A “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába” írásában Báál HaSzulam ír az ember azon vágyáról, hogy teljesen megértse élete értelmét. Azt mondja: “Mégis a kérdés, ‘Mi az életem értelme’ továbbra is olyan keserűen és erőteljesen megmarad, mint mindig. Néha váratlanul ér minket, nekiesve elménknek és a földig alázva minket, amíg meg nem találjuk híres trükkünket, hogy csak belemerülünk életünk folyamába, mint azelőtt.”

A kis vágyakkal rendelkező emberek olyanok, mint a gyerekek: rendet akarnak. Határokat szabnak maguknak és azokon belül élnek, hogy biztonságban érezzék magukat. Emellett ezek az emberek egy hierarchikus rendszert várnak el többiekkel való kapcsolataikban. Tudni akarják “Ez a személy magasabban helyezkedik el, mint én, a másik pedig alacsonyabban. Ettől félnem kell, és ezt pedig tisztelnem kell.”

Sok politikus, pszichológus és szociológus használja ezt előnyére, és a vallások is ezen alapulnak. A történelem folyamán az emberek féltek a természet erőitől, híve abban, hogy azok erősebbek náluk. Azzal próbálták elsimítani a dolgokat, hogy ezeket az erőket tistzteletben tartották, és így az emberek speciális rendszereket építettek melyek segítségével kifejezték hozzáállásukat a természet erőivel szemben.

Így születtek meg a vallások. És a vallások jók voltak az emberek számára mivel tisztán értésükre adták, mit várnak el tőlük. Ez az intézmény kielégítő volt mindenki számára, mivel az emberek képesek voltak magukat a vallások segítségével megvédeni.

Ma azonban egy teljesen más korban élünk. Ma az élvezetek iránti vágy túlnőtt minden határon. Függetlenül attól, hogy az emberek vallásosak-e vagy szekulárisak, nem képesek magukat az eddigi határok között megtartani. Nem képesek a továbbiakban az “élet folyamában haladni” mint azelőtt.

A múltban az emberek egyszerűen előre megtervezett cselekedeteket hajtottak végre mindenféle analizálás, vagy megbeszélés nélkül. Az emberek egy bizonyos módon cselekedtek, és elégedettek voltak mindezzel, mivel tudták, hogy életüket megfelelő módon élték. Ma azonban ezzel szemben az emberek nem elégedettek életstílusukkal, mivel egyetlen tettük sem adja meg számukra a választ, “Miért, mi célból élek?”

Kérdés:

Mit jelent a hit a Kabbalában?

Válaszom:

A Kabbalában a hit alatt az adakozást értjük. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk adakozni a megszerzés iránti vágyunk ellenében. Ezt hívjuk az “értelem feletti hitnek”.

A személy természete a megszerzés iránti vágy, és a hit az adakozás természete, mely ellenkezik természetünkkel. Az egyetlen útja annak, hogy hozzájussunk ehhez a tulajdonsághoz a Fényen keresztül történik, mivel az adja meg a képességet nekünk, hogy magunk fölé emelkedjünk, és hogy egy másik vágy alapján cselekdjünk: a mások érdekében, avagy a Teremtő érdekében. A személy ennek a vágynak hatására cselekszik, a saját természetes vágya helyett. És emiatt függővé válunk a Felső Szinttől ( a személy a “Teremtő rabszolgájává” válik) saját maga helyett (ahelyett, hogy saját maga rabszolgája legyen).

Ennél fogva ammenyiben hiteted belém veted ez azt jelenti, hogy minden képességeddel az én érdekemben cselekszel. Igazából olyanná válsz, mint én. Ez azért van mert normálisan minden személy ellentétes a másikkal. De ha valakinek hite van bennem, azt jelenti, hogy semlegesítette az irányomban érzett vágyait, és ezeken a vágyakon keresztül ő és én eggyé váltunk.

A hit ellentéte a tudás, ami azt jelenti, hogy a saját vágyaink érdekében cselekszünk. A hit ezzel szemben az az állapot, amikor a mások vágyainak kielégítése érdekében cselekszünk. Amikor egy személy rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, képes érzékelni a dolgokat magán kívül, mások vágyain keresztül. És amit képes ezeken a vágyakon keresztül érzékelni az a magasabb, spirituális világ. Ezért van az, hogy a hit nagyon közel áll a szeretethez (a másik személy iránti szeretethez), mivel a szeretet az a képesség, hogy saját vágyainkat a másik személy vágyaival helyettesítjük, és azokat a vágyakat elégítjük ki.

Mint láthatjuk a Kabbalában a hit az amikor a személy magáévá teszi az adakozás tulajdonságát – a felsőbb tulajdonságot. Nyilvánvaló módon ez a hit nem hasonlítható a hithez ahogy mai világunkban beszélünk róla: hit abban amit mások mondanak, és annak elfogadása valóságként. Az ilyen típusú hittel elfogadom másnak a hibáját, tévedését mint tényt, és aztán azt alapként használom cselekedeteim számára életem során.

 Kérdés:

Helyes azt állítani, hogy a Körbevevő Fény megfelel gondolatainknak és vágyainknak, melyek minket befolyásolnak?

Válaszom:

Nem teljesen. A Körbevevő Fény nem egyszerűen vágyainkat és gondolatainkat jelenti, hanem korrigált vágyainkat és gondolatainkat. Ez az a beteljesülés mely ránk vár, és melyet meg kell kapnunk. A Körbevevő Fény valójában a mi korrigált, megfelelő, jó vágyaink és gondolataink, mindez a szívbéli kapcsolat közöttünk, mely minket befolyásol. És a korrigált vágyak és gondolatok összesége az amit “A Teremtő”-nek hívunk. Ezért van az, hogy héberül a Teremtőt Bo-re-nek hívjuk, ami azt jelenti: “jöjj és láss”.

A szeretet és adakozás pozitív energiája, mely jövőbeni állapotunkban létezik, befolyásolja a személyt a jelenlegi állapotában. Ezt az energiát hívjuk a Körbevevő Fénynek. Tehát mi befolyásoljuk korrigálatlan jelenlegi állapotunkat jövőbeni korrigált állapotunkkal.