Dr. Michael Laitman

Bevezetés a tíz szfira tanulmányába

A puha pihe ágy nem akadály a spiritualitáshoz vezető úton

A puha pihe ágy nem akadály a spiritualitáshoz vezető úton

Báál HáSzulám: Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányához, 11.pont: “Azonban mi megtaláljuk és látjuk a Talmud bölcseinek szavait, akik a Tóra útját könnyebbé tették számunkra a Misna szerzőinél. Mindez azért van mivel ők azt mondták, “A személynek mindenképpen el kell merülnie a Tóra és a parancsolatok végzésében még akár Lo Lishma (nem az Ő nevében) módján is, és a Lo Lishma-ból eljut majd a Lishma-hoz (az Ő nevében), mivel a Tórában található Fény majd reformálja őt”.

Ezáltal ők új lehetőséggel láttak el minket a fent említett, Misna, Avot-ban található önsanyargatás helyett, azaz elláttak minket “A Tóra Fénye”-vel. Ez elegendő erővel rendelkezik ahhoz hogy a személyt reformálja és eljuttassa őt a Tóra és a parancsolatok Lishma formájában történő végzéséhez.

Ebből az következik hogy nekünk semmit sem kell megváltoztatnunk életünkben, nem kell korlátoznunk magunkat, vagy nem kell testünkre odafigyelnünk, hogy számoljuk mit és mennyit eszünk, iszunk vagy mennyit alszunk. Az sem számít ha én egy kényelmes ágyon vagy a földön elszom-e, hogy én milyen “jó” vagyok másokhoz, rokonaimhoz, magamhoz ebben az életben, vagy hogy én mivel foglalkozom. Mindez egyáltalán nem számít, az egyetlen dolog ami fontos az a Tóra gyakorlása (mely a Kabbala tanulását jelenti) egy olyan módon, hogy a benne található Fény engem reformáljon.

Nekem csak erre a Fényre van szükségem, és majd az eligazítja az én viszonyaimat: magammal, a barátokkal, a környezettel és a Teremtővel kapcsolatban. A Fény irányít, menedzsel mindent. Nekem csak a Fényt kell magamra vonzanom, és meg kell adnom annak a lehetőséget hogy működjön. Ez az amit a bölcsek mondanak.

Ők már létrehozták a kapcsolatokat a lelkek általános rendszerében, mely teljesen darabokra tört, és azt ők maguk már a fejlődés számtalan fázisán keresztül vitték, Bábelen és az Egyiptomi száműzetésen. Az a csoport melyet Ábrahám magával vitt Bábelből már kifejlődött és létrehozta a kapcsolatokat tagjai között, azaz a lelkek között, melyek az általános rendszer tagjai.

Ők már képesek voltak felépíteni az Első Templomot, és megkapták a “Mochin de Haya”-t (A Haya Fényeit) az adakozás érdekében, majd lezuhantak onnan és a Babilóniai száműzetésbe kerültek. Utána kijöttek a Babilóniai száműzetésből és megépítették a Második Templomot ott, a “Mochin de Neshama” szintjén, majd újra lezuhantak. Ez azt jelenti hogy ők már keresztül mentek a fejlődés különböző stádiumain, melyek szükségesek voltak a felkészüléshez: három száműzetésen és három üdvözülésen. Ezáltal ők végrehajtották az összes személyes, egyéni korrekciókat, melyeket Izrael nemzetének, mely része az emberiségnek, az a csoport mely a korrekció folyamatának élén jár, végre kellett hajtania.

Annak a ténynek köszönhetően hogy ez a csoport keresztül ment az összes száműzetésen, az üdvözüléseken és a két Templom lerombolásán a “Mochin de Haya” és a “Mochin de Neshama” szintjein, ők létrehozták a helyes és szükséges kapcsolathálózatot az általános lélek, a teljes teremtés felső részével, a GE (Galgalta ve Eynaim) résszel. Tehát bármely személynek aki most korrigálni akarja magát, meg van erre az esélye.

A két Templom lerombolása és Izrael nemzetének száműzetése szükségszerű ahhoz a Bábelhez való visszatérés érdekében, mely korrekció nélkül maradt, hogy Izrael azokkal integrálódjon azok későbbi korrekciója érdekében. Ez az állapot mely a kölcsönös egymásba épülésre szolgált, körülbelül száz évvel ezelőtt véget ért, sőt valójában már az Ari idejében befejeződött. Most bárkinek aki korrigálni akarja magát nem kell testét kínoznia, és az önsanyargatás feltételei között élnie, mely körülmények szükségesek voltak azon csoport számára akik a GE részt korrigálták.

Akkor ők a világ nemzeteitől függetlenül korrigálták magukat, és azon különleges körülmények között éltek, hogy “Ti egyetek kenyeret sóval, kevés vízet ígyatok, aludjatok a földön és keményen dolgozzatok a Tórában”. De miután ők végrehajtották a korrekciókat, és magukat az egész rendszerhez kötötték, a rendszer immár létezik egy részlegesen korrigált módon, tőlünk elrejtve.

Most mindenki képes a lelkek ezen kölcsönös egybeépülését felhasználni Izrael nemzete és a világ nemzetei között, azaz azt hogy a GE behatolt az AHP-ba és azzal integrálódott. Amennyiben a személy korrigálódni akar, amennyiben a spirituális szikra felgyulladt benne, akkor az a rendszer mely őt támogatja létezik, mely rendszeren keresztül ő képes a Reformáló Fényt magára vonzani.

A Fény fog mindent kijavítani, mivel létezik egy rendszer mely készen áll azt magába szívni, és azt nyújtani a korrekció összes szintjével. Tehát nekünk nem kell magunkat megszorítanunk bármilyen módon, minden lehetséges kivéve az, hogy valamilyen kárt szándékosan okozzunk, vagy azt támogassunk. A személy rendelkezhet különböző karakterrel, tulajdonságokkal, de amennyiben ő azért akar dolgozni hogy a Reformáló Fényt magára vonzza, akkor meg kell legyen a lehetősége arra hogy a csoportba beépülhessen. Az ő életmódja, mások iránti attitűdje, az a teher, “hátizsák” amit addig begyűjtött, mindaz amit magával hozott csak a Fényre tartozik, hogy azt majd a Fény elrendezhesse számára.

2o12 November 14., Reggeli lecke 1.rész “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányához

HZS

21 nov 2012

Az élet, azt jelenti, hogy közeledni a szeretethez

Az élet, azt jelenti, hogy közeledni a szeretethez

Báál HáSzulám, “Bevezető a Talmud Eszer Szfirot” c. könyvéből:” Ahogy a bölcseink mondják: A gonosz életében “halott” – nak van nevezve, azért mert az ő haláluk jobb, mint az életük, élnek szenvedésekben és csapásokban, hogy megszerezzék az élet létét, egy kis élvezettel, amelyet életnek éreznek”.

Ha nem haladunk az élet forrásának az elérésére, akkor az egész élet csak menekülés a szenvedéstől. Minden gondolataink csak hogy kerüljük el a rosszat, a kellemetlenséget. Mivel mi nem írjuk le magunknak a jót, mint beteljesülést, nem tudjuk kitölteni magunkat, hanem egyszerűen csak próbálunk megtalálni a rossz helyzetek között egy kis nyugalmat.

Ezért minden örömet csak egy pillanatig érezzük. Éppen ezért az életünk az úgynevezett “halott”, mert nem kapunk örömet, az eredeti valós forrástól, amelyre nyugszik az egész valóság, az egész teremtés.

Természetes, hogy mindenkinek megvan az ő számítása, hogy mennyire szenved, hogy mennyi erőfeszítést tesz, hogy fruszrtált, hasonlítva azokhoz a pillanatokhoz, amelyek megtöltik őt, amelyek boldogságot vagy élvezetet hoznak számára, és akkor igazán nem is érdemes élni. Mindez csak felkészülés a valódi felemelkedéshez, amikor elkezdünk felemelkedni a spiritualitás felé. De ha megvizsgáljuk a fizikai életet akkor nem jön ki belőle semmi jó.

Igaz ugyan, hogy megkaptuk a Tórát és a parancsolatokat, amely a lét, mi a valós életben vagyunk, boldogok, ahogy van írva: “Érezzétek és lássátok, hogy az Úr jó”. Így érezzük miután már elértük ezt. Ezután megjelenik a mi választásunk jó és rossz között. Miután megkapjuk a Tórát, az utat, a spirituális elveket, akkor majd elkezdünk dolgozni a két vonalon.

“És, ahogy írva a szöveg végén:” Válaszd az életet, te így élsz és látsz”. Vagyis: “Válaszd az életet, hogy élj”. De az élet szándéka a Tóra és a parancsolatok. Ekkor az élet valójában, mint ahogy írva van a “mert az élet a Tóra és a parancsolatok nélkül, nehéz halál”. Így a személy érzékeli a különbséget élet és halál között: az élet a spirituális előrehaladás, és a halál az előrehaladás hiánya. Lassan megértjük, hogy az előrehaladás képviseli a szeretethez való közeledést, az adakozást, a saját magam lenullázását, az egó fölé emelkedést. Csak ez az úgynevezett “élet”, semmi számítások nélkül amit mi érzünk az önző vágyunkban.

2o12 November 12, Reggeli lecke a “Talmud Eszer Szfirot (Bevezető a Tiz Szfira Tanulmányába)

BS

17 nov 2012

Hogy ne vesszen el az erdei vadonban

Hogy ne vesszen el az erdei vadonban

Kérdés:

Miért félt Báál HáSzulám, hogy a Kabbala bölcselete teljesen feledésbe merül Izrael népének?

Válasz:

Az emberek egyre többet és többet távolódnak el a Kabbalától, akár olyan mértékben, hogy a mi világunkban nem lesz egyetlen igazi bölcs kabbalisa sem, amely képes lenne felébreszteni minket lenntről ebben a világban. És akkor a világ nagy katasztrófákra és a szenvedésekre számíthat az ellenállása által: az ember és a Kabbala bölcselete között, azaz, egoista erők és az adakozó erők összecsapnak egymással.

Ha ez az ellenállás feltárul, akkor komoly bajokat és problémákat hoz magával. Tehát, a szenvedés útján felfedezzük, hogy meg kell változnunk, de csakis a szenvedésen keresztül.

Meg kell értenünk, hogyha a Kabbala nem létezett volna már a kezdetben, és nem tudtunk volna semmit róla, akkor ez hatalmas és hosszú szenvedésen keresztül, nem hagyna békét egy pillanatra sem. Folyamatosan kapunk csapást csapás után, anélkül, hogy megértenék, miért élünk, mint a kis állat, amelyet állandoan kergetnek, minden pillanatban csak az érdekeli, hogyan lehet megmenekülni a veréstől.

A Kabbala nélkül, a személy úgy érezné magát ebben a világban, mint az erdei vadonban, egyedül, ahol rablók és ellenségek, meztelen és tehetetlen, szaladva védelem nélkül. És ez az életünk? Addig, amíg a hatalmas szenvedések, közvetlenül mindenféle bölcsesség, magyarázat, támogatás és segitség nélkül, a többi emberekhez teljes önző módon viszonyulunk, és mindenki gyűlöli egymást. Végül, a végtelen csapásokon keresztül rájövünk, hogy a másokkal való kapcsolaton keresztül képesek vagyunk megváltoztatni a gonosz természetünket.

Mi kezdjük megérteni, hogy a természet, amely most ellenségként támad meg minket, valószínűleg célirányosan csinálja, hogy megváltoztassa az attitüdünket a természettel és más emberekkel szemben. Végül, mi megszerezzük ezt a módszert, hogy megértsük a különleges kapcsolatot a természet oldaláról, amely azért létezik, hogy változzunk. És ha mi változunk, akkor a természet is megváltoztatja a viszonyát felénk.

És ez még csak az első lépés a felismerésre. A következő szinten elkezdünk felfedezni több csapást, amely jóval ravaszabb, kifinomultabb, és összetettebb. Így megértjük, hogy ez nem lesz közvetlenül: csak kapok pofonokat a szüleimtől, hogy legyek egy jó fiú? Nem! Hanem azért, hogy nem a csapások félelme által akarjunk változni.

A szülők nem akarnak erővel megváltoztatni, nem akarnak veréseket adni. Ők azt akarják, hogy egyedül építsek meg egy olyan rendszert, amely megváltoztat, hasonlová váljak hozzá, és az egész természethez.

2o12 November 11, Reggeli lecke, a “Tiz Szfira Tanulmánya”

BS

13 nov 2012

Vasfal választja el a felhasználó vágyát…

Vasfal választja el a felhasználó vágyát...

Kérdés:

Miért írja Báál HáSzulám, hogy vasfal választ el minket a Kabbalától, és meg kell nyitni?

Válasz:

Báál HáSzulám érzi a szükséget a Kabbala felfedezésére, bár az emberek, nem látják a szükségességét. Éppen ellenkezőleg, a Kabbala-t, elutasítják minden erejükből, mindenféle kifogást használva. Az emberek úgy tűnnek, mint a betegek, és nem akarják megismerni az egyetlen gyógyszert, amely megmentheti az életüket.Tehát, ezért meg kell próbálnunk elhozni nekik ezt a gyógyszert mindenféle módon, mint a gyerekeknek szépen becsomagolva mindenféle kifogással, és kívánsággal, előzetes magyarázatokkal. Mert tenni kell valamit!

A közember nem érez elválasztást közte és a Kabbala között. Csak később kezdi el felfedezni, hogy a Kabbala bölcselete egy módszer a Teremtő felfedésére a személy számára ebben a világban. Az ilyen felfedés ellentétes a mi természetünkkel. Ha úgy éreznénk volna, hogy a Teremtő felfedése édes és hasznos a megszerzési vágyunk számára, ami a következőket jelenti: több kaja, szex, család, pénz, tisztelet, tudást, akkor készen lennék sóvárogni utána.

De ha a Teremtő szeretete azt jelenti, hogy a mások felé irányuló szeretet, ahogy írva van “A mások szeretete a Teremtő szeretete”, akkor senki sem akarja. Mindannyian elutasítják, és vele együtt a Kabbala bölcseletét is.

Ezért a tudatalattinkban mi ellenállunk a Kabbala bölcseletének természetes formában 100%-ban, mint ahogy a Teremtő ellenében. Mi azt képzeljük, hogy a Kabbala valami misztika, mindenféle érdemei vannak, áldások, csodák és ily módon képesek vagyunk felhasználni, úgy, hogy hazudunk magunknak, hogy foglalkozunk Kabbala bölcseletével. Valójában, ez valami teljesen más.

Ily módon képesek vagyunk a Teremtőhöz fordulni, és imádkozzunk Neki, hogy valami jót kapjunk. Csak ezért van szükségünk a Teremtőre, hogy valami jobbat kapjunk meg magunknak. Ezért a Teremtő rossz nekünk, és mi nem akarjuk. Minden megvalósul a felhasználó vágya alapján. Ezért, a Kabbala bölcselete követ minket már két ezer éve, és mi vasfallal vagyunk elválasztva Tőle.

2o12 november 11, Reggeli lecke, A Tiz Szfira Tanulmánya

BS

13 nov 2012

Ha tudod, hogy miért jött a Kabbala a világra?

Ha tudod, hogy miért jött a Kabbala a világra?

A második templom pusztulásáig a Kabbala Bölcselete volt a Tóra, ez volt Izrael nemzetének a Tórája, ugyanazon a csoportté, amelyet Ábrahám kihozott Babylonból és megszervezte a Kabbala Bölcselete törvényei szerint. A második templom megsemmisítése abban áll, hogy leestek a “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” szintjéről a “barátok gyűlölete” szintjére.

Azóta a Kabbala Bölcselete megszűnt létezni ezzel a névvel, habár “Izrael nemzete” – nek van nevezve, már nincsen összekapcsolódva a “Szeresd felebarátodat” törvénye szerint, és nem is lehet Izrael népének nevezni, “Izrael” (Jásár- Kél), amely azt jelenti: “Egyenesen a Teremtőhöz”, de mi így fogjuk nevezni továbbra is. Szóval, elveszítették annak a megértését, hogy miért is kell a Kabbala Bölcselete. Báál HáSzulám aggodalommal írta: “És felébred a félelem, hogy el ne felejtsük Isten ments Izraelt”.

Ő félt ettől, de mások nem gondolnak rá, mivel nem tudják, hogy miért van szükség a Kabbala Bölcseletére.  Ennek érdekében írta Báál HáSzulám a “Bevezetés a TESZ-be” c. cikkében, ahol elmagyarázza, miért van szükség tanulni a “Talmud Eszer Szefirot” (A tiz szfira tanulmánya) című könyvet (TASZ), és beleértve a Kabbala Bölcseletét.

Ő nem látja, hogy az embereket érdekelni fogja ez a bölcsesség és választani fogják ennek olvasását,  hogy mennyire fontos és szükséges ez a bölcsesség. Mindenki elutasítja, mindenféle kifogásokat találva. A vallásos emberek, akik Tórát tanulnak, nem értik, miért van szükség még valami hozzáadásra. És a hétköznapi embert csak fizikai élete érdekli, attól tartanak, hogy a Kabbala eltudja rontani őket. Ki tudja, milyen erők rejtőznek benne, milyen hatást hív magára, ha felemlíti a Szent neveket, talán ő ezzel magára hívja a bajokat?

És mások azzal igazolják magukat, mondván, hogy vannak olyan emberek, akik tanulmányozzák a Kabbalát, kabbalistáknak nevezik magukat, de ezzel együtt nem hirdetik másoknak. Azaz, sok oka létezett, amellyel Kabbala Bölcselete figyelmen kívül maradt, és csoda, hogy létezik a mai napig. Mert rengeteg Bölcsesség és Tudomány volt, amelyet elfelejtettek és eltűnt a történelem során.

Az emberek így elutasítják ezt a tanítást, de Báál HáSzulám gondolta, hogy ennek véget kell vetni. Itt az ideje, hogy megváltoztassuk a hozzáállásunkat és meg kell mutatni az embereknek, hogy miért van szükség a Kabbala bölcseletére és miért jött a világra, hogy az embert felemeljék a Teremtőhöz való hozzátapadás állapotához, mert ez az élet célja, és az egész teremtés célja. És itt az ideje megvalósítani ezt a célt itt és most.

Emiatt, Báál HáSzulám megírta a “Talmud Eszer Szfirot” ,( A Tiz Szfira Tanulmányát) és az “Előszó a Talmud Eszer Szfirot” könyvet, amely elmagyarázza a tanulás szükségét. Abban az időben nagyon nehéz volt elhozni az embereket. Ma teljesen másképp fogadják, és mi nyíltan közzétesszük a Kabbala Bölcseletének a Tanulmányát. Emlékszem, milyen forradalmi volt Bnei Brák-ban, az ultra-ortodox városban, amikor megtudták, hogy tanáromhoz Rábáshoz tanitványokat hoztam Tel – Avivból. Rábásh egy igazi forradalomat tett ezért. De nincs választás, a világ olyan állapothoz érkezett, hogy fel kell táruljon a Kabbala Bölcselete.

2012 Október 11, Reggeli lecke, a “Tiz Szfira Tanulmánya”

BS

11 nov 2012

Egy játszótér

Egy játszótér

Egy másolat merül fel bennünk a legutóbbi összetört spirituális szintről, mint a testi világ, amelyet az öt érzékünkkel tapasztalunk meg. Ugyanakkor a tények és az érzékek képzeletbeliek, kivetítik a spirituális körvonalakat, mint egy képet a falon. Ez a kép régi, de nem valós. A valóság a fal mögött van és a falon csak egy kivetülés.

Az emberek filmeket néznek és különböző érzéseket élnek át, ezek valósak vagy sem? Ezek csak reakciók és benyomások. Olyan mintha egy filmben élnénk, amit nekünk vetítenek.

De a film mellett nem látok semmit, nem tudok semmit. Az egész életem a filmben játszódik, azon keresztül folyik, és az összes érzésem ezt a filmet tükrözi. Amit látok, amit hallok, amit tapintok, a szagok mind ebben a filmben tükröződnek.

Manapság 3 dimenziós filmeket nézhetünk, amelyek sokkal valóságosabbnak tűnnek. Nem titok, hogy ha egy személyt egy meghatározott gömbbe helyeznek és azt bemutatják neki, mint az életét, ha kellőképpen hozzászokik az apró világhoz nehéz lenne bebizonyítani neki, hogy létezik egy külső valóság. “Itt vannak az emberek, és itt a föld, és itt vannak a csillagok, minden a helyén. …” Nem hagyja el ennek a gömbnek a határait a saját érzékei által vezérelve.
Számára nem létezik semmi sem a jelenlegi érzéseinek határain túl. Nem érzi a hiányát valami extra érzéknek, vagy hogy a valósága alárendelt.

Ma, én is, az öt érzékemet használom, csak azt érzékelem ami a gömbön belül van. Hol van az extra érzék, egy edény, amit nem tölthet meg semmi, ami itt található, akármilyen keményen is próbálkozol? Az extra hiányt a “szívben lévő pont”-nak hívják (•) és azt célozza, ami a mi világunkon kívül van. Amikor valaki érzi ezt a vágyat, nem találja a helyét, elkezd keresni és egyszer majd megtalál minket. A mi célunk, hogy összekössük őt a külső világgal. Ki kell törnie a “ketrecből” és meg kell szabadulnia attól.

Egy játszótér

A lényeg, hogy a mi gömbünk úgy van felépítve, mint a felsőbb világ másolata, a kettő ugyan olyan. Csak azt kell használnunk ami pontosan itt van. Veszem a szikrám, a szívben lévő pontot, és beillesztem a barátokkal kölcsönös kapcsolatba, mintha szeretni akarnám őket. Majd látom, hogy ténylegesen nem azt akarom, de a hiány már létrejött, és a szikrának már irányultsága van és én kérhetem a korrekciót.

A lényeg, hogy behelyezzem a szikrám a “játszótérbe” és kényszerítsem magam, hogy játsszak a szabályok szerint. Ezzel a játékkal elérem a valós elmét és a megfelelő hiányt. Így a bemutató modellből, egy párhuzamos hasonló formából, továbbléphetek a való világba.

Ez a világ egy teljesen képzeletbeli játszótér, csak a szikrám valódi. Ez az apró “pont a szívben” az Isteni rész Fentről, és ha megfelelően használom a játékban, sikeres leszek és növekszem.

4 november 2o12, Reggeli lecke, a Tíz Szfira tanulmánya

FG

07 nov 2012

Képesek lehetünk mi megérteni a Tíz Szfira Tanulmányát?

Képesek lehetünk mi megérteni a Tíz Szfira Tanulmányát?

Kérdés:

Minek kell megtörténnie hogy végre képes legyek valamit megérteni a Tíz Szfira Tanulmányából?

Válasz:

Annak érdekében hogy megérthessük miről is szól a TESZ, éreznem kell ezeket a jelenségeket magamon belül. Azok nem valami más helyen, a holdon vagy a világűrben történnek. Mindez nem valami külső rendszerről szól. Az egész valóság magunkon belül létezik, saját magamon belül, és nekem magamon belül kell éreznem az egész valóságot. Amennyiben ezt így képzelem el magam számára, akkor arra gondolok hogyan érzékeljem azt, hogyan változtassam azt meg, és, hogy a felső erő hogyan érkezik, és hogyan változtat meg engem. Ezáltal én az egész valóságot magamra, és arra az erőre osztom fel, mely erő engem megteremtett, megtervezett, és mely erő engem befolyásol, azaz a valóságot felosztom magamra és a Teremtőre.

Bennem létezik a megszerzés iránti vágy, és Ő benne létezik az adakozás iránti vágy. Az Ő vágya adakozik az én vágyamra, és ezért cserébe képes az Ő vágyát kiváltani. Ezáltal mi elkezdünk partnerekként együtt működni.

Ezen túl semmi más nem létezik. Ebből az következik hogy a barátok is bennem vannak. Ezek azok a tulajdonságok melyek hozzám legközelebb állnak, a vágynak ahhoz a részéhez melyet saját magamként érzékelek. Ők alkotják a vágynak azt a részét bennem, melyből képes vagyok a Teremtőhöz fordulni és ezáltal sorsomat befolyásolni. Nekem a  többi vágyaimat is korrigálnom kell, és azokat is ehhez a részhez kell hozzácsatolnom, ameddig én teljesen beépülök a Teremtővel végzett kölcsönös munkába.

Ez akkor történik majd meg amikor megkapom ehhez a helyes vágyat, és azt akarom hogy mindannyian állandóan ezt érezzük. Én többé nem választom le magamat a világról, azt gondolva hogy a világ valahol rajtam kívül létezik, különböző országok, nemzetek és barátok formáiban, nekem állandóan úgy kell képzelnem, hogy minden saját magamon belül létezik a valóság helyes érzékelésének megfelelően. És akkor fokozatosan elkezdek közelebb kerülni ehhez az érzékeléshez.

Kezdetben a világ megmarad számomra dualitásban, és én azt magamon kívül látom, de ugyanakkor megpróbálom azt belül elképzelni. Azonban fokozatosan, a Reformáló Fénynek köszönhetően és elkezdem ezt a kettős megközelítést egyetlen képbe összekötni. Az többé nem lesz olyan mint valami kettészakadás, mint skizofrénia. Én elkezdem majd érezni a jóságot, és a kép láthatatlan egységét. A személy fokozatosan éri el ezt a valóság érzékelést a középső vonal megszerzésével.

2o12 október 22., Reggeli lecke 3.rész TESz

(HZS)

25 okt 2012

Hogyan másoljam be magamba a világ-kli lelkét?

Hogy másoljam le magamra a világi lelket

A kölcsönös integráció jelképezi, hogy mindenki a másikba van belefoglaltatva.

Megszorítom a vágyam, azaz azokat a vágyakat, amelyek bennem léteznek, és megpróbálom átvenni és belefoglaltatni magam azokba a vágyakba, amelyek a barátokban vannak.

Nézem és látom, hogyan mindenki körülöttem örömet talál mindenféle semmirekellő dolgokban, és nem érzem, hogy ez nekem örömet okozna. De ez nem zavar meg engem, mert tudom, hogy ha az ember szétesik, széthullik a lecke során, az azt mutatja, hogy ő nem képes belefoglaltatni magát a többiekbe. Vannak akik lángolnak és mások szundítanak vagy ülnek unatkozva. Minden az elragadtatáson és a benyomáson múlik.

Azt nevezzük kölcsönös belefoglaltatásnak, ha megpróbálok beleolvadni áhítattal a másik vágyaiba és ugyan ezt tartja fókuszban a barátom is.

Ehhez először le kell nulláznom magam, mint egy gyermek mikor csendben ülve vár, különben nem tudom a barátokra irányozni magam.  Lenullázom magam, egy pontba sűrítve, mint egy fekete pont a papíron, visszavonom magam a “Malchut “-ba. Úgy már be tudok lépni a másik vágyaiba, hogy lássam mi van benne belül.

S akkor, ha ő nagyon sóvárog valamire, én sóvárogni akarok majd vele együtt, akkor leszek képes  felfogni a gondolatait és vágyait és mindent ami őbenne, a lelkében benne van.

Ettől a ponttól képes leszek átformálni a vágyam, amit a kicsinység állapotában felhasználhatóvá tettem a másik vágyainak befogadására, és adok neki egy olyan formát, amit befogadható. Ez azt jelenti, hogy én magamra másolom, ami az ő Nesámájában (Lelkében) van, és az én Nesámám megkapja az ő belső képét.

Átmásolom magamhoz az ő “adatait” mint ahogy másolunk az egyik számítógépről a másikra, egyik memóriából a másikba. Azaz létrehozok magamban egy “üres teret”, majd belépek a barátok “üres tereibe” hogy másoljam az “adatokat” belőlük és átvigyem az én “memóriakártyámba” Az én “memóriakártyám” feltöltődik az ő adataikkal. De az én “memóriakártyámnak” már kezdetben üresnek kell lennie, készen kell állnia arra, hogy elfogadja az új adatokat. Ahogy a barátokban is lennie kell “üres térnek”, amibe belefoglaltathatnak engem. Ezt nevezzük kölcsönös belefoglaltatásnak (integrációnak).

Mit szerezhetek meg ilyen módon?

Voltak saját vágyaim, de már vannak vágyaim más emberektől is, a tízesben a barátaimtól. Azaz, ha továbbra is így fogok magamba foglaltatni másokat, és mások vágyait, akkor lépésről lépésre magamba építem az egész világot.

De csak azzal a feltétellel lehetséges ez, ha kisebbnek mutatom magam mindenkinél, és akkor magamba tudok foglalni mindenkit és ebben tudatosabb leszek mindenkinél. Növekszem és egyre nagyobbá válok, de annak köszönhetően, hogy kisebbnek tekintem magam a barátoknál. Ez így működik.

2012 október 9, Reggeli lecke, “A Tiz Szfira Tanulmánya”

13 okt 2012

A város pontja, amely megnövekedik a térképen

A város pontja, amely megnövekedik a térképen

Az “Acilut ” megnöveli az edényeket. Ha korábban csak egy kis apró érzék különbözetem volt, egy pont, egy Szfira, majd az “Acilut világa” –ba az egy Szfira helyett létrejön egy teljes “Parcuf” a tiz Szfirából. Ez azt jelenti, hogy már sokkal több rezolucióm van és megvan a képességem megkülönböztetni a tulajdonságokat, mint azelőtt.

Ha korábban nem láttam különbséget a két tulajdonság között, akkor most az összes pontok tízszeresére növekednek, és magába foglal mindenféle különböző diagnózisokat, amelyek összekapcsolódnak egymás között.

Tehát az “Acilut világa” lehetőséget ad, hogy megvizsgáljuk és kijavítsuk a “Nikudim világa” – t. Mert a “Nikudim világ”- ba csak pontok vannak, csak a “Malchut ” fekete pontja, amely magába foglalja az összes Szfirákat. De itt, az “Acilut világa” – ba mi nem dolgozunk ugyanazzal a” Malchut”- tal, amely egyszerűen magábafoglal minden más Szfirát mint fekete pontot, hanem a “Malchut”, amely tartalmazza az első kilenc Szfirát, és belefoglalva magát is .

Így létrejön a közös tulajdonsága az “első kilenc Szfira”- nak, szenben a “Malchut” –tal, és mi láthatjuk a háttéren ezeket. Hála, hogy megkaptuk a képességet, a választást, tisztázást, és a megértést, hogy mi történik.

Ez olyan, mint mikor közeledünk valami távolihoz, de először csak egy kis pontot látunk. És ahogy egyre közelebb és közelebb kerülünk, elkezdjük látni annak teljes körű méretét, és mindent ami ott történik. így az a kis pont a térképen is, átfordul egy egész várossá.

Pontosan így működik az “Acilut világa” is, amely segít látni minden jelenséget nagyobb méretben.

2012 október 9, Reggeli lecke, “A Tiz Szfira Tanulmánya”

(BS)

13 okt 2012

Akarsz adakozásba öltözni? Akkor próbáld fel!

Akarsz adakozásba öltözni? Akkor próbáld fel!

Kérdés:

Amikor én eljétszom szerepemet barátom előtt, hogy a célt fontossá tegyem szemében, annak megfelelően kell cselekednem amit én tartok fontosnak, vagy a barátom tulajdonságainak megfelelően kell cselekednem?

Válasz:

Mit értesz az alatt, hogy te mit tartasz fontosnak? Csakis a barátodat szabad figyelembe venned. Amikor az anya kisbabájáról gondoskodik, akkor ő mire gondol? Vajon arra gondol ami neki jó, vagy arra ami a kisbabának jó?

Amikor én barátom előtt eljátszom szerepemet, én a legmagasabb célra irányulok. Természetesen ezt nem egy eltúlzott módon próbálom megtenni, hanem finoman megpróbálom őt bátorítani a spirituális úton, a szívem mélyéről. Ez magamra is benyomást tesz. Én hazudom magamnak, mintha mindezt valóban akarnám.

Ennek eredményeképpen nagyobb Aviut-ot, “vastagságot” kapok, egy mélyebb vágyat, és akkor hirtelen lezuhanok. Azonban ez a zuhanás erőfeszítéseim eredménye. Én vonzottam magamra ezt a zuhanást, és ez már egy hatalmas lépés előre.

Vannak olyan zuhanások, melyek egyszerűen csak várnak rám az út mentén, de vannak olyan zuhanások melyek erőfeszítésem eredményeképpen jönnek. Ezek teljesen különböznek egymástól, és én is másképpen kapom meg őket, mivel edényem már készen áll rájuk.

Én valami magasztosabbat teremtettem saját magamból, én újrarajzoltam, terveztem magamat azzal az erőfeszítéssel hogy egyenlővé váljak a spirituális szinttel. Egy benyomást kaptam az adakozásból. Én mindenkit az érdemek oldaláról ítélek. Igazolom a Teremtőt, múltamat és jelenemet. Én mindezt saját agyam “fújom fel”, segítve a barátokat, sóvárogva a kölcsönös garanciára, azt átélve, lélegezve, és akkor hirtelen egy zuhanást érzek azokban az edényekben melyeket magamnak teremtettem. Bár azok még nem valóságosak, bár ez még csak színeskedés volt, “előadásomnak” köszönhetően, annak a “kosztümnek” eredményeképpen amit magamra vettem, hozzáadott Aviut-ot kapok.

Valójában én egy felsőbb formát nyertem és már előre beindultam, mintha mindezt függetlenül én építettem volna, és a Teremtő ehhez csak az vágy “anyag”-át adja hozzá. Azáltal, hogy hajlamom, irányom előre felé mutat, mintha én előre magam építeném meg saját nagyobb “Én”-emet, és a Teremtő egyszerűen egyetért velem és megtölti a vázlatot, azt a “buborékot”, melyet én építettem. Ő megtöltötte ezt a légies testet “hússal”, a vágy anyagával, és most én már készen állok egy magasabb szintre.

Ezáltal haladok előre elképzelésem segítségével. Természetesen a dolgok ennél kicsit bonyolultabbak. Én nem csak egy “rajzot, vázlatot” készítek, és a Teremtő nem egyszerűen azt színezi ki, de ez egy csodálatos eszköz az előrehaladásra.

Emellett csak egy dolog létezik: azáltal, hogy ezt a szerepet eljátszom a barátok előtt, én valójában a Teremtőt építem fel, azaz az adakozás következő szintjét. Mindez azért van, mivel én nem vagyok képes a Teremtőt az én saját következő szintemnél magasztosabban elképzelni.

Számomra ez egy és ugyanaz, azaz az én következő, korrigáltabb állapotom és a Teremtő. Én vagy magamat vagy Őt képzelem el.

2o12 október 1o., Reggeli lecke, 3.rész TESz

(HZS)

13 okt 2012

67 queries in 0,161 seconds.