Dr. Michael Laitman

Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból)

A Vágy rabszolgája

A Vágy rabszolgája

Baal HaSulam, “Bevezető a Zohár Könyvéhez,” 21-es pont: …az akarat sűrítése teremt igényeket, az igény pedig gondolatokat és elképzeléseket teremt, így tehát azok az igények kötelező érvénnyel jelennek meg, amelyek a megszerzési vágy akaratához tartoznak.  

Ahogy az emberi vágyak különböznek egyik a másiktól, ugyanúgy különböznek az emberek igényei, gondolatai és elképzelései is egymástól.  

Az elménk, a vágyunkat szolgálja. A Reshimók (emlékpontok) felébrednek és felemelnek bennünk különböző vágyakat, az elme pedig elkezdi szolgálni ezeket a vágyakat, annak érdekében, hogy kitöltse őket.

Azt hihetjük, hogy mi nagyon okosak vagyunk és, hogy az elménk átfogja a teljes valóságot, azonban ha bennünket valami nem érdekel, ha nem foglakoztat bennünket, akkor az elménk egyszerűen túllép rajta.  Ennek az oka az, hogy az elme egy rabszolga. Ha mi akarunk valamit a fizikai síkon, akkor az azt jelenti, hogy ez a dolog elégedettséget ad egy vágynak, ami étellel, szexszel, családdal kapcsolatos. Hogy ha az elfogadtatás vágya megjelenik, akkor ez maga bevonzza az elfogadtatás problémáját és ezzel egy időben mások igényeinek elutasítását. Ugyan ez történik, az uralkodás vagy a pénz, illetve a különböző igényeink kombinációja esetén. Az ember, különböző vágyak kombinációja által lesz motivált és az elme a különböző vágyak spektrumának megfelelően kezd el működni.

Egészében véve nincs igazán szabad elménk. Soha nem lesz teljes egészében hűvös, objektív, az érzésektől mentes, ahogy azt mi szeretnénk, vagy gondoljuk.

2014.01.10 Baal HaSulam írásaiból, Reggeli Lecke 4-ik részéből.

forrás: The Desire’s Slave

ford: KN

KA

 

16 jan 2014

A Zohár Mindenkinek

Zohár Mindenkinek

Kérdés: Hamarosan egy nemzetközi Kongresszust tartunk, ahol megünnepeljük a Zohár könyvének –az új generációk számára adoptált – kiadását. Mit jelent ez?

Válasz: Azáltal, hogy ezzel a könyvvel dolgozunk, ráébredünk, megértjük, és érezzük, hogy az erőknek egy olyan forrásával rendelkezünk, mely a Felső természethez tartozik, az Erőhöz, amely mindent ellenőriz a legapróbb részletekig, a legkisebb sejtig, az utolsó atomig. A Zohár könyvének van egy különleges minősége, amely lehetővé teszi számunkra, hogy ehhez az erőhöz csatlakozzunk, és benyomásokat szerezzünk ez által. Így képesek leszünk megérteni, érezni, ezt az erőt és megfelelően dolgozni vele.

Nincs egyéb “kulcsunk”, vagy összekötő csatornánk a Zohár könyvén kívül. Az összes további Kabbala könyv, valójában azért lett megírva, hogy meg tudjuk közelíteni a legfontosabb Kabbala könyvet, és helyesen tudjuk használni. Tehát a Zohár Mindenkinek  című könyv kiadását ünnepeljük.
Meg kell értenünk, hogy egy új korszak határán vagyunk, és egy új fejlődési szakasz felé haladunk. Terjesztenünk kell ezt a Könyvet a világ minden táján, és sok egyéb kiegészítő anyaggal kell azt a célt szolgálni, hogy az emberek közelebb kerüljenek hozzá.

2013.12.17, ” Baal HaSulam írásaiból, Reggeli Lecke 4-ik rész”

ford: B.S

lekt: KN

forrás: Zohar For All

Posted on December 20th, 2013 at 10:13 am

זוהר לכולם

פורסם: 18.12.13, 11:44

15 jan 2014

Ezek csodálatos ellentétek

Ezek csodálatos ellentétek

Baal HaSulam írásából, “A Kabbala tanítása és lényege”: “A legnagyobb csoda, ezzel a bölcsességgel kapcsolatban a belefoglalt integráció: A hatalmas valóság minden eleme, összekapcsolódva bele van foglaltatva, és egymásba illeszkednek, addig, amíg minden egyetlen dologgá válik – a Mindenhatóvá -, amely a minden együtt”.

Az összes szépség, bőség, megértés, elérés és érzés, a részletek közötti kombinációból származik. Önmaga által semmi nem tud nekünk egy valódi benyomást adni. Csak amikor összekapcsolok távoli, ellentétes dolgokat és azok hirtelen kiegészítik egymást, akkor ez a kölcsönös jelensége a kétpólusú kompenzációnak tud engem inspirálni.
Minden a szeparációból, gyűlöletből, elidegenedésből, az együttes létezés teljes képtelenségéből indul ki, és hirtelen azt látom, hogy egy kompenzáció érkezik ezen keresztül, ami abban nyilvánul meg, hogy egyik rész sem tud teljes lenni a többiek nélkül. Mindenki egy felé irányul, és akkor a szeparáció erejének mértékében érzem a kapcsolat erejét.

A törés juttatott el minket a szeparációra az elválasztásra, a gyűlöletre, és a feloldhatatlannak látszó ellentétre, a különböző szinteken. Így, elutasítjuk egymást, készen állunk elpusztítani és megölni egymást, és ez még inkább így van a spirituális világban. Ott a jobb, és a bal vonal erői  egy összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben képesek működni, és minden egyes alkalommal az embernek, meg kell építenie a középső vonalat, annak érdekében, hogy összegyűjtse, és egyesítse az összes részt. Ez 620 -szor nagyobb Fényt hoz el az összes világnak, és ez örömet okoz a Teremtőnek.

Tehát, egyfelől a teremtett lények felfedik a sötétséget, és másfelől, a sötétségből elérik a Fényt. Azonban ez egy különleges Fény, mert ezt ők maguk hozzák létre, felfedezve a különbségeket, és az elutasítást, majd pedig feltárják az egységet és a teljességet.
Ez korábban nem létezett. Az egyik dolog az a Fény, amely korrigálja a teremtett lényt, és a másik a teremtés célja. Ez csak abban az emberben ébred fel csak, aki érzi ezt az egész folyamatot. Ezért, lehetetlen a vágy és a hiány nélkül feltárni ezt. Át kell menünk az érzékelés minden részletén, azért, hogy megnyíljon minden ajtó előttünk.

Ez az a csoda, ami a Kabbala Bölcseletébe bele van foglaltatva. Feltárjuk az ellentéteket és a kölcsönös kompenzációt. Ez a legnagyobb ajándék, amelyet a Teremtő által lett előkészítve a számunkra és a mi oldalunkról pedig, feltárjuk és megértjük ezt az ajándékot, köszönetet mondunk érte a Teremtőnek, és ezáltal megelégedettséget okozunk Neki.

Igen, a Teremtő látszólag berakott minket egy sötét pincébe, de ugyan akkor ez az a hely, ahol feltárhatjuk a Világegyetem összes csodáját.
2013.11.26, Baal HaSulam írásából, “A Kabbala tanítása és lényege”

ford: B.S

lekt: KN

forrás: These Beautiful Contradictions

Posted on December 3rd, 2013 at 10:12 am

הניגודים הנפלאים האלה

פורסם: 3.12.13, 12:53

14 jan 2014

Az engedély megadatott, mert megjelent a hiány

Az engedély megadatott

Először mi állati szinten fejlődtünk, generációról  generációra, annak megfelelően, ahogy a resimok görgetek bennünket az egyik vágytól a másikig, és ezek, a vágyak megkapták a testi érzékszerveken keresztüli  érzékelést, melyen belül megtalálták illetve megteremtették ennek a világnak a képét.  

Most azonban megkaptuk az engedélyt a Kabbalah bölcsességén keresztül való felemelkedésre, a Végtelen világ szintjéig. Tehát, nem vagyunk többé behatárolva a testi inkarnáció által. A fizikai életek és halálok sorozata el fog tűnni, és látni fogjuk, hogy ez csak az általános rendszer egy bizonyos szintjének feleltethető meg.

Amikor a tanulmányaim kezdetén én megkérdeztem Rabbash-t, hogy mi az élet, és a halál, a mi világunkban, azt felelte „olyan ez, mint amikor leveszed az inged este és újat veszel fel reggel”. Ezt az analógiát alkalmazva te leveted ezt az életet és beöltözöl egy újba, a 10 szfira egy rendszeréből a 10 szfira másik rendszerébe lépsz, és amikor ott találod magadat egy magasabb szinten, nem érzel semmi különlegeset emiatt. Hasonlóan az „bestia” szintjén található test nem érez semmilyen fájdalmat hajvágáskor vagy körömreszeléskor, mert azok a részek a „vegetativ” (növényi) szinten vannak. Az alsóbb szint nem érzékeli a hiányt. Ellenkezőleg, a megújulást kellemes kiegészítésként éli meg.

Ebből az következik, hogy a ma emberének lehetősége van elérni az örökkévaló szintet ennek az életnek a lezárása előtt, és úgy fogják látni a jelenlegi valóságot, mint egy nyúlványát az Végtelen világnak.

Azonban nagyon nehéz ezt elmagyarázni. Mivel az engedély megadatott, és nekünk cselekednünk kell, és nagyon nehéz munkát kell előtte végeznünk, mielőtt ezt a feladatot a megfelelő módon végrehajtanánk. Nekünk a módszert egyszerűbben elérhetővé kell tennünk a világ számára, egy magasabb szinten kell lennünk, és meg kell valósítanunk a megfelelő kapcsolatot a különböző szintek között. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy tanítóvá kell válni és el kell kezdeni felemelni az emberiséget.  Látnunk kell, hogy ez a feladatunk, kötelességünk. Az engedély lényege nem csak az, hogy mi ezt megvalósíthatjuk, hanem az is, hogy ez a valódi szerepünk, és felelősek vagyunk azért, hogy ezt megtegyük.

ford: BR

lekt: KN

 

 

 

05 dec 2013

Az átjáró a falon

Az átjáró a falon

Baal HaSulam írásai: “A Kabbala tanítása és a lényege”

„A Tóra fent-említett erejének megfelelően, azaz a benne lévő Fény mértékének megfelelően, természetes, hogy a Tóra szintekre oszlik, annak a Fénynek mértékében, amit valaki a Tóra tanulmányozása során szerez meg”.

A Tóra, az eszköz az eredeti vágy korrekciójára. A Fény, amely a “létezés a létezésből”, létrehozta a vágyat, ami a “létezés a semmiből”, és fejlesztette ezt a vágyat, azért, hogy korrigálja, míg el nem éri a kívánt állapotot. Így Tórának nevezzük a Fényt teljes hatását a vágyon annak fejlődése során.

Tehát, a Tóra, a vágy korrekciójának a módszere, ami által a vágy eléri a kívánt állapotot. Az egyéni Fények, “összerázzák” a vágy edényeit, összehangolják őket, összekapcsolják, és szétkapcsolják, és ez az egész Tóra.  Beszélünk róla, és koordináljuk magunkat olyan mértékben, amilyen mértékben képesek vagyunk foglalkozni vele, és magunkra vonzani a Fényt. Azt a részt, amelyet magunkhoz vonzunk, azt Tórának nevezzük. Magunkra tudjuk vonni a Fényt a vágy öt szintje egyikének megfelelően (az Aviut szintek), amely a gyökér szintjétől (a nullától) egészen a negyedikig terjed. Ennek megfelelően, a Tóra számunkra öt részre osztható.

Amikor tanulunk róla, akkor a törött részek közötti kapcsolatot vizsgáljuk. Ma, mi az egoista kölcsönkapcsolatokat vizsgáljuk a részek között. Ezek a részek egymástól függenek, azonban a kapcsolatuk helytelen, és azt tanuljuk meg, hogy hogyan kell őket helyesen összekapcsolni egymással.

Ezért szükségünk van a Reformáló Fényre, hogy létrehozza a jó kapcsolatokat a teremtés különböző részei, vágyai között, és az összes kölcsönhatást az emberek között, abban a rendszerben melyet ezek a részek alkotnak. Azt akarjuk, hogy a Fény, rendezzen el bennünket egy helyes kapcsolatba, ellenkező esetben, az emberiség minden eredménye kudarccal fog végződni.

Ezért szükségünk van a Kabbala Bölcsességére, az eszközre, ami biztosítja számunkra, hogy magunkra vonhassuk a Fényt. Ez visszavezet bennünket a forráshoz, és akkor az általános Fény, a Teremtő, fel fog tárulni a korrigált kapcsolatainkban.  Amikor tanulok, én összerendezem mindezen komponenseket, kimozdítom őket a törött állapotból, a korrigált állapotba, a vállságból az egységbe, egy egoista megszerzésből az általános altruista viszonyokba, a helyes kapcsolatba és a kölcsönös garanciába, majd pedig a helyes kapcsolatok, azaz a helyesen működő rendszer ez által feltárul számomra

Ez a kapcsolat fokozatosan tárul fel. Ha csak a vágy első szintjén (rétegén) cselekszem, akkor feltárom a „titkot” (Sod). A második szint (réteg) az a “allegória” (Drush), a harmadik az “utalás” (Remez), és a negyedik szint (réteg), amelyben az összes kapcsolat helyes módon van, kiigazítva, amely feltárja előttem “egyszerű jentés-t” (Psat). Itt minden egyszerű, feltárult és nyitott.

Ezáltal, az edények korrekciójának az eszköze a Tóra, azaz az edények és a negyedik szinten lévő (Behina Dalet) ember korrekciója, mivel a negyedik állapot tartalmazza az előző összes állapotot. Amikor az ember korrigálja magát, ezzel együtt a többi szint is korrigálódik, azaz a kövületi, a növényi, és az állati szintek.

Ezért, minden a Tóra tanulásán múlik. De ez azt jelenti, hogy meg akarom tanulni a különböző formájú edények közötti helyes komponenseket és kapcsolatokat, amely elvezet engem a helyes kapcsolathoz, a valódi rendszerhez, ahol a vágyak kapcsolatba vannak egymással egy kölcsönös adakozásban. Ez lehetővé teszi számomra, hogy felfedezzem a Teremtőt.

Így, a különböző vágyak kapcsolata és kölcsönhatásai miatt az egymás felé való kölcsönös adakozáson keresztül feltárom a Teremtőt. Miért? Mivel a helyesen összekapcsolódott vágyakban, spirituális Partzufokban, „körökben” és „egyenes vonalakban” manifesztálódik a TANTA (Ta’amim, Nekudot, Tagin és Otiot), az érzékelés összes részlete, azaz mindez feltárul a hozzám érkező Fényen keresztül. Ez által felfedezem azt, ahogy a Fény és edény támogatja egymást és ez megadja számomra azt, hogy érezhessem, feltárhassam mindennek a gyökerét, annak az elvnek megfelelően, amely a következő: “A, cselekedeteid által ismerlek meg Téged Uram”. Ez önmagát a Fényben és az edényben fejezi ki, a TANTA szerkezetében, HaVaYaH –ban és ilyen módon jelenik meg bennünk.

Ez a teremtés célja. Valójában, képes vagyok feltárni Őt az összetapadás által, amit elérek az út végén. Felfedezem a Teremtőt a korrigált edényemben, a Tanta, a HaVaYaH által, amely feltárult, és ez által, örömet adok Neki, ugyanúgy, mint, ahogy Ő ad nekem. Hála ennek a viszonosságnak, elérhetjük az összetapadást, és a végső állapotot.
Valójában, ezek a szempontok nagyon közel vannak egymáshoz, és a legfontosabb dolog számunkra az, hogy megpróbáljuk összekapcsolni őket. A válság, a jelenlegi problémák, az ellenségeink, amely ellenünk vannak, és a Teremtő az, aki megment minket tőlük, ezt az egész folyamatot, amelyen keresztül megyünk, egyben kell látnunk, és úgy kell rá tekintenünk, mint egyetlen rendszerre.

Egyelőre térjünk vissza a Tórához, amely Mózes által lett írva. Ebben leírta, és bemutatta a rendkívüli folyamatot, amely előttünk áll. Mondva van, hogy “Minden generációban az ember, úgy kell, hogy lássa magát, mintha Egyiptomból jött volna ki”. Az teljes történelem a jelenlegi válságig, összehasonlítható hét éves bőséggel. Mert általában, elégedettek voltunk az egoista vágyukkal, az “Amerikai álom”- mal, amely úgy tűnt, hogy valóra válik. Egymással versenyezve azt vártuk, hogy egyre magasabbra é magasabbra emelkedünk, egyre többet és többet szerzünk meg és uralkodni fogunk a természet felett.

Majd hirtelen megérkezett a hét évig tartó éhínség, az ígért jutalom már nem volt többé kielégítő, éppen ellenkezőleg, ezek megalázóak és lekicsinylőek voltak számunkra. A munka túl keményé vált, mint a rabszolgaságban. Növekszik a kétségbeesés, elviselhetetlen iga alatt nyögünk, és nem találjuk a kiutat. Az egész világ zűrzavarban vergődik, és lényegében ezek az állapotok az Egyiptomból való kivonulás” elő hírnökei. Mi egyre közeledünk a teljes tehetetlenség felismeréshez, és az egyetlen kiút, hogy megmutassuk az embereknek a spiritualitásba vezető ajtót. Valóban, ez egy átjáró a falon keresztül egy új világba. Azonban, az áthaladás feltétele az, hogy nem a falat nézed. Meg fogjuk próbálni…

2013.11.19, Baal HaSulam írásai “A Kabbala tanítása és a lényege”

ford: B.S

lekt:FB;KN

forrás: The Passage In The Wall

Posted on November 22nd, 2013 at 11:04 am

מעבר בקיר, 24.11.13, 15:54

01 dec 2013

A mi horgonyunk

a mi horgonyunk

 

 

 

 

A Teremtő az abszolút jó, ezt Baal HaSulam írja “A vallás lényege és célja” című cikkében. Valóban, a Teremtő az “elsődleges”, mivel nincs senki, kitől kapjon, így Ő a teljes adakozás, és ha adakozik, akkor jóságot ad.  Hogy Ő az elsődleges, ez azt jelenti, hogy nincs benne semmi, ami rossz. Ez egyaránt ered tényleges elérésekből és mentális következtetésekből.

Azonban ez esetben, akkor miért látunk olyan sok szörnyű dolgot a világunkban? Természetesen, “Nincs más Rajta kívül”, ez az egyetlen működő erő. Ennél fogva minden a Teremtőtől származik. Akkor hogyan lehet, hogy bizonyos állapotokat rossznak érzünk?

Ahogy Baal HaSulam elmagyarázza, hogy a Teremtő irányítása célorientált. Annak érdekében, hogy elvezessen bennünket a legfelső felismeréséhez és megértéshez, a Teremtő mindenféle kellemetlen állapotokon visz minket keresztül. Ennek megfelelően elkezdjük megkülönböztetni, hogy mi a jó, és mi a rossz, nem az önző vágyunk szerint, mint ahogy ez kezdetben volt, hanem az adakozási vágyunk szerint.

Ez a mérleg olyan szinten ellentétes azzal, ami születésünktől kezdve belénk épült, hogy mi még csak nem is értjük az ellentétesség lényegét. Amint elkezdjük felfedezni az ellentéteket, minden alkalommal másként fogjuk látni, és ez egy másfajta megközelítés megszületését fogja elősegíteni bennünk. Végül is, mindegyik szint ellentétes a következő szinttel, az alacsonyabb is és a magasabb szint is.

Ezért a személy, soha nem lehet biztos semmiben, amit tapasztal. Neki csak egy „horgony ” a világban az, amit érzékel. Itt, mi le vagyunk választva a spiritualitásról és ehhez az elválasztáshoz minden állapotban visszatérünk, mert, minden lépésnél le kell, hogy zuhanjunk a legalacsonyabb szintre, legalább egyetlen pillanatra.  Valahányszor úgy érezzük, hogy minden spiritualitás eltűnt, akkor emelkedünk fel egy új szintre.

Az “evilági” állapot abban különleges, hogy itt valahogy szándék nélkül létezhetünk, leválasztva a spiritualitástól. Annak ellenére, hogy ez egy képzeletbeli világ – hogy úgy mondjam – mi mégis benne élünk. Később látni fogjuk, és megértjük, hogy ez nem létezik, ez nem az élet, hanem egyfajta „ingadozás” (rezgés, hullámzás). Ennek ellenére felemelkedhetünk a korrekció létráján, de csak akkor, ha ebben a világban megtapasztaljuk az ellentétes jelenségeket, megerősítjük a csoportot, és mind ezeken belül megpróbáljuk végrehajtani a szükséges cselekedeteket.

Itt veszünk részt a terjesztésben, és itt akarjuk látni a korrekciót. Mivel mi még nem vagyunk a spirituális világban, ez a képzeletbeli, anyagi világ lesz az alap, számunkra, szilárd és megingathatatlan. Ezért, a csoport karaktere is ebből a világból származik.

Így, a Teremtő cél-orientált irányítása szörnyű állapotokon, sajátos növekedési folyamaton keresztül, elvisz minket a magasztos, édes gyümölcshöz.  Mondva van: “A Fény előnye a sötétségben ismerszik meg”. Ha a folyamat elhúzódik, akkor ez az adott teremtmény lelkének nagyságát és egyediségét mutatja. Egy összetettebb léleknek a növekedése, több fejődési szakaszt igényel.

Azonban ez nem függ össze a fejlődés ütemével.  Mi felgyorsíthatjuk az időt, hogyha minden pillanatban változást akarunk. Ezért, ha már húsz éve  foglalkozunk ezzel, és nem jutottunk még semmire, akkor nem nyugtathatjuk meg magunkat azzal,  hogy nagy lelkünk van, amelynek hosszú időre van szüksége, hogy lendületet kapjon.  Nem. A fejlődést nem az eredmények alapján kell megítélni, hanem a belső változások mértéke szerint. Ezt sokkal inkább az határozza, meg hogy a Fény  vagy a sötétség útján, azaz a Tóra vagy a szenvedés útján haladok.

Minden attól függ, hogy hogyan készítem fel magam. Ha felkészítem magam a változásra, akkor felgyorsítom az időt, és átfordul a nem kívánatos út, a vágyott útra. Valójában nem létezik a “nem kívánt” út. Az ember nem tudja elismerni, “sírva”, hogy a Teremtő a teremtés célja felé vezeti őt. Nem vagyunk mi egy hordányi rabszolga, akik korbács által kényszerítve, az abszolút jóhoz vánszorognak. Ez egyszerűen képtelenség lenne. Minden szinten, és minden pillanatban lehetőségünk van választani a Tóra és a szenvedés útja között. A felkészülésünk határozza meg a kettő közötti különbséget, még pedig úgy, ha előre fel akarom tárni az állapotomat, és látni is akarom, hogy mennyire messze vagyok a teremtés a céljától.

A cél, az a Teremtővel való összetapadás, azaz a teljes formaegyezés Vele. Hogyan lehetséges ez? Ő az adakozási vágy, és én a megszerzési vágy. Mi teljesen ellentétesek vagyunk.

A tény az, hogy a Teremtő küld Fényt nekem, amely korrigál, és általa a vágyamba „beleöltözik” az adakozás. Ezt nevezik “Szürő”-nek, és “Visszavert Fény”-nek. Így olyanná válok, mint Ő.

De biztos lehetek abban, hogy a helyes irányba haladok? Ezért van a csoport, amelyben dolgoznom kell. Ha tényleg megfelelően törekszem, és várom, hogy a Teremtő elvégezze rajtam a szükséges korrekciót, akkor elrendezi számomra az utamat.  Készen állok erre, ha akarom ezeket, és szívesen elfogadok mindent, örömmel és hálával, fogadom az összes jót és rosszat egyaránt.

De hogyan tudom leellenőrizni magam? A kritérium a következő: Amikor közeleg a “szív elnehezülése”, akkor örülni tudok annak, hogy megkaptam azt, amivel dolgozhatok, és hogy a Teremtő nem felejtett el, és megmutatja nekem a következő szintnek a magasságát. Ebben az esetben, csak a Fény hiányzik, azért hogy felemelkedhessek az adakozás szándékához.

Így a “szív elnehezülése” megmutatja, hogy most már felemelkedhetek az adakozás tulajdonságához. Ez a különbség a Tóra útja és a szenvedés útja között.

2013.11.07, Baal HaSulam, “A vallás lényege és célja” című cikkéből

ford: B S

lekt: BT;FB;KN

forrás: 2013.11. 09, Our Anchor

10.11.13, העוגן שלנו

13 nov 2013

Megszentesítjük az időt

Kérdés:

Ha megfelelő előkészítést teszünk, akkor miért van szükségünk keresztül menni a bajokon és a csapásokon? Végül is, mi felakarjuk gyorsítani az utat, hogy átmenjünk a rossz dolgokon belsőleg?

Válasz:

Hallani és érezni a bajokat ez két különböző dolog. Szükségünk van megvizsgálni minden szintet: a negatív mélységét és a pozitív magasságát. Lehetetlen elkerülni ezeket a helyzeteket, mi csak különböző sebességgel átmehetünk rajtuk. Ha felgyorsítjuk a sebességet, akkor másképp érezzük őket.

Itt nem arról a sebességről van szó, hogy milyen sebességgel hajtunk végre a cselekedeteket vagy valami más mozgást. Felgyorsítani az időt, azt jelenti, hogy nagyobb erővel nyomom magam a csoport segítségével, mint amennyire az előrehaladás ereje kötelez engem. Én, mint egy ló, amely megakarja előzni a lovast, magamtól akarok haladni a cél irányába.

De a cél, az a “Hászádim”. Van a “Hochma Fénye” (Bölcsesség Fény) és van a “megszerzési vágy” edénye. Ami hiányzik az a “Hászádim Fénye”, amely előkészíti az edényt, hogy megkapja benne a “Hochma Fénye”-t.

Szóval, honnan veszem a “Hochma Fénye”-t?” Mert ha én valóban akarom őt, a spirituális rendszer működni fog, megad minden szükségest a korrekicióhoz, minden tele lesz és a Teremtő feltárul számomra.

Tehát , beismerni a “Hochma Fény”-nek a fontosságát. Más szóval, a teremtés célját, az adakozást és a szeretetet, amelyek “Hasszadim” (Kegyelem), megkaphatom a környezettől. Nincs más lehetőség. Csak a megfelelő környezet lehet hatással rám,  úgy hogy én akarjam ezt, bár én a természetem szerint nem akarok ilyesmit. A környezet képes meggyőzni engem a szégyen érzete, a vágy, a becsület, a féltékenység által és így tovább, mert “kiveszik  az embert ebből a világból” a következő világba.

Fontos, állandóan a megfelelő környezetben lenni , kijavítani az integrációmat. Nincs  semmi más eszköz.

A “környezet” az a tanár, a könyvek és a mi cselekedetünk, ebben a keretben. Akkor gyertek mindananyian  intégrálodjunk bele “fülig”. Erről írtak a kabbalisták minden időkszakokban.

Kérdés: De én csak akkor tudom megtenni ezt, ha félek a súlyos csapástól, a nagy bajtól…

Válasz: A félelem motivál. Ő lesz az első szintje az igazi félelemnek.

Természetes, hogy én nem akarok semmi szörnyű tesztelést. De abban a pillanatban amikor elmozdulok egy magasabb “frekvenciára”, és rohanok előre a “bot” elöl, akkor a valóságom megváltozik. Ez nem csak egyszerő fejlődés felgyorsításáról szól. Mondva van: “Izrael megszentesíti az időket”. Figyeljétek meg, hogy a forrás “az idő megszentesítése”-ről szól és nem az “idő sebbessége”-ről.

A idő “megszentesítése” által én másképp érzem őt az “edény”- emben, amelyet megerősítek. Igaz, hogy magamon érzem a száműzetést a mélységében, de én mindig felkészítem magam a “Hásszádim Fénye” által, és én tiszteletben tartom az állapotokat, amelyen átmegyek, élvezem őket, mert már kezdenek világítani nekem a végső korrekcióból, már más a megértésem és az elismerésem. Először olyan voltam, mint egy elvert állat, és most ember vagyok, aki az operációra megy és megérti, hogy nélküle nem tud meggyógyulni. Más szavakkal, ahogy mondva van: “megelőzöm a csapást gyógyszer által”. Így vagy úgy, én beveszem a gyógyszert, de a attól függ, hogy mikor veszem be – azelőtt vagy azután.

Az emberiség folyamatosan beteg, de csak a sok rohamok után kezd el gondolkozni, hogy honnan szerezhetné meg a gyógyszert. És sok időbe telik, amíg az emberek egyetértenek elfogadni a gyógyszert, legalább egy kis mértékben.

Egyelőre, a gyógyszer magába foglaja az érzést, a megértést is, hogy át kell menjünk a betegség rohamán. És ennek eredményeként már kezdem kezelni a gyógyszert, mint “Heszed” (Kegyelem), és “üdvözlöm a gonoszt, mint a jót”. De csak amiután megkapom a gonoszt a “Hászádim Fényben”, csak akkor leszek képes ezt megtenni .

Ez pontosan olyan, mint ahogy Ábrahám üdvözölte az Istent, amikor megtudta hogy: “Leszármazottai lesznek idegenek országban, amely nem az övék”.  Kellemes ilyen dolgokat hallani? Nem lehet átmenni ilyen dolgokon, hogyha hiányzik a megfelelő előkészítés a cél nagyságára, mert csak onnan világit a “Hászádim Fénye”. Ő világit éppen akkor, amikor vigyázunk a cél nagyságára.

Egyébként, én nem tudom legyőzni a bajt. Még Ábrahám sem “Superman” és nem a  “csodagyerek”, mert itt minden a Felső támogatástól függ. Senkinek nincs speciális kiválósága. Éppen ellenkezőleg, az összesen “rongyok”, mindenki törött megszerzési vágy, és mindenkinek szükséges a támogatás.

És ha beszélünk a nagy emberekről, akkor ez csak azért, mert a Teremtő “ebben a sorrendben rendezte el őket” a mi számunkra, a nagytól a kisebbig…

2013.09.29, Baál HáSzulám cikkéből, “Egyetlen parancsolat”

ford: B S

szerk: SZ I

15 okt 2013

Jövő nélkül

Kérdés:

A Teremtő mondta Ábrahámnak: “Leszármazottaid  idegenek és rabszolgák lesznek, és elnyomottak lesztek négyszáz esztendeig”. Miért kell, hogy  a száműzetést  a kínzás kísérje?

Válasz:

Tehát, ilyen ez az időszak a definíció szerint. Elsősorban bekerülsz a rossz dolgokba.

Először is “hét évet a jóllakottságban” élsz. Ez a sikeres egó fejlődési szakasza. Jó neked, és akkor te építesz egy virágzó demokratikus társadalmat, ahol minden ragyog …

És itt véget ért a “hét évi jóllakottság”. Szeretnéd folytatni a végtelenségig ezt az “álom repülését”, de hirtelen valami megváltozik, és te magad nem tudod, hogy miért.

Különösen lehet látni a fiataloknál: megjelent a “virág nemzedék”, a hippik, az emberek már nem szeretnének gyermekeket szülni, férjhez menni. Sokan ahelyett, hogy mindenféle nagy dolgokat és a különböző projekteket kezdjenek, megelégednek a drogokkal. Senkit nem érdekel, hogy repüljön a Holdra. Az űr és a csillagok nem vonzóak, mint korábban, mi érdekel minket?

Hirtelen az emberiség elvesztette a jövőjét. Miért? Mi az oka? Tudjuk, hogy hol van az oka: az emberek megvalósították az egójukat a végletekig. Vége a leltárnak.

És ezért ma már olyan, mintha mennénk visszafelé. Az egót, amit eddig kifejlesztettünk, az most elkezd enni minket: a mai élelmiszer csak kárt okoz, a szolgáltatások nem normálisok, az egészségügyi ellátás csak pénz keresés, és nem érdekli a te egészséged, a kormányok csak kiszívnak mindent a polgárokból. Az Ökológia, az egy jelentős példa az  aggodalom hiányára: nem érdekel minket, hogy mi marad a gyermekeinknek és unokáinknak, mert úgyis sokan gyermektelenek. Hogyha ez így folytatódik tovább, akkor a következő generációban a legtöbb embernek nem lesz gyermeke.

Így, eszi magát végig az egó a “hét éhség esztendeig”. Az “Éhség”, ebben az esetben, az úgynevezett “gonosz beismerés” része, abbol az egóból, amit kialakitottunk a “hét jóllakottság év” alatt. De, még mindig van hová romlani, világháborúkra és egyéb katasztrófákra, és mégis, ma már el lehet jutni egy végső összegzésre, és felgyorsítani a “kivonulást Egyiptomból”. Minden rajtunk múlik.

De itt, már nem lehet kijönni a bánat érzés nélkül, a száműzetés érzése nélkül. És a “száműzetés”, az a Teremtő jelenléte hiánya bennem, bennünk. És ezt csak akkor lehet megérezni, amikor szétszórva vagyunk, széttörve, felosztva, összetörve. Majd a száműzetés végső szakaszában, fogunk akarni összekapcsolodni, azért mert a kapcsolodásban tudjuk megtalálni az új erőt, a belső és a felső erőt.

És ki lenne képes ezt megtenni? Egy kis maréknyi ember.

Egy ilyen időszakban vagyunk most. Meg van a lehetőségünk hogy felgyorsítsuk a fejlődést, forduljunk el a halál szenvedő útjáról, az “Áchishéna” (Felgyorsított) útjára. Hogyan? Az integrált oktatás által és Kabbala terjesztése által. Mert azért volt megadva, különben folyamatosan tudtunk volna  fejlődni a szenvedések által. A Kabbala azért volt adva, hogy “Áchishéna” útján fejlődjünk és nem a “Beito” útján, hogy hívjuk meg a Reformáló Fényt és ne várjuk meg a bajokat és a csapásokat.

De ismétlem, a szenvedéseket mégis meg kell éreznie mindenkinek. A kérdés az, mikor leszünk elég okosak ahhoz, hogy átadjuk a fizikai szenvedéseket, a szereteti szenvedésekért? Mikor fogunk akarni szeretni, adakozni, összekapcsolódni? Ez a terjesztéstöl függ, a figyelmünktől, az érzékenységünktől.

Kérdés:

Ez úgy jön ki, hogy nem számít  mennyi erőfeszítést fektetünk be, a bajok és a csapások még erősebbek lesznek?

Válasz:

Nem. A csapások minőségiebbek lesznek. Majd felfogjuk őket megértéssel, érzéssel. Ezek “édesített” csapások lesznek, feltéve hogy kapcsolódik a fő csoporttal.

És akkor majd meg kapja a csapásokat a “Hászádim Fényben” (Kegyelem Fényben), ami azt jelenti, hogy ezek nem lesznek bajok és csapások számodra. A helyzet az, hogy meg kell, hogy kapjad a gyógyítást, de a keserűsége el lesz rejtve édes csomagolásban.

2013.10.07, Baál HáSzulám, “A föld öröksége”

ford: B S

szerk: Sz I

14 okt 2013

Ajándék a tanítónak

Kérdés:

Hogyan tudjuk megvalósítani, amit tanít nekünk?

Válasz :

Meg kell valósítanunk, amit Baal HaSulam és Rabbash írt le nekünk.  Nem velem kell törődnötök én csak átadom  tanítást, és azt mutatom meg, hogy hogyan kell értelmezni az olvasottakat, azaz azt amit ők írtak. Ti csak valósítsátok meg az amit ők leírtak, én csak egy kapocs vagyok semmi más, a fontos az, hogy hozzájuk tapadjatok.

Kérdés: De nem tudom elfelejteni Önt. Továbbá, amikor egymagam olvasom a könyveket, a tanítók írásait és várom azt a csodát, hogy a Fény vissza tereljen engem a helyes útra, az egészen más mint amikor Önt hallgatom, ahogy értelmezi a szöveget. Az akkor egészen más.

Válasz: Igaz, mi együtt “kinyitjuk, megnyitjuk és feltárjuk” a leírtakat, és elkezdjük  megérteni, és alkalmazni is. Ez az én feladatom: hogy segítsem ennek a megvalósítását.

Kérdés: De nekünk szükségünk van Önre, hogy  tegyünk valamit Önért, hogy megkapjuk a módszert Öntől és végrehajtsuk az életben.

Válasz: Igen, ez a tanárnak a “gadlut” (nagyságának) állapota előttetek. De ez nem azt jelenti, hogy meg kellene csókolni ezért a kezemet.

Kérdés: Ön annyi mindent ad nekünk, hiszen tanításaival hozzásegít bennünket a korrekcióhoz és nem vár cserébe semmit. Mi mit adhatnánk önnek, milyen ajándék tenné önt boldoggá?

Válasz: Ha ti azt szeretnétek hogy örüljek, ajándékot akartok nekem adni, akkor annak az örömét adjátok nekem, hogy összekapcsolódtok, hogy én összekapcsolhassalak benneteket a Tanítóimmal és ez elhozza a Felső Fény korrekcióját…

Kérdés: Mi sok erőfeszítést teszünk, de valószínűleg még mindig hiányzik valami …

Válasz: Ami hiányzik nektek az, az hogy alulról is össze legyetek kapcsolódva, ne csak felülről. Ez úgy képzeljétek el, hogy amikor álltok és fogjátok egymás kézét, mindenkinek a kezét, és közben az ég felé emelitek a fejeteket, bár a kezetek lefelé nyúl, felfelé tekintetek. Ha elértek egy ilyen állapotot, akkor megérkezik a válasz is. De ehhez, olyanoknak kell lennetek belsőleg, mint egy “gyermek ” egy olyan tanuló, aki készen áll minden pillanatban, meghallgatni és meghallani is a tanítókat..

2013.10.01, Baal HaSulam, “Egyetlen parancsolat”

ford: B S

KA

11 okt 2013

Aki közel van, az fontos

Baal HaSulam cikke, “Egyetlen parancsolat”:

“Lehetséges, hogy a legkisebb próféták sikeresebbek lehetnek a próféciájukban, mint a legnagyobb próféták, mivel a korábbi próféták próféciáját veszik alapul, akik előkészítették  az utat nekik.

Természetes, hogy ez a tömegek fejlettségi szintjétől, is függ, mert világos és egyértelmű szavak szükségesek ahhoz, hogy megtudják az egyszerű emberek is érteni őt. Ebből kiindulva, ha az, ha az emberek fejlettségi szintje és a próféta fejlettségi szintje összeadódik, akkor a legkisebb próféták is nagyobb sikert érhetnek el, mint egy nagyobb próféta”.

A legfontosabb, hogy a nemzedék fel tudja dolgozni, hogy mi rejlik a mi üzenetünkben. Itt az idő teszi meg a magáét, ahogy írva van: “a cselekvés ideje”. S akkor a legkisebb lehet az összekötő kapocs, aki átadja az Isteni tervet a kicsi részeknek lent.

Mert egy nagy próféta az teljes, egész,  ő hasonló az Úrhoz, aki  fölé emelkedett már, és egy magasabb szintről nem ereszkedik alá a “kis fontosságú” részletekhez, mert már nem tud. Sokan állnak  az Úr és a hétköznapi ember közötti szinten, és bár az embereknek szükségük van segítségre a mindennapi életében, még is nagyon kevesen tudják átadni a Forrás eszenciáját.

Ezért bizonyos értelemben, a kicsiny próféta közelebb áll az emberekhez, mint egy nagy próféta, mivel ő egyszerűbb módon tud beszélni az emberekkel  és közelebb is tudja hozni ezzel őket  az elérési szinthez, mert részletekre tudja bontani a megértendő felületeket a spirituális munkában.

A Nagy Próféta messze áll a tömegektől. Baal HaSulam írta a  Prófécia című írásában, hogy ő kérte azt, hogy leeresszék őt a szintjéről, és lehetősége legyen magyarázatot adni a kis embereknek. Ezért ő leereszkedett egy alacsonyabb szintre, majd átadta nekünk a módszert.

A magas szintről nem tudott volna írni semmit nekünk. Mert lehetetlen kifejezni írásban a felsőbb szinten lévő eléréseket, a tömegek számára világos és érthető nyelven. Ezt  csak a betűmagyarázatokban lehet kifejezni, azaz Gematriában, azokkal a szavakkal, amelyet ő  leírt is a füzetében. Ezek olyan szavak, amelyek nem léteznek a mi világunkban. Mert a Felsőbb szinteken nem működnek azok az erők és törvények, amelyek összekötik és szavakba integrálják a betűket, olyan módon, mint a Parsa De Bina alatt. És ezért le kell, hogy  ereszkedjünk az Aba Ve Ima (Atya és Anya) Haze De Partzufja (Partzuf mellkasa alá)alá,  és ott el kezdeni el az új “Zivugot” (párosodás, amikor a fény meg az edény összekapcsolódik). De tudni kell, itt nem emberekről van szó, hanem szintekről.

Ezért, az a fontos számunkra aki közelebb áll hozzánk spirituálisan és nem az aki távolabb. Ha ma találkoznánk Baal HaSulam-mal vagy valakivel az ősapák közül, és ha elméletileg érintkezhetnénk az ő lelkükkel, amely száz szintre van tőlünk, egyszerűen, nem lenne mit kérdezzünk.

A mi generációnknak szüksége van a kapcsolatra egy Kabbalistával, aki  egy sor emelkedésen és zuhanáson megy keresztül velünk, amikor mi megkapjuk a vágyakat, hiányokat a környezettünktől. S neki is csak úgy tudunk kérdéseket feltenni, ha erőfeszítést teszünk a tanulásra. Mert ha nem tanítana bennünket, akkor nem fejlődnénk és ritkán, vagy egyáltalán nem kérdeznénk semmit, ahogyan a fel nem ébredt tömegek …

Tehát, az a fontos, aki közel van.

2013.09.30, Baal HaSulam cikke “Egyetlen parancsolat”

ford: B S

KA

10 okt 2013

77 queries in 0,664 seconds.