Mindaz, amit nekünk és az egész teremtésnek is meg kell tennünk, az az, hogy egyesülünk. Ha csak az egység irányába törekszünk, amelyen belül a Teremtő megjelenik, és életünk célja a teremtés célja, akkor a helyes irányba haladunk.
A Bnei Baruch világcsoport csak egy előőrs, amelyet a közös törött lélek egyre több része fogja követni. Így a Teremtőnek lehetősége lesz arra, hogy a teremtmények belsejében teljes erővel feltáruljon.¹
A barátaim iránti szereteten kell dolgoznom, függetlenül attól, hogy a barátaim hogyan viselkednek velem. Végtére is úgy érzékelem, mintha a Teremtő küldte volna számomra őket, aki ezt az egész képet elrendezi számomra. Kötelezve vagyok, hogy elfogadjam azt “ahogy van”, és megértem, hogy nem a barátaimat látom, hanem saját magamat egy ellentétes, fordított formában, ami ebben a formában nyilvánul meg nekem.
A barátaim viselkedése a saját tulajdonságaim megnyilvánulása, amelyeket még mindig korrigálnom kell. Ezért nem számít, mit hallok és érzek, miközben a barátaimmal kommunikálok, mennyire sértenek meg és hanyagolnak el, és nem csak ők, hanem általában az egész világ. Ki kell javítanom magam oly módon, ahol minden barátomat a munkatársamnak tekintek a teremtés céljához vezető úton, a legjobb barátomnak érezem őket, és ápolnom kell magamban az irántuk érzett szeretet.
A Teremtő az ilyen külső ruházatokon keresztül keményíti meg a szívemet, azért, hogy ezek fölött fejlesszem az adakozás tulajdonságát. Végtére is, lehetetlen ezeket kellemes dolgok révén fejleszteni. Hiszen az természetes, hogy kedves leszek valakivel, aki szeret engem, mert kellemes és előnyös az egoizmusom számára.
Ha látom, hogy a barátok figyelmen kívül hagynak, és elutasítanak, akkor lehetőségem nyílik dolgozni. Nagyon érzékennyé válok és észrevettem azokat a finomságokat, amelyeket eddig még nem láttam: valaki kicsit elfordul tőlem, nem barátságosan néz rám, és figyelmen kívül hagy. Hirtelen fáj, és felébreszti bennem az ellenállást és a gyűlöletet.
Azonban mégis, felkészülök rá, hogy visszatartsam. Aztán megpróbálom felébreszteni a szeretetet magamban, fedve minden olyan hibát, amelyet a barátomban látok. Aztán csak azt találom, hogy nincs semmiféle barát – ezek a saját egoista tulajdonságaim, amelyeket a Teremtő mutatott meg nekem. Ezen egoizmus mélysége fölött van lehetőségem kapcsolatot építeni a Teremtővel, Őhozzá tapadni, és látni, hogy nincsenek barátok, csak a Teremtő.
Ami a legfontosabb, ne felejtsük el, hogy mindez a Teremtő munkája, és feladatom az, hogy ellenőrizzem és kifedjem, hogy egyedül képtelen vagyok erre.. A személy nem tudja magát kijavítani; csak azért teremtetett, hogy kérje a Teremtőt, hogy korrigálja őt, az imára lett teremtve. Mindig a felsőhöz kell fordulnunk, és tőle kell kérnünk.
Feladatunk, hogy azonosítsuk a hibáinkat, és kérjük a korrekciót. Ezért a barátok létfontosságú környezetet jelentenek számomra, amely nélkül nem lennék képes a Teremtőhöz fordulni. Minél rosszabbnak tűnik számomra, ahogy a barátaim bánnak velem, annál inkább segítenek nekem, hogy a Teremtőhöz forduljak.
Kiderül, hogy én magam keresem a lehetőséget a korrekcióra, mint egy idős ember, aki sétálgat, és keres valamit, amit még nem vesztett el. Arra törekszem, hogy azonosítsam azokat a hiányosságokat, amelyek összegyűjthetők és hozzáadhatók az imámhoz.²
Barátot önmagunk lenullázódása által tudunk „vásárolni”. Nekem kell fizetnem a „szerzeményért” valamivel, vagyis fel kell adnom valamit, fel kell áldozni az egoizmusomat. Nem tudom elpusztítani az egoizmusomat, de lehetséges, hogy megváltoztatom a használatát az önzéstől az adakozásig a Reformálódó Fény segítségével. Ez az úgynevezett „vásárolj egy barátot.”³
1 1:20 perc
2 4:00 – 11.00 perc
3 1:28:50 perc
A napi Kabbala lecke 1. részéből, a 2018-10-14. Felkészülési lecke, a 2018-as virtuális kongresszusra
https://laitman.com/blog/
Kérdés: Ha valakinek a Teremtőről és a felső világokról beszélek, ez azt jelenti, hogy szeretem őt? A célja, hogy beszélek neki erről, nem ismert. Nem ilyen egyszerű.
