Dr. Michael Laitman

Bevezetés a tíz szfira tanulmányába

Vasfal választja el a felhasználó vágyát…

Vasfal választja el a felhasználó vágyát...

Kérdés:

Miért írja Báál HáSzulám, hogy vasfal választ el minket a Kabbalától, és meg kell nyitni?

Válasz:

Báál HáSzulám érzi a szükséget a Kabbala felfedezésére, bár az emberek, nem látják a szükségességét. Éppen ellenkezőleg, a Kabbala-t, elutasítják minden erejükből, mindenféle kifogást használva. Az emberek úgy tűnnek, mint a betegek, és nem akarják megismerni az egyetlen gyógyszert, amely megmentheti az életüket.Tehát, ezért meg kell próbálnunk elhozni nekik ezt a gyógyszert mindenféle módon, mint a gyerekeknek szépen becsomagolva mindenféle kifogással, és kívánsággal, előzetes magyarázatokkal. Mert tenni kell valamit!

A közember nem érez elválasztást közte és a Kabbala között. Csak később kezdi el felfedezni, hogy a Kabbala bölcselete egy módszer a Teremtő felfedésére a személy számára ebben a világban. Az ilyen felfedés ellentétes a mi természetünkkel. Ha úgy éreznénk volna, hogy a Teremtő felfedése édes és hasznos a megszerzési vágyunk számára, ami a következőket jelenti: több kaja, szex, család, pénz, tisztelet, tudást, akkor készen lennék sóvárogni utána.

De ha a Teremtő szeretete azt jelenti, hogy a mások felé irányuló szeretet, ahogy írva van “A mások szeretete a Teremtő szeretete”, akkor senki sem akarja. Mindannyian elutasítják, és vele együtt a Kabbala bölcseletét is.

Ezért a tudatalattinkban mi ellenállunk a Kabbala bölcseletének természetes formában 100%-ban, mint ahogy a Teremtő ellenében. Mi azt képzeljük, hogy a Kabbala valami misztika, mindenféle érdemei vannak, áldások, csodák és ily módon képesek vagyunk felhasználni, úgy, hogy hazudunk magunknak, hogy foglalkozunk Kabbala bölcseletével. Valójában, ez valami teljesen más.

Ily módon képesek vagyunk a Teremtőhöz fordulni, és imádkozzunk Neki, hogy valami jót kapjunk. Csak ezért van szükségünk a Teremtőre, hogy valami jobbat kapjunk meg magunknak. Ezért a Teremtő rossz nekünk, és mi nem akarjuk. Minden megvalósul a felhasználó vágya alapján. Ezért, a Kabbala bölcselete követ minket már két ezer éve, és mi vasfallal vagyunk elválasztva Tőle.

2o12 november 11, Reggeli lecke, A Tiz Szfira Tanulmánya

BS

13 nov 2012

Ha tudod, hogy miért jött a Kabbala a világra?

Ha tudod, hogy miért jött a Kabbala a világra?

A második templom pusztulásáig a Kabbala Bölcselete volt a Tóra, ez volt Izrael nemzetének a Tórája, ugyanazon a csoportté, amelyet Ábrahám kihozott Babylonból és megszervezte a Kabbala Bölcselete törvényei szerint. A második templom megsemmisítése abban áll, hogy leestek a “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” szintjéről a “barátok gyűlölete” szintjére.

Azóta a Kabbala Bölcselete megszűnt létezni ezzel a névvel, habár “Izrael nemzete” – nek van nevezve, már nincsen összekapcsolódva a “Szeresd felebarátodat” törvénye szerint, és nem is lehet Izrael népének nevezni, “Izrael” (Jásár- Kél), amely azt jelenti: “Egyenesen a Teremtőhöz”, de mi így fogjuk nevezni továbbra is. Szóval, elveszítették annak a megértését, hogy miért is kell a Kabbala Bölcselete. Báál HáSzulám aggodalommal írta: “És felébred a félelem, hogy el ne felejtsük Isten ments Izraelt”.

Ő félt ettől, de mások nem gondolnak rá, mivel nem tudják, hogy miért van szükség a Kabbala Bölcseletére.  Ennek érdekében írta Báál HáSzulám a “Bevezetés a TESZ-be” c. cikkében, ahol elmagyarázza, miért van szükség tanulni a “Talmud Eszer Szefirot” (A tiz szfira tanulmánya) című könyvet (TASZ), és beleértve a Kabbala Bölcseletét.

Ő nem látja, hogy az embereket érdekelni fogja ez a bölcsesség és választani fogják ennek olvasását,  hogy mennyire fontos és szükséges ez a bölcsesség. Mindenki elutasítja, mindenféle kifogásokat találva. A vallásos emberek, akik Tórát tanulnak, nem értik, miért van szükség még valami hozzáadásra. És a hétköznapi embert csak fizikai élete érdekli, attól tartanak, hogy a Kabbala eltudja rontani őket. Ki tudja, milyen erők rejtőznek benne, milyen hatást hív magára, ha felemlíti a Szent neveket, talán ő ezzel magára hívja a bajokat?

És mások azzal igazolják magukat, mondván, hogy vannak olyan emberek, akik tanulmányozzák a Kabbalát, kabbalistáknak nevezik magukat, de ezzel együtt nem hirdetik másoknak. Azaz, sok oka létezett, amellyel Kabbala Bölcselete figyelmen kívül maradt, és csoda, hogy létezik a mai napig. Mert rengeteg Bölcsesség és Tudomány volt, amelyet elfelejtettek és eltűnt a történelem során.

Az emberek így elutasítják ezt a tanítást, de Báál HáSzulám gondolta, hogy ennek véget kell vetni. Itt az ideje, hogy megváltoztassuk a hozzáállásunkat és meg kell mutatni az embereknek, hogy miért van szükség a Kabbala bölcseletére és miért jött a világra, hogy az embert felemeljék a Teremtőhöz való hozzátapadás állapotához, mert ez az élet célja, és az egész teremtés célja. És itt az ideje megvalósítani ezt a célt itt és most.

Emiatt, Báál HáSzulám megírta a “Talmud Eszer Szfirot” ,( A Tiz Szfira Tanulmányát) és az “Előszó a Talmud Eszer Szfirot” könyvet, amely elmagyarázza a tanulás szükségét. Abban az időben nagyon nehéz volt elhozni az embereket. Ma teljesen másképp fogadják, és mi nyíltan közzétesszük a Kabbala Bölcseletének a Tanulmányát. Emlékszem, milyen forradalmi volt Bnei Brák-ban, az ultra-ortodox városban, amikor megtudták, hogy tanáromhoz Rábáshoz tanitványokat hoztam Tel – Avivból. Rábásh egy igazi forradalomat tett ezért. De nincs választás, a világ olyan állapothoz érkezett, hogy fel kell táruljon a Kabbala Bölcselete.

2012 Október 11, Reggeli lecke, a “Tiz Szfira Tanulmánya”

BS

11 nov 2012

Egy játszótér

Egy játszótér

Egy másolat merül fel bennünk a legutóbbi összetört spirituális szintről, mint a testi világ, amelyet az öt érzékünkkel tapasztalunk meg. Ugyanakkor a tények és az érzékek képzeletbeliek, kivetítik a spirituális körvonalakat, mint egy képet a falon. Ez a kép régi, de nem valós. A valóság a fal mögött van és a falon csak egy kivetülés.

Az emberek filmeket néznek és különböző érzéseket élnek át, ezek valósak vagy sem? Ezek csak reakciók és benyomások. Olyan mintha egy filmben élnénk, amit nekünk vetítenek.

De a film mellett nem látok semmit, nem tudok semmit. Az egész életem a filmben játszódik, azon keresztül folyik, és az összes érzésem ezt a filmet tükrözi. Amit látok, amit hallok, amit tapintok, a szagok mind ebben a filmben tükröződnek.

Manapság 3 dimenziós filmeket nézhetünk, amelyek sokkal valóságosabbnak tűnnek. Nem titok, hogy ha egy személyt egy meghatározott gömbbe helyeznek és azt bemutatják neki, mint az életét, ha kellőképpen hozzászokik az apró világhoz nehéz lenne bebizonyítani neki, hogy létezik egy külső valóság. “Itt vannak az emberek, és itt a föld, és itt vannak a csillagok, minden a helyén. …” Nem hagyja el ennek a gömbnek a határait a saját érzékei által vezérelve.
Számára nem létezik semmi sem a jelenlegi érzéseinek határain túl. Nem érzi a hiányát valami extra érzéknek, vagy hogy a valósága alárendelt.

Ma, én is, az öt érzékemet használom, csak azt érzékelem ami a gömbön belül van. Hol van az extra érzék, egy edény, amit nem tölthet meg semmi, ami itt található, akármilyen keményen is próbálkozol? Az extra hiányt a “szívben lévő pont”-nak hívják (•) és azt célozza, ami a mi világunkon kívül van. Amikor valaki érzi ezt a vágyat, nem találja a helyét, elkezd keresni és egyszer majd megtalál minket. A mi célunk, hogy összekössük őt a külső világgal. Ki kell törnie a “ketrecből” és meg kell szabadulnia attól.

Egy játszótér

A lényeg, hogy a mi gömbünk úgy van felépítve, mint a felsőbb világ másolata, a kettő ugyan olyan. Csak azt kell használnunk ami pontosan itt van. Veszem a szikrám, a szívben lévő pontot, és beillesztem a barátokkal kölcsönös kapcsolatba, mintha szeretni akarnám őket. Majd látom, hogy ténylegesen nem azt akarom, de a hiány már létrejött, és a szikrának már irányultsága van és én kérhetem a korrekciót.

A lényeg, hogy behelyezzem a szikrám a “játszótérbe” és kényszerítsem magam, hogy játsszak a szabályok szerint. Ezzel a játékkal elérem a valós elmét és a megfelelő hiányt. Így a bemutató modellből, egy párhuzamos hasonló formából, továbbléphetek a való világba.

Ez a világ egy teljesen képzeletbeli játszótér, csak a szikrám valódi. Ez az apró “pont a szívben” az Isteni rész Fentről, és ha megfelelően használom a játékban, sikeres leszek és növekszem.

4 november 2o12, Reggeli lecke, a Tíz Szfira tanulmánya

FG

07 nov 2012

Képesek lehetünk mi megérteni a Tíz Szfira Tanulmányát?

Képesek lehetünk mi megérteni a Tíz Szfira Tanulmányát?

Kérdés:

Minek kell megtörténnie hogy végre képes legyek valamit megérteni a Tíz Szfira Tanulmányából?

Válasz:

Annak érdekében hogy megérthessük miről is szól a TESZ, éreznem kell ezeket a jelenségeket magamon belül. Azok nem valami más helyen, a holdon vagy a világűrben történnek. Mindez nem valami külső rendszerről szól. Az egész valóság magunkon belül létezik, saját magamon belül, és nekem magamon belül kell éreznem az egész valóságot. Amennyiben ezt így képzelem el magam számára, akkor arra gondolok hogyan érzékeljem azt, hogyan változtassam azt meg, és, hogy a felső erő hogyan érkezik, és hogyan változtat meg engem. Ezáltal én az egész valóságot magamra, és arra az erőre osztom fel, mely erő engem megteremtett, megtervezett, és mely erő engem befolyásol, azaz a valóságot felosztom magamra és a Teremtőre.

Bennem létezik a megszerzés iránti vágy, és Ő benne létezik az adakozás iránti vágy. Az Ő vágya adakozik az én vágyamra, és ezért cserébe képes az Ő vágyát kiváltani. Ezáltal mi elkezdünk partnerekként együtt működni.

Ezen túl semmi más nem létezik. Ebből az következik hogy a barátok is bennem vannak. Ezek azok a tulajdonságok melyek hozzám legközelebb állnak, a vágynak ahhoz a részéhez melyet saját magamként érzékelek. Ők alkotják a vágynak azt a részét bennem, melyből képes vagyok a Teremtőhöz fordulni és ezáltal sorsomat befolyásolni. Nekem a  többi vágyaimat is korrigálnom kell, és azokat is ehhez a részhez kell hozzácsatolnom, ameddig én teljesen beépülök a Teremtővel végzett kölcsönös munkába.

Ez akkor történik majd meg amikor megkapom ehhez a helyes vágyat, és azt akarom hogy mindannyian állandóan ezt érezzük. Én többé nem választom le magamat a világról, azt gondolva hogy a világ valahol rajtam kívül létezik, különböző országok, nemzetek és barátok formáiban, nekem állandóan úgy kell képzelnem, hogy minden saját magamon belül létezik a valóság helyes érzékelésének megfelelően. És akkor fokozatosan elkezdek közelebb kerülni ehhez az érzékeléshez.

Kezdetben a világ megmarad számomra dualitásban, és én azt magamon kívül látom, de ugyanakkor megpróbálom azt belül elképzelni. Azonban fokozatosan, a Reformáló Fénynek köszönhetően és elkezdem ezt a kettős megközelítést egyetlen képbe összekötni. Az többé nem lesz olyan mint valami kettészakadás, mint skizofrénia. Én elkezdem majd érezni a jóságot, és a kép láthatatlan egységét. A személy fokozatosan éri el ezt a valóság érzékelést a középső vonal megszerzésével.

2o12 október 22., Reggeli lecke 3.rész TESz

(HZS)

25 okt 2012

Hogy másoljam le magamra a világi lelket?

Hogy másoljam le magamra a világi lelket

A kölcsönös integráció jelképezi, hogy mindenki a másikba van foglalva. Én összezsugorítom a vágyam, azaz, azokat a forma vágyakat, amelyek bennem léteznek, és megpróbálom elvenni és belefoglalni azokba a vágyakba amelyek másoknál létezik. Én nézem és látom, hogyan talál mindenki körülöttem örömet minden félében, és én nem éreztem, hogy mindez örömet okozhat.

Ha az ember ellágyul a lecke során, ez azt mondja, hogy ő nem képes belefoglalja magát a többiekbe. Vannak akik lángolnak és mások szundítanak, vagy ülnek unatkozva. Minden az elragadtatáson múlik, a benyomástól. Ezt nevezzük kölcsönös belefoglaltatásnak. Én megpróbálok belelépni másokba és ámuljak az ő vágyaikba.

Ehhez először le kell nullázzam magam, mint egy kisfiú, különben nem tudom belülre integrálni magam, ezért lenullázom magam, mint a fekete pont a “Malchut “-ba. Most már betudok lépni a másikba, hogy lássam mi van benne belül. Ő nagyon sóvárog valamire, én sóvárogni akarok vele, és akkor képes vagyok felfogni a gondolatait és vágyait, mindent, ami benne van.

Én képes vagyok formatálni a vágyam, amit összezsugorítottam és átváltoztattam nyersanyaggá, és adok neki egy olyan formát ami létezik egy másik emberben. Ez azt jelenti, hogy én magamra másolom, ami az ő Nesámájába (Lelkébe) van, és most az én Nesámám megkapja az ő belső képét.

Én átmásolom magamhoz az ő adatait, mint ahogy másolunk az egyik számítógépről a másikra, egyik memóriából a másikba. Ehhez, eleinte le kell nulláznom magam, befordítom magam egy üres térbe. És akkor bemegyek a másik terébe, hogy kivegyem az adatokat tőle, és átvigyem az én “memória kártyám” – ba. Az én “memória kártyám” megtöltődik az ő adataival. De, az én “memória kártyám” már kezdetben üresnek kell, hogy legyen, készen kell legyen arra, hogy elfogadja az új adatokat. Ezt nevezzük kölcsönös belefoglaltatásnak (integrációnak).

Mit szereztem meg ilyen módon? Voltak saját vágyaim, és most még vannak vágyak egy másik személytől is. Továbbra, így fogok magamba foglaltatni valaki más, és más vágyait. A végén, magamba építem az egész világot. De csak azzal a feltétellel, hogy kisebbé mutatom magam mindenkinél, és akkor magamba tudok foglalni mindenkit, és ebben okosabb leszek mindenkinél. Én növekszem és egyre nagyobb leszek mint mások, de annak köszönhetően, hogy kisebbnek tekintem magam, mint a többi. Ez így működik.

 

2012 október 9, Reggeli lecke, “A Tiz Szfira Tanulmánya”

(BS)

13 okt 2012

A város pontja, amely megnövekedik a térképen

A város pontja, amely megnövekedik a térképen

Az “Acilut ” megnöveli az edényeket. Ha korábban csak egy kis apró érzék különbözetem volt, egy pont, egy Szfira, majd az “Acilut világa” –ba az egy Szfira helyett létrejön egy teljes “Parcuf” a tiz Szfirából. Ez azt jelenti, hogy már sokkal több rezolucióm van és megvan a képességem megkülönböztetni a tulajdonságokat, mint azelőtt.

Ha korábban nem láttam különbséget a két tulajdonság között, akkor most az összes pontok tízszeresére növekednek, és magába foglal mindenféle különböző diagnózisokat, amelyek összekapcsolódnak egymás között.

Tehát az “Acilut világa” lehetőséget ad, hogy megvizsgáljuk és kijavítsuk a “Nikudim világa” – t. Mert a “Nikudim világ”- ba csak pontok vannak, csak a “Malchut ” fekete pontja, amely magába foglalja az összes Szfirákat. De itt, az “Acilut világa” – ba mi nem dolgozunk ugyanazzal a” Malchut”- tal, amely egyszerűen magábafoglal minden más Szfirát mint fekete pontot, hanem a “Malchut”, amely tartalmazza az első kilenc Szfirát, és belefoglalva magát is .

Így létrejön a közös tulajdonsága az “első kilenc Szfira”- nak, szenben a “Malchut” –tal, és mi láthatjuk a háttéren ezeket. Hála, hogy megkaptuk a képességet, a választást, tisztázást, és a megértést, hogy mi történik.

Ez olyan, mint mikor közeledünk valami távolihoz, de először csak egy kis pontot látunk. És ahogy egyre közelebb és közelebb kerülünk, elkezdjük látni annak teljes körű méretét, és mindent ami ott történik. így az a kis pont a térképen is, átfordul egy egész várossá.

Pontosan így működik az “Acilut világa” is, amely segít látni minden jelenséget nagyobb méretben.

2012 október 9, Reggeli lecke, “A Tiz Szfira Tanulmánya”

(BS)

13 okt 2012

Akarsz adakozásba öltözni? Akkor próbáld fel!

Akarsz adakozásba öltözni? Akkor próbáld fel!

Kérdés:

Amikor én eljétszom szerepemet barátom előtt, hogy a célt fontossá tegyem szemében, annak megfelelően kell cselekednem amit én tartok fontosnak, vagy a barátom tulajdonságainak megfelelően kell cselekednem?

Válasz:

Mit értesz az alatt, hogy te mit tartasz fontosnak? Csakis a barátodat szabad figyelembe venned. Amikor az anya kisbabájáról gondoskodik, akkor ő mire gondol? Vajon arra gondol ami neki jó, vagy arra ami a kisbabának jó?

Amikor én barátom előtt eljátszom szerepemet, én a legmagasabb célra irányulok. Természetesen ezt nem egy eltúlzott módon próbálom megtenni, hanem finoman megpróbálom őt bátorítani a spirituális úton, a szívem mélyéről. Ez magamra is benyomást tesz. Én hazudom magamnak, mintha mindezt valóban akarnám.

Ennek eredményeképpen nagyobb Aviut-ot, “vastagságot” kapok, egy mélyebb vágyat, és akkor hirtelen lezuhanok. Azonban ez a zuhanás erőfeszítéseim eredménye. Én vonzottam magamra ezt a zuhanást, és ez már egy hatalmas lépés előre.

Vannak olyan zuhanások, melyek egyszerűen csak várnak rám az út mentén, de vannak olyan zuhanások melyek erőfeszítésem eredményeképpen jönnek. Ezek teljesen különböznek egymástól, és én is másképpen kapom meg őket, mivel edényem már készen áll rájuk.

Én valami magasztosabbat teremtettem saját magamból, én újrarajzoltam, terveztem magamat azzal az erőfeszítéssel hogy egyenlővé váljak a spirituális szinttel. Egy benyomást kaptam az adakozásból. Én mindenkit az érdemek oldaláról ítélek. Igazolom a Teremtőt, múltamat és jelenemet. Én mindezt saját agyam “fújom fel”, segítve a barátokat, sóvárogva a kölcsönös garanciára, azt átélve, lélegezve, és akkor hirtelen egy zuhanást érzek azokban az edényekben melyeket magamnak teremtettem. Bár azok még nem valóságosak, bár ez még csak színeskedés volt, “előadásomnak” köszönhetően, annak a “kosztümnek” eredményeképpen amit magamra vettem, hozzáadott Aviut-ot kapok.

Valójában én egy felsőbb formát nyertem és már előre beindultam, mintha mindezt függetlenül én építettem volna, és a Teremtő ehhez csak az vágy “anyag”-át adja hozzá. Azáltal, hogy hajlamom, irányom előre felé mutat, mintha én előre magam építeném meg saját nagyobb “Én”-emet, és a Teremtő egyszerűen egyetért velem és megtölti a vázlatot, azt a “buborékot”, melyet én építettem. Ő megtöltötte ezt a légies testet “hússal”, a vágy anyagával, és most én már készen állok egy magasabb szintre.

Ezáltal haladok előre elképzelésem segítségével. Természetesen a dolgok ennél kicsit bonyolultabbak. Én nem csak egy “rajzot, vázlatot” készítek, és a Teremtő nem egyszerűen azt színezi ki, de ez egy csodálatos eszköz az előrehaladásra.

Emellett csak egy dolog létezik: azáltal, hogy ezt a szerepet eljátszom a barátok előtt, én valójában a Teremtőt építem fel, azaz az adakozás következő szintjét. Mindez azért van, mivel én nem vagyok képes a Teremtőt az én saját következő szintemnél magasztosabban elképzelni.

Számomra ez egy és ugyanaz, azaz az én következő, korrigáltabb állapotom és a Teremtő. Én vagy magamat vagy Őt képzelem el.

2o12 október 1o., Reggeli lecke, 3.rész TESz

(HZS)

13 okt 2012

Gyüjtsél üzemanyagot a nehéz időkre

Gyüjtsél üzemanyagot a nehéz időkre

Csak az előre felkészülés menthet meg minket a zuhanástól. Az állapot amelybe vagyunk nincs bűn, mert te halott vagy. Ha a zuhanás megtörtént, akkor nincs mit kérjenek tőlünk, mert mit kérhetnek a halottól? – ” a halott ember szabad.” Megkérdeznek téged, miért nem készítetted fel magad erre az állapotra?

Neked fel kell töltsed a tartályodat, fel kell töltsed az összes elemedet. Mert amikor elérkezik a zuhanás ideje, már nincs mit tenni. Ez olyan, mint a váltakozó fázisú áram, amely váltakozó mint a hullám, egyszer fel, egyszer le, és ha az áram változik azokat fel kell töltened, egyszer felfedeződik az “edény”, és máskor a “Fény”.

Ez egy nagyszerű állapot, a Teremtő elvette tőlünk az egót, az önző vágyat, az üzemanyagot, hogy, segítsen nekünk. Írva van, hogy a “Teremtő megteremtette a gonosz hajlamot”. De panaszkodunk, hogy ez rossz, akkor Ő elveszi tőled, és most lezuhansz! És Nélküle egy kis lépést sem tudsz előre menni, még a kisujjadat sem tudod megmozgatni. Ha elveszik tőled az egót, akkor te fekszel mint egy halott, és mozogni sem tudsz.

Tehát, honnan lehet venni erőt? Miért nem kérsz Tőle, miért nem jön meg? Mert korábban nem készitetted fel magad előre ezekre az állapotokra.

Újságok írják, hogyan kell az élelmiszer- ellátás hiánya esetére felkészülni: mindenkinek szükséges tárolni a házában három hónapra eledelt. Szóval, miért nem gondolunk előre a tárolására a zuhanás esetén?. Az erőre a zuhanás esetén?.Az emberiség szempontjából logikus, de számunkra ez probléma, mivel ez a korrekció útja.

Vannak, akik boldogak azért hogy lezuhantak alacsonyra, és azt hiszik, hogy a szenvedés által elérnek valamit. De ez egy teljes hazugság. Előrehaladás csak az erőfeszítés és a munka által lehetséges, és nem amikor ledobtak a mocsárba, és békében ülsz.

Tehát, minden pillanatban amikor a személy eszi saját magát, hogy felemelkedjen, ez tilos. Hogyan lehet felemelkedni? Tegyük fel, hogy most elkezdünk énekelni egy ritmikus dalt, mindenkit a dal felébreszt miközben énekel és ezt követően folyamatosan próbáljuk gyűjteni az energiát, az erőt, az egységet együtt. És nem azért teszi, hogy egyedül felébredjen.

Ha te azt gondolod, “Milyen jó hogy felébredtem, és most milyen jó nekem”, akkor te azonnal lezuhansz. De ha azt gondolod, hogy mindannyian együtt felébredünk az adakozás felé, a Teremtő felé, akkor ez megmarad. Akkor kezdődik a következő szint, a következő állapot.

A megmentésnek az ereje, csak akkor jön el ha akkumuláljuk a saját belső érzéseinket, ez egy belső akkumulációja az általános vágynak. Senkinek közülünk nincsen az edénye. Most, amikor sikerült megszereznie a felébredést, legalábbis fizikailag, akkor gondoljon arra, hogy hogyan kell aggódni a barátokért és nem engedje őket lezuhanni. Mindenkinek kell aggódnia a többiekért, és nem magára kell gondolnia.

Mit akarunk elérni? Mi egy szégyent akarunk elérni, hogy kölcsönös aggodalomba élek és szégyellem magam ha ezt nem érem el. Ez amit mindenképpen el akarok érni. És ebből megszerezzük a felelőséget a kölcsönös garancia irányába.

Mi csak arra kell gondoljunk, hogyan vagyunk képesek megadni a csoportnak minden szükségest, mintha ő lenne az én gyerekem, és csak azért aggódjak, hogy jó legyen neki, hogy többet és jobban növekedjen.

2012 Szeptember 24, Reggeli lecke, “Tiz Szfira tanulmánya”

(BS)

01 okt 2012

64 queries in 0,868 seconds.