Dr. Michael Laitman

A ma felszínre kerülő reshimók az egész emberiség spirituális felemelkedését követelik meg

Kérdés, amit kaptam:
Mi az összefüggés a reshimók és az emberiség történelme között?
Azt mondtad, hogy az első reshimo, amely ebben a világban kifejlődött, a „szívben lévő pont” volt. Ez azt jelenti, hogy az emberiség történelme a reshimók egymásutáni megnyilvánulása?

Válasz:
Minden anyag felülről lefelé ereszkedett le, a Végtelenség Világától a mi világunkig, és minden egyes lefelé történő lépés hagyott maga után egy reshimót (emlékezeti lenyomatot, információs „adatcsomagot”). A mi világunkban minden ennek a reshimó-spirálnak a mentén bontakozik ki, de fordított sorrendben, vagyis alulról felfelé.

Először a still (élettelen) természet szintjén jelennek meg a reshimók, majd a növényi, aztán az állati szinten, és végül az emberi (beszélő) szinten, amely az emberi tudatosságot jelenti. Az ember is fokozatosan fejlődik a reshimók láncolatán keresztül, és ez alkotja az emberiség történelmi fejlődését.

Azonban az első spirituális reshimó, amely a visszatérés (az alulról felfelé való emelkedés) útján jelent meg, 5768 évvel ezelőtt került felszínre egy emberben, akit Ádámnak hívtak, majd később egyre több emberben is. Ezért használják a kabbalisták Ádámot a spirituális időszámítás kezdőpontjaként.

Izrael népe is ebből a kabbalisták csoportjából született, így számára is Ádám a történelmi kezdet.
Ádám volt az első ember, aki elérte a Teremtőt, és ő írt róla „Raziel angyala” című könyvében.

Napjainkban a reshimók végső szintjükön kerülnek felszínre és fejlődnek és megkövetelik, hogy az emberiség spirituálisan megvalósítsa azokat – vagyis az egész emberiség felemelkedését az Ein Sofba, Végtelen Világba.

forrás: https://laitman.com/2008/09/the-reshimot-surfacing-today-demand-spiritual-ascent-of-all-humanity/

17 szept 2008

A hatodik érzéket használva úgy érzékelünk, mint a Teremtő

Using the Sixth Sense, One Perceives Like the Creator

Kérdések, amiket a spiritualitás érzékelésével kapcsolatban kaptam:

Kérdés: Teljesen meg vagyok győződve arról, ahogy a Kabbala mindent megmagyaráz – a teremtést, az életet és mindennek a végét. De szívem mélyén érzem, hogy szükségem van valami kézzelfoghatóra, valamire, amit a hétköznapi öt érzékszervemmel érzékelhetek, valamiféle nyomra, jelre vagy csodára. Tudom, hogy a Kabbala nem így működik, és úgy érzem, durva és tudatlan dolog ilyesmire vágyni, és nem szabad megtennem. Mit tanácsolsz ilyen gondolatokkal és vágyakkal?

Válaszom:  Egyre jobban eltávolodsz ettől a vágytól, mert elkezded megérteni, hogy a spiritualitást máshogyan lehet elérni – benned. Tulajdonképpen a világunkat, minden testi dolgot csak magadban észlelsz. Rajtad kívül semmi sem létezik. Fokozatosan elkezded ezt felismerni, olyannyira, hogy e világ érzékelésével párhuzamosan érzékelni fogod a lelkek világát, a Teremtőt.

Nem szabad semmit sem erőltetned, csak magadat kell belefoglaltatnod a csoportba. Akkor a csoportból érkező vágyaid bevonzzák a Felső Fényt, amely megváltoztat téged, és olyanná tesz, amilyennek lenned kell, a te beavatkozásod nélkül.

Kérdés: Amikor a hatodik érzékről beszélsz, akkor nem csak egy újabb „hatodik” érzékre gondolsz a többi öt mellett, hanem öt új érzékre, amelyek párhuzamosan léteznek a már meglévőkkel, és azoktól eltérően működnek?

A válaszom: Ez egy újfajta érzékelés, amely öt részből áll (a Keter-től az Ohr Hozerrel együtt a Malchutig). Ezt „léleknek” nevezzük, és úgy érzékel, mint a Teremtő, az adakozás minőségén belül, a Visszavert Fényben. Természetesen ez nem csak egy további érzék, ahogy néha mondom, hogy ne riasszam el a kezdőket.

Miután az ember elnyeri a képességet, hogy a Visszavert Fényben, az adakozásban érzékeljen, az öt testi érzékszervével is másképp kezd érzékelni, új kapcsolatokat és összefüggéseket érzékel az erők, tárgyak és cselekvések között. Emellett mindig megőrzi a képességét, hogy leereszkedjen a hétköznapi érzékeléshez, hogy olyan legyen, mint egy közönséges ember, hogy megértse őt.

forrás: https://laitman.com/2008/09/using-the-sixth-sense-one-perceives-like-the-creator/#gsc.tab=0

13 szept 2008

Lélek Képlete

Kérdés, amit kaptam:
Van bennünk emlékezet (Reshimo) a szabadságról? Úgy gondolom, hogy kell lennie, mert különben hogyan lehetne megmagyarázni, hogy állandóan a szabadságot keressük?
Tehát ha feltételezzük, hogy valóban van egy ilyen Reshimo-nk, akkor a Fény is betölt bennünket, csak nem érezzük vagy nem emlékszünk rá.


És az, hogy valaki a spiritualitás felé törekszik, szintén a Reshimot által van meghatározva, nem igaz?
Ez a vágy a spiritualitásra és a szabadságra nem jelenhet meg csak úgy a semmiből, tehát ennek az az oka, hogy Reshimot él bennünk valamiről, ami egyszer már betöltött bennünket.
A következtetésem az, hogy a probléma bennünk van, hogy hogyan ébresszük fel a Reshimóinkat, hogyan ébredjünk fel az álomból?

Válaszom:
Teljesen igazad van, a feladatunk nem is az, hogy felébresszük vagy „életre keltsük” a Reshimókat,
hanem az, hogy megvalósítsuk azokat a Reshimókat, amelyek már felszínre kerültek bennünk.

És ezt úgy lehet megtenni, hogy vonzani kezdjük rájuk a Felső Fényt (Ohr Makif – Körülvevő Fény).
Ez a munka azonban állandó erőfeszítést igényel, és csak csoportban lehet elvégezni, az alábbiak megszerzése által:

  1. A cél fontosságának érzése

2. A belátás, hogy a célt nem lehet saját vágyból elérni, csakis a csoport vágyán keresztül

3. A Felső Fény – az Ohr Makif – segítsége

Ez azt jelenti, hogy a Reshimókat a környezetünktől kapott vágy ébreszti fel!
És az így felébredt Reshimók viszont felébresztik a hozzájuk tartozó Fényt (Ohr Makif),
amely kijavítja azokat, képessé teszi őket egy képernyő (masach) létrehozására, és betölti azt a Belső Fénnyel (Ohr Pnimi).

A lélek képlete tehát ez:
Lélek = Reshimo + Masach (Szűrő) + Ohr Pnimi (Belső Fény)

forrás: https://laitman.com/2008/08/the-formula-of-the-soul/

05 aug 2008

77 queries in 0,203 seconds.