A Vezeklés Napján mi elolvassuk Jónás történetét, a profétáét, akit a Teremtő arra utasított, hogy utazzon Ninive városába annak érdekében, hogy ott az embereket jó tettek végzésére ébressze. Azonban Jónás úgy döntött elfut a Teremtő elől. Egy hajóra szállt, és messzire akart vitorlázni, nagyon messzire. De a Teremtő a tengert viharossá tette, és amikor a hajó matrózai megértették, hogy Jónás volt a vihar oka, bedobták őt a tengerbe. Egy bálna bekapta Jónást, és a partra vetette, egészen Ninive városáig.
Jónás bement a városba, és miután beszélt az emerekkel, azok elfordultak a gonosztól, és elérték az egymás iránti szeretetet. Ez az ahogy Jónás végrehajtotta a Teremtő utasítását saját akarata ellenére.
Jónás amint a hajóra száll a lelket jelképezi, mely emberi testbe kerül, mivel a személy ebben a világban olyan, mint egy hajó a viharos tengeren. A lélek belép a testbe annak érdekében, hogy az elérje korrekcióját azáltal hogy összekapcsolódik a többi lélekkel. Pontosan az élvezet iránti önző vágyon keresztül képes az magát korrigálni azáltal, hogy felhasználja önzőségét és a mások elutasítására való hajlamot, hogy a többiekkel összekapcsolódjon és szeresse őket. Ez az ahogy a lélek kifejlődik az “adakozás pontjától” a Teremtő szintjére és hatalmasságára.
Az “adakozás pontja” fokozatosan egyre nagyobb önző vágyakat kapcsol magához. Azok a vágyak melyek még nem használhatóak fel az adakozás érdekében, azok használatlanul maradnak (meg vannak szorítva). Mindez fokozatosan történik, 125 lépcsőn keresztül, ameddig a pont átváltoztatja az összes megszerzés iránti vágyat magához, az adakozáshoz.
A Teremtő az “adakozás pontját” azaz a lélek gyökerét (Jónás prófétát) ebbe a világba küldi, belehelyezve azt a személy vágyába (hajó). A matrózok és a kapitány angyalok, azaz a Teremtő küldöttei akik körbeveszik az embert.
Jónásnak fel kell ébresztenie a korrekció iránti vágyát, össze kell kapcsolódnia az összes többi lélekkel (Ninive városával), és azokat is fel kell ébressze a korrekció irányába. Gonosz hajlamukat jósággá, és a mások szeretetévé kell változtatnia. Egyébként ők önzőségbe és gyűlöletbe zuhannak, amely halálukat okozza.
Annak érdekében, hogy ezt képesek legyünk megtenni magunkra kell vonnunk a Fény segítségét. Ez az amit mi az alatt értünk, hogy segítség kérése, segélykiáltás. Attól függően milyen “hangosan” sikoltunk, a Fény felemeli élvezet iránti vágyunk egy részét, és hozzákapcsolja azt az adakozás cselekedetéhez.
Ilyen módon mi összes vágyunkat ebből a világból, a “magunk iránti érdekű vágyakból” áttesszük a “túlvilágba-következő világba”, azaz a “mások érdekében levő vágyakba”. Ennek megcselekedtével mi belépünk a Teremtő világába, ahol magunkat és a világot az adakozás tulajdonságán keresztül érzékeljük, amit örökkévaló és tökéletes létezésként érzékelünk.
Jónás próféta története arról szól, a Teremtő hogyan vesz rá minket vagy a jó úton, vagy a szenvedés útján keresztül arra, hogy terjesszük a Kabbala bölcseséégét a világon keresztül, mely bölcsesség a világ korrekciójának a módszere. Ezért lett az írva: “Ezáltal válaszd az életet” ami a Vezeklés Napjának a fő jelentése.
hzs
