mivel egyébként azonnal önzően oda rohannánk. Annak érdekében hogy mi ebben meg legyünk akadályozva, ez a Fény el van rejtve előlünk. Ez teszi lehetővé számunkra hogy dolgozzunk, és normálisan fejlődjünk, a csoport erejét felhasználva, és ezáltal az adakozás felé haladva ahelyett, hogy önző parazitákká (Kilpa) válnánk, és csal az élvezetet kergetnénk, anélkül, hogy bármilyen erőnk is lenne annak visszautasítására.

Két út vezet ki a legalacsonyabb és legrosszabb állapotból. Próbáljunk meg kilépni magunk által, saját fejlődésünket beindítva, vagy amennyiben mi nem akarjuk mindezt, akkor létezik egy gépezet, vagy természetes program, mely arra késztet minket hogy olyan állapotok szekvenciájának megfelelően fejlődjünk, melyek le vannak rögzítve itt:  Fény és a vágy viszonyán keresztül, melyek egymással szemben állnak.

01 Már 2011

Megérés az “Ember” címre

Amennyiben mi elkezdünk a megfelelő módon fejlődni, és integrált módon összekapcsolódunk egymással és az Univerzum minden részével, akkor mi elkezdjük a világot egy új szinten megérteni. Akkor mi felemelkedünk efölé az apró világ fölé, amit mi most Egónkon belül érzékelünk, ahol minden egyes személy csak individuálisan érzékel, és akkor elkezdünk felfedezni egy új világot – azt amelyik örökkévaló és tökéletes. Mi azt majd egy olyan szinten érezzük melyet “Ember”-nek nevezünk, ahelyett hogy a világot csak az állati szinten érzékeljük testünkön keresztül.

Én elkezdem majd magamat az integrált létezés szintjén érzékelni, összekapcsolódva mindenkivel egyetlen tudatba, egyetlen gondolatba, közös gondolkodásba, egyetlen vágyba és érzésbe. És akkor mindent ami állati testemmel történik egy szinttel magam alatt érzékelem majd új tudatomban.

Most, miközben mi állati testünk szintjén létezünk, nem érzünk fájdalmat olyan dolgok által, melyek a kövületi vagy növényi szinteken történnek, azaz amikor körmünket vagy hajunkat vágjuk. Ugyanígy amikor mi felemelkedünk az emberi szintre, és belépünk a közös, globális gondolati szintre, vágyba és tudatba, nem érezzük majd, hogy ez az állati test él, vagy meghal mivel mi magunkat egy magasabb dimenzióban érzékeljük.

Mi most ennek a két szintnek az átmeneti pontján vagyunk, és ez egyátalán nem egyszerű. Mégis minnél nagyobb mértékben elkezdjük azt tudatosan érzékelni, látásunkat a valódi világra koncentrálva, melyben már eleve létezünk, annál könnyebbé válik számunkra, hogy megcselekedjük ezt az átmenetet jelenlegi állapotunkból egy magasabb, globális, integrált szintre, annak érdekében, hogy mindazt egyszerűvé és gyorssá tegyük.

És akkor nem kell majd keresztül mennünk problémákon, szenvedésen, világfelfordulásokon és forradalmokon, melyek már amúgy is elkezdődtek, hanem mi egy finom, csodálatos út által haladunk majd, idő előtt, mielőtt ezek a világfelfordulások megtörténnek. Mi mindezt úgy tesszük, hogy korrekciókat hozunk létre az emberi társadalomban.

Mi mindezt a Kabbala tudományának tanulása alapján kaphatjuk meg, mely arra szolgál hogy segítsen minket felemelkedni ebből az önző, individualista világból az integrált világba. Reménykedjünk abban, hogy képesek leszünk minderre. Lényegében ez a célja a Kabbala tudományának.

hzs

08 feb 2011

Akadály pályán keresztül

Shamati 1, És csak amikor annak a személynek valós vágya van, akkor kap segítséget Felülről. És őneki folyamatosan megmutatják, hogy ő hibás jelenlegi állapotában.

Mi is ez a segítség Felülről? Az, hogy állandóan bele vagyunk lökve saját mocskunkba, saját önzőségünkbe, és állandóan megmutatják nekünk jelentéktelenségünket. Ez amit a Teremtő tesz: Állandóan megmutatja a személynek a hatalmas, fekete sötétséget magán belül, egy szemétdombot saját gondolatain, vágyain, szándékain és számításain belül.

Miért? Annak érdekében, hogy a személy elérkezzen oda, hogy szüksége legyen a Teremtőre, hogy eljusson egy olyan állapothoz, ahol többé nem képes elviselni saját bűzét. Ehhez arra van szükség, hogy állandóan ki legyen húzva saját érzéseiből, és megmutassanak neki egy másfajta létezést – egy olyat mely egy kicsit magasabb, könnyebb mint saját egoizmusa. És utána őt ismét arccal előre bele kell nyomni saját önzőségébe: nézz magadra, ismerd meg magadat! És utána megint ki kell egy kicsit húzni a mocsárból, és aztán megint lenyomni fejjel lefelé.

Ez az ahogy minden történik, amíg a személy elérkezik ahhoz az érzéshez, hogy valóban nem rendelkezik semmi “szentséggel”, vagy spirituális tisztasággal, és hogy minden csak saját, személyes, kicsiny önző lényéből származik, mely meg lett benne teremtve, és amiben ő meg lett teremtve.

És bár állandan felébresztés kap Felülről, mely pillanatokra feléleszti őt, de ő nem sokkal később visszazuhan a vulgáris szintre.

Természetesen mindezek a Teremtő cselekedetei. De mindez nem számít, mivel a személy azokat magán, és magán belül érzékeli. Mi mindössze érzékelésből állunk. Semmi más nem létezik bennünk az érzéseken kívül, és mi csak azt valósítjuk, értjük meg amit érzünk. Az értelem csak az érzéseket kíséri.

Azonban ez okozza azt, hogy ő végül elérkezik ahhoz a megértéshez, hogy csak a Teremtő képes segíteni, és őt valóban közelebb vinni a tökéletességhez. Ez a szükség, vagy követelés a tökéletesség iránt lassan megérik bennünk, kifejezetten ezekből az ellentétes állapotokból.

hzs

04 feb 2011

Az élet gyönyörűnek tűnik majd

Egy nagyon tiszta, sorozatos mozgás létezik a spirituális világban. Amennyiben nincs meg az éhségérzetem, egy vágyam a következő szint irányában, akkor nincs edényem (Kli) annak érdekében hogy azt érezzem, és ennél fogva nem is érzem azt.

Egy küszöbre van szükség. Nekem fel kell emelkednem jelenlegi állapotomból, az egyes számú vágyból, a következő állapotba, a második számú vágyba. Amennyiben felemelkedtem a következő szintre, a második vágyba, akkor érzem a Fénynek a forrását amely ott található.

De amennyiben én még mindig nem értem el a vágyat, és valahol középen vagyok, a 1O közbülső szint (1O Szfira) egyikén, akkor még nem érzem a következő állapotot. Nekem el kell érnem a legutolsó szintet, és csak miután áthaladtam azon kezdem el érezni a következő állapotot. Ez egy nagyon precíz atom szerű épülő módszer, ahol minden szintek által van rétegezve, mint a kvantum részecskék az atomon belül. És mi semmit nem tehetünk ezzel.

Ennél fogva létezik egy átmeneti állapot az én kezdeti vágyam, amelyben én érzek egy bizonyos fajta beteljesülést, ahol úgy tűnt a nap rám ragyogott, és második vágyam között. Ez az átmeneti állapot az a gyakorlatban ürességként, éhségként, és szenvedésként érződik. De amennyiben én tudom, hogy előre haladok, hogy mindez egy kumulatív folyamat mely majd befejeződik, és én elérem a boldogságot és beteljesülést, akkor még ez a folyamat is szükséges annak érdekében hogy én elérjem a következő vágyat, és ennél fogva megfelelően közeledem hozzá.

A rossz állapotok, zavarodottság, tisztán látás hiánya, és üresség hajtanak engem előre, segítve engem hogy gyorsabban haladjak. Amennyiben én valamilyen élvezetet és beteljesülést éreznék ezekben az állapotokban, akkor azok eltolnának akaratom ellenére, és nagyon nehéznek találnám a tovább haladást. Nem aspirálnék előre fele a jóság és mindenfajta kellemes dolgok miatt, mivel önzőségem azonnal arra kényszerítene engem hogy leüljek és lepihenjek.

Ennél fogva a szenvedéshez megfelelő módon kell hozzáállnunk, meg kell értsük annak célirányos természetét, és tudnunk kell hogyan használjuk azt fel helyesen. Ahogy én azt a megfelelő célhoz kötöm, ez a szenvedés a jövőben csodálatos beteljesülés iránti várakozássá változik.

Amennyiben elsajátítom ezt a módszert, az élet csodálatosnak tűnik majd.

hzs

02 feb 2011

A jövő Fénye

Kérdés:

Az  életünk során  mi a közeli eseményeket szenvedésekel tapasztaljuk meg. Hogyan dolgozzak velük? Miért érnek ezek hozzánk ? Mit csináljak velük?

Valasz:

Szenvedés nélkül nem lehet előre haladni. Még nem értünk el a végső célunkat, mi állandoan  a szenvédesek által haladuk előre. Ezek a  szenvédesek  olyan érzesek, hogy valami  hiányzik nekem, de ez nem aszt mondja, hogy én kell szenvedjek  tőle. Én  nekem lehet hasznom is a szenvedésekből. Ha én tudom, hogy mindjárt vár rám egy jo lakoma vagy mindjárt találkozom  valaki kedvencemmel, ez már nem szenvedés, hanem egy éhes érzékelés, a hiány, hogy én már  benne előre izlelem az örömet, a kielégülést ami elöttem áll.

Mi még hiányosságot érzünk. Kérdés az,  hogy, ha van e hiányom a válaszra, kielégülésre. Ha igy, a hiányosságom kellemes nekem, mint az éhes érzés egy jo lakoma elött, mert én tudom, hogy megkapom a jo kaját, meg akkor is ha még nem kaptam meg.Vagy mint amikor egy randevu előtt állsz a szived kedvencével, és te arra az idöre vársz, várakozol türelmetlenül. Ez mondja neked, hogy szenvedsz ?

Ha igen , nem a jelenlegi helyzetem miatt van, hanem azért mert, a jövő  nem világit rám. A baj az, hogy  a személy nem látja a jo és igazi jövőjét és akkor ő szenved.  Ha éreznénk, hogy van egy jo megoldás, válasz a problémánkra, akkor nem viselkednénk vele mint szenvedés, hanem mint eszenciális szükségszerü felkészülésként éreznénk. A mi ősszes  bajunk  a  jővő felfedezése és akkor minden jová válik. Az kell csak, hogy a jövő ránk ragyogjon.

Es igy minden elrendeződik. Mi keresztül kell menjünk ezeken az állapotokon,  amelyeken most keresztül megyünk  a korekcio során, ezek kellemtlen, külőmbözö állapotok, zuhanások és emelkedések, midenfajta zavarok érzésekben és okokban. A környezetünktöl függünk, amely okozza nekünk, érezni ,hogy egy csodálatos jővő vár ránk.

Akkor bármilyen jelenlegi állapotunkat  nem ugy éljük át mint szenvedést , hanem ugy mint aki  fantasztikusan éhes a vacsora előtt és megkapja az örömét  a vendéglőbe.

bs

01 feb 2011

67 queries in 0,706 seconds.