Zohár

Ahogy mi a Zohárt tanuljuk, csak a belső képre kell koncentrájunk, ahol minden egybe kapcsolódik. Bele kell vessük magunkat és nem szabad semmi olyanra gondolnunk ami kinnt marad. Teljesen el kell merüljünk a könyvben, mintha egy csodaországba léptünk volna, és abban utazunk, mindent megpróbálva meglátni és magtanulni, ami ott található.

Hangokat hallunk, különböző színeket látunk és nem értjük meg mi is történik, ki az aki befolyásol minket, és hogyan. A saját vágyaink és tulajdonságaink világába léptünk be, és mi ott kalandozunk. Például mindez olyan mint azok a mozifilmek, ahol a kamera behatol az ember testébe, és a vérerekben utazik megmutatva mindent ami belül található. Hasonló módon mi is behatolunk magunkba és a vágyaink körbevesznek minket. Egy olyan világba lépünk be, mely saját vágyainkból és tulajdonságainkból áll, valamint Fényekből, Kelim-ekből és szűrőkből, melyeket ell kell képzelnünk.

Elképzelhetjük ezt úgy, hogy mi azok között létezünk, és azok körbevesznek minket. Vagy elképzelhetjük ezt úgy is, hogy azok bennünk, és mi állandóan leásunk közéjük, hogy jobban megértsük őket.

Sokféle módon elképzelhetjük ezt, de a legfontosabb dolog az, hogy semmilyen módon ne kapcsoljuk mindezt mai általános valóságunkhoz. Azonban később majd felfedezzük, hogy a jelenlegi valóságunkat is magunkon belül érezzük.

hzs

Kérdés:

Nehéznek találom, hogy koncentráljak a Zohár leckékre, amelyek arról szólnak, hogy miért próbáljak gondolkozni  a mindenki közötti kapcsolat tanulásán. Ez a helyes dolog, vagy több mentális erőkifejtést kell végeznem, hgy megértsem, amit mondanak.?

Válaszom:

Az erőfeszítéseket az érzéseidben kell megtenned, nem az eszedben.Érezned kell mindent, amit a Zohár leír, mintsem megértened. A Zohár könyve az érzéseinkhez beszél, nem az eszünkhöz. Ha olvasok néhány szót, olyat, mint „szőlő, fa, menybolt, pokol” ezeket meg kell találnom magamban. Mindenek felett én teljesen vágyakból vagyok komponálva, és a vágy az érzés, nem észszerűség.

Ha arra használom az eszemet, hogy mindezeket egy koncepcióba fordítsam, olyan kifejezéseket, mint a Fény, az edény(Kli) és ezek kombinációjába, akkor én soha nem megyek túl a mechanikus képen., mint egy diagramm, és nem leszek képes közelebb jönni, hogy érezzem őt. A képnek fokozatosan kell összeállni bennem . Ez magába foglalja az érzéseket.  Össze kell gyűjtenem a belső érzéseket és benyomásokat, amelyek fokozatosan jönnek össze a saját összhangjukban, a Felső Világ érzéseit képezve.

Az ugyanaz, ahogy mi fejlődünk a mi világunkban, az ész az érzés után jön. Először egy gyerek azt érzi, hogy valami jó vagy rossz, és csak később érti meg, hogy mihez kell közelebb jönnie, és mitől kell eltávolodnia. Később tesz szert egy szélesebb  ész  képességére.

Ezért, amikor olvassuk a Zohár könyvét,  mindig meg kell próbálnunk azonosítani az érzéseinket, és észrevenni az akaratunkat az élvezetünk megérzésére. Később az ész is jelentkezik bennünk,  és elkezdi komponálni ezeket egy egységes képbe..

Kezdők számára egyszerűbb ezt az eljárást sematikusan felfogni, de mindazonáltal, át kell vinnünk a Zohár szövegét, az adakozás és kapás érzésébe.

ft

Azáltal, hogy a Zohárt tanuljuk, minden egyes személy pontosan elkezdi felismerni, mi szükséges lelkének. Amikor a Zohárt olvassuk, mindegyikőnk megkapja saját benyomását, melyek különböznek a másik személy benyomásától.

A Zohár teljes elbeszélésének át kell haladnia rajtunk. Azonban a személy fejlődése nem az elbészélésből magából adódik, hanem a Reformáló Fény által. A Fény az mely a személy vágyára, anyagára illuminál mely az információs géneket, Resimókat tartalmazza. Mindez hasonló az őssejtek – a test összes sejtjének alapjául szolgáló sejtek – munkájához.

Ahogy a Fény befolyásolja anyagunkat, az felébreszti a Resimókat, melyek az anyagban találhatóak, és melyek specifikusak és egyéniek minden egyes személy lelkében. A Fény segítségével ezek a Resimók egy bizonyos rendszert, a lélek részét építík anyagunkból. Ennek eredményeképpen minden emberben létrejön saját lelkének szerkezete.

hzs

Amikor a Zohár könyvét olvassuk, minden személynek meg kell találnia saját belsőbb állapotát. Nincsen meg a képességünk arra, hogy a legközvetlenebb fölöttünk lévő szint felett bármit is elképzeljünk. Fantáziálgathatunk megállás nélkül, és azt gondolhatjuk, hogy a Végtelen Világban vagyunk, de ez csak úgy tűnik majd számunkra, miközben a valóságban később felfedezzük, hogy mindaz csak a következő belsőbb állapot volt, mely kissé magasabb, mint a mostani, jelenlegi állapotom.

Ennél fogva a személynek minden energiáját és erőfeszítését arra kell fordítania, hogy megpróbálja felfedezni belső vágyait, és tulajdonságait, melyek a Zohár minden szavával összefüggenek. Például “város”, “torony”, “felemelkedés”, “leszállás”, “angyalok”, “démonok”, “szellemek”, “Efraim fiai” – teljesen mindegy mi vagy ki van leírva, mindaz a személy belső tulajdonságait vágyait írja le.

A könyv vagy a szerző úgy szól hozzánk, mint egy felnőtt a kisbabához, olyan dolgokat mesélve, melyek alkalmasak számunkra. Nem leszünk képesek semmi többet olvasni a Zohár könyvében, nem vagyunk képesek ennél többet elképzelni, látni, hallani. De igazából a könyv tartalma jóval hatalmasabb annál, mint amit jelenleg látunk benne. Mi egyenlőre képtelenek vagyunk mindazt látni. Mi csak egy kis darabot vagyunk képesek látni, mint amikor egy tapasztalt tanár által vagyunk okítva, aki casak annyit ad át nekünk, ami hasznos számunkra, és semmi többet.

Ennél fogva nem szabad félnünk attól hogy mindent beleadjunk abba, hogy megpróbáljuk megtalálni a belső jelenségeket magunkon belül, melyeket az előttünk álló szöveg leír. Mi felemelkedünk ezekhez az eszmékhez, fel fogjuk ismerni őket, és átéljük őket egy ideig, mint ahogy a kisbaba mely egy nap, egy hét vagy egy hónap alatt növekszik, és egyre többet képes megérteni, és lassan megszerzi a képességet, hogy mélyebb, belsőbb dolgokat értsen meg. Előzőleg a kisbaba nem volt képes látni vagy felismerni ezeket a dolgokat, mivel egyszerűen túl voltak látóképességén.

A mi spirituális fejlődésünk hasonló módon történik: azáltal, hogy ugyanazt a szöveget olvassuk folyamatosan újabb belső tulajdonságokat és belső kapcsolatokat fedezünk fel.

hzs

A Kabbala tudománya egy hatalmas új világot tár fel nekük, a spirituális világot, amelyik tartalmazza a mi teljes világunkat, mint egy kis homokszem a teljes univerzumban. De hogyan juthatunk el a spirituális világ megérzéséig.  Ez hasonló, mint a mi világunkban amikor egy bébi születik, anélkül, hogy bármi ismeretei lennének,   és olyan  érzései, amik még nem fejlődtek ki. De fokozatosan benyomásokat gyüjt erről a világról, hall és felismer hangokat, képeket lát, megkülönböztet színeket, és különbséget érez meleg és hideg között.Ezeket a dolgokat mind  a kapott benyomásokból  kell megtanulnia.

Először egyszerűen kifejleszti érzékeit, megtanulja megkülönböztetni  a hang jelenlétét és nem jelenlétét, például. Később elkezdi megkülönböztetni az érzéseket az érzelemvilágon belül. Ami egy kifejlődött személyt megkülönböztet másoktól   az, hogy érzékei nagyon finom dolgokat is fel tudnak fogni.  Egy zenész számára a hangok az érzelmek egész világát felébresztik  A festőnek a világ a színekből áll. Az író érzi minden szó árnyalatát.

De mindez egy személyhez fokozatosan jön. Egyfajta valóságban élünk, amelyik fokozatosan tárul fel előttünk. Befolyásol minket, eléri, hogy haladjunk, és kialakítja az érzékelés képességét. Ez az ahogy a materiális valóság, ez a világ el van rendezve, és mi kifejlesszük és feltárjuk a spirituális világot , ugyanolyan ekzakt állapotokon keresztül, és ugyanazon ekzakt törvények által.

Van egy speciális könyv, amely konzisztensen fejleszti a spirituális világ érzelmeit hozzáadva ezt ehhez a világhoz. Lényegében mi egy közös világban élünk, amely hozzánk képest két részre oszlik, egy rész, amit érzékelünk, és egy rész, ami rejtve van előttünk. Annak érdekében, hogy feltárjuk a világ rejtett részét, direkt módon kell elkezdenünk érzékelni, mint a bébik. Ezt egy egyedi Könyv  a Zohar könyve megteszi számunkra.

Zohár: Áron fiai berugtak a bortól. Ki engedte meg nekik, hogy igyanak a borból? Lehetséges, hogy tényleg olyan buták voltak, hogy berugtak a bortól?

Természetesen attól a bortól rugtak be, mely a következő versben van leírva: “Ők egy idegen tűzet hoztak a Teremtőnek”. Mindez azt jelenti, hogy képtelenek voltak ellenállni a Fénynek, melyet az adakozás érdekében kellett volna elfogadniuk.

De egy másik vers azt mondja: “Mindez azért volt, hogy másnak a feleségétől rejtőzzön el”. De mindez csak ugyanazt jelenti.

Emlékeznünk kell arra, hogy minden a személyen belül történik. Áron a Heszed (kegyelet) tulajdonsága, mely azáltal fejlődik, hogy felül emelkedik az önző vágyon, mely még nem korrigálódott. Azonban ez a vágy csak abban ébred fel, aki Kabbalát tanul.

Amikor mi azt korrogáljuk, akkor összes vágyunkat felfelé emeljük, és ezáltal nagyobb hasonlóságot érünk el a Teremtővel. Áron fiai ennek a tulajdonságnak a további fejlődést jelentik, mely ugyancsak az önzőségen való felül emelkedésen múlik.

A bor a Hohma Fényét jelképezi. A bor ivása és a részeggé válás azt jelenti, hogy a Hohma Fényét felülről lefelé vonjuk magunkra (önző módon), ahelyett, hogy azt alulról felfelé fogadnánk el, a középső vonalon, a Haszadim Fényében.

Mindent ami itt le van írva “le kell fordítanunk” a belső tulajdonságaink nyelvére. Hogyan vagyunk képesek korrigálni magunkat, és megszerezni az adakozás tulajdonságát az állandóan növekvő önző vágy felett? Hogyan vagyunk képesek felemelkedni a Teremtő iránt történő adakozás irányában?

Ahogy olvasunk, magunkon belül kell keresgélnünk, meg kell találjuk ezeket a jelenségeket, és tulajdonságokat a mi kis saját belső világunkban, melyet az összes olvasott szó valójában leír. Végül is a személy az egy kis világ.

hzs

Amikor a Zohárt olvassuk, akkor az embernek mindig magára kell gondolnia. A Tóra egy szót sem beszél a történelemről. Azonban minden spirituális gyökér megjelenik valamilyen materiális ágban, ezért van az, hogy ezek az események világunkban is megtörténtek.

A Tórában leírt emberek megértették vajon, kik is voltak ők? Ez egy jó kérdés. Báál HaSzulam írja, hogy volt olyan idő, amikor valaki “véletlenül” úgy döntött, hogy az “Olajfák Hegyét” annak nevezi, mivel úgy gondolta, hogy az egy jó hely lesz olajfák ültetésére. A valóságban azonban a hegynek ezt a nevet természetes módon adta, ösztönösen, mivel minden egyes személy a spirituális gyökerének megfelelően cselekszik. Ezt a gyökeret minden személybe Felülről ültetik, és mi csak végrehajtjuk ezeket az utasításokat.

Szóval létezett Noé a valóságban? Igen létezett. Tényleg ő volt a legigazabb ember minden generációban? Megértette vajon mit is tett? Ez egy jó kérdés, amit majd megvitatunk a jövőben. Tényleg voltak fiai, akiket Sem, Ham és Jafet néven illettek? Igen léteztek ők is. Ők is igazak voltak, és megértették a Teremtőt, és beszéltek Vele? Mindez magayrázatra szorul.

Azonban minket egyátalán nem érdekel ez a történet. Az egész spirituális világ meg kell jelenjen materiális formában, saját magamon belül, valamilyen módon. Ez valójában oda lett nyomtatva, de ez nem igazán fontos az én szempontomból. Nekem mindezt el kell rendeznem egy megfelelő formában, hogy saját előrejutásomat segítse elő.

Mindezek a biblikus történetek az ember belső világáról beszélnek. Ennél fogva engem semmi más nem érdekel. A többi akár el is tűnhet számomra, mintha nem is létezett volna semmilyen történelem, vagy ősi Babilon, vagy akár az egész világ. Mindez nem létezik, amíg én fel nem fedezem mindazt saját magam számára, ahelyett hogy azt hallom, hogy valaki más beszél róla.

Jelenleg én egy légüres térben vagyok, ahol semmi nem létezik. Minden csak bennem történik. De ki vagyok én, aki az üres tér közepé áll? Én olyan valaki vagyok aki érez dolgokat. És mit érzek? Azt érzem, amit a Zohár mond nekem – és emelett semmi más nem létezik.

Ez az ahogy én, a légüres térben található pont, tanulja a Zohárt, egy teljes világot felépítve abból az anyagból amit magába képes szívni. Ez az egyetlen világ mely létezik itt – nem a Felső Világ, vagy alsó világ, hanem az egyetlen. Erőfeszítéseket teszek, hogy megértsem hogyan van ez a világ elrendezve, és hogy azok a tulajdonságok és cselekedetek, melyeket a Zohár leír hol találhatóak ebben a világban. Ez az amit én állandóan megpróbálok elképzelni. Én csak egy pont vagyok, mely megpróbálja ezeket a tulajdonságokat megtalálni.

hzs

Mi nem leszünk képesek a spirituális világot felfedezni a Zohár könyvének tanulmányozása nélkül. Ez nem azért van mert ez a könyv olyan erőteljes, és képes felgyorsítani a fejlődésünket olyan mértékben, hogy ahelyett, hogy lábunkon sétálunk, vagy lovagolunk, inkább egy repülőn repülünk. Ehelyett nélküle egyszerűen nem vagyunk képesek koncentrálni belső, spirituális valóságunkra, és csak azt a külső képernyőt látjuk, mely ezt a materiális, illúzórikus világot mutatja.

Soha nem leszünk képesek ezen a képernyőn keresztül törni, és felfedezni azokat az erőket melyek mögötte működnek, melyek ezt a mozit (ezt a világot) vetítik számunkra, vagy hogy még mélyebbre hatolhassunk, ezeken az erőkön és tulajdonságokon is túl a Fény sugarához, a vetítőhöz, és még tovább – a Teremtőhöz, minden forrás, tulajdonság és jelentés forrásához eljussunk.

Hogyan lehetséges a külső képtől az erőkhöz, a teremtő gondolataihoz, szándékához és hozzánk viszonyított cselekedeteihez eljutni annak érdekében, hogy megértsük miért mutatja be nekünk ezt a mozit? Mit akar mondani azzal, hogy nekünk ezeket az állatokat, embereket mutatja, meg mindent ami a világban történik? Miért adja nekünk ennek a világnak az érzékelését, mintha lenne múltunk, egy időt amikor megszülettünk, jelenlegi életünket és annak érzetét, hogy előbb utóbb meg kell haljunk, és jelenleg mi körbe vagyunk véve az egész világgal és a többi emberrel? Miért akarja, hogy mi ezt az álmot lássuk?

Azt mondják nekem, hogy teljes mai életem nem valóságos! Ki akarok törni ebből a világból az igazságba és ki akarom találni: mit akar Ő tőlem?! Miért kötözött össze engem, és játszik velem, mint egy bábuval, úgy tüntetve fel, mintha élnék? Miért tesz Ő mindent ilyen módon, és ki Ő egyátalán? És mi jön ezután?

Ezek a kérdések vezetnek majd el minket a válaszhoz.

hzs