Dr. Michael Laitman

10-es gyakorlat, 10-es csoport

Az egyik szív beszél a másikhoz

Az egyik szív beszél a másikhoz

Amikor hallgatom a barátomat, aki beszél a workshop alatt, befoglalom magam a szavaiba, kétség vagy kritika nélkül. Úgy fogom fel amit mond, mint a számomra  legfontosabb véleményt, és bele akarom foglalni magam, össze akarok kapcsolódni vele, egy olyan módon, hogy az valóban az én véleményemmé váljon. Azt akarom, hogy a szavai megérintsék a szívemet, és úgy játszanak rajtam, mint a húrokon.

Ilyen módon viszonyulok mindenkihez, aki beszél. Nem kritizálom azt amit mond, semmilyen módon, hanem egyszerűen csak azt akarom, hogy ugyanabba a gondolatba foglaljam bele magam. Kinyílunk egymás felé, teljesen őszintén szívtől szívhez beszélünk. Mindenki megpróbálja teljesen lenullázni a kritikáit, azért hogy semmi ne blokkolja a barátok szavait, hogy azok közvetlenül beléphessenek a szívünkbe, mintha azokat a szavakat mi magunk mondanánk, olyan biztonsággal, hogy azok valóban helyesek.

2014.14, A Reggeli Lecke Workshopjából

ford: B.S

lekt: KN

forrás: One Heart Speaking To Another

Posted on January 20th, 2014 at 10:38 am

לב מדבר עם לב

פורסם: 15.01.14, 13:28 

26 jan 2014

Olyan, mint a tíz ujjam

olyan mint a tíz ujjam

 

 

 

 

Kérdés: Hogyan kellene felépíteni a munkát a tízes csoportban? Alakítható-e a tízes csoport a projektekben való részvétel alapján?

Válasz: Ez a csoportokra való felosztás gyakran hasznos a problémák megbeszéléséhez, mert a nagy formátumú megbeszélések nagyon nehezek. A megbeszélés azt jelenti, hogy meghallgatok valaki mást, kapcsolódok vele, kiegészítve őt, és meghallgatom a többieket.

A tízes csoport egy olyan fajta összejövetel, amely optimális a mi belső szerkezetünk számára, mind a gondolataink, az értelmünk és szívünk számára is. Ez az a maximális embercsoport, akit magamba tudok foglalni, látom is őket, mintha ők volnának, az én tíz ujjam. Ha ez nagyobb számú embercsoport lenne, ez nagyon nehéz lenne, gyakorlatilag lehetetlen. Ha az emberek többen vannak, akkor mi automatikusan tíz ember kötünk egybe, és néha csak ötöt vagy akár kettőt. Ez az ember fejletségétől függ.

Egy terjesztési beszélgetésből 2013.10.17

ford: FB

lekt: KN

forrás: http://laitman.com/2013/11/like-my-ten-fingers/

16 nov 2013

Az eszköz, amelyel felemeljük a kapcsolatot a csoportban

Kérdés: Hogyan emelhetjük fel, minőségileg a kapcsolatunkat a barátokkal a “Tízes” csoportban, azért, hogy megerősítsük az egység erejét a napi munkában, hogy ez összekapcsoljon minket a  körülvevő külső világgal?

VálaszHogyan emelhetjük fel a minőségi kapcsolatunkat a barátokkal a “Tízes” csoportban? – Csak a belső hiányból, a vágyból!

A Fény leereszkedik fentről lefelé, amely létrehozza a vágyat. A fejlődés negyedik szintjén a vágy elkezd reagálni a Fényre, létrehozza a  Tzimcum-ot (megszorítás), Masah-ot (szűrőt), Or Hozer-t (Visszavert Fényt) és így tovább.

Mivel  mi a vágyból jövünk és nem a Fényből, ezért ha tenni akarunk valamit, akkor meg kell keresnünk a cselekedetünk célját. Te azt kérdezed: “Hogyan lehet növelni a minőségi kapcsolatot a barátokkal a csoportban?”, de miért van erre szükség?”

Ha elmegyek terjeszteni, azért, hogy kapcsolódjak másokkal a körülöttünk levő világgal, és látom, hogy szükségem van támogatásra. Akkor hogyan kapaszkodjak a csoportba, hogy létrejöjjön bennem a vágy a barátaimmal való kapcsolatra? Ezek alapján vágyom is rá. De ha nincs meg a vágyam, hogy eredményes legyek a külső világban való terjesztésben, akkor minden bizonnyal nincs már szükségem a csoporttal lévő kapcsolata.

Most  mi egy nagyon intenzív tevékenységben vagyunk az integrált oktatás  terjesztésében Izraelben, és minden ember a külső munkában dolgozik. Bárhol is legyenek, ők beszélnek az Unió a szükségességéről, a mindennapi problémák  megoldására. Létezik náluk egy nagyon nagy vágy a kapcsolatra a csoportban!  Amikor visszatérnek, érzik, hogy mennyire fontosak a barátok, hogy mennyire szükségük van rájuk, ahhoz, hogy erejük legyen kimenni és meggyőzni másokat.

Így folyamatosan felemelitek a kapcsolatot a világ körül! Menjetek közéjük, terjesszetek, ébresszétek fel őket az összekapcsolódásra és az egységre. Ezzel felemeled a kapcsolat minőségét a barátaiddal.

2013.08.25, Az orosz nyelvű stúdió leckéjéből, “Kérdések és válaszok”

Ford: B S
Szerk: Sz I

lekt: kn-

09 Sze 2013

A zuhanás ideje alatt…

Kérdés: Hogyan kérhetem a Teremtőtől a felemelő erőt, ha a zuhanás a tízes csoportban következik be?

Válasz: Megtörténik, hogy együtt megyünk át a zuhanás állapotán. A cselekedetekben az érzékelés hiányát, a kimerültséget, csökkenő vágyat, ürességet érzünk. Sőt, ha az üresség kölcsönös, akkor még erősebben hat ránk, mintha egyedül volnánk.

Amikor egyedül vagyok zuhanásban, és mérges vagyok, és ebben az állapotban azt kérdezhetném: miért teszik ezt velem (jók velem), miközben én ilyen meg olyan vagyok (rossz vagyok)? Ez csodálatot kelt bennem, és ez miatt próbálok meg a barátok közelében maradni, mert megértem hogy nincs más választásom. De amikor a tízes csoportban következik be a zuhanás, az nagyon nehéz helyzet.

Bár ez ritkán történik meg, de előfordulhat. Láthattunk ilyet a tízes csoportban is . Például a múlt héten volt egy ilyen üres állapot. Ez egy nagyon nehéz, homályos, ködös érzés.

Mit kell tennünk, hogy kilépjünk ebből a helyzetből? Van pár lehetőségünk.

Az első lehetőség az, hogy a tízes csoportok segítsék egymást, mert függünk egymástól. Nem vagyunk egyedül, sokan vagyunk!

A második lehetőség, hogy mindenki hajtsa le a fejét. Amikor a „hullám” megérkezik, akkor mindenkinek le kell hajtania a fejét, hogy a hullám átcsapjon fölöttünk. Így mi ismét a víz felszínén lebeghetünk, új levegőt kezdünk belélegezni, és lassan kimegyünk a belőle (zuhanásból). Néha így kell viselkednünk.

Néha arra van szükség, hogy ellenálljunk magunknak, ne várjuk a tízes csoport befolyására. Alázatosan hajtsuk fejet, bár ez nem egyszerű. Nem az a nehéz hogy meghajoljunk a Felső vezetés előtt, hanem az hogy ellentétesen cselekedjünk magunkkal. De ha van egy esélyünk arra, hogy összeszedjük magunkat és ezt meg tegyük, és kérjük a Teremtőt, hogy segítsen, akkor biztos, hogy nagyszerű érzés lesz. Kiáltunk, kérünk, akár átkozódva, mindegy hogyan, csak ne ellenkezzünk.

De általában nem tehetünk semmit. Az előbb még aktívak voltunk, minden rendben volt, és hirtelen mintha mindenki ütést kapott volna a fejére.  Mintha minden lehetőség elveszett volna ahhoz, hogy valahogy kijöjjünk ebből az állapotból. Ebben az esetben kövessétek (figyeljétek, vizsgáljátok) a helyzetet, tanuljatok belőle, és látni fogjátok, hogy csak egy „rongy” vagytok. Ha azt nem tesszük, akkor az egész tízes csoport nem ér semmit.

Amint elvonnak egy kis Fényt, mi valóban azonnal egy ilyen helyzetben leszünk. Azaz, a Fény teljes ellenőrzése alatt állunk, és ezt érezünk kell.

 

2013.08.25, Az orosz nyelvű stúdió leckéjéből, “Kérdések és válaszok”

Ford: B S

lekt:BT,FB,KN

08 Sze 2013

A szikrák, amelyek lebegnek

A szikrák, amelyek lebegnek

Kérdés:

A mértéke annak, hogy a cselekedet helyes-e vagy nem, az annak az összefüggése, amikor úgy látom az összekapcsolódásunkat, mint ahogy a  málnaszemben az apró kis  “málna bogyók”, össze vannak kapcsolódva. Azaz, akkor látom meg, hogy mi történik, hogy helyesen cselekszem e, amikor felfedezem az egységet és a többiekhez hasonlítva magam, meglátom köztünk az egységet, ezt a piros “málna bogyót” közöttünk?

Válasz:

A “málna bogyó” a csoport koncepciója, amelyben az ember eggyé válik a többiekkel, a “tízes” csoport tagjai így kapcsolódnak eggyé. Ezután minden tagja a “tízes” csoportnak elveszíti az egyéniségét és úgy érzi, hogy egy magasabb szinttel van összeolvadva a többiek által. Így lesz a tíz emberből “egy szem málna” melyben olyan erő s az egység hogy a kis “málna bogyók” egymásba vannak olvadva.

Mindenkinek meg kell próbálnia ezt így elképzelni. Lenullázzuk magunkat, az adakozási erejének segítségével felemelkedünk, és akkor a tízes csoport eggyé válik. De a következő szintre, csak a tiszta ima a “MAN” emelhet minket.

Mi belépünk a Felső szintre, mint egy embrió, és elkezdjük érezni ezt. A “málna bogyó” egy sperma cseppé válik a Felsőhöz képest. Tehát, amikor lenullázzuk magunkat, és beintegrálódunk a Felsőbe, érzünk valamit, de nem tudjuk pontosan mi is az. Jól érzem magam, mert érzek valamit, ami rajtam kívül van, de én nem igazán értem, hol van, és mi történik. Ez az “Ibur”(a magzati állapot) kezdete.

Ha érezzük ezt a melegséget, amikor találkozunk a külső társadalommal, akkor ez a “málna bogyó” behatol általunk a külső közösségbe. Ezáltal felébresztve a társadalom tagjait.

Minden embernek megvan a kapcsolati gyökere a Teremtővel, mindenki rendelkezik a “Reshimo”-val (spirituális gén), amely megjelent az “edények összetörése” után. Az emberek között csak az az egyetlen különbség, hogy milyen mélyen van elrejtve a reshimo bennük. Végül, mindenkinek el kell érnie a korrekciót. Ha létrehozol egy “málna bogyót” együtt a társadalommal, is, úgy mint a csoportban azaz egy különleges kapcsolati érzést, akkor közvetítheted a felébresztést számukra, a “Körülölelő Fény” által. Ekkor a “szikra”(a szívben lévő pont), amely el van rejtve mélyen bennük  elkezd veled együtt lebegni, és felszínre bukkan.

2013.08.23, Felkészülés a reggeli leckére, Baal HáSulam, “Shamati” cikkéből

Ford: B S
Lekt: KN

29 aug 2013

Hagyjuk az egót valahol hátul

Hagyjuk az egót valahol hátul

Rabbash írja a “Barátok szeretetén keresztül a Teremtő szeretetéhez” című cikkében: “A más iránti szeretet nem lehetséges, csak ha lealacsonyítom magam. Egyrészt, mindenki alázatos kell, hogy legyen. Másrészt, büszkének kell lennünk, hogy a Teremtő megadta nekünk a lehetőséget arra, hogy beléphettünk a csoportba, ahol mindannyiunknak csak egy célja van “az Istenség megjelenése közöttünk”.

Az adakozás, Isteni tulajdonság, és azt szeretnénk, ha ez a tulajdonság a kapcsolatainkban egyesítene bennünket, és kitöltve minket beteljesítse az egész teret köztünk. Tehát, az egó mögöttünk marad, és előttünk pedig a kölcsönös adakozás tulajdonsága, amely összeköt minket, egy körben egyesül, amelyben érezzük a teljes adakozás terét, azaz a természetet, amely feltárul a Felső Erőben, az adakozás tulajdonságában.

Még nem értük el a célt, de bennünk van a vágy a cél eléréséhez. Fontos kell, hogy legyen számunkra a cél, még akkor is, ha az út kezdetén vagyunk, és ha még csak reméljük, hogy elérjük.”

A csodálatos tulajdonság feltárul az egységben: megkapjuk mások vágyát, de csak akkor, ha vágyunk arra, hogy bennük létezzünk, mint egy általunk szeretett emberben, s akkor az ő vágyán belül élhetünk. Azaz, a társunk vágyai vezetik a mi vágyainkat, és akkor kettős ki-töltöttséget kapunk, amely nagy erővel tol előre. Amikor összegyűlünk a tízes csoportban és mindenki belefoglaltatja magát a többiek vágyaiba, akkor a másik kilenctől a csoportban, már nem csak egyszerűen a vágyaikat kapom meg, hanem annak az összességét, amit a többiek is, velem együtt a másik kilenc baráttól átvettek. Képzeljétek el, hogy milyen felerősítés van itt. De ez nem mennyiségi, hanem minőségi változás, mert a minőségek adódnak össze.  A kabbalában nem mérünk mennyiséget, mert nem mérhető. A spirituális világban nem mérhető a mennyiség. A vágynak a vastagságát mérjük a 0, 1, 2, 3, 4 szintek szerint, de ez mennyiségi és nem minőségi mutató, mert minden alkalommal, egy ugrás van az egyik szintről a másikra, a kövületi, növényi, állati és a beszélő szintekre. Folyamatos az ugrás, lépésről lépésre a következő fejlettségi szintre, egy új minőségi szintre. Mert nem lehet összehasonlítani egy növényit a kövületivel, mivel az egy teljesen más típusú létezés, teljesen más életérzés. Ezért, ha összekapcsolódunk a csoportban, azonnal egy új minőséget tapasztalhatunk meg önmagunkban , mert azt tapasztaljuk, hogy átlátjuk a világot, és ez által érezzük a teljes adakozást, amely meghatároz és vezet mindent. Elkezdjük érezni magunkat, és a vergődő egónkat, az adakozás óceánjában, amely mozgat, összeköt, és egyesít bennünket. Csak egy kis erőfeszítés szükséges, ahhoz, hogy mások számára kérjük az örömöket és ne magunk számára. Ennél többre nincs szükség.  Ez az, amit el akartam mondani. Ebből erednek a csoport törvényei, amelyek meghatározzák, hogy hogyan kapcsolódjunk a fizikai és a virtuális csoportokhoz, hogyan kapcsolódhatunk össze, és hogyan kell, hogy megvalósítsuk a barátok találkozóját. Minden innen ered. A lényeg az, hogy minden erre irányuljon, mindenkinek meglegyen a lehetősége, hogy kilépjen magából és átlépjen a “szívben lévő pontján” keresztül a másikba, amilyen gyorsan csak lehetséges, könnyen és erővel telve. Az egót pedig hagyjuk valahol magunk mögött,  felejtsük el magunkat!

Ford: BS
Lekt: kn-

21 Júl 2013

Az értékek egyetlen iskolája

Az értékek egyetlen iskolája

Rabash írásaiból:”A barátok szeretetének szükségessége”:

“Az embernek össze kell kapcsolódnia a közösséggel…mivel különleges erő található a barátok összeolvadásában. Ezen az összeolvadáson keresztül a meggyőződések és a gondolatok átáramlanak egyik emberről a másikra. Ezért aztán minden egyes ember ereje hozzáadódik a többiekéhez és mindegyikük egyenként is rendelkezik a csoport tagjainak összes erejével”.

A fizikai életben az egyén szükségszerűen vonzódik a közösséghez, mivel gonosz hajlama arra ösztönzi, hogy keresse a sikert és a hasznot hajtson önmaga számára. A legfontosabb, hogy a többiek között sikeres legyen. Ezért állandóan ellenőrzi önmagát, azt, hogy mi a jó és mi a rossz, mi fontosabb a többiek szemében. Eszerint építi ki értékei mérföldköveit és határozza meg a viszonyát ahhoz, ami történik vele.

Az egyén még tudatában sincs ennek, de mindent annak alapján épít fel, hogy milyen magasra értékeli a közösséget – ha nem értékelné magasra, akkor megmaradna az állati szinten.

A kabbala módszere is felemel az “állati” szintről egy magasabb szintre, az “emberi” szintre, de ez más formában történik. Az embernek saját elhatározásából kell erőfeszítéseket tennie, azért, hogy összeolvadjon a csoporttal, de ehhez pontosan tudnia kell, hogy mit is akar a csoporttól és mit tud adni a csoportnak. Ez csak akkor lehetséges, ha lenullázza magát a barátok előtt, de ugyanakkor az adakozásban mindenkit felülmúl, azért hogy átadhassa a cél fontosságát és a boldogságot.

Az ember az alsó szinttel és a felső szinttel levő kapcsolatán keresztül szerzi meg a hiányzó erőket. Ezek az erők nem egoista erők, nem növelik tovább az egót, nem úgy működnek, mint a fizikai világban megszerzett javak, hanem a környezet hatására az ember az egoizmus helyett egy tízszer nagyobb erőhöz jut hozzá tíz ember által.  Ezen a ponton lenullázza magát és ezen állapot segítségével a jó kapcsolatot és adakozást, boldogságot és a cél nagyságát akarja megépíteni, azért hogy mindenki, – beleértve saját magát is – megkaphassák, és minden erejükkel befogadják a célt az “értelem feletti hitben”. Így megszerzik a teljes adakozás erejét.

Erőfeszítéseinek köszönhetően, a Felső Fény hatására megjelenik számára az adakozás ereje. Ha van tíz emberből (Minján) álló csoport, minden résztvevő megkapja felülről az adakozás erejét, egyenesen az adakozás forrásától. Ily módon az egyén megszerzi az erőt, amely tízszerese annak, ami neki volt, és ez már egy korrigált erő, mellyel képes előre mozdítani őt.

Ez a spirituális út legelső lépése, az embernek folyamatosan ellenőriznie kell önmagát, hogy tényleg lenullázta-e magát a csoport felé, és nem az egója az, amely szól belőle azért, hogy zavart okozzon a csoportban és az egyénben egyaránt. Meg kell próbálnia az embernek ravaszabbnak lennie, mint az alattomos kígyó (önnön egója), amely mindent elkövet, hogy megakadályozza, hogy beintegrálódjon a közösségbe.

Ez az első szint a legnehezebb, amelyről mondva van: “Ezren lépnek be a palotába, de és csak egy jön ki onnan, azzal, hogy tanítóvá válhat.” Figyelembe kell venni, hogy a mi “iskolánk” egyedülálló abban az értelemben, hogy a tapasztalatszerzés alapú és laboratóriumszerűen lehet benyomásokat gyűjteni akár a tízes csoportban, akár a regionális csoportokban, akár a világcsoportban is. Ha a világot, és a barátokat nem a csoport szemével nézzük, akkor mindig tévedünk.

Az ember része lehet a csoportnak úgy, mint bármilyen szervezetnek, de ha nem dolgozik önmagán, nem tapasztal a tízes csoport segítségével, akkor nem fejlődhet, és egyedül marad egójával.

2013.05.30, Felkészülés a reggeli leckéhez

KN

02 jún 2013

Felemelkedő körök

Felemelkedő körök

Kérdés:

Ha a tízes csoportban mindenki le akarja nullázni önmagát, akkor miért érezzük a gyűlöletet?

Válasz:

Ha mindenki lenullázza önmagát, akkor az egó elkezd emelkedni, és egy plusz egó adódik hozzá. Tegyük fel, hogy együtt vagyunk és elértünk magunk között egy bizonyos kapcsolatot, és ezen a kapcsolaton keresztül mindenki kap valamilyen erőt, hogy lenullázza önmagát a barátok előtt.

Kép1

Az előző körben mindannyian egyenlők voltunk, ennek következtében közös munkánk által felemelkedtünk és létrehoztunk egy új kört, amelyben mindannyian egyre nagyobbá és nagyobbá váltunk, mint amilyenek azelőtt voltunk. Ez olyan, mintha mindegyikünk továbbra is ugyanazon a helyen maradna, de felemeli az egész kört és alulról nézi. Minden barát felül van, csak én vagyok alul. Nem a felső körben látom magam, hanem alul. Így látja mindenki a csoportot, hogy az magasabb nála.

Mindannyian lenulláztuk magunkat a többiekkel szemben, és így kaptunk egy nagy, közös erőt. Ezáltal felemelkedtünk és korrigáltuk magunkat. Ez azt jelenti, hogy az új állapotban megszereztük a közös lenullázást, de hogyan tudunk tovább növekedni? Itt mindannyian hozzáadunk egy plusz egót, hogy növekedjünk, mint egy embrió, amely egyre több húst tesz magára, és akkor ez a hús különböző formákat vesz fel. Az embrió az anyja véréből kapja, amely mintha megfagyna, hússá válik, ebből növekszünk tovább.

Ez a plusz egó gyűlöletet szül bennünk, és ezt érezzük meg minden szinten. Ha felemelkedünk és lenulláztuk magunkat, és készek vagyunk arra, hogy felemelkedjünk a következő szintre, akkor a törés eredményeként kapunk egy plusz korrigálatlan megszerzési vágyat. Tehát most az Aviut-nak (a vaskosságnak) a gyökér azaz, nulladik szintjén vagyok, de az új állapotomban, már az Aviut-nak (vaskosság) első szintjén leszek. Azaz a nulladik szintről az első szintre emelkedtem. Tehát megkaptam a szintek közötti különbséget, a hozzáadott egóval és az feltárult, mint egyfajta gyűlölet. Valójában pontosan ez az ami segít minket növekedésben.

2013.05.24, Rabash írásaiból

Ford: BS
Lekt: KN

02 jún 2013

Menj a mesteredhez, aki megteremtett téged

Menj a mesterhez, aki megteremtett téged

Mivel a jó spirituális tulajdonságok lezuhantak a megszerzési vágyon belülre, a BYA világaiba, törött formában kezdték el fejleszteni a megszerzési vágyat, azaz durvává, ravasszá, korrupttá és kegyetlenné váltak. Így a korrupt, törött ember ki tudja javítani magát a jövőben.

Az állatnak nem kell korrigálnia magát, mivel nincs adakozási vágya, nincs ravaszsága. Ezért mondják azt, hogy légy ravasz. Még a kisbabának sincs ravaszsága, csak amikor nőni kezd. Amikor felnő, ember kezd lenni, akkor elkezdi megtanulni a csalást. Két-három éves korig úgy viselkedik, mint egy állat, még nem “okos”.

Szeretjük az állati formát, amely egyszerű és ártatlan, és szeretnénk így látni az embereket. De meg kell értenünk, hogy a mi rendeltetésünk embernek lenni, így éppen ellenkezőleg “bárki nagyobb, mint a barátja, még a gonosz hajlama is nagyobb mint a barátja .” Csak az egót kell kijavítani és minden rendben lesz.

Tehát az összes ravasz negatív forma, amely minden egyes személyben benne van, azt mutatja, hogy a káros erő hogyan változtatható át egy pozitív formára. Mit lehet tenni a primitív emberrel, aki elmaradott és buta? Ő nem képes elérni a magassághoz. Általában a nagy emberek nagyon kellemetlen, nyers, durva emberek, amíg nem korrigálják magukat.

Így a “tízes” csoporton belül szeretnem kell a barátaimat minden korrigált és nem korrigált tulajdonságaikkal együtt. Mivel ő is a Teremtőtől kapta ezeket a tulajdonságokat, ki szeretné javítani és mindannyiunknak segítenünk kell neki ebben. Át kell vizsgálnunk a barát tulajdonságait, azaz meg kell látogatnunk a Teremtőt, aki teremtette őt”. “Menj a Mesteredhez, aki megteremtett téged”, segítenünk kell egymást, hogy elérjünk a korrekcióhoz. Baal HaSulam gyakran írta: “Boldog vagyok, hogy felfedezhettem a gonoszt”.

2013.05.27, A Tíz Szfíra tanulmánya”-ból

ford: BS

lekt: PS;KN

30 máj 2013

A Felső Fény frekvenciájának a hatálya

A Felső Fény frekvenciájának a hatálya

Minden változás a Reformáló Fény által történik. A vágy változása azonban a környezetből jön. A Teremtő a köztünk levő szövetségben létezik, mi megtartjuk ezt, ahogy mondva van: “A fiaim legyőztek engem”.

Nekünk itt lenn egy olyan környezetet kell megszerveznünk magunknak, hogy létrejöjjön köztünk a “Kneseth Izrael”,(Izrael gyülekezete), amely sóvárog a Teremtőhöz, ez a “minian”, a “tízes” gyülekezet.

A Felső Fény frekvenciájának a hatálya

Ha valamennyien lenullázzuk magunkat a többiekkel szemben, akkor a Felső Fényt arra kötelezzük, hogy feltáruljon. A Fény elkezd felderengeni bennünk, és abban a pillanatban felépül bennünk egy közös rendszer: olyan formában kapcsolódunk össze, mint egy elektromos összeköttetés, amely hasonlóvá válik az Ő(a Teremtő) természetéhez.

Ezt nevezzük a spirituális indukció törvényének, mely a minőségek formaegyezése. Nem te változol meg, hanem annak érdekében cselekszel, hogy magad felé vonzod a Fényt hogy az megváltoztasson. Így történik ez minden lépcsőfokon és ennek alapján azt kérdezzük: ha elvégzem ezen műveleteket és a változtatok magamon – olyanná válhatok, mint a Teremtő? Ha a tetteid még nem hoztak sikert ez annak a jele, hogy nem sikerült hozzákapcsolódni a megfelelő Fényhez. Még nem érted el ugyanazt a frekvenciát.

2013.05.20, Reggeli leckéből, “Bevezető a Zohár könyvébe”

KN

26 máj 2013

74 queries in 0,193 seconds.