Arvut (kölcsönös garancia)

Kérdés:

Előfordulhat, hogy egy ember részt vesz egy ideig az integrált közösségben, majd hirtelen elveszíti az érdeklődését. Mint tudjuk az érdeklődés elvesztése a legtöbb esetben ideiglenes, de ő ezt nem tudja. Lehetséges, hogy nem éli túl a véglegesnek vélt döntését? Ez által el fogjuk veszíteni örökre? Hogyan tudunk segíteni neki egy ilyen állapotban?

Válaszom:

Úgy gondolom, hogy az  integrált közösségek fokozatosan átváltoznak hasznosra, nem csak a szellemi szint számára, hanem a fizikai szint számára is. Az ember az integrált közösségekben, nem csak spirituális támogatást kap, hanem a melegséget, odaadást, inspirációt, és a pozitív érzelmeket, és fizikai támogatást is. Ennek érdekében kell egyesülnünk, egyfajta  kölcsönös segítségnyújtás által, és ebben mindenkinek éreznie kell azt, hogy az, amit ad, az számára a tényleges egység érzését adja.

Mivel még mindig ebben a fizikai világban élünk, meg kell értenünk, hogy egy integrált társadalomban minden szempontból könnyebb lesz nekünk. Könnyebben megőrizzük az egészségünket, kevésbé leszünk fogékonyak a betegségekre, könnyebben megküzdünk a különböző problémákkal, és a sors, fel- feltűnő csapásaival.

De valóban  el  tudjuk fogadni  a fizikai világunkban ezt a pszichológiai megközelítést?

Hát itt jön a következő lépés: képesek vagyunk-e létrehozni egy ilyen közösséget, amelyben valóban segíteni fogjuk egymást? Ennek, különböző lehetőségei vannak, amelyek különleges feltételektől függnek.

Közülünk mindenki dolgozik valahol, szakértő valamilyen területen. Gyertek segítsünk egymásnak szakmai segítség által is!

Kérdés: Lehetséges egy olyan helyzet, hogy az emberek függővé válnak egymástól fizikai szinten, és ez tartja őket az integrált társadalomban?

Válaszom: Nem. Ami össze kell, hogy tartson minket, az az az  érzés, hogy egy új társadalmat hozunk létre, amely az egó fölött alakul ki: nem a versenyképességen alapul, hanem az összekapcsolódáson.

Kérdés: Hol van a határ az integrált kölcsönös támogatás és a szeparáció között, mint, ahogy a Szovjetunióban volt? Ha van kapcsolatod, akkor ember vagy –  és ha van saját fogorvosod, akkor az emberek a közeledben akarnak lenni. Így megjelenik egy olyan közösség, amely kölcsönös segítségben létezik, de ez nem mindenki számára elérhető.

Válaszom: Mi nem zárjuk be magunkat egy integrált társadalomba. Mert, mi azt akarjuk, hogy mindenki elérhesse ezt. Amennyivel többen vagyunk, annyival leszünk képesek, több figyelmet szentelni egymásnak, és segíteni egymásnak.

Teljesen önkéntes és önérdek nélküli szervezet vagyunk.  Együtt ráébredünk, hogy hogyan oktassuk a gyermekeket, hogyan vigyázzunk az óvodára, a családokra, egymásra egy jó hangulatban. Együtt feltárjuk annak a módszerét, hogy hogyan ne csússzunk bele az alkoholizmusba és a kábítószerezésbe, és hogyan éljünk egy teljes és boldog életet. Mert, ha már tudatosan élünk, akkor éljünk  kellemesebb körülmények között,  jó környezetben. Meg lehet tenni ezt,  anyagi befektetés nélkül, még így is, a válságba, ami ma mindenütt jelen van. Akkor érünk el az egység állapotához, amikor hirtelen kiderül az is, hogy abban hogy együtt vagyunk, abban rengeteg haszon van mindenki számára.

Ha egyesülünk és kinyilvánítjuk szándékunkat, egy testként akkor sokat tudnánk spórolni. Ahol sok a segítő kéz, aki mind egy irányba egy célért dolgozik, akkor egyénenként sokkal kevesebb erőfeszítéssel, viszont csoport szintjén sokkal több nyereséget tudunk hozni mindenki számára. A lakosság számára, ez nagyon fontos lenne, hogy ezt elsajátítsák. Létre tudnánk hozni egy kölcsönös támogatás alapú raktárt, olyan holmikkal, amelyekre már nincs szükségünk, de mások számára kincset érnek. Ez nagyon hatékony rendszer. Szervezhetünk a gyerekeknek ingyenes foglalkoztató táborokat. Bármit meg tudunk tenni, hogy segítsünk, különösebb erőfeszítések és befektetés nélkül, azért hogy segítsünk. Csak rajtunk múlik, mert minden a mi kezünkben van.

2013.09.15,  “Az idő útján” programjából

ford: B S

szerk: Sz I

KA