Dr. Michael Laitman

Arvut (kölcsönös garancia)

A kapcsolódás szükséglet

Kérdés:

Hol található a mi kapcsolatunk, ha a spiritualitásról szóló feljegyzést – a Resimóval (Rhesimot) hozzuk kapcsolatba?

Válasz:

Az ami nekem felsejlik a környezetemből, az egy új vágy amellyel én magamra vonom a fényt. A vágy az, amit a kapcsolódásra való szükségletnek nevezünk.

Minél erősebb a mi elkötelezettségünk, annál magasabbra emelkedünk a spirituális világokba vezető létrán közeledve és kapcsolódva egymáshoz, összekapcsolódva mindenkivel egészen a legfelső, végtelen világig ahol már minden az egység állapotában van. Ekkor mi egy lélekké válunk.

Mindenkinek a saját lelke függő viszonyban van attól, hogy az említett kapcsolódás milyen szintjét tudta elérni. Például, én csak egy nagyon kis részt látok magam körül és ez az, ami definiálja az én lelkemet, amíg te egy sokkal nagyobb részt látsz magad körül, amelynek valószínűleg én is része vagyok. Mindenki a saját lelkével dolgozik addig a pillanatig, amíg a vágyak egyetlen lélekké kapcsolódnak.

br

22 jún 2011

Egy ajánlat melyet nem szabad visszautasítanunk

A Természet ösztönösen, keményen és autómatikusan támogatja a kölcsönösség, kapcsolatok, asszisztencia, harmónia, globalizáció és integráció rendszerét, az életet ez által fenntartva. Ezáltal azt mondjuk, hogy az a felső erő, a szeretet ereje. Mégis a természet kövületi, növényi és állati szintje mellet létezik egy “apró” hozzáadott alkotóelem, az ember, az emberi társadalom, mely nem akarja a fennt említett törvényt követni. Ez az alkotóelem szándékosan úgy lett megteremtve, hogy véletlenszerű módon, önzősége által előretolva fejlődjön.

Képzeljünk el egy gigantikus rendszert, ahol az egyik elem, mely a legfejlettebb, leghatékonyabb és legtörékenyebb alkotóelem, nem működik szinkronban, harmónikusab a többi alkotóelemmel. Ennél fogva a teljes rendszer fokozatosan eljut a teljes egyensúlyvesztés állapotához. Ez az amit lassanként felfedezünk. Az emberiség egy rákos tumorrá vált magán kívül mindent felemésztve, megtörve az egyensúlyi helyzetet, és természetszerűleg ennek megfelelő válaszreakciót kiváltva.

Hogyan leszünk akkor képesek egyensúlyt elérni? Végül is egyébként elpusztítjuk a teljes szervezetet. Ez egyre nyilvánvalóbbá válik. Nincs szükség prófétákra hogy láthassuk milyen irányba haladunk.

Pontosan ez az amit a Kabbala bölcsessége elmagyaráz: hogyan kell magunkat átváltoztatnunk, az integrált természet törvényeit tanulmányozva. Ne kezdjünk bele misztikus tanításokba, vagy csillagászati jelenségek tanulmányozásába, mindössze annyit kell tennünk, hogy megtanuljuk a zárt, globális, integrált rendszer törvényeit, melyeket analóg rendszerekként is ismerünk a mechanikából. Hatalmas mennyiségű tudományos, matematikailag pontos anyag áll rendelkezésünkre, mely arról informál minket, hogy egy zárt rendszer hogyan támogatja belső egyensúlyát.

Magunkat úgy kell tanulmányozzuk, mint olyan alapelemeket, melyek cselekedeteik, vágyaik és gondolataik által nem alkalmasak beilleszkedni ebbe a rendszerbe. És amennyiben mi őszintén arra vágyunk, hogy valamilyen formában normális létezést érjünk el, akár a korporeális világ sziintjén is (enm említve azt, hogy ezen túl mi mást fedezhetünk fel, amennyiben mi egy homeosztázisba kerülünk a természettel), akkor képesek leszünk magunkat egy mindent magában foglaló harmóniába hozni.

Ma ez még kissé szükségtelennek és fölöslegesnek tűnhet, de mindennek ellenére a természet már most nyomást helyez ránk, és követeli tőlünk a belső erőfeszítést és azon cselekedeteket, melyek magunk átváltoztatására vonatkoznak. Végül is az hogy mi magunkat a körbevevő természethez igazítsuk, azt jelenti, hogy mindazt figyelembe vegyük, és nem azt hogy egyszerűen azt kimerítsük, és kizsákmányoljuk. Hogyan és milyen módon vagyunk képesek megváltoztatni magunkat? Az a rész ahol a Kabbala ezt tárgyalja “Kölcsönös Garancia”-nak van nevezve.

A garancia a mi kölcsönös megállapodásunk (nem csak magunkra, hanem az egész természetre vonatkozólag), hogy egy abszolút, teljes kölcsönös megértést, és teljes egyensúlyt érjünk el. A Kabbala kifejezéseivel élve, ez a Végtelen Világ Malchut-ja, vagy más szóval a szeretet és adakozás közös, kölcsönös tulajdonsága.

Hogy elérjük a “szeretet tulajdonsága”-t azt jelenti, hogy a mások szükségleteit úgy tekintsük mint saját magunkét. Pontosan ez a módja annak, ahogy szervezetünk alkotóelemei a biológiai szinten működnek. És a természet abba az irányba nyom minket, hogy ugyanezt a szintet érjük el társadalmi kapcsolatainkban, egymással történő társadalmi egységre lépésünk által. A természet képes minket minderre szenvedés által rávenni. Azonban, amennyiben mi elkezdünk magunk által elmozdulni ebbe az irányba, akkor képesek vagyunk gyorsan, kényelmesen és könnyedén megváltozni. És ennek megtanulását ajánlja fel számunkra a Kabbala bölcsessége.

21 jún 2011

Három milliónak a teljes ellátása a sivatagban

Baal HaSulam, “Arvut” cikkje:

” Mindenkinek Izraelben magára kell vennie azt, hogy gondoskodik és dolgozik a nemzet minden egyes tagja számára és, hogy kielégitse azok mindenegyes szükségletét. Semmivel nem kevésbe, mint amekkora mértékben az magába van belenyomtatva, hogy a saját érdemében dolgozzon. És ahogy az egész nemzet egy hangulag, beleegyezet abba, hogy mi megcselekedjük és meghalljuk  a parancsolatot, akkor az egész Izrael felelőssé vált arra, hogy semmi ne hianyozzon a nemzet egyik  tagja számára sem. Csakis akkor váltak érdemessé arra, hogy megkapják a Torát  és nem korábban. Ezzel a kollektiv felelőséggel, a nemzet minden egyes tagja fel lett szabaditva arról, hogy a saját testének a szükségletével aggodjon  és képes volt megtartani azt a micvát (parancsolatot), hogy szeresd felebarátodat mint sajátmagadat. Képes volt megadni mindent, minden szükséggel rendelkező személynek, mivel már tudja bizonyosságal, hogy körbe van véve hatszázezer lojális szeretővel, akik készen állva várnak arra, hogy  nyújtsanak számára.”

Itt egy mélyen rejtett jelenségről beszélnek, amelyben sok részlet létezik, és nagyon aktuális a mi időnkbem.

Előszőr is, ez nagyon furcsa? Hogyha én belépek egy kapcsolatba a többiekkel, akkor én biztos lehetek abban, hogy nekem nem hiányzik semmi? Hogyan lehet lehetséges ez?

Ezenkivül, ha mi megnézzük a helyzetet a történelmi  perspektivaból, akkor ez még furcsábbnak látszik. Három millió ember ment a sivatagban. Ez nem egy szimla üzlet: ők nem tudtak élni a sivatagban, nem voltak beduinok, hanem Egyiptomból jőttek ki, ahol jó életuk volt, és nagyon fejlettek voltak az akkori időhőz képest. Minden rendezett volt náluk, és egyszeriből a sivatagba kerültek.

Hogyan lehet elrendezni egy ilyen ellátási rendszert? Hogyan lehetséges vigyázni, hogy senki se szomjazzon és éhezzen? Nők gyerekek és öregek -hogy lehet ellátni mindegyiküket?

A lényeg az, hogy mikor kilépünk az egoizmusból egy új erő  jelenik  meg, egy új valóság, amelyet úgy hivunk, hogy “kölcsönös garancia”. Ez a megosztott spirituális edény, a spirituális dimenzióból, amelyben nincsenek hiányok, ez volt amit, úgy hivunk “A Manna a Mennyekből”, mint a viz és kaja bennefoglava. Ha mi összekapcsolodunk a többiekkel, akkor nem érezzük semminek a hiányát. Az Arvut képes nyujtani számunkra mindenegyes nap amira szükségünk van.

Milyen módon?

A feltetélekről beszéltünk, hogy lehetséges egyensúlyba jutni a természettel. A kapcsolat a  természettel, olyan állapotba helyezi az embert, ahol mintha a Teremtő közvetlenül átadna neki.

Ez a feltétele az Árávut-nak (kölcsönös garanciának), ha az ember beleegyezik a feltételbe, abba, hogy megkapja a ” Kenyeret a Mennyekből”. Ő átadja magát az adakozásnak, hogy csak azt kapja meg ami szükséges neki, ha nem akkor nem. Mert az adakozás az adakozás.

A feltétel az szükséges. Mert az Egyiptomi kimenetel, az olyan mint egy belső megszoritás, fölé  emelkedni az őnző vágyan, de mit teszünk ez után? – csak a kapcsolaton keresztül vagyunk képesek dolgozni. A kapcsolatra kell átugrani, egyesülni a szándékunkal, a gondolatunkal, a céllal, hogy minden eggyé váljon. Itt jön az Arvut lényege.

Nekünk csak akarni kell, ez felülről van megvalósitva. Erről irva: “Megcselekedjük és meghalljuk”. Az ARVUT, a Felső erő által van megvalósitva. Ha mi beleeggyezünk ebbe, a Felső erő jön és végrehajtja ezt a változást bennünk.

Ezzel eggyütt, ez történik az önző vágy felett, hogy az ember nem aggodik magárol, hanem a többiekről.

bs

27 ápr 2011

Én nemzetemen belül lakozom

Amikor felkészülök a leckére, azt kell elképzeljem, hogy a Teremtővel készülök egy találkozóra annak érdekében, hogy közelebb kerüljek hozzá, és hogy belépjek az Ő látóterébe. Mindez azért van, mivel en eljövök a csoporthoz, arra a helyre, ahol megtörténik a Teremtő felfedezése. Őt nem lehet a csoporton kívül megjeleníteni.

Írva van erről az Írásokban: “Én nemzetemen belül lakozom”. A csoport magasságának és erejének megfelelően, azaz az erőfeszítések mennyiségének és minőségének megfelelően képes leszek élvezni azt a Fényt, melyet a csoporton keresztül megkapok.

A csoport a Shechina, a Végtelen Világ Malchut-ja. A csoport az én bárkám, az én anyaméhem, és az én lelkem a szó valódi értelmében. Mindez azért van, mivel az mindazon vágyak gyűjteménye, melyek nekem  ahhoz hiányoznak, hogy korrigálhassam őket, és elérjem a korrekciót.

Ennél fogva el kell képzeljem, hogy Izrael, a Tóra és a Teremtő az Egy, és én teljes vagyok, egyetlen Kli (edény) a csoporttal együtt, mint egy ember egy szívvel, amelyben a kölcsönös garancia uralkodik. Ez a Kli képes az egyetlen Fényt felfogni.

Hogy egy Fény, vagy számtalan Fény jelenik meg az attól függ mennyire szorosan vagyunk összehegesztve. Amennyiben össze vagyunk hegesztve, akkor a Fény befolyásol minket, és annak ereje egységünk mértékében növekszik, amely ugyancsak egyre erősödik. És akkor elérjük a korrekciót.

Mihez vezet ez a korrekció? Magához az egységhez. Abban a pillanatban mi felfedezzük az egységet, a Fény elérkezik, minket korrigálva, és megtöltve.

02 Már 2011

Barátokkal Kapcsolódni az a Céllel Kapcsolódni

Kérdés:
Mi tegyek, hogy végrehajtsam a Kabala taniítását a mindennapi életemben? Egy nagy különbözőséget találok a között amit tanulok és az érzéseim között.
Válasz:
Csak egy megoldás van: gyorsítsad fel a haladásodat. Ennek a teljesítéséhez több tanulásra és a barátokkal való erősebb kapcsolatra van szükség. Több gazdaság, becsület, erő, vagy más erőfeszítés nem kell, csak az a  gondolat hogy erről soha se feledkezzél meg.
A mi ősszekapcsolásunk a kulcs. Még egy ember vonakodása ellenére is, ő igyekszik erőfeszítést tenni és kapcsolatot megtartani a barátokkal, hogy folyton tudatában legyen legyen a cél a fontosságával kapcsolatban. És amikor ezt elérte, Ő “átadja” azt, vagyis kiterjeszti a többieknek.
hd

13 feb 2011

A Teremtő iránti vágy a közös vágyak össszege

Dr. Michael LaitmanKérdés: Mi a jelentősége a csoportnak a templom feltárásának vágya kialakítása során?

Válasz: Az egyénnek nem irányul a vágya a Teremtő/adóra ! Én önállóan, független egyénként nem tudok a Teremtőre vágyni. Ez lehetetlen. A teremtő az egyéni lelkek viszonyában, közöttük van, a társaság egyedi vágyai között. “Én a népem között lakozom”. Ezek nem csak szép szavak. A teremtő az a mi köztünk adódó kapcsolatok hálózata  és ezért erre kell tekinteni, ha Őt keressük.

Ha egy vágyat nézek, amit ki kell javítanom, akkor tefeléd kell aspirálnom, megfigyelni, leltározni, hogy mennyire vagy ellenszenves, mennyire gyűlöllek, mennyire nem akarok törődni veled, ebben feltárom a gonoszt, a gonosz ösztönt – abban, hogy mennyire nem fogadlak el téged. Tehát így látom meg a törést: az olyan lelkek közt, akiknek a kapcsolata a többiekkel sérült, lerombolódott, lepusztult.

 

 

Ha ezt segít feltárni a tanár, a könyvekkel és  a környezettel, ha sajnálom, hogy mennyire ellenállok a többiekkel való kapcsolatnak, az “egy ember egy szívvel” fokozaton, a kölcsönös biztosíték teljes egységében, ako ezt a sajnálkozást MAN-nak nevezik: vagyis egy kérésért való imának. Ez a Női Vizek, a Májin Nukvin, ami a Bina (Értelem) ereje, azaz az egyesítés, az adás ereje. Ezt hívjáék úgy, hogy a MAlkut (Birtoklás) az a Zeir Anpin-on (Rövid Arc, megszűrt bölcsesség) felemelkedik a Binához és a Végtelenhez jut.

Lehetetlen kijavytani magamat és magamból valamitről lemondani, ha nem a társamnak adok, azaz a környezetemnek, amelyben élek. Ott történik a megvalósítás. Ez az a hely, ahol dolgoznunk kell. Ez az a hely, ahol a Templom, a Szentély és a Menóra és az asztal megjelenik, ahogy ezek egymáshoz viszonyulnak, a formájuk, a magasságuk és a szélességük, mind jelzések a közös Kli-nek, a Vágynak, amit léleknek neveznek. Ezen a Vágyon (hordozón, Klin) kívül nem létezik semmi. A lélek az a vágyak összeadódása, és z egyes lelkek vágyainak pontos leírását nevezzük Udvarnak, Szentélynek, Sátornak. Ez a  lelkünk közös alakja és bennünk és közöttünk jelenik meg.  

Kérdés: A Szentély alakzatai változnak-e, aszerint, hogy miylen önzetlenségi szintre ért egy lélek? A csoport egyes tagjai más és más formákat látnak magukban? 

Válasz: Eltrérő világossággal jelenik meg nekik, a kép tisztasága tér el, minta szemüveggel vagy anéélkül néznék. Minden ember egy kicsit mást lát a maga szintje szerint, a lelke egyedi minőségei átszínezik, de ugyanazt is látják és meg tudják beszélni. [34520]

07 feb 2011

Szándékaink hajója

Kérdés:

Amennyiben a Zohár olvasása közben nem vagyok képes megtartani a szándékot, és nem értem meg miért is van arra szükség az azt jelenti, hogy lukat fúrok a hajó falába?

Válaszom:

Először is meg kell vizsgálnom hogy egyátalán szükségem van-e egy “hajóra”, és vajon el akarok-e érni valamit vagy sem? A “hajó” az a mi szándékaink összessége, míg a vágyak szándék nélkül nem jelentenek semmi mást csak egy nagy lukat. A szándékok melyeket mi képesek vagyunk a vágyak felett megteremteni építik fel a “hajót” számunkra, a szint kezdetét (Rosh, fej), a szűrőt (Masach) és a Visszavert Fényt (Or Hozer), azaz a spirituális edényt. A Kli (edény) az nem egy vágy, hanem az a fölött levő szándék.

Kérdés:

Mi az én felelősségem a csoport előtt?

Válaszom:

Amennyiben én a célra próbálok gondolni, akkor ennél fogva én felelősséget vállalok barátaimért, hogy ők is arra gondoljanak. Amennyiben én védelmezem “hajónkat” a szándékommal, és azt akarom hogy mi azt egy teljes Kli-vé (edénnyé) építsük, mely rendelkezik a szűrővel és a Visszavert Fénnyel, és hogy ha én erről gondoskodom teljes szívemmel, hogy barátaim is álladóan erről gondolkodjanak, akkor én megtartom a szándékot.

Ezt hívjuk úgy hogy garancia. Mit garantálok? Biztosítom, hogy a többeik nem hagyják el a célt.

hzs

01 dec 2010

Készen kell állnod a számomra!

A Teremtő nem tud bennünket teljessé teremteni, egésszé, aki egyenlő Vele. Sokkal inkább a saját erőfeszítéseinken keresztül kell elősegíteni a fokozatos fejlődést, lépésről lépésre, egészen a Teremtő szintjéig. A Teremtő elvárása állandó, ami azt jelenti, hogy mindig elvárja tőlünk a gyakorlati erőfeszítést, ami arra irányul, hogy hasonlóvá váljunk hozzá, pont úgy, mint egy gyerek, aki vágyik felnőtté válni.

Az egész teremtés egyetlen cél irányába halad, a létezés végső állapotának elérésére; minden teremtmény erre való előkészület. Minden, amin átmegyünk, a feltárásra irányul, és ehhez visz bennünket közelebb. Mit tárunk fel? Meg fogjuk találni a helyet, ahol mi és a Fény állandóan jelen vagyunk, ami azonban jelenleg el van rejtve előlünk, a saját helytelen minőségeink miatt. Ez az, ahogy mi szétszóródtunk, és elvesztünk a ködben, és arra a helyre kerültünk, ahol ma is vagyunk.

Ha mi soha nem hagyjuk ezt a helyet el, akkor itt a Teremtő sem lép elő. Egyszerűen elveszítjük a képességet, hogy érezzük őt, eltűnik az érzékelésünkből, „elillan a levegőben.” Mi, magunk, készen állunk érezni őt az adakozás minőségének, bennünk folyamatosan zajló feltárása által, így előidézve az Ő képének feltűnését a „ködön kívül.”  A mi kijáratunk a Végtelenből ereszkedik az anyagi világba, és a mi visszatérésünk oda nem más, mint a felkészülés a végső korrekciójára (Gmar Tikkun) a szervi érzékelésünknek, hogy érezhessük a Teremtőt.

Minden a felkészülésünktől függ. Vegyük például egy szimfonikus zenekar előadását. Egy képzetlen hallgató egyszerűen nem is érti, hol van. Azt remélte, lát valamilyen érdekes dolgot, visz egy csomag chipset és egy üveg kólát magával, de az elvárt show helyett, egy B-dúr szimfóniát kap.

Nem messze tőle, egy zenei hozzáértő, egy műértő ül, aki minden egyes hangot, elragadtatott áhítattal fog fel. Az utóbbi élmény, egy felejthetetlen megtapasztalása az érzékek skálájának, az előbbi, egyszerűen elalszik, mert a számára túlságosan irritáló az egész. Minden a felkészültségtől függ. A felkészült élvezi, a felkészületlen végigszenvedi az előadást.

Ha mi, egy negatív érzékelést tapasztalunk meg, miközben azt halljuk, hogy kapcsolódjunk az abszolút jóban, ennek csak oka az, hogy nem vagyunk megfelelően felkészülve. Ezért most, mielőtt a Konvenció megkezdődik, egyetlen dologgal kell kizárólag foglalkoznunk, a felkészüléssel. A kollektív Kli, egy erős része csak akkor lehetünk, ha megtapasztaljuk benne az erőfeszítéseink eredményét.

kn

15 nov 2010

Kérd meg a Teremtő hogy tegye azt meg!

Mi elfelejtjük, hogy semmi mást nem kell tennünk, mint hogy a Teremtőt kérjük meg arra, hogy cselekedjen! Ehelyett arra gondolunk, hogyan kell nekem szívemet arra erőszakolni, hogy nyíljon meg, hogy én hogyan kapcsolódjak a többiekkel, vagy hogy a többiek hogyan képesek hozzám kapcsolódni. Azonban nekünk egyátalán nem kell erre gondolnunk! Mi önző elménken belül képzeljük el a kapcsolatot, azonban az egyátalán nem olyan mint ahogy azt mi elképzeljük!

Ez a Felső Világnak a szintje: mi egy új valóságot fedezünk fel! Nekünk csak kérnünk kell, és ennyi az egész! Mi azt tanuljuk, hogy minden a kérés következtében történik. Mi imát emelünk, a MAN-t, és azért cserébe érkezik a MAD, a Körbevevő Fény, és az korrigál mindent, míg mi egyszerűen jelen vagyunk a korrekció közben. Minden Felülről jön, és a mi részünkről csak a kérelem, a követelés és az aspiráció szükséges.

A probléma ezen a ponton található: Vajon a Teremtőhöz fordulunk-e, vagy mindent megpróbálunk függetlenül elvégezni? Ez az a pont ahol a hibát követjük el, és megragadunk akár évekig, képtelenek lévén az irányt akár egy kicsit is megváltoztatni, azt megérteni hogy semmi más nem létezik ezen a kérelmen, követelésen kívül!

Annak érdekében, hogy elérjük ezt a követelést erőfeszítéseket kell végeznünk, de azok az erőfeszítések mind csak a kérelemnek az érdekében történnek. Hogyha mi megpróbálunk függetlenül valamilyen szociális rendszert építeni szeretetre barátságra építve, akkor az egy hosszadalmas folyamat lesz mely előbb utóbb elvezet minket annak megértéséhez hogy mi egyre eltávolodunk a céltól, hogy mi nem vagyunk őszinték, hogy mi gyűlöljük egymást, és nem kerülünk közelebb az egységhez.

A Kabbalának minket egy nagyon precíz analízishez kell vezetnie: Ne próbáljunk összekapcsolódni egy másik személlyel, mi képtelenek vagyunk minderre, mi önzőek vagyunk csakúgy mint a másik személy. Csak a Felső Fény képes mindezt létrehozni, annak kell megjelennie és minket összeolvasztania – csakis annak!

Ennél fogva ne keressük a kapcsolatot egymással mivel írva van “férj, feleség és a Shechina (Istenség) közöttük”, azaz létezem én, a barátom, és a Teremtő közöttünk. “Az aki békét köt a Felső Világban, békét köt bennünk” (Oseh Shalom BeMromav, Hu Yaseh Shalom Aleinu).

Bármikor amikor mi a minket összekötő erő nélkül fordulunk egymáshoz, az egy hibás cím, cél. Amikor mi összeölelkezünk, mi nem akarunk ölelkezni, vagy azt ennek a világnak a szintjén tesszük. Vajon valóban szeretetet, egységet vagy barátságot követelünk egymástól? Mindez csak ennek a világnak a szintjén történik. Ki képes közülünk a másik kezese, garantora lenni, vagy akát magáért kezeskedni? Honnan lenne erőnk minderre? Mi csak aspirálni tudunk egymásért a Felső Erőn keresztől, aki kitölti a tereket közöttünk.

Amennyiben mi azt követeljük Tőle, hogy töltse ki az ürességet, hogy minket összekapcsoljon egymással, és hogy állandóan jelen legyen közöttünk, akkor az megtörténik majd, és ráadásul könnyedén történik majd meg. A Kabbala tudománya arra hivatott hogy elhozza nekünk ezt a helyes attitűdöt, miközben mi állandóan elszaladunk attól, megmaradva önző alaptermészetünkön belül.

Ne felejtsük el, hogy “Nincsen más Rajta kívül”! A Teremtő hajtja végre a cselekedetet, de annak érdekében, hogy az megtörténjen nekünk meg kell előznünk az Ő cselekedetét vágyunkkal. Ezt hívjuk úgy, hogy “szövetség létrehozása”, ahol mi egyezményt írunk alá a Teremtővel: mi követelünk, és Ő végrehajt.

Ez hasonló ahhoz ahogy kis gyerekek sétálnak, és vonszolják a felnőttet maguk mögött, és mi is így vonzzuk magunkra a Felső Erőt, hogy az korrigálja azt a természetet amit Ő teremtett, és akkor mi azonossá válhatunk a Teremtővel. Mi nem vagyunk képesek megszerezni a kölcsönös garanciát vagy akár csak vágyni arra. Ahogyan mi elkezdünk egységről beszélni, emlékeznünk kell: “Izrael, a Fény és a Teremtő az egy”. Én magam, a felebarátom és a Teremtő közöttünk, csak a hármunk együttesen lesz képes elérni a valódi kiegyezést és tökéletességet.

Pontosan a csoporton belüli egység iránti aspiráció visz majd el minket annak felfedezéséhez, hogy a Teremtőhöz kell fordulnunk segítségért.

hzs

15 nov 2010

A végső gyülekezet

Mi nem tudjuk előre mit és hogyan korrigáljunk, hogyan gyűjtsük magunkat egy integrált rendszerbe mely a Végtelen Világban lett megteremtve. Végül is a Teremtő azt kívánja hogy mi függetlenek legyünk, hogy a személy megtalálja a helyes formulát a kölcsönös integrációra saját erőfeszítésein és tapasztalatán keresztül.

Mint kisgyermekek mi megpróbáljuk a szétválasztott részeket összekapcsolni, azokat egymásba rakni, és aztán azokat ismét szétszedni. A korrekció és törés váltogatják egymást, és ezeknek az erőfeszítéseknek köszönhetően mi közelebb kerülünk egy megértéshez ami biztosíthatja sikerünket.

Összességében négy kísérlet van elvárva tőlünk, mivel megszerzés iránti vágyunk a vastagság (Aviut) négy rétegéből áll. Mindegyik rétegben mi megpróbáljuk összerakni magunkat, felfedezni arra való képtelenségünket, és aztán megint szétszedjük a darabokat hogy újra kezdhessünk. A bölcsesség a hibák elkövetése kapcsán szerzett tapasztalatból származik: először is fel kell fedezzük a törés, és a közöttünk levő gyűlölet teljes mélységét, és utána kezdjük majd megérteni mit is tegyünk azokkal.

Ma mi az utolsó, negyedik összegyűjtés, összerakás előtt állunk. Meg kell találjuk magunk számára a korrekció módszerét. De most már a teljes globális rendszer részt vesz a folyamatban, és nekünk a módszert a globális szinten kell alkalmazzuk.

Ma mi hatalmas önzőség felett egyesülünk, a törés, taszítás és visszautasítás leghatalmasabb mélysége felett. Ennek a mértéknek megfelelően mi felfedezzük a módszer erejét, mely lehetővé teszi nekünk, hogy egyesüljünk ismét annak az erőnek a segítségével, mely a Természetbe van ültetve, és mely képes a törött részeket összetartani.

Nem mi vagyunk azok, akik a részeket összekapcsoljuk egymással. A mi feladatunk egyszerűen az hogy felkészüljünk minderre, és hogy megértsük a gyülekezet, összerakás módszerét, minden egyes rész helyét, és azok korrekt intergrációjának formáját a kollektív egészbe.

Munkánk csak most kezdődött. Ez a munka különleges, és a személyt egy példa nélkül álló evolúcióhoz vezeti. Mindez egy valódi kihívás.

hzs

09 nov 2010

69 queries in 0,768 seconds.