Dr. Michael Laitman

Zohár

A Zohar könyvének tanulása Rabbi Simonnal és csoportjával együtt

A Zohár könyve álladóan a barátok egységéről beszél. Mindazt Rabbi Simon csoportja írta, ahol ő és 9 tanítványa összeállnak a teljes adakozás iránti vággyá (Kli, vagy edény), mely hasonló a Teremtőhöz. Mindegyikőjük a 10 szfira egy specifikus tulajdonságát jelképezi, és mindegyikük természetének megfelelően másképp ír le minden helyzetet. Mindegyikőjük leírja egy bizonyos módját annak, ahogy a Teremtőhöz kapcsolódik.

Ezért beszél a Zohár könyve 10 barátról, ahogy mindegyik a maga módján fedezi fel a spirituális világot. Azonban mindannyian együtt működnek, mivel a Fényt csakis az egységen belül lehetséges felfedezni.

A Tóra annak a személynek szól, aki szemben áll a Teremtővel, és a Zohár könyve csakis a személy belső erőiről beszél. Ennél fogva amikor azt olvassuk, el kell képzeljük, hogy minden csakis rólunk szól, és mindaz bennünk belül történik.

Meg kell értsük, hogy sorsunk attól függ, hogyan kapcsolódunk most össze barátainkkal. Ez egy feltétel melyet Felülről szabtak meg számunkra. Nincs más módja a haladásnak: a barátainkkal együtt kell tanulnunk a Zohár könyvét. Amikor mindannyian együtt követjük azt az utat, melyet a Zohár könyve mutat meg számunkra, akkor elkezdjük ugyanazokat a dolgokat érzékelni, melyeket azok az emberek érzékeltek, akik a Zohárt írták – Rabbi Simon csoportja.

Nincs szükségünk magas szintű intelligenciára ahhoz, hogy érzékeljük a spirituális világot. Csak arra van szükségünk hogy szívünk mélyéről jövő odaadást érezzünk, és dolgozzunk önzőségünkön a csoporton belül, azokkal a barátainkkal, akik velünk összekapcsolódtak, és közben azokkal is akik a Zohár könyvét írták. Amikor mi belemerülünk a könyvbe újra és újra, akkor a könyv felfedi magát, és illuminációt kapunk Fényéből, melyet Zohár-nak, Ragyogásnak nevezünk.

hzs

08 nov 2009

Engedjük, hogy a Zohár könyve az ismeretlenbe vezessen minket

Mi most elkezdjük a Zohár könyvének a tanulását, tehát beszéljünk arról, hogyan is tanuljuk azt. Nem kell, hogy a szöveget olvassuk. Elég ha csak hallgatjuk azt, és engedjük azt, hogy minden amit mondanak az keresztül haladjon rajtunk. Engedjük, hogy az bennünk történjen miközben mi arra aspirálunk, hogy érezzük azt a képet, melyet a Zohár lefest számunkra.

Lehet, hogy nem fogjuk megérteni, amit a Zohár mond nekünk, mintha az idegen nyelven beszélne hozzánk. Mégis a mi legnagyobb vágyunk az kell, hogy legyen, hogy megtudjuk miről is beszél a könyv. És valóban, az rólunk beszél és a mi életünkről a Felső Világban! Azáltal, hogy arra aspirálunk, hogy elképzeljük a mi létezésünket a másik világban ennek az érthetetlen szövegnek a segítségével, az egyszerűen meg fog történni. A semmiből, a teljes ürességből és érzéketlenségből új érzések fognak felébredni bennünk. Ezek lesznek reakcióink a könyv szavaira.

A Zohár két szinten, vagy két nyelven lett megírva. Az egyik nyelv bizonyos eseményeket ír le a mi számunkra megérthető világunk képvilágát használva. Ugyanakkor a másik nyelv ezzel párhuzamosan beszél, minket spirituális koncepciókba vezetve. Két világot mitatnak be nekünk ezzel, melyek párhuzamosak egymással. Azonban ezek csak az érzékelésnek két szintjei, melyek hozzánk viszonyítva éteznek. A valóságban csak egy érzékelés, és egy kép létezik, melyet mi választunk ketté.

Annak érdekében, hogy belépjünk az új világba, el kell képzeljük és éreznünk kell az érzékelés újabb spiritulis szintjét melet itt leírnak. Ez a két szint bennünk kell, hogy létezzen egymással párhuzamosan. Ugyanakkor arra kell aspirálnunk, hogy a materiális leírásról a spirituálisra emelkedjünk.

A tanárnak semmit sem kell elmagyaráznia. A tanulónak kell magába tennie a szöveget, és meg kell nyitnia saját maga minden “bejáratát” annak érdekében, hogy a szöveg szabadon áramolhasson benne, minden kitáguló, nyugalmas vízforrás. Az új érzéseket kell várnunk, és elképzelnünk, és érzékelésünkben új képeket kell felépítsünk.

Nem szabad bármilyen fizikai képet, vagy cseledetet elképzelnünk. A Zohár könyvének a szövege az egy utazás mélyen a lelkünkbe, és annak szavai közvetlen érzéseket kell kialakítson arról mi létezik magunkon belül, tulajdonságainkon, erőinken belül, és előbb utóbb a mi a Teremtővel való kapcsolatunkon belül. Mindennek a bennünk létező legmélyebb helyen kell megtörténnie.

hzs

08 nov 2009

67 queries in 0,179 seconds.